Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

1985. MÁJUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egyre népszerűbb a kiskörei víztározó Horgászok „paradicsoma” lehetne Rendezett csónakkikötők kellenek —Tervek a fejlesztésre MEGMÉRETIK TANÍTVÁNY ÉS TANÁR Érettségire készülnek a szakmunkásképzőben Az idei ‘horgászati szezon dömpingje előtt ült össze ta­nácskozásra a MOHOSZ Szolnok megyei IB Tisza II. szakbizottsága, hogy számve­tést készítsen a múlt évről, s megjelölje a kiskörei víz­tározót érintő soron követ­kező feladatokat, állásfog­lalást alakítson ki néhány egyre sürgetőbb kérdésben, amelyek az elmúlt év során többször felborzolták a ke­délyeket. Több vendég A- víztározó népszerűsége folyamatosan növekszik, év­ről évre 10 százalékkal több horgász keresi fel jó fogás reményében a vizet. A mint­egy 7 ezres, területi enge­déllyel rendelkező stabil •horgiásztálbor mellett egyre több napidíjas vándor hor­gász látogatja a Tisza Il-t. Számuk a múlt évben elérte a 17 ezret. A növekvő hor­gászlétszám egyre sürgetőb­bé teszi, hogy kialakuljon a tározó végleges rendje, a lá­togatottság tárgyi, anyagi feltételei, szabályzati előírá­sai. Ennék megfelelően a szak- bizottság módosította a ha­lászat rendjét, tilalmat ren­delt el a tiszaörvényi mo- rotvára, május 1-től szep­tember 30-ig hálós halásza­ti tilalmat az élő folyón, szabályozta a varsák leraká­sának módját. A szokványos beszámolón túl élénk vitát váltottak ki azok a meg nem oldott kérdések. amelyek nem hagyják nyugton a pi­henni odaérkező horgászok kedélyét. Évekkel ezelőtt már dön­tés született a horgászkikö­tők helyéről, ugyanakkor ki­építésük, üzemeltetésük ügyében a mai napig nem sok minden történt. A MOHOSZ rendelkezik ugyan erre a célra bizonyos pénz­zel (mintegy 2 millió fo­rint), amely a tervezett ki­kötők kiépítéséhez édeske­vés, ha nem párosul széles társadalmi összefogással. A kikötők üzemeltetése a MOHOSZ állásfoglalása sze­rint a helyi tanácsok dolga. A rendezett kikötők hiánya nehezíti a vízügyesek mun­káját is. — a legkülönfélébb helyeken lelakatolt név és cím nélküli ladikok akadá­lyozzák a partmenti munká­latokat. A vízügyesek türel­mének köszönhető, hogy a tiltott helyre kötött csóna­kokat még nem szedték ösz- sze, és szállították be a kis­körei vízügyi bázisra. A csó­nakok nyilvántartása ügyé­ben is rendet kell teremte­ni, előbb-utóbb szükség lesz arra. hogy azok a vízi jár­művek, amelyeknek állandó kikötési helye a tározón van — nyilvántartási számokkal legyenek ellátva. A másik legnagyobb gond a gáton való közlekedés és a vízparti táborozás kérdéskö­re. Az elmúlt nyáron jó né­hány horgász volt alanya, részege rendőri intézkedéri­nek. A vadkempingezést és a gáton való közlekedést leg­többször helyszíni bírsággal, a súlyosabb esetekben sza­bálysértési feljelentéssel in­tézte el a hatóság. (Az idén valószínűleg ugyanígy lesz!) Horgászok, turisták, üdü­lő vendégek a sokat reklá­mozott, s emiatt egyre nép­szerűbb tározótóhoz nyaran­ta tízezrekben kifejezhető sokaságban érkeznek, a hely­színen azonban különböző tilalomfákkal találják szem­ben magukat, amelyek — tegyük hozzá, — nem éppen vendégcsalogatók...! Az ide­ális az lenne, ha a vendég körbe kocsikázhatná a vizet, ha hétvégére letelepedve za­vartalanul élvezhetné a mes­terséges, ám mégis igazi vadvíz romantikáját. Autóparkoló épül Ezzel szemben nézzük a vízügyesek érveit. Tiszai Jó­zsef kiskörei szakaszmérnök elmondta, a víztározót mint állóvizet megerősített árvíz- védelmi töltés veszi körül, amelynek védelme és óvása rendkívül fontos feladat. Az utóbbi négy év megnöveke­dett forgalma azonban már­is előidézte, hogy a töltés burkolat nélküli teteje he­lyenként 30—40 centiméter­rel lekopott, pótlása százez­rekbe kerül. Sarud térségé­ben drasztikus módon; a szi­várgók befolyóinál történt útátvágással kénytelenek (voltak! megszüntetni a gá­ton való közlekedést. Ugyan­is a kényelmes horgászok Emlékezés Gär dós Mariskára Születésének 100. évfordu­lója alkalmából kedden a Mező Imre úti temető Mun­kásmozgalmi Panteonjában megkoszorúzták Gárdos Ma­riska író, újságíró emlék­tábláját. A kegyelet és a megemlé­kezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Bu­dapesti Bizottságának, a Ma­gyar Nők Országos Taná­csának, a Magyar Üjságírók Országos Szövetségének, a (Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetségének, a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének a képvi­selői, valamint családtagjai, a nevét viselő szocialista bri­gád tagjai és egykori harcos­társai helyezték el a magyar munkásmozgalom kiemelke­dő egyéniségének emléktáb­láját. A koszorúzási ünnep­ség az Internacionálé hang­jaival ért véget. A III. kerületben. Gárdos Mariska egykori lakóhelyén a kerület'párt-, állami és tö­megszervezeteinek képvise­lői megkoszorúzták az író­nő nevét viselő utcában el­helyezett emléktáblát. Gárdos Mariska 1885-ben született Nagyberényben. A századfordulóitól kezdődően a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt tagjaként ak­tívan bekapcsolódott a mun­kásmozgalomba. A Magyar Munkásnő Egyesület egyik alapítója volt, s első szer­kesztője lett a Nőmunkás cí­mű lapnak. Gárdos Mariska a kereskedelmi alkalmazot­tak tevékeny szervezőjeként, szakszervezetük vezetőségi tagjaként küzdött a dolgozók jogaiért. A Tanácsköztársa­ság idején vezető tisztsége­ket töltött be, majd a ta­nácshatalom megdöntése után emigrált. Hazatérését követően 1932-től a balolda­li szociáldemokrata ellenzék egyik vezetője lett. Jubileumi emlékülés Jubileumi emlékülést tar­tott a napokban a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának kunszentmár­toni csoportja, az igazgatói munkaközösséggel együtte­sen. Művelődésügyünk idő­szerű kérdéseiről Fábián Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára tartott előadást, majd az óvodai, az általános és középfokú Oktatási intézmé­nyek fejlődéséről hangzottak el korreferátumok. A negy­venéves dinamikus fejlődést kiállítás is szemléltette. százai a zárt gátkapukat fel­törve álltak gépkocsijukkal közvetlenül a vízpartra — szinte kocsiból horgászni — pusztítva a keréknyomokkal a rézsűt, s növényzetét! A sajátos, homlokegyenest ellentétes nézetek között előbb utóbb mégis meg kell találni a kompromisszumot. Történtek is erre biztató lé­pések. A MOHOSZ főtitká­ra látogatást tett a KÖTIVI- ZIG igazgatójánál, ahol több órás tárgyalás után megál­lapodtak abban, hogy kísér­leti jelleggel két csónakki­kötő közelében a gát víz fe­löli oldalán autóparkolót alakíthat ki a MOHOSZ. A horgászforgalmat figyelem­be véve a tiszaörvényi, illet­ve a tiszaderzsi vagy a tisza- szőlősi csónakkikötő rende­zéséiben állapodtak meg. Megjegyzések (A jegyzetíró el tud kép­zelni további kampromisz- szumokat, megoldásokat is. |A kiskörei tározó térségé­ben érdekelt szervek és. hi­vatalok — a MOHOSZ, a vendégcsalogató utazási iro­dák, Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal, stfo. anyagilag hozzájárulhatná­nak például a gát rendsze­res- karbantartásához. Cse­rébe a vízügy feloldhatná a közlekedési talalimat... Vagy: Borisod miegyébén megálla­podás született a MOHOSZ és a megyei rendőrkapitány­ság között, hogy azokat a horgászokat, akik érvényes területi engedéllyel vagy na­pi jeggyel egy hétvégét sáto­roznak a vízparton, tisztán tartva környezetüket (nem nyaraló családokról van szó!) békén hagyják a rend­őrség emberei. A módszert csak alkalmazni kellene!) A sok meg nem válaszo- latlan kérdés után megfogal­mazódott az ülés résztvevői­ben az a gondolat is, hogy ez a szervezet a jelenlegi körülmények között érdem­ben tudja-e intézni az emlí­tett problémák orvoslását, vagy célszerűbb volna, ha önálló intézőbizottságként működne. Az ügyben a MOHOSZ vezetőségének kell döntenie! T. Katona László Első csoportok májusban Fácánok és gépi kotlák A tavasz megérkezését a virágba borult fák mellett az is jelzi,, hogy megkezdő­dött az alföldi mezők tarka tollú, szárnyas apróvadjai­nak, a fácánoknak a mester­séges keltetése. A megyei vadásztársaságok abádszaló- ki fácánoskertjében és kelte­tőjében április 13-án 24 ezer, 19-én pedig további 42 ezer tojást raktak az újonnan vá­sárolt két új francia Náció­nál keltetőgépbe, valamint a korábbi Viktória típusú be­rendezésekbe. Együttesen 12 gépi „műkotló” árasztja az előírt meleget a tojásokra. A házi baromfinál érzéke­nyebb és nagyobb gondossá­got igénylő, mesterségesen keltetett fácáncsibék első csoportjai május hetedikén látnak napvilágot. A szakem­berek azt vácják, hogy az újonnan üzembe állított francia importgépek javítják a kikelt csibék arányát,, a speciális berendezésekhez ugyanis többek között elő­keltető és bújtató is tartozik, tehát közelít a természetes körülményekhez, állapotok­hoz. A természetes hazai fácán­állomány gyarapítására az apróvadgazdálkodásban élen­járó megye vadásztársaságai 600 ezer tojásból négyszáz- ezer csibe kikelésére szállí­tanak. A megye több középisko­lájában vesznek részt szak­munkásak levelező tagoza­ton szakközépiskolai kép­zésiben. Három éve Jászbe­rényben, a 606-os számú Klapka György Szakmun­kásképző Intézetben is meg­van a lehetőség, hogy a vég­zett szakmunkások szakkö­zépiskolai érettségit szerez­zenek. Hároméves tanulás után most jutott el az első végzős osztály az érettségiig. A bizonyítvány, illetve a mögötte lévő tudás újabb le­hetőséget kínál a tanulók szakmai fejlődésében, sze­mélyes érvényesülésében, egyúttal minősíti az iskolát, a tanárok munkáját is, az­zal, hogy hamarosan kide­rül: megfelel-e az iskola a magasabb követelményeknek. Az oktatást minisztériumi hozzájárulással vették át, néhány év kihagyás után, az Erősáramú Szakközépiskolá­tól. Bethlendy Béla igazgató elmondta, hogy régóta kér­ték a szakközépiskolai fel­nőttképzést, hiszen a szak­ma elsajátítása során 3 év alatt a tanulók megismer­kednek a tanárakkal, az ok­tatási-nevelési elvekkel. A következő 3 év pedig maga­sabb elméleti követelmények mellett is könnyebb az isme­rős környezetben. — Elsőrendű célunk to­vábbra is az, hogy jó szak­embereket neveljünk az ipar és a mezőgazdaság számára. A tehetséges fiatalokra azon­ban jobban figyelünk, és mi­vel a továbbképzés is nálunk van, nagyobb hatással is va­gyunk rájuk. Így már ko­rábban kialakul, kiben mi rejlik, képesbe, akarja-e az érettségi bizonyítványt meg­szerezni. A szakmunkások szakkö­zépiskolájába többnyire rög­tön a szakma megszerzése után jelentkeznek a fiatalok, így megszakítás nélkül, ösz- szesen 6 év alatt kapnak érettségi bizonyítványt. A három év kereset miatt ez sokuk számára kedvező, hi­szen a 8. osztály után jóné- hányan a szülők anyagi le­hetőségei miatt kényszerül­tek szakmát választani. A középfokú végzettség maga- saDű beosztások betöltésére is lehetőséget ad, megnyitja az utat az egyetemi, főisko­lai tanulmányok előtt, de mind gyakoribb, hogy a fia­tal szakmunkás egyszerűen „csak” tanulni akar, általá­nos műveltséget szeretne szerezni. Ezt kívánja olykor a speciális gépekkel felsze­relt munkahely, de az álta­lános társadalmi igény is. A induló létszám több mint a felére csökkent,‘ most harmincnyolcán készülnek a Vizsgákra. Munka mellett a heti 10—12 órás tanulás na­gyobb megterhelést jelent, mint a nappali tagozatos ok­tatás, még akkor is, ha csa­ládalapítás! gondok nem ter­helik a fiatalokat. A lemor­zsolódásban a magasabb kö­vetelmények, a bejárási, családi okok játszottak sze­repet, voltak olyanok, akik a munkaidővel nem tudták egyeztetni az iskolába járást. Az csak ezek után fog el­dőlni, hogy mit ér a szak­munkásképzőben szerzett érettségi, de az igazgató nem félti sem a tanulóit, sem a pedagógusokat. A szintet a tankönyvek, a tanterv és a vizsgakövetelmények szab­ták meg, a tanárok pedig nagy lelkesedéssel fáradoz­tak azon, hogy a követelmé­nyeknek megfeleljenek. Behiendy Béla optimizmu­sát támasztják alá a tanul­mányi versenyeken elért eredmények, ahol első ízben szerepeltek a felnőtt tanít­ványokkal. A megyei verse­nyen négy tantárgyból há­romban a jászberényi szak­középiskolások voltak a leg­eredményesebbek. Négy me­gye területi döntőjén pedig matematikából Járomi Ven­del az első, történelemből Varga János a második he­lyezést hozta el, ég szereztek magyarból egy ötödik helyet is a herényiek. Kitűnő szak­munkásvizsga után folytat­ták a tanulást, az érettségi után pedig a Miskolci Ne­hézipari Egyetemre felvéte­liznek — Vendel a gépész, János a jogi karra. A ver­seny felvételi előkészületnek is jó volt. — A továbbtanulás miatt jobb lett volna talán gimná­ziumba járni, vagy később jött az elhatározás? — Géplakatos vagyok, és az, hogy tudom a szakmát, nem lesz hátrányomra, ha felvesznek — mondja Ven­del. János egy gimnáziumi év után változtatott iskolát, mert elmaradt az általános­ban megszokott eredményei­től. Elhamarkodottan vá­lasztott szakmát. A kitérő után a versenyen nyújtott teljesítménye önbizalmat adott neki. hogy eredeti el­képzelését megvalósítsa. Az iskola is önbizalmat nyert az elmúlt 3 év tapasz­talatán. A személyi és tár­gyi feltételek lehetővé te­szik, hogy a szakmunkás- képzés mellett felkészül jön a nappali tagozatos szakkö­zépiskolai oktatásra is. L. P. Az „expresszív realista Kl)hán György kiállításán képei Bivalyos szekér napkorong­gal lyan vigadói élének szán. ták itt a gyulai nép­kert központjában. Meg­jegyezném, hogy a költő Si- monyi Imre által oly szépen megénekelt híres és népsze­rű nyári színkör is itt működőit. Később — 1952 és 1975 között — volt művelődési ház, majd 1979-től itt kapott otthont a több, mint 3000 festményből és grafikából álló Kohán-ha- gyaték. A tátogatok általá­ban elismeréssel szólnak ar­ról, hogy az épület a több­szöri átalakítás után is őrzi a századforduló hangulatát. E múzeum leglényege ter­mészetesen a Kohán-életmű keresztmetszetét bemutató kiállítás: a különleges dina­mikájú. nagy méretű tábla­képek, a rendkívül biztos kézről tanúskodó -grafikák, a .Hányás” és „bivalyos” ké­pek, az erőt sugárzó paraszt- asszony-sorozat, az elmúlást oly megrendítően idéző ké­pek. — vágner — — fotó: T. K. L. — Igazi szellemi kaland, a gyulai Kohán Múzeumot meglátogatni. A „kaland” alapja az állandó kiállítás képkollekciója: az 1967-ben elhunyt Kossuth-díjas fes­tőművész, Kohán György művészi hagyatéka. Ibos Éva, a múzeum veze­tője így jellemzi a kiállítás­hoz írott „kalauzában” Ko­hán Györgyöt: „Az Alföldön élő művészek nemcsak em­berként, hanem alkotóként is az itt élő emberek felé fordultak. A paraszti élet ábrázolását vállalták. Ennek az életnek verítékes küzdel­meit, ősi indulatait; nem fe­lejtkezve azonban meg az Alföld szín_ és tájbeli szép­ségéről. Képeiket hol tömör és gyászos drámaiság hatot­ta át, hol életerős, líra. Ex­presszív realizmusnak nevez­te Németh Lajos az alföldi festő stílusát. S olajfestmét nyein Kohán ezzel a szemlélet- móddal vállalt rokonságot”. A múzeumban tett látoga­tásunk alkalmával Ibos Éva bemutatta magát az épüle­tet is. — A múlt század végén épült — eredetileg amo­A csarnok méltó otthona a gyűjteménynek Az 1960-ban festett „Paraszt­asszony”

Next

/
Thumbnails
Contents