Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-10 / 108. szám
1985. MÁJUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az első félévben 120 ezer pár gycrmekszandált készít a Jászsági Cipőipari Szövetkezet jászjákóhalmai részlege. Fő megrendelőjük a Topánker és a Fővárosi CipőboTt Vállalat Koszorúzás/ ünnepségek a győzelem napján Budapesten a Szabadság téri emlékműnél A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél. Ugyancsak koszorúzási ünnepség volt a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél és a Gesztenyéskertben a fasizmus elleni harc hőseinek és a fasizmus áldozatainak emlékművénél. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlékművel szemben csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Oláh István vezér- ezredes, honvédelmi miniszter kíséretében — a koszorúzás színhelyére érkezett. Az Elnöki Tanács elnöke meghallgatta a díszszázad parancsnokának jelentését, majd a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszszázad sorfala előtt, és üdvözölte a katonákat. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Loson- czi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke koszorút helyezett az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Németh Károly, a párt főtitkár- helyettese és Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára helyezte el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a kormány elnöke és Maróthy László miniszterelnök-helyettes koszo. rúzott. Ezután a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének budapesti nagykövetsége nevében Vlagyimir Bazovsz- kij a Szovjetunió budapesti nagykövete helyezett el koszorút. Az emlékműnél elhelyezték a kegyelet virágait a diplomáciai testületek, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a fegyveres eyők képviselői is. Kevés a munkáskéz Szolnokon a temetőben és a Hősök terén Baromfifeldolgozó a „Zagyva-parton” Rendszeres szállítmányok külföldre A bejárattól balra víztorony kapaszkodik az égnek. Az új épületek, üzemcsarnokok között alig ismeri ki magát az ember. Pedig pár évvel ezelőtt itt még búza, kukorica, napraforgó termett. Helyén igazi nagyüzem, a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet baromfifeldolgozója épült. — 1980 augusztusában lett kész az üzem — vezetget az udvaron Budai Zoltán igazgató. — ötszázmillió forintos beruházás ez — magyarázza. — Tudja, itt a legmodernebb holland és svéd gépsorok dől. goznak. Kergeti, űzi a szél a különböző kellemetlen szagokat az udvaron. Amikor kísérőm észreveszi fintoromat, így reagál: — Elromlott az elszívó berendezés, de már javítják. Távolban a hulladékfeldolgozó épülete terpeszkedik. Különböző csövek kígyóznak oda. Az aknában tollas víz kavarog. — Tavaly több mint 15 ezer tonna baromfit — csirkét, tyúkot, libát — dolgoztunk fel, melynek 70 százaléka exportra ment — folytatja az igazgató. — Naponta 7—8 ezer libát és 30 ezer csirkét vágunk. Egy óriási ajtón belépve furcsa kép tárul elénk. A láncos konvejoros felsőpályán fejjel lefelé függesztett élő csirkék haladnak. Bekerülnek a szűk folyosóra, ott elektromosan elkábítják, le_ vágtáik őket. s maid a kopasztógépből kikerülve, teljesen lemeztelenítve mennek tovább. Amikor a fej- és lábvágógép elvégzi feladatát, a pálya kiürül, s kezdődik minden elölről. Itt szinte minden automatizált Persze azért elkél az emberi munka is. — Az indulás óta itt vagyok — kiabálja túl a gépek zaját Bódi Sándorné. — Előtte a termelőszövetkezetben gyalogmunkásként dolgoztam. Azért itt könnyebb, mint a határban kapálni. — Én egy éve jöttem ide — veszi át a szót Détár Istvánná, a csirkefeldolgozó művezetője. — ötvenhét ember munkáját irányítom. Fehér köpenyes, gumicsizmás férfiak, nők serénykednek körülöttünk. Vigyázva, lúdtalpasok módjára tapogatóznak lábaink a nedves, csúszós kövön. Hullámokban simogatja homlokunk a meleg. A hőmérő plusz 37 fokot mutat. — Mivel az árut nem azonnal szállítjuk, hanem tárolnunk is kell, ezért innen egy vizes előhűtőkádba visszük, s fél óra elteltével 4—6 fokra lehűtve kerülnek ki onnan — magyarázza az igazgató, majd így folytatja: — Azután az élektronikus súlyosztályozó pálya következik, ahol a gép 50 grammonként osztályoz, s az automatikus kapcsolótábláról leolvashatók a súlyok. A csomagoló üzemrészben találkozunk Fehér Bernát termelési osztályvezető-helyettessel. — Kétszázötven ember munkáját irányítjuk — mondja. — Szerveztünk tanfolyamokat, de még mindig kevés a szakmunkás. Tudja, sok a bejáró dolgozónk, így nehéz időpontot egyeztetni, mert munka után mindenki siet haza. Húsz településről szedjük össze az embereket. Vannak itt tisza- sülyiek, kőtelkiek, jászkiséri. ek, abonyiak, törökszentmik- lósiak. — A hétszázötvenes össz- létszámból csak kétszáz dolgozónk helybeli — bizonygatja Berényi Dezső, a munkaügyi osztályvezető helyettese. — Az átlagkereset? — kérdez vissza, s válaszol” is rá: — Négyezer forint körül mozog. Tavaly 10 százalékos béremelés volt, mégis kevesen vagyunk. Most legalább ötvennel több ember munkájára lenne szükség, hopv a darabolt termékeink feldolgozottsági fokát növelni tudjuk. Például a libát tisztítatlanul csak 29 forintért tudjuk eladni. Tisztítva a dupláját kapnánk érte. Ahogy beszélgetünk, a futószalagon megállás nélkül papírdobozok szaladnak, s s körülöttük asszonyok csomagolják a csirkéket. — Ezek a Szovjetunióba és az NSZK-ba indulnak — mutat rájuk Sándorfi Ottóné, miközben tasakba rakja, lezárja és dobozba helyezi, le- bélyegzi az árut. Oda se néz, úgy beszél: — Szeretek itt lenni. Tudja, előtte a baromfitelepen gondozóként dolgoztam, de ott éjszakázni kellett. Megyünk tovább. Egy vasajtón belépve — ha nem mondanák, akkor is könnyen rájön az ember, hogy — a hűtőbe kerültünk. A mínusz 37 fok a legnagyobb telet idézi bennünk. — A vágás után két órával már itt van az áru — szólal meg kísérőm. A fagyasztógép kapcsolófülkéjében Szabó András üldögél. Megnyugtatóan duruzsolnak a masinák. — Az a jó, ha nem dolgozunk, mert akkor minden rendben van — jegyzi mega gépkezelő. Amikor kilépünk az udvarra. jólesik a meleg. Kicsit odébb fedett kocsik álldogálnak, rakodásra várva. N. T. OTP-s brigádok Szédítő összegek — Pontos ügyintézés öt évvel ezelőtt nyitották meg az Országos Takarék- pénztár szolnoki Csanádi körúti körzeti fiókját, ahol Szolnok és a városkörnyéki települések lakossági betét- és kölcsönügyeit intézik. A két szocialista brigádba tömörülő ötvennyolc dolgozó naponta átlagosan ötszáz ügyfél legkülönfélébb igényeit teljesíti az ifjúsági takarékbetétektől a hosszú- lejáratú lakásépítési kölcsö- nökig. Néhány szám munkájuk illusztrálásához: öt év alatt 420 milliós lakossági betétet gondoztak és 48 ezer hitelszámlán közel 3 milliárd forintos hitelállományt kezeltek. A körzeti fiók dolgozói 17 ezer háztartásnak könnyítik meg a havi pénzügyek intézését, ennyi átutalási betétszámlát vezetnek ugyanis a 85 millió forintos forgalommal. A hatezemégyszáz ifjúsági takarékbetétben pedig 125 millió foritot őriznek. A „szédítő” számok és összegek mögött jól szervezett, pontos munka húzódik, túlóramentesen dolgoznak. S ez azért is figyelemre méltó, mert a dolgozók között mindössze négy férfi van. a többség gyermekes családanya, s ez a helyzet nehezen viselné el a túlórákat. A fő elvük tehát a pontosság, és a higgadt, türelmes ügyintézés. S hogy ez a gyakorlatban is így van, a kifogások és panaszok elenyésző száma is jelzi. A fiók dolgozói eredményeik forrását a jó kollektívában és az értelmes hasznos brigádfeladatokban látják. A Radnóti és a Petőfi szocialista brigádok már másodszor érdemelték ki az ezüst koszorús elismerést, többek között a Délibáb úti Általános Iskola és az 1. sz. öregek napközi otthonának támogatására szervezett társadalmi munkájukkal, de említhetnénk a Nemzeti Színház építésének, illetve a Jósika úti óvoda fejlesztésének támogatására szervezett akciókat is. A (negyei pártbizottság képvi seletében ’Majoros Károly és Szűcs János helyezett el koiszorút Tegnap ünnepeltük 40. évfordulóját a második világháború európai befejezésének. Nem született ingyen ez a várva várt béke:, a legtöbb áldozatot a szovjet nép, a Vörös Hadsereg hozta földrészünk immár négy évtizedes fegyvernyugvásáért. Reájuk, a hősökre: az országunkban és a megyénkben elesett szovjet katonákra emlékeztünk tegnap a megyeszékhely koszorúzási ünnepségein. Délelőtt 9 órakor a városi temetőben lévő szovjet hősi emlékműnél a városi pártbizottság, a városi tanács képviseletében helyeztek el koszorút. Ugyancsak koszorúztak a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok, a fegyveres testületek, a város társadalmi és tömegszervezetei, a MÁV Járműjavító dolgozóinak a képviselői. Megható pillanat volt, amikor a szolnoki Rákóczi úti iskola Szemjonov nevét viselő úttörőcsapata vendégeként, a megyeszékhely környéki harcokban elesett Szemjonov kapitány nővére is megkoszorúzta hősi halált halt testvére sírját. Tíz órakor a Hősök terén lévő szovjet emlékműnél a magyar és a szovjet himnusz elhangzásával kezdődött az ünnepség. A megyei pártbizottság képviseletében Majoros Károly, a megyei párt- bizottság első titkára és Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára, a megyei tanács nevében Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese helyezett el koszorút az emlékmű talapzatára. Elhozták a tisztelet virágait, köszörűit; az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok. a megyei fegyveres testületek, a társadalmi és a tö- [megszervezetek, az MHSZ megyei és városi vezetősége, a Kőolajkutató Vállalat, a lakosság, a diákok, az úttörők, a kisdobosok képviselői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Békegyűlés a Járműjavítóban A bckegyűléjs résztvevői Rcv falvi Csaba ünnepi beszédét hallgatják Tegnap délután Szolnokon, a MÁV Járműjavító Üzeme művelődési házában a Szak- szervezetek Országos Taná- qsa, valamint az Országot; Béketanács békegyűlést rendezett. Az összejövetelen' részt vett Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Árvái Istvánt az SZMT vezető titkára, dr. Bene Zoltán, a HNF megyei Bizottságának tiszteletbeli elnöke, továbbá eljöttek a megyeszékhely nagyüzemeinek küldöttei, a Zöldfoki- szigetek Bissau-Guinea, Mo- zambik hazánkban tanuló diákjai. A békegyűlés előadója Révfali Csaba, az Országos Béketanács elnökségének a tágja volt. Beszédében felidézte a második világháború szörnyű véráldozatait, azt, hogy a nagy világégés hatvanegy országnak okozott szenvedést, és több mint 50 millió áldozatot követelt. A fasizmus szétzúzásával új korszak köszöntött Európára. Igaz, ezt a békét napjainkban nem kis veszély fenyegeti, de bízunk abban, hogy a szocialista békemozgalom ereje, a népek összefogása képes meghiúsítani a háborús agresszorok, kalandorok terveit. Mit tehetünk mi a békéért folytatott harcban? kérdezte az előadó. Elsősorban azt, hogy megőrizzük belső nyugalmunkat, stabilitásunkat, megbecsüljük vívmányainkat, tisztességgel végezzük munkánkat, hiszen ez a feltétele további terveink megvalósításának — fejezte be beszédét Révfalvi Csaba. Ez alkalommal az Országos Béketanács, a MÁV Járműjavító Üzem MSZBT tagcsoportját a békemozgalomban kifejtett eredményes tevékenységéért Emléklap kitüntetésben részesítette. A békegyűlés az üzem munkáskórusának ünnepi műsorával fejeződött be.
