Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-17 / 140. szám

1985. JÚNIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Szállj, te büszke ének...” X. Országos Szövetkezeti Dalostalálkozó Szolnokon Húsz évvel ezelőtt indítot­ta útjára a Szövosz és a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa a szövetkezeti dalo­sok kétévente megrendezésre kerülő seregszemléjét — az­zal a céllal, hogy a „felsza­badulás élményét és a győz­ni tudók forradalmi hitét” ápolják és továbbadják a dal­kultúrában is. A mostani X. dalostalálko­zó kétszeresen is jubileumi: hazánk felszabadulásának 40. évfordulója évében hirdették meg, s a két évtizedes moz­galom tizedik fesztiváljára került sor Szolnokon, illetve Abádszalókon, Jászkiséren, Mezőtúron és Tiszaföldváron. Hogy a közös éneklés örö­me milyen széles körű mozga­lommá vált a szövetkezetek­ben dolgozók körében, talán az az egyetlen adat is jól ér­zékelteti, hogy a fesztivált megelőző tavaszi területi be­mutatókon 78 kórus több mint négyezer dalosa vett részt, s a zsűrik közülük vá­lasztották ki a szövetkezeti dalosmozgalom reprezentá- lására legalkalmasabb, leg­színvonalasabb húsz kórust a X. találkozóra. Szombaton délután még a szeszélyes, esős időjárás is mosolygósra fordult, amikor 17 órakor Szolnokon, a tisza- ligeti sportcsarnokban meg­szólaltak a fanfárok, köszönt­ve a dalostalálkozó résztve­vőit és a vendégeket — kö­zöttük Fábián Pétert, a me­gyei pártbizottság titkárát, Imre Istvánt, a Szövosz el­nökhelyettesét, Berki Ferenc- nét, a városi pártbizottság titkárát, Tóthpál Józsefet, a KÖTA főtitkárát és Fasang Árpád zeneszerzőt. A kórusok bemutatása után Imre István nyitotta meg a X. Országos Szövetkezeti Da­lostalálkozót, majd Buday Péter vezényletével — a résztvevők összkari előadásá­ban — felcsendült Novikov klasszikus szerzeménye, a Szállj, te büszke ének, amely­nek előadásában közreműkö­dött a Szolnoki szimfonikus zenekar és Szabó András szólista is. Akik hallották a felszabadultan szárnyaló dalt, néhány percre megfeledkez­tek minden másról, s az éne­kesekkel együtt dúdolták: .,A mi hazánk a béke földje...” A dalkultúra igényes ápolása és a közös éneklés öröme tükröződött a nyitóhangver­senyen elhangzott további ti­zenkét kórusmű előadásá­ban is. A fesztivál nyitóprogramja 19 órakor a tiszaligeti felsza­badulási emlékműnél folyta­tódott, ahová a kórusok zász­lóik alatt vonultak fel. A Himnusz közös eléneklése után Fenyvesi József, a Szol­noki Városi Tanács elnöke köszöntötte a találkozó részt­vevőit, majd Balázs Árpád Jelige (vezényelt Rigó Éva); Borgulya—Rossa Hálaének (vezényelt Monoki Lajos) és Sosztakovics A béke dala (ve­zényelt Szabolcsi Miklós) kó­rusműveit énekelték el a résztvevők. Közben a fesztivált meg­hirdető szervek képviselői el­helyezték a megemlékezés virágait az emlékmű talap­zatán, a házigazda Szolnoki Kodály kórus tagjai pedig emlékszalagokat kötöttek az együttesek zászlóira. A meg­nyitó programja szakmai ta­nácskozással, majd a hangu­latos dalosbállal zárult. Tegnap — a megye négy településén — bemutató hangversenyekkel folytató­dott a dalostalálkozó. Abád­szalókon szerepelt a Takso­nyi férfikar, a Füzesabonyi és Káli férfikar, az Egri szö­vetkezeti kórus, a Mözsi Bar­tók nőikar és a Nyírbátori Tinódi vegyeskar. Jászkisé­ren a Jászapáti vegyeskar, a Tatai Egressy kórus, a Jász­berényi vegyeskar, a Sárbo­gárdi vegyeskar, az Észak­pesti „Tavasz” nőikar és a Váci KISZ-kórus lépett fel. Mezőtúron szerepelt a Mező­túri Petőfi dalkör, a csehszlo­vákiai Prerov-vokál, a Mező- keresztesi férfikar, a Zirci városi munkáskórus,, a Pécsi Janus Pannonius nőikar és a Szolnoki Kodály kórus. Tisza­földváron pedig a Kisgyaláni férfikar, a Zákányszéki pa­rasztkórus, a Budafoki kama­rakórus, a Szekszárdi madri­gál kamarakórus és a Tisza- földvári férfikar lépett a kö­zönség elé. A kétnapos fesztivál ékes bizonyságul szolgált arra, hogy a közös éneklés meny­nyire képes erősíteni a közös­ségi összetartozás érzését, s az önfeledten éneklő embe­reket látva, hallva önkénte­lenül is eszünkbe jutottak Kodály Zoltán gondolatai, hogy „a dal a szépség örö­mét lopja be az emberek életébe.. L. Gy. Évadzáró társulati ülés a Szigligetiben Szombaton évadzáró társu­lati ülést tartottak a szolno­ki Szigligeti Színházban, me­lyen részt vett Jakatics Ár­pád, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Vincze Sándor, a megyei tanács mű­velődési osztályának vezető­je, Lengyel Boldizsár igazga­tó — az elmúlt évadot érté­kelve — elmondta, hogy a hét nagyszínházi és a három szobaszínházi bemutató kö­zül kiemelkedett Rozov Száll­nak a darvak és Örkény Sö­tét galamb című művének színpadra állítása. A zenés szórakoztató darabok közül a Kaktusz virága és a Luxem­burg grófja ért el jelentős közönségsikert; a szobaszín­házban pedig a magyarorszá­gi ősbemutatóként színre vitt Botho Strauss-mű, az Ö, azok a hipochonderek vivott ki el­ismerést. A színháztól évad közben megvált Paál István főren­dező után most több színész is távozik Szolnokról: Nagy Gábor a Tháliához, Jeney István a pécsi, Szoboszlai Éva és Pogány György a za­laegerszegi, Kovács Lajos a veszprémi színházhoz szerző­dött, Egri Kati pedig szabad­foglalkozásúként folytatja művészi pályáját. Ősztől a Szigligeti színé­sze lesz Juhász Róza, aki a szegedi színháztól; Zoltán Gábor rendező pedig Nyír­egyházáról érkezik a társu­lathoz. A következő évad tervei­ben több neves művész ven­dégrendezése szerepel. Az évadnyitó bemutató Schwaj- da György—Szikora János Táncdalfesztivál ’66 című zenés játéka lesz, amelynek próbái az utóbbi szerző irá­nyításával már meg is kez­dődtek. Októberben Garas Dezső rendezésében Sárospa­taki István Drágamama cí­mű színművét ősbemutató­ként ismerheti meg a szolno­ki közönség. Fellépések Ausztriától Kanadáig Magyar művészek külföldön Júliusiban ismét számos (magyar művész vendégsze­repel külföldön. Lehel György karmester, a Buda­pesti fúvósegyüttes Szé­kely István zongoraművész, a 180-as csoport a Bartók quartett és Polgár László operaénekes Ausztria váro­saiban lép fel egy-két elő­adáson. Miller Lajos opera­énekest a franciaországi Montpellier-foe várják, Ko- váts Kolos operaénekes Hol­landiáiba kapott meghívást. Pege Aladár a kanadai Ed- montoniban ad négy hangver­senyt. Olaszországi vendégszerep­lésen vesz részt a MÁV Szimfonikus Zenekar, Toko- dy Ilona és Kincses Veroni­ka operaénekes, valamint Lehel György. A Budapesti rézfúvósötös az Egyesült Ál­lamokban az Annapolis fesz­tiválon lép fel. A gyerekek okos partnerek Janikovszky Éva: „Megpróbálom az ö szemükkel látni a környezetet” — önnek van gyermeke? — Nagy fiam van, de soha nem írtam olyan könyvet, ami róla szólt volna. Az első köny­vem például teljesen vélet­lenül született meg. Szükség volt egy könyvre. Az Ifjúsági Kiadóban dolgoztam és rá­beszéltek a megírására. Az még egy „szabályszerű” if­júsági regény volt. — S az utánna követke­zők? — Némileg ..formabontók”. Olyan könyveket szerettem volna és szeretnék a továb­biakban is írni, amelyek úgy szólnak a gyermekekhez és a felnőttekhez, hogy fontos sze­rep jut bennük az illusztrá­cióknak is. Réber László eh­hez nagyszerű partner, hosz- szú évek óta a szerzőtársam. — Ezek a könyvek na­gyon népszerűek. — Ha ez igy van, minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a gyerekeket okos part­nereknek tartom, akiknek mindenről kell és lehet is beszélni. — És a felnőtteket? — Ez érdekes. Szándékom szerint két könyvet írtam fiatal felnőtt olvasóknak. A lemez két oldala volt az egyik s az örülj, hogy fiú — örülj, hogy lány című két kis kötet a másik. A könyvtárakban rendre a gyermekirodalom közé sorolják ezeket is. — Talán, mert Janikovsz­ky Éva nevét hallva önkén­telenül is a gyermekkönyvek jutnak az ember eszébe. — Végül is ez nem zavar, sőt jó volna, ha egyre töb­beknek „jutnának eszébe” a gyermekkönyvek. Az ifjúsá­gi íróknak sokáig úgymond nem volt „becsülete”, a gyer­mekkönyvek elismerése nem túl gyakori, noha az utóbbi esztendőkben mintha válto­zott volna a helyzet. Na­gyobb figyelem, érdeklődés kíséri a gyermek- és ifjúsági irodalmat, nagyobb a kritikai visszhang, a televízió, a rá­dió a sajtó is többet foglal­kozik a gyermekeknek irt könyvekkel. Néhány ifjúsági író munkásságát irodalmi dí­jakkal is elismerték idehaza, tehát nőtt a szakmai, társa­dalmi megbecsülés is., Per­sze, kissé megkésve hisz gyermekirodalmunk tíz évvel Exkluzív interjú ezelőtt sem volt „rosszabb”, mint napjainkban. — A tapasztalatok szerint a gyerekek mégis kevesebbet, vagy pedig mást olvasnak, mint az kívánatos volna. — Nem azért, mert rossz könyveket írnak az írók. A képregény, a krimi, a sci-fi ellen nem lehet azonban úgy harcolni, hogy: „dobd el fiam”! Rögösebb út; vissza­hódítani a gyerekeket az iro­dalomnak. — Ön a Nemzetközi Gyer- mekkönyvtanács (IBBY) magyar bizottságának elnöke. A szervezet mit tesz annak érdekében, hogy az igényes, jó irodalom jusson el a gyer­mekek kezébe? — A könyvtanácsot az a nemes elgondolás hívta élet­re a II. világháború után, hogy erősítse a népek közötti megértést, s ezt már gyer­mekkorban megalapozza a könyveken keresztül. Ha a különböző népek gyermekei megismerik egymást, fenőtt korukban sem uszíthatok egymás ellen, nem fordulhat­nak elő többé a háború bor­zalmai. A szervezet székhe­lye München, s gyakorlati­lag az egész világra kiterjed tevékenysége. A mi felada­tunk itthon a külföldi gyer­mekirodalom népszerűsítése s a magyar gyermekkönyvek külföldi propagandája. Eh­hez nagyszerű lehetőséget biztosít a szervezet egész vi­lágon megjelenő folyóirata. Az IBBY ugyanakkor külön­böző díjakat, jutalmakat is alapított, amelyekkel az ifjú­sági írók, fordítók, illusztrá­torok munkáját ismeri el. — A magyar ifjúsági és gyermekirodalomnak mekko­ra „rangja” van külföldön? — A gyermeklíránk világ- színvonalon áll, de nagyon, népszerűek ismeretterjesztő könyveink, kalandregényeink is. Török Sándor, Lázár Er­vin, Csukás István nevét em­líteném, akiknek munkáit nemzetközi. irodalmi díjak­kal is jutalmazták, de példá­ul Reich Károly, Réber Lász­ló is nemzetközi elisínerés- nek, hírnévnek örvend. — Újra „hazai vizekre evezve” ... Az idei könyv­hétre nagyon kevés gyermek- és ifjúsági könyv látott nap­világot. — Fogalmam sincs, arról, hogy ennek mi az oka. — Az ön új könyve olva­sóinak örömére azonban mé­gis ott ivolt a polcokon. \ — A hét bőr című köny­vemnek nagyon egyszerű a története. A Kincskeresőnek köszönhető tulajdonképpen, hisz az ott közölt írásaimból „állt össze”. A folyóirat ha­vonta kért tőlem egy olyan, 6.—7. osztályos gyerekeknek szóló történetet, amely aktuá­lis problémáikról, örömeik­ről szól, humorosan. — Mindig tudja, hogy mi az aktuális? — Vannak olyan általános emberi dolgok, amelyek mindenkor foglalkoztatják a gyerekeket; az iskola, a fel­nőttek világa, a család... Megpróbálom beleélni maga­mat a mai gyerekek helyze­tébe, megpróbálom az ő sze­mükkel látni a környezetet, amelyben élnek. — Honnan ez a „beleélő képesség”? — Ez vagy van,vagy nincs. Nem tudom. Figyelem, isme­rem a gyerekeket. Sokan Ír­nak nekem, a legkülönbö­zőbb kérdésekkel keresnek fel, találkozom is velük. Mindig megtaláljuk a „közös hangot”. Török Erzsébet Fotó: Hargitai Lajos A hót filmjeiből Meleg van, — nyáron — nincs premier. Az új magyar filmek a raktár hűvösében dobozban várják az őszt. a filmes szezont. Ki tudja, mi­ért van ez így, talán azért, mert nyáron nem járunk moziba. Mindenesetre „fur­csa népség, katonaság” va­gyunk, ákik akkor nem já­runk moziba, amikor — leg­többen és legtovább — sza­badságon vagyunk. De netán csak csupán azért nem já­rtunk nyáron moziba, mert alig-alig van szabadtéri mo­zi, vágy esetleg azért nem. mert nincs új film, amit megnézhetnénk. Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? — ki tudja ez esetben. Nem akarunk azzal érvelni, hogy a Cápa majd eldönti, mik a szokásaink, járunk-e nyáron moziba?! S úgy hiszem Radványi Géza Egy asszony visszanéz című régi új magyar filmjé­nek nézőszáma is adalék lesz a nem létező vitához, hogy járunk-e nyáron moziba. Mert könnyű „megjósolni”: az 1942-ben készült magyar f.!m a nyár egyik filmsláge­re lesz. Már csak azért is mert a kíváncsiság nagy haj­tóerő s akik látták — akár a mai ifjú nemzedékek is lát­hatták — Radványi Géza re­mekművét, a Valahol Euró- pában-t, a jobb filmélménye­ink sorában helyet kapható Circus maxiimus-t kíváncsi­ak arra, hogy anyáik, apáik ifjúkorában milyen filmet „csinált” a „nagy mágus”. Az Egy asszony visszanéz korában kéz a kézben sétá­lók — a mai „javakorban lé- vőek” meg viszont akarják látni az emlékeiket, kedven­ceiket: Somlay Artúrt, Jávor Pált, és a világszép Tasnády- Fekete Máriát. Az első in­dok is érthető, a második is jogos, — mert nem akármi­lyen művészekről van szó. S vajon csalódás lesz-e a film. A tartalmát tekintve valószínűleg, mert a legkép­telenebb szerelmi háromszö­gekhez hozzászokott mai né­ző is fejét csóválhatja a tör­ténetre. Az idős ám világhí­rű karmestert — s néhány éves leánykáját — elhagyja az ifjú feleség, hogy új sze­relme oldalán Amerikáiba távozzék. Ott viszont hamar „kitelik” nekik, s visszajön­nek az óhazába. Az idős ám világhírű karmester időköz­ben meghal, a lányka neve­lőotthonba kerül, s onnan az atya végrendelete folytán nagykorúságáig ki sem vehe­tő. Az ifjúság édes madará­tól az élet törvényei szerint napról napra távolodó mű­vész házaspár éli sikeres és zajos mindennapjait. Na de! A hajdani kislány már nem kislány, sőt egyszerre csak nagy lány... Nem is mesé­lem tovább... Az asszonyt utolérte a nemezis, a melo­dráma beteljesedik. Nos, ezért nem érdemes megnézni ezt a filmet, gon­dolhatjuk ezek után. De aho­gyan Radványi Géza meg­rendezte, ahogyan Somlay Artúr, Tasnádi-Fekete Má­ria eljátsszák a lehetetlent, — azért igen. S még valami­ért. Gondoljuk csak meg, amikor a film készült, mór belesodródott az ország a szörnyű világégésbe. A be­mutatót követően nem sok­kal elpusztult a Donnál a 2. magyar hadsereg, készül­nek az európai történelem legembertelenebib törvényei, nemsokára a napot elhomá­lyosítják az ország fölött a Liberátorok, jönnek szőnyeg­bombázásra. Közben az úri Magyaror­szág ilyen és ehhez hason­ló történeteken érzelgett — nem az éhező, árván maradó proli- és béresgyerekeket saj­nálta, hanem a kusza szerel­meket siratta. Radványi nagysága a korfestésben is benne van: pontos, kikezdhe­tetlen, következetes. Ezért is mond el ilyen sokat ez a film, az Egy asszony vissza­néz, a koráról. — ti — Szép sikerrel szerepelt a kórusok kétnapos seregszemléjén a budapesti Tavasz nói kar Egy asszony visszanéz

Next

/
Thumbnails
Contents