Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

1985. JÚNIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Különböző kerítéseiéinek, kapuk gyártásával foglalkozik a Jászbe­rényi Zagyvamenti Tsz pusztamo­nostori lakatos üzeme. Fő megren­delőjük a Fővárosi Vas- Edény Vállalat A filmintézet videoprogramja Műsorok az iskoláknak Túlfizetés^ mínusz tartozás Átmeneti gondok után egyszerűbb lesz az adónyilvántartás Szolnok Város Tanácsának pénzügyi terv- és mun­kaügyi osztálya a legnépesebb a tanács valamennyi osz­tálya között. Negyvenkét ember végzi a sokrétű mun­kát, amelynek csak egy területe az adóügy. Az utóbbi néhány évben azonban az adócsoport ügyfélforgalma ugrásszerűen megemelkedett, s ennek korántsem csak az az oka, hogy több ember jutott olyan javakhoz, amelyek után a törvények szerint adót kell fizetnie. A Mutatis mutandis — a magyar sze) lem! -k uljtu ráüss élet kibontakozása 1945—48- ban című, új videómű$ort szerdán a Magyar Filminté­zet filmtárában mutatták be a sajtó képviselőinek. A ko­rabeli híradókból összeállí­tott dokumentumfilm —, amelyet az iskolai oktatás- ban kívánnak felhasználni — a felszabadulás utáni évek legfontosobb kulturá­lis eseményeit örökíti meg. A hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére készült videofilm első állo­mása annak a programnak, amelyet a Magyar Filminté­tegnap Budapesten a Swiss­air képviselői abból az al­kalomból, hogy húsz évvel ezelőtt landolt először a tár­saság gépe Ferihegyen. Mint elmondták: kezdetben csak heti egy Járat közlekedett Budapest és Zürich között — zet kíván megvalósítani. Mint Veress József, az in­tézmény Igazgatóhelyettese elmondta, a Magyar Filmin­tézet nem csupán a filmmű­vészet értékeinek megőrzé­sére törekszik, hanem a do­kumentumértékű kincsek közzétételére is. Az elkép­zelések szerint a videoprog- ramban a fi lm történetileg érdekes, különleges produk­ciók mellett — a műszaki bázis kiszélesítésével — to­vábbi tematikus összeállítá­sokat készítenek majd ar­chív felvételek felhasználá­sával. 81 utassal —, ma már na­ponta indul- egy-egy Swiss­air- és MALÉV-gép, össze­sen 277 helyet kínálva az utazni vágyóknak. Ezen kí­vül a társaság gépeivel — forintért — a világ sok más városaiba is eljuthatnak a magyar utazók. II Magyar Néprajzi Társaság közgyűlése A Magyar Néprajzi Tár­saság tegnap tisztújító köz­gyűlést tartott a főváros­ban. A társaság 1984. évi tevé­kenységéről Paládi-Kovács Attila főtitkár tájékoztatta a közgyűlés részvevőit, majd Kodolányi János- tartott elő­adást. A közgyűlésen kitünteté­seket nyújtottak át a kuta­tómunkában kiemelkedő eredményeket elért szakem­bereknek. Györffy István- emlékérmet kapott Krasz Mária és Szabadfalvi József néprajzkutató. A fiatal ku­tatók részére alapított Jan­kó János-díjjal jutalmazták Viga Gyulát, a miskolci Herman Ottó Múzeum osz­tályvezetőjét. Tájkuta tó-díj ban részesült Bellon Tibor, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója. A köz­gyűlés a Magyar Néprajzi Társaság elnökévé ismét Ba­lassa .Ivánt, a történettudo­mány doktorát, főtitkárrá pedig Paládi-Kovács Atti­la egyetemi tanárt válasz­totta. ' Mint Bácsi József osztály- vezető elmondta, 1983. ja­nuár 1-től központi intézke­dés alapján megkezdték az átállást az elektronikus adat- feldolgozásra. — Mi volt ennek a célja? — Célja egy egységes köz­ponti adatbázis kialakí­tása, melyben a lakos­sági adók megállapításához, valamint a befizetéshez szük­séges információk gyorsan, pontosan megtalálhatók. En­nek megfelelően Szolnokon úgynevezett törzsadattárat kellett kialakítani, amely 20 ezer adózó adózással össze­függő adatait tartalmazza. A törzsadattár ’83-ban elké­szült, még kézi feldolgozás­sal. — Mi az adatok további útja? % — Továbbítjuk a megyei tanácsnál működő TAKEH- nak (Megyei Tanács Költség- Vetési elszámoló Hivatala), onnan visszakapjuk őket, már mágnesszalagra véve. A TAKEH továbbítja ugyanak­kor az adatokat a SZÜV- nek, az pedig megfelelő szempontok szerint földol­gozva a Pénzügyminiszté­rium Számítástechnikai In­tézetének. Onnan kapjuk az úgynevezett kivetési lajstro­mot, amely alapján kivetjük az adót. Könyveljük a befi­zetéseket, bevezetjük a vál­tozásokat. — Könnyítette a munká­jukat az új rendszer? — 1983-ban már segített, hogy központilag, gépi úton „legyártották” az adóívet. Ez nagy előny volt. — S egyúttal ugrásszerűen - megnőtt az ügyfélforgalom. — Igen, mert az így kapott adóívek csak a folyó évi elő­írást tartalmazták, nem je­lezték a hiányt, vagy a túl­fizetést, illetve az azévi be­fizetéseket. És jöttek az em­berek, hogy nem stimmel az adóív, mert ők ennyit rneg ennyit befizettek, és annak nincs rajta nyoma. Igyekez­tünk mindent udvariasan megmagyarázni, és úgy lát­tuk, az állampolgárok ezt méltányolták, noha nem kel­lene hogy érdekeljék őket a technikai részletek, joggal várják el, hogy minden rendben legyen. — A következő évben föl tudták használni a tapaszta­latokat a pontosabb infor­málás érdekében? —Természetesen. 1984. január 1-től a ’83-i mérleg adatait vettük alapul. Most már egy helyre került az ál­lampolgárok minden tartozá­sa. Személyi adatgyűjtő lap készül, ez „mozog” az adó­csoport és a TAKEH között, adatait folyamatosan vezetik. Az információ, amit az ál­lampolgárok 1984-ben kap­tak, már pontosabb volt: szerepelt rajta a kivetés, a hátralék, illetve túlfizetés, jobban el lehetett igazodni rajta. Ki-ki maga megálla­píthatta, hogy jogos-e a fir izetnivalója. A befizetések azonban még ezen a lapon sem szerepeltek. A befizetés­ről külön értesítés készült, ami megint többletmunkát okozott. — Az előzőek alapján gondolom, hogy az idei esz­tendőre ezt a gondot is meg­oldották. — Ebben az évben to­vább fejlesztettük a rend­szert. Készült egy Felhívás című lap, amely elvben már valóban pontos eligazítást ad az adóról, a befizetésről, a hátralékról és a túlfizetés­ről. — Valószínűleg nem vé­letlenül mondta, hogy „elv­ben”. — Sajnos becsúszott egy hiba. A gép „logikája” a hátralékból indul ki, ennek megfelelően a túlfizetést ne­gatív hátraléknak tekinti, és mínusszal jelzi. Ebből me­gint sok reklamáció tá­madt, az emberek tiltakoz­tak: ők nem lehetnek „mí­nuszban”, hiszen túlfizetésük van. — Többletmunka, megnö- vekedett ügyfélforgalom, reklamációk ... nem kíván­ták a pokolba az egész elekt­ronikus adatfeldolgozást? — Az áttérés szükségsze­rű, törvényszerű. Átmeneti­leg nekünk többletmunkát, az állampolgároknak gondot okozott, de tudjuk és ügyfe­leink túlnyomó többsége is tudja, hogy ez a fejlődés út­ja, a korszerű, gyors, egysé­ges, megbízható ügyintézés­hez vezető út. — Várható-e, hogy jövőre véget érnek az átállásból eredő gondok? — Ha észlelünk valami hi­bát, rögtön jelezzük, és az intézkedés nem marad el. Jövőre kiküszöböljük a túl- fizetés=mínusz tartozás for­mulát, pontosan kiírjuk, ki­nek milyen a helyzete, át­tekinthetőbb, érthetőbb in­formációkat adunk. B. A. Mozgássérültek tábora, Berekfürdő Húsz éve Budapesten a Swissair Sajtótájékoztatót tartottak Főszereplő a játék, a jókedv Segítő üzemek, vöröskeresztes aktívák ismét Táncdalfesztivál, 's, de csak Szolnokon Régi ruhák kerestetnek Alig húsz éve, az akkor divatos San Remó-i fesztivál mintájára, Bánki László öt­lete alapján, Kalmár And­rás rendezésében tartották meg az első magyar könnyű­zenei vetélkedőt, a Táncdal- íesztivált. Akkor egy egész országot hozott lázba az éne­kesek versengése. Schwajda György és Szikora János e korszakról és erről az ese­ményről írt zenés színdara­bot, melynek próbáit a múlt héten kezdték el a Szigligeti Színházban Szikora Jáno6 irányításával. Az író-rendező, arra a kér­désemre, hogy miért nyúltak ehhez a témához, a követke­zőket válaszolta: — Évekkel ezelőtt, még győri tartózkodásom idején dédelgettem ennek a darab­nak a gondolatát, mert na­gyon izgatott a hatvanas évek hangulata. Ha visszaemlék- szünk rá, akkor dáliák a „nemzedéki csaták", akkor tPe virágkorát a „beatoem- zedék”, és ez volt az első esemény 1966-ban, amikor a sokat átkozott és szidott beategyüttesek először sze.e- pelhettek a tv országos nyil­vánossága előtt a „klasszi­kus” könnyűzene énekes kép­viselőivel. Ez az egyik ok. A másik pedig az, hogy az el­múlt húsz évben úgy érez­tük, nagyon sokat változott az életünk, és ezzel a fejlő­déssel együtt bizonyos dol­gok eltűntek. A tejesüveg ép­pen úgy, mint az orkánka­bát. Akkor még nagyon sok házban nem volt televízió, és estéről estére családok jártak egymáshoz tévét nézni. Hát ezt a kort, amikor még én is csak éppen hogy felserdül­tem. szerettük volna felidéz­ni, és egy kis kortörténeti tükröt, adott esetben görbe tükröt a színpadra állítani. — ön most az egri Gárdo­nyi Géza Színház művészeti vezetője. Miért pont Szolno­kon 'viszi színre művüket? — Egerben a mi színhá­zunk úgynevezett befogadó színház, nincs saját társula­tunk. Ennek ellenére megcsi­nálhattam volna otthon is, de a Figaro rendezése után úgy éreztem, hogy a szolno­ki társulat az, amelyik ezt a produkciót magas színvo­nalon tudja előadni. ’83-ban olyan remek énekes színésze­ket találtam Szolnokon, mint Takács Gyula, Nagy Sándor Tamás. Philippovich Tamás, Bajcsay Mária, Téli Márta, Tóth Tamás és Tóth József, Vary Károly, akikhez olyan remek színészek csatlakoz­nak, mint Roczkó Zsuzsa, Szendrey Ilona, Árva László, Fekete András, Zala Márk és a többiek. — Említette, hogy szeret­nél; felidézni a húsz évvel ezelőtti időszakot. Honnan szereznek korabeli tárgyakat? — Ez nagy gondunk Békés Rozáliával, a darab jelmez-, tervezőjével. Éppen ezért a színház szervezési irodája elé hatalmas transzparenst tetet­tünk, és hirdetést is adtunk fel, melyen kérjük a szolno­kiakat, hogy segítsenek, fel­soroljuk azokat a tárgyakat, melyekre nagy szükségünk lenne. Kérjük a segíteni szándékozókat, hogy június 7-én 16 és 17 óra között hoz­zák a Szobaszínházba (Tán­csics Mihály út 15.) a szá­munkra nagyon fontos, kora­beli fürdőruhákat, orkánokat, szemüvegeket és egyéb tár­gyakat. Reméljük, hogy a színház segítőkész barátai minél nagyobb számban hoz­zák majd a kincset érő tár­gyakat. Ezúton előre is hadd köszönjem meg a segítséget. — Mikor lesz a bemutató? — Csak az új évadban tartjuk meg a premiert, elő­reláthatólag szeptember 27- én. de figyelembe véve, hogy nyáron a színház zárva lesz, és csak szeptemberben tud­juk folytatni a június köze­pén félbeszakadó próbákat, nem sok az időnk. Viszont feladatunk annál több van. mert szeretnénk magas szín­vonalú produkcióval lépni a szolnoki közönség elé. Krasznai Gábor A Karcag—berekfürdői út­törő és Ifjúsági tábor egy­másnak lankadatlanul suso­gó, óriási fái között magasan lobog az úttörőzászló: jelzi, benépesültek a faházak. No­ha mindjárt este nyolc óra lesz, vidám terefere, txécse- lés szűrődik ki az ablakokon, félig nyitott ajtókon. Aztán feltűnik egy kisember: hóna alatt két mankóval küzdi magát előre, egy másik fur­csán bicegve iparkodik vala­miért a nevelői szobába. Egy harmadikat tolókocsiban gör­dít tova a társa. Mozgássé­rült fiatalok, gyerekek tábo­rában vagyunk. — Ötödik alkalommal ren­dezzük meg a tábort. Jelen­leg ötvennyolc megyénkbeli fiatal tölt itt két hetet — mondja Balogh József tábor­vezető. — A cél az, hogy a hasonló sorsú emberek jól érezzék itt magukat. Akad aki halmozottan fogyatékos, szellemileg is károsodott. Sü­ketnémák, némák is jöttek, de baj nincs velük, örülnek, hogy ők is táborozhatnak. Másokkal remekül elbeszél­gethet, hiszen nem egy ki­váló tanuló is van közöttük. A tábor szervezésében a me­gyei és a karcagi városi Vö­röskereszt is nagy segítséget nyújtott, akár a karcagi üze­mek, iskolák. De tessék, jöj­jön ismerkedjék meg a tá- borozókkal! Burai Mihály már 21 éves, és tolókocsiban telnek nap­jai. A karcagi gyermekotthon biztosít neki otthont. Értel­mes, érdeklődő fiatal. — A szüleim nem élnek, így nincsen hová, kihez utaz­nom, de ha lenne sem bír­nék — mondja. — Elvégez­tem a nyolc osztályt, és már ötödször jöttem a táborba, ami igazi kikapcsolódást je­lent. Nekem különösen a honvédelmi bemutató tet­szett. Másoktól tudom: Kanalas Jóskával testi lelki jóbará­tok. Jóska ahová bírja viszi, cipeli magával, tolja a ko­csit, ami nem egyszerű, hi­szen Mihály jóval súlyosabb ceruza vékony cimborájánál. Súlyé Ildikó Cibakházáról érkezett. A nyúlánk, szép arcú kislány a kunszentmár­toni gimnázium elsőse. Nem is akármilyen tanuló, 4,6 volt a félévi eredménye. — Én sem először vagyok itt, és mivei a csípőficamom ellenére jól. bírom magam, sokat segítek a többieknek, meg a konyhán is. Nekem a pingpongozás és az úszás tetszik a legjobban. Igen, az úszás: gyógytor­nász segítségével, délelőttön­ként a bereki fürdő meden­céjében lubickolnak, lazítják a merev ízületeiket, izmaikat. Kolompár Péter a pecázást említi, a jóvágású homoki Kovács Lajos és a martfűi Gál Jóska a focira esküsz­nek. Mondják, nem vérre megy a játék, de ha gól szü­letik, az öröm leírhatatlan. Bubi, azaz az alacsony nö­vésű kisújszállási Tyukodi Ibolya még azt a dalt is el- énekli, amellyel .a tábori Ki mit tudón első helyezést ért el. Elmesélik az egri kirán­dulás élményeit, azt, hogy a hátralévő napok egyikén Szarvasra is ellátogatnak autóbusszal, sőt, tiszai hajó- kirándulás is várja őket. Ha meg a táborban maradnak, akkor sem telik élmény nél­kül a nap. A délelőtti stran­dolásokat ebéd után színes programok követik: a kar­cagi Agyagipari Szövetkezet szakemberei korongozni, a Háziipari Szövetkezet ügyes kezű lányai, asszonyai varr­ni tanítják őket, de a rend­őrök is ellátogatnak hozzá­juk élménybeszámolóra. Fél tíz múlt, végre csend költözött a táborba. A fahá­zak alsó ágyain fekszenek azok, akik nehezen tudnak mozogni. Padlóra kerültek a mankók, a botok, mozdulat­lanul szunnyadnak a tolóko­csik. Kis és nagy gazdáik az igazak álmát alusszák, mi­közben odakinn vállas fér­fiak susognak. Félni nem kell tőlük, az üveggyár Lenin szo­cialista brigádjának a dolgo­zói, akik felváltva őrködnek a reggeli ébresztőig. A kéthe­tes éjszakai strázsálást tár­sadalmi munkában vállalták. Mihelyt a nap keletről ki­bukkan a széles fatörzsek kö­zül. búcsúznak tőlük, indul­nak a műszakba... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents