Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-17 / 114. szám

1985. MÁJUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Választási nagygyűlés Szolnokon KISS JÁNOS: II hazaszeretet mindenkit összefog Kádár János látogatása a Magyar Sajtó Házában Tisztelt nagygyűlés! Ked­ves válaSBtópolgánoik! — Roppant nehéz helvzet- Iben vagyok, mert Kállai Gyula úr, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke beszédében teljes és átfogó képet állított elénk életünkről, nemzetünk fej­lődéséről. Ehhez hozzáten­ni mit se lehet. Magam csu­pán a haljottak sumimázár sára váldalkozihatom. Történelmi időszakban, az egész ország életére kiható és nemzetünk fejlődésében fontos évforduló után és je­lentős esemény előtt va­gyunk. Nem régen köszön­töttük hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulóját, s em­lékeztünk, hogy véget ért az emberhez méltatlan, fel­mérhetetlen szenvedést és kegyetlenséget jelentő kor­szak, a második világháború. Az a világháború amelynek idején a nemzeti vagyonunk 40 százalékát veszítettük el. Az a világháború, amely után nagyon is indokoltnak tartom, hogy minden becsü­letes, józan gondolkodású ember Szívében megfogalma­zódik: soha többé háborút! Az eltelt négy évtized alatt felépítettünk egy orszá­got, megvalósítottunk egy emberi társadalmat, nem­zetközi kapcsolatainkkal megbecsülést vívtunk ki ma­gunknak. SZALAY LÁSZLÓ: Szalay László, a 2. számú szolnoki országgyűlési vá­lasztókerület képviselője­löltje, a Tiszamenti Vegyi­művek igazgatója felszólalá­sa elején a választási ké­szülődésről beszélt: — Az országban minde­nütt, városokban és falvak­ban, munkahelyi közösségek­ben állást foglalnak a Ha­zafias Népfront választási programja mellett, amely a XIII. kongresszus határoza­tai alapján az egész nemzet programját adja az elkövet­kező időszakra. Nemzeti program ez, és teljesíthető célokat tűz ki. Kifejezi az egész nép egységét abban, hogy a XIII. kongresszus határozatait — amelyek tár- isadlalmi-gazdasági fejlődé­sünk meggyorsítását célozzák —, végre akarjuk hajtani. Mindannyian tudjuk, hogy nehéz évek állnak mögöt­tünk. Ezek az évek megmu­tatták szocializmust építő társadalmunk erejét, képes­ségét az összefogásra, az együttes erőfeszítésre. A párt irányításával így tudtunk csak úrrá lenni nehézsége­inken. Ebben a nehéz időszakban Szolnok város ipara, ipari dolgozói megálltak a helyü­ket. A város ipara a VI. öt­éven tervben 25 százalékkal növelte termelését, növelte exportját, és ezzel az orszá­gos átlagnál nagyobb mér­tékben kivette részét a nö­vekedésiből és az egyensúly megalapozásából. A termelés növelése együtt­járt a termékszerkezet kor­szerűsítésével, a jövedelme­zőség javításával. Meggyő­ződésem, hogy a lassúbb fej­lődés, növekedés mellett az egész iparban kedvező ten­denciák bontakoztak ki, amelynek során a termékek korszerűsége, versenyképes­sége, minősége, kiállítása javult, de változások követ­keztek be az emberek fel­fogásában, munkához való viszonyában, a munka kul­túrájában is. Uralkodóvá vált az a fel­ismerés, hogy előbbre jutni csak korszerű termékek korszerű gyártásával tudunk. És ha a változások ütemével nem is lehetünk elégedettek, elmondhatjuk, hogy az ala­csonyabb növekedési ütem sem halványíthatja el ezek­nek a strukturális változá­soknak a jelentőségét. A XIII. kongresszus hatá­Azt mondtam, évfordulók után és fontos esemény, a választás előtt vagyunk. Vá­laszt a nemzet. Szavaz a bé­kére, a megtett útra, a kor­mány kül- és belpolitikájá­ra és arra a programra, ame­lyet a Hazafias Népfront ál­lít elénk, amit magunkénak vallva juthatunk előre és tudjuk elérni célkitűzésein­ket. Ám mit használ a legtö­kéletesebb program, célkitű­zés is, ha érdemtelenül el­haladunk mellette. Sajnos, időnként tapasztalhatók ér­dektelenségek. Élőviláguk önzés, egyéni érdekek feLbe- csülése, s esetenként mint­ha a munkakedv, a munka- fegyelem is alábbhagyna. I rozata azonban csak olyan fejlődést tart lehetségesnek és szükségesnek, „amely le­hetővé teszi az egyensúly to­vábbi javítását, a népgazda­ság anyagi-műszaki alapjai­nak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét eme­lését”. A szolnoki dolgozók mind­annyian látják, hogy orszá­gos és helyi céljaink csak az anyagi termelés és hatékony­sága növelésével érthetők el. Azt is látják, hogy az eddi­ginél jobb, okosabb, szerve­zettebb munkára van szük­ség munkástól és értelmisé­gitől egyaránt Fejlődésünkkel együtt jár, hogy nő a magas fokú kép­zettséget igénylő szellemi munka jelentősége. Társadal­munk vezető osztálya, a munkásosztály mellett a város műszaki értelmisége is részese akar lenni a Hazafias Népfront programja megva­lósításának, annak a nemzeti egységnek, amely a program végrehajtása érdekében ki­bontakozik. Részt kíván venni alkotó­készségének és képességének jobb kihasználásával, a mű­szaki fejlődés meggyorsítá­sával, közéleti aktivitásának fokozásával. Eleget akar tenni kultúrahordozó és közvetítő szeriepének, bjogy az üzemekben és a városban tovább fejlődjön a munka kultúrája, a környezet kul­túrája és tisztasága, a vi­selkedés kultúrája — és vé­gül a vezetés kultúrája. Az értelmiség is tudatú­iban van annak, hogy sajátos érdekei csak az egész tár­sadalom érdekeibe ágyazva érvényesülhetnek, hogy sa­ját előrehaladása csak az ország egészével együtt le­hetséges. Szolnok üzemed szerves részei, alkotói a városnak. Alkotói a szó fizikai értel­mében, amikor környezetük­kel jelzik a város műszaki színvonalát, alkotói a szó gazdasági értelmében, hisz a térség nemzeti jövedelménél: döntő hányadát teremtik meg, és alkotói a szó társa­dalmi értelmében is, meit a Ivaros munkás- és értelmi­ségi lakóinak nagy részét ad­ják. A nagy társadalmi célja­ink megvalósítására kiková- csolódott nemzeti egységet újra és újra kell alkotni. En­nek során számolni kell re­gionális és sok más ismé:v szerint eltérő érdekekkel. Az Sok a gondunk, bajunk. Sok a zilált családi élet. Nagy veszély az alkoholiz- musi, felmérhetetlen a kár, ami ebből származik. Hallani olyan véleménye­ket is: baj van a fiatalok­kal. Én azt mondom, velünk van baj. felnőttekkel. Ha a fiatal kis sírás, kérés után azonnal megkap mindent, amire vágyik, amit szeretne, nem tanulja meg becsülni a munkát, a munkából szár­mazó értéket. Súlyos felelőt­lenség lenne ezeket a dolgo­kat elhallgatni. Az életért mindenki felelősséggel tar­tozik. A béke tőlem is függ, a haza, az otthon békéje, biztonsága valamennyiünkre nagy felelősséget ró. A ha­zaiszeretet mindenkit össze­fog. Pap vagyok, hívő ember, de tudom, hogy a világnéze­tileg különböző emberek összefogásának történ elmii távlata van. Közös célok el­érését hazánk jövőjét az emberiség 'békéjét akarjuk biztosítani. Ezért van szük­ség a nemzet, a nép össze­fogására, alkotó jószándéké­ra! A címzetes kanonok fe'- szólaJása után Szalay Lász­ló, a Tiszamenti Vegyimű­vek igazgatója, országgyűlé­si képviselőjelölt lépett a szónoki emelvényre. lérdekek felt óriása, ütközlté- tése, érvényesítése vagy ösz- szehangolása csak akkor le­hetséges, ha a szocialista demokrácia meglévő intéz­ményei hatékonyan működ­nek, illetve ha a gyorsabb fejlődés érdekében a demok­ratizmust továbbfejlesztjük a munkahelyeken, az állam­életben és a lakóhelyi kö­zösségékben, egyaránt. A munkahelyi demokrácia fejlesztését jelentik az új vállalatvezetési formák, az államélet demokratizmusé - nak fejlesztését pedig az új választási törvény. Tovább kell keresni az útját, hogy meglévő intézményeink ke­retében a lakóhelyi közös­ségék érdeklődését fenntart­suk, illetve fokozzuk közös ügyeink iránt. Ebben a vá­ros az elmúlt időszakban szép sikereket ért el. Önzet­len társadalmi munkára, összefogásra csak akikor szá­míthatunk. ha a lakosok mindinkább részt vehetnek ügyeik intézésében, a dön­tések előkészítésében é.° a végrehajtás ellenőrzésében. Szolnok város lakói, dol­gozói egyetértenek a Haza­fias Népfront programjával. Egyetértenek, mert tudják, hogy feszítő gondjaik csak egy egységes nemzeti prog­ram keretében oldhatók meg. Munkahelyeiken, a terme­lésben kívánják megterem­teni előrehaladásuk gazda­sági feltételeit: a lakáskér­dés, a közlekedés, az oktatás, és más, az életkörülmények­re iható problémáik megol­dását. A gazdasági egységek to­vábbra is készek a jó célo­kért anyagi erejüket egyesí­teni, társadalmi munkaakci- Ókban ré.'jzt vállallni), mert tudják, hogy a jó lakóhelyi közérzet a gyárkapun belül termelőerővé válik — és for­dítva is ígv van. Az ipar te­hát táplálja, motiválja a vá­ros ejlődését, és ugyanazt várja a város intézményei­től: segítsék az ipar fejlő­dését, a korszerűsödését, bizto­sítsak a fejlődés infrastruk­turális feltételeit, anyagi és cinben -Szellemi értelemben egyaránt. Szolnok dolgozói, lakói kulturált munkahelyeken akarnak dolgozni, kulturált környezetiben kényelmesen akarnak élni és mindezért készek tenni is. Demokratikus jogaikkal élve, választott képviselőik útján kívánják biztosítani, hogy az állaimhatalom és államigazgatás, és más ál­lami intézményék nevükben, értük tevékenykedjenek és a társadalom munkájának és életének jó irányításával, jó szervezésével a bennük lévő alkotókészséget és tenniaka- rást felszabadítsák. Szót kapott a választási nagygyűlésen Kovács Gézáné szolnoki halász is: KOVÁCS GÉZÁNÉ: Nekem életem, munkám a szőke Tisza — Szeretettel és tisztelet­tel köszöntőm önöket. A nevem már elhangzott, tehát Kovács Gézáné vagyok. a Vágóhíd út 30. szám alatt lakom. Foglalkozásom halász már öt éve. Nem tévedés, nő létemre tényleg halászként dolgozom a szolnoki Felsza­badulás Halászati Termelő- szövetkezetben. Házasságom révén egy régi halászdinasz­tia tagja lettem, és ez meg­határozza egész életemet. A halászok munkája csodálato­san szép. érdekes, de nagyon nehéz foglalkozás — hivatás. Ma már nem úgy halá­szunk. mint régen, korszerű­södtek a halászat eszközei is. Régen még evezővel húzták a csónakot. ma motorcsó­nakkal járunk. A hálókat és a varsákat nem kenderfonál­ból, hanem perion cérnából készítjük, bár a hagyomá­nyos módon. Ellenségeink bőven vannak. Első helyen értékes vizeink szennyezőit említeném. Sajnos, mi halá­szok ez ellen nem sokat tu­dunk tenni. Kevesen va­gyunk, kicsik vagyunk és gyengék ahhoz, hogy han­gunkat meghallják az or­szág vezetői — ezért is ho­zom itt szóba. A természetes vízi halá­szat fenntartásával vagy fej­lesztésével hosszú évek óta nem sokat törődnek központi szerveink sem. Meggyőződé­sem. pótolhatatlan veszteség éri nemzeti hagyományain­kat. ha egy-két évtized múl­tán eltűnnek a halászok az élővizekről. A halállomány fenntartásában ugyanis nél­külözhetetlen a halászat, és ha hiszik, ha nem. a horgász, vizek sorsa is megpecsételő­dik. Bár energiaszegény világ­ban élünk, nincs kihasználva a folyók vizének legnagyobb természetes lehetősége. a hajózás és a teherszállítás. Pedig városunk fejlődését, létét már századokkal ezelőtt a sószállítók, a tutajosok ha­tározták meg. Vannak kez­deményezések. de a lehető­ségek sokkal nagyobbak. A felszólaló szólt a halá­szati termelőszövetkezetek gazdálkodását érintő szigorí­tásokról. elvonásokról is. Fel­szólalását a következőkkel fejezte be: — A Tisza tisztasága, sza­bályozottsága. a víz adta lé­vőségek kihasználása, öntö­zés. szállítás, halállomány­növelés. árvízvédelem — úgv gondolom. ezek nemcsak Szolnokon, hanem Záhony­tól Szegedig, valamennyi fo­lyóparti. vízszerető ember gondolatai lehettek volna. Szót kaptam, nekem életem, munkám a szőke Tisza, el­mondtam. Ha kell, tetteimmel is részt vállalok a változta­tásból. A szőke Tisza évszá­(Folytatás az 1. oldalról.) a MUOSZ. E fórum lehető­séget ad majd arra, hogy a tagság megvitassa: miként válhat még érdemibbé, szín­vonalasabbá a politikai, szakmai tájékozódást, a mű­helymunkát szolgáló szakosz­tályok tevékenysége; hogyan segítheti a szövetség az új­ságírók munkafeltételeinek javítását, e nagy feszültség­gel, szellemi igénybevétel­lel járó szakma művelőinek egészségvédelmét. Ám min­denekelőtt arról esik szó a közgyűlésen, hogy melyek ma az újságírók legfonto­sabb feladatai a párt politi­kájának szolgálatában. Világos^ tettekre ösztönző program: a pártkongresszus határozatának birtokában vehetik számba legfontosabb teendőiket az újságírók — ezt állapították meg a köz­gyűlési előkészületek során tartott szerkesztőségi tanács­kozásokon, küldöttválasiztó gyűléseken is. Az eddigi ta­pasztalatok szerint — mon­dotta a MUOSZ főtitkára — a sajtó munkásai egyetérte­nek abban, hogy szocialista építőmunkánk céljainak va- lóraváltása ma talán minden eddiginél jobban igényli az újságírók elkötelezett, alko­tó közreműködését, cselek­vésre mozgósító, a példaadó kezdeményezéseket és a fej­lődést gátló tényezőket egy­aránt megmutató tudósítása­it, állásfoglalásait. A szövet­ségnek tehát ahhoz kell sok­oldalú segítséget adnia, hogy a sajtó e küldetését maga­sabb színvonalon tölthesse be. — Önök, újságírók és mi. akik párttisztséget töltünk be. közös ügyet szolgálunk — mondatta az elhangzottakra válaszolva Kádár János. — Megnyilvánult ez a párt XIII. kongresszusán is. ahol mindannyian igyekeztünk becsülettel elvégezni a dol­gunkat: a küldöttek állást foglaltak a szocialista épí­tőmunkánk legfontosabb fel­adatait érintő kérdésekben, s a tanácskozás nyílt, felelős­ségteljes vitájában elhang­zottakról. a legfelsőbb párt­fórum határozatairól a sajtó hűen beszámolt, segítette, hogy e döntéseket egész né­pünk megismerje, program­jának tekintse. Kádár János elismeréssel szólt arról is. hogy a lapok, a rádió, a televízió méltó­zadok óta ad. ha okosan használják, de elborít, elso­dor. ha hagyjuk magunkat. A nagy tetszéssel fogadott felszólalás után az elnöklő Sándor László megkérdezte a 'nagygyűlés résztvevőit, kí­ván-e még valaki szólni? Először Molnár István pa­pírgyári nyugdíjas, Szolnok város. 59. számú tanácstagi választókerületének válasz­tópolgára jelentkezett. Rövid felszólalásában a megyei pártértekezlet, majd a XIII. pártkongresszus legfontosabb mondanivalóit sűrítette. A június 8-i választást az év nagy történelmi eseményei A tegnapi választási nagy­gyűlést megelőzően Kál>pi Gyula, a HNF Országos Ta­nácsának elnöke már a dél­előtti órákban Szolnokra ér­kezett, s a megyei népfront­bizottság épületében fogadta őt Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára. Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára, Sándor László, a népfront megyei bizottságának titkára és Var­ga Sándorné, a városi pártbi­zottság első titkára. A város gazdasági, politikai életéről és a választási előkészüle­tekről elhangzott tájékoztató után a papírgyárba vezetett Kállai Gyula útja. Szűcs János, Sándor László és Var­ga Sándorné kíséretében. képpen emlékeztek meg tör­ténelmi sorsfordulónk, fel- szabadulásunk 40. évforduló­járól. — A közéletünk e kiemel­kedő eseményeinek idősza­kában megélénkült társadal­mi érdeklődés az ünnepek el­múltával sem csökkent — 'mutatott rá a párt főtitkára. — Az országgyűlési képvise­lő- és tanácsválasztásokat megelőző jelölő gyűléseken — a közügyek képviseletére méltó jelöltek kiválasztása­kor — az állampolgárok ak­tívan éltek jogaikkal, iga­zolva választási rendszerünk új. a demokrácia szélesítését szolgáló vonásait. Az újságírók előtt álló feladatokról szólva Kádár János megállapította: külö­nös a sajtó felelőssége gazdasági építőmunkánk kö­zépponti tennivalóinak, új követelményeinek hiteles bemutatásában, s abban, hogy az alkotókészség ki­bontakozását, a jó kezdemé­nyezések megvalósulását a maga eszközeivel elősegítse. — Mint minden tisztességgel, felelősséggel végzett munká­ban. a közvélemény tájékoz­tatásában is csak olyanok állhatnak helyt, akik szak­mai felkészültségűk mellett határozatit világnézet, meg­győződés birtokában vannak — hangsúlyozta a párt főtit­kára. — A pártkongresszu­son megfogalmazott követel­mény a sajtóra is, vagy ta­lán arra különösen vonatko­zik: Szocialista céljainkat, meggyőződésünket határo­zottabban kell képviselnünk. Pártunk az elmúlt évtize­dekben annak tudatában dolgozott, s dolgozik ma is, hogy a szocializmust nem le­het parancsszóra építeni. Előrehaladásunkhoz szükség van arra, hogy az egyének érdekeltek Hegyenek a fel­adatok elvégzésében, de el­engedhetetlen az eszméink­kel való azonosulást, célja­ink cselekvő támogatását elősegítő propagandamunka^ az újságírók aktív tevékeny­sége. — Ahogyan itt is elhan- zott, közelgő közgyűlésükön az újságírók: — a televízió, a rádió, a sajtó munkatár­sai, riporterek és szerkesz­tők — ennek tudatában ké­szülnek megvitatni felada­taikat — mondotta befeje­zésül Kádár János, sikeres (munkát kívánva a tanács­kozás résztvevőinek. egyenes folytatásának mi­nősítette. Tabák Lajos nyugdíjas igazgató először a választó- jogi törvényről, a választó- polgárok érzéseiről beszélt, majd emlékeztette a hallga­tóságot a felszabadulás előt­ti évekre, amikor még vá­lasztójoga se volt mindenki­nek az országban. Elmondta azt is. hogy a képviselőjelöl­tek többségét ismeri és iheg- győződéssel állítja, hogy eredményesen fogják a me­gyeszékhely érdekeit képvi­selni. A választási nagygyűlés a Szózat hangjaival ért véget. A papírgyáriban Szilágyi Ottó igazgató és Lécz János párttitkár fogadta őket. Rö­vid tájékoztató meghallgatá­sa után üzemlátogatás követ­kezett. Kállai Gyula beható­an érdeklődött a dolgozók munka- és életkörülményei­ről. A HNF Országos Tanácsá­nak elnöke kora délután a Szolnoki Galériában lévő ki­állítást tekintette meg Tálas László múzeum igazgató és Madaras László párttitkár kalauzolásával. Ezt követően Fenyvesi József városi ta­nácselnök mutatta be a vá­rost Kállai Gyulának. S. B.—S. J. Fotó: Nagy Zsolt II jó közérzet termelőerővé válik Kállai Gyula szolnoki programja

Next

/
Thumbnails
Contents