Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

1985. JÚNIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 .művelődés Munkahelyi _közérzet A kulturáltság haszna Termelés- és eredmény- centrikus világunkban oly­kor mintha megfeledkeznénk arról, hogy a termelésben, az eredmények elérésében em­berek vesznek részt. Embe­rek — egyéni vágyakkal, ter­vekkel és hangulatokkal. Nem kell közvéleményku­tatást végezni ahhoz, hogy rájöjjünk: a munkahelyi köz- érzetet mindenekelőtt a fize­tési szalagon feltüntetett vég­eredmény befolyásolja, de a sorrendben a második helyen bizonyára a művelődési lehe­tőségek szerepelnének. Tisz­tában vannak ezzel a válla­latok, szövetkezetek vezetői is — legalábbis a többségük — és az adott anyagi lehető­ségek között igyekeznek a dolgozóknak biztosítani az önműveléshez, * önképzéshez szükséges eszközöket. A leg­több munkahelyen működő közművelődési bizottságok év elején rögzítik az elképzelé­seket. figyelembe veszik az igényeket és a lehetőségeket. A bizottságok munkatervé­ben szerepel a politikai, vi­lágnézeti nevelés, a szakmai képzés-továbbképzés, az álta­lános műveltségi szint emelé­se, a szabadidő hasznos el­töltésének megszervezése, az­az nagyjából minden, ami a termelő ember munkahelyi közérzetét jobbíthatja. A kunhegyes*! Vízgépészeti Vállalat nem tartozik a nagyüzemek közé, bár a megyében egyedülálló: csak ott gyártanak vízellátó, víztisztító berendezéseket. A kunhegyesi nem önálló vál­lalat, hiszen a központ La- josmizsén van. A gyáregysé­gi „rang” azonban nem za­varja a kunhegyesieket, te­vékenységük fontosságáról tudnak a dolgozók is. De nem csupán a „van miért” tudata tartja ott a szakembereket, hanem a mindenoldalú biz­tonságérzet is. Akár riporteri szerencsé­nek is betudható, hogy az el­ső ember, akivel a Vízgépé­szeti Vállalat irodaházának folyosóján találkozom, éppen Szalai József. Hogy miért szerencse, az első mondatok után kiderül, ugyanis a mun­kahelyi művelődés egyik régi apostolával hozott össze a vé­letlen. Szalai József egy éve nyugdíjas már, a vállalatnál eltöltött évtizedek azonban elevenen élnek még az em­lékezetében. — Munka vers enyfelelős­ként mentem nyugdíjba — mondja — de ez a beosztás igen sokrétű volt. Szívesen bajlódtam a munkatársak kultúrszomjának kielégítésé­vel. néha már bizonyára un­ták is a vezetők, hogy mint afféle tolmács a munkások kéréseivel zaklattam őket. Az igazság az, hogy nem­igen akadt teljesíthetetlen vagy teljesítetlen kérés. A ve­zetők felismerték annak a fontosságát, hogy nem elég több és jobb munkát kérni, követelni, cserébe adni is kell érte. Ha valaki szeretne továbbtanulni, miért ne kap­ja meg a lehetőséget. Vagy ha a fiatalok klubot kérnek, ahol egy kis tereferére, közös szórakozásra összegyűlhet­nek, miért ne kapnák meg. Kedvelik a színházat? Vi­gyük el őket Szolnokra vagy Szegedre az ünnepi játékok­ra. Mind a tanulás mind a művelődés hosszabb távon megtérülő „beruházás” a vállalatnak; s jó hatással le­het a munkahelyi közérzetre is. Hogy a Szalai József által elmondottak nem csak szé­pen hangzó szavak, bizonyít­ja az az egyszerű tény, hogy a Vízgépészeti Vállalat nem­régiben nyílt gyulai és buda­örsi gyáregységeinek élén Kunhegyesről elszármazott vezetők állnak, akik ott sze­rezhettek az irányításra jo­gosító képesítést. Az is a jó közérzet bizonyítéka, hogy a kétszázhatvan dolgozó több­sége törzsgárdatag, nem jel­lemző a fluktuáció, nincse­nek munkaerő-gondjaik. Gorzás Lukács személyzeti vezető vaskos dossziét vesz elő, amelyben az idei közmű­velődési munkaterv is benne van. — Hadd kezdjem egy jel­lemző adattal — néz fel a ... papírok közül a személyzetis. — Dolgozóink húsz százaléka vesz részt iskolarendszerű oktatásban. Ez az arány messze meghaladja az öt-hat százalékos országos átlagot. Tény persze, hogy a sok „is­kolás” időnként munkaszer­vezési problémákat okoz a gazdasági vezetőknek, de ab­ban egyetértünk a párt- és KISZ-alapszervezettel, vala­mint a szakszervezeti bizott­sággal, hogy előbb-utóbb a vállalat profitál a tanulási kedvből. Mert például ha a szakmunkás megszerzi a má­sodik vagy harmadik szak­máját, többoldalúvá válik, így az egyéni érdek találko­zik a közösségi érdekkel, hi­szen többféle feladat ellátá­sára lesz alkalmas. Jelenleg nyolc dolgozónk tanulja a második, harmadik szakmá­ját. Tizenhármán vesznek részt vezetőképzésben, nem lesz gondunk a káderután­pótlással. Nyolcán járnak a Gépipari Tudományos Egye­sület szaktanfolyamaira, ti­zennégyen valamilyen szak- képesítést nyújtó tanfolyam­ra. a szakmunkások szakkö­zépiskolájába tizenegyen iratkoztak be. — Nem lehet olcsó mulat­ság ez a tanulási láz a válla­latnak ... — Ez így van, de ne higy- gye, hogy ajándékként oszto­gatjuk a továbbtanulási lehe­tőséget: a tanulmányi szerző­dés hozzánk köti a dolgozó­kat. De nincs szükségünk a megkötésre, szívesen nálunk marad mindenki a tanulmá­nyai befejezése után is. — Jut-e idő a szórakozás­ra? — Meglehetősen sokat ál­dozunk a szabadidő hasznos eltöltésének megszervezésére. Hogy mást ne mondjak, sa­ját autóbuszunkkal minden évben ott vagyunk a szegedi játékok előadásain; a tizen­két szocialista brigádunk rendszeresen tart vetélkedő­ket ; szakszervezeti könyvtá­runkban pedig a műszaki könyvek mellett bőven talál-, hatók szépirodalmi alkotások is. Két-háromnapos kirándu­lásokra járnak dolgozóink; az utazást költségeket a vállalat fedezi. Kétévenként más-más gyáregység telephelyén ren­dezzük meg a vízgép kultu­rális és sportnapot. A karcagi Nagykunsági Építőipari Szö­vetkezetben ezekben a na­pokban nem sokat gondol­hatnak a munkahelyi műve­lődésre, mert a mostoha idő­járás miatt néhány határidős munkájuk alaposan „elcsú­szott”, így minden percet ki kell használniuk, hogy be­hozzák a lemaradást. Szervezeti jellegénél fogva a szövetkezet eltérő helyzet­ben van az állami vállalatok­hoz képest, a közművelődési bizottságot például a szövet­kezeti bizottság helyettesíti. Mindez persze nem jelenti azt. hogy az elnevezésbeli különbség tevékenységbeli eltéréssel párosul. A háromszázötven dolgo­zójával a Nagykunsági Épí­tőipari Szövetkezet látszólag nagyobb a kunhegyesi Víz- gépészeti Vállalatnál, de mert a szövetkezetiek a szél­rózsa minden irányában meg­találhatók, a méretkülönbség máris fordított arányú lesz. A több helyszínen folyó épít­kezéseken serénykedő mun­kásokat nem lehet könnyű feladat „összefogni.” —r Nem túlságosan nagy nálunk a tanulási kedv — magyarázza Disznós Imre fő­könyvelő. — De soha nem gördítünk akadályt a tovább­tanulni szándékozók elé. A szövetkezet üzemi könyvtárá­ban ki-ki megtalálja az ér­deklődési körének megfelelő szakkönyveket, így ha nem is iskolai rendszerben vagy szervezett formában, de lé­pést tarthat saját szakmája fejlődésével. Az új könyve­ket a megjelenésükkel szinte egyidőben beszerezzük a könyvtárnak. A munkahelyi művelődést befolyásolja, hogy dolgozóink többsége nem helybéli, a munkaidő végeztével utaznak. Közös programok szervezésére ezért alig gondolhatunk. Az egyéni önképzést azonban melegen támogatjuk. Mostanában ke­ressük a lehetőségét annak, hogy szakmunkásaink, ha kedvük van hozzá, megsze­rezhessék a második vagy harmadik szakmájukat. Jó úton halad az ügy, a követ­kező tanévtől már beiratkoz­hatnak a jelentkezők. Jelen­leg egyébként hárman tanul­nak valamilyen műszaki fő­iskolán, ketten szakközépis­kolába járnak, középfokú szakmai tanfolyamra pedig öten. Senkit sem kecsegte­tünk azzal, hogy a magasabb képesítés megszerzése után azonnal és automatikusan emeljük a fizetését, ez a vég­zett munkájától függ. Szerencsés véletlen, hogy Mészáros Pé­ter elérhető közelségben dol­gozik. Beszélgetésre ugyan nincs sok ideje, néhány mon­datot mégis tudnuk váltani. A fiatal villanyszerelő érettségire készül: a debre­ceni Erősáramú Szakközépis­kola negyedik osztályosa. — iKüldték, vagy önként jelentkezett a középiskolába? — önként vállalkoztam az érettségi bizonyítvány meg­szerzésére. A szövetkezet minden hozzájárulást meg­adott, azt viszont valóban nem ígérte senki, hogy a bi- zonyívány magasabb jövede­lemre jogosít. A csupamosoly fiatalem­berből szinte bölcs derű árad. Azok közé tartozik, akik na­gyon is tudják, mit akarnak, függetlenül a jövedelem ala­kulásától, célul tűzte ki a magasabb képesítést. És el is éri, bár — mint nevetve mondja — nem sorolhatja magát a jó tanulókhoz, álta­lában a közepes eredménnyel „kell megelégednie”. — Igénybe veszi-e a szö­vetkezet jkönyvtárát a to­vábbtanuláshoz? Mészáros Péter mintha kissé zavarba jönne. Ha tud is a könyvtár létezéséről, nem sokat forgathatta az ál­lományát. — A városi könyvtár tag­ja vagyok, a szükséges köny­veket onnan szoktam kölcsön venni. — Tudomásom szerint elég sok fiatal dolgozik a szövet­kezetben. Találnak-e lehető­séget az együttlétre, a közös szórakozásra, művelődésre? — Van egy klubhelyisége a KISZ-alapszervezetnek, nagyritkán ott találkozunk. Sajnos, az építőipari munká­nak az a sajátossága, hogy szerteszét dolgozunk, és kü­lönösen a mostanihoz hason­ló „hajtás” idején szinte el­képzelhetetlen nagyobb közös rendezvényt megszervezni. Jó viszont a kapcsolatunk a Dé­ryné Művelődési Központtal, az állandó látogatóik közé tartozunk. * * * A munkahelyi közérzet közvetlenül nehezen megra­gadható jellemzője egy adott közösségnek. Ám hogy a mi­lyenségét a művelődés is be­folyásolja. az kétségtelen. A kunhegyesiek és a karcagiak példája mindenesetre ezt bi­zonyítja. Bendó János időn a kultúrá­ról van szó, so­kan úgy gondol­ják: a szocializ­mus egyik célja és feladata a kultúra fejlesz­tése, amely tehát politikai cél. A kultúragondozásra fordított pénz azonban in­kább elvesz a gazdaságtól — mondják — s olyan többlet­juttatásnak tekinthető, me­lyet a szocializmus talán a gazdasági érdekkel szemben vállal. Lenin 1918 és 1923 között többször beszélt és írt arról, hogy a szocializ­mus legnagyobb ellensége nem egyszerűen az elmara­dottság, hanem a kulturálat- lanság. Lenin felismerte, hogy a munka és a kultúra, a kultúráról vallott felfogás és a munka módszere igen szorosan összefüggenek egy­mással s ebből következően a kulturális színvonal meg­határozza az élet minden te­rületét, kihat mindegyikre. Nem véletlen tehát, hogy az MSZMP XIII. kongresz- szusának határozata igen nagy hangsúlyt helyez a kultúra fejlődésére több vo­natkozásban is. A kereske­delmi munka kulturáltságá­ról éppúgy szó esik, mint a kulturális értékek jobb meg­ismerésének szükségességé­ről, s a szűkebb értelemben vett kulturális feladatok megoldásáról. S a gazdasági építő munkáról szólva szük­ségesnek tartja a határozat leszögezni: „Javítani kell a munka szervezettségét, fe­gyelmét, kulturáltságát...” A marxizmus és általában az emberi társadalom döntő tényezőjének, meghatározó elemének tekinti a munka és a munkafolyamatok fejlődé­sét. Ha azonban a kultúra szerepét a munkafolyama­tokban és általában a tár­sadalmi élet egészében akar­juk látni, akkor tudnunk kell. hogy munka és munka között következményeiben, kihatásaiban igen nagy kü­lönbség van. A paraszti munka elsősorban az ember fizikai erejét vette igényibe. Az önálló paraszti gazdál­kodás igen komolyan fejlesz­tette az emberek gazdasági, ökonómiai érzékét, maga a munkafolyamat azonban lé­nyegében közönyös volt az­iránt, hogy közben a mun­kafolyamatot végző ember mire gondol. Ez a munkafaj­ta nem kötötte le az emberi figyelmet, az idegrendszert és gondolkodást. Nálunk — s ezt tudatosíta­nunk kell — például a kéz­műipari hagyomány legfel­jebb térben és időben szét­A kultúrtörténet őriz egy vaskos, kétrészes kötetet, amely jobbára mitikus törté­neteket, megszívlelendő böl­csességeket mesél el. Nos, ennek a könyvnek a második részében szó esik egy ifjúról, aki atyjától kikérvén örök­ségét, más országba indul. .. A történet több mint két­ezer évvel később ugyanúgy fejeződött be, mint annak idején, ám ezúttal lemezfel­vételre való anyaggal érke­zett meg a „tékozló fiú.” Az itthoni „testvérek” csak egy­re várták a lehetőséget — mindhiába, bár érezték, te­hetségesek ők, de hát úgy tartja a fáma, hogy a mesz- sziről jött ember ... meg a ritkán látott vendég ... Betoppant a fiú, s ki tudja miért, hitte, hogy a mai ze­nei irányzatok kuszaságában újat tud mondani. Stílusá­ban, mondanivalójában azon­ban egyaránt a réginél ragadt, így a divatjamúlt felvételek hamiskásan csengenek, az ének megkopott, helyenként bizonytalan, felületes a hang- szerelés is. A Szervusztok régi barátok című szerze­ményt hallottuk már jobb előadótól, s igényesebben ... (A mostani változat vetek­szik a galgamácsái sirató­szórtan volt meg. S éppen történelmi hiánya eredmé­nyezi azt hogy a modern munka minőségi követelmé­nyeinek megértése és elsajá­títása korántsem természe­tes. Ennek a történelmi fo­lyamatnak megléte vagy hi­ánya veti fel a kultúra gaz­dasági hasznának problé­máját is. Lenin panasza a régi Oroszország kulturá- la.tlanságáról már magá­ban rejtette annak a nehéz­ségnek a felismerését is, amely szükségképpen létre­jön a szocializmus fejlettebb fokán. Mindaddig, amíg az extenzív eszközök növelhe­tik a termelést, addig a kul­túra valóiban nem minden te­kintetben gazdasági kérdés. Abban a pillanatban azon­ban amikor a világgazdaság, valamint saját gazdasági fej­lődésünk rákényszerít az intenzív növekedésre, hirte­len döntővé válik a kultúra. S így van ez az életmód kérdésében is. Addig, amíg nincs a kereskedelemben vá­laszték, nem merül fel a kulturált kiszolgálás kérdé­se. Ha az embereknek egyál­talán nincs szabad ideje, akkor nem merül fel a sza­bad idő kulturált eltöltésé­nek kérdése. S úgyanígy ért­hető, hogy a lakáskultúra, a környezetkultúra kérdése napjainkban kezd nálunk aktuálissá válni. Senki se gondolja azt hogy a kultú- hálódási folyamat gyors eredménnyel jár, hogy pél­dául ha ma belsőépítészek, lakberendezők, ipari for­matervezők nagy nyilvános­ságot kapnak, akkor Magyar- országon a lakáskultúra kér­dése éveken belül —’•ökere- sen megváltozik. Ha ez a folyamat ma megindul, ak­kor jó esetben a mai gyere­kek otthonaiban kétJhárcxm évtized múlva mutatkozik meg az igazi eredmény. S a gazdaságiban is több évti­zedes és lankadatlan munká­ra van szükség ahhoz, hogy a .kultúra tényleges mélysé­gében termelőerővé váljon. Persze, el kell isimernünk, hogy ennek az útnak nagyon sok területen nem a kezde­tén vagyunk, de tudatosíta­nunk kell, hogy nem is a végén. Mert nem a kultúra szokványos számadatok alap­ján történő megítélése a lé­nyeges itt hanem az. hogy mennyire válik a kultúra valóban hatásossá. Nein, az a kérdés tehát, hogy hány könyvet olvasnak el az em­berek, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire alaposan olvassák. S ha ennél a példánál tar­tunk, az alapos olvasásból asszony-kórus rosszul sike­rült fellépéseivel.) Mindent egybevetve: a könnyűzene hőskorának nem minden nagy neve tündököl fényesen a popmuzsika egén. Hiába, nagy fába vágja a fejszéjét az, aki másfél évii­ké vetkezhet az, hogy érzé­kenyebbek leszünk az embe­ri problémákra, a másik em­ber gondjait, örömeit job­ban érzékeljük, az emberi viszonyok ezáltal válhatnak tartalmilag humánusablbá. Mert az igazi kultúra lénye­ge: megtanít figyelni. Fi­gyelni egymásra, figyelni a bennünket körülvevő való­ság minden részletére. A kul­túra ott kezdődik, hogy pél­dául egy tavaszi tájban ész­reveszünk valamit, ami nem közönséges, nem mindenna­pi, hogy feltűnik, az előző héten még kopár fa virágba borult. Az egész kulturális nevelődésnek az a tartalma, hogy megtanít felfigyelni azokra a jelenségekre, me­lyek mindennapiak, ügyet sem vetünk rájuk, mert a pillanatnyi munkánkhoz, ér­deklődésünkhöz nem tartoz­nak szorosan, más szóval nem „használhatjuk” fel őket. A kultúra szerepe tehát mindig is abban állt, hogy az ember gondolkodásmódját olyan irányban fejlessze to­vább, ami a gondolatrend­szer nagyobb lekötését és nagyobb pontosságát igényli. Azt mondhatnánk, hogy itt leljük meg a közös vonáso­kat a tudományban, a tech­nikában és a művészetben. Az egész kultúra története azt mutatja, hogy az emberi­ség fejlődése abba az irány­ba haladt, hogy minél több terhet levegyen az emberi fizikumról, de ugyanakkor minél több lehetőséget és egyúttal kötelességet hal­mozzon az emberi észre. kultúra kérdésé­nek középpontba állítása tehát (nagyon össze­tett probléma. A kultúra a szocializmus szá­mára politikai cél is, de a gazdaság szempontjából sem elveszettek azok az össze­gek, melyeket a szocialista állam a kultúra fejlesztésé­re fordít, noha megtérülé­sük nem. vagy csak nehezen mérhető. S a fejlődésiben már elérkeztünk arra a fok­ra, ahol az emberi kapcso­latokban, a szocialista de­mokrácia érvényesülésében is olyan differenciált gon-, dolkodásra, viselkedésre és nem utolsó sorban felelős­ségre kell alapoznunk, amely kultúra nélkül elképzelhe­tetlen és magvalósíthatatlan. További fejlődésünk záloga tehát a kultúra fejlődése a legszélesebb értelemben. zed után meg akarja hódí­tani a közönséget... mert még mindig könnyebb a te­vének átbújni a tű fokán, mint önjelölteknek jól meg­lovagolni a nosztalgiahullá­mot. — j — Hermann István L emezfigyelő A messziről jött ember

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents