Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-09 / 107. szám

1985- MÁJUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót végén VIT-majális Szolnokon Mai dalosok, kulturális programok, népművészeti kirakodóvásár, haditechnikai bemutatók, stadionbál, VIT-vágta A régi világot elnyelte az idő Ág ói délutánok Nagyszabású VIT-majálist szervez a hét végére — szombatra és vasárnapra — a KISZ Saolhokl megleli, Bi­zottsága. Szombaton 13 óra­kor Boros Lajos gitárpenge­tésére gyülekeznek a majá­lis résztvevői — a megye Jmajd minden tjelfcpülésérjűl érkeznek fiatalok — Szolno­kon a Kossuth téren. Hegyi Istvánnénak, a KISZ megyei bizottsága első titká­rának megnyitója után VIT- menet indul a Tiszaligetbe, ahol Zorán ünnepi műsorát hallgathatják meg a fiatalok. Délután a kultúra „uralja” a tiszaligeti szabadtéri színpa­dot; föllép — többek között — a Tisza Táncegyüttes, a Tallinnka, a Corvinka, a Szandácska gyermek nép­táncegyüttes, az öcsödi ha­gyományőrző népi együttes; — lesz aerobic-bemutató, rit­mikus sportgimnasztika és tapsolhatunk a kongói nép­tánc- csoportnak is, Mivel egyszerre több színpadon is zajlanak az események; a sportcsarnok melletti játszó­téren mai dalénekesek, pa- rodisták és a Galagonya ci- teraegyüttes szórakoztatja a közönséget. Lesznek megle­petések is; de erről majd a helyszínen. A tiszaligeti sé­tány mentén népművészek, népi iparművészek, kismeste­rek'; ajándéktárgy készítők, ■népművészetö és házipari szövetkezetek kínálják majd portékájukat. Rico-beruházás A Rico Kötszerművekben rövidesen befejezik a pró­bagyártást és megkezdik az üzemszerű termelést azon a két gépsoron, amelyet egy­szer használatos pelenkabe­tétek és egészségügyi textí­liák gyártáséra vásároltak egy NSZK-beli cégtől. A 20 millió forintos beru­házás lehetővé teszi, hogy még az idén teljes mérték­Nagy, tágas tér Jászbe­rényben a Széchenyi tér. Egyik végéből a másik nem is látható. No, nem a távol­ság, hanem a középen hal­mozódó több emelet magas sóderhegyektől. Az állami építőipari vállalat a közeli lakótelep építése miatt fog­lalta el a teret évekkel ez­előtt és betonkeverő-telepet létesített. A Pesti út burkolata a ke­verőtelepnél ér véget, innen kezdődik esők után a sár­tenger. Lehangoló, kiábrán­dító látvány iyenkor min­den sáros utca, de a Széche­nyi tér még kínál látnivalót. Az egyik oldalon elhagyott, hámló vakolaté épület, a másikon múlt századi, ro­gyadozó, nádtetős házikó. Mellette néhány éve össze­dőlt ház romja, ahol a bo­zótban kóbor kutyák találnak menedéket. A járdát víz le­pi és mivel nem talál magá­nak utat, a régi ház falát áztatja. Távolabb egy em­ber — egyedül a környéken — kapával tereli a Kőkép utcából csörgedező lét a víz­nyelő aknához. — Az éjszakai eső az ud­varokba keresne utat — mondja Kovács Ferenc —, ha nem könnyíteném az el- folyást, de az egész teret azért nem járom körbe. Bűz terjeng a közelben, sárba gyúrt szemét, papír A két színpad közötti be­tonsétányon a VIT-ek törté­netét elevenítik meg a fia­talok. Egész délután tart a családok és kollektívák játékos, vidám, ügjyességi sportvetélkedője, a zsákbanfu- tájstól az ugróiskoláig, sok­sok vidám feladattal. Ugyan­csak délután láthatunk kara­tebemutatót, eljönnek a szol­noki lovasklub tagjai és lo­vagolhatnak a gyerekek. Ugyancsak a Tiszaligetben állítják ki alkotásaikat a me­gye amatőr képzőművészei és fotósai, sátrat állít fel az Express, az Ifjúsági Lapki­adó, az Ezermester és köny­veket is vásárolhatnak az érdeklődők. Kora este zene szól majd a ligetben; háromnegyed hattól a Linda iskolazenekar, a dMadame Petuhova, az MRG, a Rockers, a WU—2 és Tóth Árpád szintetizátoros ad koncertet a sportcsarnok erkélyén. A sportcsarnokban este 7-kor kezdődik A báb­játékos című poperett a Rock Színház előadásában, A tiszaligeti stadion bálján előzenekarként a legendás Integrál állt össze erre az egy alkalomra, majd diszkó­párbaj és a Bergendy-szalon- zenekar show-műsora zár­ja a nap eseményeit. Vasárnap délelőtt az or­szágos VIT-vetélkedő megyei döntőjére bejutott csapatok ben hazai termékkel helyet­tesítsék az eddig tőkés orszá­gokból származó importot. A pelenka-, illetve egészség- ügyi betét gyakran szerepei a hiánycikkek listáján, az ellátás egyenetlen. A gyár­tók ígérik, hogy ez a helyzet már az idén megváltozik, folyamatosan küldenek a ke­reskedeleminek a külföldinél olcsóbb hazai korszerű ter­mékekből. nyloin emel gátat a fal mel­lett duzzadó víznek. Így kö­szönt a tavasz a Széchenyi térre. Egyik régi lakóját a tévé­ben közelmúltban véget ért sorozat elgondolkoztatta és tollat fogott. „A legnagyobb magyar miért érdemli ezt” — kér­dezte levelében Gregor Já­nos, aki időköziben a város másik részébe költözött, de szívén viseli a gyerekkori tér sorsát. „A térhez korábban sem illett a név, hiszen az ötvenes évekig anyaglelő és szemétlerakóhely volt. Azu­tán összefogott a környék és játszóteret, parkot készített padokkal, betonszegélyek­kel.” Nem sokáig tartotta ma­gát azonban a rend, lassan pusztulni kezdett minden, elhordták a padokat, a ját­szótereket is. Mikor a tanács az ÁÉV-nek ideiglenesen át­adta a teret, akkor már is­mét gaz és szemét uralta. Széchenyi István a múlt század első felében felrázta a tespedő országot, és elin­dította a fejlődés útján. Ta­lán nem venné zokon most a nevét viselő téren a gép- zúgást (ha már nem volt jobb megoldás), de a sze­métre és az elhanyagoltságra vajon kj adna neki magyará­zatot? L. P. vetélkednek 400 percben a Megyei Művelődési és Ifjúsá­gi Központban, annak kör­nyékén, valamint a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Fő­iskola sportudvarán. De már kora reggeltől nonstop műsor zajlik a VlT-udvarban, melynek bejárata az Ezer­mester üzletház mei. tt ta­lálható. (Kedvezőtlen időjá­rás esetén a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán.) Nemcsak szórakozhatnak, ta­nulhatnak is az érdeklődők, a fiatalok; például csuhébaba- készítést és léggömbfestést, népi körjátékokat, szövés-fo_ nást, a merészebbek kipró­bálhatják a fazekaskorongot, megpróbálkozhatnak tojás­festéssel, kosárfonással és népi hangszerek készítésével. Az Ipari Szakmunkásképző Intézet fiataljai fodrász, koz­metikus és szabás-varrás be­mutatót tartanak és ha kér­dezik őket, bizonyára jó ta­nácsokkal is szolgálnak. A rendezvények alkalmá­ból a KISZ megyei bizottsá­ga VIT-tombolát is árusít, melyek mától már megvásá­rolhatók a KISZ MB szék­házában, a városi KI§Z-bi- zottságoknál, az Ezermester Üzletházban és az Express- irodában, valamint a szolno­ki újságárusoknál; szombat, vasárnap pedig a rendezvé­nyek helyszínein. Sorsolás május 12-én, vasárnap 16.15- kor a VIT-udvarban lesz. Korszerűbb kereskedelmi raktárhálózat Az üzlethálózat folyamatos áruellátásának egyik alap- feltétele, hogy a kereskede­lem minél korszerűbb, jól felszerelt raktárhálózattal rendelkezzék. A Belkereske­delmi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a nagy­kereskedelmi vállalatok je­lenleg mintegy 5 millió köb­méter légtérben és 1,1 millió négyzetméter alapterületen tárolhatják az árut. A rak­tárhálózat korszerűsödését jelzi, hogy miközben a rak­tárak száma évről évre csökken, az alapterület, de különösen a befogadóképes­ség évről évre növekszik. Tizenöt évvel ezelőtt 1600 volt, jelenleg csak 1000 a raktárak száma, ugyanezen idő alatt azonban az alapte­rület 861 ezerről 1,1 millió négyzetméterre, a térfogat pedig 3 millióról 5 millió köbméterre növekedett. A kereskedelmi raktárak többségét korszerű gépekkel is felszerelték: 850 ezer ra­kodólap, több mint 8000 kon­téner, s mintegy 1800 emelő­villás, illetve elektromos targonca segíti a kereskedel­mi raktározás munkáját. A bérelt kisraktárak száma az elmúlt hét esztendőben 130- cal, illetve 80 ezer négyzet- méterrel csökkent. A legnagyobb előrehala­dást az újabban létesített öt magasraktár s az ezekben alkalmazott állványkiszolgá­ló gépek jelentik. Az utóbbi években legna­gyobb mértékben az ipar­cikk-kereskedelem raktárhá­lózata fejlődött, szakmánként azonban nem egyenlő mér­tékben. Az Amfora vállalat például Budaörsön, Győrben, Pécsett, Szegeden és Szolno­kon egyaránt korszerű rak­tárral rendelkezik, s noha a vas-műszaki szakmában a Vasért és a Ravill is gépe­sített raktárakat létesített, e területen nagyon sok még a régi, elavult tárolóhely. Meg­oldódott viszont az évek óta sok gondot okozó papíráru­raktározás is. Az öregek csak tanyákra emlékeznek. Aki Agón la­kott. tanyasi ember volt. Ta­nyát épített a szél fútta ho­mokon, és házat vásárolt Árokszálláson. Még ma is úgy mondják az öreg pa­rasztemberek, hogy „haza megyek”, ha Árokszálláson van dolguk. A négy évtize­des változás nem tudta el­mosni ezt a fogalmat, pedig közben egy negyedszázadig önálló is volt a község. A kétutcányi, ritkán el­szórt épületcsoport mellett új település nőtt ki a föld­ből néhány év alatt. Volt ott minden, ami egy igazi falu­ban kellett, és ez büszkeség­gel töltötte el őket, még ak­kor is, ha csak 1962-ben, a megyében utolsónak gyulladt ki náluk a villanyfény. A körzetesítés okait megértik, mégis fájlalja mindenki az elveszett önállóságot. Három évtized alatt felére csökkent a község lakossága, és most már nem éri el az ezret sem. Árokszállásra költözött a ta­nács, a tsz, a művelődési ház, az iskola is. Ingáznak a gyerekek is Macsi Sándor az árokszál­lási általános iskola igazga­tóhelyettese a körzetesítés óta jár be Ágóról. Naponta négy tanár és negyven-ötven gyerek indul félnyolc körül az árokszállási iskolába, majd ebéd után egyenként szállingóznak haza, ahogy dolguk és idejük engedi. Az otthon maradt alsó ta­gozatosok összevont osztá­lyokban tanulnak. Tanterem volna, de kevés a gyerek, csak két tanítónak adnak munkát Különös, hogy Jósz­ágon a régi tanyasi iskolák mintájára visszatérték a csendes és hangos órákhoz; amikor az egyik osztály fe­lel, a másik órára készül. Az iskolában kaptak helyet az óvodások, az egyiik elár­vult teremben pedig népraj­zi gyűjtemény idézi a hajda­ni árokszállási puszta és tanya világ paraszti életét. Annyi maradt meg abból, amit ott, szépen sorba rakva iát a ritkán odavetődő ide­gen, mert a régi világot el­nyelte az idő. A falu kicsi, mégis min­denhol tágasság, nagy mé­retek, hosszú utcák, égbe növő fák. Olyan az egész, mint egy félbe hagyott mű. A szeles, tavaszi délután nem talál senkit az utcán. Zárva az áruház, üres a presszó, nincs ügyfél a taná­csi kirendeltségen, és az üre­sen érkező autóbusz egy utassal főidül Berény felé. A művelődési ház két dolgozója dekorációt készít a íűtetlen könyvtárban. Is­kolás fiúk gyülekeznek fotó­szakkörre, de a hataLmas épület többi helyisége kong az ürességtől. Jobb időben zeneoktatás is volt, most por lepi a zongorát. A visszihan- gos nagyteremben vasvázas székek sorakoznak az oly­kor színpad, olykor mozivá­szon előtt. A falusiak sze­retnek moziba járni, a Nép­színház társulata sem isme­retlen, rendeznek bálokat, diszkókat is. A plakátok újabb rendezvényeket, elő­adásokat hirdetnek, és nem eredménytelenül — állítja a vezető —, mert ott még divatja van a teltházas mű­soroknak. Persze amíg a sze­zonmunkák el nem kezdőd­nek. Több fólia, mint ház A kertészkedésnek régi ha­gyománya van Ágón, együtt kezdték a szomszédos csá- nyiakkal. A környékben nagy fóliás híre van a falunak, azt tartják róluk, hogy sokat dolgoznak, de jól is élnek. Azért néptelen kora délután a falu, mert aki otthon van, a fólia alatt görnyed. Két idős ember küzd csak a szél­lel, megrakott kerékpárt tol­va. Elhaladnak az új telep talán egyetlen megmaradt Oncsa-háza előtt, melyen a lehullott tapasztás nagy da­rabon látni engedd a földiből, törekből gyúrt fekete falat. Hamarosan fóliasátraknál ágazik ketté az út, Ott kez­dődik az Öreg Ágó, a régi település. A párhuzamos, ritkán beépített, több kilo­méteres utca a megyehatár­nál ér véget, talán ezért is települt új helyre a központ, öreg Ágón a kerítések nem érik egymást, csak az utca- fronton jelzik a mezsgyét, legfeljebb a baromfinak ke­rítettek egy kis udvart. Móczár József né. szatyrok­kal megrakott kerékpárját egy elhagyott, alacsony ház kerítéséhez támasztja. Tyú­kok szaladnak elénk, kuko- ricaszárral betakart trágya­halmokat kerülgetve húzó­dunk a fóliasátorba. A szél rángatja, csapkodja a nylont, de nem tudja kikezdeni, ala­posan a vázákhoz erősítették. — Apósom ’73-ban halt meg, azóta üres a háza, mi műveljük a kertet. Teher az örökség, mert nincs segítsé­gem, alig várom, hogy a fér­jem nyugdíjba menjen, és otthagyja Pestet. Nem csoda, hisz otthon, az új telepen még disznók vár­ják, meg a háztartás. Ha jön a szezonja, Moczárné heten­ként háromszor viszi a sza­badföldi paprikát a kispiac- ra. Árokszállásra. A buda­pesti Bosnyák téri nagy piac­hoz autó kellene, oda szállít egyébként, aki teheti. Egy tiszta udvarra nyitok be. Idős asszony kínál hely­ivel a takaros kis ház kony­hájában. Kertész Antalné 37 éve él özvegyen, jószága nincs, 73 évesen mit is kez­dene velük. Takarít, főz, tyú­kokat nevel, és várja Pest­ről a fiát. — Kéthetenként hazajön, nagyon rendes fiú. Építtettem is egy kisházat az udvarra, hátha leköltöznének, de a menyem hallani sem akar róla. Az alsó épületben parket­tás szoba, meleg vizes fürdő­szoba, konyha, kamra van. Pesten sokért nem adnák, de Jószágon nincs értéke. A ritkán elszórt épületek között akadnak azért újak is. Az egyik fehér tufából rakott ház udvarán a kutyaugatás­ra nagysokára nyílik a fó­liasátor ajtaja. Szántó Iász- ióné nem beszél elragadta­tással a tűzdelésről, palántá­zásról, de ehhez ért, ezt csi­nálja. Gépész férje otthagyta szakmáját, együtt dolgoznak a kertben. Huszonöt éves együttlét után építettek, a szomszédos, félig elbontott, házikóból tavalyelőtt költöz­tök át, a befejezése azonban egyre késik. Ä lányok Sze­geden tanultak, ott is ma­radnak már, sóhajt lemon­dóan az asszony. Mikor új volt az autó, még elmentek kirándulni, de azóta csak a Bosnyákra járnak és néha leutaznak a lányokhoz. Büszkék a boltjukra A herényi, árokszállási üzemekben véget ért a mun­kaidő, megérkeztek a pesti ingázók is, megélénkülnek az utcák. Sűrűn nyílik az áruház ajtaja, tucatnyi ke­rékpár várakozik a presszó előtt. Odabent az ácsorgók és üldögélők zajában elkapok egy mondatot: „Ha Gyenes Jóska nyugdíjba megy, nem tudóim mi lesz?”. Az áruház vezetőjét illeti a dicséret, ne­ki köszönhetik az ágóiak, hogy nem kell sokat utazni­uk, otthon a tőkehústól a motoros kapáig szinte min­dent megkapnak. A házak mögött, hátul az ólakban, istállóban etetésre bőg, visít a jószág. Az ár­nyékok megnyúlnak, az el­csendesedő szélben kinyúj- tózlkodnak a tér fái. Az es­tére készülő falura pedig mintha ráhajolnának a kö­zeli rádióállomás antennái. Lukácsi Pál A vezsenyi napköziotthonos óvodát mintegy három esztendeje bővítették ki, azóta öt­ven kisgyermek részére tudnak kulturált kö rülményeket biztosítani reggel Tf-től délután 5-ig. Jelenleg negyvenhat apróságnak második otthona az óvoda Hazai egészségügyi textíliák Mit érdemei? Tisztelet a névadónak

Next

/
Thumbnails
Contents