Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

1985. MÁJUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az első félévben 120 ezer pár gycrmekszandált készít a Jászsági Cipőipari Szövetkezet jászjákóhalmai részlege. Fő megrendelőjük a Topánker és a Fővárosi CipőboTt Vállalat Koszorúzás/ ünnepségek a győzelem napján Budapesten a Szabadság téri emlékműnél A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertaná­csa, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és az Orszá­gos Béketanács csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepsé­get rendezett Budapesten a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél. Ugyancsak koszorúzási ünnepség volt a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél és a Gesztenyés­kertben a fasizmus elleni harc hőseinek és a fasizmus áldozatainak emlékművénél. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlék­művel szemben csapatzászló­val felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Oláh István vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter kíséretében — a koszorú­zás színhelyére érkezett. Az Elnöki Tanács elnöke meg­hallgatta a díszszázad pa­rancsnokának jelentését, majd a honvédelmi minisz­terrel együtt ellépett a dísz­század sorfala előtt, és üd­vözölte a katonákat. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa nevében Loson- czi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke koszorút helyezett az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bi­zottságának koszorúját Né­meth Károly, a párt főtitkár- helyettese és Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára helyezte el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a kormány el­nöke és Maróthy László mi­niszterelnök-helyettes koszo. rúzott. Ezután a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetségé­nek budapesti nagykövetsége nevében Vlagyimir Bazovsz- kij a Szovjetunió budapesti nagykövete helyezett el ko­szorút. Az emlékműnél elhelyezték a kegyelet virágait a diplo­máciai testületek, a társadal­mi és tömegszervezetek, va­lamint a fegyveres eyők kép­viselői is. Kevés a munkáskéz Szolnokon a temetőben és a Hősök terén Baromfifeldolgozó a „Zagyva-parton” Rendszeres szállítmányok külföldre A bejárattól balra víztorony kapaszkodik az égnek. Az új épületek, üzemcsarnokok között alig ismeri ki magát az ember. Pedig pár évvel ezelőtt itt még búza, kukorica, nap­raforgó termett. Helyén igazi nagyüzem, a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet baromfifeldolgozója épült. — 1980 augusztusában lett kész az üzem — vezetget az udvaron Budai Zoltán igaz­gató. — ötszázmillió forintos beruházás ez — magyarázza. — Tudja, itt a legmodernebb holland és svéd gépsorok dől. goznak. Kergeti, űzi a szél a kü­lönböző kellemetlen szagokat az udvaron. Amikor kísérőm észreveszi fintoromat, így rea­gál: — Elromlott az elszívó berendezés, de már javítják. Távolban a hulladékfeldol­gozó épülete terpeszkedik. Különböző csövek kígyóznak oda. Az aknában tollas víz kavarog. — Tavaly több mint 15 ezer tonna baromfit — csir­két, tyúkot, libát — dolgoz­tunk fel, melynek 70 száza­léka exportra ment — foly­tatja az igazgató. — Naponta 7—8 ezer libát és 30 ezer csirkét vágunk. Egy óriási ajtón belépve furcsa kép tárul elénk. A láncos konvejoros felsőpá­lyán fejjel lefelé függesztett élő csirkék haladnak. Beke­rülnek a szűk folyosóra, ott elektromosan elkábítják, le_ vágtáik őket. s maid a ko­pasztógépből kikerülve, tel­jesen lemeztelenítve mennek tovább. Amikor a fej- és láb­vágógép elvégzi feladatát, a pálya kiürül, s kezdődik min­den elölről. Itt szinte minden automatizált Persze azért elkél az emberi munka is. — Az indulás óta itt va­gyok — kiabálja túl a gépek zaját Bódi Sándorné. — Előt­te a termelőszövetkezetben gyalogmunkásként dolgoz­tam. Azért itt könnyebb, mint a határban kapálni. — Én egy éve jöttem ide — veszi át a szót Détár Ist­vánná, a csirkefeldolgozó művezetője. — ötvenhét em­ber munkáját irányítom. Fehér köpenyes, gumicsiz­más férfiak, nők serényked­nek körülöttünk. Vigyázva, lúdtalpasok módjára tapoga­tóznak lábaink a nedves, csúszós kövön. Hullámokban simogatja homlokunk a me­leg. A hőmérő plusz 37 fokot mutat. — Mivel az árut nem azon­nal szállítjuk, hanem tárol­nunk is kell, ezért innen egy vizes előhűtőkádba visszük, s fél óra elteltével 4—6 fokra lehűtve kerülnek ki onnan — magyarázza az igazgató, majd így folytatja: — Az­után az élektronikus súly­osztályozó pálya következik, ahol a gép 50 grammonként osztályoz, s az automatikus kapcsolótábláról leolvasha­tók a súlyok. A csomagoló üzemrészben találkozunk Fehér Bernát termelési osztályvezető-he­lyettessel. — Kétszázötven ember munkáját irányítjuk — mondja. — Szerveztünk tanfolyamokat, de még min­dig kevés a szakmunkás. Tudja, sok a bejáró dolgo­zónk, így nehéz időpontot egyeztetni, mert munka után mindenki siet haza. Húsz te­lepülésről szedjük össze az embereket. Vannak itt tisza- sülyiek, kőtelkiek, jászkiséri. ek, abonyiak, törökszentmik- lósiak. — A hétszázötvenes össz- létszámból csak kétszáz dol­gozónk helybeli — bizony­gatja Berényi Dezső, a mun­kaügyi osztályvezető helyet­tese. — Az átlagkereset? — kérdez vissza, s válaszol” is rá: — Négyezer forint körül mozog. Tavaly 10 százalékos béremelés volt, mégis keve­sen vagyunk. Most legalább ötvennel több ember mun­kájára lenne szükség, hopv a darabolt termékeink feldol­gozottsági fokát növelni tud­juk. Például a libát tisztítat­lanul csak 29 forintért tud­juk eladni. Tisztítva a dup­láját kapnánk érte. Ahogy beszélgetünk, a fu­tószalagon megállás nélkül papírdobozok szaladnak, s s körülöttük asszonyok cso­magolják a csirkéket. — Ezek a Szovjetunióba és az NSZK-ba indulnak — mutat rájuk Sándorfi Ottóné, miközben tasakba rakja, le­zárja és dobozba helyezi, le- bélyegzi az árut. Oda se néz, úgy beszél: — Szeretek itt lenni. Tudja, előtte a ba­romfitelepen gondozóként dolgoztam, de ott éjszakázni kellett. Megyünk tovább. Egy vas­ajtón belépve — ha nem mondanák, akkor is könnyen rájön az ember, hogy — a hűtőbe kerültünk. A mínusz 37 fok a legnagyobb telet idézi bennünk. — A vágás után két órával már itt van az áru — szólal meg kísérőm. A fagyasztógép kapcsoló­fülkéjében Szabó András ül­dögél. Megnyugtatóan duru­zsolnak a masinák. — Az a jó, ha nem dolgo­zunk, mert akkor minden rendben van — jegyzi mega gépkezelő. Amikor kilépünk az udvar­ra. jólesik a meleg. Kicsit odébb fedett kocsik álldo­gálnak, rakodásra várva. N. T. OTP-s brigádok Szédítő összegek — Pontos ügyintézés öt évvel ezelőtt nyitották meg az Országos Takarék- pénztár szolnoki Csanádi körúti körzeti fiókját, ahol Szolnok és a városkörnyéki települések lakossági betét- és kölcsönügyeit intézik. A két szocialista brigádba tömörülő ötvennyolc dol­gozó naponta átlagosan öt­száz ügyfél legkülönfélébb igényeit teljesíti az ifjúsági takarékbetétektől a hosszú- lejáratú lakásépítési kölcsö- nökig. Néhány szám munkájuk illusztrálásához: öt év alatt 420 milliós lakossági beté­tet gondoztak és 48 ezer hi­telszámlán közel 3 milliárd forintos hitelállományt ke­zeltek. A körzeti fiók dolgozói 17 ezer háztartásnak könnyí­tik meg a havi pénzügyek intézését, ennyi átutalási be­tétszámlát vezetnek ugyanis a 85 millió forintos forga­lommal. A hatezemégyszáz ifjúsági takarékbetétben pe­dig 125 millió foritot őriz­nek. A „szédítő” számok és összegek mögött jól szerve­zett, pontos munka húzódik, túlóramentesen dolgoznak. S ez azért is figyelemre méltó, mert a dolgozók kö­zött mindössze négy férfi van. a többség gyermekes családanya, s ez a helyzet nehezen viselné el a túlórá­kat. A fő elvük tehát a pontosság, és a higgadt, tü­relmes ügyintézés. S hogy ez a gyakorlatban is így van, a kifogások és panaszok el­enyésző száma is jelzi. A fiók dolgozói eredmé­nyeik forrását a jó kollektí­vában és az értelmes hasz­nos brigádfeladatokban lát­ják. A Radnóti és a Petőfi szocialista brigádok már má­sodszor érdemelték ki az ezüst koszorús elismerést, többek között a Délibáb úti Általános Iskola és az 1. sz. öregek napközi otthonának támogatására szervezett tár­sadalmi munkájukkal, de említhetnénk a Nemzeti Színház építésének, illetve a Jósika úti óvoda fejlesztésé­nek támogatására szervezett akciókat is. A (negyei pártbizottság képvi seletében ’Majoros Károly és Szűcs János helyezett el koiszorút Tegnap ünnepeltük 40. évfordulóját a második vi­lágháború európai befejezé­sének. Nem született ingyen ez a várva várt béke:, a leg­több áldozatot a szovjet nép, a Vörös Hadsereg hozta földrészünk immár négy év­tizedes fegyvernyugvásáért. Reájuk, a hősökre: az or­szágunkban és a megyénk­ben elesett szovjet katonák­ra emlékeztünk tegnap a megyeszékhely koszorúzási ünnepségein. Délelőtt 9 órakor a váro­si temetőben lévő szovjet hősi emlékműnél a városi pártbizottság, a városi ta­nács képviseletében helyez­tek el koszorút. Ugyancsak koszorúztak a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok, a fegyve­res testületek, a város társa­dalmi és tömegszervezetei, a MÁV Járműjavító dolgozói­nak a képviselői. Megható pillanat volt, amikor a szol­noki Rákóczi úti iskola Szemjonov nevét viselő út­törőcsapata vendégeként, a megyeszékhely környéki harcokban elesett Szemjo­nov kapitány nővére is meg­koszorúzta hősi halált halt testvére sírját. Tíz órakor a Hősök terén lévő szovjet emlékműnél a magyar és a szovjet himnusz elhangzásával kezdődött az ünnepség. A megyei pártbi­zottság képviseletében Ma­joros Károly, a megyei párt- bizottság első titkára és Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára, a megyei tanács nevében Mohácsi Ot­tó, a megyei tanács elnöke és Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese helye­zett el koszorút az emlék­mű talapzatára. Elhozták a tisztelet virágait, köszörűit; az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakula­tok. a megyei fegyveres tes­tületek, a társadalmi és a tö- [megszervezetek, az MHSZ megyei és városi vezetősége, a Kőolajkutató Vállalat, a lakosság, a diákok, az út­törők, a kisdobosok képvi­selői. A koszorúzási ünnep­ség az Internacionálé hang­jaival fejeződött be. Békegyűlés a Járműjavítóban A bckegyűléjs résztvevői Rcv falvi Csaba ünnepi beszédét hallgatják Tegnap délután Szolnokon, a MÁV Járműjavító Üzeme művelődési házában a Szak- szervezetek Országos Taná- qsa, valamint az Országot; Béketanács békegyűlést ren­dezett. Az összejövetelen' részt vett Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Árvái Istvánt az SZMT vezető titkára, dr. Bene Zoltán, a HNF megyei Bizottságának tiszteletbeli elnöke, továbbá eljöttek a megyeszékhely nagyüzemei­nek küldöttei, a Zöldfoki- szigetek Bissau-Guinea, Mo- zambik hazánkban tanuló diákjai. A békegyűlés előadója Révfali Csaba, az Országos Béketanács elnökségének a tágja volt. Beszédében fel­idézte a második világhá­ború szörnyű véráldozatait, azt, hogy a nagy világégés hatvanegy országnak okozott szenvedést, és több mint 50 millió áldozatot követelt. A fasizmus szétzúzásával új korszak köszöntött Európá­ra. Igaz, ezt a békét napja­inkban nem kis veszély fe­nyegeti, de bízunk abban, hogy a szocialista békemoz­galom ereje, a népek össze­fogása képes meghiúsítani a háborús agresszorok, kalan­dorok terveit. Mit tehetünk mi a békéért folytatott harcban? kérdezte az előadó. Elsősorban azt, hogy megőrizzük belső nyu­galmunkat, stabilitásunkat, megbecsüljük vívmányain­kat, tisztességgel végezzük munkánkat, hiszen ez a fel­tétele további terveink meg­valósításának — fejezte be beszédét Révfalvi Csaba. Ez alkalommal az Orszá­gos Béketanács, a MÁV Jár­műjavító Üzem MSZBT tag­csoportját a békemozgalom­ban kifejtett eredményes te­vékenységéért Emléklap ki­tüntetésben részesítette. A békegyűlés az üzem mun­káskórusának ünnepi műso­rával fejeződött be.

Next

/
Thumbnails
Contents