Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-23 / 119. szám
1985. MÁJUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Munkaadójuk a korom Nélkülözhetetlen, mégis népszerűtlen szakma Találkozunk Moszkvában Beszélgetés Almann Arnóval, az Észt Komszomol KB első titkárával Az államosításkor, 1949- ben még volt tekintélye a szakmának. A hatvanas években kezdte elveszíteni presztízsét, s az ebben az időben először jelentkező krónikus létszámhiány természetesen a szolgáltatás színvonalára is rossz hatással volt. A hetvenes évek (közepéig csak a kémények tisztítása volt a fő feladat, később ez kiegészült tüzelés- technikai szolgáltatásokkal. — Mi változott még ezen kívül? — kérdezem Csikai Károlyt, a Szolnok Megyei Kéményseprő és Tüzelés- technikai Vállalat főmérnökét. — Sok minden. Az egy falu, egy kéményseprő elv már régen megszűnt. A hetvenes évek végétől átszervezések egész sora követte egymást. A megyében a korábbi tizenkét kirendeltséget négy váltotta fel, amelynek központija Karcag, Mezőtúr,' Jászberény és Szolnok. A négy körzetben jelenleg hatvanöt kéményseprő dolgozik. Ez bizony nagyon kevés, ha figyelembe vesszük, hogy 300 ezer kémény szakszerű karbantartása a feladatuk. Munkájuk nélkülözhetetlen, hiszen a tűzmegelőzésen kívül a gazdaságos tüzelés feltételeit és a levegőszennyezés csökkentését is biztosítaniuk kell. A legnagyobb problémánk az utánpótlás. Állandóan hirdetünk, ezerszámra készíttetjük a szórólapokat, személyesen próbálunk agitálni az iskolában, az eredmény azonban elkeserítő. Pedig ennek a szakmának nemcsak árnyoldalai vannak. Ezt bizonygatja Eobák Imre is, aki a kedvünkért jött át a jászberényi kirendeltségre. Harminchét éve dolgozik kéményseprőként Jászárokszál- láson és a szomszédos Jász- ágóm. Büszke munkájára és kirendeltségére. Nem véletlenül. A kirendeltség a négy közül a múlt évben a legeredményesebbnek bizonyult. Tavaly túlteljesítették az előírt tervet, a panaszok száma minimálisra csökkent, és megszerezték a Kiváló Szocialista Brigád címet is. — Az utánpótlás... Ez az egyik legnagyobb gond. Tizenöt éve egyetlenegy (!) fiatal jelentkezett ipari tanulónak a megyében. A mai kéményseprők nagy része szakképzetlenül kerül a vállalathoz. Általában betanított munkásként kezdenek, és ha alkalmasnak bizonyulnak, egyéves tanfolyamon vesznek részt. De még így is nagyon kevesen vagyunk — mondja az ötvenöt éves Bo- bák Imre. A 37 évvel ezelőtti kezdetekről lelkesedéssel beszél, pedig akkoriban nem kiemelt össztöndíjjal csalogatták a pályára. — A negyvenes években nemigen adódott munkalehetőség. Kőművesnek hívtak;, de nem mentem. Éppen kenyérsütéshez készülődtem otthon. Fűtöttem a kemencébe, amikor beállított hozzánk egy kéményseprő a segédjével. Hívtak engem is, hogy próbáljam meg. Egy hónapig tanyákra jártunk. Ez volt a próbaidő. Mindez ’48-ban történt. Nem sokkal később jött a katonaság. Amikor leszereltem a kisebbik öcsém is mellém szegődött, majd pár év múlva a bátyám is velünk tartott. Akkor még volt becsülete a szakmának, pedig több munkával járt. Volt idő, amikor havonta kötelezően kellett minden kéményt takarítani. Ma már ez évi két alkalomra csökkent. Mellesleg a keresetre se lehet panasz. Az ötvenes években is jó pénznek számított a havi 480 forint, ma a havi átlagom 8 ezer körül alakul, és ebbe még nincs beszámítva a mozgóbér és a nyereség. Mialatt beszélgetünk, észrevétlenül érkezünk Jász- árokszállásra, a falu kéményseprőjének szépen gondozott háza elé. A ház előtt koromfekete macska szunyókál. — Kéményseprőhöz illő állat, ugye? — mosolyodik el gazdája, ahogy