Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
Nemzetközi korkép 1985. JÚLIUS 20. Potsdami konferencia Mához szóló tanulságok Truman, az Egyesült Államok elnöke szólt: „Ezennel berekesztem a berlini konferenciát. Viszontlátásra a következő találkozón, amelyre remélhetőleg hamarosan sor kerül .’’Sztálin a Szovjetunió népbiztosai tanácsának elnöke: „Adja Isten”. Attlee angol miniszterelnök: „Szeretném kifejezni reményemet, hogy... itt kötött barátságunk tartós és szilárd lesz”. Mindez 1945. nyarán hangzott el a július 17-étől augusztus 2-áig tartó csúcstalálkozón Berlin mellett, Potsdamban. Vajon sejtették-e már akkor ezek a vezetők, hogy a záróakkordként megfogalmazott remények így nem válnak valóra, vagy még bíztak abban, hogy a szálak, amelyek a Hitler elleni közös háborúban kiálltak minden szakítópróbát, továbbra is egymáshoz közel tartják őket? Nem tudni. Mindenesetre itt ezen a találkozón még sikerült együttes és történelmi súlyú döntéseket hozniuk. Igaz. ez a konferencia kétarcú volt. Egyrészt világosan megmutatkozott egy kemény küzdelem a háború utáni pozíciókért, másrészt tényleg lezárták a második világiháborút, valóban új arcot aditak Európának. Az Eigyesült Államok és Anglia e tárgyalóasztalnál minden lehetőt megpróbált, hogy a Szovjetunió politikai és katonai befolyása — vérrel kiharcolt) történelmi küldetése — minél szűkebb területre korlátozódjék majd, ugyanakkor az elfogadott dokumentumokban alapvetően érvényesültek azok a nemes, az emberi haladást szolgáló, és az új erőviszonyokat kifejező elvek és törekvések, amelyek a fasizmus elleni fegyveres küzdelem éveiben alakultak ki. Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk össze röviden, mit is öntött okmányba a három hatalom a postdaini konfe- rencián, nem egész negyedévvel az európai harcok befejeződése után. Elhatározták, hogy a hitlerizmus ir- magját is kiirtják Németországot békés, demokratikus útra terelik, a békeszerződés megkötéséig (akkor még úgy látszott, hogy erre sor kerülhet), meghúzták Németország új keleti határait, kijelölték azokat a területeké, amelyek átkerülnek Lengyelországhoz, illetve a Szovjetunióhoz; szükségesnek jelentették ki a német ajkú lakosság áttelepítését ezekről a vidékekről, illetve Csehszlovákiából és Magyarországról; szólt az okmány az ország átmeneti — amerikai, angol, francia és szovjet megszállásáról, négy ideiglenes övezet kialakításáról. Kijelentették végiül, hogy békeszerződést kötnek Németország volt szövetségeseivel, Olaszországgal, Bulgáriával, Finnországgal, Magyarországgal és Romániával. Négy évtized telt el ezóta. A nyugati könyvek, visszaemlékezések nagy többsége lebecsüléssel vagy háborog- va, keserűen vagy kétkedéssel írtak arról, ami Potsdamban történt. Ha véleményük lényegét nézzük, kiderül, hogy Németország és Európa , .kettéosztását” hányják Potsdam szemére, azt, hogy nem egy polgári elképzelés szerinti, teljesen nyugati befolyás alatt álló Európa alakult ki. A konferencia résztvevői 40 esztendővel ezelőtt nem tudhatták, milyen lesz a jövő, de nem is ez a lényeg: Európa olyan lett, amilyenné az új erőviszonyok és a társadalmi hala- • dás vastörvényei tettéle Valójában nem a Potsdamban leírtak hozták a változást, ezek már csak következményei, megfogalmazásai voltak annak, ami a második viiláglháborúban és annak eredményeképpen történt: a szélsőséges imperializmus súlyos csapást kapott, a szocializmus előre tört. Szólni kell azonban még egy tanulságról, amely nélkül ez a megemlékezés nem lehet teljes. Bármilyen nagy érdekellentétek feszültek is közöttük, a három nagy mag tudott egyezni. mégpedig nem is csekély kérdésekben. Ilyen együttműködésre ma is nagy szükség lenne, változott körülmények között ugyan, de a közös nagy döntéseknek az akkoráihoz hasonló akaratával. Tatár Imre A nópl Lengyelország negyvenegy éve Mélyreható változások és nehéz feladatok előtt Beszélgetés Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettessel Az értekezlet résztvevői: YV. Churchill brit miniszterelnök (őt július 28-tól Attlee, új kormányfő váltotta fel), H. Truman amerikai elnök, és J. V. Sztálin szovjet vezető —- Véleménye szerint milyen mérleget lehetne készíteni az eltelt negyvenegy esztendőről? — összegezve az időszak társadalmi és gazdasági változásait, le kell szögeznünk, hogy azok alapvető mélységűéi* voltak, jóllehet tény, hogy a lengyelek megőrizték nemzeti sajátosságaikat és szokásaikat. Más részről nem lehet nem észrevenni azt, hogy alapvetően és előnyösen változtak az anyagi létfeltételek, s a nép kultúr- szintje olyan magasságba emelkedett, amilyenről a burzsoá Lengyelországban a dolgozó milliók nem is álmodhattak. Lengyelország életének tartós eleme még a megalapozott nemzeti biztonságérzet. aminek kialakulását a Szovjetunióval és a szocialista országok közösségével összefüggő szövetség tette lehetővé. A népgazdaságban és a szellemi élet szférájában a fizikai és szellemi munkából élő emberekben olyan méltóságérzet erősödött meg, amit a burzsoá Lengyelországban nem ismertek. Ezeket az új értékeket, amelyek a nép életében megjelentek, ma már mindenki magától értetődő, természetes dolognak tekinti. Nem egy honfitársam, aki a hétköznapi élet nehézségei miatt elégedetlenkedik, elcsodálkozna, ha azt hallaná, hogy mindez megszerzett vívmány, olyan, amit elméletileg el lehet veszíteni. S intem ebben az elcsodál- n tényként nyilvánul szocializmus alapélének helyeslése. • _ €lnnek kapcsán egy másik reflexió. A hazánkban végbement történelmi átalakulások nem lettek volna lehetségesek a forradalmi, marxista- leninista párt, azaz olyan politikai szervezet nélkül, Furcsa jelfeneteknek lehetnek tanúi manapság azok a járókelőik, aikik Tokió egyik legelegánsabb elővárosa, Mejarodai központjában sétálgatnak. Riporterek, fotósok serege ácsorog egyház körűi, sőt sokan jókora, nemegyszer három méter magas, létraszlerű állványokon ücsörögnek. Ha a falakon beliül mozgást észlelnek, azonnal izgalom támad, s kattogni kezdenek a fényképezőgépek. Időről-időre pedig helikopterek röppennek fel, hogy a legkívánc&ibb újságírók felülrődl próbáljanak bepillantást nyerni a gondosan elzárt ingatlanba. Mi rejtőzik a kerítés mögött? Titkos laboratórium vagy műkincsekkel zsúfolt magánmúzeum? Egyik sem: a ház Tanaka Kakued egykori japán miniszterelnök tulajdona, s a türelmesen várakozó riporterek a hajdani kormányfő esetleges megjelenésére várakoznak hosszú hetek óta. Nos, kitartásra szükség is van, mivel február végén történt agyvérzése óta Tanaikat a családtagokon és az orvosokon kívül senki sem láthatta. Érthető tehát, hogy a legvadabb találgatások, pletykák röppennek fel, s kelnek szárnyra napról napra a posztjáról 1974-foen távozott politikus egészségi állapotáról. A kiszivárgott — persze ellenőrizhetetlen hírak (netán rémhírek) szerint fél oldalára csaknem .teljesen megbénult, s beszéde érthetetlenné vált. Aki egy kicsit is közelebbről ismeri a japán belpolitika kulisszák mögötti eseményeit, egyáltalán nem csodálkozik a megkülönlbözte- ifcett, minden határon túllépő érdeklődésen. Tanaka ugyanis, annak ellenére, hogy az 1976-ban kirobbant Loek- heed-botrány egyik főszereplőjévé vált, s éveken keresztül vádlottként jelent meg az egyik tokiói bíróságon, voltaiképpen mit sem vesztett befolyásálból. Sőt, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy napjainkig (helyesebben február 27-ig) ő maradt a „királycsináló”, a szürke eminenciás a Felkelő Nap országában, az az ember, akinek döntésétől nemegyszer kabinetek bukása függött, akinek véleménye kormányfők 1 kiválasztását vagy távozását meghatározhatta. Ezért van az, hogy Tanaka egészségének javulása vagy romlása messze túlnő az elhanyagolható napi hírek kategóriáján, s úgy tűnik, alapvetően kihat a tokiói parlament munkájára, a politikai csatározások kimenetelére is. A hosszú évtizedek óta megszakítás nélkül: kormányzó Liberális Demokrata Párt legnépesebb frakcióját Tanaka vezeti (vezette?). Márpedig Japánban, ahol hagyományosan a háttérben folyó alkudozások, személyi és elvi ellentétek, kényes kompromisszumok és kifinomult alkudozások szabják -meg általában a politikai lépéseket a frakciók feletti ellenőrzés (jelentőségét nehezen . lehetne túlértékelni. (A megfigyelők habozás nélkül állítják, hogy az elmúlt esztendőkben ugyanúgy Tanaka beleegyezése volt szükséges a miniszterelnöki poszt