Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-19 / 168. szám
1985. JÚLIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Havonta 300 garnitúra Marika típusú kárpitos ülőbútort állít üzeme. Termékeiket a Domus áruházak elő a Bubiv jászároksfzállási forgalmazzák Tanulni Jöttek A barátság fényei Mongol molnárok Karcagon Harhóriáról, erről az alig több mint tízezer lakost számláló mongol városkáról nem sokan tudják, hogy egykoron Karakórum volt a neve és Dzsingiz Kán idejében kétszázezren lakták. A mongol világbirodalom hajdani fővárosából érkezett június 10-én kilenc malomipari szakember Karcagra, hogy több mint egy hónapon át tanulmányozza a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat üzemének munkáját. Hogy miért éppen Magyar- országot szemelték ki mongol barátaink a tanulás színhelyéül? — Másfél évtizede az Élgép Vállalat épített Harhóriában egy tíz vagon napi kapacitású malmot — tudtuk meg Vígh Zoltántól, a karcagi üzem vezetőjétől. — A Gabona tröszt Szolnok megyét jelölte ki arra, hogy a harhó- riai malommal vegye fel az állandó kapcsolatot, a megyei vállalatnak pedig Karcagra esett a választása, ugyanis nagyjából azonos a malom kapacitása a Mongóliában épültével. A kilenc tagú csoportot egy Moszkvában végzett mérnöknő vezette, a csoportban voltak technikusok, karbantartók és természetesen molnár szakmunkások. (A Harhória és Karcag közötti távolságot jól érzékelteti az a tény, hogy a mongol szakemberek egyhetes vonatozás után érkeztek meg a Kunság fővárosába.) — Valamennyiüknek a szakmájuknak megfelelő munkakört biztosítottunk — mondta Vígh Zoltán. — Miután otthon ők a napi hat órás munkaidőhöz szoktak, nálunk se kellett többet dolgozniuk. A munkaidő végén mindig tartottak konzultációt a magyarokkal, amikor választ kaptak a nap közben felmerült kérdéseikre. Eleinte kissé csodálkoztak a karcagi munkaszervezésen, mint őszintén elmesélték, Mongóliában ezen a területen van még javítani való. A magyar gépeket ismerősként kezelték a mongol molnárok, hiszen azok megegyeznek a harhóriai malom gépeivel. A különbség az úgynevezett mezőgazdasági háttérben van. Lamazsin asszonyt nyolc gyereke nélkülözte egy hónapig, most már nagyon hiányoztak az édesanyjuknak. De a Karcagon töltött hetek nem voltak hiábavalóak. — Sajnos, a mi termőföldünk lényegesen rosszabb az itteninél — magyarázta Lamazsin aszony. — Bizony, a learatott búzával gyakran kerül a malomba búzaszem nagyságú kavics is. A karcagiak megígérték, ha eljönnek Harhóriába, segítenek abban is, hogy tiszta búza jusson el a gépekbe. Itt tartózkodásuk alatt természetesen nem csupán dolgoztak, hanem megismerkedtek Karcag múzeumával, Szolnok, Törökszentmiklós és a főváros nevezetességeivel is. Lamazsin asszony külön kis szótárt készített, amelyet a társai is haszonnal forgattak. Érdekességként néhány, általuk fontosnak tartott szó: anyacsavar, kikapcsol, liszt, korpa, szép, csúnya, kávédaráló, csipesz, ajándék, népünnepély, birka. — Július 11-én, a mongol nemzeti ünnep alkalmából közös megemlékezést tartottunk — mondja az üzemvezető. — Mongol barátaink népdalokat adtak elő, és bemutatták, hogyan készül az egyik kedvenc eledelük, a darált birkahús. Az ünnepség is jó alkalmat adott barátságok születésére, nem véletlen, hogy a 17-i, szerdai búcsúzkodásnál könny szökött a szemekbe. A látogatást augusztus 25- től adják vissza a karcagiak: tíz magyar malomipari szakember igyekszik a helyszínen tanácsokkal ellátni a mongó- liai malom dolgozóit.