Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1985. MÁJUS 18. Társadalmi segítség a rászorulóknak Szociális segélyek és kedvezmények Az utóbbi időben egyre több szó esik a nyugdíjaskorúak helyzetéről, nemcsaik a hétköznapi eszmecserék során, hanem különböző fórumokon is. Számos intézkedés, széleskörű társadalmi összefogás és segítség eredményeképp egyre több szociális kedvezménnyel igyekeznek könnyíteni a rászoruló idős emberek életén. Szolnok megyében mintegy 94 ezer nyugdíjaskorú férfi és nő él. Dr. Ignácz Istvánnal, a megyei tanács vb. egészségügyi és ^szociálpolitikai osztályának vezetőjével-beszélgettem arról, hogy közülük kik és milyen kedvezményekben, segélyekben részesülnek. — A szociális gondoskodás állami formáiban több, mint 14 ezer 500 idős ember részesül. Ezzel és a társadalmi gondoskodással — itt az úttörők, népfront-aktivisták, szocialista brigádok segítségére is gondolok — a szociális otthoni elhelyezésen túli igényeket megközelítően ki tudjuk elégíteni. — Ügy tudom, az utóbbi időben, években nőtt a szociális otthoni 'helyek száma. — Igen. A megyében 1980- ban ezerháromszázhetvenhét rászorulónak tudtunk helyet biztosítani a szociális otthonokban, ma pedig ezerötszáz- hetvenegynek. Az idén további bővités várható. De más területen is előreléptünk. Az öregek napközi otthonainak száma például 44-ről 55- re növekedett. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy megyénkben minden második településen van öregek napközi otthona, szemben az országos átlaggal, ahol minden negyedik településre jut egy. Ma már hatszázhúsz hivatásos és tiszteletdíjas házj szociális gondozónő tevékenykedik (1980-ba,n háromszázhat- vanöt^n voltak), ötven százalékkal nőtt azoknak száma is, akik szociális étkeztetésben részesülnek. — Kik kapnak szociális segélyeket? — Ezernégyszáznegyven Olyan időskorú kap rendszeres segélyt, akinek nincs meg a létfenntartását biztosító jövedelme, és nincsenek tartásra képes, tartásra kötelezhető hozzátartozói. Rendszeres segélyezésre az idén 32 millió forintot fordítottunk, 2 millióval többet, mint tavaly. A teljes segély összege 2050 forint, a rész-segéllyel pedig a jövedelmet 2050 forintra egészítjük ki. — Ki tudják elégíteni az igényeket? — Azt mondhatom, hogy a jogos, rendszeres segély iránti igényeket igen. — Kik döntik el az igény jogosságát? — A helyi tanácsok. A se- gélyigényefcet ott kell benyújtani, és a tanácsok döntenek az elfogadásról vagy az elutasításról. Az igények zöme azonban megalapozott. A segélyeket a tanácsok költségvetéséből, minisztériumi és megyei tanácsi támogatásból fedezik. —1 És mi a helyzet a rendkívüli segélyekkel? — Az idén 1 millió 440 ezer forinttal többet fizettünk ki, mint tavaly. Azok kapják, akik átmenetileg olyan helyzetbe kerültek, hogy a létfenntartásuk nincs biztosítva. Általában tüzelő vagy ruhavásárlás címén adjuk ki. Meg kell említeni még az egyéb segélyt is, amit temetés, elemi kár esetén lehet igényelni. A különböző segélyek összege évente mintegy 56 millió forintot tesz ki. P. E. Él-e még az öreg cigány? ... — Értem uram, hogyne érteném és gyanítom, hogy vagy hallgatta valamikor a muzsikámat, vagy pedig elmondta valaki, hogy prímás koromban ez volt egyik kedvenc nótám. Válaszolok hát: megvagyok és ha minden jól megy, néhány évig tán még maradok. A nótánál maradva pedig bevallom, ha tőlem kérdezné a fonóba járást, meg hogy melyik most a menő nóta, nem tudnék válaszolni. A mai fiatalok csak a régi mesékből ismerik a fonót, a nótázásbán pedig már én nem vagyok járatos, öreg hegedűm régóta pihen a kredenc tetején, az se titok, hogy fülem is rozsdásodik, ami nem csoda, hiszen velem egyidős, vagyis 77 esztendős. ... valamikor pedig de sokan tudták — nem csak Jászberényben — de az egész Jászságban —, hogy a Fehér Pista zenekara, vagyis a Fehér fiúk mindig a legdivatosabb nótákat húzzák. Barna volt a bőrünk, mégis fehér fiúknak tituláltak, mert, hogy ez volt a vezetéknevünk és, mert a Fehér családból öt fiú játszott egy zenekarban. Én voltam a prímás, az én intésemet figyelte két bátyám és két öcsém. A prímási vonót kitartó tanulás árán kaptam meg. Első tanító- mesterem, a cimbalmon játszó édesapám, majd Berzá- czi László tanítóképzős tanár volt. Tizenhat éves koromban kerültem Pestre, néhány jó nevű prímás zenekarában cincogtam 2 éven át, 1926-ban jöttem vissza Jászberénybe és megalakítottam a Fehér fiúk zenekarát. — Nagy előnnyel indultunk, hiszen a szülői házban lakó öt fiútestvérnek lehetősége volt arra, hogy akár reggeltől-estig próbáljon, együtt tanuljon. Éltünk is a lehetőséggel, így aztán rövid idő alatt megismertek bennünket. Az első munkahelyünk a Legényegyletben volt, ahol akkoriban a színjátszók félévenként mutattak be egy-egy daljátékot. Az egylet közel volt a szigethez, a szigeten pedig egy romantikus mulatót nyitott két vállalkozó kedvű leány- testvér. Odaszerződtünk, néhány év múlva, amikor már a város első zenekarának számítottunk, áthívtak bennünket a tiszti kaszinóba, újabb néhány év és már a Pannóniában, a város legelőkelőbb mulatójában játszottunk. — Milyen volt a prímási sors? Csak a szépre kell emlékezni és akkor elmondhatom, hogy a legszebb hivatás. Megismerni az embereket, tudni, hogy kire mivel lehet hatni... hát nem gyönyörű feladat? Persze volt árnyoldala is a zenészéletnek, azok az embertek, akiknek tömve volt a zsebük pénzzel, szentül hitték, hogy nekik mindent szabad, számukra a zenész „csak” cigány volt. Mégis, azt mondom, hogy csak a szépre kell emlékezni, én azt tettem és teszem. Akkor is, amikor kiöregedve a nálam is öregebb lokálból portásnak szegődtem a gyárba. Most is, amikor — ha gyötör a magány — előveszem a hegedűt, hogy elmuzsikáljam halkan, csak úgy magamnak, hegy él még a vén cigány... — ia — Nándi bácsi emlékei Szakemberek sorát nevelte A martfűiek csak Nándi bácsinak szólítják a nyugdíjas szakoktatót, Nagy Nándort. Csendesen üldögél a ház előtti pádon. Ismerősök köszönnek rá, visszabólint. — A legnagyobb baj az, hogy napról-napra romlik a szemem, és nem ismerem meg már az embereket. Néha azt mondják, hogy nagyképűségből nem köszönök vissza, pedig ha tudnák.. Nándi bácsi 1947-ben került Martfűre Érsekújvárról jó néhány szakképzett honfitársával. Ok voltak a ma országos hírű cipőgyár első jól képzett szakmunkásai. Nem véletlen, hogy amikor a leendő cipészek képzésiéről kellett gondoskodni, erre a szakmunkásgárdára esett a választás. Nándi bácsi öt éven keresztül, 1948— 53-ig vezette a 421-es nagyműhelyt, ahol képzetlen fiatalok egész csapatát okította, s adta át a szakma alapvető fortélyait. — Az oktatás akkoriban mást jelentett, mint ma. A tanulónak el kellett sajátítani a .cipőkészítés minden fogását. Egy ideig kézzel készítettük a lábbeliket. Az akkori fiatalok önállóan is meg tudtak csinálni egy cipőt, én is készítettem magamnak ... 1953-tól a tanintézet szakoktatójaként dolgozott egészen a nyugdíjazásáig, 1969- ig. Több száz képzett cipész tartja mesterének. Ma az ország jó néhány településén dolgoznak tanítványai A bonyhádi, a szigetvári, a szombathelyi szakemberek is emlékeznek még az idős mesterre. A nyugdíjas hétköznapok csendesen telnek. — Örülök, hogy végre itt a jó idő. Lehet nagyokat sétálni, beszélgetni a barátokkal. Mást nem is nagyon tudok csinálni a szemem miatt. Sajnos olvasni se nagyon tudok már és a tv-t is csak közelről látom. Azért nem panaszkodom. Havonta 3000 forintot hoz a postás, és egy magamfajta öregembernek ennél nem is igen kell több. Beosztjuk a feleségemmel. Sajnos most őis a szemével van a kórházban. — Nem nehéz így egyedül? — Remélem, hamarosan meggyógyul és újra itthon lesz. Addig én is el tudom látni magam. Egyébként nem vagyunk mi egyedül. A fiam és a családja Pesten élnek, de gyakran ellátogatnak hozzánk, ő okleveles gépészmérnök — mondja nem titkolt büszkeséggel. — Vannak-e tervei a jövőre? — Hetvenhat éves vagyok. Nincsenek már nagy elképzeléseim. Az egészség a legfontosabb. Bizony, ha a szemem jobb lenne, még sok mindent tudnék csinálni, és a segítségemre talán a gyárban is szükség lenne, de a szándék így kevés. Kár is erről beszélni. Egy azonban biztos, a 'munkám nem múlt el nyomtalanul. Ma is megbecsülnek. Az üzemben nincs olyan ünnepség, amire ne kapnék meghívót. És ez mi mást bizonyít, mint azt: nem felejtettek még el. Kell ennél több egy magamfajtának? ________—^bk — Ö sszeállította: Sóskúti Júlia Petrányi Gyula nyugdíjasnak sok dolga van tavasszal. Hatvannyolc évesen is minden nap kint tevékenykedik a kertben. Képünkön locsoláshoz készül. Nem a pénzért dolgozott Hetvenhét évesen tanácstag Az idei a tizenharmadik kitüntetése Szelíd, szép arcú asszony, s ha nem mondaná a bemutatkozással egy időben, hogy 77 éves, aligha vélném hatvannál többnek. Nyugodt, tiszta a tekintete, arcát nem szántotta mélyre az idő barázdája. — Pedig annyi vagyok, kedves, áprilisiban töltöttem be a 77. évemet. Ráadásul nem kímélt az élet, kijutott nekem a rosszból is. Az igaz, nyugdíjam nincs, a jó uram kap utánam némi asszonytartást, mert én nem pénzért dolozgtam. Azazhogy hajdanán. 13 éves koromtól, 1921- től 1928-ig a kunszentmártoni téglagyárban kézj cserépverő voltam. Igen, gyerekfejjel, dehát nagy volt a családunk, kellett a kenyér. Szegény jó édesapám politizáló ember volt, a Tanácsköztársaság leverése után vitt a szükség engem gyereklányként a téglagyárba. — Nem kell azt nekem szégyellnem, ugye, hogy csak három osztályt jártam? Írni, olvasni azért mindig tudtam, olvasni kiváltképp szerettem. A férjemmel is jól megértettük egymást, bár ő is az apám fajtája volt. Szo. bafestő-jmázoló a szakmája, s a második világháború éveiben sok borsot tört a csendőrök orra alá, mert a festők-mázolók jelmondatokat is szépen pingáltak ... A kunszentmártoni Zalka Máté utca végében csendesen folydogál a Kőrös. Faluszéli ház Kómár Flóriánné, született Tigyi Ilona otthona. — ötvenhét éve élek ebben a háziban, amióta összeházasodtunk. Amikor megszületett a lányom, sokáig betegeskedtem, gondolni se lehetett rá, hogy munkát vál- valjak. Hanem negyvenöt után kerestem magamnak! Igaz, „csak’' társadalmi munkás voltam mindig, de én aztán bizonyíthatom, annak is van becsülete! Várjon csak! Szekrényfiából gondosan őrzött oklevelek, medáliák kerülnek elő, s beborítják a kis szoba asztalát. — Kaptam Társadalmi Munkáért elismerést Kun- szentmártonban, meg a megyénél is. Aztán mivel a tanácsok megalakulása óta tanácstag vagyok, sok kitüntetésem ennek az eredménye. A valamikori földmívesszö- vetkezetben is alapítónak számítok. Kaptam érte a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést. És, most, március nyolcadikén, itt van, ez a legnagyobb: a Munka Érdemrend bronz fokozata. 1945 nyarán ott voltam az MNDSZ-alapítók között is. Azt gondoltam, nem is jutok már senkinek az eszébe, hiszen oly sok idő elszállt azóta fölöttünk. Nagyon boldog voltam' a Parlamentben. — 'Tanácstag még most is? — Még hogy most is? Csak gondoljon bele: 77 évesen most is jelöltek. Igaz, már másodmagammal, mert változott a választójogi törvény, de hiába magyaráztam a jelölő gyűlésen is, inkább a fiatal mellett maradjanak, annyi szeretettel beszéltek rólam, hogy nem tehettem meg, hogy visszalépjek. így hát indulok. Kunszentmárton tanácstagjelöltjei között én is ott leszek! — sj — Idősebb korban Fortuna kegyeltje Az elmúlt hetekben Fortuna gyakran látogatott Szolnok megyébe. Nagylelkűen osztogatta kegyeit totózók- nak, lottózóknak. Áprilisban két ötös és számos négyta- lálatos nyeremény talált gazdára szűkebb pátriánkban, jócskán jutottak tárgynyeremények is az „össznépi” játékban résztvevő me- gyénkbélieknek. A szerencsések között akadt nem egy nyugdíjas is. Közülük dr. Sz. R. nyugalmazott jogásznak április 5- én lett az idei első négyese és — bármilyen hihetetlen, a következő pénteken isméi kihúzták négy nyerőszámát (A két négyes az idős. lottózó életében már a sokadik nyeremény, hiszen évekkel ezelőtt különféle tárgynyeremények mellett volt már négyese, a totóban pedig már akkor telitalálatot ért el, amikor arra 12 találat jogosította.) A 14. és 15. heti négyesek mellett hármasok és kettesek is voltak, ezek nyereményével együtt szerencsepénze meghaladta a 200 ezer forintot, ami még tovább növekedett a 14. fogadási héten elért többezres totónyereménnyel. A szerencsés játékos, aki pénzét takarékbetétben helyezte el, viszonylag kis befektetéssel kísérti Fortunát hétről hétre — a történtek szerint' nem eredménytelenül. Idősebb korban is meg kell találni az életet szépítő örömforrásokat.. . Például minden embernek van olyan vágya, vagy nevezzük hobbynak, amelyet nem tudott megvalósítani az aktív élet hajtásában. Tessék nyugdíjas korban hozzáfogni! Néhány ötlet erre: könyvtárlátogatás;, barkácsolás, faragás, kézimunká- zás, természetjárás, színház- és mozilátogatás, régészet, sakk, szőnyegkészítés;, jó ételreceptek kipróbálása, fiatalok tanítása, élettörténet leírása, gyermekjátékok készítése, új baráti társaság felkutatása, nyugdíjas klubok látogatása, múzeumok, kiállítások megtekintése stb. Teremthet az idősebb ember maga körül olyan légkört, hogy szívesen jönnek hozzá idősebb és fiatalabb emberek. Vitathatatlan, hogy a környezet nagymértékben befolyásolja az idős ember életkedvét, de épp úgy, mint fiatalabb korban, ebben az időszakban is sokat tehet sorsának kialakítása érdekében. Elsősorban a tevékeny életmód formálásával, másodsorban egyéni magatartásával. A kedves, mosolygós öregeket szeretik mindenütt, de a „harapós modorú” öregek bizony nem népszerűek még a saját családjukban sem. Természetesen, nem lehet általánosítani, hiszen ha valakinek például egészségügyi problémái vannak, nyilván nincs jókedve, és ez kihat a családtagokkal, embertársaival való magatartására. A derűs, bölcs, józan élet- szemlélet sok nehézségen átsegíti az öregedő embert. Sokszor ez nem anyagi, nem egészségi kérdés, hanem beállítottság dolga. Nem szabad engedni, hogy leszűküljön az érdeklődési kör, és nem szabad engedni, hogy erőt vegyen rajtuk a „minden-mindegy” hangulat, mert így nehezen tudjuk tartani a kapcsolatot az élettel. Az ember, akit nem érdekel más., csak saját öregsége, önmagát készíti a halálra és naponta elszakítja az élettel kapcsolatos, éltető erőt jelentő érzelmi szálakat. A minden iránt érdeklődő ember lélekben fiatal marad. így nem kényszeríti magát érzelmi magányosságba, ahol saját lehangoló gondolatainak börtönében sínylődik és. ahonnan nem tud kikerülni. A legszebb feladat: az unokákkal való törődés. A gyermekmosoly bearanyozza az idősebb ember életét, tartalmat ad a gyorsan rohanó éveknek. E néhány gondolat bizonyítja, hogy az idősebb embernek is vannak élete végéig jó lehetőségei, örömei, ha nyitott az élet dolgai iránt. Ha örülni, mosolyogni akar és tud, nem lesz magányos sem érzelmileg, sem környezetileg. Lesz életkedve, amely biztosítja az értékes életet mindenki számára, és új örömök kapuját nyitja ki. K. S,
