Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

10 Szolnok megye múltjából 1985. ÁPRILIS 27. Tisza Antal eivtársra adhatjátok szavazatotokat Kommunista jelölt az 1926. évi választásokon Szolnokon I A szolnoki vasút történetéből 1926. november 16-án az ellenforradalmi * nemzetgyű­lés ugyanazon év december 8—15-re új választásokat írt ki. Ezzel a fogással azt ér­ték el, hogy a választási agi- tációra az ellenzéki pártok­nak alig két-három hét állt rendelkezésére. A Kommu­nisták Magyarországi Pártja vezetőségének terve szerint a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak ott kellett képviselőjelölteket állítani, ahol a párt bázisa erős volt. Több helyen állítottak ugyan képviselőjelölteket, de a KMP vezetősége reálisan ér­tékelve a helyzetet, úgy lát­ta, hogy legjobb esetben Szolnokon egy, Budapesten Ikét mandátumot szerezhet­nek. Tisza Antal a választás előkészítésére a pártvezető­ségtől hárommillió-kétszáz­ezer koronát kapott. (A pénzösszeg nagyságára vo­natkozóan megemlítjük, Jtogy ezt az összeget egy havi fog­házra lehetett átváltani). Szolnokra a pártközpont­ból Pohl Sándort és Lőwy Sándort küldték választási agitációra. November 24-én megjelent Szolnokon a Ma­gyarországi Szocialista Mun­káspártnak A szolnoki vá­lasztókerület dolgozóihoz cí­mű röplapja. „Munkások, Földművesek! A magyar munkásosztály har­cos pártja, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt szól hozzátok. Az ország a gazdag és vagyo­nos osztályok pártjának vá­lasztási ígéreitől hangos. A hatalom erőszaka dühöng, a főispántól lefelé az utolsó csendőrig az államhatalom minden szerve azon dolgozik, hogy ebben a választási harcban a dolgozó osztályok­ba belefojtsák a szót. Azon mesterkednek, hogy a föld­műves dolgozók ne a saját maguk osztályának harcos képviselőit küldjék be az új képviselőházba, hanem el­lenségeiknek, az ezerholda­soknak, vagy azok kiszolgá­lóinak a soraiból válasszák meg képviselőiket. Földművesek! Munkások! Akarjátok-e, hogy az új képviselőházban is magúk között maradjanak az urak? Akarjátok-e, hogy az új kép­viselőház is csak olyanokból álljon, akiknek egyetlen A szolnoki választókerület dolgozóihoz! Munkálok! Földművesek ! A magyar munkásosztály harcos pártja. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt uől hozzátok. Az ország a gazdag és vagyonos osztá­lyok pártjának választási !{jéieleí;öt hangos A hatalom crOszaka dühöng, a főispántól lefelé az utolsó csendőr­ig az államhatalom minden szerve azon dolgozik, hogy ebben « választási harcban a dolgozóosztáiyokha bele­fojtsák a mól. Azon mesterkednek, hogy a földműves dolgozók ne a saját maguk osztályának harcos képvi- wrfő«t küldjék be az uj képviselóházba, hanem ellensé­geiknek, az ezerhchlasoknak vagy azok kiszolgálóinak • soraiból válasszák meg képviselőikéi. földművesek ! Munkások ' Akarjátok e,"hOj*y az uj képviseidházban is ma­guk között maradjanak az urak ? Akarjátok-e, hogy az aj képviselőház >• csak olyanokból álljon, akiknek egyetlen goudja « nagybirtokosok és nagytőkések érde­keinek istápolása, de akik süketek és vakok, ha arról van sző, hogy meghallják és meglássák a dolgozó nép