Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-27 / 122. szám
1985. MÁJUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét végétöl, öt napon át A vevők védelmében A kaposvári társulat a korábbi találkozókon szép sikerrel szerepelt. Ezúttal is érdeklődésre érdemes produkcióval, a Tom Jones című zenés játékkal lépnek a Szigligeti Színház színpadára. Képünkön az előadás egyik jelenetében Lázár Kati, Jordán Tamás és Dunai Károly Zenés színházi találkozó Szolnokon Hagyomány immár, hogy a színházi évad vége köze- ledtén Szolnokon — találkozó keretében — több színház zenés produkcióját láthatják a nézők, illetve — a megméretés igényével — a szakemberek. A zenés darabok idei szolnoki szemléje a hétvégén vasárnap kezdődik, s mindjárt egy érdekesnek ígérkező előadással. A kaposvári Csiky Gergely Színház társulata David Rogers Tom Jones című darabját mutatja be. A világhírű Henry Fielding-regény alapján készült színpadi mű főbb szerepeit Helyey László, Lázár Kati, Jordán Tamás. Vizs- nyiczai Erzsébet, Pogány Judit, Spindler Béla alakítják; rendező: Gazdag Gyula. Június 3-án, hétfőn a debreceni Csokonai Színház Gáli László rendezésében adja elő Goldoni Két úr szolgája című vígjátékát — Dánielfy Zsolt. Németh Nóra, Tunyogi Péter, Kállay Bori nevét olvashatjuk —• többek között — a szereposztásban. A következő estén a József Attila Színház nagy sikert aratott Taps című produkcióját láthatják a nézők, Iglódi István rendezésében, Galambos Erzsivel a főszerepben. Szerdán este Molnár Ferenc A doktor úr című bohózatát mutatja be a veszprémi Petőfi Színház, Kellér Dezső átdolgozásában, Zer- kovitz Béla zenéjével. Rendezője a színművészként méltán népszerű Tordy Géza. Az ötödik zenés színházi este a szolnoki társulaté: bérletes előadásban játsszák Lehár Luxemburg grófját. A zenés színházi találkozó előadásaira jegyek a színház szervezőirodájában válthatók, illetve az előadások kezdete előtt a jegypénztárban. Az előadások a szokásosnak megfelelően. 19 órakor kezdődnek. Táncol a Tallinnka Ha gyerniBknap, akkor játék, játék... Jól sikerült a cukorgyár rendezvénye rágásra tanítják a jászkiséri művelődési otthon Csete Balázs szakkörének tagjai. A játékkészítés csak egyik programja volt szombaton a szolnoki Cukorgyár gyermeknapjának. A következő „szám” például a Tallinn körzeti iskola Tallinnka táncegyüttesének műsora volt. Mert ne gondoljuk, hogy a gyermeknap minden kicsinek játékot jelent, van, akinek föl kell lépni... Délután éneklő mesefigu- •rák léptek a „világot jelentő deszkákra” — bocsánat, dobogóra. „Kutyatár, kutyatár, kutyafülű Aladár” — a gyermekek együtt énekeltek a Macival, a Varázslóval, a Cowboyjal. Némelyikük pedig elgondolkozott azon, hogy a Varázsló is iskolába jár, és a környezetismereti órát szereti a legjobban. Amikor felhangzottak a Kacsa-tánc dallamai, a közkedvelt zenére körbe táncoltak a gyermekek. — Aki ki tudja nyitni az ördöglakatot, elviheti! — A nem mindennapi ajánlat természetesen megmozgatja a gyermekek fantáziáját, tettre serkenti a vállalkozó kedvűeket. Megpróbálja az is, aki soha nem látott még ilyet. Persze, ne gondoljuk, hogy senkinek sem sikerült kinyitni. — No lám, itt meg fűzfasíp készül. Baba és szekér lesz a kukoricacsutkából. Szemes babból, pattogatott kukoricából nyakláncot fűznek kicsik és nagyok. — „Paff, a bűvös sárkány” — Hát ez bizony nem Paff, de sárkánynak sárkány. Lehet eregetni. Aki pedig nem sárkánnyal akar foglalkozni ezen a szép napon, azt fafaA Varázsló, a Bohóc és a Cowboy szól a gyermekekhez Fotó: Korényf Éva Beszélgetés a Fogyasztók Megyei Tanácsa elnökével Két esztendeje májusban egy miniszter-tanácsi rendelet nyomán országszerte meg alakultak a fogyasztók tanácsai, amelyek egyértelmű feladatul kapták, hogy közvetlen „védelmet” nyújtsanak a vásárlóknak és a szolgáltatásokat igénybevevő ügyfeleknek. A fogyasztók Szolnok Megyei Tanácsának elnöke a megalakulás óta Vajda Je- nőné dr. — Kik a itagjai az FMT- nek? — A huszonnyolc tagot úgy válogattuk, hogy lehetőleg a társadalom minden rétege és valamennyi korosztály képviseltesse magát, így tehát van köztünk KISZ- és szakszervezeti tisztségviselő. Köjál-dolgozó. a KPVDSZ munkatársa, háziasszony, a megyei tanács kereskedelmi osztályának dolgozója, azon kívül gyáraik, üzemek, szövetkezetek képviselője is. A fogyasztók tanácsán belül működik egy -kereskedelmi-vendéglátói és egy szolgáltatóipari szakbizottság. — Egy mondatban megindokolható-e a fogyasztók tanácsának létjogosultsága? — Természetesen. A dolgozó tömegek érdekeit képviseli és ha apró lépésekkel is. de előbbre viszi az áruellátás, az áruk minősége, a kiszolgálás körülményeinek ügyét. Tudom, ez így kissé általánosan hangzik, hadd tegyem tehát hozzá, hogy a megyében serénykedő háromszáz aktivistánk közvetlenül a‘lakóhelyén figyeli a fogyasztók érdekeinek, jogainak érvényesülését, és ha visszásságot találnak, a település illetékeseihez fordulnak. — Akik vagy figyelembe veszik a panaszt, vagy nem. ■— Tény, hogy időnként meddő erőlködésnek látszik a munkánk, de azért a két év alatt akadt néhány probléma, amelyre orvoslást találtunk. Évente harmincharmincöt fórumot szervezünk, amelyeken ott vannak a termelők és a' forgalmazók mellett a község vagy város lakóinak képviselői is. Ilyen fórumunk volt tavaly a Húsipari Vállalatnál, ahol azoknak a kistelepüléseknek a kereskedői, amelyek hetenként csak egyszer kaptak húsárut, kérték, hogy a húsiparosok sűrítsék a járatokat. A kérést a vállalat teljesítette. Az idén a Tisza Cipőgyár termékeiről rendeztünk fórumot, ugyanis a Fogyasztók Országos Tanácsa júniusban a ruházati és a cipőipar munkáját tárgyalja, és a mi szervezetünk kapta feladatul, hogy a martfűi cipőkkel foglalkozzon. Meglehetősen parázs viták alakultak ki, mert a cipőárak nincsenek arányban a cipők minőségével. Exkluzív interjú — A Fogyasztók Megyei Tanácsának elnöke maga is fogyasztó. Ebben a minőségben érték-e már sérelmek? — Nem is olyan régen bevittem a ballonkabátom a szolnoki Ságvárj körúti expressz vegytisztító szalonba. Fogalmam sincs, mivel tisztították, mindenesetre amikor bementem érte, észrevettem, hogy a gombokról lemart festék befogta a kabátot. Reklamáltam, meglehetősen nyers elutasítás volta válasz. Beírtam a vásárlók könyvébe, és hallottam, hogy mögöttem a vezető odaszól a beosztottjának, hogy máskor tőlem ne vegyenek át tisztítani valót. Felment a pumpám, elmentem a városi tanács kereskedelmi osztályára panaszkodni, onnan egy, a szalon vezetőjével megbeszélt időpontban eljött velem egy munkatárs a helyszínre, a vezető azonban nem volt ott. Végül is két hét el-, telte után kaptam tőle egy levelet, hogy menjek vissza megtérítik a károm. —• Ha önt is efféle atrocitások érik, elképzelhető, hogy /néha minek van kitéve „az egyszerű ügyfél.’’ — Sajnos, amióta mindenki, tehát az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás mérhetetlenül nyereségcentrikus, időnként elvész a fogyasztó érdéke. Itt vannak például az úgynevezett szabadáras termékek. Azt se tudja a vevő, meddig lehet emelni egy termék árát, úgy és ott csapják be. ahogy és ahol akarják. Hiányzik .a tájékoztatás, milyen árukra és milyen mértékben vonatkozik a „szabadság.” így egyes boltokban felmehetnek a csillagos égig az árak. — A vevő kiszolgáltatottsága ellen mit tehet a fogyasztók tanácsa? — A tudomásunkra jutott problémákkal elmegyünk a tanácshoz, a Mészövhöz, egyszóval az ügyben legilletékesebbhez. Minden esetben visszajelzést kérünk és kapunk az általuk tett intézkedésekről. Addig duruzsoljuk az intézkedésre jogosultak fülébe a fogyasztók panaszait, hogy előbib-utóbb kénytelenek tenni valamit, így sikerült például elérnünk, hogy több község üzleteinek nyitvatartását a lakók igényeihez igazították. — Mostanában mit-szeretnének „kijárni”? — Ó, rengeteg dolgunk van. Egyebek között jó lenne rávenni a megye kereskedelmi vállalatait, hogy több más megye példájára teremtsenek maguknak ipari háttért, ebben semmi újdonság vagy ördöngösség nincs. így talán elkerülhető volna, hogy az ipar ne csak azt termelje, ami a számára á legnyereségesebb, hanem jobban figyelembe venné a vásárlók igényeit és főleg pénztárcájuk tartalmának végességét. A vevők egyre érzékenyebbek, ha a több pénzért gyengébb minőséget kapnak. — Mik a Fogyasztók Megyei Tanácsának legközelebbi feladatai? — Júniusban a magánerős építkezések' gondjaival, szeptemberben a megye tömeg- közlekedésével foglalkozunk. — bj — KÖNYVRŐL KÖNrVRE Kristó Gyula: Az augsburgi csata MIT HALLUNK, MIT LÁTUNK? Energia a láthatáron Az egész világon megfeszített erővel folyik a kutatás a helyettesítő energiaforrások feltérképezésére, illetve gazdaságos hasznosítására. Tudományos érdekességként évek óta hallunk nap- és szélerőművekről, a biológiai és geotermikus energiát hasznosító berendezésekről, de a mindennapos gyakorlati hasznosításról ritkábban esik szó. Kemény Emil riportja arra kíváncsi, hogy tulajdonképpen hol van a határ energiakutatásunkban álom és valóság között. (Energia a láthaiáron:: péntek, Kossuth 21.30). A külpolitikai szerkesztőség világgazdasági magazinja ezúttal magyar problémát boncol — külföldi kitekintéssel természetesen. Milliókat érintő kérdés: hogyan változik a magyar szociálpolitika? Képes lesz-e az állam a jelenlegi költségvetés mellett fenntartani az eddigi vívmányokat? A külföldi és hazai riportokhoz a stúdióban Kulcsár Kálmán, az MTA főtitkár- helyettese és Nagy Sándor, a SZOT tj.tkára szól hozzá. (Kockázat: szerda, tv 1. 22.05), Mélységesen csalódik az az olvasó, aki felkészületlenül veszi kézbe az Akadémiai Kiadó Sorsdöntő történelmi napok elnevezésű sorozatának legújabb kötetét. Kristó Gyula Az augsburgi csata című" munkáját. Csalódik, mert korábbi — felületes — ismereteit és érzelmeit revi- diálnia kell. A szegedi egyetem történész rektora ezúttal sem kíméli a tabukat, a forrásokra támaszkodva írja meg a kalandozások korának legnagyobb kudarccal végződött vállalkozását, sűrítve mondanivalóját 955 „ama nevezetes” augusztus 10-i napja köré. A szerző természetesen az eseményre, előzményeire és következményeire vonatkozó dokumentumokat erős kritikával kezeli. Hogy egyébre ne utaljunk: korántsem tűnik oly hősiesnek az augsburgi csatavesztés, Lél-Lehel és Bulcsú halála, mint amilyennek — netán — elképzeltük. Tény ezzel szemben, hogy a csata „végeredménye” jelentősen hatott a német történelem további alakulására, s egyszer s mindenkorra a végét jelentette a magyarok nyugatra irányuló zsákmányszerző hadiútjainak. Ezzel együtt: véget ért s elkezdődött valami új, a magyarság történetében is. Kristó fogalmazásában: „Nem csodálható, ha 955 következményei a magyarok tétovaságában még csaknem másfél évtizedig érződtek”. Majd néhány bekezdéssel odébb: „Az Augsburgnál a németekkel szemben po- gányként vesztes magyarok nem is olyan kései utódai, a Lech-mezei vesztesek utáni második-harmadik nemzedék, már szoros szálakkal 'kötődött |állam/oeréndez!ke-i dése formájában és kultúrája új gyökereiben a Nyugathoz. Ám ez már egy másik sorsdöntő történelmi nap előzménye és következménye, azé, amikor az ezredfordulón Szent István Nyugatról kapta koronáját.” Az olvasó figyelmébe ajánlott Kristó Gyula-könyv nem előzmények nélkül való: ez idő tájt kapható a szolnoki könyvesboltokban „Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig” című összefoglaló munkája, amely számos ponton kapcsolódik az augsburgi csatáról szóló kötethez. — Vágner —
