Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁJUS 2. Nagyszabású tömegdemonstráció Szolnokon Mesterségük címere: óriási süvegcukor zott a Tiszai igetben. Az Élel­miszeripari és Kiskereske­delmi Vállalatnál rendezett találkozón ugyancsak részt vett Majoros Károly is. A Vasipari Vállalat tiszali- geti üdülőjében rendezett majálison Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Var­ga Sándorné, az MSZMP (Szolnok városi Bizott)ságá- nak első titkára találkozott az ünneplőkkel. Tegnap bemutatkozott a szolnoki kábeltévé is: a Megyei Művelődési és If­júsági Központ valamint a Centrum Áruház kirakatai előtt kíváncsi szolnokiak álldogálnak, és kommen­tálják a házj képújság in­formációit. — Úgy mondtam, hogy lesz MHSZ-bemutató is — rántja meg partnere kezét egy fiatalember. A lány lebiggyeszti a száját: — Jó, most az egyszer neked volt igazad. — És elrángatja a kirakat elől a fiút. — Irigylem a Széchenyi lakótelepieket — mondja Deák Sándor szobafestő. — Néhány hét múlva rend­szeresen láthatják a kábel­tévé adásait is. Nem bán­nám, ha egyszer majd a Kertvárosban is fogható lenne a műsor. Tudnék egy-két ötlettel szolgálni a szerkesztőknek. (Folytatás a 1. oldalról.) szemlélték a ne­bulók. A pilóta­fülkéből egy kis­lány szállt ki, és virágcsokorral kedveskedett Ma­jorosi Károlyinak. A búvárok, a rá­diósok, a lövé­szek látványos felvonulása bizo­nyára sok új hí­vet szerzett az MHSZ-nek. Az ünnepi fel­vonulást a spor­tolók zárták. Egy­mást követték a város sportegye­sületei. ötletek­ből ez alkalom­mal stem volt hi­ány. Fiatal ököl­vívók például egy előre haladó ring- ben püfölték egy­mást. Már csak azért is felkeltet­ték a nézők fi- _____ g yeimét, mert nem voltak egy súlycsoport­ban. Dávid és Góliát harca volt ez. Szerencsére nem ment vérre. Az ifjú tőrözők, birkózók is ízelítőt adtak tu­dásukból. A sport jellegéhez híven látványos, pergő üte­mű volt a szakosztályok be­mutatkozása. Felvonulásu­kat felszabadulásunk 40. év­fordulóját és május 1-ét jel­képező, impozáns élőkép zárta. A munkásosztály nemzet­közi ünnepe alkalmából ren­dezett szolnoki felvonulás után a megyei párt-, állami és szakszervezeti vezetők a titkára a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat; Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára a Tisza- menti Vegyiművek, Szűcs János, a megyei pártbizott­ság titkára a Mezőgép Vál­lalat szolnoki gtyáregytségo); Simon József, a megyei párt- bizottság titkára az Élelmi- szeripari és Kiskereskedelmi Vállalat május elsejét ün­neplő dolgozóival talál kp ­Középiskolások sportbemutatója napokban kitüntetést kapott vállalatok házi ünnepségei­re is ellátogattak. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első- titkára, Földesi István a Központi Eizottság munka­társa, és Hegyi Istvánná a megyei KISZ-bizottság első Munkában a szolnoki körze­ti tv-híradó Ha fúj a szél... Ha fúj a szél bizony haj- longanak a Tiszaliget öreg fái, nem szólva arról, hogy a nyárfák és a fűzfák röpülő pihéi és barkái nemcsak a természet tavaszi megújho­dását jelzik, hanem éppen­séggel a május elsejei ün­neplők ruháira is rátapad­nák. Nem mellékes : a liget fáj alatt fövő bogrács tar­talmak sem igen szenvedhe­tik a légből jövő szaporító anyagokat. (Annyi aggodal­maskodó szakársot ritkán lehetett látni, mint tegnap a Tiszaiigetben.) Pedig a szél nem termé­szetellenes dolog. Ivan Ba­jev, a bulgáriai Balgarevo- iból Debrecenibe igyekezve, két gyermeke és felesége tár­saságában „gyanútlanul” Pillanatképek Hol van ilyenkor a leg­jobb helye egy négyéves apróságnak? Természete­sen apu nyakában. A kis­lány tágra nyílt szemmel csodálja a tarka felvonu­lást, piciny markában egy léggömb zsinegét őrzi. A viharos szél belekapaszko­dik a lufiba, amely fel­röppen, kitépve a zsinórt a leányka kezéből. Az el­szállt léggömb után két­ségbeesetten hüppög egy­kori tulajdonosa, ám apu szemfüles, és egy arra röppenő, valaki mástól megszökött luftbal Iont csíp el a „kötőfékjénél”. A kis­lány megnyukszik, lufiból igazán nagy bőség volt a Kossuth téren. A szolnoki Baromfikel­tető Közös Vállalat marok­nyi csapata élén a cégtáb­lát jókötésű férfi igyek­szik megmenteni a széltől. Túri Elemér tizennyolc esztendeje dolgozik a kel­tetőnél. — Hogy önre bízták a táblát, hogy az élen ha­ladhatott, valami kitünte­tés volt? — Gondolom, ugyanis kétszeres kiváló dolgozó vagyok, p szocialista bri­gád, amelynek tagjai közé tartozom, elnyerte a kiváló címet. A kereskedelmi osztály, ahol előadó va­gyok, a vállalat egyik leg­fontosabb osztálya. — Mi a délutáni prog­ram? — Természetesen a liget. Kollégákkal, barátokkal szórakozunk egy kicsit. Május elseje mindig jó al­kalmat ad a gárda össze­kovácsolására, vezetőkkel való kötetlen csevegésre. Kádár János Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára kedden délelőtt An­gyalföldre látogatott, hogy — miként sok éve már — a munkásszolidaritás nagy ün­nepe előtt személyesen is üdvözölje az ipari negyed dolgozóit, s tájékozódjon a városrész életéről, fejlődésé­ről, az emberek hangulatáról. A vendéget a pártbizottság székházában Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi Pártbizottság első titkára és Bornemissza Sándor, a vá­rosrész tanácselnöke köszön­tötte. A pórt-végrehajtóbi- zöttság tagjainak körében Deák Gábor tájékoztatójában többek között hangsúlyozta, hogy az angyalföldi gyárak­ban, a munkások, a kommu­nisták közösségeiben minde­nütt tapasztalható a XIII. kongresszuson megfogalmaz zott fő célok támogatása. A tájékoztatót megkö­szönve Kádár János a párt- kongresszus határozatainak valóraváltásában sikereket, mindennapos feladataik el­végzéséhez erőt, egészséget kívánt a jelenlévőknek, az angyalföldieknek. Ünnepélyes osapatgyülés Kedves! invitálásnak tett eleget ezután a párt főtitká­ra: a Thälmann utcai II. számú Általános Iskola Vár- konyi György úttörőcsapatá­nak meghívólevelét még a párt XIII. kongresszusán kapta kézhez, amikor az út­törők köszöntötték a kül­dötteket. Hamar teljesült tehát a kérés, ahogyan a fo­gadtatás meleg percei mu­tatták, a pajtások őszinte örömére. A gyermeki kíván­csiság és szeretet megannyi megnyilvánulása vette körül a vendéget, bármerre járt az iskolában. Szabó Jánosné igazgató, Kriszt Ferencné párttitkár és a vendégek kalauza: Grosz man n Ágnes nyolcadi­kos! csapattitkár szavaiból éppúgy, mint az iskolatörté­neti kiállítás dokumentu­maiból szemléletes kép bon­takozott ki az intézmény múltjáról-jelenéről. Az ünnepélyes csapatgyű­lésen Potecz Judit, az iskola végzős tanulóija köszönte meg, hogy a párt főtitkára elfogadta a meghívásukat. . Kádár Jánosi a gyerekek­hez szólva felidézte: neki és küldött-társainak is jól esett a pártkongresszus nehéz munkája közepette a pajtá­sok kedvesi üdvözlete. Most, hogy sikerült eleget tenni a meghívásnak — mondotta — meggyőződhetett róla: ered­ményes munkát vétgez az is­kola és elismerést érdemel az úttörőcsapat sokszínű élete iá. Gratulált a sikerek­hez és kérte a pedagóguso­kat: változatlanul ugyan­ilyen odaadással végezzék nagyon fontos feladatukat, a fiatalok nevelését, a diákok­nak pedig jó tanulmányi eredményeket, egészséget kívánt, majd emlékfát ülte­tett el az iskola udvarában. Ezt követően a főváros felszabadulásának 40. évfor­dulóján megnyílt Angyal­földi Helytörténeti Gyűjte­ményt tekintette meg a párt főtitkára. Gerelyes Ede tu­dományos tanácsadó és Le­hel Miklósné, a gyűjtemény vezetője kalauzolta őt a tár­laton, amely a gyáripar ki­alakulásának kezdeteitől kí­séri végig a nagymúltú vá­rosnegyed fejlődését, bemu­tatva a munkásélet és -moz­galom hagyományait, a nagy megmozdulások és a hétköz­napok emlékeit. Kádár János programja az Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyárában folytatódott. Visíi Dezső igazgató, vala­mint Molnár Péter, a párt­vezetőség, Perényi János, a szakszervezeti bizottság és Fehérvári Gyula, a KISZ- bizottság titkára fogadta az MSZMP főtitkárát. A láto­gatás a forgácsolóműhely­ben kezdődött, az egyik munkapadnál Nyulász Fe­rencné betanított munkással váltott sizót Kádár János; a munkásnő elmondta, elége­dett a körülményeivel, kü­lönösen, mióta megfelelő la­káshoz jutottak Csepelen. Mint a vendéglátók — immár a szereidében járva — utaltak rá, saját fejlesz­tési részlegük munkája és az utóbbi évtizedben vásá­rolt licencek eredményeként gyártmányaik minősége megfelel a mai igényeknek, így tisztes nyereséget hoz­nak a kollektívának. Találkozó a munkásokkal A szerelde volt a színhe­lye a gyáriak május elsejét köszöntő munkásgyűlésének is. Simon Lóránt szakszer­vezeti bijzalmi felszólalásá­ban beszámolt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az év eleji energiaellátási nehézségek közepette is tet­tek idei tervük időarányos teljesítése, a kongresszusa és felszabadulási munkaver­senyben vállaltak valóra váltása érdekében: Mint mondotta, a negyedéves eredmények biztatóak, így remélhetően az év végén is jó lesz a mérleg, sikerül majd elérni az 1,2 milliárd forint értékű exportot. Jó, bizakodó a hangulat az üzemben — mondotta. Ezután Kádár Jánost kért szót. Köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást. Örülök, hogy személyesen is köszönt­hetem önöket, önök révén a gyár egész kollektíváját, s átadhatom a Központi Bi­zottság üdvözletét gratulál­hatok a munkasikereiket el­ismerő oklevélhez. Tudom, hogy e siker mögött sok munka — másfél miibár­dos termelési érték — van. A mi 40 éve született új társadalmunk a munka tár­sadalma. mi nem mások ki­zsákmányolásából, hanem a magunk erejéből élünk és boldogulásunk erőforrása a gépeket működtető ember ér­tékteremtő tevékenysége — mondotta bevezetőben, majd rámutatott, hogy sok szó esett erről pártunk legutób­bi, XIiI. kongresszusán is. E nyílt, minden fontos kér­dést felelősen megtárgyaló fórumon természetesen ele­meztük a mögöttünk lévő, nagyon nehéz éveket is, amelyeket eredményesen küzdöttünk végig. S ami­kor eredményekről beszé­lünk, akkor mögöttük min­dig a nép erőfeszítéseit lát­juk. A tapasztalatokat össze­gezve kimondhattuk: ha nem egyszerűen a több. ha­nem a jó, s még jobb mun­kára alapozunk, a szűk esz­tendőket lassan fokozatosan valóban magunk mögött tud- natjuk, mert jobb életünk feltételeit csakis munkával teremthetjük meg. Ez volt kongresszusunk lényegi mon­danivalója az országnak, s úgy tapasztaljuk, az embe­rek meg is értették. Bizonyítja ezt .a bizakodó légkör is, amelyben felsza­badulásunk 40. évfordulójá­ról megemlékeztünk, s az a jó hangulat, amellyel a dol­gozók országszerte készül­nek május 1-re, a munkás- osztály, a nemzetközi szoli­daritás nagy ünnepére. Ám az ünnep után . ismét orszá­gos teendők várnak: zajla­nak, a jelölő gyűlések, ha­marosan sor kerül az or­szággyűlési képviselő- és ta­nácstag-választásokra. Előrehaladásunkhoz ma rendre, fegyelemre, köteles­ségtudásra, jobb munkára ban szükség. Erre népünk­ben megvan a kellő akarat, egység, összefogás. Kell azonban még valami: béke! Ezért írtuk alá a közelmúlt­ban — az érintett prszágpk egységes akaratával — vé­dőpajzsunk. a Varsói Szerző­dés meghosszabbításáról szó­ló dokumentumot — fejez­te be köszöntőjét Kádár Já­nos. s jó egészséget, további sikereket kívánt a gyár dol­gozóinak. szállást keresett a Tiszáiiget- ben. Épp akkor érkeztek, amikor a legnagyobb volt a szél, a plédekkel, nagykabá­tokkal kivonult családok sze- delozködtek, dacára annak, hogy kora délutánt mutatott az óra. Ivan Bajev — tol­mács segítségével — elma­gyarázta, hogy szülőföldjén, a Fekete-tenger partján fek­vő Balgarevoban, az első le­települő görögök óta azt tart­ják, hogy a májusi szél nem­csak a zászlók selymét húz­za feszesre, hanem kifénye­síti a gyermekek szemét is. A bolgár vendég „csatát nyert”: szállást is kapott, a zászlók s a gyerekek szemei is őt igazolták. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents