Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

to Fiatalokról-fiataloknak 1985. MÁJUS 4. --------------------r N agyobb a kereslet, mint a kínálat II fiatalok elhelyezkedési lehetőségei A korszerűsödő irányítási és gazdálkodási rendszer a vállalatokat racionálisabb munkaerő-gazdálkodásra ösz­tönzi. A megyei tanács mun­kaügyi osztálya idejében összegyűjtötte a munkálta­tók igényeit, s a tapasztala­tok az!t mutatják, hogy a ke­reslet az elmúlt esztendőhöz képest arányaiban jelentősen eltolódott a kvalifikált, szak­képzett munkaerő irányába. A vállalatok a nem szakkép­zett létszámot fokozatosan csökkenteni kívánják. Az előzetes feltevésekkel szemben a bejelentett igé­nyek száma növekedett: AZ IDÉN IS NAGYOBB A KE. RESLET, MINT A KlNÁ. LAT. Ebben az évben 10 ezer 876 fiatal végez a megye kö­zépfokú oktatási intézmé­nyeiben, de természetesen nem mindegyik kíván mun­kába állni. Az általános és középiskolát befejezők közül 4346-an jelezték elhelyezke­dési szándékukat, hozzájuk lehet még számítani az-t a körülbelül hétszáz fiatalt, aki „lemorzsolódik” valame­lyik középiskolából. A fel­sőfokú végzettségű pálya­kezdők négyszázan lesznek. A MUNKÁLTATOK 6101 FIATALT VÁRNAK. Milyen lehetőségekkel ke­csegtetik a munkahelyek az elhelyezkedni kívánókat ? Az általános iskolát vég- zpk és az úgynevezett lemor­zsolódók számára elsősorban betanított munkaköröket kí­nálnak. Gondban lesznek vi­szont a 14—16 éves lányok, őket nem szívesen alkalmaz­zák a vállalatok, vagyis ne­kik néhány hónapot bizonyá­ra várni kell, amikorra mun­kához jutnak. Nincsenek könnyű helyzet­ben azok a lányok sem, akik GIMNÁZIUMI érettségivel keresnek munkalehetőséget, ugyanis „irodai” munkára alig van esélyük. A gimná­ziumokból kikerülő 520 .fia­tal 71 százaléka a gyengébb nemhez tartozik, számukra a legjárhatóbb útnak a szak­munkásképző intézet kínál­kozik, ahol másfél év után szakmát kaphatnak. A gim­nazista fiúk se igen foglal­kozhatnak azzal a gondolat­tal, hogy beülnek egy irodá­ba. mert a munkahelyek igé­nye szerint fizikai munkakö­rök állnak csak a rendelke­zésükre. Némileg jobb a helyzetük a fakultációs ok­tatásban résztvevőknek, az ott szerzett tudásuk alapján könnyebben jutnak megfele­lő munkához. Igazán a SZAKMUNKÁS. KÉPZŐ intézetekben végzők érezhetik nyeregben magu­kat. az álláskínálat 33 szá­zalékkal tcbb, mint ahányan az idén szakmunkásbizonyít­ványt szereznek. Különösen megnőtt az igény a mezőgaz­dasági. a szállítási és hírköz­lési végzettségűek iránt. Eb­ben is elöljár a MÁV, amely szinte korlátlan számban tud felvenni nemcsak szakkép­zetteket, hanem továbbtanul­ni vágyó szakképzetleneket is. A megye SZAKKÖZÉP. ISKOLÁIBAN végzők közül 965-en nem tanulnak tovább. A megyei tanácshoz érkezett adatok szerint 79 százalékuk tud azonnal elhelyezkedni. Nem újkeletű tapasztalat, hogy a szakközépiskolákban szakmát szerzettek hátrány­ban vannak az ugyanazon a szakon végzett szakmunkásta­nulókkal szemben. De mert a munkáltatók a szakmun­kásképzőkből harminchárom százalékkal jöbb tanulót igé­nyelnek mint ahányan ott végeznek, a szakiközépiskolá­ban érettségizek kiegyenlít­hetik ezt a különbséget. Végeredményben tehát fe­szültségek várhatók amiatt, hogy a lányok összehasonlít­hatatlanul nehezebben jutnak munkához, mint a fiúk. Nem csekély gondot okoz majd, hogy a munkahelyek kínálta elhelyezkedési lehetőségek a városiban jobbak, mint vidé­ken. (A 6101 igényből 2394 szolnoki vállalatoktól érke­zett.) Nyilvánvalóan alapo­san megnövekszik majd az ingázók száma, hiszen a köz­ségek nagy része alig vagy egyáltalán nem vár új dol­gozókat. Ha irószaszírrűre nem is lehet festeni az idén végzők elhelyezkedési esélyeit, vész­harang megkongatására sincs szükség. A fiatalok még a tanév vége előtt részletes tá­jékoztatást kapnak a lehető­ségekről és a helyi tanácsok is figyelemmel kísérik a pá­lyakezdők sorsát, azonkívül a munkaerő-szolgálati irodák is pontos információkat ad­nak az érdeklődőknek. — bj — Tímea a Fortunából A Kazínczy-díjas állattenyésztő lesz Tímea meg­hajol, meg­köszöni a tapsot. Ve­res Péter egyik írá­sát mondta el — lenyű­gözően — a diákna­pok gálamű­során. Pilla- m , . natok alatt I > ,,átvedlik”. farmernadrá- gos, szem­üveges diáklány ül mellém a büfében. Eddig csak színpadon láttam, alig ismerem meg így „hétköznapiasan”. Beszélgetésünk oka: Kovács Tímea, a jászberényi Lehel Ve­zér Gimnázium negyedikes ta­nulója néhány hete Nagykőrö­sön megnyerte az Arany János balladamondó-versenyt, majd nemsokára rá Győrben Péch’y Blankától vette át a Kazinczy- díjat. Az utóbbit nem sokan kapták: a megyéből Kovács Tí­meán kívül két mezőtúri fiatal: Gecov Krisztina, a Teleki Blan­ka Gimnázium és Kiss Gyöngyi, a Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézet tanulója. — Állattenyésztő leszek — ,,vág mellbe” a közléssel Tí­mea. — Debrecenbe jelentkez­tem, az agrárra. — Komolyan gondolod? Az idei két dijad, a korábbi ama­tőr színpados szerepléseid in­kább valamilyen humán pálya, netán az előadóművészet, a színművészet felé ,,taszítaná- nak’\ — Nagyon szeretem az álla­tokat, a természetet, ezért vá­lasztottam az agrártudományi egyetemet. Aztán úgy gondo­lom, hogy falun is elkelnek a ..lámpások”, akik éltetik a kul­túrát. szervezik a műsorokat, mozgósítják az embereket. Szó­val ilyen „nem hivatásos” nép­művelő szeretnék lenni „vala­hol Magyarországon”. — A megye egyik legrango­sabb gimnáziuma a Lehel, rá­adásul az az iskola, amelyik­nek légköre szinte sugallja a közösségteremtés iránti fogé­konyságot. — Lehet, hogy így van, de én máshonnan „merítettem”, ko­rábbról. Általános iskolás har­madikos koromtól felléptem otthon, Jászfényszarun a Nap­sugár gyermekszínpad előadá­sain és már négy éve a Fortu­nában szerepelek. Az otthon, Jászfényszaru meghatározza a szabadidőmet is; nem vagyok kollégista, ezért a lakóhelye­men több mozgalmi munkát végzek, mint a gimiben. — Hogy érzed magad a For­tunában? — tJgy, ahogy egy igazi közös­ségben lehet. Nemcsak próbá­lunk és játszunk, hanem együtt örülünk, ünnepelünk vagy ép­pen bánkódunk, ha úgy adódik. A Napsugár és a Fortuna „be­aranyozza” a jászfényszarui ünnepnapokat; köszöntjük az anyák napját, „télapó-szolgála- tott” szervezünk, megrendezzük a szülők karácsonyát. — És a színjátszás? — Nem feledjük a hagyomá­nyokat. Feldolgoztuk például a színjátszás történetét Jászfény­szarun. Mi is igyekszünk ha­gyományokat teremteni. — Hihetetlenül lelkesen ..élsz együtt’' a Fortunával. Hogyan sikerült ennyire , .megfogniuk”? — Nem tudom. Értelmes dol­gokat csinálunk, élvezem az egészet. Ennyi nem elég? De igen. ..Mellesleg” Kovács Tímea édesanyja az a Kovács András- né. aki mindkét színjátszó­csoportot alapította Jászfény­szarun és ma is az ..Ifjúsági­díjas” Fortuna vezetője. — E. — A város tetejéről Tisztán láthatók a Hold kráterei Új távcső a csillagdában A távcsőben ilyennek látszik a Hold sarlója Fotómonfázs: Hargitai Búcsúlemez Aki tetette a lantot... Szörényi Levente a múlt év decemberében búcsúzott el végleg a színpadtól. Utol. só fellépését természetesen óriási érdeklődés előzte meg, talán ezért is kínáltak há­rom alkalmat a szervezők, hogy sokan ne rekedjenek kívül a kapukon. A jó szán­dék ellenére azonban hiába álltak sorba jegyért a rajon­gók ezrei ... Valamelyest az nyugtathatta a kedélyeket, hogy az illetékesek megígér­ték: a búcsúkoncert anyagát hamarosan hanglemez for­májában is megjelentetik. Nos, április közepén boltok­ba is került a sportcsarnok­beli esték emlékét őrző ko­rong, illetve korongok — lévén szó duplalemezről. Az album összeállításakor — kevés kivételtől eltekintve — inkább a Fonográf-kor­szak slágereit vették figye­lembe. sőt a hangsúly a Je­lenkor című legújabb LP-re terelődött. Arról lehetne vi­tázni, hogy miért éppen a legfrissebb, ugyanakkor leg­kevésbé sikeredett nagyle­mez anyagából válogatták a számok zömét. A slágermú­zeum polcairól előszedett, gondosan leporolt nóták, mint a Levél a távolból, a vidéki kislány vagy az Edi­son Magyarországon már kö­zel sem tudták azt a hangu­latot kelteni, mint annak idején A koncert néhány tü­zes slágere. Valami hiányzik A búcsú című albumról, va­lami, ami a kényszerűség­ből kihagyott est részesévé tehetné a lemezjátszó előtt „térdeplő” hallgatót. Hát igen — mondanák erre sokan — (Ldvente tudta, mikor kell abbahagyni... Ez rendben is van. de egy gyors feledés­re ítélt hanglemez emléké­vel távozott anélkül, hogy beírta volna a nevét a világ népszerű előadóinak nagy­könyvébe, pedig ismerve ké­pességeit; egy időben nem is állt olyan távol ettől. A bú­csú méltatlan... Amióta az ember megve­tette a lábát a Földön, nap mint nap megbámulta az ég­bolt panorámáját, s számta­lanszor megénekelte, tollára tűzte az irdatlan messzeség­ben pislákoló kis „lámpá­sokat”. Vélnénk, lerágott csont már a csillagos ég, mégis odüsszeuszi kíváncsi­sággal fürkésszük titkait. Ter­mészetesen, ha vannak olyan eszközeink, amelyek karnyúj­tásnyi távolságra „hozzák” az, égi objektumok képét. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat szolnoki be­mutató csillagvizsgálója ja­nuár óta rendelkezik egy Cassegrain-típusú Zeiss gyártmányú, 20 centiméteres tükrös távcsővel. A városi tanács, a KISZ megyei bi­zottsága és több nagyüzem anyagi támogatásával tudták megvásárolni a 60 ezer fo­rintot érő műszert. Hogy mit tud az új távcső? (A ré­git egyébként teljesen ama­tőr módon, „házi” alkatré­szekből állították elő, és mintegy 25 évvel ezelőtt he­lyezték üzembe.) Végre él­vezhető képet nyújt a köze­lebbi égitestekről, az előd­höz viszonyítva sokat javult a kép minősége is. A Hold kráterei például egészen tisztán láthatóik, a távcső nagyítása elvileg 200-szoros, ami azt jelenti, hogy az ama­tőrök között a legjobbnak számít. A készülék külön ér­dekessége az úgynevezett távcsőóramű, amely arra hivatott, hogy a Föld tengely körüli forgását kompenzál­ja. tehát ha a távcsővel meg­célozzák a Holdat, akkor a műszerre erősített elektro­mos motor viszonylagos pon­tossággal követi a bolygót. A távoli csillagok képe termé­szetesen néni labda nagyság­ban jelenik meg a szemünk előtt, azt azonban meg tud­juk állapítani, hogy az álta­lunk kiszemelt csillag magá­nyos-e. vagy esetleg egy má­sik csillag társaságában bo­lyong a világmindenségben. A Közép-Tiszavidék róná­ján nemigen találni magas pontokat, ezért a vasútállo­más melletti toronyház kez­detben rendkívül ideálisnak tűnt egy csillagvizsgáló lé­tesítésére. Idővel aztán kide­rültek a hibái: a város fé­nyei zavarják a kémlelést, a nagy magasság miatt pedig a tetején valamelyest „ki­leng” az épület, amit úgy le­het érzékelni, hogy a távcső­ben balra és jobbra „kifut” az égitest képe. — Miért kevés a Iá. togató? — kérdeztük Ring Borbálától, a TIT városi tit­kárától. — Sajnos, nem túl jó a propaganda — mondja. — A Szolnoki Műsorkalauz min­den egyes számában hirdet­jük magunkat, de úgy lát­szik ez nem elegendő. A márciusi számban jelentke. zési lapot tettünk közzé, s ez részben segített: több okta­tási intézmény jelezte láto­gatását. így többek között a Rákóczi és Beloiannisz úti iskolák. Külön említést ér­demei az Újvárosi Általános Iskola második a osztályának és a Keviterv Sávoly Pál Szocialista Brigádjának ösz- szefogása; követendő példa­ként szolgálhat a hétköznapi, ráadásul esti közös program megszervezése. A csillagvizsgáló munka­társai egyébként rengeteg információval rendelkeznek, csak éppen nincs kinek át­adniuk. Az adatok tárolását a későbbiek folyamán sze­retnék arra a számítógépre bízni, amelyet jelenleg BA­SIC és egyéb tanfolyamokon használnak a TIT-néi. Ter­veik között szerepel még egy képmagnó beszerzése — a szemléltetés színesítéséhez, aztán egy napszűrőé, amely a Nap bemutatását tenné le­hetővé iskolai csoportok ré­szére.-— Pillanatnyilag 10—12 főből áll a csillagászati szak­osztály létszáma — mondja Ring Borbála —, holott egyetlen szakember ellátná az összes teendőt: felügyelne a távcsőre (mert sajnos túl sokan állítgatják), előadáso­kat tartana. Egy ilyen má­sodállású státusz rendezné sorainkat, s ez jelenté a jö­vőt ... — jurkovics — A sikeres „komolyabb” műsorszámok közül; a jászberényiek legényese Gárdonyi Géza diáknapok, Eger II gála gálája Miből mennyit? Szép sikert aratott p. mezőtúri Galagonya citerazenekar Fotó: tJede Géza A gála gáláján — az el­múlt szombaton Egerben — jónéhány műsorszámmal sze­repeltek a Szolnoik megyeiek, a résztvevők — Nógrád, Szol­nok és Pest megye diáksága — közül a legtöbbel. Es akik már oda bejutottak, mond­hatni elsöprő sikert arattak. Érdemes hát fölsorolni: Kor- ponai Enikő és Szabó Tímea Ravel Lúdanyó meséivel, Bí­ró Lídia Askenazy A tojás­ával, a Galagonya citeraze­nekar a Tolnai népdalcso- kotrral tette emlékezetessé az idei egri diáknapok „szuper­gáláját”, melyen — amint azt már évek óta megszoktuk — minden Szolnok megyei kórus is szerepelt és különö­sen a gépiparisok férfikó­rusának műsora váltott ki nagy tetszést. A művészeti bemutatók végeredményeként Nógrád került az első. Szolnok a má— sodik, Pest a harmadik hely­re, a sportversenyeket vi­szont— labdajátékoktól kezd­ve a rönkhajításig, céllövé­szettől a kézenjárásig szám­talan versen.vszám tette pró­bára a fiatalokat — a mieink nyerték. A Varga Katalin Gimná­zium és a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ iro­dalmi színpada Mrozék Mu­latságával szerepelt a tanár­képző főiskola pincéklulbjá- ban, és ott voltak a mieink Szilágyi János Senki többet harmadszor című vetélkedő­jén. Tulajdonképpen ennyiben summázható — persze elna­gyoltan — az a hosszú-jrosz- szú felkészülést igénylő kul­turális bemutatósorozat, ame­lyet egy nagy skatulyába szoktunk belegyömöszölni és büszkén emlegetni, vagy ép­penséggel elnéző mosollyal illetni. A skatulya neve: di. ákközművelödés. Súlya, tar­talma, minősége pedig — egyebek között — így tava­szonként méretik meg — nálunk a megyében a Ver­seghy, illetve — az országos diáknapokon. Akik látták Szolnokon, a Szigligeti Szín­házban rendezett megyei gá­laműsort, méltán lehettek büszkék diáktársaikra, gye­rekeikre, tanítványaikra. Mert ilyen magas művészi színvonalon „amatőrködni” egyáltalán nem lebecsülendő dolog. Egyébként Egerben al­vóit a diákzsüri véleménye, hogy a Szolnok megyei pro­dukciók magasan az átlag fölött álltak a művészi meg­valósítás tekintetében. Csakhogy. Akkor miért nem mi, hanem egy másik megye — az idén éppen Nóg­rád — került az első helyre? Más volt az összeállításuk. Oldottabb, diákosabb. Mi nagyon sokat köszönhetünk például a Híd amatőr Szín­ház „fiainak” — Kenyeres Gábornak, Torda Ferencnek és Varga Sándornak — akiket műsorközlőként hívott, várt, számtalanszor visszatapsolt a közönség. Megtalálták az odaillő hangot — mondhat­juk. A Szolnok megyeiek be­mutatója előtt a Gárdonyi Géza Színház aulájában jó­néhány középiskolást láttam műsorfüzettel a kezében sé­tálni. Azt silabizálták, melyik műsorszámnál válasszák a büfé helyett a nézőteret, mert a komolyzenei számo­kat ők bizony kint hallgat­ják. Ha mégis beültek a né­zőtérre, nyertek. Ha nem? Nos, erről — talán erről is — kellene beszélnünk. A Nógrád és a Pest megyeiek az olyanfajta műsorszámok­kal csalogatták be a közön­séget — s lopták be magukat a néző szívébe —, mint a mieink Zenebutikja vagy Linda iskolazenekara. Lin- dáék szinte extázisba hozták a közönséget. Ez kell? — kérdezhetik. Igen. Ez is keli! Más kategória? Igen, az! Ám a tizenéveseknek — látható­an — ugyanolyan fontos, mint a „komoly” művek tol­mácsolása, befogadása. Ne­hogy azt higgye persze bárki, hogy engedni kellene a mű­vészi színvonalból, az olcsó népszerűsködést választani a megyei gálaműsor összeállí­tásakor! Az arányokon — a könnyebb és a komolyabb arányán — azonban talán érdemes a jövőben gondol­kozni, változtatni. Nem kife­jezetten a siker, nem is a helyezés érdekében. Hanem azért, hogy a fiatalok — úgy fiatalosan — érezzék jól ma­gukat. (Ha övék a diáknapok.) Egri Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents