Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

1985. JÚNIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A tévé képernyője előtt Zenés színházi találkozó *85 Goldoni: Két úr szolgája A Csokonai Színház előadása Szolnokon A riporter Az elmúlt hét szomorú szenzációját kétségtelenül a brüsszeli véressé vált BEK- döntő adta: a valóságban.és a képernyőn. A helyszínről érkező képek, az otromba csata jelenetei, aligha akadt néző, akit meg ne döbben­tettek volna. A televízió jó­voltából — most igazán le­mérhető volt e modern tá­jékoztatási eszköz kivételes hatása — szinte a világot rendítették meg az esemé­nyek. Ritkán adódik — szeren­csére — ilyen “rendkívüli eset. De mint ez a nem egé­szen váratlanul véres döntő is mutatja, előfordulhat nap­jainkban. S ami ebből kö­vetkezik, a tájékoztatás esz­közeinek, embereinek főleg a helyszínen bennünket, né­zőket képviselő riporternek számítani kell rá; legalábbis lélekben nem szabad, hogy készületlenül érje az efféle tragédia. Akkor ugyan­is nem eshet meg, mint ahogy ez megtörtént legutóbb, hogy televíziónk te­hetetlenségében olyan zenét ad aláfestésül az elszörnyítő képeknek, melyek hangvéte­lükkel messze távol állnak a látottak tartalmától. (Köny- nyűzene a tragédiához.) Más­részt a riporter szívének he­lyén kell maradnia, mégha körülötte összeomlik is min­den, nem adhatja meg ma­gát egyszerűen a kialakult drámai helyzetnek, ahogy ezt ezúttal Gulyás László eseté­ben tapasztaltuk, aki „egy­szerűen” oldotta meg fel­adatát, mondván, vissza­adom a szót a stúdiónak, nem lévén mit mondania az eseményekről. Pedig a hely­színen szózatok hangzottak el a nézőkhöz intézve, mind­két csapat egy-egy játékosa fordult a felheyült szurko­lókhoz. Legalább ezt. illett volna továbbítania magyarul a szem- és fültanú riporter­nek, ha már egyéb mondan­dója nem is akadt a nem mindennapi „ügyről”. A ri­porter ezúttal nem nőtt fel a feladatához, tudósító he­lyett csak a néző volt a Hey- sel stadionban, egyszerű szemlélő. Ez pedig kevés, rettenetesen kevés, még nor­mális helyzetekben is. Játékok Mi tagadás, többet vártam az elmúlt hét televíziós játé­kaitól, vetélkedőitől is. Pén­teken a légikisasszonyok ver­sengettek — Földre szállt angyalok —, vasárnap dél­után, majd késő este a VIT- vágtások versenyei zajlottak. Az előbbi túlságosan lengére sikerült, az utóbbi tartalmá­ban maradt el a kívánal­maktól. Mert mit vár az em­ber egy ifjúsági politikai ve­télkedőtől? Feladatként pél­dául semmiképp nem azt, hogy becsődítsenek egy se­reg embert a színre, csak azért, hogy megmutassák őket, íme, mennyien szület­tek április 4-én, s hogy kö­zülük egy-két ügyes azzal igazolja tehetségét, miként tudja falra ragasztani a VIT jólismert, de szétszabdalt emblémáját. Több új ötlet, szellemesebben feltálalt poli­tikum, nagyobb frissesség — mindez hiányzott a Vágó István vezette, négy helyszí­nen zajló játékból. Egy tör­ténelmi divatbemutató, a di­vat és a kor összefüggései­nek felvillantása nélkül, csak látvány, önmagában mutat­vány a szemnek. A friss gon­dolkodású csapatok, főleg a zalaiak — végül is ők ke­rültek ki győztesen a több fu­tamú vágtából — bizonyára tartalmukban rangosabb fel­adatok megoldásában is jele­sül állták volna meg a he­lyüket, illetve futottak volna e szellemi vágtában. És ezért még a játékosság szempont­jait sem kellett volna fel­adniuk a szerkesztőknek, a műsor készítőinek. Ami pedig a légikisasszo­nyok „vetélkedőjét” a Vitray dirigálta játékpt ille­ti: volt jobb, évekkel ezelőtt. Egyébként azt is Vitray irá­nyította. Meglehet, a résztve­vők, a csinos hölgyek ezúttal is jól elszórakozgattak ben­ne, a nézőtérről, a képernyő előtt ülve, azonban produk­cióik, kisebb-nagyobb ügyes­ségük inkább bizonyult unalmasnak, mintsem érde­kesnek. Nem elég az, ha földre szállnak az angyalok, valami mennyei teljesít­ményre is szükség van, hogy elbűvölhessenek bennünket, egyszerű földi halandókat. Vonzások és... És végezetül egy igényes munkáról, a Goethe regényé­ből készült tévéfilmről, a Vonzások és választások-ról. Deák Krisztina — ő írta a forgatókönyvet és ő is ren­dezte a játékot — nem akár­milyen fába vágta a fejszét. Goethét megfilmesíteni kü­lönleges kihívás, a mindig és mindenben teljességre törek­vő és tökéleteset alkotó zseni prózai munkáját drámába sű­ríteni, amikor is bőven öm­lik, száz oldalakon az emberi teljesség, s mindezt ráadásul a mai ember vérmérsékleté­hez igazodva ábrázolni, iga­zán kivételes feladat. Meg- ttiailálLná Goethében azt. ami magunkban is szeretni való és kifejezni, ami benne máig hatóan emberi, ez jelenti a feladat igazi nagyságát. Rá­adásul a Vonzások és válasz­tások lélektani remekmű is, az emberi lélek apró rezdü­léseinek végtelenül pontos rajzolataival. Deák Krisztina többé-ke- vésbé sikerrel birkózott meg a szinte lehetetlennek látszó feladattal. Nem egyszerűen képernyőre fordítja a re­gényt, hanem a mai ember szemléletéhez hozza köze­lebb, átdolgozza alaposan a művet. így kerül azután bele pöfögő autó és hangosan szó­ló gramofon, valamint katto­gó írógép. A főszereplő Eduárd itt tanulmányt ír Goethéről, s ez a megoldás a forgatókönyv nóvuma, új­donsága. Az érzelmek, szen­vedélyek ábrázolásában pe­dig igyekszik megőrizni a lélektani hitelességet; mai vonásait igyekszik finoman becsempészni az ábrázolt szenvedélyeknek, elkerülve régi korok szerelmi történe­teinek esetleges avas ízét. Hiteles képet rajzol a von­zalmak ébredéséről, a már- már pusztítóvá váló szenve­dély természetéről. Igyekszik visszaadni a szerelem költői- ségét, és megéreztetni a mindenkori választás súlyát és terhét is. Az egymás iránt kölcsönösen szerelemre gyul­ladó emberek ábrázolásában azonban még egy fontos gondolatot is kisugároztat: a ■teljességre vágyakozás em­beri ellentmondásosságát. El­érhető-e az emberi teljesség, akárcsak a szerelemben is, a teljességet jelenti-e az, ha két ember csúfján egymás­nak akar élni? Oly kérdések, s még lehetne szaporítani őket, melyek a film láttán nyugtalanítóan ülnek meg és maradnak meg bennük. Kér­dések, melyek Goethe korá­nak emberét éppúgy foglal­koztatták, mint bennünket. Ezért érzem Deák Krisztina tévéfilmjé't időszerűnek. Arról nincs szó, hogy a té­véfilm tökéletes lenne, he­lyenként ugyanis túl szép akar lenni, s ettől részletei­ben kissé már szépelgős; oly­kor túlságosan is elidőz egy- egy részleten, amitől szív­verése lassul le, válik hosz- szadalmassá. De