elnyeréséhez, vagyis magyarán szólva — elődeihez hasonlóan — a jelenlegi kormányfő, Naszakone Jaszuhiro is a Lockheed-ügy központi alakjának köszönheti magas hivatalát). így világos, miért születik 'állandóan a .kombinációk özöne Hiszen akárhogy forduljon is Tanaka sorsa, csaknem biztosra vehető, hogy a japán közélet immálr új korszak küszöbén áll. Az UDP teljes belső felépítése, a frakciók egymáshoz való viszonya átrendeződhet, karrierek indulhat nak meg és törhetnek derékba. Más kérdés persze — bár a ■'külvilágot ez foglalkoztatja jobban, — hogy a tokiói kormányzat tevékenységén mindez gyakorlatilag aligha érződik meg közvetlenül. Sokkal valószínűbb. hogy a konzervatív bel- és gazdaságpolitika a közeljövőben éppúgy folytatódik, mint az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokat előtérbe állító nemzetközi diplomácia. A 'háttérben viszont máris félre nem érthető módon folyik az utódlási harc. Első fokon a Tanaka-frak- ción belül: ki vegye át a csoport irányítását, ki lépjen az ő helyére. Ám hosz- szabb távon a vetélkedés óhatatlanul a miniszterelnöki poszt megszerzését is magában foglalja. A két legtöbbször emlegetett utódje- lödt egyébként Takeshi ta No- -bura pénzügyminiszter, és Nikaido Szuszumu, az LDP alelnöke, akit sokan Tanaka „jobbkezének” tekintettek. Nehezen lehet felmérni azt is, hogyan hatnak a fejle- ményék Nalkaszome helyzetére. A miniszterelnök Tanaka háttérbe szoruláséval, vagy esetleges letűnésével kétségtelenül elveszti egyik fő támogatóját, s ez adott esetben bonyolult parlamenti szituációkat teremthet, iévén. hogy saját frakciója a viszonylag 'kisebbek közé tartozik. Ám ugyanakkor az is igaz, hogy egy ilyen változás előnyös is lehet száA „királycsináló” mára: „íelszabadultábib”, elkötelezettségektől 1 kevésbé terhelt politikai vonalra állhat át, hiszen nem kell a továbbiakban annyira tekintettel lennie egykori patró- nusára. A latolgatásokban szóba kerül Tanaka esetleges felgyógyulása is. Nos, ez esetben a legvalószínűbbnek tűnőik, hogy mindenképp más lép a helyére, átrajzolva ezzel az LDP-n belüli erőviszonyokat. Jócskán akad hát kérdőjel az új korszak küszöbén. Annyi bizonyos, hogy jelenleg a „Tanaka-les” nyomja rá bélyegét a japán belpolitikára, s a rossz nyelvek megfogalmazása- szerint számtalan politikus fél vagyonát adná érte, hogy egy röpke pillantást vethessen a letűnőben levő „királycsd- nálö” kórlapjára, attól téve függővé további helyezkedését, ténykedését. Nagy tehát a belpolitikai tét, s így talán világos, miért gubbasztanak sok méteres állványukon, kezükben „tüzelésre kész” kamerákkal a konok türelemmel várakozó tudósítók. Szegő Gábor Rakowski miniszterelnök-helyettes amely a társadalmi-gazdasági élet átépítésének céljával, a háború alatt szörnyűségesen elpusztított országban meg tudta nyerni a forradalmi átalakulás számára a lengyelek többségét. — A szocialista építőmunka nem volt zökkenőmentes. Voltak keserű tapasztalatok ... — Az új társadalmi rend megteremtése nehezebb és bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint ahogyan azt mi, a népi 'Lengyelország építői az induláskor elképzeltük. Az élet megtanított rá, hogy az ember esendő, hogy az eszmékbe vetett hit nem pótolja a tapasztalatokat, s nem védelmez attól sem, hogy egyesek, a hatalom képviselői a munkásosztályt, a dolgozókat beképzelten, fölényesen kezeljék. Nem kerültük el a leegyszerűsítéseket sem. Mindezért igen magas árat fizettünk. Abban a társadalmi rendszerben, amely forradalmi változásokat vezetett be a dolgozó tömegek életébe, a munkásvér két ízben öntözte városaink utcáit. 