nyomorúságát és követeléseit ? Akarjátok-e, hogy az uj képviteiőbázban se juthasson szóhoz a dolgozó nép? Ka nem akarjátok, akkor a MagyarorMágl Szocialista Munkáspárt szolnoki képviselőjelöltjét, Tisza Antal eivtáraat keil támogatnotok! Ha véget akartok vetni az aratási időben is év­ről-évre megújuló tömege» munkanélküliségnek. ha véget akartok veim annak a helyiéinek, hoj*y évi kereaete»ekből csa’ádustől nyomorognotok-kelt, ha megelégeltétek az adóvégrehajtók garázdálko­dását. ha nem akarjátok tovább tűrni a bankok és ta­karékpénztárak kantái uzsoráját és a kereskedő* ár- uzsoráját. ha öreg korotokra nem ak.ríuk éhen pusztulni, vagy az ura*ági kegydíj pellet« nélkülözni, ha a főidet akarjátok, mely ősi jusaun benneteket illet, mert nem az urak, hanem ti műveltétek azt év- századokon át vérrel és verejtékkel, ha nem akarjátok, hogy az urak újból nyakatokra gondja a nagybirtokosok és nagytőkések érdekeinek istá­polása, de akik süketek és va­kok, ha arról van szó, hogy meghallják és meglássák a dolgozó nép nyomorúságát és követeléseit? Akarjátok-e, hogy az új képviselőházban se juthasson szóhoz a dolgo­zó nép? Ha nem akarjátok, akkor a Magyar Szocialista Munkás­párt szolnoki képviselőjelölt­jét, TISZA ANTAL elvtársat kell támogatná­tok! Ha véget akartok vetni az aratási időben is évről évre megújuló tömeges munka- nélküliségnek, ha véget akartok vetni an­nak a helyzetnek, hogy évi keresetekből családostól nyo­morognotok kell, ha megelégeltétek az adó- végrehajtók garázdálkodá­sát, ha nem akarjátok tovább tűrni a bankok és takarék­pénztárak kamaAuzsoráját és a kereskedők áruzsoráját, ha öreg korotokra nem akartok éhen pusztulni, vagy az urasági kegydíj mellett nélkülözni, ha a földet akarjátok, mely ősi jusson benneteket illet, mert nem az urak, hanem ti hozzák a magyar nép évszázados elnyomóit, a Habsburgokat, akkor beálltok a Magyarországi Szocialista Mun­káspárt harcos soraiba, akkor csak 3ista fftnial eivtársra adhatjátok aiavautotokat! A Magyarországi Szocialista munkáspárt a ma­gyar munkásság osztályha'cos pártja Mi nyíltan hirdetjük, hogy a mai rendszert, mely csak szenvedést és nyomorúságot hozott a dolgozók­nak, mely hitegette és becsapta őket, ne« lehet ráolva­sással és kéregetéssel, nem lehet jámbor meghunyáiz- kodássaí megváltoztatni, mi azt hirdetjük, hogy a falu és város elnyemóinak éa kizsák- mányolólnak araimát a faló és a város dolgozóinak vállvetett, elszánt harca döntheti meg' Munkások! Földmű vesék F Kisgazdák! Mi harcba hívunk, beneíeket a város és a fata urainak rendje elleni Azt hirdetjük, bogy a város és a falu vagyonos osztályainak szövetségével szervben meg kell teremtenünk a munkásság és parasztság szövetségét I A Magyarországi Szocialista Munkáspárt az egyet­len párt ebben az országban, mely a munkásság é* parasztság szövetségének élére akar állni, mely az or­szág népének nagy többségét alkotó munkás- é* pa- raszttömegeket rohamra akarj» vezetni ,tz ezerboldasok és bankárok népnyomoritó rendszere ellen! A Magyar- országi Szocialista Munkáspárt ezt a programját nem­csak most, a választások alatt hirdeti, hogy nagy sza­vakkal és ígéretekkel félrevezesse á falu dolgozó népét A mi pártunk a váUsztáaokat íl a dolgozók é* dotog- talanuk közti nagy hadjárat egyik ütközetének tekinti, amikor a dolgozóknak meg kell mutatótok, bogy az uralkűdö-oaztalyok «errori« és üldözése ellenére egy tapodtat sem tágítanak kiveteiéseíktől, bőgj műveltétek azt évszázado­kon át vérrel és verejtékkel, ha nem akarjátok, hogy az urak újból nyakatokra hoz­zák a magyar nép évszáza­dos elnyomóit, a Habsburgo­kat, akkor beálltok a Ma­gyarországi Szocialista Mun­káspárt harcos soraiba, ak­kor csak Tisza Antal elvtárs- ra adhatjátok szavazatoto­kat! ... A továbbiakban a röplap közölte a párt programját is. Tisza választási előkészüle­tei olyannyira sikeresek vol­tak, hogy ellenintézkedés­ként a hatóságok Tisza An­talt azzal fenyegették, ha nem lép vissza, angyonverik, és holttestét a Tiszába dob­ják. A polgármester 20—40- es csoportokban maga elé citálta a földmunkásokat, és azonnali adóvégrehajtással fenyegette meg őket, ha Ti­sza választási íveit aláírják. A hatósági terror ellenére a szolnoki dolgozók az ajánlási íveket fölös számban írták alá, ennek ellenére a ható­ságok Tisza indulását meg­akadályozták. ajánlási íveit megsemmisítették. dr. Selmeczi László ,,A magyar vasúttörténet évkönyvébe 1847 szeptember 1-én egy új korszakot alkotó nap iktatódott.” — olvas­ható a Társalkodó című he­tilap szeptember 5-én meg­jelent számában. — „Nagy nap, dicső nap volt ez, mellyel Magyarország két fő folyamata, a Duna és a Tisza testvéries összetkötiet- tésibe hozatott, mellyel az áldozatteljes Alföld, a tej- jel-mézzeL bővelkedő sík­ság. .. nemcsak az egész or­szág központja, hanem az egész mívelt világ kebelébe is rokontagul felvétetett. Szolnoktól Pest, Becs s Berlinen keresztül, a fölső Duma kivételével, hol még most gőzösök, járnak egész Hamburgig, mindenütt vas­úton s innen is a legtávo­labb világrészekbe gőzerő­vel mehetni...” Kevesen tudják, hogy Jó­kai Mór is jelen volt a szol­noki vasút avatásán, nem­csak mint résztvevő, hanem íróként is. Lelkesült hangú, hosszú cikket írt maga is az Életképek 1847. szeptember 5-i számába: „A PEST—SZOLNOKI VASŰT ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA Midőn a korszellem foko­zatos alakulása valamelly új uralkodó eszmét tüntet föl, az emberiség értelmi látókörén — ennek elemét a kor szelleme szerinti intéz- vények mindanikében föl le­het találni. Korunkban a népérdek egysége, összpon- tosulása a vezéreszme... a gőzerőgépezet közlekedési alkalmazásánál a föntebb kimondott eszmének való- sulását hatályosabban sem­mi sem mozdítja elő... — biztosan reméljük — misze­rint rövid idő alatt ezáltal a külföldi polgárisodás nagy gyűrűjébe is bejuthatunk. SZOLNOK PEST — BECS Jónak láttuk az eszméket előre bocsátani — míg a szolnoki vasútvonal ünnepé­lyes megnyitása leírásához kezdenénk. Nemcsak az em­lített általános, — de rész­letesebben szólva — azon ■tekintetben is nagy fontos­ságú e vasút — mert a du- na-tiszai közlekedés össze­kötő vonala gyanánt szolgál ... a meghívott — számára nézve hat százat meghaladó — a vendégsereg öltözeti fény tekintetében a legfé­nyesebb ízlést kielégíthette; — s mindén a különféle ün­nepélyesség megtörtént — Monornál az első állomáson szünetet tartottak... A vas­útvonal egész hosszában, vi­rágcsomókkal gazdagon ékí­tett, díszkapu pompázott minden állomáson, — s ágyúdurrogás és zene fo­gadta mindenütt az érkező­iket — míg 3 1/2 óra alatt megérkezett a menet Szol­nokba.” ­A leipzigi Illustrierte Zei­tung 1851. március 1-i szá­mában „A DÉLK ELETI ÁL­LAMVASUTAK AUSZT­RIÁBAN” címmel olyan cikk jelent meg, amely újra emlí­ti a szolnoki vasutat. „Az osztrák monarchia örökös tartományai közt van töibb ország is, amelyre a kegyes természet minden kincsét teli kézzel szórta Mégis kevés hasznot hoztak eddig ezen országok lakosai­nak ezek az értékes adott­ságok. mert az összekötő utak nemcsak a tartományok belsejében, hanem a Mo­narchia más részeiben is A pest—szolnoki vasút 1847-ben készült pályaudvara Szolnokon hiányoznak vagy siralmas állapotban vannak, s emiatt az ipar és a kereskede­lem — a természet gazdag­sága ellenére is — alacsony színvonalú. Nagyobb mértékben ér­vényes ez az' oly gazdag és pompás Magyarországra, ki­váltképpen annak déli, dél­keleti részén. De most megnyílnak az ipar forrásai és a kereske­delemnek örömteli kilátásai, ugyanis már is keresztül­húzódik az ország nagy ré­szén egy ütőér, összeköti a testvérvárosokat a császári állam szívével, és az élet­nek ezen erei nemsokára Magyarország távolabbi vi­dékeire is kiterjeszkednek. Ez a délkeleti államvas­utak. .. 1850-ben I. Ferenc József császár dr. Bruck kereske­delmi miniszter javaslatára hozzájárult ahhoz, hogy az államháztartás ezt az oly fontos vasútat átvegye és az építés befejezését, amily gyorsan csak lehet, állami pénzeszközökkel végezze. A nehézségek ellenére is gvorsan ment a munka, ok­tóber 15-én Váetól Esztergo­mig (illetve Párkánynánáig) dec. 16-án pedig az egész vonal Pozsony és Pest között a közönségnek általada- tott...” Az 1847-en írásokból a reformkor szelleme és prog­ramja sugárzik: a Magyar Középponti Vasút vonalai — Széchenyi elgondolásai sze­rint — sugárkoszorú szerűen fogják összekapcsolni az or­szág minden részét Pest- Budával, Magyarország fő­városával. Az 1851-es cikk pedig az osztrák birodalom szempont- tokát hangsúlyozza: Szolnok Bécs kapujában. A vasútvo­nal továbbéoítése Szolnoktól — a Tiszán át — Erdély és a Tiszántúl városai felé. Szol­nokot végállomásból vasúti csomóponttá fejlesztette. Ezt hangsúlyozta ki Csa­nádi György közlekedési mi­niszter is a pest—szolnoki vasút megnyitásának 125. évfordulójára rendezett vas- úttörténeti kiállítás megnyi­tásakor: „Ezzel Szolnok az ősi megyeszékhely, a neve­zetes tiszai átrakó-' és átke­lőhely, a tiszántúli területek forgalmának kulcspontia is hozzájutott a korszak forra­dalmi közlekedési eszközé­hez. mely hivatott volt arra, hogy — Széchenyi István szavait idézve — ..A nemzeti kereskedelem tökéletesíté­sének alapjául, tétessék.” Kaposvári Gyula Nincstelen parasztgyerek­ként, 20 évesen értem meg a felszabadulást Tiszader- zsen. Nagyapám is egész éle­tében cseléd volt. A Szilassy uradalomban 36 évig fújta a tülköt, ugyanis elsőbéres volt, és ezért min. den hajnalban 3 órakor körül kel­lett járni a cse­lédházakat, és azo­kat, akik állatok­kal bántak fel kellett költeni. Ö is megérte a fel- szabadulást, 1956- ban halt meg 86 éves kofában. Szüleim is, én is majdnem ugyan­azt folytattuk mint nagyapám, azzal a különb­séggel, hogy ara­tók, napszámosok, summások stb. voltunk. Ez any- nyival különbö­zött a cselédség­től, hogy ünnepen és vasárnap nem kellett az ura­ságnál dolgozni, egyébként napfeljöttétől- naplementig robotoltunk. Én a hat elemi elvégzése után a Lossonczy-féle bol­gárkertben dolgoztam napi 80 fillérért. 1938—39-ben pe­dig már félrészes arató-ma- rokszedő voltam Szilassynál. majd 1940—41-ben ugyan­ott „nyolchónapos” summás. 1942—43-ban a Magyar Lo- yaregyletnél dolgoztam Alá­Nincstelen parasztgyerek voltam *** >' pemm I mPMP « MACtAH JtOMKUSMT« PAJrr Kti tTHMrAMOUZJÍOS «JuhPTfPe* MPUPM A Söldreformrendetet sljj lapot nyit a nemzet történetében“ Á r-eadktvfíli i»ini$zlertonács «Ifogjidta & t9Mre!oriu«t Eitotwö« • HtntnfSh. «sfcwoi i* •>*!>»«* tip**/* tj irtom - M*«*iM* «fenfee« 4*8 WM * «* ktMw Aj 1000 totóot (*W< b «s*»4«l ««*> ijíc******* - A Z66 trtx«*. « I« Ititwi# * **«>»« «Seiw<W*U», 0S0 «0*9 IMI«**tH itt A «íSbb** *« »0 b*M*l **&*'»)« itat (w6>-»Sm>s wM (»*<#«*«»» «'r““"' - —•*— • Katttuiliá íitbi«*4*» »0* IMSjBfMt;« <* - E* gon, mint pályamunkás, 1944 január végén felmentem Bu­dapestre villamoskalauz­nak, a 3-as és az 56-os villa­moson teljesítettem szolgála­tot a Váci úton. így volt ez 1944. április 3- án is, amikor délelőtt tíz óra körül a Dagály utcánál meg­állt a villamos és megszólal­tak a szirénák, jöttek a Li- berátorok bombázni Buda­pestet. Alig vártam, hogy visszaérjünk az újpesti for­galmitelepre, beadtam a fel­mondásomat, azonban ez is hadiüzem volt, nem akartak elengedni. Végül április vé­gén hazajöttem a családhoz. Ekkor édesapám már kint volt a fronton, én elszegőd­tem dr. Polgár József birto­kára aratónak. Édesapám jú­lius 5-én Kraszlivoszkánál meghalt. Az aratás a sok eső miatt so­káig elúzódott, a csépléssel szeptember 23-án végeztünk. Amikor este hazajöttem a tanyáról édesanyám azzal fogadott, hogy nem elég, hogy apádat elvitték Len­gyelországba meghalni, hol­nap neked is menni kell a leventékkel, ma dobolta a kisbíró! — Hogy hová, azt senki nem tudta. Nagyon el­keseredtem, de mit tehet­tem, másnap én is mentem a gyülekezőhelyre, a piactérre. Vasárnap volt ezért aztán az is ott volt, akinek semmi keresnivalója nem volt. A hazafias búcsúztató után lovaskocsira ültettek ben­nünket és irány Tiszaroff. Amikor elindultunk láttam, hogy több hasonló korú fia­tal nem szállt fel a' kocsira. Kérdésemre azt felelték, hogy fel vannak mentve. Gondoltam, ha ezek itthon maradhatnak, akkor én is. Amikor kiértünk a faluból. még az abádi határt sem értük el, én leléptem a ko­csiról és a temetőn keresztül hazamentem. Azt hiszem a leventék közül én voltam az első szökevény. Elszegődtem a Polgár urasághoz trakto­rosnak, de nem sokáig kel­lett szántani, mert október elején már idehallatszott az ágyúdörgés Karcag felől. Ok­tóber 8-án a németek felrob­bantották a kunmadarasi re­pülőteret. Vártuk a fejlemé­nyeket. Éreztük, hogy itt nem sok idő múlva nagy változás lesz, de azért fél­tünk is, hisz a Horthy-propa- ganda állandóan a német győzelemről beszélt, és arról, hogy a fiatalokat viszik Szi­bériába. Féltünk! Láttam olyan plakátot, amelyik a szökött katonák felkoncolá- sával foglalkozott. A félelem­nél azért több volt a bizako­dás, és nem is alaptalanul. Október 11-én megjelentek az úton a németek két Tig­ris páncélossal, és állandóan lőttek. Majd délutánra el­csendesedett minden, meg­szűnt a lövöldözés. Vártam egy ideig, és átmentem a szomszédba Kiss Laciékhoz, ahol már ott volt Varga Dancsi is. aki Rozi húgom­nak udvarolt. Mindhárman egyidősek voltunk, s együtt jártunk iskolába. Most is együtt izgultunk, hogy mi lesz? Nem sokáig tudtunk ezen gondolkozni, mert a ka­pu előtti műúton két lovas jött felénk. Odajöttek hoz­zánk, kezet fogtak velünk az egyik egy kicsit tudott magyarul is. Németek után érdeklődtek. Mi, akik szov­jet katonát csak a moziban láttunk elfogadtuk őket, úgy, ahogyan voltak. Megkínáltak bennünket igazi jó erős ma- horkával, melyet újságpa­pírba csavartunk, és a talál­kozás örömére elszívtuk. Ilyen volt az első találkozá­som a szovjet katonákkal. Én akkor szabadultam fel, amikor meggyőződtem arról, hogy nem bántják az embe­reket. Kezet fogtak velünk, és elvágtattak. Ha nem is éreztük magunkat teljes biz­tonságban, hisz a háború még nem ért véget, arról meggyőződtünk, hogy a szov­jet katonák jó emberek. Azt hiszem akkor sokan úgy gondolkoztak, hogy ha ezek a szovjet katonák elju­tottak Moszkvától harcolva, akkor már nem lehet őket egykönnyen visszafordítani. Azt is tudtuk, hogy a hábo­rúnak nem sokára vége lesz, hogy mikor azt nem lehetett pontosan tudni, de bíztunk, reménykedtünk. Elég volt a háború borzalmaiból, a szen­vedésből. Ahogy távolodott az ágyúdörgés, úgy nőtt bennünk az élniakarás. a tervezgetés. egymás és a szovjet katonák segítése. Azt hiszem akkor ezt így lehe­tett és így kellett csinálni. Nagyon egymásra -voltunk utalva. Nem egyszer munká­val vagy élelmiszerrel segí­tettük a szovjet katonákat, pedig akkor már igen szűkö­sen éltünk. Hiányzott a só, a cukor és utánpótlás sem volt. Még nagyobb volt a reményünk, amikor decem­ber végén olvastuk a plaká­tokon, hogy Debrecenben megalakult az új demokra­tikus kormány. így nálunk is helyreállí­tották a közigazgatást* meg­kezdődött a tanítás az isko­lában, megszervezték a he­lyi rendőrséget a közbizton­ság védelmére. A rendőrség vezetője Koós János lett, aki vöröskatona volt, majd a rendőrségnél szolgált, de baloldali érzelmei miatt ko­rán nyugdíjazták. Tagjai olyan fiatalok voltak, akik hazaszöktek a katonaságtól: Németh Mihály, a későbbi parancsnok, Daragó Imre, Csáti András, Erdélyi Pál, Zabolai Bálint stb. Megala­kult a Nemzeti Bizottság is, melynek szintén Koós János lett az elnöke. Sokat tett a faluért, jól beszélt oroszul, így könnyen megértették egymást a falu szovjet pa­rancsnokával Nyikoláj Szer- zsánnal, aki segítséggel, jó­szándékkal volt a lakosság iránt. D. Oláh János (A magyar újjászületés el­ső napjai c. felszabadulási pályázatra beküldött vissza­emlékezés). ’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents