Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

1985. JÚLIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KARCAGI PILLANATOK Séta mese­városban Négy mesterjelölt és a szurkoló ,,polgárok”.. Meseváros polgárai délutá­ni álmukat alusszák, kirá­lyuk azonban ébren őrködik a rend, a nyugalom fölött, így hajlandó volt „fogadni” ben­nünket. Mindenekelőtt arra kértük mutassa be nekünk e különös várost. — A város élén a király áll, aki a polgárok szavaza-’ tai alapján került „trónusá­ra” — kezdi ismertetőjét. A város ügyes-bajos dolgait a „nagytanács” intézi, tagjai a bírák, a döntnökök és a hopmesterek. A város polgá­rai kézműves mesterségeket űznek. Délelőttönként külön­böző műhelyekben foglala­toskodnak, vannak köztük inasok, segédek és mesterek is. Ezeket a címeket munká­juk alapján kapják a polgá­rok ugyanúgy, mint a fizeté­süket. A város pénze egyéb­ként a fabatka. — Ez egyre izgalmasabb. És mire lehet költeni a fabat­kát? — kíváncsiskodunk to­vább. — Kéthetente nagy kira­kodóvásárokat rendezünk vá­rosunkban — folytatja kész­ségesen a király — ahol mű­helyeink kiárusítják termé­keiket. Azok, akik jól végez­ték munkájukat és sok fabat­kát gyűjtöttek össze, sok mindent megvehetnek a vá­sárban. — Például miket? — kér­dezzük, mert egyre jobban furdal bennünket a kíváncsi­ság. — Agyagfigurákat, kerá­miákat, bőrdíszműveket, makramékat, bábokat és még sorolhatnám — válaszol „őfelsége”. — önnek mely termékek tetszenek legjobban? — A sárkányok — vágja rá királyunk, s mint később ki­derül válaszában van némi elfogultság is, hisz ő maga legszívesebben a technikai műhelyben dolgozik, ahol a papírsárkányok is készülnek. Mielőtt azonban sétára in­dulnánk mesevárosban, el­áruljuk, hogy nem az Üveg­hegyen, de még csak nem is az Óperenciás tengeren túl jártunk a minap, hanem „csak” Karcagon, az Általá­nos Iskolai Diákotthonban, ahol a város százötven kis­diákja tölti nyári vakációját. Talán nem veszik „felségsér­tésnek”, ha azt is tudtul ad­juk, hogy a király „civilben” az Arany János úti iskola egyik hatodik osztályos tanu­lója, akinek a nevét sajna el­feledtük feljegyezni. Vétsé­günkért nem tudjuk, milyen büntetést szabnának ki a bí­rák, azt azonban tudjuk, hogy nem nagyon lennének lágyszí- vűek. Információink vannak ugyanis arról a bírósági tár­gyalásról, amelyen egy ma- dáretető-rongáló polgárra egyhetes „szobafogságot” rótt ki a tekintélyes nagytanács. A „végzést” saját pecsétjük­kel szentesítették, ugyanis a város rendelkezik ezzel is, mintahogy polgárai saját „útilapuval”, akarom monda­ni személyi igazolvánnyal bírnak. A városnak van ala­pítólevele és alkotmánya is. Egyszóval „ki van ez talál­va” — mondhatnánk kissé magyartalanul. S, aki „kita­lálta”: Türke Jánosné, a vá­rosi tanács egészségügyi, sport és művelődésügyi osz­tályának gazdasági, illetve napközis és diákotthoni szak- felügyelője. A Művelődési Minisztériumhoz beküldött pályázatával százezer forin­tos támogatást nyert a gyere­kek nyári időtöltésének biz­tosításához. — A „meseváros” nem az egyetlen új kezdeményezés ezen a nyáron ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magu­kat és hasznosan töltsék el a szünidőt — mondja. Nemrég fejeződött be az egyhónapos bentlakásos táborunk; július 29-én kezdődik a tehetség- gondozó-, augusztus 8-án pe­Interjú a királlyal Fizetés fabatkával Dönt a „nagytanács" dig a gyengébb tanulók fel­zárkóztató tábora. A nyári foglalkoztatás gerincét azon­ban valóban a „meseváros”, azaz a napközis tábor alkot­ja. A százötven, többségében alsótagozatos kisdiák közül sokan hátrányos és veszé­lyeztetett helyzetűek, nekik különösen sokat jelent a nap­közi. Zsuzsi állami gondozott s az udvaron örömmel mutat­ja aszfalton kardozó katoná­it. Rajzolni nagyon szeret, amúgy pedig az ének-zene műhely szorgalmas látogató­ja. Szívesen emlékszik a sá­rospataki és a Szalajka-völ- gyi kirándulásra is. — A gyerekek egyébként még ellátogatnak Békéscsa­bára, Párádra, Debrecenbe és Kecskemétre is — jegyzi meg Türkéné. Nagyon szeretnek „világot látni”. Szeretik azonban az itthoni foglalatosságokat is. Regge­lenként ki-ki maga dönt ar­ról, hogy mely mesterségben szeretne jártasságot szerez­ni. Választhat a kézműves, a technikai, a sport-mozgás, az ének-zene, a szakács és az úgynevezett kreatív játékok műhelye között. A mesteri címet akkor kapja meg, ha legalább három alkalommal részt vett egy-egy műhely foglalkozásán. — Szeretnénk a gyerekek­ben erősíteni a munka meg­becsülését, tudatosítani ben­nük azt, hogy mindenkinek dolgoznia kell, ahhoz, hogy megéljen. Ezért kapnak „fi­zetést” is. Ugyanakkor a mű­helyekben olyan tevékenysé­get végeznek, amelyekkel ké­sőbb otthon is kitölthetik szabadidejüket. A „mesevá­ros” pedig úgy gondolom romantikus, vonzó keret mindehhez — mondja Tür­ke Jánosné. Megerősíti mindezt Juhász Erzsébet pedagógus is, aki két hétig a tábor vezetője. — Kezdettől fogva jónak találtuk az ötletet — jegyzi meg — jónéhányszor megbe­széltük mielőtt megkezdő­dött a szünidő. A pedagógu­sok egyébként önként jelent­keztek a feladatra, nem köte­lező beosztás alapján vannak itt. Jó gyakorlat az is, hogy olyan nevelői közösségek pá­lyázhattak, akik összeszokot- tan, hasonló elképzelések alapján, jól tudnak együtt dolgozni. — Nem csupán tanárok, tanítók, hanem óvónők, gyer­mekfelügyelők, főiskolások is bekapcsolódtak a munkába — folytatja Türke Jánosné. S azt hiszem szívesen vég­zik, hiszen például az első két hétre harmincöt pedagó­gus jelentkezett a város is­koláiból. Elképzelésünk az, hogy ezeket a műhelyfoglal­kozásokat tanév közben is meghonosítjuk a napközik­ben. Példa már van rá. A tá­bori programok alapján két iskolában működik úgyneve­zett klubnapközi, amelyben hasonló tevékenységet foly­tathatnak a gyerekek. Mesevárosba természetesen idegen polgárok is kaphatnak „vízumot”. Ennek mindössze az a feltétele, hogy ne üres kézzel érkezzenek. A Harle­kin gyermekszínház olyany- nyira megfelelt ennek a fel­tételnek, hogy tagjait akár örökre is befogadták volna meseváros lakói, de Múzsái András dalénekest is csak ne­hezen engedték el... Tanul­ni és dolgozni vágyó polgá­rok lévén azonban nem res­tek útrakelni ők maguk sem; üzemeket és kiállításokat lá­togatnak, voltak a múzeum­ban, moziban, és felüdülés­képpen gyakran a strandon is. Nos, hát így zajlik az élet a különös városban s, hogy polgárai jól érzik magukat, állítjuk nem mese. Aki nem hiszi járjon utána! Török Erzsébet Fotó: Dede Géza Igényes zenei programok Fiatal művészek sikerei itthon és külföldön Az Interkoncert Fesztivál- iroda és a Jeunesse Musica- les közös szervezésében jó- néháiny olyan zenei program várja a nyár folyamán or­szágszerte az érdeklődőket, amelyen fiatal zeneművésze­ink mutatják be tudásukat. Augusztus első felében ke­rül' sor a barcsi Nemzetközi Rézfúvós Kamarazeneit Tábor és Verseny eseményeire, va­lamint a Nemzetközi Rézfú­vós Kamarazenei Fesztivál­ra. Közben, július 22-e és augusztus 4-e között Sebők György, a bloomingthoni egyetem professzora, zongo­raművész tart mesterkurzust Keszthelyen, a Festetics kas­télyban. Nyírbátorban augusztus 3- tól 20-ig a IX. Nemzetközi Ifjúságii Vonószenei Tábor rendezvénysorozat esemé­nyei zajlanak. Ugyancsak augusztusi program a 4-től 17-ig tartó VII. Nemzetközi Gitárfesztivál és Szeminári­um Esztergomban, amelyet az idén J. S. Bach születé­sének 300. évfordulója és az őszi Budapesti Európai Kul­turális Fórum jegyében ren­deznek meg, ezúttal is Szendrey-Karper László ve­zetésével. Fiatal művészeink egyéb­ként az esztendő első felé­ben külföldi versenyeken is figyelmet érdemlő sikerrel szerepeltek. Januárban Soly- mosi Zoltán, az Állami Ba­lettintézet VII. évfolyamos növendéke bejutott a Prix de Lausanne nemzetközi ba­lettverseny New York-i döntőjébe, a legjobb tizenkét versenyző közé. Két hónap­pal később a rotterdami Gaudeamus Nemzetközi Elő­adói Versenyen az Amadinda ütőegyüttes szerepelt kima­gasló sikerrel. Nagyobb figyelemmel, felelősséggel Személyes ügyünk: a környezetvédelem 0 statisztikai informáciúk hasznosítása Megjelent a Pártélet lúliusi száma Az MSZMP XIII. kong­resszusának határozata két oldalról közelíti meg az ideológia és az ideológiai munka funkcióját Köpeczi Béla elemzi a határozat ideológiai alapgondolatát. Krasznai Lajos, a KEB tagja, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára a párt- testületiek fieledősségéről, munkájuk színvonaláról, az aktivitás erősítésének, a pártszerű vitalégkör fejlesz­tésének feltételeiről nyilat­kozott a szerkesztőségnek. Gazdasági fejlődésünk je­lenlegi szakaszában, amikor az extenzív fejlesztési lehe­tőségek már kimerültek, s az intenzív fejlődés útjára kényszerülünk, a statisztikai információs rendszerrel szemben is módosultak a követelmények. Nyíltra! Fe_ rencné a statisztikai infor­mációknak az új körülmé­nyek közötti hasznosításáról ír. A művezetők helyzetének, feladatainak, mejjbecsü lésé­nek kedvezőtlen irányú vál­tozását gyakran csak a pá­lya iránti társadalmi figye­lem és közímegbecsüjlés csökkenésének tulajdonít­ják. Gerencsér Ferenc cikk­ben összegzi művezetőkkel, pártmunkásokkal és gazda­sági vezetőkkel folytatott beszélgetésének tapasztala­tait, tanulságait. A* párt művészetpolitiká­jának alapvető célja, hogy [kedvező feltételieket te­remtsen a művészetek tár­sadalmi feladatainak telje­sítéséhez. Ennek érdekében egyértelművé kell tennie álláspontját a kívánatos mű­vészi értékrendet illetően. Erről a kérdésről folytattak kerekasz|l|al-beszélgetést a s*er kés ztőség ben a téma szakértői. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. A Német Demokratikus Köztársaságban mind az iparban, mind pedig a me­zőgazdaságban nagy súlyt helyesek a teljesítmények összehasonlítására. A mód­szert Werner Scholz, a Neu­er Wegnek, az NSZEP párt­élettel foglalkozó központi lapjának főszerkesztője is­merteti. Az Egyesült Villamosgép­gyár arról ismert a főváros X. kerületében, de az üzem határain túl is. hogy a pártszervezet nagy figyel­met fordít a fiatalok kö­zötti politikai befolyás erő­sítésére. A szerkesztőség munkatársai elbeszélgettek a gyár pártmunkásaival ta­pasztalataikról . eredménye­ikről, eszközeikről. (KS) ■■■■ lig múlik el nap anél­a kiil, hogy a tömegtá­jékoztató eszközök ne röppentenének világgá környezetet károsító. ^^■1 embert és életterét pusztító eseményekről szóló híreket. Hovatovább az „ér­dekesebb" napihírek kategó­riájába soroljuk ezeket az információkat. Borzongva néztük a közelmúltban az indiai vegyikatasztrófáról szóló televíziós beszámoló­kat; tudunk arról, hogy va­lahol elszökött kétszáz gal­lon nukleáris fertőzöttségű hűtővíz, hogy a francia ten­gerpart egy fesitői táját ka­tasztrófa sújtotta területté nyilvánították, mert egy olajszállító hajó kiömlő tar­talma mindenestől elpusztí­totta a tenger élővilágát; hogy a Ruhr-vidékén ismét megfújták a szmogriadót, és, hogy Japánban az utcá­kon pénzbedobós automa­tákból árusítják a tiszta oxigént. Egyik legfontosabb szemé­lyes ügyünket, a környezet- védelmet illetőleg hajlamo­sak vagyunk úgy viselked­ni, mint az alapvicc fősze­replője, aki nyakában egy kékre festett teknősibéká-. val, fején egy zoknival. Miska nevű cipőjét egy madzagon maga után vezet­getve beállított a pszichiá­terhez, s jelentőségteljesen közölte: „A szomszédom miatt jöttem.” Pedig — és ez az érem másik oldala — az iparoso­dás; technizálódás által meg sértett környezetre visszave­zethető ártalmakat jól is­merjük mi is, és sajnos fi­gyelmeztető példákért nem kell a „szomszédba” mennie senkinek a Közép-Tiszavi- dék e tájáról sem. Lapunk is rendszeresen közöl — nem a napihír iránti igény kielégítése szándékával — ijesztő példákat, képeket, cikkeket, éppenséggel sző­kébb hazánkról. Csupán egyikét esetet a közelmúlt­ból! Tömeges halpusztulás az egyik Kunszentmárton környéki Holft-Körös-ágon; tavaly a Zagyva amúgy is gyér élővilágát ritkította meg egy Heves megyei cu­korgyár öblítése; Tjszasző- lősön és környékén méhé­szek több éves munkáját tette semmivé percek alatt a gpndatlan ^egyszeres- gyomirtás; júniusban a Be­rettyón zajlott a harc a kívülről érkező pakura- sziennyezödés mlegszümitetése érdekében. S, hogy ne a napihír érdekességű ese­teknél maradjunk: közis­mertek a szeméttárolás, szál líjtás (netán:: haisznösiftás) gondjai a zajártalmak és a légszennyezés következmé­nyei. Szóval, ha a környezetvé­delemről van szó: nem lehe­tünk közömbösek, tétlenek. A kategóriák természetesen keverednek: más szintű te­vékenységről van szó akkor, amikor egy lelkes tiszafüre­di természetvédő intő szavára összefognak a mezőgazdaságban dolgo­zók és megkímélik meg­mentik a hamvas réti­héjának a gabonatábla kel­lős közepébe rakott fészkét, s mindvégig figyelik a fió­kák életét; s megint másról, amikor embertelen módon el pliszik ított lakóteHepről, bűzlő szeméthalomról és kö­vetkezményeiről kénytelen tudósítani az újságíró. Ügy tűnik másról beszélünk, amikor „szenzációként” tá­laljuk, mennyi ólomtartal­mú gázt pöfögtetnek el na­ponta a szolnoki Tisza_hí- don átkelő gépkocsik; s megint másról, amikor örö­münket fejezzük ki. hogy megint megmenekült né­hány kiskócsag, vagy ugar- tyúkpár. (Mellesleg: hallga­tunk arról, hogy a Tisizából két évtized alaitt halfajok egész sora tűnt el a vésze­sen növekvő különböző mi­nőségű és mennyiségű szennyeződések miatt.) Közel tíz éve. hogy az országgyűlési elfogadta a vi­lágszerte visszhangot kivál­tó 1976. évi II. sz. törvényt a természet véd elemről'; a benne foglaltakat azóta is a korszerű jelzővel emlegetik határainkon túl is. A törvény szellemére utaüt az MSZMP XIII. kongresszusának beszámoló­ja. „Hazánkban is fontos feladattá vált az emberi környezet megóvása, termé­szeti értékeink megőrzése, a környezeti ártalmak elhárí­tása, a vizek minőségének, a levegő tisztaságának vé­delme és a zajártalom csök­kentése. E cél elérése az ál­lami feladatok megoldásán túl az egész társadalom cselekvését a környezeti kultúra széles körű térhó­dítását igényli 1” A fentiekhez alig van mit hozzátenni — a citált (és idézhető) példák során kívül, mert a környezetvé­delemnek a kisebb közössé­gek mindennapjaiban is po- ilitSkai tettként kelKene) megnyilvánulnia. ■■Btettek „mezeje” tá­D gas: a fásítástól a csatornázásig, a ma­dárvédelemtől a gyár­_____kémények „filterprog­r amjáig”, a bioker­tész,kedéstől” az útépítésig minden „belefér”. Központi inspirációkban, programok­ban nincs hiány, a hétköz­napi, személyes ügyeknek kijáró igyekezettel végzett munkán volna a sor... Vagner János Olajtüzelésről gázfűtésre tér át a jászberényi 606. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. A szigorú biztonsági előírások miatt új kazánház épül, melynek a Város. g*zdá,kotláíii v»1,aiat a kivitelezője, a technológiai szerelést pedig a Jászsági Épí­tőipari Szövetkezet dolgozói készítik. A másfél millió forintos beruházással októ­bertől az új energia adja a meleget az iskolában. Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents