Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985. JÚNIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszaföldvári Lenin Tsz faipari ágazata a szövetkezetben szükséges asztalosmunkán kívül raklapgyártással foglalkozik. Egyik legnagyobb vásárlója a Szolnoki Papírgyár. Felvételünk a rönkvágásról készült Kell a (jó) serlés! Fajta- és szemléletváltásra van szükség A kistermelők érdekét is szolgálja majd az új minösitési rend Az egyik legfontosabb élelmiszer-termelési programunknak, a hústermelés fejlesztésének a jelenlegi időszakában aggasztó jelenség a kisüzemi, háztáji sertéstartás-értékesítés intenzitásának mérséklődése. A hizlalási kedv csökkenésének legjobb mérője az udvarokban tarKétségtelen, hogy a törzsállomány-tartási és a hizlalási kedvet elsősorban a tevékenység jövedelmezősége határozza meg. Erre viszont meglehetősen kedvezőtlen hatással van az. utóbbi két aszályos esztendőben kialakult takarmányh elyzet. A kistermelők — sokszor a sertéstartást integráló mező- gazdasági nagyüzemek is — nehezen és kevesebb szemes terményt tudtak beszerezni. A kész tápokkal, ke- veréktakarmányokkal való hizlalás esetén viszont a ma- dacok „megeszik a hasznot”. Tetézte a sertéstartók gondjait a mostani, az ultóbbi évek legkeményebb tele is. A hosszan tartó hideg miatt ugyanis lelassult az ólakban a jószágok súlygyarapodása, romlott a vemhesülési arány és nőtt a malacelhullás. Mindez szintén a hizlalás jövedelmezőségét rontotta. A felsoroltakkal persze csak A húsipar tájékoztatása szerint a most kidolgozás alatt álló, a hazai ellátásra és exportra szánt hús- és húskészítmények minőségének javítását szolgáló átvételi rend bevezetésével semmiképpen nem járhatnak rosszabbul a háztáji állattartók. Az átvételi alapár — amelybe várhatóan beépítésre kerülnek az eddig alkalmazott felárak — nem fog csökkenni, és a termelők azt jószágaik átadásakor ezután is kézhez kapják. Ha viszont a vágás után az értékesített sertéseik jó minőségi kategóriába kelrülnek, utólag megkapják a hizlalók a felvásárló vállalattól a minőségi felárat. Természetesen ha a vágóállat minősége nem felel meg a húsipar által támasztott követelményeknek, a termelő nem fizet vissza! Bizonytalanságot váltott ki a háztáji sertéstartók. körében többek között az az információ is. hogy a húsipar értékesítési gondokkal küzd. Az ellentmondást — miszerint nincs piaca a sertésnek; kontra: aggasztó a kisüzemi kocaáltott kocák számának alakulása, amire napjainkban országosan a visszafejlődés a jellemző. Megyénkben sajnos az országos átlagot meghaladó mértékben csökkent a háztáji kocaállomány: az elmúlt év januárja és 1985 első hónapja közötti időszakban csaknem ötezerrel. részben magyarázható a nagy mértékű kocalétszámcsökkenés. Amíg a nagyüzemeknek — aszály ide, hideg tél oda — sertéstartással kell hasznosítaniuk az állattartó épületeiket, telepeiket, a háztáji gazdák egyik napról a másikra beletörődnek óljaik elnéptelenedésébe, ha bizonytalannak látják a sertéstartás használ:. Nos, az utóbbi hónapokban egyfajta kistermelői bizonytalanság is kedvezőtlenül hatott a koca- tartási-hizlalásí kedv alakulására. Hírül vették a gazdák, hogy a felvásárló-feldolgozó szervezet egy új, a vágás utáni minősítésen alapuló hízóátvétel bevezetésére készül. Arról viszont, hogy ez az úgynevezett objektív minősítés hogyan hat majd a kisüzemi sertéstartás jövedelmezőségére — bizonyára a kellő országos propaganda híján — vajmi keveset hallhattak eddig a kistermelők. lomány csökkenése — feloldja a húsipar egyértelmű igénye: kell a sertés, a jó sertés! A jó kategóriát a pigmentmentes, tiszta vérű fajták, a nagyüzemekben már elterjedt fehér hibridek jelentik. Elsősorban ilyen sertések húsára, illetve abból készült termékekre van igény belföldön és határainkon túl egyaránt. Miközben a feldolgozóipar igénye növekszik a zsírszegény, húst adó, vékony szalonnáid fehérsertések iránt, az ÁHV igyekszik megteremteni a fajtaváltás feltételeit a háztájiban is. A vállalat 1982-ben és 1983- ban például 8600 vemhes kocát, tavaly pedig 68 nagy tenyészértékű, törzstenyészet bői származó apaállatot helyezett ki a kisüzemekbe, kedvezményes áron. Az eredmény nem maradt el: a korábbi 30 százalékról 50 százalékra nőtt a feldolgozó- ipari és az exportigényeknek megfelelő sertések aránya a megye háztáji kocaállományában. • A színvonalasabb hazai ellátást és a külpiaci lehetőségek jobb kihasználását segítő fajtaváltás meggyorsítása érdekében ebben az évben 6 ezer vemhes kocát és 150 tenyészkant helyez ki a megyei ÁHV a háztájiba, ezenkívül 100 apaállatot a nagyüzemekbe. A fajtaváltás azonban kevés, kistermelői szemlélet- váltásra is szükség van ahhoz, hogy eredményre vezessenek a felvásárló-feldolgozó szervezet törekvései. Túlságosan nagy ugyanis •még mindig az olyan, úgynevezett „zugkanoknak” a száma, a megye kisüzemeiben, amelyeknek a meghizlalt utódai nem felelnek meg az ipar és az export minőségi követelményeinek. Idegenkednek a kistermelők a mesterséges megtermékenyí- tési szolgáltatástól is — a korábbi évi 18 ezerről 14 ezerre csökkent az igény —, pedig az ÁHV az általa kihelyezett kocák ily módon történő vemhesítése esetén magára vállalja annak költségeit. Kevés az a mintegy 60, a kistermelői kocaállomány fedeztetésére is szolgáló apaállat, amelyet a korábbi legeltetési bizottságok szerepét teljes egészében vagy megosztva átvállaló mezőgazdasági nagyüzemek tartanak. Érdekeltségi háromszög Sajátos érdekeltségi háromszög sürgeti a háztáji sertéstartásban az említett fajta- és szemléletváltást. Egyéni érdeke minden sertéstartónak, hogy olyan kocaállománnyal és hízóalapanyaggal hasznosítsa a portáján meglevő termelési eszközeit — ólakat, a háztáji földön, kertekben megtermett takarmányt —, amelyet jó haszonnal értékesíthet. A dolgozóik jobb boldogulásának elősegítése és a gazdaságok árbevételi forrásainak növelése szempontjából fontos üzemi érdek, hogy az integráló téeszek, állami gazdaságok is gyorsítsák a megfelelő háztáji törzsállomány és a szaporodásbiológiai feltételek kialakítását. Nem utolsósorban fontos a megyéből feldolgozásra és exportra kerülő sertéshús csaknem 60 százalékát előállító, mintegy 45 ezer kistermelőhöz kötődő népgazdasági érdek: az. ÁHV által exportált húsipari termékekben a jelenlegi harminchatról legalább ötven százalékra kellene növelni a háztájiból kikerülő alapanyag hányadát. Temesközy Ferenc Aszály, hideg, bizonytalanság Nem csökken az alapár irta Pozsiay Imre a HNF Országos Tanácsának főtitkára őst, amikor a választópolgárok bizalmából, az 1983- as választási törvény pozitív aktivitást hozó alkalmazásával létrejönnek majd az új nép- képviseleti szervek, a tanácsok, az országgyűlés, — érdemes ismét szólni állam és állampolgár viszonyának elvi kérdéseiről. Fontos mindenekelőtt arról szólni, hogy állam és állampolgár együttműködésének fejlesztésében óriási jelentősége, szerepe van a Hazafias Népfrontnak, mint széles körű tömegmozgalomnak; amely ebben a kapcsolatban az állampolgárok közösségét valósítja meg, s alkotmányos szerepet tölt be a népképviseleti szervek létrehozásában. A szocializmus — Marx szavaival — még a szükség- szerűség birodalma, ahol bonyolult társadalomszerkezet és bonyolult munkamegosztás van, ahol nagy a szakadék a szükségletek és a kielégítésükhöz rendelkezésre álló eszközök, javak között. A szükségleteik kielégítése itt is még az érdekek mozgatta konfliktusok megoldása, kompromisszumok eredmé - nyeként kialakuló közmegegyezés útján történik. Ez a bonyolult, történelmileg meghatározott korlátok közé szorított szerkezet az oka, hogy a szocializmusban szükség van azokra a hatalmi pz'»'vezetekre, állami intézményekre, melyek képesek biztosítani a rendszer stabilitását és megfelelő orientációját. haladását. Ugyanakkor a szocializmus — minden korlátja ellenére az ember felszabadításának első foka is. Ezért az állam itt már, a politikai demokrácia segítségével, ‘ az ember felszabadulásának eszköze is. A szocialista viszonyok uralomra jutásával és általánossá válásával megszűnt ugyan valamely osztály politikai- elnyomásának szükségessége, de nem szűnt meg a társadalmi-gazdasági folyamatok politikai irányításának szükségessége. A pártirányítás eszköze: a központilag szervezett államihatalom és igazgatás. A társadalom állami igazgatása szükséges, mert az érdekkülönbségekből és érdekellentétekből keletkező ellentmondásokat fel kelL ismerni, és megoldásukat államigazgatási, politikai eszközökkel elősegíteni. Az állam funkciói között változatlanul kitüntetett helyet foglal el a gazdasági folyamatok szabályozása. Az állam feladata megteremteni — főleg igazdasági és gazdaságpolitikai de szükség esetén adminisztratív eszközökkel is — a társadalmi újratermelési folyamat és a vállalati önállóság közötti összhangot. Természetesen a társadalom alapvető érdekeinek szem előtt tartásával. Feladata a szocialista tulajdonviszonyok alapján szervezni az elosztást, a kooperációs viszonyokat, a termelési ágazatok koordinációját. Még hosszú ideig csak az állam lesz képes rendelkezni és megfelelően élni azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével ki lehet számítani és jelezni a tudományos- technikai forradalom várható gazdasági és társadalmi hatását. Továbbra is az állami eszközök ígérkeznek legmegfelelőbbnek a természet és társadalom viszonyának szabályozására, az emberi környezet tudatos védelmére. Az állam felmérheti és befolyásolhatja a demográfiai viszonyokat, elháríthatja \agy mérsékelheti a természeti csapásokat. Az ideológiai-kulturális feladatok tekintetében belátható ideig csak állami módszerekkel lehet megszervezni az egész társadalom megfelelő, képzését, nevelését, a műveltség színvonalának emelését. A két világrendszer létéből adódó ellentmondások miatt az állam Irányítja a küikap- csoiatokat, fenntartja a szükséges katonai erőket, szervezi a nemzetközi gazdasági kooperációt és a nemzetközi munkamegosztást. Ezeket, a feladatokat azonban csak akkor láthatja el eredményesen, ha bírja az állampolgárok többségének jóváhagyását, támogatását, az elhatározásban és a kivitelezésben a többség részvételét A társadalmi fejlődés jelenlegi fokán ugyanis nincs rá lehetőség, hogy az állampolgárok közvetlenül és naponta irányítási funkciókat töltsenek be a társadalomban. A legtöbb irányítási funikció folyamatosságot, szervezettséget igényel, és megköveteli az irányítóktól, hogy különleges szakképzettséggel, felkészültséggel rendelkezzenek. Napjainkban még a társadalom igazgatását elkülönült, szakjellegű tevékenységnek kell tekinteni, amely része a munkamegosztásnak, és ezt a funkcióit az államapaná- tusba tömörült szakemberek hivatásszerűen látják el. Az elkülönült ‘igazgatási gépezet megszűnése csak a nagyon távoli jövőben következhet be. Messzi még az az idő, amikor az emberek igazgatása helyébe a dolgok igazgatása lép. Addig az /egész társadalomnak mesz- szemenő érdeke fűződik egy szakszerűen, hatékonyan működő, jól ellenőrzött állam- igazgatáshoz. étségtelenül jogos az aggodalom, hogy az igazgatás elkülönülése az igazgatottaktól kitermelheti az igazgatási szervek lélektelen formalizmusát, bürokratizmusát és konzer- vatizmusót Ennek következménye az emberek passzivitása lehet, hiszen ha az apparátusok magukat a mindentudó testületének tekintik, és az állampolgárokat megvetéssel kezelik, nem is lehet másra számítani. Ha a hivatalnokok figyelmét túlzottan leköti az agyonrészletezett szabályok gondos alkalmazása, megtörténhet, hogy tevékenységük célját teljesen szem elől tévesztik. Az állam apparátusa a szocializmusban is magában hordja a bürokratizálódás veszélyét. E veszély ellen a szocialista demokrácia fejlesztésével lehet felvenni a harcot, kiépíteni a bürokratizmus elleni biztosítékokat. A bürokratikus tendenciákat nem lehet egyetlen huszárvágással megszüntetni. Folyamatos, kitartó küzdelemre van szükség, mert meg-meg- üjuló lehetőségről van szó. A harc két síkon folyhat: egyrészt az államélet demokratikus intézményeinek fejlesztése terén, amelyekben aktivizálódhat az állampolgár, és mint az állam alanya, mint megbízó, figyelemmel kísérheti az államapparátus működését. Ezt a szerepet kell betöltenie az állampolgár bizalmából az országgyűlésnek és a helyi tanácsnak, Másrészt magában az államapparátusban, úgy, hogy erősítik benne a demokratikus szervezetre jellemző vonásokat, azaz az államapparátus dolgozói kialakítják saját munkahelyük demokratizmusát, és maguk is küzdenek a bürokratikus jelenségek ellen. Tehát a szakigazgatási szervezetek demokratikus ellenőrzésének biztosítása érdekében magának a szakigazgatásnak demokratizálására is szükség van. Az egyén és a társadalom egymáshoz való viszonya a szocializmusban is még alapvetően az állampolgár és az állam egymáshoz való viszonyában nyilvánul meg. Ez a legtöbb esetben különböző intézmények közvetítésével valósul meg: De ez a viszony lényegében különbözik attól, ami az állampolgárok és állam viszonyát a szocializmus ílőtti társadalmakban jedienezte, mert ma a különböző ntézmények segítségével a iolgozó ember saját állanával kerül kapcsolatba. Ennek az elvnek az érvényesülését segíti a szocialista demokrácia fejlesztése az illaméletben, vagyis az ál- amintézmények átalakítása így, hogy következetesen megvalósul hasson a marxi tövetelmény: „az állam a ársadalom fölé rendelt izervből a társadalomnak nindenben alárendelt szerezd váljék’. Természetesen, e tekintetjen nem a követelményeket lehéz megfogalmazni, hanem azt az alkalmas módot megtalálni, ahogyan ezeknek í követelményeknek eleget ehet tenni. Ugyanis a termelőerők mai színvonala és i munkamegosztás követelményei miatt az állampolgárok nem vehetnék részt nap nint nap közvetlenül a tár- ladalom igazgatásában, erre i célra hivatásos szaka ppa- átusokat kell fenntartani. Ez az eLlentmondás azonban feloldható, mert az állam- nolgárokmak messzemenő lehetőségeik vannak szervezetek és képviseleti intézmények létrehozására. Lehetőségük van arra, hogy különböző szervezetekben mint meghatározott érdekcsoportok lépjenek feL Emellett a közvetlen demokrácia különböző intézményei állnak rendelkezésükre. (Ezek elsősorban a választójogban, tehát a. képviselet létrehozásálban megfogalmazott intézmények: jelölő gyűlések; képviselői, tanácstagi beszámolók; visszahívási jog). A másik eszköz az állampolgárok birtokában az állami szervezetben kiépített képviseleti intézmények rendszere: a tanácsok mint né pk épviseleti-önkormányzati szervek, és az országgyűlés, a törvényihozás. A cél az, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének következtében ezek a Iképvi- seleti intézményeik egyre eredményesebben töltsék be határozat hozói, törvényhozói Sunlkciójulkat, és az állampolgároktól kapott megbízás szellemében ellenőrzői funkciójukat az állam igazgatási tevékenysége fölött. Ország- gyűlésünk a népszuverenitás legfőbb megtestesítője, országunk legfőbb törvényhozói szerve. Társadalmi elöreha- adásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegé- aek fejlesztése- céljából szükséges, hogy az országgyűlésben erősödjék a törvényalkotói tevékenység, növekedjék az országgyűlés szerepe a kormányzati munka alkot- knányoa ellenőrzésében. Ugyanennek a követelménynek a tanácsok akkor felelnek meg) egyre eredmé-. ayesehben, ha tovább erősödnek önkormányzati szerepük a helyi politika alakításától a bevételeikkel való önálló rendelkezésig, gazdálkodásig. szocialista állam eredményes működése, demokratizmusának fejlődése feltételezi azt az államapparátust, amelynek fejlett a jogtudata és jogérzéke, s amely természetesnek tartja, hogy a jogrend a kötelezettség rendje is. Az ilyen állampolgár azoknak a viszonyoknak a terméke, amelyekben az emberek az államhatalmat nem kényszerűen elviselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek saját '-rendjük megszervezésére. Olyan eszköznek, mely hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok közvetlenül vagy képviselőik útján nem. csak véleményükkel, hanem cselekvő részvételűkkel is támogatják. Ez a követelmény a szocialista állam demokratikus intézményei, és a felvilágosult, tudatos állampolgár találkozásával valósul meg Állampolgár és állam 1985-ben
