Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
6 Nemzetköz körkép 1985. ÁPRILIS 6. NSZK HFéiévi bizonyítvány Vége a vaskornak! Ez a megállapítás nem látszana túlságosan újszerűnek, ha az emberiség óstörónetére vonatkozna.- Ezúttal azonban nem a nagyvilágról, csak az NSZK-ról lesz szó. A fenti jelszót keserű szájízzel a Saar-vidéken, mondták ki, az ország vas- és acélgyártásának fellegváréiban. Manapság ugyanis a modern gazdaságnak kevesebb ilyen anyagra-szerkezetre van szüksége, mint régebben, így azután a híres Saar-vidéki acélipar válságból-válságba bukdácsol: azelőtt harmincezren dolgoztak itt ebben az iparágban, ma tizennégyez- ren, 65 ezer bányásznak csak harmada van állásban. Általában a tartomány minden hetedik lakója munkanélküli. Ez az állapot is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a nemrég lezajlott Saar-vidéki választásokon megbukott a fcereszténypárti—liberális kettős, és abszolút többséget kaptak a szociáldemokraták. Az ügy annál érdekesebb, mivel Bonniban, a központi parlamentben szilárd kereszténypárti—liberális együttes van hatalmon, Helmut Kohl vezetésével — az a kormány, amely két évvel ezelőtt megnyerte az országos választásokat és kiütötte a nyeregből a szociáldemokratákat. A helyi választásokat mindig próbamenetnek tekintik. Most is: Bonnban Helmut Kohl feszülten figyelt a Saar-vidékre. milyen „félévi bizonyítványt” állítanak ki számára? Kormánya ugyanis éppen most van az országos választás közötti félidőben, s íme. ezt a tartományi menet kínos meglepetést okozott. Mi több, egy másik tartományban, Hessenben (igaz, csak községtanácsi szinten) ugyancsak előretörtek a szociáldemokraták. Ez volna tehát az általános helyzet? Leáldozóban lenne Helmut Kohl és Hans-Diet- rieh Genscher koah'ciójának napja? És a szociáldemokraták rövidesen bevonulhatnak a bonni koncelláriába? Ilyen egyszerűen azért nem fog menni. Bármily örvendetes az ellenzék számára az említett két siker, nem állíthatjuk, hogy máris ez az országos irányzat. Azon a napon ugyanis — március 10-én — Nyugat-Berliniben is voltak választások. Bár ez a város nem tartozik az NSZK-hoz, ugyanazok a pártok indultak ott is. mint a nyugatnémet tájakon, így bizonyos következtetéseket ebből az eredményiből is le lehet vonni. Márpedig Nyu- gat-Berlinben erős maradt a Kereszténydemokrata Unió. S még egy tényező: vártla- nul feltört két helyen is a bonni kormányzó együttes kisebbik, szabaddemokrata tagja, mégpedig éppen most, hogy jobbra tolódott A márciusi kép tehát nem egyértelmű. Tekintsük a részleges szociáldemokrata előretörést a Kohl-kormány félidős mérlegében az egyik súlynak. Feltehetően azoknak a szava szól ezáltal, akikre az alábbi megfogalmazás első fele vonatkozik: széles rétegek az eddiginél szegényebbek, mások gazdagabban lették az elmúlt két esztendőben. ' Kohl kancellár azonban azt mondja, hogy az országos légkör mégis derűlátó: sikerült csökkenteGenscher külügymiriszter moszkvai villámlátogatása végén sajtóértekezletet tart niük az államadósságot, egész Nyugat-Európában náluk a legalacsonyabb az áremelkedés, a gazdasági növekedés az 1982-es nulláról az idén három százalékra nő. Nem könnyű igazságot tenni. Ha a szociáldemokrata Helmut Schmidt maradt volna kancellár, valószínűleg valami hasonló vonalat kellett volna követnie — a gyökeresen más gazdaság- politikához még a szociáldemokrata párton belül sincs meg a kellő többség. A Kohl-kormány azonban, még tovább szándékszik lépni, olyan úton, amelynek a végefelé az egyes ember mind kevésbé támaszkodhat az állam szociális védelmére. Érdemes felfigyelni a koncellár egy mondatára: l.Meg kell változtatni gondolkodásmódunkat. Ezután nem a szabadidő lesz a legfontosabb, " hanem jövőnk biztosítása". Értsd: ne számítsanak többé társadalmi kedvezményekre. A külpolitikát illetően részben hasonló irányban halad a Kohl-kormány, mint egykor Helmut Schmidt (így a szocialista országokhoz fűződő viszonyt illetően), másrészt azonban (így a fegyverkezési politikát illetően) mind nagyobb a különbség a mai Bonn és a mai szociáldemokraták között. A kormány két éves tevékenységének serpenyőjében tehát plusz- és mínusz-súlyok egyaránt vannak. A következő időszakban még több olyan „bizonyítványosztás” lesz, mint amilyen a Saar-vidéki volt, de majd csak 1987-ben jön el az igazi vizsga, amikor eldől, hogy Helmut Kohl bukdácsoló, vagy pedig vas- koncellár. Tatár Imre Kohl kancellár (háttal) egy tanácskozáson Kemény tél után Lengyel gazdaság 1985 a lengyel hároméves terv utolsó esztendeje, A hároméves terv fő feladata volt behozni az 1980—1982- es időszakban keletkezett veszteségeket, legyőzni, a to-' vábbi gazdasági nehézségeket és megközelíteni az 1978. év szintjét. A veszteségek igen érzékenyen érintették a népgazdaságot így például a nemzeti jövedelem több mint 1 billió- zlotyval csökkent — ez az összeg fedezné kb. 400 000 lakás felépítését, beleértve a teljes infrastruktúrát is. Ez az egybillió zloty . ugyanakkor egyenértékű a legközelebbi évtized oktatási és egészség- ügyi ráfordításaival. Már ez a két példa is érzékelteti a probléma nagyságát. S itt tegyük hozzá, hogy Lengyel- ország népessége 19-79 óta közel kétmillió fővel gyarapodott. A kialakult helyzetet röviden így lehet összefoglalni: kevesebb az elosztani való, több az ember. A több egymást követő enyhe tél után igen szigorú, fagyos tél következett. Nagy mennyiségű hó hullt és a nagyon alacsony — több helyütt a mínusz harminc fokot meghaladó, hőmérséklet szinte megszakítás nélkül két hónapon át tartott Az eddigi becslések szerint a kemény tél okozta károk, pontosabban termeléskiesések az alapvető termékcsoportokban kb. félmillió tonna acél, 200 000 tonna hengerelt termék, 140 000 tonna kén, 1 millió tonna cement, 50 000 tonna műtrágya veszteséget okoztak. A tengeri kikötőkben 27 százalékkal kevesebb árut raktak át, 50 százalékkal csökkent a tengeri halászat. Vannak azonban pozitív tényezőik is: zavartalan volt a lakosság fűtőanyag-, gáz- és villa- mosenergia-ellátása, megfelelően funkcionált a szállítás, mindenekelőtt a városi közlekedés. A gazdasági veszteségek behozása elengedhetetlen. Ellenkező esetben veszélyeztetve lenne az idei év s ezzel együtt az egész hároméves terv feladatainak végrehajtása. A veszteségek behozása tehát a lengyel üzemekben nem csupán termelési és gazdasági, hanem társadalmi és politikai feladat is. Hol kereshetők a veszteségek megtérülésének lehetőségei? Milyen tartalékok vannak? A legnehezebb a fleladatuk a folyamaté*; üzemben dolgozó vállalatoknak. De mindenütt vannak lehetőségek A szakemberek mindenekelőtt a termelés minőségében rejlő tartalékokat — tágabban a gazdálkodás hatékonyságában rejlőket — hangsúlyozzák Továbbra is komoly veszteségeket okoz a termelés nem megfelelő minősége: veszteségegeket nyersanyagban, anyagban, energiában és az emberi munkában nemkülönben. A minőség javítása lényeges . mértékben hozzájárulhatna a tél folyamán szenvedett veszteségek pótlásához. Jelentős tartalékok rejlenek a takarékos és ésszerű gazdálkodásban. Lengyelországban az utóbbi években e téren jelentős volt az előrehaladás. Eredményesen valósítják meg a kormány takarékossági programját, nemkülönben a vállalati takarékossági programokat. Mégis ezen a téren is sok még a tennivaló. A műszaki fejlesztés széleskörű alkalmazása, a korszerű műszaki és technológiai megoldások bevezetése lehetővé teszi a munka termelékenységének növelését, s ezzel a magasabb hatékonyság elérését, a téli veszteségek behozását, az 1985. évi termelési feladatok eredményes végrehajtását. T. F. Ossze&llitvtta: Constantia Lajos Kinek a Maebére megy 7 Laposfogó a légierőnek A közönséges halandó mór régen lemondott arról, hogy megpróbálja akár csak elképzelni is, miiként kalkulálják ki egy szuperszonikus repülőgép'vagy mondjuk egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta árát — azonban arról még van némi elképzelése’ mibe kerülhet egy laposfogó. Nos. az amerikai sajtóban megjelent legutóbbi értesülések szerint ez is attól függ, milyen célt szolgál. Ki gyártja — és kinek. Egy áruházban 7 dollár 61 cent egy közönséges laposfogó — a Boeing repülőgépgyártó cég viszont 1983-ban 5096 dollárt slzámolit fel egy pádért az amerikai hadügyminisztériumnak. Nem ölt dollár 96 centet, hanem ötezer kilencvenhat dollárt. 305 dollárt a két fogóért, plusz 4791 dollárt „járulékos menedzselési költség és profit” címén. A végösszeg: 5096 dollár. A számla elképesztette még a Pentagon sokat tapasztalt rókáit is: kemény alkudozásba fogtak. Mint a Washington Post írja- 1983 júniusától 1984 márciusáig tartott a vita, amelynek eredményeként aláírták a szerződést: a légierő ékkor már potom 1496 dollárért megkapta a két fogót Az elszámolás azonban júniusiban egy szenátusi albizottság elé került, s annak tagjai annyira meghökkentek. hogy a Boeing jónak látta újból lefaragni valamit az árból: immár alig 90 dollárt kért a laposfogók darabjáért. A szóbanforgó szerszám abban különbözik a boltban kapható közönséges hasonmásától, hogy a végén van egy bütyök, belevésik a légierő speciális kódszámát, és fekete oxiddal vonják be. A légierő a KC—135-ös tartálygépek javításánál használja őket, egy csapszeg megszorítására. A szenátusi albizottság elégedett lehet- mert a két fogó árát sikerült a több mint ötezer dollárról kétszáz dollár alá szorítania, sőt, ötven más szerszám árát is hasonlóan csökkenteni tudta. így a Boeing eredetileg benyújtott 557 500 dolláros számlájából több mint 143 ezer dollárt faragtak le. A Pentagon örömét csak az rontotta le. hogy a számlán megjelent egy új tétel: 143 ezer dollár üzleti költség rímén — így végül is a szerszámok mégis 557 500 dollárba kerültek. Ha a fogó ára ennyire ellenőrizhetetlen, akkor vajon mi a helyzet a rakétákkal, amelyeknek bolti árát senki sem állapíthatja meg? Ki, milyen alapon állapítja meg az árat, kinek a zsebébe vándorol a profit- valóiban any- nyira képtelen a Pentagon a tényleges költségek helyes felmérésére — s főleg, kinek a zsebére megy az egész? Megannyi megválaszolatlan kérdés. Fogas — sőt fogós — kérdések ... Baracs Dénes A forrongó Portugálie Portugália az év eleje óta a választási spekulációk és csatározások lázában ég- A lakosság körében -népszerű Ramalho Eanes köztársasági elnök mandátuma ez év végén lejár. Az alkotmány értelmében az államfő, aki .1976 óta tölti be posztját, újból nem jelöltetheti magát. Eanes kényszerű távolmaradása a magyarázata annak a politikai versenyfutásnak, amely a különböző erők között megindult a Belém-palota, az elnöki rezidencia birtoklásáért. Az államf ői posztért folyó küzdelmek egyik fő szereplője Mário Soares szocialista párti politikus, a jelenlegi jobbközép kormánykoalíció miniszterelnöke. Soares jelöltsége pro és kontra mozgósí totta az összes politikai erätt megosztotta a szocialista és szociáldemokrata pártból álló koalíciót is. |A Portugáliáiban rendkívül vitatott személyiségnek tartott Soares 1977-ben lett először miniszterelnök. A szocialista kormány működését nagy várakozások előzték meg: a hosszú gyarmati háború gazdasági és emberi következményeit nyögő ország közvéleménye határozott baloldali gazdaságpolitikát várt Soaresitől. Ehelyett a gazdasági helyzet tovább súlyosbodott- a politikai káosz nőt. ton-nőttt, s nyilvánvaló lett, hogy a szocialisták pártcélokra használják fel az állam- apparátust. A politikád tehetetlenség láttán Eanes elnök 1978-ban lemondatta az élet- képtelen kabinetet. Ezt a lépését Soares soha nem bocsátotta meg. A két politikus szlemlbenájllását. Soares sokszor abszurdnak tűnő Eanes -ellenességét ez időponttól számítják a kommentátorok. A párviadal következő menetére 1980-ban, az előző elnökválasztások idején került sor: Soares saját szocialistái ellenére is egy szélsőjobboldali tábornok elnökjelöltségét támogatta Eanessel szemben. Majd két évre rá, a parlamentben ellenzékben lévő szocialista párt lelkesen pártfogolta a jobboldali kormány- szövetség alkotmánymódosítási tervét, amely megnyirbálta az elnöki hatalmat. A két politikus közötti viszonyt a későbbiekben még kevésbé lehetett felhőtlennek minősíteni. Az 1983-ban újból kormányra jutott Scares személyes indulatait képtelen volt különválasztani az országos politikától. Az idei esztendő — lévén az elnökválasztások éve is — a politikai összecsapás jegyében kezdődött Ramalho Eanes újévi üzenetében a szocialista- szociáldemokrata kormány szemére vetette, hogy hiányzik belőle a ..társadalmi érzékenység”. Az elnök szavait különösebben nem kell kommentálni. Portugália aktív lakosságának 15 százaléka, 600 ezer ember van munka nélkül. A külföldi adósság tavaly elérte a 15 és fél milliárd dol- ylártj; a a külCöldl bankok diktálta megszorítások következtéiben a jövedelmek reálértéke a kormány szerint 9 az ellenzék szeri nt 13 százalékkal esett vissza. Az elnök] kritika dühödt reakciót váltott ki a szocialista párti vezetésiből: Soares úgy vélte, hogy ez tovább rontotta elnöki esélyeit. Lisszaboni politikai körökben nem titok, hogy Ramalho Eanes nem tartja megfelelőnek az elnöki posztra Soa- rest. Az elnök felfogásában azonban nem a személyes indulatok a meghatározóak, hanem a szocialisták eddigi kormányzásának negatív tapasztalatai. Az államfő népszerűségét felmérő hívei mór korábbon is úgy vélték- a szocialista párt annyira jobbra csúszott az évek során, hogy légüres tér keletkezett a politikai centrumban. Eanes személyes presztízsére építve régen javasolták, hogy hozzanak létre egy olyan politikai áramlatot — „elnöki pártot” —, amely magához vonzza a szocialistákból kiábrán. A nagy tekintélyű elnök, Ramalho Eanes dúlt szavazók százezreit, és talán számolhat a változást sürgető kommunisták és más baloldali erők támogatásával is. Február végén, a Tróía nevezetű kisvárosban megtartották első tanácskozásukat az ..eanisták”, az elnökipártiak, s megállapodtak, hogy az ideiglenesien Demokratikus Megújulás Pártjának nevezett mozgalom három hónapon belül országos értekezletet tart, elnökjelöltet választ. A portugál belpolitika azonban addig is fortyog: az alkotmány szerint az államfő hivatali ideje lejárta előtt fél évig tehet csak komolyabb horderejű lépéseket. Tehát július 1-tői az év végéig Eanes már csak passzív szemlélője lehetne a belpolitika alakulásának. Lisszaboni politikai körökben tartja magát az a vélekedés, hogy Eanes nem köny- myíti meg addig sem a szocialisták életét. Várható, hogy ha a februári részleges kormányátalakítást még egy követi, az ingatag kabinet lemondatja, és előrehozott parlamenti választásokat ír ki. Ennek az esélyei pedig nem elhanyagolhatók: Soares koalícióbeli partnerei, a szociáldemokraták megosztottak. Döntő többségük nem hajlandó Soares jelöltségének támogatására; a közeljövőben sorra kerülő kongresszusukon valószinűleg megingatják a kormány helyzetét. így a portugál választópoL gárok ez évben új nemzetgyűlést. új helyhatósági szerveket és államfőt is választanak. A politikai élet hagyományos szereplőiből egyre többen ábrándulnak ki — Soares népszerűsége már csak 8 százalékos —, s mind szár mosalbbak azok, akik: az elmúlt évtized kicsinyes csatározásai és válságai után változást szeretnének. Az alternatívát egyre inkább az a Ramalho Eanes körül tömörülő csoportosulás jelentheti, amely vállalja a szegfűk forradalmának haladó hagyomá- ijyait is. M. L. A kormány gazdaságpolitikája ellen tűntetnek Lisszabonban
