Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

1985. ÁPRILIS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szépség és funkció Könyvtárosok és építészek konferenciája Szolnokon Az első év eredményei íj utakon a Megyei Pedagógiai Intézet Továbbképzés — Nevelési tanácsadás — Pályaválasztás Utoljára tizenhárom esz­tendővel ezelőtt Székesfehér­várott rendeztek országos könyvtárépítési konferenci­át. A héten Szolnok adott otthont hasonló eszmecseré­nek. A konferencia rendezői azért hívták meg a könyv­tárügy szakembereit és az építészeket, hogy fórumot teremtsenek a párbeszédhez, együtt vegyék számba könyvtárépítészetünk idő­szerű kérdéseit. Ezek a kér­dések Szolnokon most külö­nösein aktuálisak, hiszen új megyei könyvtár építése előtt áll a város. A könyvtár építésére kiírt tervpályázat s most a tanácskozás is azt a célt szolgálta, hogy minél több ötlet, hasznosítható ta­pasztalat birtokában kez­dődjék el a következő évek egyik legnagyobb és legje­lentősebb művelődési beru­házása Szolnokon. Az'intéz­mény ugyanis éppúgy meg­határozója lesz a városkép­nek, mint elkészülte után — remélhetőleg hosszú évtize­dekig — Szolnok megye fcönyvtárügiyének. Olyan épületet kell tehát, emelni, amely építészetileg, középü­letként és könyvtár mivol­tában is teljes mértékben kielégíti az igényeket. A tanácskozás részl'tvévBi is e7t tartották szem előtt, amikor a kön yvt árén Réssel kapcsolatos tapasztalataikról szóltak és értékelték a — már említett — tervpályá­zat eredményeit. A pályá­zatra annak idején 27 mun­ka érkezett be, a bíráló bi­zottság döntése alapján eb­ből kilencet díjazott, illetve vásárolt meg a megyei ta­nács: A könyvtár majdan a Tisza-parton épül fel. a helyszín kiválasztása — no­ha korábban más elképzelé­sek is voltak — kétségkívül „telitalálat”, ideális csende- nyugodt környezetet biztos n a majdani „könyvesház­nak”. Ha az épületet a „formá­nak”, a könyvtári funkció­kat pedig „tartalomnak” te­kintjük, alapvető követel­mény a kettő összhangjának, egységének megteremtése. Ennek érdekében pedig el­engedhetetlenül fontos a két szakma; az építészeik és a könyvtárosok együttmű­ködése már az előkészítés, a tervezés időszakában is. Gyakorlatilag ez volt a szol­noki konferencia végkicsen­gése is. Egyértelműen kide­rült, hogy jó könyvtár csak akkor épülhet Szolnokon — de alighanem bárhol a vilá­gon :— ha a funkcionális és könyvtártechnológiai köve­telményeken éppúgy nem esik csorba, mint ai építé­szeti. alkotói elképzeléseken. Ennek megvalósítása nyil­ván nem mindig mentes a kompromisszumoktól. de példák mutatják, nem is el­képzelhetetlen. Remélhetőleg Szolnok megye új könyvtá­ra ezeknek a példáknak a sorát gyarapítja majd. Már az is egyfajta garancia erre, hogy „tárgyalóasztal” mellé ültek a két szakma képvise­lői. A jó szándék tehát adott az új, és lehetőleg minden tekintetben, megfelelő me­gyei könyvtár építésére. A kérdés csupán az, hogy mi­kor válik a szándékból való­ság, azaz mennyit kell még Szolnok lakóinak és a meg­lehetősen rossz körülmények között dolgozó szolnoki könyvtárosoknak az új Ti- sza-parti közművelődési in­tézményre várniuk? A me­gyei tanács a múlt év őszén tárgyalt a VII. ötéves terv előkészítéséről. Az elképze­lések között szerepel a me­gyei könyvtár építése, a be­ruházásról azonban a végle­ges döntés még nem szüle­tett meg. A könyvtárépítés előkészít tését viszont ettől függetle­nül — némi kockázatot is vállalva — már megkezdték. Az elhatározás az, hogy elő­ször minden oldalról alapo­san megvitatott terv készül­jön és amennyiben az anya­gi lehetőségek is úgy alakul­nak, a VII. ötéves terv idő­szakában megkezdődhet az új könyvtár építése Szolno­kon. zó. A helyzetet az egyik ta­nár oldotta meg — átszaladt az iskolába és hozott a szer­tárból egy modern, tároz- ható, távkapcsolású diavetí­tőt. Félreértés ne essék: a fön­tebb vázolt eset a nem gya­kori, majdhogynem a szél­sőséges példákhoz tartozik. Hogy csak a diavetítésnél maradjunk — akad jó, kor­szerű igényeket tükröző pél­da is a megyéből, szép szám­mal. Jászladányban, Tisza­füreden, Jászberényben. Me­zőtúron — és másutt is — helyismereti, helytörténeti témájú és közhasznú, a min­dennapi életben való eliga­zodást segítő hangosított diapozitív sorozatok egész gyűjteményét építették ki az elmúlt években. n video — nem a távoli jövő Ma már természetesen nem „vágyálom”, egy-egy kisebb intézmény esetében sem, a korszerű hang- és vizuális berendezésekkel fölszerelt stúdió, még akkor sem, ha a megfelelő eszkö­zök, beszerzése nem olcsó mulatság. (Megjegyzésre méltó, hogy ezeknek a be­rendezéseknek az esetében korántsem biztos, hogy az „olcsó” készülék vásárlása az igazán gazdaságos). Állá- mi támogatásból, központi alapból, különböző pályá­zatok útján a megye műve­lődési otthonai több millió forintot fordíthattak a kö­zelmúlt években az eszköz­tárak fejlesztésére. S erre kétségkívül szükség is lesz, hiszen a művelődési intézmények munkáját ma­holnap éppoly magától érte­tődő módon segítheti a ha­talmas lehetőségeket hordo­zó számítógép és a képmag­nó, a videokamera, mint ma a vetítőgép és a lemezjátszó, örvendetes, hogy a korábbi években rendezett tanfolya­mok, a közművelődési szak­emberek számára szervezett programok jóvoltából, a me­gye központi szerepkört be­töltő intézményeit a „hu­mán technikának” ez az új kihívása sem érte váratla­nul. — v j i— A Szolnok megyei Tanács 1983-ban hozott határozata alapján tavaly január elsejé; tői a pedagógus-továbbképző a nevelési tanácsadó és a pá­lyaválasztási tanácsadó inté­zetek összevonásával létre­jött a Megyei Pedagógiai In­tézet. Az integráció, azaz az in­tézet megalakítása' az eltelt alig több mint egy esztendő alatt beváltotta a hozzáfű­zött reményeket. Létjogosult­ságát és munkája színvonalá­nak folyamatos emelkedését a Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet legutóbbi vizsgálatá­nak eredménye is igazolja: Fokozatosan fejlődött a mun­ka tartalma, gazdagabbak lettek a munkamódszerek és bővült az intézet hatóköre. A NEVELÉSI tanácsadási feladatok ellátását változat­lanul a növekvő számú isko­laérettségi. gyógypedagógiai és gyámügyekkel kapcsolatos vizsgálatok jellemezték. A következő időszak egyik fon­tos célja, hogy a megye vá­rosaiban „decentrumok” ala­kuljanak. A pályaválasztási tanács­adásban javult a pedagógu­sok pályaválasztási felelősök és az osztályfőnökök felké­szítése. Előtérbe került a hát­rányos helyzetű, a veszélyez­tetett, az egészségügyileg ká­rosodott, az állami gondozott és a cigány tanulók tovább­tanulásának segítése. Az elő­ző évekhez képest nagyobb hangsúlyt kapott a pálya­orientálás, erősödött a pá­lyaválasztási propaganda ha­tékonysága. A TOVÁBBKÉPZÉSBEN a központilag előírt új tanterv­re való felkészítést az intézet tanfolyamrendszerben ol­dotta meg, és a tapasztala­tok szerint sikerült az új szaktárgyi és pedagógiai do­kumentumokkal alaposan megismertetni a tanárokat, tanítókat. Különösen jó ered­ménnyel zárultak az anya­nyelvet, történelmet, filozó- Iffát, politikai gazdaságtant, közgazdasági és természettu­Népihangszer-műhely tel­jes, komplett felszerelését vásárolta meg a szolnoki Damjanich János Múzeum Rab István tiszaroffi mes­tertől, aki feleségével immár a karcagi szociális otthon lakója. Az idős földművelő, aki önszorgalomból tanulta meg a népihangszer-készítés tudományát, ma is alkotó kedvében van, a szociális dományi ismereteket oktatók tanfolyamai, valamint az is­kolai honvédelmi felelősök továbbképzései. Időben és minőségében is eredményes voit az alsó- és középfokú intézetekben, dolgozó tanárok felkészítése a számítástech­nikai ismeretek oktatására. Nagy hangsúlyt helyeztek és helyeznek a továbbképzé­seken elsajátított elméleti tudnivalók gyakorlati bemu­tatására és megtették a kez­deti lépéseket a gyakorló- és bázisiskolák körének kiala­kítására. Megszűnőben van a megye- székhelyre koncentrált to- Vábbképeés: Jászberényben, Tiszafüreden és Karcagon ki­helyezett tanfolyamok mű­ködnek. Mind több városban szerveznek tanári ankétokat, konferenciákat is. Mérsékelt ütemben ugyan, de kezd újra kibontakozni az alkotó, a tudományos és a kísérletező tevékenység. Ezt hivatott segíteni a hatvan­órás kutatásmódszertani tan­folyam, amelynek eredmé­nyei már megtalálhatók a közreadott matematikai pél­datárban, az osztályfőnöki segédkönyvben, a történelmi fogalomgyűjteményben, a számítástechnikai program- gyűjteményben, a gimnáziu­mok számára kiadott fizika­segédanyagban és a sok vi­deofelvétel elkészültében. A meghirdetett pedagógiai pályázatokon évente 30—40 pedagógus vesz részt, több­ségük általános iskolai ta­nár és tanító. A díjnyertes dolgozatokból válogatást ad­nak közre. A pedagógusok érdeklődé­sét a továbbképzési rendszer fejlettségét bizonyítja, hogy a hatvanórás, az egyéves, a tanítási szünetekben tartott tömbösített, a hatvan-nyolc­van órás speciális, a száz­húsz órás komplex és az éves vezetőképző tanfolyamokon évente több mint ezren vesz­nek részt. Sikerük Van a há- Yom-négynapos. az új tan­tervre felkészítő tanfolya­moknak is, általában ezeröt­otthonban azonban nincs le­hetősége műhelyének elhe­lyezésére. A múzeum viszont lehetőséget teremt népi mes­terségének további művelé­sére. A megvásárolt műhely- felszereléssel a karcagi Nagykunsági Tájház egyik helyiségét rendezik be. Ami­kor kedve kerekedik az új műhelyben készítheti ked­velt hangszereit. százan hallgatják végig. A munkaközösségi foglalkozá­sok iránt négyszázan ér­deklődnek, a tudományos üléseken pedig háromszázöt­ven pedagógus vesz részt. (Valamennyi, rendezvényre sikerült színvonalas előadó­kat megnyerni. A továbbképzés fejleszté­sében eddigi tapasztalatokat is hasznosítva — biztosítani kívánják, hogy a megye ta­nárai, tanítói maga§. színvo­nalon bővíthessék pedagó­giai, pszichológiai és szak­tárgyi ismereteiket és időben elsajátíthassák az új mód­szertani eljárásokat. Fontos, hogy a tanfolyamokon a pe­dagógusok választ kapjanak azokra a társadalmi, politi­kai és ideológiai kérdésekre, amelyek formálják szemléle­tüket, ‘ egyúttal segítik okta­tó-nevelőmunkájukat. A jö­vőben szélesíteni kívánják az alkotócsoportok körét és segíteni a tudományos kí­sérletezést, az újításokat. Ki­emelten foglalkoznak az ide­gen nyelvek oktatását fej­lesztő továbbképzések szer­vezésével, valamint a törté­nelemmel, a természettudo­mányokkal, a készségtár­gyakkal és a számítástechni­kával kapcsolatos tanfolya­mok létrehozásával. Az MSZMP megyei Oktatási Igazgatóságával együttmű­ködve a Pedagógiai Intézet segíti a megyei pártértekez­let és a XIII. pártkongresz- szus határozatainak megis­mertetését, feldolgozását. A TANFOLYAMOK tar­talmi színvonalának megőr­zése érdekében az intézet to­vábbra is támaszkodik a szakfelügyelőkre, a kimelke- dő oktató-nevelő munkát végző pedagógusokra, az Ok­tatási Igazgatóság, a Jászbe­rényi Tanítóképző Főiskola, a tanárképző főiskolák és a tudományegyetemek oktatói­ra, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának tanáraira, az Országos Pedagógiai Intézet és az Oktatáskutató Intézet szakembereire. Díjak a Redl ezredesnek Az idei Nyugatnémet Filmdíj Arany Filmszalagjá­val tüntették ki Szabó Ist­ván Redl ezredes című film­jét — jelentette be csütör­tökön a nyugat-berlini Man­fred Durnion cég. Ugyanezt a díjat kapta meg Klaus Maria Brandauer, a film címszereplője is. A „Redl ezredest” — ame­lyet több országban is nagy sikerrel vetítettek — bemu­tatják az idei cannes-i film- fesztiválon. A tudományos-technikai forradalom — mint csep p - ben a tenger — jelen van egy átlagos, mondjuk nagy­községben működő, művelő­dési otthon mindennapi éle­tében is. S nemcsak olyan módon, hogy ezek az intéz­mények hivatottak a tudo­< A számítógéptől a diaképig Alighanem ezek a műve­lődés közvetlen szolgálatá­ban álló eszközök a legem- berközelibb gépek, hiszen használatuk minden esetben közösségi ismeretszerző te­vékenység keretében törté­nik. Lássunk egy kifejező példát. A Megyei Művelődé­si és Ifjúsági Közipontban a közelmúltban rendezték meg a szocialista brigádok nagy­szabású megyei vetélkedőjé­nek a döntőjét. íme a dön­tőjáték során használt tech­nikai eszközök listája: szá­mítógép, video, írásvetítő, magnetofon, diavetítő. A technika, tökéletesen műkö­dött, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy „nem lehetett észrevenni”, magá­Valamikor a mono A művelődési otthonok technikai ellátottságának fejlődését a legkifejezőbben az akusztikus eszközök (le­mezjátszó, magnetofon, rá­dió) ugrásszerű minőségi változásával jellemezhetjük. Míg 10—12 évvel ezelőtt a megye intézményeinek zö­mében a lemezjátszók, a magnetofonok — s az ezek­hez csatlakozó erősítők, hangszórók — mono hang­hatás keltésére voltak al­kalmasak, addig ma egy át­lagosan fölszerelt klub- köhyvtáuban is sztereofoni­kus berendezéseket használ-, nak. Nem mellékesen je­gyezzük meg: ez nem pusz­tán „formai” tény, de tar­talmi gazdagodást is jelent. Milyennek kell, kellene lennie ma egy alapszolgálta­tást végző intézmény „eszi- közparkjának”? -Természete­sen magába kell foglalnia a legszükségesebb audiovizuá­lis eszközöket: rádió, tele­vízió, lemezjátszó, magneto­fon, diavetítő, erősítők, hangszórók, mikrofonok. Ami pedig a színvonalat il­mányos ismeretek, s techni­kai kultúra terjesztésére is, hanem úgy is, hogy a műve­lődési otthonok technikai fölszereltsége, az eszközállo­mány állandó korszerűsítése ma már a működés alapkér­dései közé tartozik. tói értetődő módon jöttek a filmrészletek a képernyőn, a hangbejátszások, a diaképek. Mindez együtt kellemes, ér­dekes, akusztikus és vizuá­lis ingerekben és ismeretek­ben gazdag környezetet biztosított a vetélkedő részt­vevői számára. A technika jelenléte a Ikjlubkönyvtárak, művelődési házak és központok munká­jában rendkívül sokrétű. A szakköri tevékenység jelen­tős része eleve technikai jel­legű, de a reklám és propa­ganda, a nyelvoktatás, az ismeretterjesztés, a szóra- Ikozitatás egydtlen ága sem nélkülözheti az „okos gépe­ket”. leti: nem lehetnek gyengébb minőségűek, mint a szemé­lyi tulajdonban lévő, „jobb­nak” számító berendezések. Mint ahogyan nem luxus ma már a színes televízió, ugyanúgy nem az a hifi- hangminőséghez közelítő „produkcióra” képes lemez­játszó, a kazettás vagy sza­lagos magnó. Ráadásul szak­mai követelmény, hogy ezek a berendezések egymáshoz csatlakoztatható rendszert alkossanak, s természetesen mindig legyen „kéznél” használható tartalékberende­zés. nem szólva az alapvető alkatrészekről. így nem for­dulhat elő, ami megesett egy klubkönyvtárban: a beszél­getésre, előadásra meghí­vott íróvendég, hozott magá­val néhány diapőzitívot leg­utóbbi külföldi útjáról, s néhány hanglemezt. A le­mezjátszóval nem volt hiba. de az egyetlen diavetítő — amely ráadásul régi típüsú, kézi kezelésű eszköz volt — lámpája az első kép kivetí­tésekor kiégett és sajnos nem volt kéznél tartalék iz­Hosszú téli szünet után újra megnyitotta kapuit az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, amelyet tavaly százötvenezren látogattak, és az idén még több érdeklő­dőt várnak. Képünkön: a szentesi tanya melléképületei az emlékpark skanzenjében Okos eszközök a kultúra szolgálatában Összekapcsolható készülékek — Egységes szemlélet keli Megvásárolták a népihangszer-készittftfii Műhely a múzeumban

Next

/
Thumbnails
Contents