Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-06 / 104. szám
1985. MÁJUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Uramisten Jobb, ha hét fej hajol össze Beszélgetés dr. Kulka Frigyes professzorral . A napokban Szolnokon tudományos orvosi tanácskozást rendeztek, amelynek témája a mellkassérültek ellátása volt. A konferencián az ország valamennyi jelentős kórházából, klinikájáról mellkassebészek, baleseti sebészek és aneszteziológusok vettek részt. Az egyik jeles szakemberrel, dr. Kulka Frigyes professzorral, a Magyar Sebésztársaság alelnökével beszélgettem a témáról. Uramisten! Sajek Oszkár, a sánta (volt) artista kiált így fel, amikor végre megtudta a nagy titkot, vagy ha úgy tetszik, megérttett valamit egy magatartásformából. De a néző is könnyen így sóhajthat fel a film fele-harmadakor: uramisten, mibe csöppentem! S ha már így bosz- szankodik a nézőtéren, már elismerte, hogy része a film meglehetősen bonyolult gondolatvilágának, s figyelni kezd. A rendező — elsőfilmes, de ez mindegy!— gondoskodik róla, hogy legalább tűnődő emberek menjenek ki 'az előadás végeztével, az Uramisten vetítéséről, legalább olyanok akikben ilyen, vagy olyan kétségek születtek. A történet nem, akármilyen, de jó sztorikban nincs nálunk hiány. Az Uramisten két főszereplője Felekí Kamill és Eperjes Károly viszont gyengébb, érdek, telenebb mesét is diadalra vitt volna. S egy harmadik nagyszerű színész, Garas Dezső is „beszáll” néhány jelenetre, így aztán — tőlük! — igazi élmény a film. Bizarr, annyi bizonyos, — de az élet, a hétköznapok valósága, nem az? „Néha” és „olykor”, ahogy óvatoskodva írni szoktuk. Pedig többször „adódik” néha is, olykor is, csak nem vesszük észre, vagy nem akarjuk. De Binder Lipótot és Sajek Oszkárt nem lehet nem észrevenni életünkben. Az egyik tud valamit, a másik meg akarja szerezni tőle a titkot. Különös, nemcsak gondolati párbaj kezdődik a két ember között. Mivel a cselekmény közvetve is a cirkusz világában játszódik, hiszen szereplői a manézshez kötődnek, így a világszám — volt világszám! — ismerője, hajdani mívelő- je a porond nyelvén mondja ki az Uramisten lényegét: „Mindenkinek ki kell találnia a maga produkcióját”. Binder Lipót „szentenciája” a film kulcsmondata. Ezen belül mindenki arra gondol amire akar, s úgy értékeli Binder önzőségét, netán Sajek törtetését, ahogy akarja, a lényeg változatlan: ki-ki harcoljon meg önmagáért. Vitatható persze az Uramisten számos részigazsága, talán menthetetlenül sokat is belemagyarázunk a filmbe, de az bizonyos, hogy gondolatilag nagyon izgalmas az Uramisten, a színészi játékok révén pedig klasszikus értékű. A sikernek Máthé Tibor alakító részese, aki a legutóbbi filmszemle operatőri díját kapta meg ezért a munkájáért. A hét végén Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezték meg a szövetkezeti színjátszó csoportok területi' találkozóját. A fesztiválon — amely egyben a csoportok minősítésére is lehetőséget adott — szegedi, barcsi, jánoshalmai, kecskeméti, fehérgyarmati, dunaföldvári', debreceni és szolnoki színjátszók mutatkoztak be. (Lapunk keddi számában visszatérünk az eseményre.) Képünkön a Híd amatőr színház tagjai Albee: Homokláda című egy- felvonásosának előadása közben — Professzor úr, miért fontos, hogy több szakma képviselője együtt tanácskozzék a mellkassérültek ellátásáról? — Hazánkban a szív. és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek után a balesetek következnek a halálokok listáján. A baleketek többsége poiitraumával jár. Ez azt jelenti, hogy több szervet ér olyan súlyos sérülés, amely az életet veszélyezteti. Évente mintegy tízezer olyan mellkassérülés történik, hogy a beteg kórházi ápolásra szorul. Közülük ezernek annyira súlyos az állapota, hogy csak több szakember — mellkassebész, aneszteziológus, baleseti sebész — öszehangolt munkája mentheti meg az életét. A mellkassérültek halálozási aránya sajnos, elég magas mintegy 40 százalék. Ennek oka a baleset helyszínén történő ellátásban, a szállításban és a kórházi első ellátásban keresendő. Mi orvosok a legtöbbet ez utóbbiban tudunk tenni. — Éspedig? — Meg kell valósítanunk, hogy az említett három szakorvos egyszerre legyen jelen, és összehangoltan dolgozzék, amikor a mellkassérült bekerül a kórháziba. Éppen azért, mert sok esetben több szervet ér életet veszélyeztető sérülés, egyetlen szakember, legyen bármennyire jártas is, önmagában kevés. Ezért is szerveztük ezt a konferenciát, amely tulajdonképpen továbbképzés, és amelynek folytatása lesz jövőre és az azt követő években itt. Szolnokon. A konferenciának lehetőséget ad, •hogy e három szakma képExk/uzív interjú viselői kicseréljék tapasztalataikat. — Ez igy nagyon szép, de nekem van egy gondom... — Sejtem, hogy mire gondol. Mondja csak! — Arra gondoltam, hogy nem akadályozza-e az együtt működést a szakmai féltékenység, vagy a hiúság? — A féltékenységgel, a te- kintélyelwel persze, számolnunk kell. Olyan ez, mint amikor homokot szórnak a fogaskerekek közé. A túlzott specializálódásnak az a veszélye, hogy mindenki mást tart fontosnak a beteg ellátásában. Az. életmentés sorrendiségét el kell fogadtatni mindenkivel. Én azt szoktam mondani — a mesebeli példára utalva — hogy mi, orvosok nem növeszthetünk hét fejet, mint a sárkány, jobb ha hét orvos feje hajol össze a beteg fölött. De ha nem ís hét, legalább három. — Megvalósítható ez minden kórházban? Ügy hallottam, hogy kevés az aneszteziológus. — Ez igaz, és nemcsak az aneszteziológusokra, hanem a meilkassebészekre, a baleseti sebészekre is vonatkozik. Éjjel-nappal dolgoznak, sokszor hét végén, ünnepeken is. Fárasztó, kimerítő a munkájuk, igaz, megadja az életmentés örömét. Az aneszteziológusokra visszatérve, úgy érzem, nem becsülik őket igazán, sokszor még az orvosok sem. Pedig az ő munkájuk is nagyon fontos. Hiszen a beteget életben kell tartani, biztosítani a légzést, a keringést ahhoz, hogy bármilyen beavatkozást, műtétet el lehessen végezni. — Láttam, hogy a konferenciára vöröskeresztes és népfront-aktivistákat is meghívtak. — A súlyos sérültek több mint egyharmada nem éri el a kórházat, mert a helyszínen, vagy útközben meghal. Ráadásul többnyire egészséges, munkaképes embereket ér baleset. Az egész társadalom érdeke tehát, hogy a közúti és az otthoni baleseteket megelőzzük. Ha pedig már megtörtént, a baj, legalább szakszerű elsősegély- nyújtásban részesüljön a beteg. Ebben segítenek a vöröskeresztes és a népfrontaktivisták. — ti — Vetélkedő úttörők Kórusok díszhangversenye Nyelvművelők versengése— Bábuparádé Paulina Éva IHT-vágta, első forduló Rajtoltak a megye fiataljai A 7—8. osztályosok nyelvészeti versenyét Szűts László nyelvész vezette Több kulturális esemény részesei voltak a hét végén az úttörők. Vetélkedtek a nyelvművelők, a bábosok, a dramatikus színjátszók s találkozóra gyűltek össze a kórusok * Szombaton délelőtt énekszótól volt hangos a szolnoki Ságvári körúti Általános Iskola aulája. Itt rendezték meg az 1984—85-ös tanév utolsó hangversenyét a megye úttörőkórusainak részvételével. Szabó Eszter megyei úttörőelnök megnyitója után az összkar előadásában felcsendült a híres Borgulya— Rossa-szerzemény, a Hála. ének, majd a tizennégy kórus műsora következett. Minden iskola három-három dalt adott elő — többnyire magyar szerzők műveiből — az ismertektől a ritkábban hallottakig. A mezőtúri Kossuth téri Általános Iskola kórusa Kávási Sándor vezényletével például olyan dalt szólaltatott meg, amelyet Szolnok megyei kar még nem tűzött műsorára. (Várnai: Tisza partján) A jelenlevő kórusok gáláját követően az idei tanév zárásaképpen Buday Péter, a KÖTA megyei titkára és Gulyás György Liszt-díjas karmester a félévszázada „indult” Éneklő Ifjúság mozgalom élenjáró kórusainak különböző díjakat, okleveleket nyújtott át. Országfis dicsérő oklevélben a megye ál_ talános iskoláinak 28 kórusa, valamint öt középiskolai kórusa részesült. Szóbeli dicséretet kapott Bakki Katalin karvezető, aki szűkebb pátriánkban hat kórust vezet, s mind a hat kiemelkedően szerepelt a tanév zenei seregszemléin, fesztiváljain. Végezetül pedig Az év kórusa megtisztelő címért járó díja_ kát a szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zene tagozatos Általános Iskola mellett öt szolnoki, egy jászberényi és egy tiszaföldvári középiskola karvezetője vehette át. December végén még több mint ezer általános iskolás diák nevezett egyénileg a nyelvművelő versenyre. A területi selejtezők után a megyei döntőbe már csak •huszonketten kerültek: tíz 7—8. osztályos és tizenkét 5 —6. osztályos tanuló, A szóbeli döntőnek szombaton délelőtt a Verseghy Könyvtár adott otthont. A versenyzők egy héttel korábban írásbeli feladatok megoldásával adtak számot felkészültségükről. Az ismert nyelvészekből álló zsűri (többek között Szűts László, Hernádi Sándor) természetesen az írásbeli és a szóbeli feladatok eredményét együttesen vette figyelembe. A 7—8. osztályosok mindvégig izgalmas küzdelmében az élen Bagi Emilia (Jászapáti) végzett, a második Sturovics Szilvia (Kunhegyes), a harmadik Kovács Anikó (Jászapáti), negyedik Konkoly Gabriella (Jászberény) és az ötödik Fekete Zoltán (Szolnok) lett A zsűri mindannyiuknak emlékplakettet (Simon Ferenc szobrászművész munkája) adott, amelyet Molnár Lász- lóné jászapáti felkészítő pedagógus is megkapott. Az 5— 6. osztályosok versenyében öten kaptak dicséretet. Valamennyi díjazottat meghívják a következő év nyelvművelő versenyére, valamint a nyári káptalanfüredi olvasótáborba. Tegnap befejeződött a megyeszékhelyen az úttörő dramatikus színjátszók versenyének megyei döntője. Kilenc csapat vetélkedett a továbbjutásért, a versengés tétje az országos találkozón való részvétel volt — ez utóbbira július 16-tól 20-ig kerül sor a főváros Petőfi csarnokában. A pálmát a Tücsök és a hangya című előadásával a tiszafüredi kisdobosok vitték el. Együttesük vezetője Jáki Csabáné. Tizenegy csapat vetélkedett ugyancsak Szolnokon, az úttörőházban a bábjátékosok megyei találkozóján. A versengés végeredményeként Zánkán júniusban a szolnoki 2956. számú Ságvári Úttörőcsapat együttese vehet részt az országos találkozón. A kis bábosok Lakodalmas című produkciójukkal érdemelték ki az első helyezést. Együttesük vezetője Szebe- rényi Csabáné. A zsűri másodikként továbbjutásra javasolta a martfűi Mártírok úti Általános Iskola csapatának Egerek gyűlése című produkcióját. A csapat vezetője Szegedi Károlyné. Tegnap reggel a Petőfi rádió nagyszabású, országos vetélkedőre hívott minden magyar fiatalt, aki tettekkel is támogatja a XII. VIT eszméit, mélyebben meg akarja ismerni hazánk négy évtizedes szocialista fejlődésének eredményeit, hozzá kíván járulni a magyar szovjet barátság további erősítéséhez. A négyfordulós vetélkedő első napián rajtoltak, az egész országban megmozdultak a megyékben a versenyzők: tíztagú csapatok alakultak mindenfelé és hajtották végre a rádióban elhangzott feladatokat, amelyek közül hármat kötelezően teljesíteni kellett. további ötöt választani lehetett. A feladatok egy részének elvégzését a csapatok fotókkal igazolhatták, ezért a filmek Az állatok viselkedésével, magatartásával foglalkozó tudomány, az etológia iránt Magyarországon elsősorban a Nobel-díjas osztrák tudós, Konrad Lorenz pompás könyvei — és megfigyelései keltették föl a laikus nagyközönség érdeklődését (Lorenz Salamon király gyűrűje című könyve ismét kapható!) Meglehet, ebben az érdeklődésben benne van az urbanizáció, civilizáció visz- szahatásaként jelentkező, a természettel való kapcsolat váeva is. Csányi Vilmos, Kis etolóaia II. című könyve a közelmúltban jelent meg a Gondolat zsebkönyvek sorozatában. s minden bizony- nval o sorozat egyik sikeres darabja lesz. Csányi profesz- szo" kötele logikus rendben tekinti át az etológia néhány alaokérdését. az állatok modellező tevékenységétől. a tudományág egyik új területéig a humánetológiáig. Nem fukarkodik az állaílőhívását, nagyítását Szolnokon például a Fényképész Szövetkezet kollektívája vállalta. Hozzájuk a megadott időponton belül 20 helyi vállalat, üzem fiataljai vittek be filmet. A feladatok megoldásait — fotókat, egyéb dokumentumokat, magnófelvételeket — külön jelzéssel ellátott hét begyűjtőautó szedte össze a megyében. Minden csoport igyekezett a leg változatosabban, legötletesebben végrehajtani a vállalt penzumot. Szolnok megyei ÁÉV Solymosi Ignác KISZ-alapszervezete például társadalmi munka gyanánt a cég irattárában selejtezett, majd a szerelőipari főüzem Moszkva ’85 nevű csapatával kölcsönösen megvendégelték egymást. A menü hurka-kolbász, bográcsgulyás és palacsinta volt. Riportot is készítők életéből vett, sokszor meglepő példák adagolásával sem, amelyek nemcsak olvasmányosak, de elgon- dolkodtatásra is késztetnek. Igaz, a szerző maga is kéri könyve 19. lapján: „arra kérem az olvasót, hogy gondolkodjon el még egyszer az olvasottakon. ” Izgalmas az állatok szerszám.használatá- ról szóló fejezet, hiszen végső soron az egyik legjellegzetesebb emberi tulajdonság — a tárgyak, szerszámok használata — ősi gyökereiről szól. Olvashatunk a delfinek különleges képességeiről. „állat feltalálókról”, az állatok játékainak mozgatórugóiról és értelméről, az állatok társas viselkedésének b>o1óg!,ai alapjairól (a szo- ciobmlógiáról), hogy csak a könyv néhány fejezetére utáljunk. Nagyon fontos fejezet szól a humánetológiáról. az emberi viselkedés biológiai alapjaival foglalkozó, az egyelőre sok tudós által •megkérdőjelezett tudománytettek az öregek napközi otthonában, ahol egy 98 éves bácsika emlékezett a felszabadulás nehéz napjaira. A megyei ÁHV csapata az üzem udvarában cserjéket ültetett, ezt követően a Ti- szamenti Regionális Vízmű csapatát hidegtálra invitálta. A vetélkedő első fordulójában tegnap több ezer megyei fiatal vett részt. A zsűrinek bizonyára nehéz dolga lesz kiválasztani a legügyesebb csapatokat, akik május 12-én megyei döntőben vehetnek részt. Az itteni győztesekből áll össze az a megyei válogatott, amely az országos döntőn — tévé nyilvánossága előtt — képviseli szűkebb hazánkat. Az utolsó fordulóban legjobban szerep- fő fiatalok jutalma, hogy utazhatnak a XII. VIT színhelyére, Moszkvába. ágról. (A Gondolat zsebkönyvek olvasótábora minden bizonnyal „vevő” lenne egy, a témát önállóan feldolgozó kötetre is). Csányi Vilmos így ír: „Jó néhány évtizede túl vagyunk már a darwini majomelmélet vitáján. mégis .most, a humánetológia kapcsán sok filozófus, társadalomtudós azt hiszi, hogy a darwini elmélet kizárólag anatómiai, biokémiai jegyekre vonatkozik, és a közös eredetnek semmiféle hatása nincs a viselkedésre. „Pedig: Az ember az állatvilág legfejlettebb tagja, anatómiája, biokémiája, magatartása döntő módon az állati evolúció során alakult ki”. A lebilincselően érdekes könyvet, hasznos táblázatok. rajzok magyarázatok, grafikonok egészítik ki, sajnos a fotóillusztrációk minősége és válogatása alatta van a könyv általános színvonalának. — vágner — Csányi Vilmos: Kis etológia II. Könyvről könyvre Állati? Emberi?
