Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-17 / 166. szám
1985. JÚLIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hol vannak már a rógl piacok ? Hetente kétszer Berényben Kecskemétről is érkeznek gyümölcsárusok Alig egy évtizede költözött át a jászberényi piac a városközpontból a jelenlegi helyére. Még így is a központban maradt, de az áttelepü- léssel megszakadt az az évszázados folytonosság, hogy a középületekkel, gazdag házakkal határolt főtéren talált egymásra a vevő és eladó. Berényben a Lehel Vezér tér töltötte be ezt a szerepet emberemlékezet óta. A nagy heti piacok kiterjedtek a nagytemlomtól a Bundás-kútig, de a hét többi napján is megtelt áruval a főtér. A baromfiakkal a mai Nádor utca környékére A heti vásároknak is nevezett keddi és pénteki piacra bejöttek a tanyákról, környékbeli felvakból a parasztok: az asszony tejet, túrót árult, a férfi a vásártéren malacot, birkát. A nagylányt is befogták eladásra, az apróbb gyerek pedi'g őrizte a kocsira felpakolt holmit, amíg a szülő vásárolt, vagy a hivatalban járt. Piacnapokra szervezték az elintéznivalójukat az emberek, még ma is észrevehetően nagyobb az ügyfélforgalom kedden és pénteken. A régi piacok, a nagykockaköves tereket ellepő lovas kocsikkal a múltba tűntek. A háború után a piac egyre zsugorodott. A Szabadság térre húzódott vissza, ugyanakkor szaporodtak az üzletek, és az élelmiszerellátásban fokozatosan átvették a vezető szerepet. A piac azonban nem szűnt meg a főtérnek abban a szegletében, sőt egy idő után kezdte kinőni a helyét, a városi tanács 1972-ben döntött a fedett piactér kialakításáról, és egy év múlva már a Kossuth Lajos utca és a Zagyva közötti szanált területen folyt az alku. Az érkezők gyakorlott mozdulatokkal kipakolnak, formát adnak az árunak, mert jobb, ha a termék kínálja magát. Amíg az árusok rendezkednek, kialakulnak az árak is. Néhány kérdés, pillantás a szomszéd portékára, távolabbi asztalokra, rövid mérlegelés, és már érkeznek is a vevők. Hat órára megtelik a piac, nem marad egy talpalatnyi hely sem. Héttől kilencig legnagyobb a mozgás. Az árakból csak 9 után engednek, de fél 11-ig még bőven akad vevő. Aki 9 előtt összepakol, nem csinált jó vásárt, mert olcsón árult, de ha a portékáját nem akarja hazavinni, azután már érdemes a vevőt visszahívni. húzódtak az asszonyok; a zöldségfélék és a gyümölcsök a tér középső, a városháza előtti részét foglalták el. A szomszédos utcában, a Lehel szálló mellett árultak a tejesek; terményt, gabonát pedig a Bundás-kút mögött lehetett vásárolni. A heti piacokra kitelepültek sátraikba a kereskedők, iparosok is. A mai játékbolt környékén volt az „emberpiac”. Falnak támaszkodva, türelmesen várakoztak a napszámosok, hogy egy-két napi munkára megszólítsák őket a gazdák. Az eredetileg 4 részből álló csarnok helyett helyszűke miatt csak 3 épült fel. Az 1500 négyzetméteres fedett térből 810 jut a kistermelőknek, a többit pavilonok foglalják el, ahol a téeszek, az áfész és a Zöldért árusítanak. Mintegy 3 ezer négyzetméter szabad terület tartozik még a piachoz, de a palánta szezonban a parkolókat is igénybe kell venni. A parkolókra pedig nagy szükség van, mert a távolabbi utcák is zsúfoltak ilyenkor. A piacon 4 óra körül kezdődik a mozgás. A messziről indulók érkeznek először, a helybeliek 6 óra előtt pakolnak ki. Akinek nincs foglalt helye, azért igyekszik idejében asztalt vagy területet szerezni, mert nem mindegy, hogy mikor akad rá a vevő. Két éve még érkezési sorrendben választottak helyet maguknak az árusok, ’83 augusztusában vezették be az előre foglalást. Azóta nincs nagy tolongás, veszekedés, mert reggel 6 óráig nem foglalhatják el mások a megváltott asztalokat, sátorhelyeket. A piacfelügyelőség vezetője, Gellért Pálné szerint némi túlzással, 9 körül rendszeresen elfogy az áru, pedig tavasztól őszig bőséges a felhozatal. Zöldségféléből érkezik a legtöbb, van gyümölcs is, az élő baromfi azonban hiányzik. Zömmel helybeliek árulnak, sokan jönnek a tanyákról. Pórtelekről, a környékbeli fóliás községekből, de vannak rendszeres távoli eladók is. Koncz Mihály 24 éve jáf Be- rénybe Tiszaföldvárról, minden heti piackor. Mehetne Szolnokra is, de ott annyi az eladó, hogy a fele cseresznyéje, almája sem kelne el. Két hektárnyi gyümölcsöse a herényieknek terem, máshol nem is árul. Jönnek Kecskemétről, a főváros környékéről is, mert ide szoktak, és megtalálják a számításukat. A kérdésre természetesen nem felelnek egyértelműen, inkább a kevés vevőre és az alacsony árakra panaszkodnak. Ezzel egyetértenek a helybeli kistermelők is, a herényiek mégis drágának tartják a piacot. Igazságot talán a statisztika tudna tenni, de vigyázni kell a kiragadott példákkal, mert a számok szeszélyesen ugrálnak. A kemény és hosz- szantartó tél ellenére idén több a paprika mint tavaly, és az ára is alacsonyabb; a paradicsomnál ugyanakkor fordított a kép. Nyári alma ugyanúgy ment a pénteki piacon, mint egy éve, körtét viszont dupla áron kínálták. Az árak látszólag felrúgják a piaci törvényeket, is, mert nem mindig hajlandók a felhozatal arányában mozogni. Éppen ezért a városi tanácson az átlagokat figyelik, és a több éves statisztikákat. A grafikonok szerint Berényben a zöldségfélék árai az országos és a megyei átlag alatt, a gyümölcsöké pedig valmaivel fölötte vannak, ami a termelési és a felvásárlási szokásokkal hozható összefüggésbe. Az összkép tehát a vásárlóknak kedvezőbb. A forgalom állandóan nö A megnövekedett utazási, szállítási költségek miatt újabban több áru jut a környékről Berénybe, mert nem a Bosnyákon keresztül érkezik vissza. A nagyobb pénteki felhozatalt azonban a helyszűke gátolja, pedig kereslet még mutatkozik rá. A piaci árúbőség nem rontja a közeli 300-as ABC forgalmát, a múlt évben átadott zöldség-gyümölcs élelmiszeráruháznak is kialakult a vevőköre. A megnövekedett konkurrencia ellenére a város zöldség és burgonya fel- használásának a felét, a gyümölcs közel egynegyedét a piac adja. A forgalom évek óta állandóan nő, a múlt évben a kistermelők 23 millió forint értékű árut adtak el. A nagy múltú herényi piacra tehát biztató jövő vár. Terjeszkedni egyelőre ugyan nem tud, de a körülmények javítására idén 340 ezer forintot költenek. Körbe kerítik az egész területet; felújítják a csarnok vázszerkezetét és a tetőt; új asztalokat vásárolnak. Lukácsi Pál Kinőtte a helyét Kinek drága Epületfelújításra nincs elég fizetőképes kereslet Legalább annyi jól sikerült, mint amennyi az elfuserált Miért van rossz hírük a felújítási munkáknak? Valóban nem szeretik az építők? Igaz. hogy sohasem megy simán, hogy hiányos a géppark, kevés a mesterember? Egyszerűbb és kifizetődőbb újat építeni? Erről beszélgettünk Papp Lajossal, a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettesével. — Ritkán hallani olyan épületfelújításról, rekonstrukcióról, ami körül ne lenne kisebb-na- gyobb botrány .Amelyről elöbb-utóbb ne derülne ki, hogy körültekintő előkészítés és felkészülés nélkül láttak hozzá. Sok hibával csinálják és irreálisan drágán. — Az igaz, hogy a közvélemény ilyennek ismeri a felújítási munkákat és ebben önök, újságírók, riporterek is vétkesek. Csak azokról a felújításokról írnak, szólnak, amelyekkel gond van. Jogos a bírálat, az elmarasztalás, de nem általánosítható. Ma már nem! Meggyőződésem, hogy legalább annyi jól sikerült felújítás van, mint amennyi elfuserált. — Azt beszélik, hogy önök sem szívesen vállalják a rekonstrukciókat. Nem utasítják el a megrendelőt, de addig kötekednek, annyiféle kifogást emelnek és akkora árat szabnak, hogy elmenjen a kedve. — Ez nem igaz. Készültem erre a beszélgetésre és össze- állítottaim egy listát négy év felújítási munkáiról. 1982: 54,5 millió, 1983: 68,7 millió, 1984: 100 millió forint a felújítási munkák értéke. Erre az évre 152 millió forintot terveztünk. Láthatja négy év alatt megháromszorozódott. — A 152 millió forint például az évi termelési értékükben milyen arányt jelent? — Az idei tervünknek 15 százaléka. — Említene néhány olyan épületet, amelyet önök hoztak rendbe? — Szolnok megyében csak elvétve van. Ilyen volt a Verseghy Gimnázium (20,4 millió forint) és kisebb rekonstrukciók a Papírgyárban. Zömmel pesti épületeket tudnék sorolni, nem is akármilyeneket: Anatómiai Intézet, Szemészeti Klinika, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem két pavilonja. Erre az évre is van már egy megrendelésünk az egyetemtől. Eléggé nehéz és sajátos körülmények között végeztük ezeknek az egészségügyi intézményeknek a rekonstrukcióját, ahol zavartalanul folyhattak a műtétek, miközben mi dolgoztunk. — A pesti megrendelések többet hoztak? Kifizetődőbb volt ingázni, mint a telephelyük közelében épületfelújításokat vállalni? — Szó sincs róla. Nem rajtunk múlott. Kevés megrendelést kaptunk a megyében. Nincs fizetőképes kereslet. — Biztos, hogy nem téved? — Igen. 1982-ben szerettünk volna egy elsősorban a felújítási munkákra specializált leányvállalatot alakítani Jászberényben. Akkor lett volna kifizetődő, ha 100 millió forint termelési értéket produkál évente. Nekünk jelentett legnagyobb csalódást, amikor kiderült, hogy nincs rá igény. Pontosabban igény lenne, csak az nincs, aki fizessen. — ön tehát azt állítja, hogy a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat tárt karokkal várja a megrendelőket. Van szabad kapacitása, megfelelő technikai háttere és foglalkoztat olyan mesterembereket, akik egy patinás épület rész- megoldásainál akár resI taurálással felérő munkára is képesek. — Nézze, ha nekünk nincsenek is ilyen mestereink keresünk olyan alvállalkozókat, akiknek van. Egyébként Szolnok megye sajnos nem dicsekedhet régi patinás épületekkel. Sokkal életszerűbb azokról a házakról beszélni, amelyeket 15—20 éve mi építettünk. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a felújítása nem jelenthet gondot nekünk. Nem mondom, a technikai hátterünket lehetne erősíteni, szükségünk volna néhány ügyes kis gépre. Egyelőre értelmetlen lenne pénzt fektetni. ilyesmibe, és hát nem is nagyon van miből. — őszintén mondja meg, hogy egy építőipari vállalatnak kifizetődő a rekonstrukciós munka? Kifizetődő bíbelődni olyan épületekkel, amelyek felújítás közben számtalan meglepetést tartogatnak? Kevésbé haladós, kevésbé látványos, mint újat építeni? — Az igaz, hogy kevésbé haladós, de hogy kevésbé látványos, ezt nem mondanám. Éppen azért, mert más jellegű, mert több figyelmet igénylő munka a régit a modern technika segítségével újjávarázsolni, mint újat építeni, ezért nincsenek kötött árak. Ezért tartozik a szabadáras kategóriába. Az építőknek nem rossz üzlet felújítani. — Erre az esztendőre milyen kilátásaik vannak? — Az orvostudományi egyetem megrendelését már említettem. Két Szolnok megyei munkánk van, illetve lesz, a Tisza Szálló és a fürdő rekonstrukciója, továbbá az OTP megyei igazgatósága régi épületének felújítása. | — Hol tartanak? —A vitákon, a tisztázandó nézeteltéréseken már túl vagyunk. K. K. Bratási 1 riasztászolgálat Meteorológiai riasztószolgálat segíti az aratók munkáját Dél-Dunántúlon. A Pécs közelében működő ra- kétás jégesőelhárító szolgálat — a Tenkes-hegyi meteorológiai lokátorra támaszkodva — előrejelzi a váratlan időjárási eseményeket a régió mezőgazdasági üzemeinek. A riasztás telex vagy CB-rádió útján történik, mégpedig néhány órával a vihar, zivatar kitörése előtt, így a gabonatáblákon dolgozó kombájnos- és szállítóbrigádok időben megtehetik a szükséges óvintézkedéseket. A riasztóláncba azokat a mezőgazdasági üzemeket vonták be, amelyek a Tenkes-hegyi lokátorállomás 60—70 kilométer sugarú körzetében helyezkednek el, s telexgéppel vagy CB-rádió- val rendelkeznek. Mintegy hatvan baranyai, somogyi és tolnai gazdaság kapcsolódhatott be ily módon a regionális riasztóhálózatba. A jégesőelhárító szolgálat az aratás ideje alatt naponta ad időjárási előrejelzést az üzemeknek, frontbetörés esetén pedig soron kívül értesíti őket. A korábban meglevő nyitott színjét zárt terménytárolóvá alakítja át a Cibakházi Vörös Csillag Tsz. Äz építkezés költségeihez hmtsájárul a Martfűi Növényolajgyár is, cserébe napraforgót tárol majd a magtárban sssw *. **u ~*c& *• wa? *^ag sorossá« s ä -sä > ^ Lucernabetakarítás. Képünk a Kenderes! November 7. Tsz. földjén készült