1980—1981-ben a párt- és a néphatalom iránti bizalom a legkritikusabb pontra süllyedt, ami a szocializmus ellenfeleinek lehetőséget adott a lengyel állam megsemmisítésére irányuló tevékenység megkezdésére. Számos vereség és kiábrándulás után a párt offen- zívába lendült: IX., rendkívüli kongresszusán mélyreható társadalmi és gazdasági reformok programját fogadta el. A reform fő célja a gazdaság- és társadalomirányítási rendszer alkalmazása a termelőerők és a társadalmi tudat már elért szintjéhez. A reformprogram kialakításakor egyetlen gondolat éltetett bennünket, mégpedig megteremteni a feltételeket a gazdaság és a társadalmi élet racionális fejlődése számára, s olyan biztosíték-rendszert kialakítani, amely lehetetlenné teszi a párt és a tömegek közötti kapocs megszakításához vezető praktikákat. — Milyen eredménnyel folyik a IX. kongresszus határozatainak végrehajtása? — A IX. kongresszuson elfogadott program, jóllehet a párt offenzívába lendülését igazolta, az elkövetkező hónapokban nem tudta feltartóztatni a Szolidaritás vezérei és tanácsadói által kezdeményezett destruktív folyamatot. Hogy ennek véget vessünk, az erő bevetése történelmi szükségszerűséggé vált. A szükségállapot, kivált az első stádiumban olyan védőernyő volt. amely alatt megkezdhettük a reformok megvalósítását. 1982 és 1983 folyamán a Szejm egész sor törvénytervezetet fogadott el, amelyek kezdték megváltoztatni az ország társadalmi és gazdasági arculatát. Az úi program szelleméből és betűjéből fakad az új vezetési stílus Is: a párt és állami vezetés állandó, közvetlen kapcsolatai a munkásokkal, parasztokkal és értelmiségiekkel, a kiépített és hatékonyan működő közvéleménykutatás, valamint az a szokás, hogy a kormány minden lényegesebb szándékát előzőleg megvitassák, társadalmi konzultációra bocsássák. Az eredmények közétartozik a partneri együttműködés kialakítása az Egyesült Parasztpárttal és a Demokrata Párttal, valamint az állam politikája a római katolikus egyház iránt. Elmondhatjuk tehát, hogy intenzíven realizáljuk a IX. kongresszus célkitűzéseit. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Beszélnünk kell a másikról is. Számos esetben meggyőződhettünk róla, hogy a vezetés és a hatalom gyakorlásáról évtizedek során kialakult elképzelésekkel való szakítás nemcsak időt, hanem sokszor a beidegződések és szokások legyőzését is követeli. Véleményem szerint a ma és a holnap legfontosabb feladata az, hogy ne engedjük újra elburjánzani a dolgozók véleményének semmibevevését, azt a meggyőződést, hogy mi, azaz a vezetés mindig mindent jobban tud. Nem szabad azt sem eltűrni — ez a második legfontosabb feladat —, hogy újra eltérjen egymástól az, amit mondunk, és amit csinálunk. Az 1980— 1981-es évek súlyos politikai válságának nyomán a lengyel társadalom rendkívül érzékeny a szavak és tettek közötti minden különbségre. — A legközelebbi években mire számíthat a lengyel társadalom? — Az első számú cél továbbra is a gazdaság fellendítése. Jóllehet 1982 óta az ipari és mezőgazdasági termelés fokozatosan emelkedik, még nem értük el az 1979. évi szintet. Márpedig a szükségletek növekednek, egyebek között azért is, mert hazánkban a természetes szaporodás rendkívül magas. Lengyelország népessége minden évben 300 ezer emberrel gyarapodik. A termelésnövekedés figyelmet érdemlő tény, mert továbbra is érvényben vannak azok a gazdasági korlátozások, amelyeket 1981. december 13-a után az Egyesült Államok kormányzata kezdeményezett. A termelésnövekedés gazdaságunk hatalmas tartalékait bizonyítja. Más részről azonban gondokat okoz: a gépek és berendezések elöregedésé a lengyel ipari termékek versenyképességének hanyatlásával, s mi több, Lengyelország műszaki-ipari degradálódásával fenyeget, az európai szocialista és tőkés országokhoz viszonyítva. A géppark elöregedésének oka mindenekelőtt az igen korlátozott mértékű kemény valuta. Itt hadd tegyem hozzá, hogy a hetvenes években felvett hitelek kamatainak törlesztéseként évente több mint másfél milliárd dollárt fizetünk. Társadalmi szempontból rendkívül kedvezőtlen jelenség a hazánkban jelentkező lakáshiány: a saját otthonra tízegynéhány évig kell várni. A legközelebbi jövő tehát nem valami rózsás. Mire számíthat a lengyel társadalom a legközelebbi években? A népgazdaság folyamatos rendezésére, a létfeltételek állandó, de lassú javulására. Fel kell készülnie a nagyobb munkafegyelemre is, és arra, hogy elsősorban önmagára számítson. A lengyeleket senki nem fogja helyettesíteni a termelékenység emelésében, a továbbra is meglévő tartalékok kiaknázásában. A politika szférájában társadalmunk elvárhatja — és el is kell várnia — az igazságos és hatékony kormányzást. Weronika Zielinska Összeállította; Constantin Lajos Új korszak küszöbén? „Tanaka-ioa” Tokióban
