Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-03 / 128. szám
1985. JÚNIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 15. számú választókerület — Jászberény Gorjanc Ignác a Hűtőgépgyár vezérigazgatója Fiatal mérnökember volt, s álomnak tűnő tervekkel kezdte a munkáját a Hűtőgépgyár elődjénél, a Fémnyomó és Lemezárugyárnál. 1954-et mutatott a naptár, s alig múlt két éve. hogy a gyáralapítási okmányon megszáradt az akkori miniszter. Zsofinyecz Mihály neve. Nem sokkal több. mint kétszáz munkás, jászsági ember ismerkedett a gépgyártással a gyári munkásság, életével. A Hűtőgépgyárban most 6 ezer ember keresi a kenyerét. s találja meg boldogulását. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején az anyagyár ipart vitt Jászbol- dogházára és Jásárokszállás- ra. s a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején a legtöbb magyar családban ismerték a márkát, a Lehelt, s akkor már külországokban is tekintélyes cégnek, a magyar hűtőszekrények gyártójának ismerték a jászberényieket. Lassan harminc éve. hogy a dinamikusan fejlődő gyáróriássá nőtt vállalatot Gorjanc Ignác irányítja. A vezérigazgatónak ezalatt az idő alatt sok, egykor álomnak tűnő terve is teljesült. A Hűtőgépgyárj tehetős nagyüzem. tudott gondoskodni munkásai életkörülményeinek javításáról. Munkáslaká- 'sok százait építette, korszerű orvosi rendelőintézetet mondhat magáénak, gyönyörű gyári óvodát, bölcsődét, művelődési házat, uszodát, jégpályát, állatkertet, üdülőket a ..magyar tenger” partján. Gorjanc Ignác vezérigazgató húsz éve kapott először bizalmat a jászberényiektől, s képviselte érdekeiket az ország házában. Sok éve az országgyűlés ipari bizottságának elnökeként a magyar ipar országos dolgainak, fejlődésének is jó ismerője, alakítója. Munkásságát Állami-díjjal egész sor kitüntetéssel ismerték el. Jászberény város tanácsa is megtisztelte legmagasabb elismeréseivel, hiszen akár kimondjuk, akár nem, része van a város fejlődésében, lakóinak boldogulásában. A városi és a gyári pártbizottság tagjaként is aktív résztvevője az üzem és a város életének. Érdeklődő, emberi kapcsolatait ápoló, nagy- ratartó ember. Életé, magánélete is nyitott. °tt él a hűtőgépgyári lakótelepen, s ráérő perceiben még mindig szívesen tekint ki a vezér- igazgatói iroda ablakán. Az uj gyárváros. a műhelyek mellett, az országút jobb oldalán. a valamikori ősgyepen a megye legszebb kis lakótelepe, a Flinston földszintes házai lassan a főútig érnek. Jelölttársával sok közös elképzelés, még több közös munka s eredmény fű^j ösz- sze. Büszke rá. hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemről annak idején „fél osztálynyi')'’ mérnökpa- lantát telepítettek Jászberénybe. — Nem véletlen — mondja — hogy olyan remek emberekké fejlődtek, akik majd képesek lesznek elődeik munkáját folytatni, új sikerekkel koronázni. Kókai Rudolf a Hűtőgépgyár üzemi pártbizottságának titkára 1959-ben vagy tizenöt friss diplomás mérnök érkezett Miskolcról Jászberénybe. Köztük volt Kókai Rudolf, akit talán az is vonzott, hogy apai elődei Szolnok megyéből indulták boldogulásukat keresni. A berettyóújfalusi születésű fiatalember gyerekkorában sokat elhallgatta nagyapja meséjét a munkásélet kezdetéről, arról az időről. amikor Zagyvarékason a Magyar Államvasutak szolgálatát állt. — Talán érthető, hogy a Hűtőgépgyár az első és remélem az utolsó munkahelyem is — mondja a negyvennyolc éves jelölt. — Ügy hozta a gyári élet. hogy a? első húsz évemet jórészt a gyári laboratóriumban töltöttem. A technikai laboratórium vezetője voltam 1979- ben. amikor az üzemi párt- bizottság titkárának választottak. Mitagadás, nem megszokott. magától értetődő, hogy egy mérnökember a pártmunkában találja meg élete értelmét, de én szívesen csinálom. Igaz. tanulni se voltam rest érte. s immár két éve, tanítok is, a marxizmus—leninizmus esti egyetem kihelyezett tagozatán, politikai gazdaságtan a szakom, s vezetője vagyok az úgynevezett jászsági osztálynak is. Nem. nem panaszkodik, hogy unatkozna. A munkája nagyon sokszor a gyári munkaidő után is ad elfoglaltságot, nem is keveset. Mindez már megszokott, miként az is: rengeteget kell olvasnia annak, aki tanít, s aki a nap minden órájában kész az eszmecserére. A jelölés váratlanul érte. Sok éve a városi pártbizottság tagjaként, a végrehajtó bizottság tagjaként vesz részt a közéletben. ’ a társadalmi politikai eseményekben. A kénviselőség új lenne számára. de úgy gondolja, gondos felkészüléssel. a rendszeres találkozókkal a választók véleményét, segítségét is kiérdemelheti a közéleti embei. ha bizalomért bizalmat ad cserébe. Negyedszázada él Jászbe rényber. ismeri az embereket. s a fejlődés gondjait is. Valija, hogy egy jelentős része ezeknek pénz nélkül, vagy csekély ráfordítással megoldható. A kereskedelmi ellátás színvonalának emeléséről. a kulturális élet fejlesztéséről, az idős emberekről való gondoskodás szélesítéséről, a szép. patinás Jászberény tisztaságának. közrendjének javításáról vallja ezt. Számol azzal is — akár megválasztják. akár nem — össze kell fogni a város pénzeit a vízellátás javítását a. utak építésére, a lakásgazdálkodás minőségi váitozttfásaira. A híres kórház és rendelőintézet rekonstrukciója is egyie sü.ge- tcbb. Kókai Rudolf a jelölés óta még gondosabb tanulmányozója a jövő feladatainak. Természetesnek tartja, hogy nagy tekintélyű, köztiszteletben álló jelölttársa mellett szerénytelenség lenne biztos és nagy reményekkel indulni. várni június nyolcadikát, a választás napját. Azt viszont kimondja: eddigi tevékenysége elismerésének tartja, hogy jelöltként elfogadták. az emberek. S. J. MÁTÓL Berendezik a szavazóhelyiségeket Mesteriskola fiatal építészeknek A Magyar Építőművészek Szövetsége ez év őszén indítja meg nyolcadik mesteriskoláját, amelyen kétéves elméleti és gyakorlati továbbiképzésen tvehetnek részt a 32 évesnél fiatalabb építészek. A mesteriskolára jelentkezőknek június 5-ig kell benyújtani a szövetség titkárságához felvételi kérelmüket. A jelentkezők tervpályázaton vesznek részt. Utolsó hetéhez érkezett a június 8-ra kiírt választások előkészítésének sokrétű — a tjelö.llőgyűlések után számos politikai nagygyűléssel is bővült — eseménysorozata. Hétfőtől már megkezdődik országszerte a szavazóhelyiségek berendezése. Ugyancsak ettől a naptól mindenütt „hivatalba lépnek” a helyi tanácsoknál működő választási irodák. Ezeknek az a rendeltetésük, hogy a június 8-i eseményhez szükséges körülményekről és adminisztrációs feltételekről gondoskodjanak. A szavazatszedő bizottságok tagjai, akik a Hazafias Népfront helyi bizottságától kapták — a helyi tanácsok végrehajtó bizottsága által azután megerősített — megbízatásukat. s május 29-én letették az előírt esküt a helyi tanácselnökök előtt, ezekben a napokban már operatív munkamegbeszéléseken ismerkednek meg felelősségteljes feladatuk minden részletével. alkotó közreműködés társadalmi céljaink elérésében (Folytatás az 1. oldalról.) tőségi beszélgetéseken teljes egyetértés volt abban, hogy politikai, gazdasági céljaink megvalósítása még soha nem tette ennyire szükségessé az újságírók alkotó közreműködését, mint napjainkban. Az elkövetkező évek céljait körvonalazva a MUOSZ feladatait elsősorban abban jelölte meg, hogy a szakmai szervezet tegyen eleget a politika követelményeinek, és feleljen meg az újságírótársadalom igényeinek is. Mindehhez olyan program kimunkálása szükséges — s e feladat áll a mostani közigyűlés előtt —. amelynek révén a szövetség a magyar újságíró társadalom politikai, szellemi életének átfogó szervezetévé, egvik legfontosabb színhelyévé fejlődhet. A főtitkár szóbeli kiegészítője után Burján Sándor, az MTI vezérigazgatója, a MUOSZ Etikai Bizottságának elnöke terjesztette elő a testület jelentését, majd a küldöttek a MUOSZ Ellenőrző Bizott- iságának jelentését hallgatták meg a szövetség gazdálkodásáról. Ezután javaslat hangzott el a MUOSZ alapszabályának néhány módosítására, majd megkezdődött a beszámoló és a bizottságok jelentéseinek vitája: Felszólalt a közgyűlésen Berecz János. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét, köszöntötte a közgyűlést, a magyar újságírók közösségét, majd többek között szólt arról; pártunk azért is érdekelt abban. hogy ez a közgyűlés eredményes legyen — hangsúlyozta —, mert tudatában van annak: az újságírók tájékoztató munkájukkal semmi máshoz nem hasonlítható hatást gyakorolnak a társadalomra, mondhatni minden állampolgárra. — A Magyar Szocialista Munkáspárt tehát mint a tudatformálás, a mozgósítás nélkülözhetetlen eszközére tekint a sajtóra és támogatja abban, hogy feladatait mind magasabb színvonalon végezhesse el. Melyek ezek a tennivalók? Elsőként a hiteles és gyors tájékoztatás, .hiszjen minden magyar állampolgár jogos igénye, hogy informálódjék azokról a hazai és nemzetközi körülményekről, amelyek a társadalom, s az 'ő személyes sorsának alakulását is befolyásolják. Nemcsak ismerni akarja ezeket, hanem igényli — s ehhez a tájékoztatás segíti hozzá —, hogy eligazodjék bennük, hogy fogódzókat találjon a helyes cselekvéshez. A Központi Bizottság titkára hangsúlyozta, a tömegtájékoztatás rendkívül sokat tehet azért, hogy népünk értse a párt politikáját, törekvéseit, azonosuljon fő céljaival, s vállaljon részt azok megvalósításából. Ebbe beletartozik az is, hogy a lapok, a rádió, a televízió. munkatársai reálisan tükrözzék a társadalmi valóságot, az emberek véleményét, igazolják vissza az eredményeket, adjanak hírt sikereinkről, és jelezzék azokat a tapasztalatokat, amelyek a gyakorlat, esetleg konkrét intézkedések módosításának szükségességére hívják fel a figyelmet. A társadalmi közmegegyezésen alapuló politikánk megvalósítása során felszínre kerülő hasznos tapasztalatok gazdagítják a szocialista demokráciát. ezért kötelességünk feltárni, terjeszteni ezeket — hangoztatta Berecz János. Ezután elkezdődött a vita a MUOSZ ötéves tevékenységét értékelő beszámoló, és a bizottságok jelentései fölött, amely tegnap folytatódott. A vitában Bányász Rezső is felszólalt. A kormány nevében elismerését és köszönetét fejezte ki azért a munkáért, amit a televízió, a rádió és az írott sajtó végez a kormány politikájának megismertetése és végrehajtása érdekében . a nemzeti egység, társadalmi közmegegyezés erősítéséért. Az államtitkár hangsúlyozta: kormányunk nagyra becsüli a tömegtájékoztatásban dolgozók munkáját, és nélkülözhetetlen segítőtársat lát a sajtóban. Napra készen figyelemmel kíséri és intézkedéseiben igen gyakran felhasználja a sajtó jelzéseit. Számos kormányvizsgálat és -ellenőrzés kezdődött el — illetve zárult komoly következtetések levonásával — a sajtójelzések alapján. Megyeri Károly, a MUOSZ főtitkára összegezte a vitában elhangzottakat, majd a küldöttek jóváhagyták a MUOSZ alapszabályának és az etikai kódexnek a módosítására előterjesztett javaslatot, elfogadták a szövetség munkájáról készített írásos beszámolót. illetve annak szóbeli kiegészítését is. Ezt követően megválasztották a Magyar Újságírók Országos Szövetségének 55 tagú választmányát, az ellenőrző, valamint az etikai bizottságot. Az új választmány a közgyűlés után megtartotta első ülését, megválasztotta az elnökséget és annak tisztségviselőit. A MUOSZ elnöke ismét Pálfy József lett, a szövetség főtitkári tisztét ismét Megyeri Károly tölti be, a főtitkárhelyettes újra Kapalyag Imre lett. „Primőrpremier” pénteken Nagybani zöldségpiac Szolnokon Olvastam valahol, hogy a piacok történelmileg ott alakultak ki, ahol a kereskedelmi utak találkoztak egymással. S ott maradtak fenn, ahol sikerült megőrizni ezt a hagyományt. Ahol a vevő és eladó az évek, évtizedek során megszokhatta: itt egymásra talál. Ha a nagybani zöldségpiacokat vesszük szemügyre, akkor ez ma Magyarországon a budapesti Bosnyák téren van. Mindenki odaviszi az áruját, ott történik a megmérettetés s a kialkudott ár meghatározó lesz az egész országban. — így igaz — helyesei Tóth András, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője. — Mi mégis megpróbálkozunk vele, hogy Szolnokon is legyen nagybani piac. Nézze, ha júniusban kiáll az ember a négyes főút mellé, láthatja,, hogy a különböző zöldségszállítmányok hogyan vándorolnak a fővárosba és vissza. Szentes, Szarvas, Kunszentmárton felől és Hajdúból is erre vezet az út, tehát Szolnok közlekedési csomópont. így az ön által említett egyik feltétel adott. Most már csak a kereskedőknek és a termelőknek kell összejönni egymással. Ezt akarjuk elősegíteni. — Az Evezős csárda melletti parkolóban helyet adunk számukra, ahol szociális és irodahelyiség mérlegelési lehetőség, világítás is van — veszi át a szót Soós Pál, -a kereskedelmi osztály ívezetőhelyettese. — Persze, felügyelők is dolgoznak majd a piacon. de csak azért, hogy ne legyenek refesek, csövesek, nepperek, vagyis minden simán menjen. — Mit várunk tőle? — kérdez vissza az osztályvezető. — Jól tudjuk, ezzel egy- csapással nem változik meg a helyzet. De szeretnénk, ha az itt termelt áru nem máshol találna gazdára, s így a kereskedők könnyebben hozzájuthatnak a zöldségfélékhez. Magyarul, rövidül a termék útja, s a fogyasztó frissebben és reméljük olcsóbban jutnak a primőrökhöz is. — Állandóan csörög a telefon — fogad Szolnoki Petemé. a Csarnok és Piacintézmény áruforgalmi vezetője. — Sok az érdeklődő, reméljük lesz miből válogatni. Mi a rendért, a tisztaságért felölünk, s ellenőrzési (fél- adatokat is ellátunk. Ennek célja, hogy megakadályozzuk a lánckereskedelmet, vagyis a helyben történő viszonteladást. Mikor lesz nyitva? — ezt kérdezte ugye. Nos, a nagy heti piacot megelőző éjszaka* így mjndpin (héten szerdán és pénteken délután négytől másnap reggel hétig. A premier napja május 31. péntek délután háromnegyednégy. A nyitás előtti percek. A délelőtti zápor nyomait már felszárította a nap. Egy-két pótkocsis teherautó várakozik a parkolóban. Közben sorra érkeznek a paradicsommal, paprikával, újburgonyával, zöldborsóval, karalábéval, uborkával megrakott személyautók. Piros Lada araszol előttünk. Karalábét hozott. — Négy forintért adom darabját — válaszol a kérdésemre a hatvan év körüli testes, kopaszodó férfi. Nézze — mutat a szállítmányra — ez biztos nem fás, mivel állandóan locsoljuk. Pillanatok alatt érdeklődők hada veszi körül, megfogják', tapogatják, nézik az egészséges karalábéfejeket. Négy óra húsz perc. Létrejött az első üzlet. — Sikerült vennünk ezt azt — sóhajt Nagy Ernőné karcagi zöldségkereskedő — pedig nem nagyon bíztunk benne. Uborkát, borsót, paprikát, földiepr-et vásároltunk körülbelül ugyanannyiért, mintha a Bosnyákra mentünk volna. Például harminc forintért jutottunk a paprikához, harminckettő Ötvenért pedig az uborkához. Ezt negyven forintért el lehet adni. így egy óra alatt otthon vagyunk, még éjszakáznunk sem kellett — búcsúzkodik a fiatal- asszony. — Jónak tartom ezt a kezdeményezést — így Dobrosi Károly, a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész felvásárlási osztályvezetője. — Nézze, nem lehet az egész ország zöldségforgalmát Pesten levezetni. Decentralizálni kell a piacot — magyarázza. Szerintem van jövője ennek, hiszen a környékbeli termelők és kereskedők itt egymásra találhatnak. S ma még inkább igaz a régi mondás, hogy az idő pénz. S így meglehet. hogy kevesebbért is gazdát cserél az áru. S miközben elköszön, még hozzáteszi: — Tudja, jobb egy olcsóbb biztos piac, mint egy bizonytalan távoli. Telik az idő. Már este tíz óra van. — öreg róka vagyok a szakmában — csapja félre sapkáját Bartos László piac- felügyelő, — de ilyen sikerre nem számítottam. Eddig ötven mázsa újburgonyát nyolcvan kiló zöldbabot, négy mázsa cseresznyét, tizenhat mázsa paradicsomot, harminc mázsa uborkát, hat mázsa karfiolt hoztak fel, s még sorolhatnám. Meglepett a nagy érdeklődés, de mi ennek örülünk. Hajnali három óra. Kiürült a piac. Elcsendesült a környék, hogy aztán szerda délután újra kezdődjön minden. Nagy Tibor