Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

2 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1985. JÚNIUS 12. Kisebb ráfordítással több eredményt Kommend tárunk I Kérdőjeles győzelem ásódig akadályát is simán vette azolasJ: kormány. A május* községtanácsi vá­lasztásokon ugyan az ötpárti koalíció lényegesen nagyobb többségre tett szert, de a múlt vasárnapi—hétfői nép­szavazáson is lényegében si­kert aratott. Pedig a tét miatt még Bettino Craxi mi­niszterelnöknek is komolyan főtt a feje. Hogyisne, amikor a választókat azért szólítot­ták az urnákhoz: döntsék el: helyeslik vagy sem az úgy­nevezett mozgó'bérskála meg­nyirbálását. Az 54,3 százalékos „nem”- szavazat — bármilyen fur­csán hangzik is — a dekré­tum érvényben maradása melletti többséget testesíti meg, velük szemben 45,7 szá­zalékot kapott az „igen”, ami persze csaknem 15,5 millió voksot jelent. A bér­ből és fizetésből élők hosszú évek óta automatikus kere­setkiegészítésben részesültek Olaszországban. A Craxi ka- binet — hivatkozással az in­fláció megfékezésében óha­tatlanul fontos és elengedhe­tetlen tényezőként számítás­ba vett korlátozásra — ke­ményen védelmezte állás­pontját. Sőt, a népszavazás előestéjén a kormányfő be­jelentette: ha az „igen” sza­vazatok kerülnek többségbe, vagyis a dekrétum eltörlése diadalmaskodik, a kabinet lemond. Ilyen drámai légkörben került sör az „igazság órái­ra’’, amelyek a túldramati­zált helyzetben már-már egy újabb kormányválság fenye­gető rémét helyezték kilá­tásba. A népszavazást kezde­ményező Olasz Kommunista Párt hasztalan hangoztatta, hogy nincs szándékában a referendum révén kormány­zati válságot előidézni; a kereszténydemokraták és a szocialisták, de a másik há­rom kis polgári párt is lé­nyegében a kabinet sorsát’ tette kockára. Craxi végül ismét győzött, de diadala ezúttal koránt­sem egyértelmű. A voksok arányából ugyanis: az derül ki, hogy a választók jelentős hányadia nem ért egyet a kormány gazdaságpolitikájá­val. Kétségtelen, hogy Itá­liában a pénzromlás mérté­ke az utóbbi hónapokban va­lamivel tíz százalék alá esett vissza, de a terheket egyre inkább a dolgozók viselik. Az inflációval lépést tartó bérkiegészítés, a mozgóbér- skjála megnyirbálását szen­tesítő népszavazás végered­ményét pedig még ki sem hirdették, amikor a Confin- dustria, az Olasz Gyáriparo­sok Szövetsége bejelentette: felmondja a szakszervezetek­kel kötött mozgóbérskála- szerződést. Aligha kétséges, hogy ez a lépési rendkívüli elkeseredett­séget szül Olaszországban. A népszavazás ugyanis csak a bérkiegészítés egy bizonyos hányada ügyében volt hiva­tott dönteni. A Confindustria viszont a teljes mozgóbért kihúzta a dolgozók zsebéből. Kínos helyzetibe került a kormány is: a szakszerveze­tek és: a munkáltatók közti konfrontáció most könnyen sztrájkhoz vezethet, s tovább gyengítheti az olasz ipar po­zícióit. 0 enki nem vitatja Itá­liában, hogy a vál­ságból kivezető mód­szerek bizonyos hát­rányos intézkedéseket is megkövetelnek. Am a teljes bérkiegészítés eltörlése csak­is a munkáltatóknak ked-i vez: költségeiket csökkenti, s szabad utat enged a profit emelkedésének. Más szóval: a válság minden terhét a bér­ből és fizetésből élőkre há­rítja. Valószínű, hogy ezt a megoldást még azok a sza­vazók is elvetették volna, akik egyébként vasárnap és hétfőn „nem”-mel támogat­ták Craxi kormányának gaz­daságpolitikáját Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról.) hangsúlyozta, hogy a hetve­nes évek elejétől észrevehe­tővé váltak bizonyos nehéz­ségek a gazdasági fejlődés­ben. A szónok a lassan megté­rülő beruházások sorában megemlítette a kraszno- jarszki határterületen meg­valósuló szajano—susenszko- jei vízierőművet- amely fele olyan gyorsan épült, mint annak idején a bratszki erő­mű­— Az állam a jövőben sem sajnálja az eszközöket Szibéria fejlesztésére, de joggal követeljük, hogy a befektetések térüljenek meg, és ne jelentsenek holt tőkét — mutatott rá. Kisebb ráfordítással több eredményt kell elérnünk; ez a gazdasági, sőt, ha úgy tet­szik, a politikai feladat. Mihail Gorbacsov a to­vábbiakban részletesen be­szélt a beruházási politika és a gazdasági szerkezet át­alakításának kérdéseiről. Ki­fejtette, hogy a fő hangsúlyt vállalatok műszaki korsze­rűsítésére, az anyagtakaré­kosság javítására kell he­lyezni; habozás nélkül sza­kítani kell azzal a régebbi gazdálkodási beidegződéssel, amely a termelésbővítés fő módszerét új létesítmények építésében látta, s hosszú évekig megfeledkezett sok meglevő üzem műszaki kor­szerűsítéséről. A haladás katalizátora a mikroelektronika, a számí­tástechnika. a műszergyártás, az egész informatikai ipar; ezek gyorsított fejlesztést kö­vetelnek — húzta alá. Ter­mészetesen nemcsak a szá­mítógépgyártás növelése fon­tos, hanem azoknak a nép­gazdaságban történő ésszerű felhasználása is. Ezzel kap­csolatban jelentős határoza­tok születtek, végrehajtásu­kat szigorúan ellenőrizni kell. A tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsítása szem­pontjából kell értékelni a nagyberuházások helyzetét is, a technológiai fejlesztési ter­veket. Mihail Gorbacsov el­mondta, hogy ezeknek nem kis részét évről évre átdol­gozzák, folytatódik a tőkébe­fektetések szétforgácsolása, hihetetlenül elhúzódnak az építési határidők. Ezért még a legjobb tervek is remény­telenül elöregednek. Űj szemlélet érvényesítését sürgette a külgazdasági tevé­kenységgel kapcsolatban is. Megállapította, hogy az or­szág külkereskedelmi forgal­ma 140 milliárd rubelt ért el, de növekedési ütemét lehet és kell is növelni. A gépek és berendezések exportja az elmúlt években lassan növe­kedett, mert a kivitel nagy része nem versenyképes, és az iparvállalatok nem eléggé érdekeltek abban, hogy ex­portra termeljenek. Az im­portpolitikában is hatéko­nyabban kell kihasználni a kölcsönösen előnyös nemzet­közi mukamegosztásban rejlő lehetőségeket, ami természe­tesen elsősorban a KGST országaival való kapcsolato­kat érinti. Minden vállalati egyesülés, minden vállalat és minden kisebb termelési egység ese­tében meg kell állapítanunk, melyek azok a termelési láncszemek, amelyek a legki­sebb költség mellett vagy ép­pen költségek nélkül a leg­jobb eredményt hozzák — jelölte meg Gorbacsov a to­vábblépés útját, majd sürget­te a minőségi követelmények teljesítését. — Továbbra is termékeink minősége, műszáki-gazdasági színvonala gazdaságunk egyik legsebezhetőbb pontja, számos nehézségünk, problé­mánk forrása. Mindez súlyos társadalmi-gazdasági, erköl­csi-politikai károkat okoz. Megengedhetetlen, hogy az új technika már a műszaki ter­vezés szakaszában erkölcsi­leg elavult legyen, hogy el­maradjon a legjobb mutatók­tól a megbízhatóság, a gazda­ságosság és a munkaerőfor­rások kihasználtsága terén. Ezután Mihail Gorbacsov kitért az irányítás kérdései­re. A gazdaságirányítás át­szervezésének elvi lényege — mondotta —, hogy az irányí­tásban és a tervezésben fo­kozni kell a központi irányí­tás hatékonyságát, bővíteni kell a vállalati önállóságot és felelősséget, aktívabban ki kell aknázni a vezetés, a gaz­dasági önelszámolás és az áru-pénz viszonyok rugalma­sabb formáit és módszereit, széleskörűen fejleszteni kel) a tömegek kezdeményezésé*. A szónok végül rámutatott, hogy a szovjet dolgozók előtt az idei terv és az egész ötéves terv sikeres befejezésének fe­lelősségteljes feladata áll. Fontos, hogy a pártszerveze­tek gondot fordítsanak az üzemanyag és más nyers­anyagok termelésének növe­lésére. a mezőgazdasági mun­kák magas színvonalú és ide­jekorán való elvégzésének megszervezésére, az egész termés begyűjtésére és elrak­tározására. Az a tét, hogy az ország jelentős tartalékokkal és szervezetten lépjen az új ötéves terv időszakába — mondotta a többi között Mi­hail Gorbacsov. A tanácskozás ma folytatja munkáját. 11 Kelet-magyarországi íá TÜZÉP Vállalat pályázatot hirdet ü Í a 110. sz. kunszentmártoni TÜZÉP telep vezetői állásának betöltésére alkalmazási feltételek : — Legalább kereskedelmi szakközépiskolai végzettség és 5 éves szakmai gyakorlat, vagy nem szakirányú érettségi, középfokú áruforgalmi tanfolyam és |5 éves szakmai gyakorlat: — középfokú politikai végzettség — a folyamatban levő is elfogadható. Besorolás a 12/1983. XII. hó 17. ÁBMH rendelet szerint közös megegyezéssel történik. A pályázathoz részletes önéletrajzot kérünk. A pályázatokat a nyíregyházi központunk sze­mélyzeti osztályára szíveskedjenek benyújtani. Kelet­magyarországi TÜZÉP Vállalat Nyíregyháza PL: 157. ra: 4 401. *© ys) :*© :*© :*£> ;■£> :*© & ;*> :>© MSZBT-elnökségi ülés a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról.) rása a negyven éve gazdago­dó együttműködés. Gazdasá­gunk ez idő alatt számára létfontosságú technikát és (technológiai tapasztalatokat, nyersanyagot, energiát ka­pott. termékeinek pedig biz­tos piacot talált a Szovjet­unióban. Enélkül aligha őrizhettük volna meg gaz­daságunk stabilitását a mö­göttünk lévő, a világgazda­ság válságától terhes évek­ben. Jövőbeni fejlődésünket is arra a hosszú távon bizton­ságot nyújtó műszaki-, tu­dományos-, gazdasági együtt­működésre építhetjük, amelynek fő irányai az ez­redfordulóig jól láthatók. — A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainknak vannak más meghatározó tényezői is a gazdasági érdekek mellett — mondotta Berecz János. Szövetségünk legerősebb összetartó ereje, hogy mind­két országban a marxizmus- leninizmus eszméi vezérlik a fejlődést, mindkét országban a fejlett szocialista társadal­mat építik, tökéletesítik. Jól tudjuk és meggyőződéssel valljuk, hogy szocializmus a Szovjetunió nélkül tőle el­távolodva nem létezik. Mi, magyar kommunisták kez­dettől azon az állásponton vagyunk, hogy a szovjet­unióbeli tapasztalatok a szo­cializmust építő országok számára nagy értéket, gaz­dag iránymutatást képvisel­nek. A Központi Bizottság tit­kára rámutatott: a magyar— szovjet barátság és együtt­működés kiemelkedően fon­tos területe a béke megóvá­sa, a szocialista világrend- szer biztonságának védelme és a fegyverkezési verseny megállítása. A szovjet bé­kepolitika a világ valameny- nyi népéhez hasonlóan a mi népünk legfoensőbb érdeke­it is kifejezi, ezért támogat­juk minden erőnkkel, politi­kai mozgékonyságunkkal. Pártjaink, kormányaink kö­zött teljes a nézetazonosság a jelenlegi világhelyzet meg­ítélésében, külpolitikai erő­feszítéseink egy célra irá­nyulnak. Berecz János a jövő fel­adatait körvonalazva kiemel­te, hogy a cél. amelyért dol­gozunk változatlan: a két ország szoros és megbontha­tatlan testvéri együttműködé­se. Ezért kell még többet tenni, ezt kívánja a szoci­alizmus ügye és nemzetünk jól felfogott érdeke. E mun­kában sajátos és semmilyen más szervezet, intézmény ál­tal el nem végezhető felada­tok várnak az MSZBT-re, a barátság tömegmozgalmára — mondotta. Végezetül to­vábbi sikeres munkát kí­vánt az MSZBT-tagcsoport- jainak, minden tisztségvise­lőjének és aktivistájának, majd átnyújtotta a társaság elnökének a Péké és Barát­ság Érdemrendet, amelyet az Elnöki Tanács adományozott az MSZBT-nek. Berecz János ezt követően átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának a tár­sasághoz intézett levelét, amely így szól: Kádár János levele Tisztelt elvtársak! Barátaim! Negyven évvel ezelőtt bontott zászlót az a széles körű társadalmi mozgalom, amely a magyar—szovjet barátság ápolását tűzte ki célul, s amely azóta évtizedeken át, tisz­tes munkával kimagasló eredményeket ért el a két nép testvéri kapcsolatának fejlesz­tésében, elmélyítésében. A magyar—szovjet barátság eszmei és érzelmi gyökerei a nagy októberi szocialis­ta forradalom időszakáig nyúlnak vissza. A magyar proletariátust a szovjet forrada­lom példája ihlette, amikor 1919 márciu­sában kivívta hazánkban a dolgozó nép ha­talmát. A Magyar Tanácsköztársaság szü­letése pillanatában baráti szövetséget aján­lott szovjet-orosz testvérének. Ezeket a tör­ténelmi, érzelmi gyökereket nem tudta ki­tépni munkásosztályunk, népünk emlékeze­téből és szívéből az ellenforradalmi rend­szer huszonöt esztendős uralma és rága­lomhadjárata sem. Történelmi sorsfordulónk, felszabadulá­sunk hónapjaiban országszerte alakultak szovjetbarát társaságok, egyletek, s e spon­tán népi mozgalmat foglalta egységes szer­vezeti keretbe a Magyar—Szovjet Művelő­dési Társaság. Tevékenysége átfogta a tár­sadalom széles rétegeit, programja kifejez­te népünk 'fnesszemutató érdekeit. A mai nevén 1957-ben újjáalakult Magyar—Szov­jet Baráti iTársaság a tagcsoportok mozgal­mi munkájára építve sokat tett azért, hogy népünk mind jobban megismerje a Szov­jetunió fejlődését, a szovjet emberek éle­tét, segítse a két ország mind több terület­re kiterjedő együttműködését, a két nem­zet kulturális értékeinek cseréjét. Hazánkban a szocialista társadalom épí­tése nemzeti program. Munkánk és küzdel­münk ugyanakkor része annak a világtör­ténelmi jelentőségű átalakulásnak is, amelynek végső célja, hogy megszabadítsa az emberiséget o kizsákmányolás és az el­nyomás minden formájától és a, háború fe­nyegetésétől. Nemzeti érdekeink csak a társadalmi haladás útján érvényesülhet­nek. Szocialista céljainkat, a szilárd és tar­tós béke megteremtését a Szovjetunióval és a szocialista országok közösségével ösz- szefogva, a nemzetünk és az emberiség ügye iránti elkötelezettség, felelősség szel­lemében cselekedve érhetjük el. A Szovjetunió népünk szocialista építő­munkájának, hazánk függetlenségének leg­főbb nemzetközi támasza. A magyar—szov­jet barátság és együttműködés minden ol­dalú fejlesztése alapvető érdekünk, és ezért pártunk és államunk politikájának sarka­latos pontja. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság fontos küldetést teljesít azzal, hogy a párt politikájának szellemében, együttműködve más tömegszervezetekkel és mozgalmakkal, munkáját a magyar— szovjet barátság ügyének szenteli. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ak­kor tölti be hivatását eredményesen, ha mozgalmi eszközeivel az együttműködés további területeit kutatja fel, bővíti a két nép egymásra vonatkozó ismereteit, s a személyes kapcsolatok révén érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a magyar és szovjet embereket. Az évforduló alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében üdvözlöm a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság aktivistáit, a tagcsoportokban tömörülő dolgozókat, a tisztségviselőket, akik odaadó, fáradhatatlan munkával, meg­győző szóval, személyes példamutatással segítik a magyar—szovjet barátság elmé­lyítését. Köszöntőm a gazdasági, o tudományos, a kulturális együttműködés bővítéséért tevé­kenykedő társadalmi munkásokat, mert e kapcsolatoknak nélkülözhetetlen szerepük van szocialista társadalmunk építésében, országaink műszaki-tudományos haladásá­nak meggyorsításában, életünk gazdagabbá tételében. Üdvözlöm a mozgalom keretében dolgozó pedagógusokat, ifjúsági vezetőket és mindazokat, akik e munkájukkal is hoz­zájárulnak a fiatalok szocialista szellemű, hazafias és internacionalista neveléséhez. A társaság megalakulásának negyvene­dik évfordulóját annak tudatában ünnepel­hetik, hogy fontos, jó ügyet szolgálnak, és a végzett munkának nagy és szép eredmé­nyei vannak. Vigyék és fejlesszék tovább a négy évtized nemes, értékes örökségét. Még egyszer köszöntöm Önöket a 40. év­forduló alkalmából és gratulálok a magas kitüntetéshez, a Béke és Barátság Érdem­rendhez. További eredményes, jó munkát kívánok a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság tisztségviselőinek és minden aktivistá­jának. Budapest, 1985. június 9. Szívélyes üdvözlettel: Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára A Szovjet—Baráti Társa­ság küldöttségének képvi­seletében Filifpp Jermas kö­szöntötte a társaságot a ju­bileum alkalmából. Méltat­ta az MSZBT tevékenységét, az MSZBT-vel és a Szovjet —Magyar Baráti Társasággal megvalósuló sokoldalú és gyümölcsöző együttműködés eredményeit. Emlékeztetett arra, hogy negyven évvel ez­előtt Magyarország történe­tében is új korszak kezdő­dött, a magyar nép is lehe­tőséget kapott a valódi nem­zeti újjászületésre, a társa­dalmi, gazdasági átalakulás­ra. A szovjet emberek őszin­tén örülnek a testvéri Ma­gyarország sikereinek, és újabb győzelmeket kívánnak a magyar népnek az ország­építő munkában — hangsú­lyozta. — Az eltelt négy évtized a szovjet—magyar testvéri kapcsolatok gyümölcsöző fej­lődésének időszaka is volt. Népeink barátságának, szoli­daritásának nagy hagyomá­nyai vannak, s kapcsolataink ma mind érezhetőbb ered­ményeket hoznak az élet minden területén: a politi­kában, a gazdaságban, a kultúrában és a tudomány­ban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége ma­gas kormánykitüntetésiben részesített több MSZBT-tiszt- ségviselőt. Apró Antalnak a Munka Vörös Zászló Érdem­rendet Ligeti Lajos akadé­mikusnak- a társaság alelnö- kének, Hegyes Ferencnek, és Rab Zsuzsa költő-műfordí­tónak, az Országos Elnökség tagjainak a Népek Barátsá­ga Érdemrendet adományoz­ta. A kitüntetéseket Vlagyi­mir Bazovszkij az ünnepi ülésen nyújtotta át a kitün­tetetteknek. Nevükben Rab Zsuzsa mondott köszönetét az elismerésért. Az ülés után az Országos El­nökség fogadást adott az Or- száglház Kupolacsarnokában. Az ünnepi ülést megelőző­en az MSZBT Országos El­nöksége a társaság megala­kulásának 40. évfordulója alkalmából kitüntetési ün­nepséget rendezett a Parla­ment Delegációs termében. A két nép barátságának el­mélyítése érdekében vég­zett több évtizedes kiemelke­dő munkájukért 34 személy vehette át az MSZBT arany­koszorús jelvényét. Negyven­kettőn emlékplakettet és na- tan emléklapot kaptak. A kitüntetéseket Apró Antal nyújtotta át. A nap folyamán az MSZPT koszorúzási ünnepséget ren­dezett Budapesten a jubile­um alkalmából. Ugyancsak ünnepséget ren­deztek az ELTE Természet- tudományi Kar épületében levő, az MSZBT megalakulá­sának tiszteletére elhelyezett emléktáblánál.

Next

/
Thumbnails
Contents