Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚNIUS 15. I Arcképváxlat I A gépek „orvosa" Lakásának udvarán találom Karsai Bélát, a BVM kunszentmártoni gyárának géplakatosát. Szabadságát tölti — nyugdíjazás előtt. De most sem ül tétlenül, „bütyköl” — ahogy mondani szokta. Vizsgára készíti huszonhárom éves Moszkvicsát. Harminc esztendeje is elmúlt már, hogy munkába állt a kunszentmártoni gép- álllomá(son|. A munka — gépek szerelése, javítása — maradt, legfeljebb a technika változott, ma már bonyolultabbak a masinák. — Kombájnokon, aratógépeken tanultam a mesterséget — emlékezik Karsai Béla. — Szereltem, javítottam, próbálkoztam, és örültem, hogy meg tudtam csinálni. Még ma is, ennyi év után, boldog vagyok, ha megoldottam a feladatot, ha kiismerem magam a gépeken. Azt mondja, soha nem dolgozott rajz után. A géplakatosok — főleg a fiatalabbja — bizony gyakran előkapják a masina „térképét”. — Én mindig szerettem kitalálni, milyen a szerkezete, magamtól rájönni, hogyan kell szét- és összeszerelni, a hibáját megjavítani. A fiatalabbak sokszor rám csodálkoztak: nem nézted a rajzot, mégis így sikerült? Többnyire a művezető is megdicsért: „Na. ilyesformán képzeltem”. Az az igazi elismerés, ha odajönnek hozzám, tanácsot kérnek. Tudja, a kezdő fiatalok jobban ismerik az elméletet, mint mi, az öregek; nekünk viszont a tapasztalatunk több. így segítjük egymást. Annak idején munka mellett végezte el a szakiskolát. Olyan szorgalmas volt, hogy tizenöt tárgyból lett kitűnő. Akinek ilyen jól fog a feje, annak tovább kell tanulni — mondták a gyáriak. Vezető is lehetett volna belőle. — Nem akartam én irányítani, — rázza a fejét csöndesen. — Meg aztán ... a vezetők rengeteg értekezletre járnak, és az az idő kiesést jelent a munkából. Persze, vannak, akik ezt szeretik. Hadd csinálják ők. Én nem. A „nem” nagy önismeretre vallott. Valóban nem vezető típus. Halk szavú, hallgatag, olyan ember, aki naphosszat bütykölget. akár szó nélkül is. Ha a gépekről kell dönteni, határozott. Nem kapott még olyan feladatot, amit ne tudott volna megoldani. De embereket irányítani. .. ? Különben is .. . a sikert, az élményt mindig a gépek adták. Ha kellett, írógépet javított, ha kellett, a fűtés- rendszer hibáját. Itt lakik, a gyár mellett, szolgálati lakásban. Gyakran előfordult, hogy hét végén, ünnepnapon baj volt a villannyal, a vízvezetékkel. Átszaladtak érte, ő pedig jött, nekilátott, megjavította. Persze, nem mindenki nézte jó szemmel. Volt úgy, hogy rászólt a művezetője: van benntartózkodási engedélye? Fegyelmit akar? Mert a hosszú, munkában töltött évek örömébe, sikereibe keserűségek is vegyültek. Volt, hogy úgy érezte, több fizetést érdemelne. De azért nem szólt érte. Olykor megmagyarázta még önmagának iís, miért keres többet a kollegája: „Lehet, hogy magasabb az iskolája. Lehet, hogy jobban ismeri az elméletet, mint én.” Hamarosan nyugdíjba megy. Szeretne utána is munkát vállalni a gyárban. Ügy érzi, használhat még a cégnek, no meg az alig ötezer forintos nyugdíjhoz jól jönne egy kis kiegészítés. — Szívesen dolgoznék még. — foglalja össze tömören. Persze, hogy ebből valóság lesz-e; nem rajta múlik, hanem a vezetőkön. Karsai Béla nem olyan ember. aki igyekszik észrevetet- ni magát, inkább csöndesen meghúzódik a háttérben, és dolgozik. Akiről keveset beszélnek. mert nincs körülötte semmi gubanc, „csak” rendesen, lelkiismerettel végzi a ihunkáját. Évtizedeken keresztül. A csöndes szorgalomra is oda kell figyelni. És hogy általában számon tartották, azt kitüntetések js