Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-16 / 165. szám
1985. JÚLIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Miskolci Nyár ’85 rendezvénysorozatának kiemelkedő eseményei a várkoncertek, a diósgyőri vár bástyái között Esztergomban Nemzetközi gitárfesztivál Az idén augusztus 3. és 18. között rendezik meg Esztergomban a hagyományos gitárfesztivált és szemináriumot: 26 országból 300 résztvevőt várnak. Akárcsak az előző alkalmakkor, most is Lengyelországból, az NDK- ból, Csehszlovákiából, Angliából és Görögországból jelentkeztek a legnépesebb csoportok. Kubából. Kanadából. Mexikóból, a Szovjetunióból, Izraelből, JaDánlból és Argentínából is jönnek gitárosok. Köztük világhírű mestereket, zeneszerzőket is várnak a találkozóra, akiknek jelenléte tovább öregbíti a nemzetközi találkozó rangját, híirnevót. A kétévenként megrendezésre kerülő esztergomi fesztivál eddig is figyelmet keltett közeli és távoli országokban egyaránt. Szovjet és csehszlovák, japán és brazil, görög és kubai szaklapok foglalkoztak “több alkalommal is a vállalkozás jelentőségével. 1 Az angol BBC televíziója pedig többször is műsorra tűzte a fesztivál hangversenyein készített felvételeket. Kiállítás a Műcsarnokban A mai csehszlovák szobrászat A csehszlovák szobrászat a két világháború között az avantgarde kifejezésformák élharcosai közé tartozott Európában. A haladó formaképzéshez progresszív eszmei-társadalmi mondanivaló társult. Ehhez a hagyományhoz kapcsolódott a felszabadulás utáni fejlődés Myslbek és Stürza szellemét folytatva. Az ötvenes évek első felében azonban a közérthetőség szűk értelmezése következtében itt is a realizmus gyakran historizmusba hajló tendenciája jutott előtérbe. Ez a helyzet 1956 után oldódott, elsősorban az átütő erejű modern olasz szobrászat és az angol szobrászóriás, Henry Moore hatására, akinek árnyékától a hatvanas években senki sem szabadulhatott Európában. Legerősebben azonban az újra felfedezett hazai avantgarde nyomta rá a bélyegét a formaképzésre. A cseh szobrászat már az ötvenes évek végén jó hírnevet vívott ki magának, amelyet az 1958-as brüsszeli világkiállításon elnyert díjak, elismerések fémjeleztek. A plasztikában új területet nyitottak a keramikusok és üvegművészek, akik azóta is a világ vezető iparművészei közé tartoznak Zdenek Kővár: Dur.Moll Torzó nemcsak formaképzésükkel, hanem technológiai megoldásaikkal is. A szobrászatban napjainkban — akárcsak nálunk — a fő tendenciák az emlékmű- szobrászatban jelentkeznek. A tömeg plasztikai felépítését a formai szűkszavúság kiemeli, erőteljessé teszi. (Jan Kuliöh: Klakk, 1957: Karel Lidicky: Jan Hus, 1954: Milos Axrnan: Kommunisták,. 1973). A valóságot — a hagyományt folytatva — posztkubista felfogásban is gyakran ábrázolják, főleg a munkás-emlékművekben (Jind- ridh Wielgus: Vájár kváder- ral, 1945; Alois Sopr: Komoly szó, 1966; Pöhumil Zemánek: Rudi, 1975—76.). Ezeket a tendenciákat a keramikusok is követik csaknem életnagyságú, mázas szobraikon. A mázat a megjelenés gazdagítására a szobrászok is használják, még a bronzszobrokon is. (Kurt Le- bauer: Menekülő lány, 1976). Erős a cseh barokk tradíció hagyománya is, amely leginkább a kompozíciókban, de gyakran a szeszélyes-szaggatott körvonalakban és a mintázásban is érvényesül. (Ji- ri Bradacek: Energia, 1968,). A konstruktivista forma- képzésnek ugyancsak kiváló képviselői vannak, főleg a keramikusok és az üvegművészek körében. Liibensky a forma tömbszerűségét hangsúlyozza tiszte arányokkal» az üveg kristályos szépségét dekorativitását kiaknázva. Askold Zacko Dekoratív plasztikája megrázó erejű. Jaroslav Soukup és Dana Vadítóvá a fémes elemekkel való térépítkezést alkalmazza új módon, üveggel kombinálva. Az átlátszó fúvóit üveget és a hutaüveget is felhasználják a monumentális ábrázolás céljaira. Ez máshol eL sem képzelhető, mint Csehszlovákiában, ahol az üvegművészetnek évszázados hagyományai vannak. A kortárs cseh művészetben figyelemreméltó szerepet játszik a portré, mely más közép-európai országokban hanyatlást mutat. A cseh művészek azonban itt is széles skálán dolgoznak. A portré zöme egyénien reális, de a szimbolista ábrázolás sem ritka, némi szecesz- sziós felhanggal. A tipizálás tendenciája, is jól felismerhető, de a szuggesztív érzelmi hatás mindig erősebb, mint a formai kísérletezésekhez való ragaszkodás. A megoldások sokfélesége, egyfajta letisztultság — talán a jó válogatás következményeként Alois Sopr: Koaioly szó — rokonszenvessé teszi a nagyiközönség körében is a kortárs cseh szobrászatét, mely a modern nemzetközi információkat sikeresen emeli át a hazai környezetbe. Ugyanezt a törekvést láthatjuk a szlovák anyagban is, ahol az érzelmi expresszív kiíejezőformák erősebbek. A két vezéregyéniség Jozef Kostka, és a tavaly elhunyt Rudolf Pribis, akinek hatása az egész kiállításanyagon érvényesül. Lírai és monumentális erejű, epikai mon- danivalójú műveik jól megragadnak az emlékezetben, mint Kostka 1949-es Az anya feje című műve. Pribis feszes. határozott formákkal dolgozik. A preklasszikus formavilág ihleti Rudolt Uhert típusábrázolásaiban. A nemzeti tradíciót követő szobrászok a jelképiség és a szándékosan rusztikus formaképzés útján haladnak. Műveiket gyakran fába faragják; ez a népi faragók és az építészet tradicionális anyaga Szlovákiában. A két irányzat között ösz- szekötő kapcsot képeznek azok a művészek, akik az internacionális formanyelvet a fafaragásban alkalmazzák. mint Klára Pataky rendkívül érzékletesen .készített 1966-os Torzófiguráján, mely a kiállítás egyik kiemelkedő alkotása. B. I. A Zöglingt a motoros „sárkányig" 3. Arcok, epizódok a szolnoki sportrepülés ötven évéből Levegőben a legendás Vöcsök. A Rubik Ernő tervezte gyakorló vitorlázó repülőgéppel a fiatalok tízezrei ..járták ki” a repülés általános iskoláját szolnoki repülőhangárt, hanem — bármilyen furcsán hangzik is! — az egész repülőteret. A német Luftwaffe Hein- kel, Junkers és Messersohmidt gépei a szandai rét jórészét 1944-ben kiképzési célokra használták. A gyakorló bombák, a gépágyú-lövedékek a hatalmas sík terület egy részét szinte felszántották, majd ezt követően 1944 októberében és november első napjaiban — Szolnok déli hídfőállásaként — a terület ötször cserélt „gazdát”. Futóárok labirintus volt az egész rét, a mai repülőtér. A repülés szolnoki szerelmesei — egytől egyig munkásfiatalok, diákok — szabadidejükben Molnár István vezetésével évekig dolgoztak — ásóval, lapáttal és más szerszámokkal — hogy a repülőteret alkalmassá tegyék a repülésre. 1946 október 27-én megalakult a Szolnok Megyei Repülő Egyesület, amelynek elnöke a megye első kommunista főispánja, dr. Kovács Kálmán volt. Repülésvezető és műszaki vezető egyszemélyben: Molnár István. Az első felszállásra 1948 szeptember 12-én került sor, levegőbe emelkedett a Ha— Molnár István felszállásra készíti elő növendékét. A kép az 1940-es években készült Tiszai Lajos 1 Fotó !és .reprodukció: Tarpai Zoltán (folytatjuk) Negyven év a katedrán! — ezt a címet adtam a múltkoriban írásomnak amikor egy nyugdíjba vonuló kitűnő pedagógusról írtam méltatást. Érzékeltetni akartam, menynyire tiszteletreméltó az az ember, aki négy évtizeden keresztül eredményesen tanította, nevelte a felnövekvő nemzedékek sorát. A kor nem érdem, csak állapot, mondják a cinizmusra hajlók, s ezúttal alighanem igazuk van: végzett munkája méri az embert. Ez alkalommal újra egy kiemelkedő pedagógusról írhatok, örömmel. Ö nem magyar nyelvet, történelmet vagy biológiát tanított, hanem repülést. A szandai rét zöld gyepe, vagy kiégett kopár szike volt a katedrája — kisebb megszakításokkal, ilyenkor máshol oktatott — csaknem negyven évig. Molnár István nyugdíjas repülőoktató életműve — gyorsan lekopogtam — még nem lezárt, de a nemzetközileg is elismert repülő-pedagógus munkássága elválaszthatatlan, a szolnoki, sőt az egész magyar repülés történetétől. A szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskola diákjaként ott volt a repülés szandai réten ringó bölcsőjénél, Schneider Emil növendéke, néhány évvel később segédoktató, majd 1940-től oktató Schneider katonai bevonulása után Szti- pits Albert repülőtér-parancsnok helyettese. A repülés iránt érzett sze- retete, hallatlan munkabíró képessége. áldozatkészsége legjobban a felszabadulást követő hónapokban, években mutatkozott meg teljességében. Amikor legnagyobb volt a baj, amikor legnagyobb szükség volt arra, hogy a romok fölött új életet teremtsünk. Márpedig nemcsak a szolnoki sportrepülőtér, de az egész magyar repülés — tényszerűen — a romokban hevert. Nemcsak a repülőgépeket pusztította el a háború, nemcsak az 1930-as évek végére nagy nehezen felépített első A Cimbora, a szolnokiak első kétkormányos iskolarepülőgépe (1942) A szolnoki repülés lelkiismeretes segítője volt 1939—1956 között Galics Béla hangármester. Kubik János után a második „aranykezű asztalos”, aki a gépeken szükséges javításokat nagy szakértelemmel, megbízhatóan végezte. Sajnos néhány éve elhunyt 2232 lajstromjelű „Vöcsök”, majd társa, a Ha—2233-as. Részlet a Repülés című lap 1964 februári számából: „A közel 28 esztencfeje eredményesen működő Molnár Istvánnak nagy érdeme még, hogy több évtizeden át balesetmentesen, nagy szakértelemmel vezette a kiképzéseket. Rendkívül higgadt természetű, akit csak az hoz ki rendíthetetlen nyugalmából, ha valaki repülés közben szabálytalankodik.” Molnár István pedagógiájának alapja a fegyelem és a bizalom volt. Közhely, hogy erre milyen nagy szükség van a repülésben. Ha a diák megbukik biológiából, történelemből, vagy „amiből”, — javítóvizsgát tehet, osztályt ismételhet. A családi „háborún” kívül nagyobb baj nem történik. De ha a repülő-növendék, aki akár 10—20—100 méterre felemelkedik gépével a földről, s valamit rosszul tanult meg oktatójától, ha a repülés-pedagógusnak nem sikerült őt jellemében is alkalmassá tenni az egyedül repülésre, — s baj történik, akkor azt a felszállást aligha ismételheti meg újra... Micsoda lélektani teher lehet a repülés-pedagógus számára, amikor a növendék először száll fel egyedül! Ezt a felelősséget csak tiszta lelkiismeretű ember bírhatja el, aki tudja, hogy mindent megtett a sikeres repülés érdekében. Molnár István repülő-oktatói, kiképzésvezetői működése — kicsit szigorúbban fogalmzava: parancsnoksága alatt! — 1948—1980 között a szolnoki repülőklub tagjai néhány száz híján 90 ezer felszállást hajtottak végre, 21.530 órát. tehát csaknem 2 és fél évet töltöttek a levegőben. A pontosság érdekében hozzátesszük, a közölt adatokban benne vannak a kétkormányos — oktató-nö- vendék-gépekkel történt felszállások ist Molnár Istvánt 1964-ben a Nemzetközi Repülő Szövetség a legmagasabb elismerésével. a_ Paul Thissandler diplomával tüntette ki.
