Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
to Szolnok megye múltjából 1985. JÚNIUS 8. Kora népvándorlás kori kutatások Szolnok megyében A korai népvándorlás kor (V—VI. század), lényegében a germánok, — gepidák — régészete meglehetősen elhanyagolt területe a Közép- Tisza vidékén folyó archeológiái kutatásoknak. Még az 1950-es években tárták fel Szolimqk—Szán da kiemelkedő jelentőségű gepida temetőjét, amely a Tisza vidéki igepida településterület leg- naigyóbib temetője. További stthlelétekről tudunk az 1960—1970-es évekből Ráikó- czifaLVáról, Tiszafüredről, Tiiszagyendáról. V—VI. századi településekre vannak adataink Kengyel, Tiszase»- lős, Tiszainoka, Tiszafüred környékéről. Az alábbiakban arról az anyaggyűjtő munkáról számolunk be, amely az utóbbi másfél-két esztendőben történt V—VI. századi gepida lelőhelyeken. 1982 őszén Kovács Gyöngyi végzett ásatást. Török- szientimikLós belterületén, az egykori vár helyén. Ekkor jutott tudomására, hogy az e’Jőző esztendőkben két, egymástól fcb. 200—250 m távolságira található lelőhelyen germán emlékek kerültek elő. A leletek egyrészt temetőre, imáisrészt településre utaltak. Néhány nappal később lehetőség nyílott az egyik lelőhely. a temető hitelesítő föltárására. A Batthyány utca 54/a számú telken, Pál Ferenc kertjében hét sírt, ill, sírrészletet találtunk, közte egy különálló lótemetkezést isi, lándzsával. A kisebb-na- gyobb eltérésiekkel Ny—K-i tájolású, eltérő mélységű felnőtt férfi- és női, valamint gyermeksírokból ún. körte alakú, jól iszapolt agyagból koromgozott, polírozott felületű, besímított díszítésű edények, ovális bronz övcsa- tők, nagyméretű ovális vas csatok kétsoros csontfésű, csüngődísze® bronz fülbevaló jött elő. Az egyik (férfi) sírban a medence bal oldalén valószínűleg tarsolyban elhelyezett vas kés, kova és csiholóvas volt. Két sírnál (1982—1984) Gepida lelőhelyek Szolnok megyében (1982—1984) 1. Kengyel (1.—8/9. sz. lelőhely), 2. Öcsöd (MRT kunszentmártoni járás. Öcsöd 18. és 21. sz. lelőhely), 3. Rákó- czifalva (Nyolcas-dülő), 4. Törökszentmiklós (Batthyány utca és Erdős utca). Nem szerepel a térképen: Tiszafüred—„Morotvapart”. koporsonyomokat figyeltünk meg. A másik lelőhely az Erdős utca 50. számú telken található, ahol vízvezeték árkának kiásásakor minden valószínűség szerint egy edényégető kemencére bukkantak. Az anyag új formáikkal gazdagította a gepidák kerámiájáról eddig kialakult képet. A jól iszapolit agyagból ikorongozott, szürke színű töredékek nagyobb méretű, hasas, füles korsókhoz, kancsókhoz, ikiöntőcsöves edényekhez tartoztak. Az V—VI. századi gepida falvak kutatása még csak a kezdeteknél tart az Alföl- diön. Az első gepida házat 1969-ben tárta fel Bóna István Tiszafüreden. A Szolnok megyei gepida települések fölkutatását, terepibejárásion, való lokalizálását 1983 tavaszán kezdtük meg, folytatva ugyanazon esztendő őszén és 1984 tavaszán, távlati célként szondázó ásatásokra alkalmas lelőhelyek kiválasztásával. Első lépésként Kengyel környéke V—VI. századi (és III—IV. századi) telepeinek föltérképezése történt meg, egy fcb. 15—20 km- nagyságú területen. A lelőhelyek a Kengyel és Rákóczifalva között. észak-déli irányban húzódó. Z-alekot leíró egykori Tisza-medernek főként külső, üli, belső oldalán sorakoznak, közvetlenül a partéién, kissé kiemelkedő részeken. Egymástól való távolságuk 150—200 m és 2000—2500 m kozott változik. A felszíni nyomokból meghatározható nagyságuk is különböző, kisebb, 30—50x 20—30 m ikiteirjedésűek mellett 100—150x40—50 m-t elérők fordulnak elő. A messze előttünk tartó német régészet a meroving korban a nagyobb kiterjedésű falvak („Dorf”) mellett kisebb, egyrészt tanyacsoportos formákkal („Weiler”), másrészt magányos gazdaságokkal. tanyáikkal („Einzelgehöft”) számol, nemcsak maguknak a telepieknek a kiterjedése, hanem az azokhoz esetleg hozzátartozó sírcsoportok, temetők nagysága alapján is. 1984 tavaszán Rákóczifalva térségiében lokalizáltunk egy gepida telepet, s standard házáikerámia mellett két bepecsételt díszítésű töredékkel. Az MTA Régészeti Intézete támogatásával folyó, a kunszentmártoni járás területét érintő, szintén a jelien esztendő tavaszán végzett terepbejárás eddig két V—VI. századi telepet hozott Békésszentandrás és Öcsöd között, a Hármas-Körös mellett (Öcsöd 18. és 21. sz. lelőhely). A legújabb leletek Tiszafüred környékén („Morotvapart”) kerültek elő. ahol 1984 júliusában a Damjanich Múzeum leletmentő ásatása egy VI. századi gepida falu földbe mélyített házait hozta fölszínre. Cseh János A kunsági ráncos női ködmön A nagykunsági bőrruházat kevésbé ismert darabja a ráncos ködmön, amelyet a 19. század első felében az ujjatlan női kisbunda divatja szorított iká a használatból. A 19. század második felében már alig készítették a* ráncos 'ködmönt. Az 1961-ben Tliszaszödilősről a Damjanich János Múzeumba került darab azért fontos a viseletku- tatás számára, mert egy arehaikusabb szabésformét, ornamentikát, színezést őrzött meg. A ráncos ködmön nevét onnan kapta, hogy hátul kétoldalt a császárvágás — a háton végighúzódó két görbe szabásvonal — hasítékában három ékalakú betoldás van, ami a hátulját ráncossá, libegőssé teszi. Ennek a ködmöntüpusnak férfi és női változatát is ismerték. Régisége mellett az szól, hogy a debreceni szűcsök 1598. évi áraszaibása már megemlíti az „asszonyalat- nak való ránczos kedmen”-t. A iködmönnek volt ünnepi és egyszerűbb munkára való változata is. A módosabbaknál a posztóból készült mente, dolmány háttérbe szorította, a parasztság viszont még sokáig hordta. Fontosságát jelzi, hogy a szűcslegénynek évszázadokon át ködmönt kellett remekelnie a vizsgára. A XVIII—XIX. századi cselédbérekben is gyakran szerepel a ködmön vagy a ködmönre való bőr. A szolnoki múzeumban található tiszaszöllősi ködmön fehér színű, színes irharátéttel és hímzéssel díszített. Az ujjairt, és a hátán bokorvirág díszítés van; az elején szintén, csak az nyújtottabb, lazább szerkezetű. A bokor- , virág hímzésének őrinek aranybarna rózsák. kevés kékkel, lilával, feketével tarkítva. A bokorvirág középső ágának levelei váltakozva világos- és sötétzöld színűek. A rózsákhoz kapcsolódó apró virágok lila-kék-fe- kete színűek. A iködmön másik fontos díszítő eleme: a különböző színű irharátétek. Az elején vörös a’mázott szélű irha húzódik saslkörmök'kel ékesítve; az ujjain és a hátrészén is megismétlődik a hímzés szomszédságában az irharátét, csak miás elrendezésben. Vállain és a császár- Vtásáa hasítékában csipkézett, lyuggatott fekete-vörös irhadíszek vannak. A ködmön ráncosra képzett alján a férfibunda makk virág díszítéséhez hasonló fekete-vörös irhadíszeik, bőrpillangók, bőrsal- lanigíck vannak. A ködmön ujja, nyaka és körben a széle fekete prémszegésű. Díszítettségét fokozza a sűrű v.itézkö'tés és a többszörös lapos sárgaréz gombolás. A díszesebb, nagyobb mesterségbeli tudóst követelő, ünnepi ködmönök készítése mór igen korán a szűcsmesterek hatáskörébe került át. A XIX. század elején a szűcsmesterség a legtöbb nagykun településen céhes iparágnak számított. 1852-ben összesen 107 szűcs dolgozott itt (ebből a legtöbb, 35 Karcagon, 27 Kunmadarasán), 1879-ben már csak 40. A Nagykunságban a XIX. század első felében még virágkorát élte a színes szűcshímzés. Ködmönünk is ennek az időszaknak a stílusát tükrözi bár .nyilván valamivel később készülhetett. A század végére elfeketedett a hímzés színe a Nagykunságban. Jól megfigyelhető ez a kunsági női 'kisbundán. A barnára festett bundára egyszínű barna vagy fekete se- lyerphímzés került. A kisbunda elterjedésével a ködmön ünnepi, díszesebb vál- 'tpzata igyák or Satiiilag ki. is ment a divatból. Gulyás Éva Egy századforduló óta ismert lelőhely hitelesítése A kora bronzkori temetkezés szabályai A század elején Tószegen előkerült sírmellékletek (Banner—Bóna—Márton nyomán) Régészeti ismeretterjesztő írásokban gyakran történt említés azokról az Alföldön — így Szolnok megyében is — ismert több rétegű telepekről, melyek a bronzkor folyamán keletkeztek, s ma már mint nagyméretű halmok a természetes táj elválaszthatatlan részei. Az ismertebbek közülük: Tószeg- Laposhalom (Kucorgó), Ti- szaug-Kéménytető, Szele- vény-Menyasszonypart stb. Valamenyi a kora bronzkorban, i. e. 1800 táján keletkezett, és több száz évig virágzó település volt. Csak a kora bronzkori rétegsoruk közel 200 év lerakódása. Szolnok megye déli felében valamennyit a nagyrévi kultúra képviselői alapították. Közismert tehát, hol és hogyan éltek az emberek, temetkezési rendjük titkát a fold mélye makacsul őrzi, s csak nagy ritkán vet ki* magából egy-egy sírt. így szerezhettünk tudomást arról, hogy a nagyrévi kultúra embere általában elhamvasztotta halottad, illetve néhány esetben — talán családi hagyományt tiszteletben tartva —, a holttesteket zsugorított helyzetben tette a sírba. Teljes temető vagy legalább nagyobb temetőrészlet ismerete szükséges azonban ahhoz, hogy a temetkezési szokások egy-egy népre jellemző törvényszerűségei kikristályosodhassanak, hogy a kutatás elkülöníthesse az egyedi jelenséget az általánostól, és megfigyelhesse a társadalom rétegződését. 1980-ban Nagyréven a véletlen játszott kezünkre. Óriási (km-es léptékű) területen a földgépekkel versenyt futva a kultúra 27 sírját tártuk fel. E nagy területen mindössze 27 sírt! Ez ugyan már értékelhető méretű temetőrészlet, a sírsűrűséget azonban — összehasonlító adat híján — csak fenntartásokkal fogadhattuk el érvényesnek, mivel fennállt annak lehetősége, hogy a földmunka során korábban már több sír veszendőbe ment. Egyre sürgetőbbé vált a korszak egy temetőjének módszeres feltárása — azaz előbb: felkutatása. Egyetlen kiindulópont, melyen ilyenkor a régész elindulhat: utánanézni a korábban múzeumba került leletek származási helyének, létezik-e még, érdemes-e ott ásatást kezdeni. Ilyen nyomozás után vezetett az út Tószegre, a falutól nyugatra fekvő Ökörhalom nevű homokdomb-vonulathoz. A lelőhelyet a század elején fedezték fel, amikor is Gyémánt J. tószegi orvos kisebb ásatást végzett a helyszínen. Feljegyzéseket ugyan nem készített, de ekkor látott napvilágot az a néhány hamvasztásos sír (2 vagy 3), melynek gazdag kerámia- anyaga a Magyar Nemzeti Múzeum régészének, Márton Lajosnak a figyelmét is felhívta a lelőhelyre. 1906-ban próbaásást kezdett az Ökörhalmon, de a várt sírok helyett cserepeket, állatcsontokat tartalmazó .gödröket talált., mint telepre és nem temetőre utaló nyomokat. A tudatos régészeti kutatás az Ökörhalmon ezzel le is zárult. Az 1949 50. év fordulója a hosszan elnyúló homqkdomb történetében sorsdöntőnek bizonyult. Legkiemelkedőbb pontján homokbányát nyitottak, mely a 60-as évek elejéig működött. Ez a munka újabb bronzkori sírokat hozott a felszínre. Megfigyelésekre sajnos nem volt mód, a hamvasztásos sírokból származó edények nagy része (28 db) azonban néhány tószegi lakos jóvoltából (Balogh Sándor, S. Tóth fazekasmester, Szűcs Antal, Mészáros József) a szolnoki múzeumba került. E leletek révén, melyek a nagyrévi kultúra korai időszakának legjellemzőbb képviselői, kapott az Ökörhalom központi szerepet a kora bronzkori történetírásban. A temető esetleg megmaradt részének feltárása ezért mind a lelőhely hitelesítése. mind a kora bronzkori kutatás szempontjából kívánatosnak látszott. A hajdani bánya emlékét Ökörhalmon ma egy körülbelül 100 m átmérőjű kráterszerű mélyedés őrzi. A helyszín ennek ellenére nem tűnt reménytelennek. A feltárásra legcélszerűbb rész kiválasztásában a tószegi tsz nyújtott segítséget. Hamarosan rátaláltunk az első kora bronzkori sírra. A kis mélység miatt a halott mellé tett négy különböző formájú edényt a szántás csaknem teljesen tönkretette. az azonban bebizonyosodott, hogy jó nyomon járunk. a 3700 éves temető további része itt keresendő. S valóban: az első hamvasztásos sírt hamarosan követte a második, és nem is akármilyen. Kibontása folytonos izgalomban tartott bennünket, ahogy újabb és újabb edények bukkantak elő kis szerszámaink nyomán. A végeredmény : 9 edény, a nagyrévi kultúra korai szakaszának csaknem minden jellemző típusa. Nem kevésbé fontos azonban az, hogy a sír feltárása után kibontakozott előttünk a hamvak, az edények sírba helyezésének sajátos rendje. A lekerekített négyszög alakú sírgödör £K-i négyszögébe szórták le a hamvakat, mellettük a gödör déli felében, annak teljes hosszában, széles sávban szorosan egymás mellé sorakoztatják az edényeket. Az elhelyezés ilyen módja nem példa nélküli. A Nagy- rév-Zsidóhalmon feltárt szórthamvas sírokról készült fotók, rajzok hasonló képet örökítettek meg. Az ökörhalmi sír tehát nemcsak azért fontos, mert a kora bronzkori temetkezési szokásokról ismereteinket újabb adattal bővítette, hanem azért is, mivel bizonyította egy korábban (Nagyréven) helyinek hihetett szokás általános érvényét a Közép-Tisza-vidé- ken. Ebben az elrendezésiben szigorú szabályosság rejlik, melyet a nép hitvilága motivált. Nem lehet véletlen, hogy éppen e kultúra emberei fogalmazták meg vallásos mondanivalójukat meghatározott rendszer szerint felépített geometrikus mintákkal, jelekkel házaik falán, edényeiken egyaránt. Mivel vallásos elképzeléseikben a túlvilág -központi helyet foglalt el, nem tévedhetünk nagyot, ha e díszítőmotívumok és a sírokban tapasztalt szabályos négyszög alakú elrendezés hátterében a közös gondolatot feltételezzük. A harmadik sírra nem eredeti helyzetében bukkantunk rá, hanem egy szarmata kori hulladékgödör töltelékföldben. visszadobált kora bronzkori cserepek egy épen maradt kis masszív korsó és néhány égett csont formájában. Temetőkeresésünk így látszólag kevés eredménnyel járt, valójában azonban e három sírban, más lelőhely tapasztalataival összevetve, fontos információ rejlik, melyet immár összegezhetünk. A kultúra népe előszeretettel választotta temetkezési helyéül a hosszan elnyúló homokdomb-vonulatokat, melyeken nagy szóródásban, rendszertelen eloszlásban 3— 10 sírból álló csoportokban temette el halottait. E sírcsoportokban valószínűleg egy- egy család tagjai nyugszanak. A sírok Nagyréven tapasztalt ritkasága eszerint nem a véletlen műve. E temetők példátlan nagy kiterjedése, a sírok ritkasága e korszak sajátossága. Magyarázatával — remélhetőleg csak egyelőre —, adósak maradunk. Figyelembe véve azonban az egyes sírokban tapasztalt temetkezési rítus szigorú szabályait, bizonyosra vehetjük, hogy ennek a számunkra érthetetlen szisztémának is megvolt a maga „kora bronzkori logikája”. Csányi Marietta összeállította: dr. selmeczi László Tószeg—Ökörhalom. Az 1984. évi ásatáson előkerült 2. sír helyszínen készült rajza. «