- bj Piacon a hevesi dinnye A szokásosnál legalább három héttel később ért be a sárgadinnye az idén Heves megyében, így csak most kezdték meg szedését, elsőként a hevesi Rákóczi termelőszövetkezetben. Ebből a közös gazdaságból — amely az ország egyik legnagyobb dinnyeültetvényese — tegnap reggel húszezer kiló ízletes gyümölcs került az ország piacaira. A Heves megyei Zöldért Vállalat a Balaton környéki üdülőkbe és a fővárosba egyaránt juttatott a hevesi dinnyéből, s a helyi piac igényeit is kielégítették. A mátraaljai termőtájon az elkövetkező napokban sorra kezdik a sárgadinnye szedését a gazdaságok, így a felhozatal napról napra fokozatosan növekszik majd. Hidrológia Befejeződött a tanfolyam Tegnap befejeződött a 16. nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam, ame. lyet az UNESCO, a TESCO és az Országos Vízügyi Hivatal megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ szervezett. Magyarországon a hidrológia csaknem százesztendős múltra tekinthet vissza, így a hazánkban al kalmazatt gyakorlati módszerek tanulmányozásával bő ismeretanyagot és tapasztalatot gyűjt- hettek. a vízzel kapcsolatos legújabb tudományos eredményekkel ismerkedhettek meg a hallgatók, akik a fejlődő országok egyetemet végzett fiataljai voltak. A 9 országból érkezett 13 résztvevő átvette a tanfolyam sikeres elvégzését igazoló díszes okmányt. A vonzó küllem fél siker Csomagolva többet ér A hazai termékeknek — az Állami Biztosító becslése szerint — mintegy tíz százaléka károsododik a csomagolás hiányosságai miatt. Arról viszont nincs megbízható adat, hogy egy-egy termék szakszerűtlen, taszító hatású burkolása miatt hányán állnak el a vásárlástól. A jó áru, önmagában nem elég. öltözékének is hűen kell tükröznie a béltartalmat. A jól csomagolt áru szállításkor nem sérül meg. elhelyezése, mozgatása könnyűszerrel megoldható, mindezek tetejében még vonzza is a vásárlók szemét, kínálja magát. Közepes színvonal Vitathatatlan, az elmúlt 15 —20 évben sokat fejlődött a hazai csomagolási kultúra, ám még mindig nem érte el az élenjáró országok színvonalát. Magyarorsizágon 1980- ban az egy főre jutó csoma- golószer-felhasználás 56 dollár értékű volt. Svédországban 164, Hollandiában pedig 175 dollárt költöttek erre a célra. A vásárlók — itthon és külföldön — egyre igényesebbek. A márkák versenyében csak azok a cégek számíthatnak jelentős üzleti sikerre, amelyek a tartalommal is jól harmonizáld kön tösben jelentetik meg a termékeiket. Különösen áll ez az exportáló vállalatokra. Nekik — hovatovább — létkérdés lesz, hogy a kegyetlen iramú versenyben a követelményeknek milyen gyorsan és milyen színvonalon tudnak megfelelni. Hazánkban az élelmiszer- ipar használja fel a legtöbb csomagolószert, mégpedig az összes mennyiség felét. Ebben az ágazatban megnőtt a papír és a fém csomagolószerek felhasználása, viszont jelentős mértékben visszaesett a fából készült csomagolóanyagok aránya. Némi csökkenés tapasztalható — egyes területeken — az üvegeknél is. A felhasznált anyagok minősége, fajtája mellett a csomagolás gépesítettsége, automatizáltsága a fejlettség másik fokmérője. A gépi csomagolási nemcsak a munka meggyorsítását segíti elő, egyúttal megbízhatóbb burkolatot is jelent, s így nagy mértékben megakadályozza a minőségromlást, a súlycson- kításit. Az élelmiszeriparban — a termékek jellegéből adódóan — magas a géppel csomagolt áru aránya, 1980- ban elérte a 67 százalékot. A vegyiparban (59 százalék), a gépiparban (22 százalék), az építőanyag-iparban (49 százalék). A hazai csomagolóanyaggyártás fejlődése ellenére több csomagolóanyagból időnként nincs elegendő. Kapósak a hullámpapírleme- zek és -dobozok, különösen a vízlepergető tulajdonsággal bírók, és az úgynevezett kimetszett dobozok, melyeket főként friss gyümölcsökhöz, és zöldségekhez, gyorsfagyasztott árukhoz használnak fel. Esetenként hiánycikknek számítanak a papír-műanyag és karton-műanyag kombinációjú csomagolóanyagok, az ónozott acéllemezek, a speciális fóliák, egyes műanyag palackok, műbelek, üvegek is. A fogyasztók érdeke A csomagolásban élenjáró országokban a színek, a formák, az anyagok gondos megválasztása mellett ma már a csomagolóanyagok energiatartalmára is ügyelnek. Lényeges szempont, hogy a fölhasznált anyagok mind nagyobb mértékben új- rahasznosiítihatők legyenek. Ezt a környezetvédelmi szempontok mellett az anyagtakarékosság is megköveteli a tervezőktől. Újrafelhasználásra elsősorban egyes papír és üveg csomagolóanyagok alkalmasak, mégpedig viszonylag kis ráfordítással. Svédországban míy arra is van példa, hogy egyes üzletekben az alumíniumból készült italos dobozokat isvisz- szaveszik, természetesen automaták segítségével. Külföldön az új csomagolóanyagok tervezésénél, formájuk kialakításánál egyre nagyobb figyelmet szentelnek a fogyasztók védelmének is. Ez egyrészt korrekt tájé- jékoztatást. másrészt biztonságos zárást jelent. A fejlett országokban mind inkább tért hódítanak a „gyermekbiztosi'’, csak a felnőttek által felnyitható gyógyszercsomagolások. A hazai csomagolás fejlődését segíti, hogy csomagológép-gyártásunk sem mennyiségben, sem minőségben nem éri el a kívánt színvonalat. Sajnos, a KGST-or.szágokban még nem sikerült a csomagolóanyagok egységesítését széles körben megoldani. A boros üvegek kialakításánál sikerre vezettek a közös erőfeszítések. de ugyanez például nem mondható el akon- zerves üvegekről. Mivel az egységes, korszerű zárásimódot nem vezették be mindenhol, így az importált üvegeket nem tudjuk itthon újra felhasználni. ÚJ gépsorok A csomagolás fejlesztését szemléleti problémák is hátráltatják. Egyes szakértők ugyanis a mind drágább csomagolóanyagokat teszik felelőssé a fogyasztói árak emelkedéséért. Az ilyen véleményt hangoztatok túlságosan leegyszerűsítik a kérdést, valójában figyelmen kívül hagyják a csomagolás nélkülözhetetlen funkcióit. Lényeges javulást ígér a papír csomagolószer-ellátásban két vállalat termésbővítő fejlesztése. A Csepeli Papírgyárban új hullámpapírle- mez-gyártó gépsort telepítenek, elvégzik a meglevő gyártóberendezések rekonstrukcióját, s újabb feldolgozó gépeket állítanak üzembe. Ennek révén 13 ezer tonnával megnő a hullámtermékek termelése. A Nyíregyházi Hullámdoboz és Zsákgyárban 630 millió forint értékű korszerűsítést hajtanák végre. A fejlesztés eredményeként 8 ezer tonnával emelkedik az impregnált, illetve a kimetszett hullámtermékek mennyisége. Cs. J. Házgyári lakások szelltiztetése Uj, hőtakarékos megoldások Az Építéstudományi Intézet kutatói több kivitelező vállalat fejlesztő szakembereivel közösen új módszereket dolgoztak ki a házgyári paneles lakóházak energiatakarékos szellőztetésére. Nemcsak az energiapazarlás indokolta az új megoldások ki- fejlesztését, hanem az is, hogy a jelenleg működő elszívó berendezések teljesítménye nem megfelelő. A lakásban keletkezett ételszag, vagy a sok dísznövény és a ruhaszárítás miatt feldúsult nedvességtartalmú levegő egy része nem távozik a helyiségekből, s a lecsapódó pára átnedvesíti a falakat, rontja a lakás használati értékét, a lakók közérzetét. A kutatók új megoldása az, hogy az elszívott légmennyiség pótlásához szükséges friss levegőt csővezetéken, a lakószobák mennyezete alatt táplálják be, így jól „átöblítik” a helyiségeket. A szobák levegője az ajtók légáteresztő rácsainak közvetítésével átáramlik az előszobán, a konyhán, a fürdőszobán, majd az elszívó csatornán, illetve a szerelőaknán át távozik. Ám a téli hónapokban ezt az elhasznált, de még 20—23 fokos hőmérsékletű levegőt sem engedik a szabadba. Előbb átvezetik az intézetben kifejlesztett hővisszanyerő berendezésen, s így előmelegítik a betáplált friss levegőt. A régi módszer szerint a friss, hideg levegő az ablakok és ajtók résein kerül a lakásba és az épület fűtőrendszerének kell felmelegítenie azt az előírt hőmérsékletre. Az új eljárás az előmelegítés révén 25—30 százalékkal csökkenti a szellőztetéssel járó hőenergiaveszteséget. A kutatók a lakások szellőztetésének másik, egyszerűbb megoldását a Duna-Ti- sza közi Állami Építőipari Vállalat szakembereivel közösen dolgozták ki. Levegőbevezető szerkezetet készítettek, amely egyenletessé, tehát jól szabályozottá és egyúttal pormentessé teszi a lakások szellőztetését. Különösen indokolt e szerkezet alkalmazása azoknál az úgynevezett fokozott légzárású, korszerű ablakoknál, amelyek illeszkedési felületeinél nem vagy csak alig juthat be friss levegő a szobába, s ezért csak nyitással, a lakás jelentős lehűtésével oldható meg télen a szellőztetés. Mindkét új megoldás szolgálati találmány, s megkezdődött széles körű gyakorlati hasznosításuk előkészítése is. Így a következő ötéves tervben már nemcsak az újabb házgyári lakásoknál, hanem a felújításra érett régi paneles házak korszerűsítésénél is jól hasznosíthatják ezeket az új megoldásokat. Barackszüret Fegyvereteken j(Folytatás loz 1. (oldalról.) közös beruházásában ugyanis konzervüzem épül a gyümölcsösben. A Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat a generál kivitelezője a több mint 100 milliós — a végleges átadás előtt álló Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár után a megyében második legnagyobbnak számító — új élelmiszeripari beruházásnak. Az építők már elkészítették egy technológiai csarnok, a szociális létesítmény és a kazánház szerkezetét^, és egyes épületrészekben megkezdődtek a szakipari munkák. A beruházás egyik járulékos része tegnap látványos szakaszához érkezett: a Vízgépészeti Vállalat szakemberei hozzáláttak a 100 köbméteres víztorony felállításához. Sajnos nem jutottak túl a törzs és a víztartály összeszerelésénél, mert ahogyan a barackszüretelő brigádokat, úgy a „vizeseket” is kényszer pihenőre száműzte az aratásidőben különösen nem kívánt hirtelen eső. A leendő konzervgyárhoz épülő vízmüvet a tervek szerint olyan korszerű szűrőtisztító berendezésekkel szerelik majd fel, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyümölcsfeldolgozás során visszamaradó vizet újra hasznosíthassák az új telepítésű gyümölcsfák öntözésére. Az ágazat fejlesztési terve egyébként már az új feldolgozóüzem igényeihez igazodik, a kiöregedett almafák helyére mintegy 30 hektáron csonthéjasokat ültetnek. Az üzembe helyezés után évente 5—600 tonna, majd az újabb csarnok megépítésével ennél jóval több gyümölcsféle feldolgozására alkalmas konzervgyárban először befőtteket, gyümölcsízeket gyártanak majd. Később zöldségfélék tartósítására, savanyúságok és rostos gyümölcslevek . készítésére alkalmas berendezésekkel bővítik majd a technológiai sort. A regionális jelleggel épülő gyár átadása után nem csupán a fegyverneki, hanem a környékbeli, például a törökszentmiklósi, a tiszaburai és az abádszalóki közös gazdaságok gyümölcs- termésének feldolgozását is tudják vállalni. Településpolitikai jelentősége sem csekély a téesz és a konzervgyár együttműködésével megvalósuló beruházásnak, hiszen a fegyverneki konzervüzem több száz helyi és környékbeli lakosnak, többségében lányoknak-asszonyoknak biztosít majd közeli munkalehetőséget. ^ T. JF.