bizonyítják, többek között a miniszteri „Kiváló Munkáért”. „Milyen érzés nyugdíjba menni?” — teszem föl a banális kérdést. — Örülök — válaszolja, — hogy megértem. Néha betegeskedem, a gyomrommal van baj. Az ember azt mondja magában: hatvanéves vagyok. élek, és tudok még dolgozni. Olykor, ha halkabban beszélek : visszakérdez. Aztán elmosolyodik, legyint; sok évet töltött a gépek zajában. Most, itt, a szolgálati lakásban nagy a csönd. A feleség van itthon, de ő is betegeskedik. A lányuk, Edit munkába ment. Igaz, varrodában dolgozik, de örökölt valamit apja „szerelő-véréből”. Babettával jár, és ő maga tartja rendben. „Ügy szétszereli, összerakja, hogy én csak nézek” — meséli csodálattal az édesanya. Az udvaron több autó áll. Van, amelyiknek csak a váza van már meg, van olyan is, amelyiket még helyre lehet pofozni. „Épp egy rongyos kis autót toldozok a barátomnak” — mutatja Karsai Béla. Mostanában leginkább az foglalkoztatja, mi lesz, ha vissza kell adni a gyárnak a szolgálati lakást. A munkahely anyagilag is támogatja az új otthon megszerzésében, de vajon milyen lesz az az új otthon? Ügy gondolja, kert mindenképpen kell hozzá. „Hol bütykölgetnék különben?” Paulina Éva építőtáborok n.afcas a fiataloknak Elárusítóhelyek a Balatonnál Idén 28. alkalommal szervezi meg a KISZ KB építőtáborok bizottsága a nyári önkéntes ifjúsági építőtáborokat. Az 1985. évi táborozás céljait, terveit tegnap sajtótájékoztatón ismertették a KISZ Központi Bizottságának székházában. Mint Varga-Sabján László, a KISZ KB titkára elmondta: a nyolcvanas évek első felében az építőtáborozás létszáma a „csúcson” volt, hiszen míg az első — a Hanság lecsapolására szervezett — akcióban még csak kétezren, addig az utóbbi esztendőben már 60 ezren vettek részt e mozgalomban. Bár a mezőgazdaságban csökkent a diákmunka iránti igény, a KISZ idén is értelmes cselekvési lehetőséget kíván adni azoknak a fiataloknak, akik a szünidő egy részében dolgozni akarnak. A nyáron 136 táborhelyet alakítanak ki, s ezekben mintegy 43 ezer fiatalt várnak. Közülük 40 600-an a középiskolákból érkeznek a táborokba, s 3800-an külföldön vállalnak munkát. A hazai gazdaságok 11 800 külföldit köztük 8000 lengyel — diákot fogadnak nyári munkára. A legtöbb iskolást — 27 ezret — a mezőgazdaság foglalkoztatja, de sokan dolgoznak majd a konzervgyárakban, a vendéglátóiparban és a szakmai építőtáborokban is. A többiek nevelőotthonokat újítanak fel Tiszadobon és Bicskén, úttörőstadiont építenek, közintézményekhez, iskolákhoz téglát gyártanak Bodajkon, s a Duna medrét javítják Rákoscsabán. A hagyományos formák mellett saját üzemeltetésű táborokat is szervez a KISZ KJ3. így például a tavalyi kedvező tapasztalatokat felhasználva idén is folytatják a zöldség- és gyümölcsértékesítést. Budapesten tíz, a Balaton déli partján Siófoktól Fonyódig 18, az északi parton pedig Csopaktól Tihanyig hat elárusítóhelyet alakítanak is. A standokon felelősségteljes, önálló munkát végeznek — egyben nyári szakmai gyakorlatukat is elvégzik — a kereskedelmi szakközépiskloCasok. Ezekben az alkalmi boltokban az áru útjának lerövidítésével a mindenkori piaci átlagárnál alacsonyabb ár elérésére törekszenek a diákok. A zöldséget és a gyümölcsöt elsősorban építőtáborozó fiatalokat foglalkoztató gazdaságoktól kapják majd a diákboltosok. Ugyancsak a tavalyi jó tapasztalatokra építve építő- tábori hotelek láncolatát hozta létre a KISZ, növelve a belföldi turizmusban részt vevő diákok olcsó szállásáé- lyei|nek számát. Idén már1 PSciáéttJ, Szegeden, Kecskeméten, Debrecenben, Miskolcon, Egerben, Szombathelyen, Sopronban és Budapesten is üzemelnek majd építőtábori hotelek, amelyekben diák- igazolvánnyal rendelkező tanulók, főiskolások,, egyetemisták 35 forintért kapnak szállást. Kísérleti jelleggel új típusú vállalkozási jellegű építőtábort hoznak létre Szombathelyen. Ide öt turnusban érkeznek majd fiatalok, akik kőműves- és segédmunkákat végeznek egy 14 lakásos sorház építésénél. A táborozok munkája révén mintegy 40 százalékos megtakarításihoz juthat a KISZ-es házaspárokból álló építőközösség. Hasonló akciókba — szerkezetkész -lakások építésébe — a jövőben mintegy 10—20 ezer fiatalt lehetne bevonni, az építőiparral való együttműködés hivatalos formájának kidolgozásán jelenleg is munkálkodnak az ifjúsági szövetségben. Az ötlet azért is figyelemre méltó, mert ily módon már 30 ezer forint készpénzzel is belefoghatnak az építkezésbe a lakásgondokkal küszködő fiatalok. Június 17. és augusztus 20. között Budapesten a pályaudvarokon, a Hősök terén, a Várban, a Citadellán és a Vörösmarty téren turistasegítő szolgálatot működtet a KISZ. A külkereskedelmi Főiskola hallgatói angol, német és orosz ' nyelve.n adnak útbaigazítást a hozzájuk forduló külföldieknek. Környezetvédelmi táborokat a Balaton partján, a fővárosban és a nemzeti parkokban hoznak létre a nyáron. Az Országos Vízügyi Hivatal négy ilyen tábor üzemeltetésével és finanszírozásával járul hozzá a Balaton vízvédelméhez. Kevesebben, fele energiával Háztáji baromfi a nagyüzemi ólakban Kisvállalkozásként nyereséges az ágazat A baromfipiac, itthon és határainkon túl,' volt már rosszabb is a jelenleginél, — vallják a szakemberek — de a broyler-előállítás ma sem tartozik a mezőgazda- sági nagyüzemek jövedelmező tevékenységei közé. A megye csirkeneveléssel foglalkozó termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak nagy részében ágazati és üzemi szinten is ráfizetéses, vagy Mi történt az utóbbi két esztendőben az állami gazdaság baromfiágazatában? — erről beszélgettünk a sóstanyai határrészen levő baromfitelephez menet Vincze Imre igazgatóval. ' — Nálunk is megélt jobb időket a baromfitartás — emlékszik visisiza a ’80-as évek elejére. — Az egyenként ezer négyzetméter alap- területű tizenegy ólunkból értékesített , csirke 1981-ben még másfél milliós- nyereséget hozott a gazdaságnak, 1982-ben már kétmilliónál több veszteséget termelt az ágazat. Az aszályos 1983-as évben pedig még inkább hiányzott a baromfiágazat korábbi jövedelme. Az első teendő — sorolja az igazgató — az ágazat veszteségforrásainak feltárása és. megszüntetése volt. Mint mondja, az évről évre növekvő energia-, és takarmányárakon kívül a meglehetősen* élőmunka-igényes tevékenység tetemes bérköltsége is • az ágazat hasznát apasztotta. — Az amortizálódott ólak, a ' baromfitelepi technológia rekonstrukciójára pedig — ahogyan sajnos más, nyereséges ágazatok technikai feltételeinek javítására is — hiányzott a pénz. A megoldást új üzemeltetési formában, az egész baromfitartás vállalkozási rendszerben történő folytatásában látta a vezetőség. Először polgárjogi társaságoknak adtuk bérbe az ólakat, de abban a vállalkozási formában, a magas adóterhek miatt nem találták meg a számításukat a termelők. Tavaly már — a háztáji jellegű ágazat szervezetében — egyéni vállalkozók hasznos.! tották a 11 ólat. Méghozzá úgy, hogy megérje az állami gazdaságnak is. nekik is. Az utóbbiról, jobb szeretném, ha ők maguk a vállalkozók beszélnének. Refle Józsefné, a baromfi- ágazat vezetője kalauzol a telepen, ahol két-két baromfitartó épületet — ahogy az ott dolgozók mondják; ólpárat — bérelnek a kisvállalkozók a gazdaságtól. Tőle hallok részletesebben az új üzemeltetési formáról. Sorolja Refléné, hogy kik is vállalkoznak baromfitartásra a gazdaságtól bérelt ólakban. Meglehetősen vegyes a lista: gépkocsivezető, halász, traktoros, agrármérnök, gépszerelő ési állattenyésztő hagyott fel a korábban tanult — választott szakmájával. Pedig, ahogy a kilences-tízes ólpár egyik bérlője Pécsi Attila mondja, nem kicsi a kockázat. — Bizony nem, de közös a gazdasággal — állítja beszélgetőpartnerem. — A nagyüzem megelőlegezi nekünk az ólbérlet díjának a felét, a takarmány árát, a naposcsibe-beszerzés és a broyler-értékesítés bonyolításának, meg a. különböző szolgáltatásoknak a díját. Mindezt a turnusok végén, a leadott csirkék vagy előnevelt libák értékéből vonja le a gazdaság. A kockázat azért közös, mert ha az általunk bérelt ólból, hanyag gondozás, állategészségügyi mulasztás miatt nem kerül ki egy-egy turnusban a feldolgozóiparral leszerződött húsépp, hogy rentábilis: a broyler-előállítás. A kevés kivétel közé tartozik a Mezőtúri Állami Gazdaság, ahol az 1984. évi gazdálkodást értékelő termelési tanácskozáson, a baromfihizlalással foglalkozó ágazat több mint kétmilliós nyereségéről számolhatott be a vezetőség. Azt megelőzően még itt is hasonló nagyság- rendű veszteséget kellett elkönyvelni. — Az ólpárak felét ketten, a többit égy-egy vállalkozó bérli. Negyvenkilenc-ötven naponként hizlalási furnu- sonként fizetik a bérleti díjat a gazdaságnak. Ki egy, ki két vagy több gondozót alkalmaz, összesen tizenheten állítják elő az évi ezer tonna baromfihúst. Korábban, a nagyüzemi keretek között, hasonló termeléshez negyven dolgozót kellett foglalkoztatni. Nyilván látja csodálkozásomat az ágazatvezető, mert siet a magyarázattal: — Hogy miért elég a felénél is kevesebb ember? Nos, a régi felállásban a gondozó az gondozott, a karbantartó karbantartott, a takarmányos takarmányozott, a szállítóbrigád tagjai rakodtak, pakoltak. Mindezt most maga végzi a vállalkozó, meg az egy-két alkalmazottja. Persze nemcsak az a lényeges, hogy kevesebben ugyanannyit termeljek, hanem az is, hogy milyen haszonnal. Nemcsak a saját maguk és az állami gazdaság jövedelmére, hanem a népgazdaság hasznára is gondolok. A „maszeknak” ugyanis nem mindegy, hogy amikor a szükségesnél melegebb van az ólban, akkor az olajkályhát kapcsolja-e le, vagy az ajtókat nyitja ki. Négyszázezer liter olajat fűtöttünk el azelőtt egy-egy esztendőben, tavaly harminc - százalékkal kevesebbet használtak el a bérlők. — Más: fajlagos mutatók is kedvezőbben alakulnak a „masízek” hizlalásnál, ahoj. személyesen érdekelt a költségtakarékosságban a termelő. A korábbi 210 ezer forint évi villamosenergia-költség- nek alig több mint a felével megoldják a vállalkozók a világítást és. az ólak szellőztetését. Az egy kilogramm hús előállításához felhasznált abrak 2,68 kilogramm volt a nagyüzemben, most, az első negyedévben 2,23 kiló. Éz azt jelenti, hogy minden kilogramm csirkehúst 3 forint hatvannal olcsóbban tudnak előállítani a kistermelők, mint azelőtt a gazdaság. mennyiség, akkor nincs miből levonni a gazdaságnak az említett előleget, díjakat. Persze akkor a mi zsebünk is üres marad. Szóval együtt nevetünk, meg együtt is sírunk, ha kell, mi, vállalkozók a gazdasággal. Sírásra szerencsére, az utóbbi másfél évben, még nem volt okuk sem a gazdaságbelieknek, sem a bérlők nagyobb részének. De vajon mit hoz az utóbbiaknak- a broyler-előállítás? Pécsi Attila vállalkozótársa, Kiss Károly azt vesz; számba, hogy mi megy ki a zsebükből: ! — A háztáji és kisegítő gazdaságok adózási formája vonatkozik ránk. A bruttó árbevétel 10 százalékát fizetjük be az államkasszába a csirkehizlalás esetében. 20 százalékát, ha előnevelt libát értékesítünk a gazdaságon keresztül. Ezenkívül a teljes árbevétel 20 százalékát községfejlesztési adóként. Aztán ott van még az SZTK-járu- lék magunk, és az alkalmazott után. Mi a két ól hasznosításához csak egy éjszakai gondozót fogadunk fel. Nappal mi magunk is ugyanúgy almozunk, takarmányozunk, hordjuk a trágyát, mint a többi bérlő és baromfigondozó a telepen. Nincs itt szükség a nyolc-tíz tagú szállító brigádra se. Ma mi fogadjuk a naposcsibét, vagy szállítjuk a broylert. holnap a másik ólpár bérlői. Ma ők segítenek nekünk, holnap mj őnekik. Egyfajta egymásrautaltság ez, aminek ebben a maszek vállalkozási szférában is megvan a közösségformáló szerepe. Szóba hozom újra, próbálok konkrétabb választ kicsikarni a baromfihizlalás egyéni hasznát illetően. — Tisztességesen megélünk belőle, — veszi vissza a szót Pécsi Attila — másként nem csinálnánk sem mi, sem a többi bérlő. Amikor a gazdaság lehetőséget biztosított a baromfinevelésre kisvállalkozásban, sokan gyors meggazdagodásra gondoltak. Nagy számokkal dobálóztak az emberek, persze kevés akadt közöttük, aki kockázatot is vállalt az általa hangoztatott és vélt nagy jövedelemért. Szó sincs meggazdagodásról, főleg a munkánk nem irigylésre méltó. Ha nem akarunk több alkalmazott után adózni, a haszonból őket is fizetni, akkor bizony éjjel-nappal, hétköznap és hétvégén is a csirkék, a libák között vagyunk. Nagy könnyebbség, hogy a naposjószágok és a takarmány beszerzésének, a baromfiértékesítésnek a gondját a vállalkozást integráló gazdaság leveszi a vállunkról. A végeredmény számít Vincze Imre igazgató szerint gazdája, azaz bérlője válogatja, hogy melyik ólpárban mennyire jövedelmező — egyénnek és nagyüzemnek — a baromfihizlalás. Név nélkül említi, hogy volt, aki belebukott a vállalkozásba. A gazdaságnak viszont — ahogy mondani szokták — bejött az új üzemeltetési forma. — Harmincötmillió forint értékű élőbaromfit értékesítettek tavaly a gazdaságon keresztül a zagyvarékasi, a törökszentmiklósi és a békéscsabai baromfifeldolgozónál a vállalkozók. Ügy vált újra jövedelmező, évente több mint kétmilliós nyereséget adó ágazattá a baromfitartás, hogy nem kell negyven ember bérét fizetnünk, energiára és az ólak állagának megóvására költeni. Aki a régi baromfigondozók közül a bérlőknél vállalt munkát, most jobban keres. A vállalkozókat nem köti a bérszínvonal abban, hogyan ismerjék el a több, jobb munkájukat. Arra vigyázunk, hogy vállalkozó is, alkalmazottja is csak helybeli, túri lakos lehet. És m^g valamire: tőlünk, a gazdaságból, közép- és magasabb beosztású vezetők n©m bérelhetnek ólat a telepen, nem vállalkozhatnak ott háztáji baromfihizlalásra. Egyszóval vigyázunk az új üzemeltetési forma tisztaságára. Talán éppen ezért olyan furcsa, nekünk vezetőknek és a vállalkozóknak, az alkalmazottaknak is, hogy amíg korábban csak állategészségügyi ellenőrzések voltak a telepen, tavaly egymásnak adták a kilincset a népi- a társadalombiztosítási és az adóhatósági ellenőrök. Persze tudjuk, hogy a végeredmény számít: nem volt hiábavaló a döntésünk, az újításunk, mert tisztes üzemi és egyéni jövedelmet, népgazdasági hasznot hoz a kisvállalkozásba adott baromfihizlalás. Temesközy Ferenc Negyven helyett tizenheten Együtt sírnak, nevetnek
