Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

1985. MÁJUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé " képernyőié etett Az elmúlt héten, csütörtö­kön: újabb magyar tévédrá­ma ősbemutatója, A hattyú halála, Szántó Erika filmje. Az a műfaj, amelyből ma­napság kevesebb jut a kép­ernyőre. Már csak ezért is megkülönböztetett figyelem jár neki, meg alkotóit te­kintve is, hisz aki A hattyú halálát készítette, rendezte, már szép sikereket, feszti­váldíjakat mondhat magáé­nak, markáns egyénisége a televíziós művészetnek. A hattyú halála Mégis legfrissebb munkája némi csalódást okozott, nem a választott irodalmi anyag­hoz való „hűségében” — ör- kény-elbeszélések szolgál­tatták a forgatókönyv motí­vumait —, hanem minőség tekintetében. Egyébként is a hűtlenség kérdése általában akkor merül fel, ha a vég­eredményben nem síimmel valami. Persze megemlíten­dő, hogy a film alkotói elég­gé szabadon bántak az ör- kény-írásokkal, így azután nem is csoda, ha maga a film jóformán nem is hason­lít Örkényre — sokkal in­kább egy hagyományos drá­mára, modern nyelven meg­fogalmazva, a Macskajáték szerzőjének groteszk világa, jellegzetes humorú, szarkasz­tikus szemlélete meg sem je­lenik A hattyú halálában. Ez a film tehát nem Ör­kény, mégcsak nem is Örké­nyi, hanem Szántó Erika. Ami önmagában nem lenne vétek, a baj inkább az. hogy a létrehozott termék sem az a minőség, amelyet meg­szoktunk tőle, ez a filmje korántsem szerez hiánytalan élvezetet. Mindenekelőtt azért, mert túlzottan súlyos, sötét és komor feldolgozása egy művésznő lelkiismereti drámájának. A film alkotói abbéli igyekezetükben, hogy a főszereplő balerina tragé­diáját minél több oldalról, társadalmilag és, egyénileg is meggyőzővé, hitelessé te­gyék, a legkülönfélébb motí­vumokkal terhelik agyon a drámát. „Súlyfölöslege” in­nen származik. Nem elégsze­nek meg például az elvei mi­att börtönbe zárt férj ellen elkövetett asszonyi hűtlen­ség „otromba” bűnével, a tragédia okai közé bekap­csolják egy kisgyermek, La­cika halálát is, amely i/iint rossz álom, fel-felkísért a cselekmény folyamán több­ször is. Ezzel mondhatni, a következmény okká lép elő. így azután a filmben ok és, okozat kissé összekuszálódik. Továbbá van valami súlyo­san sorsszerű az egészben, már-már kissé misztikusan fatális, pedig ami Janicsári Júliával megesett (ő a film főszereplője) nagyon is egy­értelműen világos lehetne: egy megtévedt ember, aki vergődik, mert kijutni nem képes életének zsákutcájából. A kisfiú-halál motívumá­nak túlhangsúlyozása még azzal a negatívummal is jár, hogy a filmben elhalványul a társadalmi körülmények motivációja. Pedig Júlia „sorsát” elsősorban azok ha­tározzák meg, ha úgy tetszik, a történelmi körülmények szólnak bele magánéletébe. Lelkiismeret-furdalásának, gyötrelmeinek igazi okait azok a történelmi esemé­nyek szülik, melyek az ’50- es években játszódnak, köz­tük az ’56-os tragédia, ame­lyek alaposan próbára tet­ték a jellemet, s amelyek­ben Júlia sem állta ki a jel­lem próbáját. A hattyú halála végered­ményben a bűntudat drámá­ja azzal a végső kicsengés­sel, hogy az embernek ott kell jóvá tennie, amit hibá­zott, ahol elkövette bűnét, mert előle menekülnie re­ménytelen. Hiába próbálko­zik Júlia is Béccsel, hiába keres menedéket egykori szeretőjénél, az anyagilag megtollasodott, de művészi­leg, erkölcsileg lerongyoló­dott énekes oldalán, végül mégis csak hazakívánkozik, hogy otthon kísérelje majd meg