Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

1985. JÚNIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Sortííz egy fekete bivalyért Riportírás s Avagy a „ruffyzmus” rejtélyei A tavaly előtti tél derekán történt, hogy Bajor Nagy Ernő, újságíró stúdióbeli tanárom házi feladatul kiporciózta nekem Ruffy Pétert, az újságírót. Átnéztem a könyveit, meg a róluk írott kritikákat, így bukkantam rá a Vallomás a ri­portról című írásában eme gondolatra: „A riport a legszuve- rénebb újságírói műfaj. Én döntök arról, mit írok, és kiről hogyan indítom, hogyan bontom ki, s hogyan fejezem be. (...) Csupán annak van alárendelve, hogy ténybelileg igaz s társadalmilag hasznos legyen”, Valamint még erre: „Megta­nultam, hogy az olvasót a puszta szépség nem érdekli, meg­tanultam, hogy az olvasó nem szórakozni, hanem megrendül­ni akar, az embereket a sokak ügye érdekli, az olvasó a leg­szenvedélyesebb ember”. Súlyosan hatottak rám ezek a kiérlelt, bölcs mondatok, s ma is, amikor útjára eresztem interjúmat, ugyanúgy nem féltem megállapításait, mint amilyen bátran ajánlom — vitára akár. A Párizsban élő Szabó László filmje nem csupán arról szól, miként látja a gyermek, hogy tanítójukat elhagyja a felesége, a bi­valyt le kell taglózni, a „bá­csik” napjai mivel telnek, s miért csinál annyi művirá­got az énektanárnőjük.. Ta­gadhatatlan, az optika a jgyerekek szemszögéből Hat­ja Ja történeteket, amelyek tulajdonképpen csupán epi­zódnak tűnnek. A lényeges a hogyanon van, s az eredmény több a vártnál. A Jugoszlá­viában élő magyar író, Cion Nándor regényéből nagysze­rű filmet forgatott a párizsi Szabó László, Kende János operatőr, jeles francia és magyar színészek segítségé­vel. S a zenét könnyen fe­le j tők sem tudnak szabaduL ni Petrovics Emil szimfoni­kusán szárnyaló muzsikájá­tól. Gion Nándor regénye ta­lán erősebb, karakterisztiku­sabb mint filmváltozata, ám mégsincs hiányérzetünk. A laza szövésű történetet ugyanis Szabó László olyan finom eleganciával lebegteti el előttünk, mintha az egész csupán látomás lenne. Pedig tudjuk, hogy nem az. hely­hez és időhöz kötött. Mi a nyírségi tájat ismerjük fel a filmen, de ha meggondoljuk, ez másodlagos, játszódhatna a történet bárhol Magyaror­szágon. sőt akárhol Európá­ban. Az alkotó kollektívának, ezúttal, a lehetetlennek mon­dott sikerült: a földhözra­gadt téma — szűk kis világ, sajátos emberi kapcsolatok — egyetemlegessé vált. Hisz- szük, hogy a Sortűz egy fe-' kete bivalyért sikerfilm lehet bárhol a világon. Gion gyönyörű nyelvezete szinte és csak csupán nekünk érték. A legjobb fordítás is torzíthat ez esetben. De a színészi játék mindent visz­Sokszor nem akar az em­ber „ünneprontó” lenni, de sajnos letagadhatatlan tény, hogy az országban utolsó­ként alakult meg a Népmű­vészeti Egyesület Szolnok megyei szervezete tavaly de­cemberben. Azonban becsü­letére legyen mondva, igyek­szik behozni hátrányát. Tag­jai több száz olyan hímző, fafaragó, szövő, korongozó közül verbuválódtak, akik az elmúlt évtizedben már számtalan kiállításon, pályá­zaton szereztek elismerést megyénknek. A helyi szerve­zet negyven lelkes taggal kezdte munkáját és napja­inkban már több rfiint dup­lájára emelkedett a létszám. Hegedűs József, a Népmű­vészeti Egyesültet Szolnok megyei titkára arról beszél, hogy a népművészek mór nemcsak egyéni időtöltésnek vagy önkifejezési formának tekintik a játszóterek tár­gyainak faragását, a koron­gozást, a hímzést, hanem környezetalakító és életmód­kísérletnek is. — Fontos hangsúlyozni, hogy nem kívánjuk a hagyo; szaadhat, amely az író szán­déka szerint fontos. És Sza­bó László nem nagyot mar­koló, de szépséges filmjé­ben ez maradéktalanul meg­történik. Az illendőség Jean-Louis Trintignant nevét említteti először. Ha valaki, akkor ő igazi nagyágyú. De Fanny Cottencou se akárki! És ezek után: a „sztárok” ugyanolyan „kis emberei” ennek a filmnek, amilyenek Kállai Ferenc, Bencze Fe­renc, Monorii Lili, Székely B. Miklós és mások a magyar szereplők közül. Szabó Lász­ló keze munkájának nyoma ez a nagyszerű „csapatjáték”, vagy netán az igaz mondani­való hatása? Is, is, úgy gon­doljuk. A rendező meri vál­lalni. hogy szinte csak jelzés­szerűen utal szándékokra, érzelmekre. Bízik a saját mo­zijában, de a néző belső mo­zijában is, amelyben tovább pereg a játék. Nem is igen csalódhat, mert mi nézők bekalandozzuk a jelzéssze­rűen felvillantott „világokat” is, elindulunk a főhősök út­jain. Néha mintha csak egy- egy útjelzőt tenne ki a ren­dező: erre menjetek. Me­gyünk is. Persze aligha ten­nénk ha a nemesen egysze­rűen alakított figurák világa nem csalogatna bennünket. A Sortűz egy fekete biva­lyért minden képsoráról su­gárzik, az alkotás folyama­tának emberi öröme. Ettől olyan meghitt; szinte csalá­don belül játszódónak érző­dik a film. Mély humánuma megmarad bennünk. Marad­jon is, bennünk és minden­kiben, nagyon nagy szükség van erre. Netán ez volt Sza­bó László legfőbb szándéka. Tisztelet ezért, elérte a cél­ját. — ti — Hiányos parasztkultúra meg­nyilvánulásait ismételgetni, másolni; a hagyományt modellnek tekintjük, és erre építjük a korszerű formákat. Örömmel tölt el bennünket, hogy a fiatalok kedvenc ru­hadarabjai közé tartoznak ismét a régi viseletek, ked­veltek a szőttesek, lakásaink­ba bevonult a mázas cserép, a parasztbútor, játszóterein­ken megjelentek a faragott hinták, mászókák és. állatfi­gurák. Tulajdonképpen ez lenne a célunk; szebbé tenni környezetünket úgy hogy a korábban általánosan érvé­nyesülő „szuvenír” dísztár­gyakkal rivalizálva megte­remtsük a tradicionális nép­művészet mai értékeit — szem előtt tartva a használ­hatóságot, az anyagszerűsé­get és a tiszta szerkezetet. — Terveznek-e olyan mű­helyt, ahol a tagokat össze­fogva mindez megvalósítha­tó? — Igen, a megye két tele­pülésén is létesül alkotóház. Az egyik Kunszentmárton­iban, egy elhagyott ötszintes szélmalomban lesz — átala­Díszkút Zalaegerszegen. Za­laegerszegen, az új városköz­pont főterén díszkutat avat­tak. A kút közepén nagy mé­retű stilizált tulipán — a vá­ros jelképes virága — áll. A mű Szabolcs Péter szobrász- művész és Pelényf Gyula épí­tész alkotása Országos tanulmányi verseny Szolnoki diák sikere Az 1984—85. tanévi orszá­gos középiskolai tanulmányi verseny és az országos szak­mai tanulmányi verseny díjkiosztó ünnepségét szom­baton, a Budapesti Kertésze­ti Egyetemen rendezték meg. A több évtizedes hagyo­mányra visszatekintő tanul­mányi versenyen az idén több mint huszonkilencezer harmadik és negyedik osz­tályos középiskolás, a szak­mai versenyen pedig tízezer szakközépiskolás vett részt 13 tantárgyban, valamint húsz szakmában. illetve s zakmacsoportban. A kémiai verseny két ka­tegóriájának egyik győztese Csűri Péter, a szolnoki Ver­seghy Ferenc Gimnázium ta­nulója. kítás után, míg a másik Ti- szavárkonyban épül. köz­vetlenül a Tisza partján. Az utóbbi években egyéb­ként országszerte megkezdő­dött az alkotóházak építései, amelyhez olyan építész me­cénást találtunk Makovecz Imre Ybl-diíjas személyében, aki társadalmi munkáiban vállalta az épületek tervezé­sét. Tiiszavárkonyban az építkezéshez 6500 négyzetmé­ter területet kaptunk aján­dékba a tószegi Petőfi Ter­melőszövetkezettől. Társa­dalmi munkában fonott rő- zsekerítéssel határoltuk el „birtokunkat”, ahol jelenleg út víz- és villanyvezeték- építés folyik. Szinte mindent a magunk erejéből terem­tünk elő, bár nem mondom, hogy rosszul jönne egy kis anyagi támogatás... — Az alkotóközösség össze­fogásán túl milyen szerepet kap a népművészek háza? ■— Elsősorban az aktív pi­henés központja lenne. Az idesereglett alkotóknak biz­tosítanánk anyagét, itt mód nyílna kiállításra is, de az alkotás minden esetben ma­radna, tehát gazdagodna a megye művészeti élete. Ko­molyan foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy az Ibusz programjába is bevonnánk az alkotóházat, így fogadhat­nánk külföldi művészeket. De ugyanúgy szívesen lát­nánk iskolai népművészeti szakköröket is. Óriási lehetőségeket kínál- • nak tehát a tervek. Termé­szetesen hosszú távú prog­ramokra van szükség, olya­nokra,, amelyek kulturális, népművészeti centrummá va­rázsolnák Kunszentmártont, Tiszavárikonyt és környékét. — jurkovics — Dolgozószobájában ülünk, könyvei, kéziratai között, s arról kérdezem, hogy szolgál egészsége — mire ő készség­gel írja le majdan volt epe­műtétje részleteit; aztán a Jobb szeme körüli egykori fájdalomra terelődik a szó. amelyet végül is a koponya megnyitása nélkül, injekciók­kal sikerült megszüntetni. A kérdésemről jut eszébe: mindig fontos az embertől tudakolni, hogy érzi magát, mije fáj. s ki bántja, fgy folytatja: — Soha sem kérdezem azt. amire kíváncsi vagyok; ugyanis amire kíváncsi va­gyok. az magától kell. hogy előjöjjön. A mi a kedvenc szí­ne? Vagy a milyen könyvet mentene ki a tűzből? — pél­dául alkalmas arra, hogy a válaszokból megtudhassam, kivel beszélgetek. A kíván­csiság vagy a támadás lát­szatát is kerülni kell; hisz az ember jó adós. kimondja ba­jait. Ha valaki azt szegezi nekem: nem — hát akkor nem írnék róla semmi pén­zért. Már javában hizlalgatjuk társalgásunk kedvét, amikor bocsánatkérően hozakodom elő egybegyűjtött kérdéseim­mel. Emlékeimmel kezdem a közeli régmúltból: — Valamikor a hatvanas évek elején találkoztam egy Ruffy-riporttal irodalmi ol­vasókönyvemben; érdekelne hált, milyen írásai kerültek be a tankönyvekbe, s örült-e mindennek? — Sok riportom, kisebb- nagyobb futamom szerepel a diákok' könyveiben. Amikor még senki nem foglalkozott Budapest történetével, én a Magyar Nemzet hasábjain tettem kísérletet a város részleteinek feltárására. A Móra Kiadó lektora folyta­tásra biztatott — így szüle­tett meg a Hazánk szíve Bu­dapest. ez a primitívnek tet­sző könyvecske, amelyik ma kötelező olvasmány az isko­lában. s öt kiadást ért meg eddig másfél százezernél is nagyobb példányszámban. A Tankönyvkiadótól annak ide­jén azt is megírták. hogy honorárium nélkül iktatják be munkámat az iskolai ol­vasmányok közé. Meg kell mondanom, inkább még én Exkluzív interjú fizettem volna, mert nem le­het nagyobb büszkeség, mint az ifjúság szellemi táplálé­kául szolgálni. — Mit válaszolna annak a bírálójának, aki egy helyen így írt: a „ruffyzmus" nem más, mint „elégikus hangú- fotók” t.meghatódások*’ és „szenvedelmes stílusfordu­latok”? — Nem vitatom a megál­lapítás igazságát. Egy érze­lem nélküli világból kell ki­indulnom. ha magyarázatot akarok adni. Az ötvenes évek érzéketlen újságírásá­ban nem lehettek ..balese­tek”. nem lehetett beteg vagy fáradt az, akit a szocializ­mus építésének láza hajtott. Ebből az elsivárosodott kor­ból. lélekállapotból csak az érzelmekkel tudtam kitörni, néha sajnálattal, hogy tudni­illik betegek, fáradtak meg szomorúak is az emberek. A riportírást nem üres be­szédnek. hanem a harc esz­közének tekintettem mindig is. ezért hagytam abba a Rákosi-időkben. s menekül­tem nyelvemlékeink felkuta­tásához. Ma forróbban lehet írni bármiről, mint akkori­ban. Én ma már nem tudok kibújni eből aiz átlyuggatott bőrömből; az 1950-es három­hónapos pártiskola káder­lapja találóan mondta ró­lam: „mintha bocsánatot kér­ne. hogy él”. Második kávénkat is ki- hörpintjük; ő újabb cigaret­tára gyújt, s azon fáradozik, hogy a szaporodó bűnjeleket az asztalról eltüntesse, mert a füstölésért gyakorta .ki­kap” itthon. Székéből fel­felpattan. bizonyítékként könyveket, kéziratokat emel le a polcról; még most is könnyedén mozog, pedig im­már hetvenéves. — Újra idézek: „szépen, elegánsan ír. nyoma sincs a görcsösségnek, a kifejezésért vívott küzdelemnek", ugyan­akkor „a szakma megszál­lottja”. Valóban könnyen ír? — Ami azt illeti, soha nem írtam kézzel, és nem diktál­tam. Gyorsan írok géppel, egy óra alatt öt oldallal is elkészülök, de annál többet töprengek, napokig javítok a kéziraton, van úgy. hogy éj­szaka kell lámpát gyújta­nom. mert beugrik egy jó jelző, vagy rádöbbenek, hogy valahová kell egy vessző. Olyan feszes legyen az írás. hogy a világon egyetlen szer­kesztő se tudjon kihúzni egy vonást se. Kellér Andor ké­pes volt egy jelzőért körbe­telefonálni a fővárost. A leg­kisebb munka megírn* vala­mit — a legnagyobb gondol­kodni rajta! — A Világaim című köte­téhez Illyés Gyula írt elő­szót, s abban írói elhivatott­sága mellett teszi le a vok- sot. — Én Illyést a nép és a század egyik legnagyobb fiának tartom. Amit ő leírt, azért érdemes volt élnem, az a néhány elismerő mondat többet ért minden kitünte­tésnél. — A már említett bíráló­jától kölcsönözve: „tanítvá­nyai sorra leválnak róla, ő azonban hűségesen kitart a maga iskolája mellett”. Kik a tanítványai, merre járnak? — A Magyar Nemzetben, ahonnan nyugdíjba mentem, most egy nemzedékváltás zajlik. A sok-sok tehetséges fiatallal meg a vezetéssel a ■lehető legjobb a kapcsola­tom. Kristóf Attilát nagyon szeretem, de haragszom is rá. mert krimiket ír; a ma­gyar sajtó egyik tüneménye, kézbe kéne venni, s irányí­tani őt; de szeretettel figye­lem az erdélyi Beke György fejlődését is. Elmondhatom, hogy egy nemzedék tőlem ta­nulta a riportírást, de nem hagylak el. mert ma is a ba­rátaim. a testvéreim, — mindössze jobban írnak, túlhaladtak engem. Én vol­tam a kovász, s az ő kenye­rük már magasabbra sike- redett. Felesége nyit be; kiderül orvoshoz kell autóztatni leá­nyukat. aki velük él. Ha nem pillantok az órámra, nem hiszem el. hogy már ne­gyedik órája beszélgetünk. Viszont csalhatatlanul ben­nem ragadt szakmánk mes­terének fájóan őszint? vallo­mása. Végezetül, már-máraz ajtóban kérdezem, mit adna útravalóul? — Egy regényeimmel vá­laszolnék: Légy hű önmagad­hoz! Sok muhka adódik ezen a pályán, de a belső fészket, valahol az agyrostokban meg kell őrizni, s kibontakoztatni tenmagad. Csakis így szület­nek egyéniségek, csakis így jönnek elő a belső igazsá­gok! (A napokban jelent meg Ruffy Péter tizenkilencedik, az újságírástól és a riporttól búcsúzó kötete — A türelem ösvényén címmel, a Magve­tő Kiadó gondozásában.) Litya László Könyvről könyvre Könyvheti „böngészde” „Hivatalosan” e hét köze­péig tart az idei ünnepi könyvhét. Kicsit rövidebb a szokásosnál, ám a könyvheti kínálat semmiben sem ma­rad alatta a korábbi éveké­nek. Múlt hét pénteken. a könyvhét első napján a szol­noki üzleteket járva. a könyvsátrak polcain bön­gészve megállapíthatjuk: a könyvhét minden előre be­harangozott kiadványából jutott a megyeszékhelyre — ami természetesen nem azt jelenti, hogy akkor, amikor ezek a sorok megjelehnek. ezeknek a könyveknek mind­egyike kapható is még. Nem valószínű, hogy a költészet kedvelői csalatkoz­nának a könyvheti újdonsá­gokat keresve: Babits Mi­hály, Kosztolányi Dezső, Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Nagy László, Csoóri Sándor friss megjelenésű könyvei a múlt hét végén még kellő példányszámban íöllelhetők voltak a könyvárudák pult­jain A magyar prózairodalom új terméséből minden bi­zonnyal sikere lesz Moldova György százhúsz új és régeb­bi történetét, riportját tar­talmazó kötete. Hegedűs Gé­za A méneskúti családirtás, Hernádi Gyula Fantomas című műve. és a Rakéta re­génytár néhány újabb da­rabja; például Vészi Endre Kéz a levegőben, iSchwajda György A rátóti legényanya, Hankiss Ágnes Érzékeny bú­csú a fejedelemtől című munkája. Gazdag és izgalmas olvas­nivaló várja a politikai és történelmi irodalom kedve­lőit. Hogy csak egyetlen pél­dát említsünk: ezen a könyv­héten is tovább gyarapodott az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményeit feltáró, elemző munkák so­ra. A Nemzet és emlékezet sorozatban jelent meg Frank Tibor Marx és Kossuth című munkája, amely egye­bek között a detektívregé- nyek izgalmával tájjá fel Bécs titkosügynökeinek sze­repét az ellentétek szításában és kiélezésében Somlyói Tóth Tibor Diplomácia és emigrá­ció — „Kossuthiána” című tanulmánya az emigrációs időszak mélyben zajló viha­rait tárja az olvasó elé s páratlan érdekességű doku­mentumokra támaszkodik Supka Géza 1848—49 című kötete, amelynek második része ezúttal látott először napvilágot. A Tények és tanúk soro­zatban Tóth Eszter édesapja Tóth Árpád emlékét idézi fel. a Magyar hírmondó so­rozat pedig — többek közQtt — először adja közre Slé- chenyi István intelmeit Béla fiához. A néprajz és a népművé­szet iránt érdeklődőket is több új kötet várja (például a Képes magyar néprajz), feltűnően szegényes viszont az ünnepi könyvhéten meg­jelent gyermek- és ifjúsági irodalom választéka. — vágner — Ahol minden társadalmi munkában épül Alkotóház Tiszavárkonyban A Népművészeti Egyesület megyei szervezetének terveiből Több ilyen jurtaszerű épület áll majd Várkonyban DÉLI HOMLOKZAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents