Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

6 Nemzetközi körkép 1985. MÁJUS 4. Hat hót Qenfben Mérleg az első fordulóról Brazília: a bársonyszék új gazdája Felbomlott egyenlet Az „új enyhülés” szülötte­ként március 12-én megkez­dett szovjet—amerikai tár­gyalások első fordulója áp­rilis 23-án menetrendszerű­en lezárult. Május 30-ig bú­csút vett Génitől a két kül­döttség; amely hat hét alatt húsz plenáris és munkacso­port-ülésen ötven órát töl­tött egymással, nehéz, in­tenzív, hivatalos és nem-hi­vatalos, mindenesetre bizal­masnak minősített tárgyalá­sokon. A kiizzadt statisztikák és a mosollyal kisért nyilat­kozati közhelyek mögött izgalmas vállalkozás húzódik meg: a két nagyhatalom bá­tor és nagyratörő eszmecse­rét kezdett jóformán egész rakétaállományáról, atom- bombázó légierejéről, táma­dó és védelmi nukleáris fegyverzetéről, tehát arról, ami van, és arról is, ami ne legyen — a kozmikus fegy­verrendszereikről. Amerikai harci módszer Ezek az erőltetett statisz­tikák és közhelyszerű nyi­latkozatok egyszersmind azt is jelzik, hogy a tárgyalá­sok részleteibe keveseket avatnak be, s nyilakozniuk érdemben csak a legmaga­sabb vezetőknek lehet. A genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokról a legfontosabb dolgok tehát Moszkvából és Washingtonból hangzottak el. Mihail Gorbacsov már áp­rilis 7-én lényegében min­dent elmondott a genfi tár­gyalásokról. Az amerikai fél a diplomáciát és a tárgya­lásokat alárendeli a raké­táknak és a repülőgépeknek, kozmikus pajzsot reklámoz és kozmikus kardot ková­csol. Ami pedig az amerikai tárgyalóküdöttséget illeti, az SZKP KB új főtitkára kény­telen volt megállapítani, hogy az amerikai hadászati fegyverkezési programokat azok is segítenek keresztül­vinni a kongresszusban, akik az Egyesült Államok nevé­ben tárgyalnak Genfben. A genfi tárgyalások első fordulója alatt nem érvé­nyesült az a logikus szovjet okfejtés, hogy ha már le­ültek a tárgyalóasztalhoz azzal a szándékkal, hogy a fegyverzet csökkentéséről állapodjanak meg, akkor legalábbis nem kell azt nö­velni. Gorbacsov főtitkár hasztalan javasolta, hogy a tárgyalások teljes időtarta­A „fehérek” és az indiá­nok közti közeledés nemcsak a földrajzi akadányok miatt nehéz; évszázados előítélete­ket, tudatosan szított ellen­tétek teszik győtrelmessé. Nicaragua nem nagy ország. 160 ezer négyzetkilométer­nyi területe mégis két vi­lágra oszlik, s a gyakori po­litikai viharok idején sok­szor úgy tűnt, hogy nem is lehet hidat verni e két világ közé. Az őserdők borította, ba­rátságtalan keleti partvidé­ken mintegy 70 ezer indián él. Ahogy őket kizsákmá­nyolták a fehérek, köztük sincs egyetértés: a legna­gyobb lélekszámú (körülbe­lül 60 ezer) miszkitó hason­lóan bánt a 8 ezernyi szu- móval, akik pedig a rámá­kon való basáskodásban próbáltak elégtételt szerezni. A külvilággal igazán csak egyszer kerültek szoros kap­csolatba az indiánok: a 16. század második felében a karibi térségben portyázó angol kalózok biztos hátor­szágot kerestek maguknak és létrehozták a miszkitó ki­mára mindkét fél vezessen be moratóriumot a csapás­mérő (és nem más) koz­mikus fegyervezetnek a tu­dományos kutatótevékeny­séget is magába foglaló lét­rehozására, kipróbálására és rendszerbe állítására, „fa,- gyassza be” hadászati tá­madó (és nem más) fegyver­zetét, „eurohadászati” tele­pítéseit, Washington szerte­len sietséggel elvetette a ja­vaslatot. Magyarán elvetette, hogy a genfi tárgyalások kedvező mederben folyja­nak. Amikor pedig a Szov­jetunió, amely 1983. augusz­tus 18-án vállalta, hogy el­sőnek nem állít pályára műholdelhárító fegyvert, be­jelentette, hogy egyelőre 1985 novemberig nem tele­pít újabb közép-hatótávol­ságú rakétákat, és leállítja a NATO-rakétatelepítésre válaszul foganatosított egyéb ellenintézkedéseit is, a Fehér Ház „propagandafogásnak” minősítette az egyoldalú szovjet intézkedéseket Felvetődik a kérdés, miért ment bele Shultz amerikai külügyminiszter január 8-án, hogy Genfben a hadászati és a közép-hatótávolságú atomfegyverekről, valamint az űrfegyverzetről komplex tárgyalások kezdődjenek, amikor az Egyesült Álla­mok évek óta ellenzi a fegy­verzetkorlátozás kiterjesz­tését a világűrre, az MX- esetből ítélve rendületle­nül folytatja hadászati fegy­verkezési programját, és nem hajlandó leállítani „eurorakétáinak” telepíté­sét, hacsak nem jön közbe e®y heilbronni típusú Per­ch ing-katasztrófa. Szavak és tettek Az ENSZ Világűr Bizott­ságának tavaly júniusi ülé­sén az Egyesült Államok egyszerűen nem volt haj­landó részt venni a világ­űr demilitarizálásáról foly­tatott vitában, amely így zsákutcába jutott. Az ENSZ- közgyűlés 39. ülésszakán egy­hangúlag hoztak határozatot ugyanerről a témáról. Egyet­len küldöttség tartózkodott: az Egyesült Államoké. Az ame­rikai delegátus azt hangoz­tatta, hogy a megfelelő tár­gyalófórum a negyven or­szág képviselőiből álló genfi leszerelési Bizottság. Ott ugyancsak amerikai ob- strukció akadályozta a mun­kát. .. rályságot az indiánok föld­jén. Három évszázaddal ké­sőbb került sor az újabb ta­lálkozásra: az 1979-ben győ­zedelmeskedő sandinista for­radalom az új eszmékhez méltatlan szégyenfoltnak! tartotta az indiánok elzárt­ságát és szegénységét. A jó­szándék hatását nagyban rontotta, hogy az indiáno­kat nem kérdezték: elmara­dottnak és szegényeknek ér- zik-e saját magukat. A se­gítség így szült bizalmat­lanságot, s ezt ügyesen ki­használták a sandinista for­radalom külső ellenségei, akik a legendákban tovább­élő miszkitó királyság fel- támasztásának ígéretével a „fehér” Managua ellen tud­ták fordítani a miszkitókat. Majd négy évig tartott a sandinista kormány és a Misurasata vezetőinek köl­csönös bizalmatlansága, ami súlyos kárt, rengeteg szen­vedést és felesleges vérál­dozatot okozott mindkét félnek. Végül is Managuában tanultak a tévedések leckéi­ből: a sandinista kormány Április 13-án George Shultz egy interjúban azt mondta: „Érdekes javasla­tokat tettünk le az „asztalra." Ezeket a javaslatokat nem hozták nyilvánosságra, de genfi megfigyelők utaltak arra, hogy Washington is­mét a szovjet, hadászati ne­hézrakéták, valamint a kö­zép-hatótávolságú rakéták lényeges csökkentését köve­telte, utóbbiakét nemcsak Európában, hanem Ázsiában is, függetlenül a Szovjetuni­ót keletről-nyugatról körül ölelő amerikai előretolt nuk­leáris rendszerektől. Tisztább álláspont Egymás álláspontjának jobb megismerése, amit minden tárgyaláson el le­het könyvelni az első for­duló eredményeként, fontos dolog, de a szovjet kül­döttség aligha kezdhet va­lamit a megegyezés-ellenes amerikai álláspont jobb megismerésével. Május 15- én, amikor Gromiko Bécs- ben ismét találkozik Shultz- cal, a szovjet külügyminisz­ter kénytelen lesz amerikai kollégáját nyomatékosan emlékeztem januári meg­állapodásukra, amelyet az Egyesült Államok azóta nemcsak megbánt, hanem szeretne feledésbe is meríte­ni. A Szovjetunió nem azért ment el Gen file, hogy dele­gációja senkit semmire nem kötelező filozófiai cseve­gést folytasson elvont, a gyakorlattól elszakított fegy­verzetellenőrzési témákról, akár kétes hadászati „kez­deményezések” állítólagos előnyeiről. A szovjet kül­döttség arra kapott megbí­zást, hogy a janyári meg­egyezés szellemében töre­kedjék az atom- és űrfegy­verzet problémájának komp­lex megoldására, mégpedig elfogadható, észszerű időn belül, mindkét hatalom egyenlősége és azonos meg­közelíthető biztonsága alap­ján. A világ az utóbbi napok­ban megdöbbenéssel értesült arról, hogy 1983 végén az Egyesült Államok közveszé­lyesen selejtes Pershing- rakéták Európába telepíté­sével hiúsította meg a szov­jet—amerikai tárgyalások folytatását. A fegyverzetkor­látozási tárgyalások azon­ban. az „abszolútnak” és „tökéletesnek” kikiáltott fegyverekre is érzékenyek. felismerte, hogy az új rend­szert számtalan oldalról tá­madó ellenség közül az in­diánok jó része nem ideoló­giai okokiból, hanem saját életformájának védelméért harcol. A felismerést segí­tette, hogy a Misurasata nem tartotta barátjának „ellen­sége ellenségét”, és nem volt hajlandó az ellenforradalmi szervezetek példájára az amerikai titkosszolgálat zsoldjába szegődni. Hosszú, megtorpanásokkal terhes volt a tárgyalások útja, míg a Misurasata vezetői és a sandinista kormány képvi­selői a napokban megegye­zésre jutottak. Ennek lénye­ge az, hogy mindkét fél el­ismeri a másik jószándékát, a „sandinista” indiánok a sandinista rendszerben pró­bálják újjáépíteni otthonai­kat, a központi kormány nedig ehhez a lehető legszé­lesebb önkormányzatot biz­tosítja számukra. A miszkitók nyelvén a „politika” szó jnegfelelője hazugságot” .jelent. Az el­indít évek fájdalmas tapasz­talatai talán elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy a sandinista kormány tettei .meggyőzik az indiánokat: Managua politikája igazi .békét kínál nekik. Összeállította; Constantin Lajos Nem érkezett váratlanul a szomorú hír, hogy az or­vosok erőfeszítései ellenére elhunyt Tancredo Neves, Brazília választott elnöke. Az idős politikus úgy távo­zott az élők sorából, hogy egy pillanatig sem ülhetett az államfői székben. Az al­kotmány értelmében az el­hunyt hivatalát az ötven­négy éves Jósé Sarney al- elnök és ügyvezető elnök vette át. Meghalt a király, éljen a király! — értékelhetnénk a Latin-Amerika legnagyobb országában történt személyi változást, á,m ez esetben nem egyszerű utódlásról van szó. Bár Neves gyakorlatilag nem irányíthatta az állam­ügyeket, politikai öröksége mégis hatalmas, hiszen fela­data nem kisebb lett vol­na, mint visszavezetni az or­szágot a demokratikus kor­mányzáshoz. Ahhoz a de­mokráciához, amelytől el­szoktak a brazil polgárok az utóbbi húsz évben. A kato­nák 1964-es hatalomátvéte­lük után csak az idén voltak hajlandók lemondani a ve­zető szerepről. A tábornokok temészete- sen saját elképzeléseikhez igazították az ország intéz­ményeit. Egyebek közt új alkotmányt fogadtattak el, Tancredo Neves, az elhunyt elnök „Hej, sloveni” — fogják ezentúl is énekelni déli szomszédunk polgárai jeles ünnepeken, miután ered­ménytelennek bizonyult a háború óta sorrendben a hetedik jugoszláv himnusz- pályázat is. A hat tagköz­társaság és két autonóm tartomány képviselőiből álló zsűri úgy ítélte meg, hogy a beérkezett 761 pályamű egyike sem méltó arra, hogy felváltsa az immár negyven éve „ideiglenesként” játszott és é'nekelt nemzeti dalt. A jugoszláv himnusz ere­dete másfél évszázadra nyú­lik vissza: Samo Tomasik cseh költő 1843-ban írta meg szövegét a „Nincs még vesz­ve Lengyelország” című ha­zafias dal hatására, és dal­lama így csaknem megegye­zik a lengyel himnuszéval. Éppen ez a nagyfokú zenei hasonlóság az egyik fő érv ellene Jugoszláviában. A másik kifogás rs eredetével függ össze: pánszláv eszmé­ket hirdet,, s így nem tük­rözheti megfelelően a szo­új pártrendszert hoztak lét­re, erősen korlátozták a de­mokratikus jogokat. Tech­nokrata tanácsadóik segítsé­gével az első időszakban ki­emelkedő gazdasági sikere­ket értek el, amelyeket a világ „brazil csoda” néven ismert meg. Ám a csodák sem végtelenek, főleg ha alapjaikat külföldi dollár- milliárdokból építették. A mértéktelen eladósodás (100 milliárd dollárjával Brazília világelső), a vágtató inflá­ció (már a 250 százalékot is meghaladja), a munka­nélküliség és nyomor növe­kedése egyre inkább meg­érlelte a követelést: elég a tábornokokból. A 135 milliós országon a katonai uralom vége felé so­hasem látott megmozdulás­sorozat söpört végig. A tün­tetők legfőhb követelése volt, hogy közvetlenül sza­vazhassanak sorsuk új irá­nyítójára. Nos, Figueiredo tábornok-elnök tett ugyan engedményeket rendszere liberalizálásában, a közvet­len elnökválasztásra azon­ban nem állt rá. Végül is az elektort szavazás egyértel­mű győztese az a Tancredo Neves lett, akinek neve, s félévszázados tapasztalata garanciát és reményt jelen­tett arra, hogy sikeresen át­hidalja a számtalan nehéz­séget. Halálával igencsak meg­cialista Jugoszlávia hat nemzetének és 18 nemzeti­ségének testvériségét és egy­ségét, azt a tényt, hogy az országban nem csak szláv nemzetiségűek élnek. Már a népfelszabadító há­ború alatt szó volt arról, hogy új himnusz kell. 1946- ban ki -is írták az el,ső pá­lyázatot. Az akkori díjnyer­tes szöveghez azonban nem sikerült megfelelő zenét ta­lálni, így aztán újabb és újabb pályázatokat hirdettek meg. Ezeken születtek ugyan félig-meddig hivatalosan is elfogadott ünnepi dalok, a „Hej, sloveni”-t azonban nem tudták kiszorítani. A hatvanas évek elején felme­rült az a javaslat is, hogy Beet ho wen ötödik szimfó­niájának egyik tételét hasz­nálják fel zenei nyersanyag­nak. és ehhez írjanak szö­veget. Az így született művet elő is adták a belgrádi nemT zeti színházban a köztársa­ságnapi ünnepségen — az­tán feledésbe merült. A leg­újabb pályázat kiírásakor az változott a politikai képlet, a nagy művészettel felállított erőegyensúly-egyenleg fel­borulással fenyeget, mivel utóda, Jósé Sarney közel sem annyira, népszerű figura. A Neves-féle tömörülés, a Brazil Demokratikus Moz­galom Pártja (PMDB) tá­mogatja ugyan az új állam­főt, de inkább csak azért, hogy esetleges alkot­mányellenes lépésével ne ingerelje fel az ugrásra kész egyenruhásokat. Semmikép­pen sem léhet figyelmen kí­vül hagyni a lakosság érzel­meit. azt, hogy Nevest vár­ták a Sarney-t kapták. Sar­ney egyébként — akit sokan a liberális jobboldal és -a hadsereg emberének tekin­tenek — sietve megígérte, hogy 1988-ban megrendezik a hőn óhajtott közvetlen el­nökválasztást. Ezt még meg­előzi az alkotmónyozó nem­zetgyűlés összehívása 1986- ban, vagy már az idén. A bársonyszék új gazdája az eddigi hírek szerint követni akarja Neves gazdasági programját, azaz a szigorú belső takarékosság, az adó­reform bevezetését, a mező­gazdaság fejlesztését. Ehhez segítséget nyújthatnak neki a tavalyi év gazdasági fel­lendülését jelző mutatók. Hogy népszerűségi indexét kissé megemelje, Sarney kilátásba helyezete, hogy a külföldi adósságok miatti megszorítások ellenére a szociális gondok enyhítésé­re 100 napos rendkívüli pénzügyi programot léptet életbe. Bármerre is fejlődnék az események, a jelenlegi állás szerinti brazil nép csalatko­zott reményeiben, mégha azokat reálisan tekintve csak szerények lehettek is Remélhetőleg a pár hónap­pal ezelőtti népünnepélyt követő nemzeti gyász csak Tancredo Nevest búcsúztattr és temette el, az újszülött brazil demokrácia fejlődő- képes lesz. elvárásokat a következőkber jelölték meg: az új himnus: fejezze ki a jugoszlávia nemzetek és nemzetiségei nemes érzelmeit, forradalm és hazafias szellemükéi testvériségét és egységét, munka, a szellem, az alko tás szabadságát. A beérke zett pályaművek háromne gyede csak új szöveget ki nált a meglévő daliamra A leggyakrabban haszná’) szavak a következők vol tak: Jugoszlávia, Tito, póri haza, hon, ország, közös ha talom, jugoszlávok, munkás osztály, dolgozó nép, népéi nemzetiségek, kommunistái szocializmus, testvériség-egy ség, szabadság, stb. A bírál bizottság értékelése, szerin azonban egyik pályázóna sem sikerült úgy egységb foglalni ezeket a fennköl fogalmakat, hogy azok_ gör dülékenyen simuljanak jugoszlávok számára otthe nosan csengő melódiáho: Maradt tehát, ismét a „He sloveni” — legalábbis a ke vetkező pályázatig. Managua^igazi b*ké, 1 |J| 3; jndiállOkllOZ A távolság még nem lenne nagy: 300—500 kilométer. A nicaraguai fővárost, az ország nyugati partvidékéhez közel fekvő Managuát ennyi választja el a keleti partvidék lakóinak, a miszkitó, szumo és rama indiánok településeitől. Az utazás az indiánok földjére mégis hosszú és fárasztó. Managuát elr hagyva alig száz kilométerre véget ér a'kövezett út, az ember választhat: törékeny csónakon, lóháton, vagy gyalogosan pró- báljori-e céljához érni. Hatalmas tömeg vett végső búcsút Nevestől D. L. Az eredménytelen hetedik Jugoszláv himnuszpályázat Az utód, Jósé Sarney — Neves özvegyével

Next

/
Thumbnails
Contents