Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-15 / 112. szám
1985. MÁJUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Az őszinteség varázsa Ha volna díj, a hét legemlékezetesebb műsorainak kijáró, akkor én ezúttal a portréfilmeknek adnám — tartalmuk emberi gazdagságáért, hangvételük őszinteségéért. Az őszinte hangú portréfilmek sorban: a Legszemélyesebb közügyeink sorozatból a Kulka professzorról készült riportfilm (kedd este 10 órakor!), majd csütörtökön ugyancsak késő este egy üzbég öregember va- rázsos vallomása „ ... volt egyszer egy ember” címmel; s még aznap este a kettesen az Abodyval készített műsor, és végül Rácz György „Rendhagyó végrendelete” — vasárnap délben! Ez utóbbi bizony előkelőbb helyet érdemelt volna a műsorok rendjében! Annál is inkább, mert rendhagyóan megható találkozás volt ez az immáron minden munkától visz- szavonult de legfőképp a rádiót fájlaló művészemberrel. Valójában egyetlen nagy monológ ez a műsor, Takács Marika csupán elindította a „tekercset”, s Rácz György mondta, mondta szépen, tisz_ tán, egyenletesen, indulatok nélkül, de érzelemtől feszülten. Minden szava pontos volt. minden mondatának súlya volt. Már az meglepett egyébként, hogy ahelyett, hogy elfogadta volna, sorra cáfolta meg a lexikonok róla szóló címszavainak elismerő állításait. Sosem voltam költő. vallotta, bár néhány körete napvilágot «látóit. Színész tanárnak sem vallom magamat, mondotta, jóllehet egy esztendeig oktatott a főiskolán. és neves tanítványokkal büszkélkedhetne. Zeneírónak sem tartom magam. szólt a cáfolat, bár nagyon sok zene megszületésénél bábaként szorgoskodott. Csak rádiós tevékenységét Vallotta igazán sajátjának, amiért Érdemes Művész-díjat is kapott. De még itt is megjegyezte szerényen. hogy Cserés Miklós barátja nálánál is jobban megérdemelte volna. S miközben minderről szólott, egy pillanatra se tűnt álszerénynek, csak egy végtelenül bölcs embernek, aki józanul tud mérlegelni, s aki mérhetetlenül őszinte tud lenni magához és a világhoz. Ráadásul, s ezt sem szabad elhallgatni, azért vonult vissza ereje teljében munkájától, hogy beteg édesanyját gondozza teljes erejével, s ily módon hosz- szabbítsa meg annak életét, a megjósolt három hónap helyett 13 esztendőre. Áldozat? Mérhetetlen, de Rácz György ezzel sem hivalkodott, természetesnek fogadta el a sor. sa által rámért feladatot. S ahogy mindezt közölte velünk egy alázatos művészember rajza rajzolódott ki előttünk. aki szolgálni kívánta csupán a művészetet, mely maga is szolgálat. a nép szolgálata jó értelemben. Rácz György végrendelkezett is. nyilvánosan. Vagyonkájának értékéből nem nevet szerző és megőrző alapítványt kívánt tenni, azt ő hiú dolognak tartaná: ráhagyta mindenét a pomázi gyermeknevelő intézetre, szellemi vagyona hadd kamatozzon ott. a fiatalok körében. Rácz György beteg ember, a halálát várja, de ezt is milyen nyugodt lélekkel közölte. Megnyugodott ember, mert elrendezte dolgait önmagával és a világgal. Portréja. ha nem félnénk kimondani. mert kissé lejáratott a kifejezés, vagy talán megkoptatott túlságosan. egy igaz ember portéja. Hallgatva őt. őszinte kitárulkozását akár irigyelhetnénk is. Akik készítették róla a filmet, maguk is érezték: nincs más dolguk, mint hallgatni és fényképezni ezt a nagyszerű embert. Sajnos, egy másik portré is beteg emberről készült, az egykori óriási hahotáiról. ..nyerítéseiről” is közismert (Abody Béláról, aki ezúttal szomorú látványként köszön, tött ránk a képernyőn. Székhez „láncolva”, megtépázott szakállal, rekedtes. kopott hangon kissé keserűen, de őszintén válaszolt Vitray Tamás kérdéseire. Hogy ki is ez az Abody, mi élete summája, hogyan élte-éli életét? Lényegében csak most tudhattuk meg igazán. Amíg tele volt vele a rádió, népszerűsége teljében kit érdekelt, hogy például milyen rögös utakon érkezett el az elismerést is kifejező népszerűséghez. Persze. másfajta őszinteség ez, ahogy ő szólott életéről, mint a már említett Rácz Györgyé. Felhangjaiban sok-sok önirónia vegyült, és mégis, fanyar humora ellenére is volt az egészben valami torokszorító; az élettel való leszámolás megdöbbentő realitása. lé- 'lekibemankoló őszintesége. Annak a tudata kísértett, hogy aki most a képernyőn szól hozzánk, talán az utolsó lehetőséget ragadta meg, hogy legszemélyesebb dolgairól beszéljen nekünk. Remélhetőleg. nem így lesz. s Abody ha személyes jelenlétével nem is. de műveivel még sokáig itt maradhat, s munkálkodhat szellemi közéletünkben. A harmadik portré, amelyről beszélni kívánok egy sebész portréja, akit „legszemélyesebb” ügyeiről kérdezgetett meglehetősen indiszpo. náltan. elfogódottan és tartózkodóan Hortobágyi Éva, aki szerkesztette s vezette is a csaknem egyórás beszélgetést. Hogy mégsem lett sápadt ez az arckép, az az áradó kedvű, jókedélyű. feltűnően őszinte sebésznek. Kulka professzornak köszönhető; aki nemcsak a szikével bánik ördöngösen, de ahogy tapasztalhattuk. a szavak mestere is egyben. és főleg a könnyed társalgásé. Életéről, szenvedélyeiről, hivatásáról olyan oldottan. meg. 'nyerőén beszélt, annyi nyíltsággal és kendőzetlenséggel. hogy ha beszélgetés közben nem vágták volna be egy operáció visszatérő képeit, nem is sejtettük volna, hogy olyan emberrel van dolgunk, akinek kezébe nap mint nap emberi életek helyeztetnek belé. Jó volt, megnyugtató hallani a professzor derűtől dagadó szavait. Az a bizalom. amelyet portréja keltett bennünk, szinte gyógyítólag hatott, hathatott. növelte bennünk az életkedvet. És végül a ... volt egyszer egy ember — méghozzá Üzbegisztánban, ott talált rá a televízió; egy ember, akinek az volt a hobbija, hogy gyér. mekeket gyűjt maga köré. egyetlen nagy családba kovácsolva őket. Hamit Sza- mátovnak hívják, s külsőleg akár a többi öregember, talán csak az erőteljes ráncok, az igen felbarázdált arc mutatta. hogy megjárta a világháború poklát. De már arról is úgy mesél, mint valami távoli eseményről. A régi fájdalmak, a pusztuláson érzett keserűség mesévé szelídültek benne. Az idős emberek bölcsességével idézte a hajdan történteket, s rrynden mondatából érezhettük: ez az ember sohasem hitte, hogy a jót legyőzheti a rossz, (hogy a háború elpusztíthatja az életet. Volt valami időtlenség, vagy időnfelüliség abban. ahogyan az élet dolgairól szólott. Az élet győzelmébe vetett hitének olyan őszinte pátoszát közvetítette ez a film. amilyennel ritkán találkozik az ember nemcsak képernyőn. de regényben, filmen, színházban is. Tolsztoj. Solohov hőseinek nagyságát fedeztük fel ebben az egyszerű üzbég falusi emberben. Balogh Judit és Mata János igazgyöngyöt talált — ők készítették ugyanis ezt a varázsos portrét szovjet segítséggel. V. M. Stílus és hasznosság az építészetben Magyar— csehszlovák barátsági nap Szajolban A béke és barátsági hónap rendezvényeként tegnap Szolnokra érkezett dr. Jaros- lav Musilek, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója, akit a Népfront megyei székházéban Sándor László, a HNF Szolnok Megyei Bizottságának titkára fogadott. Ezt követően dr. Jaroslav Musilek Szajotba utazott. Ott Szabó Zsigmond tanácselnök tájékoztatta a község életéről. Délután a csehszlovák vendég az Áfor bázistelepét, majd a Rákóczi Termelőszövetkezet növényházát tekintette meg. Este a vasutas szakszervezet székházában barátsági nagygyűlést tartottak, amelyen dr. Jaroslav Musilek tájékoztatót tartott hazája 40 éves fejlődéséről, az ország előtt álló feladatokról. A magyar—csehszlovák barátsági nap a csehszlovák Usvitanka fúvószenekar műsorával fejeződött be. Puccini-opera a Szigligetiben Vasárnap este 7 órakor láthatják az operakedvelők a Szigligeti Színházban az évad utolsó operabérleti bemutatóját a szegedi társulat előadásában. Puccini A nyugat lánya című világhírű operájára a bérlettel nem rendelkező érdeklődők részére korlátozott számban még tudnak jegyet biztosítani. Jövőre ugyancsak öt előadásból álló operabérletet hirdetnek, melyre a színház szervezőirodájában lehet jelentkezni. Békéscsabán Országos táncbajnohság — a Magyar Nem. zeti Bank székháza fotóit láttam egy fényképfelvételen. Vajon mi vihette rá eleinket. — s ekkor már a rómaiakig értek gondolataim, —hogy az épületeken tetemes többlet- költséggel féloszlopokat, kariatidákat, frízeket, reliefeket zsúfoltak össze, amelyek, nek a díszítésen kívül semmi szerepük nem volt. Ilyen gazdagok voltak? — tettem fel kissé módosítva a szállóigévé vájt kérdést. A felületes válasz önként adódik. Ilyen gazdagok voltak az uralkodó osztályok, de ez a gazdagság milliók szegénységén nyugodott. Aztán másik magyarázatot is találtam. Major Máté írja valahol, hogy minden kornak, társadalomnak megvolt egy építészeti fő feladata, amelyet a többi fölé emelt, s amelybe beépítette minden gazdagságát, hogy méltó módon fejezze ki magát. A középkor építészetének ez a feladata a templom, a kated- rális volt. Nyilván a kapitalizmus korának ezt jelentette az üzletház, a bank, — a pénz temploma. Ezekben az alkotásokban a stílus „túlzajgott” a közvetlen hasznosságon, s a kort kifejező épületeket produkált, nem törődvén azzal, hogy a bankok épületein, a banknegyedeken túl egészségtelen bérkaszárnyákban zsúfolódtak össze minden érték előállítói, a proletárok. (Persze ne csak a kapitalizmust tegyük ezért felelőssé, az említett bérkaszárnyákat éppen az építészeti alkotásai, kát (is) a kor tökélyére emelő rómaiak találták ki és építették fel. egyfelől pie- desztálra emelve a stílust, másfelől a végletekre szorítkozva a hasznosság dolgá. ban.) Mi a helyzet nálunk ezen a téren? Szocialista fejlődésünk hajnalán egyszerre akartuk odaadni a bérkaszárnyák népének a stílust, s az emberhez méltóan hasznos épületeket is. Természetes, hogy a pompát, a külsőségeket csak jelzésszerűen tudtuk alkalmazni éppen a tömeges méretek miatt. így került a négyemeletes uniformizált épületek bejárataihoz a görög vagy római oszlopfő. a timpanon. s a négyszögletes erkélyek alá a kariatida. Csakhamar nyilvánvalóvá vált (több mással együtt), hogy az álpompából nem kérnek az 'emberek a valódi helyett, meg jobb és olcsóbb is. ha inkább többet építünk lakás, ból. Az igazán tömegessé váló házgyári építészet új kérdések elé állította a szakembereket. Kezdetben elvetettek minden egyedit, mindent a fontos cél alá rendeltek, minél gyorsabban minél több lakást építeni, hogy kielégítsék az igényeket. Ennek a folyamatnak az elején hosz- szú. megtöretlen erődfalakként magasodtak a tízemeletes épületek. Ezek lakói — ha ugyanilyen hosszú épület zárta el előlük a kilátást. — csakhamar menekülni igyekeztek a korábban hőn óhajtott összkomfortos, a technika áldásaiban bővelkedő rakásokból. A kialakuló társadalmi igény — amit természetesen ne várjuk, hogy megértsen az. akinek még 'semmilyen lakásjá sincs — azt kérte az építészektől, hogy a hasznosság mellett nagyobb gondot fordítsanak a stílusra, arra. hogy az ember mint egyedit élje át a közösségi lakóházat is. Ennek az igénynek a kialakulása egybeesett házgyáraink rekonstrukciójával. Ezért szerte az országban olyan típuscsaládok kialakítására törekedtek, amelyek alkalmasak az addiginál változatosabb. emberszabásúbb stílus megvalósítására. így a házgyári lakásépítés is alkalmazta a régebben fölösle. gesnek nyilvánított . díszítőelemeket. Változatosabbá tét. te a homlokzatokat, az eddiginél jóval gyakrabban alkalmazott erkélyekkel és loggiákkal. Bátrabban használt az addigikaknál erőteljesebb színeket. Kerülte a nagy falsíkokat, lépcsőzte vagy éppen körívvé alakította őket. (A köznyelv már megalkotta ezek becenevét is: kanyarházak.) Lakótelepeink mai nemzedéke tetszetősebb, ugyanakkor praktikusabb házakból áll. De vajon melyek azok a kort igazán kifejező épületek. melyekre majd utódaink is úgy vélhetnek tekinteni, mint mi nézünk az oszlopos, timpanonos banképületre, vagy az égbetörő gótika csodálatos templomaira? Talán nem túlzás megállapítani, hogy a mai kor a közművelődés hajlékaiban akarja méltó módon kifejezni magát. hogy a messze századokban is jobban megértsék mai életérzésünket. S anélkül, hogy túlbecsülnénk ezen a téren elért eredményeinket, megállapíthatjuk, jól ötvöző, dik ezekben az épületekben a hasznosság. és a stílus. Ezek az épületek nemcsak a kultúra hajlékai, hanem a kultúrát befogadó embernek is otthonos hangulatot adnak. hogy túlmenjünk a puszta hasznos, ságon? Erre egy alig féléves példa. Nádudvaron. a Hortobágy szélén olyan csodálatos művelődési házat emelt a termelőszövetkezet és a község összefogása, hogy azóta is messze földről járnak csodájára. S amikor kérdezik, nem túlzás-e ilyent építeni, a válasz meggyőző: Jó szívvel elvárhatjuk-e az emberektől, hogy a legjobbat nyújtsák mindennapi munkájuk során, ha mi nem a legjobbat adjuk nekik az ehhez szükséges műveltségük gyarapításához ? Azt hiszem, vagyunk olyan gazdagok, hogy stílus és hasznosság harmonikusán ötvöződhessen építészet alkotá. sainkban is. S ez a gazdagság nem öncélú. Mindany- nyian hasznát látjuk. G. J. A minap régi épület Vagyunk-e olyan gazdagok, Pécsi Egyetemi Színpad Május 18-án, szombaton rendezik meg a békéscsabai ifjúsági házban az országos „a” osztályú táncbajnöksá- got. Nyitányaként pénteken nemzetközi társastánc-csapatversenyt is láthat a közönség. A pénteki csapatversenyen két NDK-beli klub, az érsekújvári Csemadok- tánckör, valamint a vendéglátó megyei művelődési központ társastánc-csapata méri össze tudását. A csapat- verseny szüneteiben fodrá- szati bemutató, valamint versenyen kívüli társastánc bemutató szórakoztatja a táncverseny nézőit. A szombati magyar táncbajnokságon a hazai tánckörök legjobb — „a” osztályú — párosai vetélkednek a klasszikus európai és dél-amerikai társastáncok előadásával. Az iskolai oktatásban is részt vállal a maga sajátos eszközeivel a pécsi Egyetemi Színpad. Olyan műveket állított, illetve állít színpadra, amelyek kapcsolódnak a középiskolás diákok kötelező és ajánlott olvasmányaihoz, illetve részét alkotják az egyetemisták irodalmi és esztétikai tananyagának. Az együttest a városi tanács, a tudományegyetem és a műszaki főiskola közösen hozta létre, munkáját a három intézmény képviselőiből alakult művészeti tanács irányítja. Állandó otthont is kapott: a nyári színház épületében kialakított klubszínházban lépnek fel a diákszínjátszók. Később Ellátogatnak majd más egyetemi városokba is. Évadonként két-három bemutatót terveznek: olyan műveket adnak elő, amelyek leginkább megfelelnek az ifjúság sajátos érdeklődésének, segítik a közép- és felsőfokú oktatást, emellett a színjátszók önkifejezési és kísérletező kedvét is szolgálják. Ennek jegyében mutatta be az Egyetemi Színpad Csehov „Három nővér” című drámáját. Új Mafilm- produkciók Több produkció készül ezekben a napokban a Mafilm Népszerű-tudományos és Oktatófilm Stúdiójában. Utómunkálatainál tart Kollányi Ágoston „Álmodik az állatkert” című egész estés dokumentum -játékfilmje, amely természetes környezetükben is megörökít sok ismert és a ritkábban előforduló állatfajtát egyaránt. A produkciót várhatóan szeptemberben mutatják be a mozik. Még az idén befejeződik a „Lutra” című egész estés játék- és természetfilm forgatása. Hars Mihály rendező és Borbély János operatőr —a Mokép támogatásával — immár három éve dolgozik a produkción, amelynek alapjául Fekete István azonos című ifjúsági regénye szolgált. Lakatos Iván rendezésében elkészült a „Vallomások” című dokumentumfilm, amely II. Rákóczi Ferenc fiatalkorát mutatja be a fejedelem emlékiratai, a Rákóczi-per jegyzőkönyve és egyéb dokumentumok alapján. A rendező-operatőr munkáját R. Várkonyi Ágnes történész segítette. Az utómunkálatokat végzik Vitéz Gábor „Bem” című produkcióján is. A hazánkban elsősorban az 1848- as szabadságharc hőseként ismert Bem József életét bemutató alkotás újszerűsége, hogy a korábbiaknál sokkal gazdagabb képet nyújt a lengyel forradalmár-hadvezérről, akit nemcsak politikusként, hanem sokoldalú feltalálóként is megismerhet a közönség, hiszen Bem gőzgépeket tervezett, rakétaalakulatokat hozott létre. Zagyva-parti részlet Szolnokon (fotó; Korényi)
