Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-27 / 122. szám
1985. MÁJUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 [ Országgyűlési képviselőjelöltjeink ] 9. számú választókerület — Fegyvernek w Abrók Károly a fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezet ágazatvezetője — Soha nem néztem, hogy kell kikerülni valamit, inkább elébe mentem a feladatoknak. Nem mondom, hihetetlennek tűnt, hogy engem országgyűlési képviselőnek jelölnek, s bizonyos mértékig még mindig csodálkozom is, de már megbarátkoztam a gondolattal. És semmiféle furcsa érzésem nincs, tudom, hogy kettős jelöléssel indulok, de azt is: utána is Ábtrók Károly leszek, aki eddig voltam. Sőt: örülnék, ha Czakó Lacira, jó barátomra jutna ismét a feladat, neki már van hozzá tapasztalata. Nyílt tekintetű, egyenes tartású munkásember. Alig múlt negyvenéves. Négy éve a lakóhelyén, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben két műhely, ötven ember munkáját irányítja, mint javítási ágazatvezető. Surjánban tanulta ki a géplakatos szakmát. Aztán, — mert a gépek, az autók iránti vonzalma máig is határtalan — Túrke- vén a szakközépiskolában technikusvizsgát tett. A munkáséletét a helyi autószervizben folytatta, majd vizsgabiztosként ugyancsak gépkocsikkal foglalkozott az autófelügyeletnél. Tulajdonképpen négy éve tért vissza szülőfalujába, ahol nagy szeretettel és ügybuzgalommaK intézi a kis lakásszövetkezet ügyes-bajos dolgait és irányítja az MHSZ lövész szakosztályát. Kilenc község tartozik a 9-es számú választókerülethez. — Három helyen volt jelölő gyűlés, s három választási gyűlésen ismerkedünk a választóinkkal. Nagy terület, jó szerencsém, hogy talán teljesen ismeretlen egyikben se vagyok. Mégis azt mondom, jó, ha a választás napjáig megismer mondjuk, öt- hatezer ember. A választó- polgárok ennél jóval többen vannak, s tulajdonképpen különösebb ismeretek nélkül kell dönteniük. De ez nem is baj, hiszen sokan tudják itt rólam, nem vagyok hivalkodó inkább csendes természetű ember. Sok kis közösségi feladatot megoldottam már, sohasem egyedül. Azt gondolom, ezután se lesz másképp. Azt azonban látom, hogy ezeken a településeken elég sok a gond, ezért nagy a várakozás a kéoviselő munkája iránt. A múlt héten Kengyelen tartottunk Választási gyűlést. Bizony, ott is, máshol is rájuk férne a segítség, dehát tudott a helyzet. nem vagyunk bőségében a pénznek. Azért mégis azt mondom: ha jelölttársam kap bizalmat, egészen biztosan együtt fogok vele dolgozni, amit tudok. segíteni. Eddig is ismertük egymást, hisz egy utcában lakunk, ő is munkásember. én is —, ez a kettős jelölés jól összehozott bennünket. Czakó László az Április 4. Gépipari Müvek örményesi Hungarotherm leányvállalatának csoportvezetője — Azt mondtam a jelölő gyűlés után: tiszta szívemből kívánom a jelölttársamnak, ismerje meg ő is a képviselőséget Nekem öt esztendő már jutott belőle. Elhiheti. egy harminckét éves fiatalembernek mekkora meglepetés volt amikor öt évvel ezelőtt országgyűlési képviselőitek választottak,. Most meg? Ügy gondolom, ennek a korábbi öt esztendős ciklusnak s az én szerény munkámnak az elismerése a mo.Vtani jelölés. És ha ezt így elismerik, hogy ismét bizalmat kaptam három jelölő gyűlésen, s kinyomtatják a nevem a szavazólapra —* nos. ez se kis dolog! Negyvenen innen, fiaital tekintet, de megfontolt, józan gondolkodás. Czakó László, a fegyverneki születésű fiatal munkásember láthatóan sokat gondolkodott az elmúlt hetek eseményein. — Korábban hat település, öt tanács tartozott a választókerületemhez. Most jóval több a 9-es számúhoz: Fegy- vernaken kívül Küncsorba, Örményes, Tiszabő, Tiszaroff, Tiszagyenda, Kengyel, Tisza- tenyő s Tiszapüspöki, Gondolom, nem lesz könnyű dolga a képviselőnek, ha jó kapcsolatokat akar kiépíteni mindenütt, öt év alatt én igyekeztem ott lenni mindenütt, ahol kellett, és ahová hívtak. Érdeklődő voltam mindig, s mindenütt tudták rólam: nyitva az ajtóm azok előtt is, akik egyéni dolgaikban szerettek volna szót váltani a képviselővel. Hát nem mondom, sokszor bekopogtak hozzám. A bizalom jelének vettem, s azt mondtam: aki sorsa bajával-ügyével jön. annak nyilvánvalóan az a legfontosabb. Meg kell hallgatni, s ha lehet, segíteni, ez természetes. Czakó Lászlónak, a fiatal, családos munkásembemek sok szép emléke van, s nemcsak az öt esztendő, a legutóbbi hagyott benne maradandó élményeket. Egész eddigi élete során bizonyította, hogy munkájával akar boldogulni — családjával, munkatársi közösségével együtt. Szívügye a honvédelmi neve- - lés, iskolából kikerült fegyverneki gyerekeket készít fel állampolgári kötelességük teljesítésém Ennek fontosságát akkor ismerte föl, amikor katonai szolgálatát teljesítette. Nem maradt hűtlen a felismeréshez, amit tud segít a jövő katonáinak. — Egy hűtlenség azért előfordult az életemben — mondja. — Az az igazság, hogy én Szolnokon, a Ganz Villamossági Művek gyárában tanultam ki a géplakatos fezakmát. Érettségi után kezdtem ott az ipari tanulók életét de itthon laktam Fégyverneken, a szülői házban. És sehogyse tetszett, hogy hajnaltól napszálltáig eltart a munkaidőm a sok utazás miatt. Akkor még kis- vasúttal is utaztunk. így ebbe a gyárba jöttem haza dolgozni a szakmunkás-bizonyítványommal. Innen ment az apám is nyugdí jba, s azóta, nekem se jutott eszembe változtatni. Inkább tanultam, Szakmai tanfolyamokat végeztem — hogy jobban értsem. amit csinálok Június 8-ig. a választásokig kevés már az idő. Két választási gyűlésen is túl van a jelölttársával. — A szomszéddal, mert eddig is ismertük egymást, csak. valahogy most közelebb kerültünk. Merem mondani, nem jár rosszul a választókerület, ha ő jut be a Parlamentbe. S. J. Hazaérkezett Tallinnhól a megyei pártktlldöttség Pénteken a késő esti órákban hazaérkezett Tallinnból a megyei pártdelegáció, amely Fábián Péternek, a megyei pártbizottság titkárának vezetésével — az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága és az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága közötti együttműködési megállapodás keretében — öt napot töltött Tallinnban A küldöttség, amelynek tagja volt Kiss Kálmánné. a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja és Kovács Sándor, a megyei pártbizottság tagja — az észt kulturális élet pártirányítását tanulmányozta és az együttműködés új formáiról tárgyalt. Magyar—iraki gazdasági megbeszélések A magyar—iraki gazdasági együttműködési állandó vegyesbizottság társelnökei, Marjai József miniszterelnök-helyettes és Hassan Ali, a Forradalmi Parancsnoki Tanács tagja, kereskedelmi miniszter szombaton Budapesten aláírta a bizottság X. ülésének jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv rögzíti a két ország közötti gazdasági együttműködés és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének fő irányait, és a megvalósítás módozatait. A tárgyaláson részt vett Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Az iraki minisztert fogadta Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke. A megbeszélésen részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes. Hassan Ali , a déLutáni órákban elutazott Budapestről. * A választási előkészületek jegyében Ifjúsági rétegtalálkozó Karcagon Az első választók réteggyűlését stílszerűen a városi ifjúsági klubban rendezték a hét végén Karcagon. Ez volt a hatodik, és egyben az utolsó ilyen rendezvény a választások előtt. Jórészt munkásfiatalok jöttek össze. A középiskolások körében az érettségi miatt nem is toboroztak erre a rétegtalálkozóra. Hiányoztak a képviselőjelöltek is. — bár „igazoltan". A korábbi jelölőgyűléseken és rétegtalálkozókon széles körben kifejtették programjukat. És arról sem szabad elfeledkezni. hogy hivatali munkájuk is leköti őket. hiszen Molnár Ferenc Karcag tanácselnöke, jelölttársa Szálkái Sándor meg a kunmadarasi általános iskola igazgatója. Kocsis Kálmán, a városi KISZ-bizottság titkára tartott előadást a fiataloknak. majd Kurucz Jánosné, a HNF városi bizottságának titkára röviden ismertette a képviselőjelöltek életútját. Ószintén szólva kissé csalódottan csuktam be a jegyzetfüzetet. Több kérdésre, javaslatra, egyszóval érdemi eszmecserére számítottam. Nem sok vigaszra szolgált' számomra Kuruczné megjegyzése: ..A többi rétegtalálkozó igen aktív volt.” Utólagosan visszagondolva mégsem tudom megróni a karcagi fiatalokat. Magamat képzelem a helyükbe. Ugyan milyen átfogó ismeretekkel rendelkezhet egy ilyen fiatalember a város, sőt a 'képviselői választókerület egészéről? Jó, ha munkahelye gondjait, fejlesztési lehetőségeit ismeri. Az a tény viszont. hogy népes csoportjuk eljött a réteggyűlésre, a közélet iránti érdeklődésükre vall. Arról a felismerésről tanúskodik. hogy a társadalom sorsának alakulása hat az egyén életére is. ezért senki sem lehet közömbös a politikai célok és lakóhelye fejlesztése iránt. Fiatal koruk miatt ma még talán csak ösztönösen érzik ezt. Később, élettapasztalatokban •»gazdagodva határozottabb lesz bennük a felismerés: az sem lehet közömbös számukra, hogy kik kerülnek a közélet vezető posztjaira. Keveset ér ugyanis az a vezető, aki ugyan feltétlen híve a szocialista társadalmi rendszernek, elfogadja a Hazafias Népfront plrogíjmját, de nincs benne tömegeket mozgató erő. hiányzik belőle a szervezőkészség, nem tudja felkutatni és kiaknázni a közösség ügyét szolgáló lehetőségeket. Sokféle szempontból mégis hasznos egy ilyen, a szokásos értékítélet szerint aktívnak nem nevezhető ifjúsági rétegtalálkozó. A fiatalok képet kaphattak a városi KISZ-bizottság titkárának előadásából szűkebb pátriájuk fejlődéséről. és ráirányult a figyelmük a megoldásra váró gondokra is. Így például arra. hogy fejleszteni kellene a telefonhálózatot, javítani a vízellátást, ideje volna megöldani a belvízelvezetést. kiépíteni a szennyvízcsatorna-hálózatot. por- talanított utakat építeni, nagyon kellene egy fedett uszoda, és így tovább. Hallhattak a fiatalok arról is, hogy az ilyen feladatok megoldása nem lehetséges a lakosság összefogása nélkül. Végső soron tehát nem telt el hiába az az egy óra a réteggyűléssel. Sőt ha arra gondolok, hogy a fiatalok keveset beszéltek ugyan a városfejlesztésről, de annál többet tesznek érte. akkor szófukarságukért nem marasztalhatok el. S. B. 1925-,ben 250 telket osztottak ki az akkoriban víz- nyomott, nagybirtokok uralta területen. Lakóinaik száma ekkor még csekély volt. Cselédsorból kikerült, nincstelen emberek voltak a falu alapítói. Jóval a felszabadulás után, 1951-ben vált közigazgatásilag önálló településsé. azóta van neve is: Rákócziújfalu. 1985-ben azt mondhatjuk, szerencsés ez a megközelítőleg kétezer lelket számláló község a 442-es műút menA folyók gátjainak oldalán megszokott látvány a mértani pontossággal fölépített rőzsekazlak sora; a rozsé ma is a gátvédelem egyik fontos anyaga. Képünkön egy új kazlat építenek a Közép-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság munkásai Tiszabő és Tiszaroff között SMm tén, közel a Tiszához és a megyeszékhelyhez. Bár a falu nem' bővelkedik munkale- »hetöséget kínáló önálló létesítményekben, a környező településeiken akad minden lakójának munka: Martfűn a cipőgyár, a növényolajgyár és a sörgyár, Mezőhéken a Táncsics Tsz, Rákóczifalván a Rákóczi Tsz számít a közbeékelt falu munkabíróira. Hatvan, de különösen harminc év alatt sok minden megváltozott. A döngölt, földpadlós. alacsony mennyezetű vályogházakat többszobás, magas kőházak váltották fel. A fejlődéssel párhuzamosan nőttek az igények és a szükségletek. Ezek kielégítésének feltételeit azonban nem sikerült olyan rövid idő alatt megteremteni, mint a vályogházakból emeletes palotákat varázsolni. A jelenlegi két kis alapterületű élelmiszer- és vegyesbolt zsúfolt, és a választékuk se tudja követni az igényeket. Szükségmegoldás. Tudják, és nem nézik tétlenül. Az új ABC helyét már kijelölték. a tervek szerint a közeljövőben elkészül. A bizakodásnak van alapja, sokat várnak a tanács gazdasági önállósodásától és a településfejlesztési hozzájárulástól. Az ellátás nehézségei mellett más gondok is vannak. A jelenlegi 3 tantermes szükségiskola mellett minél hamarabb el kell készülnie egy új kéttantermesnek. A másik hovatovább halaszthatatlan: a falunak nincs saját temetője, s az itt élők egyre sürgetik a kialakítását. A tanácstagi beszámolókon, a jelölő gyűléseken állandóan hangoztatott téma ez, csakúgy, mint az útviszonyok javítása. A 23 kilométer útból szilárd burkolata csak 1,7 kilométernek van. Az újból és újból felvetődő kérdést nem lehet tovább halogatni. Azért nemcsak panaszra van ok. Az egészségügyi ellátás jó. Saját körzeti orvosa van a falunak, és az időszakos szakorvosi rendelést is megoldották. A társadalmi munka értéke minden évben jelentős. Leginkább önerőből készült el az óvoda a csaknem 4 millió forintot érő tornaterem, a sporttelep/, s az épületek központi fűtésének kialakítása. Az iskolaépítéssel sem oldható meg minden. A faluba kellene csalogatni még néhány felkészült, szakképzett pedagógust. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a fiatal nők gyesre mennek, és hiányuk behozhatatlan lemaradást okozhat a tanításban. Gondok szorításában, kisebb nagyobb eredmények örömei közepette él, fejlődik, a fiatal falu, keresi és formálja önmagát. B. K. II döngölt padlótól az emeletes házig Rákócziújfaiu hatvan és harmincnégy éve