igényes munka, igényes színészi meg­valósításban. Bálint András, Takács Katalin, T. Katona Ágnes és a lengyel vendég, Olgierd Lukasziewic a sze­relmi négyest alkotó színé­szek színesen, vonzóan old­ják meg feladatukat. Ez a te­levíziós változat ha nem is a goethei teljesség a képer­nyőn, de mindenképpen az emberi lélek gazdagságának rokonszenves ábrázolása. V. M. flz ünnepi könyvhét mai eseményei A TIT megyei szervezeté­nek előadóterme, 15 óra. Emberiség — világegyetem. Beszélgetés flatalöklkaiL. Ve­zeti: Zombori Ottó. az Uránia Cs7'agvizfigáló igazgatója. Megyei Művelődési és If­júságii Központ, 18 era. Negyven év magyar irodal­mából. Irodalmi esti, Bencze Zsuzsa rendezésében. Közre­működnek: Bálint András, Kovács István, Pécsi Ildikó, Vajdai Vilmos (fh.) Varga RV.a, Vitai Ildikó és Zsíros Ágnes (fh.). Tiszaörs. Nagyiván, Tisza- igar. Általános Művelődési Központ, 9. fél 12 és délután fél 3 óra: jami'kovszky Éva rendhagyó irodalomórája. Töröksze ntmik lós. mező­gazdasági szakközépiskola. Bercsényi Gimnázium, városi könyvtár 10, negyed 12 és délután 2 óra:>Sel!lei Zoltán előadóművész műsora. Vetítések Annecytól Tokióig Filmjeink a világban Három alkotás képviseli a magyar filmművészetet a to­kiói nemzetközi filmfeszti­válon. A június 9-ig tartó eseményen a Fesztiválok fesztiválja szekcióban Méseá- száros Márta Napló gyerme­keimnek című produkcióját. A világ harminc legjobb filmje szekcióban Kosa Fe­renc Mérkőzés című művét, a Fiatal filmeseik versenyé­ben pedig Gothár Péter Meg­áll az idő című alkotáséit ve­títik. Csehszlovákia több váro­sában június végéig tart a Munkás Filmfesztivál: ezen Dobray György Az áldozat című produkciója képviseli a magyar filmművészetet. A XV. Nemzetközi Ani­mációs Fiiilmfiasztivál verse- ■ nyóben június elején Anne- cyban Haris Lásaló Apokrif Varga Csaba Valeer és Gé­mes József Daliás idők című alkotását mutatják be. A szemle információs szekció­jában Horváth Mária Ajtó — 8. és Rófusz Ferenc Gra­vitáció című filmjét vetítik, a díjnyertes filmek szekció­jában Varga Csaba Auguszta szépítikezik című műve sze­repel. — Egyszer szavaztam a múlt rendszerben, ’33-ben — kezdi a 77 éves Cseh Mihály, akit a választási emlékeiről faggatok —, akkor is azért, mert a katonaságnál tisztes rangot szereztem és az felért a hat osztállyal. Azelőtt nem volt szavazati jogom a négy osztály, vagy a katonaság miatt, meg azután mindig kitaláltak valamit, hogy mi­nél kevesebb legyen az el­lenzék;. A legelső választás amire emlékszem 1931-ben volt. — A kortesek arról az emelvényről szónokoltak, amit még ’19-ben ácsoltak a községháza elé. A vörös áll­ványt természetesen átmá- zollták nemzeti színűre, úgy is maradt a felszabadulásig. Dr. Nagy Emil a kormány­párti jelölt választási beszé­déibe közbekiáltoztak az em­berek, mire ő pökhendien lekiabált az emelvényről: „tehetnek bármit, úgyis én leszek a képviseLő”. A választás úgy ment, hogy a szavazóhelyiségben a bizottság előtt két csendőr jelenlétében vallott színi, a választó. A kormánypárti szavazókat előre vették, az ellenzéket pedig csak késő délután engedték be. A 82 éves Muhi Sándor sem emlékszik korábbi vá­lasztásra a faluban, de nem azért, mintha az emlékezete kihagyna. A vidéki szavazó­Szerény érdeklődés kísérte a szolnoki zenés színházi ta­lálkozó második napját, rá­adásul az első felvonás után többen ott is hagyták a debreceni Csokonai Színház előadását. Sajnálhatják, mert a második felvonástól pilla­natról pillanatra jobb lett Goldoni Két úr szolgája cí­mű darabjának előadása. (Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a darab első magyarországi előadását több, mint százötven eszten­A KISZ Központi Bizott­sága mellett működő Fiatal Művészek Tanácsának szer­vezésében június 15—16-án tartják a budai Vámban a Fi­atal művészeik fesztiválját. A nagyszabású rendezvény programiját kedden sajtótá­jékoztatón ismertették. Mint azt Köpf Lászlóné, a KISZ KB titkára elmondot­ta: a fesztivál célja, hogy méltó körülmények között mutassa be a fiatal művész­generáció alkotásait, kifejez­ze az ifjú művészek elköte­lezet tségét. A fesztivál nemcsak a nyil­vános szereplésre ad alkáli­kor öletek nagy részében ,,22-ben, és ’26-iban is előre kiszeméit képviselőik indul­tak ellenjelölt nélkül. La- dányban is egyhangú, nyílt szavazással döntöttek a kor­mánypárt jelöltje mellett. — Tizenkilenc után megfé­lemlítették az embereket, nem mertek szólni. A hatalmon lévők fondor­latos módszerekkel befolyá­solták a szavazókat. Akinek adóhátinalékja volt nem sza­vazhatott. Egy kormánypár­ti szavazatért elengedték a hátralékot — a választás után azért behajtották azt —, az ellenzékiekre pedig pót adót vetettek ki. Nagy nehezen kaptam meg a ma- laokereskedé&re az engedélyt. ’35-ben a választás előtt szá­mon is kérte a főjegyző raj­tam: „Sándor, tudja tán, ho­vá kell szavazni”. Én tud­tam, meg is fenyegettek utó­lag érte. A félrészeg kortesek „csi­nálták” a hangulatot. Sike­rült is a betevő falatért küz­dő, adóval, árveréssel meg­nyomorított kisemberek kö­zölt eredményt elérni. Ha megunták az egyik tábor sa­vanyú borát, megkóstolták a másikét. Az óké szarva mel­lől úgysem lehetett beleszól­ni az úri politikába, legalább jót ittak egyszer. Ladányban a íöldnélküli- ekből népes kubikostátaor alakult, számuk meghaladta dővel ezelőtt éppen Debre­cenben tartották.) Truffal- dino szerepében Lipcsei Ti­bor bravúrokra is képes volt, s méltó volt hozzá a másik meghatározó szereplő, Cso­rna Judit (Smeraldina). Saj­nos Kállay Bori a nagy lehe­tőséget ígérő nadrágszerep­ben, Beatriceként, operettet játszott. Gáli László rendezése (és adaptációja) igyekezett a cse­lekményt „felpörgetni” — ez a második felvonástól kezdve mat, hanem arra is', hogy a közvélemény figyelme a fia­tal tehetségek felé forduljon. Az idei fesztivál több vo­natkozásban is kapcsolódik a XII. Világifjúságd és Diák­találkozóhoz. Az érdeklődők megtekinthetik a Budapest VIT 1949 című fotókiállítást és az ifjúságimozgaiimi pla- kátkiálllítást a Bressinform várbeli helyiségében. A VIT- videoklub programjában megismerkedhetnek a láto­gatók a világifjúsági találko­zók történetével. A VIT-re utazó művészek gálaműsorát Székesfehérvárott rendezik meg június 16-án. az ezret is. Talicskával be­járták az Alföldet, sűrűn fel­gyalogoltak Pestre. hogy munkát kapjanak. Közöttük erősödött az agrárprole tár- mozgalom és ez átragadt las­san másokra is a faluban. Harminckilencben Szepesik György a Magyar Élet pártja és az ellenzéki Lázár Imre kisgazdapárti jelölt hívei között dúlt a háború. A kor­mánypárt burkolt utat igéit a temetőhöz (ez a korábbi választásokon is szerepelt), nem sajnálta a bort, a meg­félemlítésről se feledkezett meg. A népben megerősödött ösztönös ellenzékiség azon­ban a Kisgazdapártot erősí­tette. A választókat tízes csoportokban, úgynevezett káplárok vezették a gyüle­kezőhelyről ia bizottság elé. Tíz óra körül a kormánypárt úgy gondolta, elegendő sza­vazatot gyűjtött össze, ezért kijárási tilalmat rendeltek el. így Szepesik nyerte meg a választást, de ,petícióval megsemmisítették az ered­ményt és kisgazdapárti kép­viselő lett Jászladányban. Hiába volt, a választási harc is. mert a nagy politi­kát a parlament nélkül irá­nyították. A felszabadulás hozott pezsgést a politikai életbe. Megalakultak a de­mokratikus pártok és ’45 őszén már választásra készült a falu. sikerült is. Papp Zoltán ze­néje és Sztevanovity Dusán versszövegei jól illeszkedtek az előadáshoz. * * ♦ Tegnap este a József Attila Színház Taps című produk­cióját láthatták a nézők, ma este pedig a veszprémi Pető­fi Színház társulata Zerko- vitz Béla zenéjével mutatja be Molnár Ferenc A doktor úr című bohózatát. — v. j, — Bagii Ádámné, a szegedi Szirmai István, Általános Is­kola igazgatóhelyettese és Kovács P. József, a Magyar Televízió vezető bemondója kapta az idei Kazinczy-díjat. A magyar nyelv szolgálatá­ért és a példamutató szép tiszta magyar beszédért évente odaítélt díjat tegnap Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár adita át a minisztériumiban. Egyben köszöntötte a megje­lent Péchy Blanka érdemes művészt. — A pártok nagygyűlésen hirdették a programjukat, külön agitáció, korteskedés nem volt — fűzd tovább az emlékeit Cseh Mihály, ’45- ös kommunista. — Mások voltak a módszerek. mint azelőtt, az emberek kény­szer nélküli váliaszhattak az újjáépítés különböző mód­jai között Hamarosan kiide- (rüSt azonban, hogy imilyien éles politikai harc folyik a hatalomért. Muhi Sándor a Paraszt Pártba lépett be, úgy érezte, ott képviselik legjobban az érdekeit. A párt gépeket ígért, akikor, amikor igavo­nó jószágból is szükséget szenvedett az ország. Eleve­nen él benne még ma is az asszonyok lelkesedése, akiket erővel se lehetett volna ott­hon tartani a választás nap­ján, korábban nem volt sza­vazati joguk, akkor meg da­lolva vonultak a férfiakkal együtt a pártirodáról. a saa- vazóhelyiségbe. A későbbi választások ösz- szt mosódnak az emlékeikben, mert az események nem kí­nálnak fogódzót. Elfogadták a népfront jelöltjét, nem volt dolguk a kettős jelöléssel. Most, június 8-án ugyancsak a népfront programjára sza­vaznak, azonban választani­uk kell, hogy a rátermett je­löltek közül, melyiket tart­ják alkalmasabbnak. — így kellett volna eddig is, jegy­zik meg mindketten, na­gyobb a felelőssége a válasz­tóknak és a megválasztott­nak is. L. P. A Két úr szolgája előadásának egy pillanata Június 15—16 Fiatal művészek fesztiválja átadták a Kazinczy-dfjakat Választási emlékek Jászladányban Itták a másik tábor borát is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents