Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

1985. JÚNIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 15. számú választókerület — Jászberény Gorjanc Ignác a Hűtőgépgyár vezérigazgatója Fiatal mérnökember volt, s álomnak tűnő tervekkel kezdte a munkáját a Hűtő­gépgyár elődjénél, a Fém­nyomó és Lemezárugyárnál. 1954-et mutatott a naptár, s alig múlt két éve. hogy a gyáralapítási okmányon megszáradt az akkori minisz­ter. Zsofinyecz Mihály neve. Nem sokkal több. mint két­száz munkás, jászsági ember ismerkedett a gépgyártással a gyári munkásság, életével. A Hűtőgépgyárban most 6 ezer ember keresi a kenye­rét. s találja meg boldogu­lását. A hatvanas évek vé­gén, hetvenes évek elején az anyagyár ipart vitt Jászbol- dogházára és Jásárokszállás- ra. s a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején a legtöbb magyar családban ismerték a márkát, a Lehelt, s akkor már külországokban is te­kintélyes cégnek, a magyar hűtőszekrények gyártójának ismerték a jászberényieket. Lassan harminc éve. hogy a dinamikusan fejlődő gyár­óriássá nőtt vállalatot Gor­janc Ignác irányítja. A ve­zérigazgatónak ezalatt az idő alatt sok, egykor álom­nak tűnő terve is teljesült. A Hűtőgépgyárj tehetős nagy­üzem. tudott gondoskodni munkásai életkörülményei­nek javításáról. Munkáslaká- 'sok százait építette, korszerű orvosi rendelőintézetet mondhat magáénak, gyönyö­rű gyári óvodát, bölcsődét, művelődési házat, uszodát, jégpályát, állatkertet, üdülő­ket a ..magyar tenger” part­ján. Gorjanc Ignác vezérigaz­gató húsz éve kapott először bizalmat a jászberényiektől, s képviselte érdekeiket az ország házában. Sok éve az országgyűlés ipari bizottsá­gának elnökeként a magyar ipar országos dolgainak, fej­lődésének is jó ismerője, alakítója. Munkásságát Ál­lami-díjjal egész sor kitün­tetéssel ismerték el. Jászbe­rény város tanácsa is meg­tisztelte legmagasabb elis­meréseivel, hiszen akár ki­mondjuk, akár nem, része van a város fejlődésében, la­kóinak boldogulásában. A városi és a gyári párt­bizottság tagjaként is aktív résztvevője az üzem és a vá­ros életének. Érdeklődő, em­beri kapcsolatait ápoló, nagy- ratartó ember. Életé, ma­gánélete is nyitott. °tt él a hűtőgépgyári lakótelepen, s ráérő perceiben még mindig szívesen tekint ki a vezér- igazgatói iroda ablakán. Az uj gyárváros. a műhelyek mellett, az országút jobb ol­dalán. a valamikori ősgye­pen a megye legszebb kis lakótelepe, a Flinston föld­szintes házai lassan a főútig érnek. Jelölttársával sok közös elképzelés, még több közös munka s eredmény fű^j ösz- sze. Büszke rá. hogy a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetemről annak idején „fél osztálynyi')'’ mérnökpa- lantát telepítettek Jászbe­rénybe. — Nem véletlen — mondja — hogy olyan remek emberekké fejlődtek, akik majd képesek lesznek elő­deik munkáját folytatni, új sikerekkel koronázni. Kókai Rudolf a Hűtőgépgyár üzemi pártbizottságának titkára 1959-ben vagy tizenöt friss diplomás mérnök érkezett Miskolcról Jászberénybe. Köztük volt Kókai Rudolf, akit talán az is vonzott, hogy apai elődei Szolnok megyé­ből indulták boldogulásukat keresni. A berettyóújfalusi születésű fiatalember gye­rekkorában sokat elhallgatta nagyapja meséjét a munkás­élet kezdetéről, arról az idő­ről. amikor Zagyvarékason a Magyar Államvasutak szol­gálatát állt. — Talán érthető, hogy a Hűtőgépgyár az első és re­mélem az utolsó munkahe­lyem is — mondja a negy­vennyolc éves jelölt. — Ügy hozta a gyári élet. hogy a? első húsz évemet jórészt a gyári laboratóriumban töl­töttem. A technikai laborató­rium vezetője voltam 1979- ben. amikor az üzemi párt- bizottság titkárának válasz­tottak. Mitagadás, nem meg­szokott. magától értetődő, hogy egy mérnökember a pártmunkában találja meg élete értelmét, de én szíve­sen csinálom. Igaz. tanulni se voltam rest érte. s immár két éve, tanítok is, a mar­xizmus—leninizmus esti egyetem kihelyezett tagoza­tán, politikai gazdaságtan a szakom, s vezetője vagyok az úgynevezett jászsági osz­tálynak is. Nem. nem panaszkodik, hogy unatkozna. A munkája nagyon sokszor a gyári mun­kaidő után is ad elfoglaltsá­got, nem is keveset. Mindez már megszokott, miként az is: rengeteget kell olvasnia annak, aki tanít, s aki a nap minden órájában kész az eszmecserére. A jelölés váratlanul érte. Sok éve a városi pártbizott­ság tagjaként, a végrehajtó bizottság tagjaként vesz részt a közéletben. ’ a társadalmi politikai eseményekben. A kénviselőség új lenne szá­mára. de úgy gon­dolja, gondos felké­szüléssel. a rendszeres ta­lálkozókkal a választók vé­leményét, segítségét is kiér­demelheti a közéleti embei. ha bizalomért bizalmat ad cserébe. Negyedszázada él Jászbe rényber. ismeri az embere­ket. s a fejlődés gondjait is. Valija, hogy egy jelentős ré­sze ezeknek pénz nélkül, vagy csekély ráfordítással megoldható. A kereskedelmi ellátás színvonalának emelé­séről. a kulturális élet fej­lesztéséről, az idős emberek­ről való gondoskodás széle­sítéséről, a szép. patinás Jászberény tisztaságának. közrendjének javításáról vallja ezt. Számol azzal is — akár megválasztják. akár nem — össze kell fogni a város pénzeit a vízellátás ja­vítását a. utak építésére, a lakásgazdálkodás minőségi váitozttfásaira. A híres kór­ház és rendelőintézet re­konstrukciója is egyie sü.ge- tcbb. Kókai Rudolf a jelölés óta még gondosabb tanulmányo­zója a jövő feladatainak. Természetesnek tartja, hogy nagy tekintélyű, köztisztelet­ben álló jelölttársa mellett szerénytelenség lenne biztos és nagy reményekkel indul­ni. várni június nyolcadikát, a választás napját. Azt vi­szont kimondja: eddigi tevé­kenysége elismerésének tart­ja, hogy jelöltként elfogad­ták. az emberek. S. J. MÁTÓL Berendezik a szavazóhelyiségeket Mesteriskola fiatal építészeknek A Magyar Építőművészek Szövetsége ez év őszén indít­ja meg nyolcadik mesteris­koláját, amelyen kétéves el­méleti és gyakorlati tovább­iképzésen tvehetnek részt a 32 évesnél fiatalabb építé­szek. A mesteriskolára jelentke­zőknek június 5-ig kell be­nyújtani a szövetség titkár­ságához felvételi kérelmüket. A jelentkezők tervpályázaton vesznek részt. Utolsó hetéhez érkezett a június 8-ra kiírt választások előkészítésének sokrétű — a tjelö.llőgyűlések után számos politikai nagygyűléssel is bővült — eseménysorozata. Hétfőtől már megkezdődik országszerte a szavazóhelyi­ségek berendezése. Ugyan­csak ettől a naptól minde­nütt „hivatalba lépnek” a helyi tanácsoknál működő választási irodák. Ezeknek az a rendeltetésük, hogy a jú­nius 8-i eseményhez szüksé­ges körülményekről és ad­minisztrációs feltételekről gondoskodjanak. A szavazatszedő bizottsá­gok tagjai, akik a Hazafias Népfront helyi bizottságától kapták — a helyi tanácsok végrehajtó bizottsága által azután megerősített — meg­bízatásukat. s május 29-én letették az előírt esküt a helyi tanácselnökök előtt, ezekben a napokban már operatív munkamegbeszélé­seken ismerkednek meg fe­lelősségteljes feladatuk min­den részletével. alkotó közreműködés társadalmi céljaink elérésében (Folytatás az 1. oldalról.) tőségi beszélgetéseken teljes egyetértés volt abban, hogy politikai, gazdasági céljaink megvalósítása még soha nem tette ennyire szükségessé az újságírók alkotó közremű­ködését, mint napjainkban. Az elkövetkező évek cél­jait körvonalazva a MUOSZ feladatait elsősorban abban jelölte meg, hogy a szakmai szervezet tegyen eleget a po­litika követelményeinek, és feleljen meg az újságírótár­sadalom igényeinek is. Mindehhez olyan program kimunkálása szükséges — s e feladat áll a mostani köz­igyűlés előtt —. amelynek révén a szövetség a magyar újságíró társadalom politi­kai, szellemi életének átfogó szervezetévé, egvik legfonto­sabb színhelyévé fejlődhet. A főtitkár szóbeli kiegé­szítője után Burján Sándor, az MTI vezérigazgatója, a MUOSZ Etikai Bizottságának elnöke terjesztette elő a testü­let jelentését, majd a küldöttek a MUOSZ Ellenőrző Bizott- iságának jelentését hallgat­ták meg a szövetség gazdál­kodásáról. Ezután javaslat hangzott el a MUOSZ alapszabályá­nak néhány módosítására, majd megkezdődött a beszá­moló és a bizottságok jelen­téseinek vitája: Felszólalt a közgyűlésen Berecz János. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsá­gának üdvözletét, köszöntötte a közgyűlést, a magyar új­ságírók közösségét, majd többek között szólt arról; pártunk azért is érdekelt ab­ban. hogy ez a közgyűlés eredményes legyen — hang­súlyozta —, mert tudatában van annak: az újságírók tájé­koztató munkájukkal semmi máshoz nem hasonlítható hatást gyakorolnak a társa­dalomra, mondhatni minden állampolgárra. — A Magyar Szocialista Munkáspárt tehát mint a tudatformálás, a mozgósítás nélkülözhetetlen eszközére tekint a sajtóra és támogat­ja abban, hogy feladatait mind magasabb színvonalon végezhesse el. Melyek ezek a tennivalók? Elsőként a hi­teles és gyors tájékoztatás, .hiszjen minden magyar ál­lampolgár jogos igénye, hogy informálódjék azokról a ha­zai és nemzetközi körülmé­nyekről, amelyek a társada­lom, s az 'ő személyes sor­sának alakulását is befolyá­solják. Nemcsak ismerni akarja ezeket, hanem igény­li — s ehhez a tájékoztatás segíti hozzá —, hogy eliga­zodjék bennük, hogy fogód­zókat találjon a helyes cse­lekvéshez. A Központi Bizottság tit­kára hangsúlyozta, a tömeg­tájékoztatás rendkívül sokat tehet azért, hogy népünk ért­se a párt politikáját, törek­véseit, azonosuljon fő céljai­val, s vállaljon részt azok megvalósításából. Ebbe beletartozik az is, hogy a lapok, a rádió, a te­levízió. munkatársai reálisan tükrözzék a társadalmi való­ságot, az emberek vélemé­nyét, igazolják vissza az eredményeket, adjanak hírt sikereinkről, és jelezzék azo­kat a tapasztalatokat, ame­lyek a gyakorlat, esetleg konkrét intézkedések módo­sításának szükségességére hívják fel a figyelmet. A tár­sadalmi közmegegyezésen alapuló politikánk megvaló­sítása során felszínre kerülő hasznos tapasztalatok gazda­gítják a szocialista demokrá­ciát. ezért kötelességünk fel­tárni, terjeszteni ezeket — hangoztatta Berecz János. Ezután elkezdődött a vita a MUOSZ ötéves tevékeny­ségét értékelő beszámoló, és a bizottságok jelentései fö­lött, amely tegnap folytató­dott. A vitában Bányász Rezső is felszólalt. A kormány ne­vében elismerését és köszö­netét fejezte ki azért a munkáért, amit a televízió, a rádió és az írott sajtó végez a kormány politikájának megismertetése és végrehaj­tása érdekében . a nemzeti egység, társadalmi közmeg­egyezés erősítéséért. Az ál­lamtitkár hangsúlyozta: kor­mányunk nagyra becsüli a tömegtájékoztatásban dol­gozók munkáját, és nélkülöz­hetetlen segítőtársat lát a sajtóban. Napra készen figye­lemmel kíséri és intézkedé­seiben igen gyakran felhasz­nálja a sajtó jelzéseit. Szá­mos kormányvizsgálat és -ellenőrzés kezdődött el — illetve zárult komoly kö­vetkeztetések levonásával — a sajtójelzések alapján. Megyeri Károly, a MUOSZ főtitkára összegezte a vitá­ban elhangzottakat, majd a küldöttek jóváhagyták a MUOSZ alapszabályának és az etikai kódexnek a módo­sítására előterjesztett ja­vaslatot, elfogadták a szö­vetség munkájáról készített írásos beszámolót. illetve annak szóbeli kiegészítését is. Ezt követően megválasz­tották a Magyar Újságírók Országos Szövetségének 55 tagú választmányát, az el­lenőrző, valamint az etikai bizottságot. Az új választmány a köz­gyűlés után megtartotta el­ső ülését, megválasztotta az elnökséget és annak tiszt­ségviselőit. A MUOSZ elnö­ke ismét Pálfy József lett, a szövetség főtitkári tisztét ismét Megyeri Károly tölti be, a főtitkárhelyettes újra Kapalyag Imre lett. „Primőrpremier” pénteken Nagybani zöldségpiac Szolnokon Olvastam valahol, hogy a piacok történelmileg ott ala­kultak ki, ahol a kereskedelmi utak találkoztak egymással. S ott maradtak fenn, ahol sikerült megőrizni ezt a hagyo­mányt. Ahol a vevő és eladó az évek, évtizedek során meg­szokhatta: itt egymásra talál. Ha a nagybani zöldségpiaco­kat vesszük szemügyre, akkor ez ma Magyarországon a bu­dapesti Bosnyák téren van. Mindenki odaviszi az áruját, ott történik a megmérettetés s a kialkudott ár meghatározó lesz az egész országban. — így igaz — helyesei Tóth András, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályve­zetője. — Mi mégis megpró­bálkozunk vele, hogy Szolno­kon is legyen nagybani piac. Nézze, ha júniusban kiáll az ember a négyes főút mellé, láthatja,, hogy a különböző zöldségszállítmányok hogyan vándorolnak a fővárosba és vissza. Szentes, Szarvas, Kunszentmárton felől és Hajdúból is erre vezet az út, tehát Szolnok közlekedési csomópont. így az ön által említett egyik feltétel adott. Most már csak a kereskedők­nek és a termelőknek kell összejönni egymással. Ezt akarjuk elősegíteni. — Az Evezős csárda mel­letti parkolóban helyet adunk számukra, ahol szoci­ális és irodahelyiség mérle­gelési lehetőség, világítás is van — veszi át a szót Soós Pál, -a kereskedelmi osztály ívezetőhelyettese. — Persze, felügyelők is dolgoznak majd a piacon. de csak azért, hogy ne legyenek refesek, csövesek, nepperek, vagyis minden simán menjen. — Mit várunk tőle? — kérdez vissza az osztályveze­tő. — Jól tudjuk, ezzel egy- csapással nem változik meg a helyzet. De szeretnénk, ha az itt termelt áru nem más­hol találna gazdára, s így a kereskedők könnyebben hoz­zájuthatnak a zöldségfélék­hez. Magyarul, rövidül a ter­mék útja, s a fogyasztó fris­sebben és reméljük olcsób­ban jutnak a primőrökhöz is. — Állandóan csörög a te­lefon — fogad Szolnoki Pe­temé. a Csarnok és Piacin­tézmény áruforgalmi vezető­je. — Sok az érdeklődő, re­méljük lesz miből válogatni. Mi a rendért, a tisztaságért felölünk, s ellenőrzési (fél- adatokat is ellátunk. Ennek célja, hogy megakadályoz­zuk a lánckereskedelmet, vagyis a helyben történő viszonteladást. Mikor lesz nyitva? — ezt kérdezte ugye. Nos, a nagy heti piacot meg­előző éjszaka* így mjndpin (héten szerdán és pénteken délután négytől másnap reg­gel hétig. A premier napja május 31. péntek délután háromne­gyednégy. A nyitás előtti percek. A délelőtti zápor nyomait már felszárította a nap. Egy-két pótkocsis te­herautó várakozik a parko­lóban. Közben sorra érkez­nek a paradicsommal, papri­kával, újburgonyával, zöld­borsóval, karalábéval, ubor­kával megrakott személyau­tók. Piros Lada araszol előt­tünk. Karalábét hozott. — Négy forintért adom da­rabját — válaszol a kérdé­semre a hatvan év körüli testes, kopaszodó férfi. Néz­ze — mutat a szállítmányra — ez biztos nem fás, mivel állandóan locsoljuk. Pillana­tok alatt érdeklődők hada veszi körül, megfogják', ta­pogatják, nézik az egészsé­ges karalábéfejeket. Négy óra húsz perc. Lét­rejött az első üzlet. — Sike­rült vennünk ezt azt — só­hajt Nagy Ernőné karcagi zöldségkereskedő — pedig nem nagyon bíztunk benne. Uborkát, borsót, paprikát, földiepr-et vásároltunk körül­belül ugyanannyiért, mintha a Bosnyákra mentünk volna. Például harminc forintért jutottunk a paprikához, har­minckettő Ötvenért pedig az uborkához. Ezt negyven fo­rintért el lehet adni. így egy óra alatt otthon vagyunk, még éjszakáznunk sem kel­lett — búcsúzkodik a fiatal- asszony. — Jónak tartom ezt a kez­deményezést — így Dobrosi Károly, a Tiszaföldvár és Vi­déke Áfész felvásárlási osz­tályvezetője. — Nézze, nem lehet az egész ország zöld­ségforgalmát Pesten leve­zetni. Decentralizálni kell a piacot — magyarázza. Szerintem van jövője ennek, hiszen a környékbeli terme­lők és kereskedők itt egy­másra találhatnak. S ma még inkább igaz a régi mondás, hogy az idő pénz. S így meg­lehet. hogy kevesebbért is gazdát cserél az áru. S mi­közben elköszön, még hoz­záteszi: — Tudja, jobb egy olcsóbb biztos piac, mint egy bizonytalan távoli. Telik az idő. Már este tíz óra van. — öreg róka vagyok a szakmában — csapja félre sapkáját Bartos László piac- felügyelő, — de ilyen siker­re nem számítottam. Eddig ötven mázsa újburgonyát nyolcvan kiló zöldbabot, négy mázsa cseresznyét, ti­zenhat mázsa paradicsomot, harminc mázsa uborkát, hat mázsa karfiolt hoztak fel, s még sorolhatnám. Meglepett a nagy érdeklődés, de mi en­nek örülünk. Hajnali három óra. Kiürült a piac. Elcsendesült a kör­nyék, hogy aztán szerda dél­után újra kezdődjön minden. Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents