Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-13 / 110. szám
I 1985. MÁJUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Úttörőzenekarok megyei fesztiválja Szolnokon, a Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolában rendezték meg vasárnap az úttörőzenekarok megyei találkozóját, melyen részt vett Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára is. Szabó Eszternek, a Magyar Úttörők Szövetsége Szolnok megyei Elnöksége elnökének megnyitója után a megye legrangosabb tizenegy úttörőzenekarának, vonós- és fúvósegyütteseknek a bemutatója szolgált igazi zenei élménnyel a több száz résztvevőnek. Szolnok megyét az arany oklevél minősítést szerzett Olajbányász — Kodálv Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola fúvószenekara, valamint a Hűtőgépgyár — jászberényi Palotá- si János Zeneiskola vonószenekara képviseli Zánkán, az úttörőzenekarok országos fesztiválján. Képünkön a kisújszállási Sziklai Sándor Űttörőház és Állami Zeneiskola vonószenekara, vezényel: ifj. Papp László. Tv-elözetes Újdonság az iskolában Az általános iskolai fakultáció bevezetése ebben a tanévben kezdődött el az iskolák önkéntes jelentkezése alapján. A fakultáció az oktatási reform egyik legjelentősebb újítása. A műsor elsősorban a fakultációhoz elengedhetetlen személyi feltételeket, az egyéni rátermettség, kezdeményezőkészség és a helyi körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás nélkülözhetetlenségét elemzi Veszprém megyei példák segítségével. (Újdonság az iskolában — Fakultáció a 7—8. osztályban: szerda, tv 2. 17.40) Kevesen tudják, hogy a metróállomások alatt és mellett milyen géptermek, berendezések találhatók. Ezek működtetik az üzemet, háborús veszély esetén pedig ezek a berendezések teszik lehetővé, hogy az állomások, alagutak sok ezer ember számára védelmet nyújtsanak. (Nyugalmunk érdekében — Mi van a metró alatt?: csütörtök, tv 1. 18.05) A hét filmjeiből ft magyar nép nevében! zad magyar történelmének Könyvről könyvre Somlyai Magda Történelem- formáló hétköznapok Micsoda távolságok! Miközben 1944. december 4-én alig egy hónapja „megválasztott Szálasi Berlinben Bibbentropnak és Hitlernek bólogat, s nagylelkűen húsz hadosztály kiállítását ígéri, Magyarország kelet] felében névtelen hősök látnak történelemfordító munkához. Somlyai Magda Történe. lemformáló hétköznapok címmel a Gondolat Kiadó gondozásában — közelmúltban megjelent könyvében 1944 őszének és 1945 tavaszának eseményeit elemzi. Ahogy a kötet címe is utpl rá: nem nagy horderejű politikai események idéződnek fe a lapokon, hanem a „kisemberek” hétköznapjai. A könyv forrásbóizása a vidéki levéltárakban őrzött, a korra vonatkozó, rendkívül gazdag iratanyag. Elsősorban azoknak a hivataloknak és intézményeknek az okmányai, amelyek szervezték, irányították, regisztrálták a mindennap] élet eseményeit; így a régi köziigazgatási hivatalok (főispóni, alisipáni. főszolgabírói, polgármesteri, stb.) és a politikai fordulat után létrejött különböző népi bizottságok ]rátái. Az első fejezet, amely a „Múlt fogságában” címet kapta, áttekinti az 1944. es őszi menekülés eseményeit, majd a Szállási-féle hatalom intézkedéseinek hatását. Olvasmánynak is izgalmas — noha nem népszerűsítő munkáról van szó — az új központi hatalom létrejöttéig terjedő időszakot tárgyaló, illetve a demokratikus átalakulás első lépéseiről szóló fejezet. A könyvet nagy haszonnal forgathatják a Szolnok megyei települések helytörténé- szek honismereti kutatói, mert Somlyai Magda a Szolnok megyei Levéltár e korszakra vonatkozó anyagával számos esetben támasztja alá mondandóját. Hogy csak néhány példát ragadjunk ki: igen érzékletes és hiteles a megye 1945-ös közellátási helyzetének képe, a nemzeti bizottságok megalakulásáról szóló fejezet (kisújszállási, túrkevei, kunhegyesi eseményekkel), vagy az oktatás újjászervezéséről tudósító elemzés (szintén több Szolnok megyei dokumentummal.) — vágner — Olyan filmet még nem forgatott egyetlen rendező sem, amelyik minden nézőnek egyformán tetszett volna. Ez nem is lehet cél, sőt az effaj - ta szándék a gondolat, a művészet halálát jelentené. A „Kinek a pap, kinek a pap- né, kinek a lánya!” — mondókának tehát abban is lehet valamicske igaza, ahogy a filmeket nézzük. De vannak olyan filmes témák, amelyeket nem lehet a tetszik vagy nem tetszik majd a nézőnek meditációval elkészíteni. Ilyenek elsősorban a történelmi összefüggéseket, eseményeket feltáró művek, s minél több mélypont — nemzeti katasztrófa van a potenciális nézők tudatában, annál inkább igaznak kell lennie a filmnek. Sietünk leszögezni, hogy Róna Péter A magyar nép nevében! című dökumentumfilmje ilyen alkotás. Érdemeit hosszan lehetne és kellene méltatni. Ez egyben a jegyzetíró önárul- kodása arról, hogy neki tetszett a film. Valószínűleg azért, mert élményei alapján megértette. A film bemutatóján résztvevő nagyszámú diák, ipari tanuló nyugtalan izgéséből, mozgásából, a „mikor lesz már vége,” „de hosszú már” és egyéb megjegyzéseik, bői viszont arra kell következtetnem, hogy számukra kevésbé volt lenyűgöző a film. Nem az ő hibájuk, sokkal inkább azoké a felnőtteké. akik — bár lehetne ezt csak az iskola „nyakéba varrni” — nem adtak át kellő történelmi ismeretanyagot a felnövekvő generációnak. S ezen a ponton kell a film korlátáiról is szólni. Az a feldolgozás ugyanis, ahogyan a film készült — mesterien, az összefüggések megmutatásával — feltételezi az elmúlt félévszáalapvető ismeretét. Erre alapozva adja az információk sorát, a tények, özönét. Elsősorban ebben van a hatása is! Jól példázza ezt annak — a hangjáról ítélve idősebb — nézőnek az önkéntelen köz- bekiabálása ]s, aki Bárdossyt a lábánál fogva akasztatta volna fel! Ha csupa olyan ember ülne a nézőtéren, aki ismeretek és élmények birtokában nézné Róna Péter dokumentum - filmjét, akkor örömmel állapíthatná meg, hogy A magyar nép nevében! című dokumentumfilm, amely ugyan a háborús bűnösök peréről készült, de az eseményeknél sokkal többet adó összeállítás maradéktalanul elérte célját. Sajnos nem... Annak boncolgatása már nagyon messzire vezetne, hogy a megértetés milyen műfajt követelt volna meg. Valószínűleg a „kályhától” induló ismeretterjesztő filmmel lehetne a tömegigényeknek megfelelően bemutatni a pert és — sokkal egyszerűbben! — összefüggéseit. Ezt nem az ismeretterjesztő műfaj devalválásának szánjuk, inkább Róna Péter mentségére mondjuk — ha erre egyáltalán szükség van, hogy ő és alkotó kollektívája szuverénen a közönség elé tárta, amit szükségesnek vélt elmondani! Ezek közül minden, bizonnyal legfontosabb, hogy a népbírók nem sokkal a háború után megfogalmazták a társadalmi ítéletet: nem a magyar nép a bűnös, nem a nép akarata volt. hogy a háború szörnyűségeibe sodródott az ország. — azoknak kell felelniük bűneikért akik a katasztrófát előidézték és kitelj esítették! „Szeretjük a skatulyákat” Beszélgetés Sarusi Mihállyal A magyar prózairodalom új termései iránt érdeklődők a közelmúlt években jegyezhették meg Sarusi Mihály nevét. Nála jobb — egyszersmind: rosszabb — interjúalanyt kívánni se lehetne. A Magyar Távirati Iroda békéscsabai tudósítója ugyanis egész egyszerűen nem szeret — amúgy rögtönözve — nyilatkozni. Az interjú készítőjének könnyebb dolga lett volna vele bármilyen más műfajban, mert „már ne is haragudjak”, nem dobálja a fejfedőjét a ucsabjánszki íróember”J hä interjúra kérik”. (Gyakorlott tollforgatóról lévén szó — biztos van némi tapasztalata „interjú-ügyben” is.) Eddig három könyve jelent meg. Sorrendben: A csabai Szajnán, Pázsit (a békéscsabai megyei könyvtár bibliofil kiadásában), s legutóbb az 1970-ben írott Kaporszakállú nádvágó. További munkái folyóiratokban és antológiákban láttak napvilágot. Könyvei alapján az ítészek és az olvasóközönség egy része elkönyvelte — merthogy „szeretjük a skatulyákat” — csabai—vi- harsaroki írónak. — Negyvenéves elmúlt, úgyszólván kötelező a kérdés: hol kezdődik és folytatódik az önéletrajz? — Aradról 1940-ben jöttek a szüleim Békéscsabára. Azt is lehetne mondani, hogy apám menekült a katonaság elől. Szóval én már Csabán születtem és itt éltem húszegynéhány éves koromig. Gimnázium: egy évig jártam, de nem ízlett. Nem tudtam 4-es tanulónál jobb lenni. Mondtam magamban: ennek így nincs sok értelme; apám pedig — aki borbély volt és forszírozta a gimnáziumot — azt mondta: „mész fiam inasnak”. Úgyhogy hölgyfodrász lettem. Az az igazság. hogy szerencsém volt. Önbizalom nélküli gyerek voltam, az inasiskolában meg én lettem a legjobb. Hét évet töltöttem a borbélyműhelyben — még megyei fodrászbajnokságot is nyertem. Én lettem „Figaró, a lányok kedvence” — valami ilyen címmel írt rólam cikket egy későbbi kollégám. Anyám egyet kért: „érettségizz le, fiam”. Levelezőn érettségiztem — jól. Úgy megjött az eszem és a bátorságom, hogy én készítettem föl az osztálytársaimat. Sőt: jelentkeztem az ELTE filozófia szakára. No, ez elsőre kicsit sok volt, másodszorra viszont teljesítettem a kötelező pontszámot, ekkor viszont a felvételizők keretszámát csökkentették, úgyhogy baka lettem. — Aztán jött Debrecen... — Igen. töprengtem, hogy mitévő is legyek. A debreExkiuziv interjú ceni Tanítóképző Intézet népművelés-könyvtár szakára vettek föl. ahonnan aztán egy hónap után szabályosan megszöktem. Szerencsére visszamentem, pedig már lett volna állásom Pesten egy Váci utcai fodrászatban. — Publikációról eleddig szó sem esett! — A debreceni tanítóképzőben csináltunk egy újságot Kelet ’67 címmel, ami felejthetetlen szellemi műhely volt: mi írtuk, mi terjesztettük. sőt mi is olvastuk. Az értelmiségivé válásom ott kezdődött. A képző után volt még egv-két kitérő: másfél hónapig voltam népművelő, gyakornokoskod- tam itt, Csabán a Népújságnál. majd matróz lettem a MAHART-nál. Ez utóbbit azért hagytam ott, mert tengerjáró hajóra nem tettek, csak a Dunán jártam. (Pedig ma is megvan a nemzetközi tengerészigazolványom). —A első irodalmi próbálkozásokról kérdeztem. — Borbély koromban már írtam verseket, de az első jobbak a Kelet ’67-ben jelentek meg. — Tehát versekkel jelentkezett, majd prózaíróként ismerte meg a nagyközönség. — Nem hinném, hogy van értelme bármilyen műfaji, vagy egyéb besorolásnak, rangsorolásnak. Évtizede hogy együtt van egy verses könyvem Vagabundkorzó címmel, írtam szociográfiát, hangjátékokat, sőt egy elő- adhatatlan drámát is, aztán a szélesebb olvasóközönség úgy ismert meg — megtévesztő módon —. mint „csabai írót”. Pedig pusztán a véletlen hozta úgy, hogy könyv alakban először azok az írásaim láttak napvilágot, amelyeknek a helyszíne Csaba és környéke. Mindennek cáfolatául — ha minden igaz — a közeljövőben három könyvem jelenik meg: Magyar Krisztus című regényem már nyomdában, öt kisregényemet tartalmazó kötetem és egy dunántúli helyszíneken játszódó regényem a kiadónál van. — Miről szól a Magyar Krisztus? — Eddigi legfontosabb munkámnak érzem: nagyobb terjedelmű családregény, amelynek helyszíne egy sok- nemzetiségű település. Ez a könyv az én családi örökségem könyve. Talán A csabai Szajnán írásaiból is kiderült, hogy kikhez kötődöm, kikkel vagyok egy. A Magyar Krisztusban is a szegény-' ségből jöttséget vállalom, kondás nagyapáim emlékét, sorsát. — Szeret dolgozni? — Feladataim vannak, amelyet meg kell oldanom, tehát félek a munkától. A Magyar Krisztushoz 10 éven át gyűjtöttem az anyagot, helyszíneket járva, levéltárban kutatva. Aztán két hónap alatt megírtam a regényt... Vágner Janos „Drága” ballagok (MONOLÓG ÜNNEPLŐBEN) — Nem gondolja, hogy ünneprontás ezekben a percekben arról kérdezősködni, mennyibe kerül ma egy ballagó a szüleinek? Hogy őszinte legyek, ezen még nem gondolkodtam alaposabban. Ügy kezdődött, hogy a tanév első szülői értekezletén felvetette valaki; ha ballagás, ha érettségi bankett, tegyenek ki magukért az apukák és. anyukák! Hogy ki vetette fel? A neve lényegtelen, az osztálytársam édesanyja, egyébként van mit aprítaniuk a tejbe. Anyám kicsit idegesen jött haza. mert a többi szülő megszavazta a Burdából kiválasztott modellt, jó lesz ballagási egyenruhának. Nézze, ez aztán szabás! No és az anyag! Hogy összesen mit kóstált, nem tudom, mert anyu azt mondta, én csak tanuljak rendesen az érettségire, sikerül ahogy sikerül, egyetemről, főiskoláról már régen lemondtam, megyek melózni. Az a bizonyos anyuka, aki a ballagási rucit javasolta, az egész tanévben anyag után szaladgált, ideje volt rá. Persze, előtte beszedte mindenkitől a rávalót. Az osztályfőnökünk tehetetlenül szemlélte az eseményeket, képtelen volt lebeszélni a szülőket a drága cuccról. Nekünk is tetszett, megbámulnak bennünket a felnőttek benne. Arról persze fogalmam sincs, mikor tudom megint felvenni, hiszen a munkahelyre nem járhatok ilyen flancosán, ha pedig bulizni megyek, pláne nem veszem fel, utálom, ha röhögnek rajtam. Kimondottan alkalmi ruha ez, méghozzá egyal- kalmi. De hát végül is ballagás sincs minden héten! No, persze a bankeltra még.ezt veszem fel, farmerben mégse illik megjelenni a város legelittebb helyén. De ékszert nem kértem, pedig tudtam az osztálytársaimtól, hogy nem is akármilyen ékszereket kapnak érettségire. A fiúk természetesen motort, hi-fi tornyot, videót. Ami manapság divat. Mostmár mennem kell, várnak a többiek. Tudja, ahogy így végiggondoltam az egészet.. . Szóval lehet, hogy a témáról beszélni eső után köpönyegé viszont jövőre is lesznek ballagok, például a húgom, nem árt a szülőknek megkezdeni a spórolást. Mert ha az előző évfolyam megengedhette magának a Burda-modellt, ők meg se állnak a Diorig. Csak hát kell hozzá egy franciául tudó anyuka ... Lejegyezte: — dó —- ti -
