Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-25 / 147. szám
1985. JÚNIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pedagógusok továbbképzése Tanítók Nyári Akadémiája Jászberényben A tanév befejeztével az idén ismét a Jászberényi Tanítóképző Főiskola' várta a Tanítók Nyári Akadémiájára a megye alsó tagozatos pedagógusait. A június 17-e és 21-e között zajló program célja ezúttal az volt, hogy a megyében működő nevelők figyelmét a szakfelügyelet által feltárt problémákra irányítsa, s tájékoztasson a következő tanévekben bevezetésre kerülő új oktatási-nevelési módszerekről. A tanfolyam plenáris ülésein és a szekciókban tartott foglalkozásokon anyanyelvi, orosz nyelvi valamint ének-zenei témájú előadásokat hallgathatott a résizt vevő száztíz alsó tagozatos nevelő. Szóba kerültek a tehetségnevelés gondjai, alternatívái, a kisgyermekek nyelvtanulásának — kérdései, a nyelv- használat (tudatosításának ciklikus folyamatai. Az előadásokat az Orsizágos Pedagógiai Intézet munkatársai és a főiskola különböző tanszékeinek oktatói tartották. Az utolsó plenáris ülésien pedig a Művelődési Minisztérium vizsgálatának tapasztalatairól, kiemelten a tankötelezettség kérdéséről hangzott el referátum. A tanfolyam negyedik napján a háromféle pedagógiai programot ismertették az QPI munkatársai és a vezető tanítók. Először a Zsolnay- fóle” alternatív módszerről esett szó, amely több mint tízéves kísérlet alapján tavalytól vált elfogadott'anyanyelvi programmá, s az 1—4. osztályra vonatkozik. Az 1985 —86-os tanévben a megye 7 iskolájában vezetik be. A következő programjavaslata Ligeti—Kutiné-féle öt évvel ezelőtt „szentesített” globális olvasás-írás tanítási módszer, amely kizárólag az 1. osztályt érinti. A harmadik pedig a Lovász Gabriella által kidolgozott, szintén az első osztályra vonatkozó intenzív kombinált olvasási módszer, amely jelenleg kísérleti stádiumban van, de a következő tanévben a megye négy iskolájában vezetik be. Mint Vizi Gézáné, a Megyei Pedagógiai Intézet továbbképzési felügyelője, a tanfolyam szervezője elmondta, azok az iskolák próbálkozhatnak az ismertetett programokkal, amelyekben a személyi feltételek biztosítottak, önkéntesén jelentkezni korábban a megyei művelődési osztálynál lehetett, ahol végül kijelölték a kísérletben résztvevő oktatási intézményeket. Az új programok iránti érdeklődés óriási volt, sokkal több iskola nevezett be a kísérletbe, mint amennyit a lehetőség engedett. A tervek szerint azonban az 1986—87-esl tanévben tovább bővül majd a létszám, termésizetesen a lépcsőzetesség elvét betartva. — Az ötnapos Tanítók Nyári Akadémiája rendezvénysorozatának előadásait értékelve megállapítható — mondja Vizi Gézáné, — hogy az alsó tagozatos nevelők minden évben igénylik az új oktatási-nevelési koncepciók megismerését; szeretik, ha tartalmas előadásokkal erősítik meg a korábban felvázolt módszerek helyességét. A tanfolyamon kézzelfogható eredménynek könyveljük el, hogy az ének-zene szekcióülésen pexdául az összes) nevelő két nap alatt megtanult furulyázni a hangszeres képzés részeként. A főiskola vezetősége jól döntött, amikor évekkel ezelőtt meghirdette a Tanítók' Nyári Akadémiáját, bár óriási áldozatvállalással járt a kezdeményezés, hiszen éppen ezekben a napokban „tombolnak” az év végi vizsgák, államvizsgák és. a felvételik. Most, hogy már kezd hagyományossá válni a tanfolyam és nevet szerezni, talán nem lenne rossz elgondolás, ha nem csupán megyei kereteken belül működne. Egy országrész alsó tagozatos nevelői számára szervezett nyári tanácskozás minden bizonnyal éreztetné hatását az oktatás színvonalán az általános iskolák alsó tagozataiban. — jurkovics — Szolnoki gyerekek sikere Két Kassai úti általános iskolás és rajztanáruk — Lugosi László — számára felejthetetlen napokat hozott az idei tanév utolsó napja. Június első napjaiban a VI. osztályos Kugler Hajnalka és a VIII.-os Rózsás Szilárd részt vett a Kjusztendilben — Szolnok bolgár testvérvárosában — rendezett nemzetközi gyermekrajzfesztiválon, amelyet a nagy bolgár festő, Vladimir Dimitrov emlékére rendeztek meg. Az út egyik résztvevője, Rózsás Szilárd röviden így összegezte élményeit: — Lengyel, bolgár, szovjet és magyar gyerekek találkoztak a fesztiválon, amelynek egyik fő programja az volt, hogy fölkerestük és megörökítettük azokat a helyeket, amelyeket Vladimir Dimitrov is szeretett. Meglátogattuk a nagy festő szülőházát, s találkoztunk egykori modelljével is. A fesztivál résztvevőinek Kjusztendilben készült munkáiból szép kiállítást rendeztek. A „beszámolót” adó Rózsás Szilárd természetesen nem véletlenül jutott el Kjusz- tendilbe. Aprócska kora óta rajzol, s egy ideje elhatározássá érett benne: képzőművész szeretne lenni. Az első lépcsőt már megtette: sikeresen felvételizett a képzőművészeti gimnáziumba. (Képeinken Rózsás Szilárd munkái: portré-ceruzarajz és a kedvenc futballisták filctollal megörökítve.) — y. j. — Nemzetközi gyermekrajzfesztivál Kjusztendilben Emberség, több tételben I. A társadalom erejét aiz is megméri, hogyan bánik a gyengékkel. S van-e gyengébb. szerencsétlenebb az elhagyatott kisgyereknél, az útba indítást váró kamasznál, — akiről nem gondoskodnak megfelelően a szülei, aki nemhogy szellemi ffejlődéfitben, de még testi valójában is veszélyeztetett. Az országiban a gyámhatóságok. az iskolák közel 100 ezer veszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván, ez a szám a 18 éven aluli népesség 3,5 százalékát jelenti. A létszámadatok azonban vitathatók, mert nehéz meghatározni a veszélyeztetettség és a hátrányos helyzet tényleges választóvonalát. A veszélyeztető közeg szinte mim den esetben elsődlegesen a család. A megfelelő családi közösség hiánya következtében növekszik a felügyelet nélkül nevelkedő gyerekek száma. Ezek a .gyermekek és fiatalok alapvető anyagi és szellemi szükségleteiket nem képesék az általánosan elfogadott normáknak megfelelően kielégíteni ezáltal kialakulhatnak ■ majd fokozódhatnak a személyiségzavarok, s később a társadalmi beilleszkedésiben sem találják meg a helyüket. Az alapvető emberség, a társadalom érdeke szükségszerűen diktálja, hogy az airra rászoruló fiatalok, megkapják a megfelelő segítséget. — Mi történik az árvácskákkal, miután behozták őket a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe, hétköznapi nevén a Gyivi-foe — kérdezem Patkós Gyulától, az intézet igazgatójától, aki a gyermekvédelem egyik spiritusz rektora — a fogalom legjobb értelmezésében — lassan már négy évtizede. — Mi a gyámhatósági határozatot hajtjuk végre, amikor az állami gondozásba vett gyermeket a számára megfelelő intézetben helyezzük él. A megyében két csecsemőotthon van, Jászapátiban és Szapárfalun... A legnagyobb nevelőotthon, ahol óvodáskortól 18 éves ko'ukig — illetve amíg tanulnak — vannak a gondozottak, az 1981-ben félépült szolnoki gyermekváros. Ebben az intézményben háromszázhúsz gondozott elhelyezésére van lehetőség... A tiszakürti fiúnevelő otthon hatvannégy, a kisújszállási leányotthon száz gondozottat fogadhat. Kisújszálláson van még egy másik intézménytípus, ez koedukált, úgynevezett- .,túlkoros intézet”, 14—15 éven felülieknek. Gyógypedagógiai intézet a homoki, a karcagi, és a' kisújszállási egészségügyi gyermekotthonban, Karcagon helyezzük el a képezhetetle- neket. Jelenleg állami gondoskodásban kétezerhatszáz- ötven gyermek részesül a megyében, utógondozott kétszáz, védő-óvóintézkedés alatt áll háromszázötven, ez összesen háromezerkétszáz gyermek. Az állami gondoskodásban részesülők közül állami gondozott ezerhatszáz gyermek, rendszeresen segélyezett ezerötven. Különböző intézetekben nevelkedik ki- liencszáz. nevelőszülőknél hétszáz gyermek... Itt jegyzem meg, „árvácskákról” beszélni, pontatlan, félrevezető, ugyanis az állami gondozott gyermekiek között mindössze csak harmincegyné- hány az árva, a félárvák száma sem több százötvennél. Nem a gyermek választ! Az állami gondoskodás intézményrendszerére azért van szükség, mert a társadalomban felerősödtek a gyermeket veszélyeztető tényezők, egyes rétegekben újra termelődik a szociális elmaradottsági magas a családok felbomlásának aránya, nem megfelelő a családok szociálpolitikai támogatása, terjednek a fiatalok körében a káros szenvedélyek — állapítja meg egy helyi tanulmány. A gyermekvédelmi intézményhálózat miatt nem kell szégyenkeznie a társadalomnak, minden tőle telhetőt megtesz a gondozásra szoruló gyermekekért. Talán nem ildomos megjegyezni, de az igazsághoz hozzátartozik: elképesztően sokba kerül; ez a gondoskodás. Csak később vált világossá számomra, miért mondta Patkós Gyula, hogy jól nézzem meg a „Gyivi” kerítését. A körbefutó betonalap, amely a' tényleges kerítést tartja, mindem bizonnyal akadály llenne a kisebb vagy közepes nagyságú harckocsik számára is. Ésszerűbb, célszerűbb, gazdaságosabb tervezéssel negyedannyi pénzből is meg lehetett volna építeni ezt a kerítést. Mennyiben ..jól tervezett”, korszerű— ez egyben azt is jelenti, hogy mennyire célszerű — az ’állami gondoskodás mai intézményT és szervezeti rendszere? Ha a családmodell megismertetése a cél, akkor miért nem a családnál történő elhelyezést szorgalmazzák és támogatják jobban? — Annyian, de annyian alkarnak örökbe fogadni.. Panaszolják, hogy nem sikerül. Ezzel párhuzamosan az állami gondozottak száma nem csökken! — Valóiban, egyre többen vállalkoznának örökbefogadásra, de kevés az olyan gyermek, akit örökbe lehetne adni. A törvény szerint örökbe fogadható az a gyermek, aki teljesen árva, illetve akinek örökbefogadásával a szülők egyetértenek, vagy aki után egy (illetve a hat éven félüli gyermek esetében két) éve — önhibájukon kívül -- nem érdeklődtek a szülök, kapcsolatot nem tartottak a gyermekükkel. Nos. erről az „érdeklődésről” a vérszerinti szülők döntő többsége nem mond le, s ezzel gyakorlatilag megakadályozza. hogy gyermekét egy arra valóiban érdemes család örökbe fogadhassa és felnevelhesse. Az állami, gondozásba vett gyermekek számára az örökbefogadás lenne a legjobb és végleges elhelyezési forma. Az elmúlt évben különben negyven gyermeket fogadhattak örökbe az új szülők. Az állami gondozott gyermekek számához viszonyítva ez bizony igen kevés. Pedig a gyermek érdeke azt kívánná — újra hangsúlyozzuk. —, hogy mielőbb családi környezetibe kerüljön. Ezt a jogszabályok módosításával és egyértelműbbé tételével lehetne elérni. Ha el- fogadjúk, hogy a gyámügyi rendelkezés — az állami gondozásiba vétel — a gyermek érdekében történik, akikor nyilvánvaló, hogy a vér szerinti szülő alkalmatlan a kiskorú nevelésére... Ebből a gondolatiból kiindulva már csak egy lépés, hogy kimondjuk a verdiktet: a vér szerinti szülő beleegyezése nélkül, sőt, ellenére is lehetséges legyen az örök- befogadás! Vagyis hogy végleg elvegyék a szülőtől a gyermekét! Okkal, joggal háiborgunk a különböző „fontoskodó” ren- deletek miatt.' de állapítsuk meg tárgyilagosan: az örökbefogadás jogszabályai alapjában mégis csak bölcsek, humánusak. Hinni kell az emberek nevelhetőségében, ab. ban, hogy a mai felelőtlen szülő, aki állami gondozásba adta gyermekét, néhány év múlva magához veszi fiát vagy leányát, és tisztességigei felneveli. Meg kell hagyni ezt a lehetőséget, mert ha nem akkor a szülővel szemben embertelen a törvény. S ha a gyermek érdeke mást kívánna? Erre még egy adott eset leggondosabb vizsgálata után is nehéz felelni. Szülők a gyermekük ellen — Említette a rendszeres nevelési segély fogalmát. Ez mit jelent? — Az anyagilag rászoruló, vér szerinti szülők kapják... A rendszeres segély jogosultságát az illetékes tanács állapítja meg, de mi, a .,®yivi” utaljuk ki. Az összeg egyiik fele központi forrásból, a másik megyei támogatásból származik. Jelenleg ezeröt- iven vérszerinti családfában nevelkedő gyermek részére biztosítunk rendszeres nevelési segélyt. — A pénz felhasználását ellenőrzik? — Igen, természetesen. — Mi a tapasztalat, az állami gondozott gyermekek szülei segítik az intézeti nevelést? — Sajnos, jórészük neon... Gyakran előfordul, hogy ezek a szülők szökésre biztatják a gyermekeiket, a szökésben segítenek bujtatni őket nem viszik vissza a sza- badságiróL a gyermekeket a nevelőotthonba, a, gondozási díjat nem fizetik. Ezek a szülők rendszerint szemben állnak a társadalmi normákkal is, velük szemben kívánatos lenne szigorúbb intézkedéseket hozni, illetve a jogi előírásokat maradéktalanul érvényesíteni. A lelenckortól napjainkig — önt az egész megyében a .gyermekmentés elkötelezettjeként ismerik. Mikor, hogyan kezdte ? — A háború utón. Nagyon sok volt az elhagyott gyermek. Rosszindulatú emberek „befogták” őket, dolgoztatták a legkisebbeket is egy karéj kenyérért, egy tál ételért. De sok kisgyermeket szedtem ki a jászolból, a szánkúpból a tanyavilágban, ahová eldugták őket, mert ingyen munkaerő voltak...'! így kezdtem. Megbízást kaptam rá s megpróbáltam segíteni. — Kétszer vett be gyógyszert, amíg beszélgettünk... — A szívem „rakoncátlan- kod ik” ! Tudja, gyönyörű szép munka ez, ami nekem megadatott, csak egy kicsit nehéz! Tiszai Lajos (Folytatjuk)