megpillantja. Mialatt magára veszi munkaruháját, felesége tart szóval. Egy az emlékek közül, amikor még nagyobb becsülete volt a szakmának — Nem könnyű munka ez. Én csak tudom. Jó pár éve mosom a fekete ruhát. Hajnalban csörög az óra. Akkor felül a kerékpárra, és sokszor csak este kerül haza. A fizetés nem rossz, de mit lehet tenni? A mai fiatalok nem szívesen bújnak a kormos ruhába. — Mi lehet az oka ennek a népszerűtlenségnek? — kérdezem az egyenruhába öltözött mestert. — Találkoztam én már sok fiatallal akinek kedve lett volna a szakmához, de a szülők ilyenkor könnyen lebeszélik őket. „Tanulj inkább, mert különben éhen halsz” — ez a mondás járja, vagy népszerűbb szakmára adják a gyereket, mondván, hogy az tisztább. Pedig a korom könnyen kijön a ruhából, nem úgy, mint például az autószerelők ruhájából az olaj. Hallottam olyant is, hogy mindegy ha kettessel is végez a gyerek, akkor is fel kell venni ipari tanulónak. Pedig nem ilyen alantas. igénytelen munka a mienk. Ha valamilyen pályára százszázalékos ember kell. ide száztíz Nekem mindenki munkaadóm, a legegyszerűbb embertől a tanácselnökig. Mindenkivel szót kell érteni, a becsületre pedig külön ügyelni kell. Engem már jól ismernek a környéken. Ha valakinek egyéb dolga akad, rám bízza a lakáskulcsot, mert tudja, hogy megbízhat bennem. És valóban. Házról házra járunk. Mindenki jó ismerősként fogadja. Tisztelettel köszöntik, tanácsot kérnek. A padlásokon otthonosan jár. Pásztázza a tükörrel a ké- mónylyukat. Gyorsan, rutinosan dolgozik, s közben magyarázza a szakma fontosabb fogásait. — Hogy miért fogják meg az emberek a gombot, ha kéményseprőt látnak ? Ez még Mária Terézia korából származik. Akkoriban sok település leégett az elhanyagolt kémények miatt. Amikor az uralkodó kiadta a rendeletet az iparművelésre, és megjelentek a kéményseprők a városokban, falvakban, ez nagy szerencsét jelentett az ott lakóknak, mivel nem kellett tovább tartani a házak leégésétől. A kéményseprők legfontosabb feladata ma is a tűzvédelem. — önnek volt már valamilyen nagy szerencséje az életben? — Attól függ, mit ért nagy szerencsén. Látta már a házamat, a nagy kertet körülötte. Ez mind az én munkám gyümölcse. Soha nem töltöttem ki lottó- vagy totó- szelvényt. Nincs is rá szükségem. Csak egészség legyen, és akkor szerencsésnek vallom magam továbbra is. A szakmáról még csak annyit: ebben a szakmában az ember szabad marad. Egész nap friss levegőn van, a korom ellen pedig ott a szájkendő. Akinek jó szíve van, és a lába bírja a strapát, megállja a helyét. Csikai Károly optimista. — Az utánpótlás valóban égető gond, azonban az elmúlt évek eredményeiről nem szabad megfeledkeznünk. Néhány év alatt a vállalat árbevételét tekintve csaknem 10 millió forintos növekedésről adhatunk számot. Vállalatunk is nevezett az energiaracionalizálási pályázatra. Nagy eredménynek számít, hogy az államtól több, mint 7 millió forintot kaptunk új beruházásokra a megye terű létén. A megnövekedett feladatok nemcsak kéményseprőket, hanem felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket is megkövetelnek. Ebben nincs hiány. Az elmúlt négy év során 10 jólképzett szakember került a vezetőségbe. Reménykedünk, hogy a szakmunkás- gárda is megerősödik rövid időn belül. Barta Katalin A napokban — delegáció élén — rövid látogatást tesz megyénkben Almann Arno, az Észt Komszomol Központi Bizottságának első titkára. A négynaposra tervezett program során a vendégek megismerkednek megyénk és a főváros nevezetességeivel, különböző kulturális és szociális létesítményekkel, üzemekkel. A küldöttség a KISZ Szolnok Megyei Bizottságán az ifjúságmozgalmi munka időszerű kérdéseiről hallgatott meg tájékoztatót, amit beszélgetés követett. A tapasztalatcsere szünetében interjúra kértük Almann Arnót. A beszélgetés rövtid bemutatkozással kezdődött. — Egyetemista koromban vált igazán érdekessé az életem. A tartui jogi egyetemen már ötödévesen a helyi Komszomol Bizottság titkára lettem. Ez volt az első munkahelyem 1973-tól 1975- ig, majd egy évig az egyetemen dolgoztam mint adjunktus. Újabb egy esztendő múltán a tartui városi pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetőjévé neveztek ki. Tavaly augusztus óta pedig az Észt Komszomol KB első titkára vagyok. — A magyar olvasók előtt kevésbé ismert Tartu... — Valamivel nagyobb város, mint Szolnok: 110 ezer lakója van. Észtország legnagyobb kulturális központja, igazi egyetemi város: az észt egyetemisták fele itt tanul. A város arról is híres, hogy minden negyedik lakója oktatási intézményben tanul, és itt található a legnagyobb észt múzeum. — Rövid ideig tartózkodik hazánkban. Mi érdekli a KISZ életéből? — Elsősorban az ideológiai nevelőmunka színvonala, módszerei, formái. Az különösen foglalkoztat, hogy milyen a megyei KISZ-bizottság kapcsolata a különböző alapszervezetekkel. vagytis a „határozathozók” és a „végrehajtók” viszonya, munkája hogyan alakul ma Magyar- országon, illetve a megyében. — A Komszomol önöknél hogyan látja el a fiatalok érdekképviseletét? — Bármikor jogában áll a Komszomolnak az ifjúsági kérdésekkel kapcsolatos problémák felvetése. Egyébként a köztársaság minisztertanácsa részére az ifjúság gondjairól, bajairól részletes anyagot készítünk, tehát minden esetben tájékoztatjuk Észtország kormányát a fiatalok valós problémáiról. — Engedje meg, hogy közbevessek egy kérdést: az észt fiatalokat milyen sajátos problémák foglalkoztatják? — Nem mindenütt rózsás a helyzet: az ifjúság szabadidejének hasznos eltöltéséhez néhol nincsenek megfelelő kulturális és tömeg- sportbázisok. A lakásgondok változatlanul megoldásra várnak, a fiatalok körében „divatba jött” fluktuáció a termelésre nézve ad némi aggodalomra okot. Feladataink tehát akadnak bőven. És még nem is említettem azt a felettébb fontos problémát, hogy nálunk hiány van építőkben. Pénz van, de kevés az építőiparban dolgozó munkás. Így minden kiemelkedő létesítmény Komszamol-védnökséggel épül, ilyen esetekben a fiatalok jelentkezését várják, mint annak idején a BAM- nál is. — Közeleg a XII. VIT. Az észt fiatalok hogyan készülnek a találkozóra? — Nagy létszámú kulturális csoport (hivatásosak és amatőrök) utazik Moszkvába. Jelenleg az ötszáz tagú küldöttséget készítjük fel, ez most a leglényegesebb tennivalónk. Ezenkívül számos észt vonatkozása is lesz a VIT-nek. Például a fesztivál kimelkedő látványosságát, egy 12 ezer közreműködőt felvonultató jégrevüt észt művészek terveztek. A fesztivál központjának belső terét szintén észt művész képezi ki, de hadd ne folytas- |6amj. . . Befejezésül még annyit szeretnék mondani, hogy a VIT idején a Gorkij parkban a Szovjetunió minden köztársasága felépíti a nemzeti építészet jegyeit magán viselő kulturális központját, s én azt szeretném, ha sok-sok magyar, illetve Szolnok megyei fiatallal találkoznék ott. — jurkovics — Szászbereknél a vasúti pálya rekonstrukciója miatt felbontották a közúti átjárót. A Betonútépítő Vállalat végzi a munkálatokat, és információjuk szerint ma 17 órakor átadják a közúti forgalomnak az elkészített átjárót, amelyen Jászalsószentgyörgy és Üjszász felé lehet haladni Metszőolló unfajta, szívós ember volt az apám. A nyolcvanhetedik születésnapja előestéjéig a halál szele már háromszor is megkörnyékezte, de nem bírt vele. Ezért alattomos tervet eszelt )ki: nem ébren lepte meg, hanem álmában. Azon a csütörtökön még jóízűen reggelizett, majd tanyázott egy sort a heverő szélén. Bizonyára húzta az ágy, mert kibuggyant belőle: hallod anyjuk, fáradt vagyok, ledőlök még egy kicsit. Olyan 'rövid volt az éjszaka. .. Lefeküdt, és elkezdődött a hosszú, végtelen éjszakája. Pedig nem késett a segítség: az orvos percek múlva érkezett, és nem sokára a piros zászlós mentő is ia kertajtónál várta. Mindhiába: kíméletlen, kegyetlen ‘volt a vén Kaszás, búcsúzni sem engedte a családtól. A jószomszédoktól is köszönés nélkül cipelte magával, sőt a tekintetével még a kedves kertet, a fiatal gyümölcsfákat, szőlőlugasokat, tőkéket sem simogathatta meg. Azt sem látta, érezte már, amint izmos kezek vitték a kerten át az autóba. A lugasok ágai dideregve figyelték: a hófehér ruhába öltözött meggyfák komoran bólogattak virágos lombjaikkal, miközben egy hirtelen szélroham Üstökűket megcibálva sziromlepellel borította be a hordágyat. Így búcsúztak tőle, bizonyára ők már sejtették: öreg gazdájuk nem simogatja többé kérges törzsüket, metszi, permetezi őket, szedi szakajtóba ősszel termésüket. Mert a lugasokat, a fákat rajongásig szerette. Sokszor a telkemre kötötte: jegyezd meg fiam, a szőlő, meg a gyümölcsfa olyan akár a jóbarát: lelke van, beszélgetni lehet vele. Elpanaszolja bánatát, terméssel jutalmazza azt, aki szereti, szépen bánik vele. De ehhez meg kell hallgatnia, érteni kell a nyelvét. Türelem, nagy nagy türelem kell hozzájuk. Ha elmegyek és valami bajt látsz, szóljál fiam, jövök én metszeni, fát gondozni a lenti világból is, mondta nemegyszer szomorú, sokat sejtető mosollyal. A koporsójába a pipáján kívül egy metszőollót is raktunk. Telik, múlik az idő, olykor a napi gondok közepette megfeledkezem az intelméről. Ha viszont egy virágzó gyümölcsfára, vagy a rügyeit pattantó szőlőre nézek, sokszor eszembe jutnak gondolatai. A minap is otthon a kertben két, kis barackfát vizsgálgattam: valahogyan betegnek tűntek, lefelé görbült az águk, sárgának tetszett a levelük. Hiába jártam körös-körül a lombjukat: nekem nem árulták el titkukat, mi bontja őket. Tanácstalanul nézegettem romlásukat: nem tudtam mitévő legyek. Az öreg gazda meg semerre. ki tudja \hol találnám. Talán valahol a lenti világban igazgatja a gallyakat? Esetleg a végtelenbe nyúló világmindenség felhöországútjain poroszkál? Vagy egy dűlő- úton nézegeti a szőlővesz- szőket? D. Szabó Miklós Vizes hírek Megerősített belvízvédelem Szeszélyes területi eloszlásban, de jelentős mennyi- sésű csapadék hullott az utóbbi héten a Közép-Tiszavidéken. Zagyvarékas. Besenyszög, Szolnok Tiszaföldvár és Kunszentmárton térségében belvízi elöntéseket is okozott a sok eső. A legkritikusabb helyzet Zagyvairékas környékén alakult ki, ahol hatvan millimétert meghaladó mennyiségű eső zúdult alá. A községi tanács a helyi Béke Tsz, a tűzoltóság és a Vízügyi Igazgatóság közreműködésével erőteljesen dolgozik a felgyülemlett víz levezetésén. Zagyvarékas térségében és a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság más területein együttesen 33 nagy teljesítményű szivattyú működik, dolgozik megfeszített ütemben. Balatoni beruházás Újabb szennyvízelvezető rendszert építenek Balaton- akarattyán a Balaton vizének védelmére. A 40 millió forintos beruházás júniusban fejeződik be és lehetővé teszi, hogy a keleti partvidék üdülőkörzetének már a megtisztított szennyvizét is elvezessék a tó vízgyűjtő területéről.
