Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-11 / 84. szám

1985. ÁPRILIS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Üj Skála áruház Szigetszentmiklóson. A Skála áruházi lánc újabb taggal bővült, megnyi­totta kapuit a Márka-Skála Szövetkezeti Áruház Szigetszentmiklóson. Az 1200 négyzetméter alapterületű kereskedelmi létesítményben ABC-áruház, iparcikk osztály, lakástextil, divat­áru, konfekció és ajándék shop várja a vásárlókat. Érdekesség, hogy vasárnap délelőtt is nyitva tartanak A muszájból erény lett — Nem jutott volna eszem- be, hogy a tanácstagságom- ról elmélkedjek, vagy leltár- féléit csináljak’ ha nem pont engem szemel ki riportala­nyának. Nem örülök neki. Nem azért vonakodtam, hogy kéressem magam. Egyszerű­en nem szeretem a szerep­lést, a nyilvánosságot. Bor­sódzik: a hátam az ügyeletes hozzászólóktól és szeretném még a látszatát is kivédeni annak, hogy ón legyeik az a bizonyos jó tanácstag. — Tudom.' vannak akik jobban szeretnek dolgozni, mint beszélni arról amit esi- válnak. Még akkor is, ha volna éppen mivel dicseked­niük. A közéleti megbízás azonban óhatatlanul együtt jár a nyilvános szerepléssel. Ha úgy adódik a tanácsülé­sen is jel kell állni, véleményt mondani> vagy a választói kérését tolmácsolni. — Nem tagadom, ha léhet elkerülöm az interpellációt, inkább bemegyek azokhoz a tanácsa szakemberekhez­ügyintézőkhöz, aikikre a ké­résünk, panaszunk elképze­lésünk megítélése, és intézé­se tartozik. No- persze tu­dom, hogy a tanácstagnak nem illik a beszélgetés elől sem kitérni. A pusztán illendőségből vállalt beszélgetéseknek nem lett volna túl sok értel­me, ha Nagy Elek nem az a fajta ember- aki ha már'be­lekezd valamibe, félmunkát nem végez. Nem fésülte meg és különböző megfontolások­ból nem tompította le a vé­leményét. — Az üzemben, a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában- ahol dolgozom, az egyenes beszéd járja. A tank művezetője, harmincnégy ember irányítója vagyok. A melósok nem szeretik ha cif­rázzák nekik a szót. Mi köze van a gyárnak a tanácstag- ságcmlhoz? Onnan indult az egész. A kollégáim, a főnö­keim javasolták- így lettem jelölt persze a népfront je­löltje, Szandaszőlősön- ahol lakom. Megválasztottak, pe­dig nem is igen ismerhettek- mert két évvel előtte költöz­tem oda. Addig Üjszászról ingáztam. Nemigen volt időm, sem közéleti sem tár­sadalmi munkára. Csak a szakmám érdekelt. Lakatos voltam, újításokon törtem a fejem, és dolgoztaim. Fogal­mam sem volt arról mi fán terem a tanácstagság. — Ahhoz képest, úgy hír­lik egészen jól csinálja. Gyakran emlegetik követen­dő példaként a kerületét, különösen ha a ,társadalmi munka kerül szóba. — Az igazság az.' hogy a muszájból lett az erény. Jó­formán csak járhatalan és járda nélküli utcák voltak a kerületemben. Félig kész la­„n tanácstagnak nem illik a beszélgetés elél kitérni” kóterület, épülő házak, épí­tésre váró telkek tucatjai­val. Még villany sem volt mindenhol. Most megnézhet­nénk magunkat, ha arra vár­tunk volna- hogy majd a „kincstár” pénzéből minden­re futja. Pedig- ha hiszi, ha nem, a városi tanács út-, hídkeretének egyharmadát még így is Szandaszőlős vit­te el. — Honnan'tudta, kitől ta­nulta meg, hogyan és mire kell társadalmi munkát szer­vezni- iaz anyagot, eszközt előteremteni? — A régebbi, tapasztalt tanácstagoktól is hallhatott az ember jó tippeket, de azt hiszem inkább ösztönösen cselekedtem. Láttam- hogy kínlódnak az emberek, ma­gam is kínlódtam, mert épít­keztem. Elakadt a kátyúk­ban az építőanyaggal megra­kott kocsi- nem volt helye ahol megtudott volna fordul­ni. Nincs mese, mondtuk, utat kell építeni. Addig jár- tem a műszaki osztályra míg nyilvánvalóvá nem vált- hogy mi az útja-módja. Vállalják-e a műszaki irányítást? Meny­nyi anyagot adnak? Kinek kell megszervezni és megfi­zetni a fuvart? Nem rago­zom. 1980 óta vagyok tanács­tag és már a hatodik utca kiépítésénél tartunk. Nem­csak dolgoztak, de fizettek is az emberek, összeadták a fuvar árát, vagy a fuvaros 'borravalóját. — \Simán ment? Elég volt egy-két utcagyűlés lés min­denki csatasorba állt? — Hát nem egészen. Jó né­hányszor csalódtam is az em­bereikben. Azt tapasztaltam- hogy a méltatlankodásban- a panaszkodásban nagyobb volt az egyetértés, mint a munká­iban. A lakosság 40—50 szá­zalékára lehet igazán szá­mítani- és nagyjából mindig ugyanazokra. Most már ak­tuális ügy a Kocsoros út. Éve­kig zsörtölődtünk, panasz­kodtunk miatta. Mikor csi­nálják már meg? A mi erőn­ket meghaladja egy 14 méter széles, kétirányú út építése. A tanácsnál döntöttek meg­lesz- de a szélesítés együtt jár néhány élőkért megcsonkítá­sával. A pár hete tartott vá­lasztói gyűlésen majdhogy­nem azok lettek a hangadók, akik a két-három négyzet- méternyi tulajdonukat saj­nálják. Nem vagyok hiva­talpárti, a józan ész pártján állok- amikor azt mondom, hogy nincs arányban a vesz­teség azzal, amit jó úttal nyerni lehet, amelyen meg­oldható a csapadékvíz elve­zetése- szikkasztása is. Lehet hogy bennem van a hiba, ha ezt képtelen vagyok megér­tetni. — \Nem gondolja, hogy né­ha túlságosan késve jutnak el az érvek az érintettekhez? Akkor akarják már tmeg­győzni őket- amikor felkor- bácsolódtak jaz indulatod. Szandaszőlősön volt rá ipél- da a közelmúltban, fizért ka­varhatott magy vihart és válthatott ki ellenállást a belsőkertek kisajátítása. — Baj van a tájékoztatás­sal. a .tánácstagoik tájékoz­tatásával is, így igaz. Nem szépítem. Ha tudni akarom- hogy mi várható azon a fer­tályon, ahol tanácstag va­gyok, nekem kell utánajár­nom, érdeklődnöm- kérde­zősködnöm. Megteszem, hogy ne székírozzanak az embe­rek. A kertek kisajátításá­ról is sokkal előbb kellett volna már beszélni. Nem szerencsés az ilyesmit csak hatósági eréllyel intézni. Ak­kor sem, ha százszor is köz- érdék. Azt hiszem tanulsá­gos lecke volt mindenkinek. Úgy tapasztalom- hogy a ta­nács műszaki osztályán, ahol a kedélyberzoló ügyek zömét előkészítik, intézik, stílust és módszert változtattak. Igye­keznek az elveszett bizalmat újból megszerezni. — Olyan fontos, l.ogy az emberek bízzanak ß tanácsi ügyintézőkben? Ha úgy tet­szik• a hivatal illetékesei­ben? — Hát, hogy a csudába ne! Nagyon lényeges, hogy fenn­tartás nélkül elhiggyék amit mondanak, és bízzanak ab­ban- hogy amit csinálnak azt jószándékkal és legjobb tudásuk szerint teszik És en­nek később ne az ellenkező­je derüljön ki. Amit előre egy tanácstag, egy laikus hozzá nem értő egyébként sem tud megakadályozni. Tu­lajdonképpen a bizalmon múlik az is, hogy megszava­zok-e valamit, vagy sem a tanácsülésen. —• yolt-e már ellenszava­zata? — Nem. Szavazatom ad­tam arra js> amit nem értet­tem. A tanácsülés előtt meg­kapott anyagok egy részét, kütönösen hu tele vannak táblázatokkal, számokkal nem értem világosan. Bírál­ni nem tudom, kérdezni rös- tellek. Ilyenkor egyet, tehet az ember- bízik abban, hogy a tervezetet, az előterjesz­tést, a javaslatot kidolgozó hozzáértő szakemberek lelki­ismeretesek és körültekintő­ek voltak. Kovacs Katalin Kitüntetett KiSZ-szervoxetek Az idei forradalmi ifjúsági napokon a megye mezőgazdasági nagy­üzemei között a karcagi Május t. Termelőszövetkezet KlSZ-szerve- zete érdemelte ki elmúlt évi mozgalmi munkája alapján a KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándorzászlaját Csehszlovák rendszámú Volgával néz farkasszemet „szolgálati Trabantom”, ahogy bekanyarodok Karca­gon a Május 1. Tsz irodáinak udvarába. A Volga utasai, a szlovákiai Vcelince termelő- szövetkezetének vezetői az idei együttműködési szerző­dést aláírni érkeztek a Nagy­kunságba. Mondják, hogy már most, a tavaszi vetéshez is elkelne nekik a segítség, de hát a karcagiak is örül­nek, ha saját földjeiken ide­jében végeznek a tavaszi munkákkal. Az aratás, a be­takarítás kölcsönös megsegí- séről szóló megállapodásra azonban rákerült az aláírás, most már egyfolytában négy­öt éve. — Nagyon korrektek a szlovákok — vélekednek Karcagon a tsz dolgozói —, így aztán a munkában való kölcsönös segítségnyújtáson túl lassanként barátsággá szövődnek a szálak; egyelő­re családi alapon jönnek- mennek az üdülésre szóló meghívók. Talán nem is baj, hogy így alakult a dolgok sorrend­je; eLső a „gazdaság”, aztán aki legény a munkában, az szívesen látott vendég más­kor is. Nos, a tsz KISZ-esei éppen mostanság gondolkod­nak azon, hogy ideje volna „hivatalos” formában is föl­venni a kapcsolatot a szlo­vák fiatalokkal. Nem rossz gondolat! « * « A termelőszövetkezet egyes kerületének műhelyében fo­rog az eszterga, bőven ömlik a hűtőolaj a munkadarabra. Farkas János hajol a gép fölé. Olyan huszonhat éves, makkegészséges fiatalember, akinek bizony tanácsos lehet kitérni a pofonja elől. Fürgén jár az esze, szembe mondja, amit gondol, a szakma meg — látni, ahogy az eszterga­gépek között mozog — a kisujjában. Nem szívesen áll szóba a hívatlan látogatóval; — Délig még rengeteg a munkám, úgyhogy nincs sok időnk. — Rendben van, akkor csak egyet kérdezek: Mit je­lent, ha ezt hallja, szövetke­zeti demokrácia? — Szövetkezeti demokrá­cia? — forgatja meg a „lec­két” János, és már kész is a válasszal. — A szövetkezeti demokrácia nekem azt jelen­ti, hogy például itt a mű­helyben nem lehet „Jani” az idősebb szaki csak azért, mert ő régebben váltott mun­kakönyvét. Sőt, egyáltalán senki sem „Jani”, mert a munkában egyformák va­gyunk. Végezze a feladatát valaki akár a traktoron, akár az állatok körül, akár az iro­dában. Aztán tudjuk, hogy se főnök, se beosztott, szóval egyikünk sem élne meg a másik munkája nélkül, és ezt kölcsönösen elismerjük egymásról. Megmutatkozik ez a hangnemben is. Van fő­nök és van beosztott, de ez nem parancsban és végrehaj­tásban jelentkezik. Munka­társak vagyunk. Ha jól meggondolom, mé­lyen egye térthetek Jánossal a munkatársi kapcsolat ilyetén felfogásában. Orosi Imre ugyanennek a gépműhelynek a vezetőhe­lyettese. Egy évvel idősebb csak Jánosnál. Mezőtúron végzett a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem gépésze­ti főiskolai karán, most meg — munka mellett — a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem ötödéves levelező hall­gatója. De azt mondja, ne nagyon firtassam a tsz-szel kötött tanulmányi szerződé­sét, merthogy olyan nincs. Fölöttébb elcsodálkozom, az­után lassacskán megvilágoso­dik előttem, hogy ami elvész á réven — utazási és szál­lásköltség, tanulással, vizs­gákkal eltöltött „évi rendes” szabadság —, az bejön a vá­mon; megmarad a fiatal szakember „mozgási” sza­badsága. — Nem, egyáltalán nem készülök elmenni, hiszen nem tudom, mit ajánl fel a vezetőség, ha majd végez­tem. Akkor döntök. — De hát nem lenne egész­ségesebb már most tisztázni, hogyan számít önre a tsz? Imre nem tudja, mit il­lik, mit kellene erre vála­szolnia. Én azt hiszem, tud­nám a helyében. Bizony jobb volna azt igen pontosan tud­nia egy felsőfokú végzettsé­gű fiatal szakembernek, aki középfokú végzettséget sem igénylő munkakört tölt be pillanatnyilag, hogy mi lesz a sorsa egy-két év múlva. Mert most látszólag nem is bánja, hogy nem valamelyik nagyobb felelősséget igénylő poszton kell helytállnia: — Nem kevés együtt a munka meg a tanulás. Egy tanévben mindössze 10 nap a tanulmányi szabadságom, ugyanakkor van vagy 12 vizsgám, úgyhogy a rendes szabadságomat is a tanulás­ra fordítom. — Ennyire kemény dió a főiskola után az egyetem? — Indultunk hetvenné­gyen, és egy év múlva, szep­temberben tizennégyen üd­vözöltük egymást. • * » Hallom, hogy a vezetőség minden negyedik tagja in­nen van még a negyedik X-en a tsz-ben, az elnök is éppen csak túl rajta. Pető Imre a juhászat, Szentesi La­jos a sertéstenyésztés, aztán Varga Gáspár a szarvasmar­ha-tenyésztés ágazatvezető­je KISZ-es fiatal. Persze, hogy húzóerő a példájuk. Említhetném a kiskulcsosi iskolát, aztán a játszóteret, ahol sok-sok társadalmi munkát végeztek a szövet­kezet fiataljai. Szólhatnék a lakásépítési támogatásról — amit tavaly a szövetkezet ki­lenc dolgozója kapott és köz­tük heten voltak fiatalok — és egy sor másról is. A legfontosabb azonban — azt hiszem, — mégsem ez (vagy mégsem csak ez), ha­nem — úgynevezett „dolgo­zói” KISZ-szervezetről lévén szó, — a munka. Az a mun­ka, amit a mezőgazdaság dik­tál; olykor kényszerű pihenő­vel, de többször nyújtott mű­szakkal, hét végén is a mű­helyekben, a földeken, haj­nalban és késő este az álla­tok körül, állandó „készült­ségben”, ha úgy hozza sora. És a tisztességgel végzett munka megérdemel minden elismerést, illessen az időseb­beket, vagy fiatalokat. El le­het egyáltalán a korosztályo­kat így választani, amikor együtt dolgoznak? Nem hin­ném. Ezért büszke most a 'Vörös Vándorzászlóra min­denki — joggal — a Május 1. Tsz-ben, Karcagon. Egri {Sándor A fővárosban Indián napok Már az idén: új rendszerű államvizsga Korszerűsítik az egészségügyi felsőoktatást Harmadszor rendez indián napokat a budapesti Belvá­rosi Művelődési és Ifjúsági Ház. A konferencia első napján, szerdán angol nyelven hang­zottak el előadások .egyebek közt a kortárs indián dalok politikai vonatkozásairól, a guarani kultúra két arcá­ról, az Észak-Amerikában őshonos művészetről. Ma magyar nyelven folyta­tódik a tanácskozássorozat. Ezen a napon az indián kul­túrák magyar kutatóinak munkásságát mutatják be a rendezők. Holnap Tatára látogatnak el a konferencia résztvevői, s megtekintik a helyi múze­umban rendezett, a brazí­liai indiánok című kállítást. Április 13-án. szombaton is­mét a Belvárosi Művelődé­si és Ifjúsági Ház ad ott­hont a programoknak: a négynapos rendezvénysoro­zat indián zenei és táncbe­mutatóval zárul. Az idén már az új rend­szerű államvizsgával zárul az orvosképzés: a végzősök megvédik szakdolgozatukat és bizottság előtt beteget vizsgálva adnak számot el­méleti és gyakorlati felké­szültségükről. Ez a számon­kérési forma újabb előrelé­pés az egészségügyi felsőok­tatás korszerűsítésében — mondotta dr. Lukács Jenő, az Egészségügyi Miniszté­rium kulatásirányítási és felsőoktatási főosztályának helyettes vezetője az MTI munkatársának adott nyilat­kozatában. Hangsúlyozta, hogy az egészségügyi irányítás a gyógyító ellátás fejlődését, az ebből fakadó következmé­nyeket, s a tapasztalatokat szem előtt tartva a nyolcva­nas évek elején új képzési célokat tűzött ki: ennek meg­felelően az oktatási intézmé­nyek olyan felkészült orvoso­kat bocsátanak ki, akik is­mereteiket az alapellátásban hasznosítani tudják és képe­sek elvégezni a szükséges gyakorlati teendőket. Az egészségügyi felsőokta­tás korszerűsítésének jegyé­ben változott az egyes tan­tárgyak tartalma: nagyobb hangsúlyt kapnak a szív- és érrendszeri betegségek, a balesetek, a daganatos és a pszichiátriai betegségek, kü­lönös tekintettel ezek meg­előzésére, szűrésére, gondo­zására. Növekedett az okta­tásban az alap- és a sürgős­ségi ellátás jelentősége, fon­tosabbá vált a krónikus be­tegek és az idős korúak gon­dozása. Új tantárgyakkal — szociológia, orvosi pszicho-: lógia, általános orvosi isme­retek — bővült a képzés. Megújultak az oktatás mód­szerei is: a harmadik év után 10—12 hét összefüggő klini­kai-kórházi gyakorlat követ­kezik, ezt kiscsoportban, fa- mulusi rendszerben töltik el a medikusok. A hatodik év tizenkét hónapos teljes mun­kaidejű kórházi-klinikai gyakorlat az öt alapszakmá­ból. a mezonazdasag diktál Akiknek

Next

/
Thumbnails
Contents