Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 30. vésztelepen később letelepe. dő Berényi Ferenc, Fazekas Magda, Meggyes László, Simon Ferenc. Bokros László, Szabó László, Nagy István (máig Szolnokon alkotnak valamennyien) egy-egy munkáját. A felszabadulástól napjainkig terjedő korszakot reprezentálják a Szolnokon hosszabb-rövidebb ideig alkotó művészek — Sváby Lajos, Gócsi Mihály, az alföldi festészet hagyományaihoz más- más módon kötődő Szurcsik János, Németh Lajos, Szabó Zoltán, a szentendrei tendenciákat folytató Bartl József művei is. A Kisújszálláson élő szobrász Papi Lajos, a fiatal művészgeneráció két tagja, El Kazovsz- kij és Dienes Gábor, valamint Veres Sándor László egy-egy hangsúlyos alkotása is jól reprezentálja a Damjanich Múzeum képtárgyarapító munkáját. A Magyar Nemzeti Galériában június végéig látható kiállításon szereplő Szolnok megyed tulajdonban lévő műtárgyak természetesen csak egy részletét képezik a nagyszabású tárlatnak. Ä többi megyei gyűjtemény is nasonlóképp gazdag anyaggal mutatkozik be, — a huszadik századi magyar képzőművészet szinte minden jelentős alkotójának 13öveivel találkozhat a tárlatláto- gató. Nagy István: Bojtártiú Húsz szál gyertya A hatvanas évék elején már működött Szolnokon egy szimfonikus zenekar, de tagjai — különböző okok miatt — gyakorta szembenéztek a „lét-nemiét” kínos dilemájá- val, mígnem végképp felbomlottak. 1965 őszén aztán Hali József vezetésével megalakult az a mag, amely köré az idők folyamán többek „csapódták”. Néhány év elmúltával a Ságvári művelődési ház amatőr zenekara kinőtte a megye határait, és az Országos Ftilmiharmónia védőszárnyai alatt mind nagyobb területet hódított meg a zenei életből: évi hangversenyeik száma pedig a kezdeti 2—3-ról mintegy negyvenre szökött. Ma már sokfelé hívják őket, igyekeznek eleget is tenni a meghívásoknak. Nemrégen Budapest, Eger, Afoony után az ausztriai Klausba kaptak meghívást egy nyári hangverseny- sorozatra, amelyet az osztrák regionális rádió is közvetített. Az ötventagú, jobbára tanárokból és színházi muzsikusokból álló zenekar az idén ősszel tölti be huszadik „születésnapját”. A közelgő ünnep előtt sem pihennek, ellenkezőleg, csak most van igazán szükség önfeledt játékra, hiszen, jeles napot ülni kizárólag szí vet-lelket melengető muzsikával lehet. A közönség ezt várja. — A zenekar nevében állíthatom, mi megteszünk mindent — mondja Báli József karmester, — szorgalmasan készülünk a jubileumra, s egy nagyszabású Beszélgetés Báli József karmesterre! koncerttel szeretnénk megörvendeztetni közönségünket. De addig még vár ránk néhány feladat, többek között május elején a zeneiskolában működünk közre a Zeneművészeti Főiskola különleges tehetségek osztályának növendékhangversenyén, amelyen Csajkovszkij., Brahmses Mendelssohn-hegedűverse- nyek hangzanak el. — A húsz 'év krónikáját fellapozva elégedettnek érzi magát? — Igen. A zenekarral sok szép koncert emléke köt ösz- sze bennünket. Jó közösség a miénk, igazi megyei zenekar; a tagok a legkülönbözőbb településekről vérouvá- lódtak. Az idők során az együttesen belül, annak ellenére, hogy folyton cserélődnék a tagak, elmélyülték az fl megyei képzőművészeti gyűjtemények negyven éve Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában Ferenczy Béni szobrai — Szeged, Hódmezővásárhely, Szolnok — országos részvételű nyári, őszi, téli tárlatait. A bemutatott Szolnok me. gyei anyag harmincöt darabja : szerencsés válogatás a Damjanich Múzeum gyűjteményéből. August Petteko- fen, Szolnok festő felfedezője 1860-as keltezésű „Álló férfi” című munkája nyitja az időrendi sort. Egy vagy több alkotással vannak jelen azok a kiemelkedő alkotók, Vilmos, Berény Róbert, Cháo- vini Ferenc, Pólya Tibor, Vi- dovszky Béla egy-egy alkotása jellemzi a két világháború közötti korszak művészetét, míg a tragikus sorsú Ámos Imrének két rajza és szolnoki vázlatkönyvének lapjai szerepelnek. A gyűjtemény 1945 utáni időkből származó darabjai között ott találjuk a felszabadulás utáni első szolnoki kiállításokon már szereplő Baranyó Sándor, majd a műAba-Novák Vilmos: Cserépvásár Fényképezőgéppel a tájról, az üzemről Tavaly alkotótábor, idén tárlat 1978 óta kétévente rendezi meg a Tisza- menti Vegyiművek művelődési központja nyaranta a fotós alkotótelepet, ahol elsősorban az ipari témát vagy az alföldi tájat kedvelő fotográfusok találkoznak. A folyamat befejezése a következő éviben megrendezett kiállítás, amelyen az alkotó- telep résztvevői számot adnak a tábor szervezőinek, a kiállítás közönségének és persze nem utolsó sorban önmaguknak arról, miként hasznosították az elméleti és gyakorlati előadásokon tanultakat és a fotózási alkalmakat. A tavalyi — sorszám szerint — negyedik szolnoki alkotótelep kiállításán bemutatott 17 szerző félszáz fotója azt tanúsítja, hogy jól élték a lehetőségekkel. A tábor hagyományos fő témája az üzemi fotográfia most is jellemző a kiállításra. A korábbi évekhez viszonyítva kevesebb e képek között a monumentalitásra törekvő fotó. Inkább az érdekes csendéietsferű, képileg izgalmas részletek megörökítésére törekedtek. A kiállítás másik jellemző műfaja a tájkép. Néhány igazán figyelemre méltót láthattunk ezek-között is. Mindig örömöt okoz, ha szűkebb hazánk tájait művészivé formált képen láthatjuk viszont. Ez az öröm olykor meglepetéssel is párosul, hogy mi e táj lakói és fotósad nem mindig vesszük észre a kínálkozó témákat és motívumokat, pedig' jóllehet egyik-másikkal naponta találkozunk. A képanyagból mindkét műfajban kiemelkednek — mennyiségét és minőségét tekintve is — a legjobb kollekció díját elnyert Kereskedő Sándorné kecskeméti amatőrfotós alkotásai. Biztosait lehetünk benne, hogy a kiállítás legjobb képeivel még más fotókiállításokon is találkozhatunk. A IV. szolnoki. fotós alkotótelep képeiből rendezett kiállítás május 2-ig tekinthető meg a TVM művelődési központjában. — ks — A kortárs magyar képzőművészet java termését bemutató, Műcsamok-beli tárlattal szinte egyidőben nyitották meg a felszabadulás évfordulója tiszteletére a Magyar Nemzeti Galériában „A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve” című kiállítást. E tárlat alkotásai méltán reprezentálják a magyar múzeumügy, a gyűjteményszervezés elmúlt négy évtizedének fejlődését, illetve e gyarapodásnak egy kiemelkedően fontos részterületét. Az óriási, több mint négyszáz alkotást bemutató anyagot a tárlat rendezői kronológiai rendben tárják a látogatók elé, lehetőséget teremtve azonban arra is, hogy a néző benyomásokat szerezhessen a 19 megye gyűjteményszervezéséről, a megyékben zajló képzőművészeti életről. Közismert tény, hogy a második világháború nem kímélte a vidéki képzőművészeti gyűjteményeket sem, ám több megyében már a negyvenes évek második felében megkezdődött — igaz korántsem , egységes elvek alapján — a gyűjtemények szervezése. Az ezúttal bemutatott tizenkilenc megyei kollekció közül hét a magyar képzőművészet teljes keresztmetszetét igyekszik a nyüvánosság elé tárni, de mindegyik megye képzőművészeti életének van olyan vonása, amely sajátos módon tükröződik a gyűjteményekben is- A legjelentősébb, az országhatárokon itúl is ismert múzeumokban (Székesfehérvár, Szentendre, Pécs, Miskolc, Kecskemét, Szombathely, Debrecen) folyó tevékenységgel egy soriban említi a kiállítás kalauzának bevezetője az alföldi múzeumok a tortán emberi kapcsolatok is. Egy szóval összekovácsolódtunik. Természetesen kisebb feszültségek nálunk is adódtak, talán még most is, de azphiszem, ez bármilyen közösségben óhatatlanul előfordul ötven emberrel együtt dolgozni nem mindig súrlódásmentes ... — Mit tart az eltelt idő szak legnagyszerűbb eredmé- nyének? — A két évtized alatt sikerült elérni, hogy elfelejtettük a „lét-nemlét” problémáját. bár az első években ez gyakran felmerült, örülök, hogy a válságból kikerült a zenekar... — Ha összehasonlítaná a zenekart az ország más ama. tőr együtteseivel, hová rang. ■sorolná a szolnokiakat? — Ki merem jelenteni: a nem főhivatású szimfonikus zenekarok mezőnyében a legjobbak egyike a miénk. A hazai közönségnek — a bérletes előadások révén — módjában áll ezt megerősíteni vagy esetleg elvetni. Ügy érzem, nem kell szégyenkeznünk. ^ — A repertoár összeállitá- sán sok vnúlik >— halljuk néha... — Olyan darabokat válogatunk, amelyek a teljes zenekart foglalkoztatják. Többnyire a klasszikus és romantikus. zeneirodalom remekei felé fordulunk, de elkerüljük a mammut zeneikart igénylő műveket. A barokk kor reprezentáns gyöngyszemei csodálatosak. de inkább a vonósokat teszik próbára. Mi egyensúlyra törekszünk. Egyébként az Országos Filharmónia dramaturgiai osztályával közösen jelöljük ki a szerzeményeket. Külön hangsúlyozni szeretném, az ifjúság igényeit maximálisan figyelembe vesszük, hiszen ennek a korosztálynak a zenei nevelése fontos feladatunk. — A zenekar szép eredmé. nyékét mondhat magáénak. A támogatás minden esetben adott volt? — Résziben igen. De itt az alkalom, hogy szóvá tegyem fürdőszoba-akusztikájú, levegőtlen próbatermünket. Bizonyított tény: ilyen kis helyiségben könnyen halláskárosodást lehet szenvedni. Azonkívül a zenekari hangzást — a zsúfoltság miatt — képtelenség beállítani, A színpadon pedig ámuldozunk, ha másképp szól minden. Tizenöt éve .pírunk” egy megfelelő próbateremért, mindhiába. Külön meg kellene említenem az elégtelen propagandát, de jobb, ha nem is beszélünk róla! — Láttam \a termet, valóban szűkre szabott, mégis innen indultak útjukra a siker felé... — Tulajdonképpen a szép sikerek feledtetik a bosszúságokat. Én például az utóbbi négy esztendő bármelyik koncertjére szívesen emlékszem vissza. Mi máshogyan mérjük' a sikert, nálunk nincsenek minősítő versenyek vagy effélék, mii á közönségen és a sajtókritikában érezzük az elismerést. Hoizzá kell tennem: az elsőnek nehezebb megfelelni... — Köszönöm a beszélge. test. — jurkovics — Borsos Miklós: Aphrodite akiknek életművében jelentős helyet foglalnak el a szolnoki vagy az alföldi élmények alapján készített munkák. Fényes Adolf. Med- nyánszky László, Olgyay Ferenc, Miihalik Dániel művei képviselik a századfordulót, illetve az első világháború előtti korszakot. Aba-Novák
