Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-20 / 116. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁJUS 20. IA szerkesztőség postájából I |A tárgyalóteremből I Kvarcórákon buktak le Levelekből — sorokban Számos levelet kaptunk az elmúlt napokban, amelyekben az anyák napi ünnepségekről számoltak be olvasóink. Varga Lászióné kisújszállási tanárnő arról írt, hogy a leánynevelő otthon vöröskeresztes szakköreinek tagjai — tanulótársaikkal együtt — az öregek napközi otthonában tartottak műsoros délutánt, örömet, kikapcsolódást szerezve ezzel az idős embereknek és a gyerekeknek. Papp Jánosné szajoli olvasónk leveléből ide kívánkozik hogy anyák napja alkalmából otthonukban köszöntötték a 94 éves Domány Ja- kabnét, a 92 éves György Mi- hálynét, akik nem tudtak elmenni a nyugdíjasklubba. A 80. születésnapját ünneplő Majzinger Andrásnénak is szeretettel gratuláltak.ö tizennégy gyermeknek adott életet, tizenegyen köszönthették édesanyjukat. Kerepesi Béláné az újszá- szi Szociális Gondozási Központban a Béke Szocialista Brigád vezetője. A május 9-i ünnepi brigádgyűlésről küldött tájékoztatást, A brigádgyűlésen a Ságvári Endre úttörőcsapat hatodikos pajtásai műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. Nyolc szocialista brigád a Hazafias Népfront Országos Tanácsához küldött táviratban fejezte ki békevágyát. Végezetül a kézimunka szakkör kiállítását tekinthették meg az érdeklődök. Jól sikerült Kisújszálláson a győzelem napján a műsoros délután, nagy érdeklődés kísérte a kiállítást — erről JJucza Eszter és Dűli Annamária leveléből tudunk, akik a 2043-as Ságvári Endre úttörőcsapat pajtásai. Az ünnepség végén oklevelet vettek át a rajok képviselői a művészeti szemle területi bemutatóján nyújtott teljesítményükért. A szép környezetért A környezetvédelem örök. zöld téma. Szakemberek nem győzik hangoztatni, mennyire fontos, hogy már a kisgyermekben meglegyen az igény a kulturált környezetre, az apró emberpalánták vonzódjanak a fákhoz, virágokhoz, bokrokhoz; szeressék, véd- jék-óvják azokat. És majdan ugyanerre ösztönözzék utódaikat ! A szolnoki Ságvári Körúti Általános Iskolában is minden alkalmat megragadnak, hogy a diákok környezettisztító. -szerető emberek legyenek. Május 14-én tanítási szünet volt. ám a gyerekek nem tétlenkedtek. Nagy igyekezettel gyűjtötték-hordták a papírt. Nem fáradtak el. dehogy! Bizonyíték erre. hogy aznap még facsemetéket, virágokat is ültettek nevelőikkel az iskola udvarán. Fotósunk a 3. b osztály tanulóit örökítette meg palántaültetés közben. Magunkénak érezzük... Május 6-t kérésünkre — írják meg véleményüket olvasóink a hétfői Néplapról — érkeznek a levelek. Egy héttel korábban már közöltünk egyet. Most Oláh János Jászberényből érkezett sorait választottuk ki. „A szerkesztőség felhívása a lap hétfői megjelenését illetően ismét azt bizonyítja, hogy az olvasók véleményét nagyon fontosnak tartják. Jó érzés, ha tudja az ember, hogy szoros kapcsolatra törekszenek az olvasókkal. Sok ok amellett szól, hogy hétfőn jelenjen meg az újság. Szombaton és vasárnap egyéb elfoglaltságuk is akad az embereknek és van esti program is. Egyébként a szombati szám olyan gazdag tartalommal jelenik meg, hogy ké/tnapi olvasnivalót kínál. A hétfőn megjelenő Néplapot jobbnak tartom, mint az előbbi vasárnapiakat. A szombati és vasárnapi események közlése nagyobb lehetőségeket kínál a tartalombővítésre . V .” Nagyivániak — szülőfalujukban A Nagyivánból Debrecenbe elszármazottak nevében írom e sorokat. Valameny- nyien 1945—1950 között jöttünk el szülőfalunkból, mert sorsunk úgy alakult. Időközben haza-hazalátogattunk rokonnézőbe. kiballagtunk a temetőbe szeretteink sírjához. Ezen alkalmak kevesek voltak ahhoz, hogy találkozhassunk volt iskolatársainkkal barátainkkal, azokkal, akikkel 1945-ben és az azt ikövétő években részt vettünk a demokratikus ifjúsági mozgalomban. Ezt pótlandó — született meg a község párt- és gazdaságvezetőiben a gondolat, hogy számunkra megrendezi a ’45-ös fiatalok találkozóját, amelyen nemcsak a „debreceniek”, hanem az ország minden részén fellelhető nagyivániak találkoztak. Szép számmal meg is érkeztünk. Nem lehet szavakban kifejezni a viszontlátás örömét. Olyan szeretetben és vendéglátásban volt részünk. amelyet csak a szülőfalu nyújthat. Felejthetetlen volt! Eleinte megható- dottak voltunk, majd oldódott a hangulat. Talán meg se köszöntük a rendezőknek a gondos szervezőmunkát. Kérem, tegyék lehetővé, hogy ezt pótoljuk. Reméljük, hogy az a négy facsemete, amelyet szülőfalunk különböző pontjain elültettünk. megfakad. és megőrzi emlékünket. Csontos Imre Debrecen Kellemes pihenés, nyugodt körülmények Falvainkban, városainkban egyre több az egyedül élő idős ember. A gyerekek (ha vannak) kiröpülnek a családi fészekből, élik önálló életüket. A szülők jól megvannak, amíg együtt lehetnek. Aztán ha egyikük „elmegy” ... Üres lesz a ház. ridegek a falak ... És nincs kihez szólni, ha csak a rádió-tévériporterrel nem „beszélget” a szóra éhes ... Ahol csak lehet, ezért is létesítenek öregeknek napközi otthont, amitől eleinte — tudjuk — idegenkednek az emberek. Mert mit mondaSzerdánként élénk az élet a mezőtúri 4. sz. Általános Iskola honvédelmi szakkörében, ahol felsőtagozatos tanulók foglalatoskodnak. Együttműködnek honvédségi alakulatokkal, amelyektől sok segítségat kapnak. A diákok elméletben és gyakorlatban ismerkedhetnek a honvédelem szerteágazó területeivel; felkészültségüket a közeljövőben versenyen bizonyíthatják. Egy hete a fenti címmel közöltünk glosszát, amelynek egyértelmű célja az volt, hogy — és nem az idén először — felhívjuk a figyelmet egy mindenképpen helytelen jelenségre, nevezetesen a „rongyrázásra”. Sajnos, többen félreértették az írás és így lapunk szándékát, amelyet bizonyítanak az alább közölt levélkivonatok, A glossza — és ez a műfaj sajátossága — nem egyetlen konkrét esetről szól, hanem több esetből kiindulva sűríti össze a tanulságot. Hogy néhány szülőt, akikről az írásban szó sincs, kellemetlenül ..Az újságíró leírta egy ballagó diák meglehetősen elfogult véleményét, anélkül, hogy megkérdezte volna a többiekét (26 lány és 10 fiú jár még abba az osztályba!). Ha ezt megtette volna, valószínű, egy — ugyan szellemesen fogalmazott, de tartalmát tekintve a valóságnak megfelelő — cikkel szegényebb lett volna a Néplap. A ballagási ruha a diákok ötlete volt. semmi köze nincs hozzá a szóban forgó anyukának. akinek „van mit apnak az ismerősök? ... Aztán megszeretik, s el nem maradnának! Vezsenyen — ahol felvételünk készült — öt éve vehetik igénybe az öregek napközijét, amelynek látogatói hétfőtől péntekig ebédet és uzsonnát kapnak. Társaságban jobban telnek az órák- napok, a nyugdíjasévek. Kártyáznak, olvasnak, hímeznek, jóízűeket beszélgetnek. Kiki megtalálja a neki legjobban megfelelő elfoglaltságot. Vezsenyen jelenleg huszon- ketten indulnak reggelente az otthonba. A munkásőr, tűzoltó és honvédelmi kis csapatból összetevődő szakkör április végén Budapesten járt. Gazdag élményekkel távoztak a Hadtörténeti Múzeumból, a Széchényi Könyvtárból. Csillebérc csodálatos. látványát is őrzi a harmincnégy gyerek. Élménybeszámolójuk bizonyítja. hogy a kirándulás sikeres volt. vagy érzékenyen érintett a glossza, sajnáljuk. Ám, amennyiben egy esetről adtunk volna hangot a lapban, természetesen azt is közöljük, melyik iskoláról és kikről mondjuk el a véleményünket. A magunk részéről nem kívánunk a témáról vitát indítani, már csak azért sem, mert több laptársunk is hozzánk hasonlóan elítélte az elharapódzott „kivagyiságot”, azaz országos jelenségről van szó. És most következzenek a levélrészletek. rítani a tejbe”. (Ö is. férje is becsületes munkával dolgozik meg kenyeréért.) Több szülői értekezlet témája volt a ballagási ruha. és ezeken senki részéről nem menüit fel kifogás. (Nem lett volna egyszerűbb ott hozzászólni?) Az anyuka felajánlotta önzetlen segítségét. szabad szombatjain. saját autóján szerezte be az anyagokat. Miután az összes anyag 26 ezer forint volt. természetes, hogy beszedték a pénzt, nem Ha valaki idegen országban tölt néhány napot, hetet, nemcsak a tájakkal, nevezetességekkel, emberekkel ismerkedik, hanem valószínű a helyi boltokba, üzletekbe is bekukkant. Ha másért nem, avégett, mi mindent vásárolhat a messziből szeretteinek, rokonainak, amelyekkel örömet, meglepetést szerezhet családjának, ismerőseinek. Nincsen ebben semmi rendkívüli, törvénybe ütköző cselekedet, ha az ember mindezt mértékkel csinálja, és nem afféle haszon- szerzési céllal, óriási tételekben, mint ahogyan azt történetünk szereplői végezték. Pedig a két 27—27 éves jászárokszállási fiatalembernek, Soós Lászlónak és Tűzkő Tibornak volt munkája, jól fizetett állása. Mindketten rendelkeztek fővárosi lakással is, és Soós segédmunkásként, Tűzkő pedig betanított festő-mázolóként dolgozott. Igen ám, de sűrű külföldi útjaik során úgy vélték: könnyebb pénzforrá- si lehetőséghez jutnak, ha afféle adok-veszek alapon távol a hazától akkora „cserekereskedelmet” folytatnak, amelyet egy közepes kisvállalat is megirigyelhetett volna. Soós László tavalyelőtt és tavaly sűrűn utazott turistaként az NDK-ba, állításai szerint azért, hogy az ország nevezetességeivel ismerkedjék. Nem tudom, mire gondolhatott a nevezetességek számba vételekor, de az tény, hogy nála ez a folyamat a kvarcórákkal kezdődött. Drezdában ismeretlen arab személyektől először ötvenhármat vásárolt, és már akkor magyar pénzen átszámolva több mint ötvenezer forint forgalmat bonyolított le velük. Még pedig úgy, hogv a vett apró, mutatós szerkezeteken néhány utcával távolabb túladott. Az adásvétel sem mindennapi lehetett, hiszen Soós sem németül, sem arabul nem tud egy mukkot sem, dehát ahogyan a közmondás vallja; pénz beszél, beszélt, no meg a temérdek kvarcóra gazdájuk helyett. Tűzkő Tibornak sem nagyon ízlett a rendszeres munka, ezért ő is „turistáskodott”. Először ingeket, pulóvereket, farmernadrágokat vitt át a határon az NDK- ba, de a haszonnal elégedetlen volt, így ő is „ráállt” a kinti kvarcóra-vételre és -eladásra. Néhány nap alatt pár tízezer forint forgalmat^ könyvelhetett el, ami akárhogyan is nézzük, nem kis dolog. Tavaly március közepén a várhatta el senki, hogy eny- nyi pénzt előlegezzen meg. Ennek ellenére a pénz nem jött össze, több mint felét ő adta kölcsön, és még máij is tartoznak egy részével! Nem áll szándékomban azzal vitatkozni, hogy nem lehetett volna esetleg egyszerűbb. Egy „átlagszülő” leveléből az osztályból: .. A „modell” egy vajszínű plisszírozott szoknyából és egy rózsaszín blúzból állt (mindkettő viszonylag olcsó anyagból), s — ami a felháborodást okozta — egy szalmakalap szalmavirágokkal. Nekünk mindez összesen 1700 forintba került, ami nem kis pénz, de még így is olcsóbb, mint a többi ballagó kosztümje, blúzzal, kiegészítők- kell... Mégis van előnye ennek a „modellnek”: ballagás után is hordható, variálható más blúzokkal, illetve szoknyákkal. Ezzel szemben a sötétkék-fehér egyenruhát bölcső- dés kortól az érettségiig annyiszor fel kellett venniük, hogy lehet, az életben többet rá se bírnak nézni. Kérdezem: a matrózblúzt mikor viselik, ha leérettségiztek? Aki vállalja a négyéves tanulás ennél sokkal jelentőkéi, egy községből származó ismerős véletlenül összetalálkozott Drezdában. — Szia Tibi! Te itt? — így Soós. — Szevasz Laci! Én itt! Hát te? Mit csinálsz? Mire megittak két-két pohár italt, már mindketten tudták a másikról: nem kell dobra verni a külhoni ténykedésüket, sőt nem is ajánlatos, ha nem szeretnének rács mögé kerülni. Helyette elhatározták, ezentúl együtt „dolgoznak”: veszik a nikke- lezett és az aranyozott kvarcórákat az araboktól, és árusítják Drezdában. Hogy nem mindennapi forgalmat bonyolítottak le, annak illusztrálására egyetlen adat: rövid idő alatt több mint háromszázezer forint(!) értékű kvarcóra fordult meg a kezükön. Busás haszonnal értékesítették őket, és ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ettek, ittak szórakoztak, költekeztek, de pár hét alatt így is magyar pénzben átszámolva több mint nyolc- vanezer(!) forint hasznuk keletkezett. Ezt az összeget NDK márkában szerették volna átcsempészni a zine- waldi határállomáson. Itt némi szépséghiba csúszott a számításba. Még pedig az: nem tudták, hogy figyelik őket, ami nem csoda, hiszen ez a nagyarányú üzletelés feltűnt a drezdai rendőrségnek is. Nem kellett sokáig várni a leleplezésre; a kesztyűtartó burkolata mögül hamarosan kibukkant a majdnem tizennégyezer márka. Ezt a néniét határőrök lefoglalták és elkobozták. Ügyükben első fokon a Szolnoki Városi Bíróság hozott ítéletet. Súlyosbító körülményként értékelték azt, hogy már mindketten büntetett előél etűek, és hasonló cselekedetek az utóbbi időben gyakran fordulnak elő a megye területén. Ezért részben társtettesként elkövetett üzérkedés bűntettében és a devizagazdálkodás folytatólagosan, üzletszerűen, részben társtettesként és bűnszövetségben, jelentős értékre elkövetett megsértésének bűntettében találták Soós Lásizlót és Tűzkő Tibort bűnösnek, ezért egy-egy évi szabadságvesztésre ítélték őket. A másodfokú bíróság az ítéletet helyben hagyta, de a személyenkénti elkobzás alá eső tíz-tízezer forint érték megfizetési kötelezettséget mindkét vádlott esetében húsz-húszezer forintra növelte. Az ítélet jogerős. D. Sz. M. olcsóbb ruhában ballagni — valószínű ez is lesz a gyakorlat. hiszen több középiskola lányai matrózruhában voltak, de kár volt ennek ürügyén, a tényeket elferdítve egy segítőkész anyuka jószándékát megkérdőjelezni! (Kiss Lászlóné, Szolnok.) sebb anyagi terheit, az nem hiszem, hogy egy szoknyablúzból álló modell elkészítése miatt felháborodna. Az iskola egyébként lehetőleg soha nem terhelte a szülőket anyagiakkal. A ruhaanyagért „egész évben szaladgáló” szülőt nem kritika illeti, inkább köszönet (ezúton is megköszönöm fáradságát!). Hogy ki mit kap a családtól érettségire, az egyedül a család dolga ... A lányok szerény értékű ékszereket kaptak (azt sem mind természetesen!), amelyeket a nagymamák, a keresztmamák. s más közeli rokonok adtak őszinte szívvel és örömmel, ki-ki a maga lehetőségeihez mérten. Ezt nem kell sajnálni, irigyelni, ez az ékszer bizonyára örök emléke marad ennek a szép napnak minden gyerek életében ...” Összeállította: Farkas Ferencné A honvédelmi szakkörben Válaszok, hozzászólások Rendet csak együtt teremthetünk Május 6-i lapunkban „Ismét a környezetről” címmel két fényképet közöltünk. Egyik a szolnoki Kolozsvári úti gyógyszertár tájékán készült. a másik a Széchenyi lakótelepen. Irtunk a Hársfa utcai áldatlan állapotokról is. Molnár Gyula, a VT Kommunális üzeme üzemvezetője válaszolt a felvetésekre. Amikorra e sorok megjelennek. a Hársfa úti focipalya környékéről az üzem Petőfi Szocialista Brigádja társadalmi munkában eltakarítja a szemetet. (Amit a háztulajdonosok hordtak össze ...) „A Ságvári körút—Kolozsvári út találkozásánál levő gyógyszertár mögött készült — a tárolóedények környékét ábrázoló — fényképen rögzített állapotot véleményünk szerint nem az ürítés elmaradása okozta, hanem az hogy kevés a szeméttároló . .. Erre felhívtuk a tulajdonos IKV figyelmét” — olvashattuk Molnár Gyula levelében. A szemétgyűjtő edények környéke sok helyen gyakran elhagyott csatatérhez hasonlít. A szemünk előtt kotorják ki tartalmát a „kukások”. válogatják ki az őket érdeklő holmit — a többi aztán „természetesen” marad ... Miként lehetne — lehet-e egyáltalán — ellenük „védekezni”? Talán! Ügy véljük, a közterület-felügyelők rájuk is figyelnek munkájuk közben. De azt is megkockáztatjuk. hogy az állampolgárok is figyelmeztethetnék az oktalanul szemetelő- L két. o „Drága” ballagok