rendbeszedni élete ösz- szekuszálódott szálait. Szép és hasznos gondola­tot igyekszik megfogalmaz­ni a film, de visszatérve az előzőekben mondottakhoz, a motívumok túlburjánzásával kissé elködösíti a főszereplő cselekvésének indító okait, s nem láthatjuk eléggé tisztán és világosan lelkiismeret- furdalásának valóságos em­beri-társadalmi motívumait, mozgatórugóit, másrészt a lélektani hitelesség vágyától vezérelve úgy meghányjifk- vetik Júlia cselekvéseit az alkotók, hogy ettől azután kissé lelassul a film ritmu­sa, el is nehezedik olyany- nyira, hogy a végére már kedve lankad a nézőnek, s a végső pontig nincs ereje el­kísérni lelki kálváriáján Jú­liát. Az alapvető kifogások el­lenére azért egy-egy jelenet­ben nem egy ragyogó színé­szi teljesítményre figyelhet­tünk fel, például a Törőcsik Mariéra, látszólag érzéket­len házvezetőnője, (szerepe szerint ugyanis a bécsi ope­raénekes mellett szolgál), fájdalmas, belső sebeket hor­dozó magános ember; és em­lékezetes Andorai Péter halk szavú, de végtelenül nyugtalanító figurája, aztán Kállai Ferenc kiégett opera­énekese és természetesen Jú­lia szerepében Esztergályos Cecíliának is vannak pilla­natai. Csakhogy a pillanatok, még ha emlékezetesek is, csupán egy film részletei, nem pótolhatják az egész varázsát. Röviden A dalnak Sokféle kultusza lehet; vannak országok, ahol dalosünnepekkel hódolnak neki. Televíziónk is hűséggel szolgálja ügyét, s igen ügye­sen. Legújabban az ötperce­seivel. Népdalkórusok című műsora rendre egy-egy dalt lop be a nézők leikébe kóru- sos feldolgozásban. Televí­ziónk jól ismerte fel a lehe­tőséget, hogy a képzőművé­szet, a költészet percei után a dalnak is állandó rovata lehet a képernyőn. Hogy ez a néhány perc kevés? A fé­lelet egy most induló hatré­szes gála, hogy tudniillik igény több is volna rá. Va­sárnap esténként a Vigadó­ból egy-egy órás dalműsort kapunk, neves énekesek, díj­nyertes együttesek, népdalo­kat éneklő pávakörök elő­adásában. A dal koncertjén pódiumra lépnek idős nép­művészek. és hallatják daios hangjukat a fiatalok is. Az első este még a hallgatóság is dalra fakadt — régi dal­versenyek hangulatát idézve. A gála programja változa­tos, kedvünkre válogatha­tunk belőle, Baranyi Ferenc szorgalmas műsorvezető­ként szíves szavakkal csinál Szállást a felhangzó dalok­nak és előadóiknak. Nekem nem minden produkció tet­szett a „nyitányon”, de ma­ga az ügy, a dalápolásnak ez az újabb módja, imponál. Szülőföldjeim címmel va­sárnap este az éppen 75. szü­letésnapját ünneplő Tatay Sándor mutatta be a neki kedves dunántúli helyeket, bakonybeli szülőfaluját és immár véglegessé váló lak­helyét, Badacsonyt. Tatay íróként kitűnő elbeszélő, nagyszerű mesélő, élőszóban kevésbé ragadott magával. A vele készített dokumentum- filmnek, vallomásnak főleg azok a részei sántítottak, amelyekben az író a telepü­lések társadalmi átalakulá­sait próbálta bemutatni. Igyekezete kissé esetlennek, ügyetlennek tűnt. Tatay — úgy látszik — olvasva az igazi. V. M. Nemzetközi történész­konferencia A győzelem napján, Kisújszálláson Műsoros délután Nézzük együtt, hallgassuk együtt címmel kiállítással legybekötött műsoros dél­utánt rendez holnap a kis­újszállási Kossuth úti Álta­lános Iskola úttörőcsapata, KISZ-alapszervezete és párt­■csoportja. A pfogramra, amellyel a győzelem napja előtt tisztelegnek, a pedagó­gusok és gyerekek meghív­ták a szülőket, valamint, az iskolát patronáló' üzemek, vállalatok képviselőit is. Kétnapos nemzetközi tör­ténészkonferencia kezdő­dött tegnap Budapesten a Kossuth klubban. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és a budapesti Osztrák Kulturális Intézet által rendezett — az 1918— 1925 közötti időszak közép- kelet-európai munkásmoz­galom történetének kérdése­it megvitató — snrdlu mintegy 30 neves történész: csehszlovákiai, jugoszláviai, lengyel, magyar, osztrák és román szakember vesz részt. A tanácskozást Erényi Ti­bor, a Párttörténeti Intézet igazgatóhelyettese. Kari Schramek, az Osztrák Kul­turális Intézet igazgatója, valamint Rátkai Ferenc mű­velődési miniszterhelyettes nyitotta meg. Beszédeikben egybehang­zóan üdvözölték az egyedül­álló és újszerű vállalkozást, amelynek során valamennyi érintett ország szakemberei együttesen tekinthetik át az Osztrák—Magyar Monar­chia szétbomlása után önálló életet kezdett társadalmak első időszakát, e korszak munkásmozgalmát. A tanácskozás első napján a résztvevők magyar, osztrák és jugoszláviai történészek előadásait hallgatták és vi­tatták meg, amelyek egye­bek között az 1920-as évek magyarországi munkáspárt­jainak tevékenységével, Ausztria 1918—19-es törté­nelmével, valamint a két vi­lágháború közötti időszak jugoszláviai munkásmozgal­mával foglalkoztak. Radnnti-szobrot avattak Hatvanban. A városban a Szocialista Brigádok terén avatták fel Borbás Tibor M.unkácsy-díjas szobrászművész alkotását, amely Radnóti' Miklós költőnek állít emléket Video, dia, plakát 0 politikai ismeretterjesztés szolgálatában A Reflektor Kiadó programjából A videotechnika elterje­désével párhuzamosan, egy­re sürgetőbben jelentkezik az igény a műsoros és okta­tást segítő videokazetták iránt. E fokozódó igényt kí­vánja kielégíteni a szemlél­tető anyagok készítésével és kiadásával az, MSZMP 1985. január elseje óta működő kulturális szolgáltató kis­vállalata, a Reflektor Kia­dó. (A jogelőd a Kossuth tK/önyvkiadó Vállalat szem­léltető osztálya). A kiadó a korszerűbb és tágabb értelemben vett szemléltető propagandate­vékenységet folytat. Képek­kel, grafikával és grafiko­nokkal/, térképekkel gazda­gon illusztrált könyvek se­gítségével kívánja az olvasó, a tanuló fiatal, és idősebb 'emberekhez közelebb vinni a „komolyabb kérdéseket”, vizuális fogódzót is nyújtva az adott téma ismeretanyag­ként való feldolgozásához. Ilyen például a hat nyelven a közelmúltban megjelente­tett Képek a felszabadult Magyarország 40 évéből cí­mű album, benne dokumen­tumképekkel, A 40. évfordulóra jelentet­te meg a Magyarország fel- szabadulástól napjainkig cí­mű 55 darab diapozitívból álló összeállítást. A diaanyag feldolgozását kísérőfüzet segíti, amelynek felhasználásával, helyi pél­dákkal, témákkal kiegészí­tett hangkazetta készíthe­tő. Ugyancsak a 40. évfordu­lóra készültek a plakátok, hang- és videokazettán mű­sorok. A 3 órás videoműsor- ban 12 neves történész ke- ■ rekasztal-ibeszélgetésben elemzi a négy évtized fej­lődésének történetét, miköz­ben mindaz, ami a műsor­ban elhangzik, dokumentum­film segítségével megeleve­nedik a hallgatók és nézők számára. A .politikai oktatást, a kép­zést és a továbbképzést se­gítő anyagok — mint pél­dául Berend T. Iván akadé­mikus kétszer 1 órás előadá­sa a magyar gazdaság és a gazdaságirányítás történeté­ről!). vagy a legújabb 1 órás videoműsor a nyolcvanas évek kapitalizmusának sok­oldalú bemutatására vállal­kozik a kaposvári elméleti konferencia anvaga alap­ján — kép- és filmanyaguk­kal megragadják a figyel­met, segítik a jelen össze­tett. bonyolult világoolitikai eseményeinek megértését, és a naponta felvetődő kérdé­sek megválaszolását. Türelemmel, tapintattal... Rajzos sikerek a kisegítő iskolában Hosszú évekig általános iskolás gyerekeket tanított a rajzra, a művészetek isme­retére szeretetére Hódosi Pi­roska. Amikor hat esztende­je Ajkáról Szolnokra költö­zött egyúttal a pedagógiának is egy új, számára addig is­meretlen területére érkezett; a kisegítő iskolában tanuló gyerekek nevelését vállalta el. A hat esztendő számos szép sikert hozott munkájá­ban. Legutóbb a felszabadu­lásunk évfordulójára kiírt megyei rajzpályázaton szere­lmeitek eredményesen tanít­ványai. — Nagyon örülök a gyere­kek sikereinek — mondja. — Annál is inkább, . mert nekik sokkal jobban meg kell küzdeniük az eredmé­nyekért, mint teljesen egész­séges társaiknak. Sajnos ta­nítványaim többsége zilftlt, hátrányos családi körülmé­nyek között él, nem kapja meg azt a szülői gondosko­dást, támogatást, amely egy gyermek kiegyensúlyozott érzelmi, szellemi fejlődésé­hez szükséges. A gyerekek sérült idegrendszerrel kerül­nek hozzánk, szeretetet. ta­pintatot, türelmet igényel­nek. Hódosi Piroska kiegyen­súlyozott ember, már a meg­jelenése is derűt, nyugal­mat, biztonságot áraszt. — Ezek a tulajdonságok azt hiszem nem hiányozhat­nak a kisegítő iskolában ta­nító pedagógusokból. Ám nem csupán a pedagógus, hanem a környezet is nevel. Ha szétnéz az iskolában lát­hatja, hogy mennyire igyek­szünk harmonikus, szép, tiszta környezetet teremteni a diákoknak. Otthon sokszor mindennek az ellenkezőjét tapasztalják, az iskolában válik számukra természetes­sé a természetes. A környezet valóban szép, A falakat — talán nem is véletlenül — Hódosi Piros­ka festményei és tanítvá­nyainak rajzai díszítik. — Amikor általános isko­lában tanítottam azt tapasz­taltam, hogy a gyerekek tele vannak élményekkel és per­sze ez a fantáziájukat is „meglődítja”, rajzaikon is visszatükröződik. Itt ennek a fordítottja igaz. Bezárkó- zottak, élményszegények a diákjaink. A legnagyobb fel­adatomnak éppen azt tar­tom, hogy nyitottá tegyem őket, hogy felfedezzék a ter­mészet, a környezet szépsé­geit. Rendszeresen járunk kiállításokra, de ha csak az utcán sétálunk, akkor is fel­hívom a figyelmüket egy-egy A rajzórák nem „tanórák”... Hódosi Piroska: A sikerél­mény fontos ,a gyerekeknek szép épületre, szoborra, de éppígy a fáról lehulló fale­vélre, vagy egy szál virágra is. A tananyagban nem sze­repelnek művészettörténeti ismeretek, ennek ellenére megismerkedünk a különbö­ző korokkal, stílusokkal, a legjelentősebb alkotókkal, természetesen amennyire a gyerekek képességei engedik. Hódosi Piroska órái nem is annyira tanórák, mint in­kább beszélgetések, önfeledt „kitárulkozások” a ceruza, a festék, az agyag, a kréták, a színek és formák segítsé­gével. — Ehhez az „önfeledtség- hez” hosszú út vezet. Elein- , te „görcsösek” a gyerekek. Ha a kirajzolt vonalon vé­letlenül túlfut az ecset, a kétségbeesésig el tudnak ke­seredni, tele vannak a ku­darctól való félelemmel. Ilyenkor kell biztatni, segí­teni, megnyugtatni őket. A sikerélmény rettenetesen fontos kis életük alakulásá­ban. Azért is szerepelünk a különböző pályázatokon, hogy érezzék, tudják; helyt tudnak állni egészséges tár­saik között. Ezek a gyerekek nem érnek kevesebbet a többieknél, csak sokkal ne­hezebb sors jutott nekik. Fotó: dg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents