Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 27. lArckepvázlat I Elve: a vevővel foglalkozni kell Valamikor, a húszas esz­tendők táján Kisújszálláson, a Malom utca ' környékét Dühöngőnek, Sóhajnak ne­vezték. A titulus azért il­lett a városrészre, mert fő­leg cselédek, szegény embe­rek lakták, akiknek a gye­rekei a kocsiutat használták játszótérnek: egy-egy nyári zápor után klottgatyában gyúrták a sarat, dobálták egymást, meg a verebeket. Titkon sóhajtoztak folt nél­küli nadrág, cipő. vagy ép­pen a földi boldogság neto­vábbját jelentő süvegcukor után. Ebben a környezetben nőtt fel egy nádfedeles, re­dőzött homlokú házban Ba­csó János. Korán belekós­tolt a munkába. A módo­sabb gazdáknak a környék­beli boltosoktól háti kosár­ban hordta a cukrot, a sót, a lisztet, mikor mit rendelt a téns’asszony, vagy a gazd’uram. Esetenként a degeszre tömött kosár tere- bélyesebfo volt a gyereknél, szinte az egyik vitte a má­sikat, holott a kis János pi­paszár lábai akkor még a tizedik esztendőt sem ta­posták. Azért akadt ezekben a dögnehéz, cipelős utakban valami jó is: a napszámos, a kerti munkás fiát megra­gadta az üáUetek félhomá­lyos világa, sokfiókos fali szekrénysora, a kereskedők pergő, gyors szava és elha­tározta: ha törik, ha sza­kad, boltos lesz. — Mindez csak 1938-ban sikerült — emlékszik vissza a kezdeti esztendőkre. — Az inaskodásom is beleszámít­va 47 éve megszakítás nél­kül ez a szakmám. Felvet­tem és azóta is viselem ezt a képzeletbeli, nehéz put­tonyt, amely ma is nyomja a vállam. Nem panaszként említem, csupán azért, mert a kereskedés nem mindig diadalmenet. Érdekes az életútja: a vá­ros apró boltocskáiban állt legelőször a pultok mögé, majd egyre beljebb, egyre nagyobb üzletekbe került. Nem gyorsan, hiszen egy- egy helyen esztendőkig is bizonyítani kellett azt, hogy gyors, udvarias, figyelmes, egyszóval igazi kereskedő. Ez az évek folyamán oly­annyira sikerült, hogyha va­lahol, valamelyik üzletben baj, leltárhiány adódott, gyenge volt a forgalom, ál­talában őt tették oda hely­rehozni a szakma megtépá­zott tekintélyét. Nem tilta­kozott soha, igyekezett meg­felelni a bizalomnak. Huszonnégy éve viszont már az Ideál Kereskedelmi Vállalat, illetve jogelődje a kenyéradója. Szó se róla, nem azért lett hűtlen a szö­vetkezethez, mert kitelt ne­ki, hiszen megkapta a Kivá­ló Dolgozó, a Szakma Kivá­ló Dolgozója kitüntetéseket is. Más oka adódott a bú­csúzásnak: a városban ez a vállalat vette át az áfésztől a vas- műszaki cikkek áru­sítását. Bizony, ez jó néhány átvirrasztott éjszakát oko­zott: nem akart ő, dehogy akart megválni a szövetke­zettől, de hát kényszerhely­zetbe került. A döntést so­ha nem bánta meg, itt is megbecsülik, elismerik a fá­radozását. Igaz, hű társa fe­lesége, akivel közel negyed- százada együtt dolgozik, mindenben segít neki. Vezérelve: becsületesen kell dolgozni, és ezt boltve­zetőként a beosztottjaitól is megköveteli. Arra, hogy eb­ben az üzletben ő a vezető, kevés jel utal, mivel a keze éppen olyan olajfoltos, ma- szatos. akár a többieké. Hogy miért? Segít, a társai­nak ha áru jön, ha sok a vevő, és bizony a vasas el­adói szakma jóindulattal sem sorolható a patikatiszta- bágiú tevékenységek közé. Alapelve: hogy a vevőkkel (foglalkozni kell: nála nem tiltott terület a raktár sem, bemehet, szétnézhet a ked­ves vásárló kiválaszthatja, amire szüksége van. — Hatvan év után illik számot vetni azzal, mire is vitte az ember. Ami engem illet, sokra is, meg nem is. Ha az anyagiakat nézem; egy hosszúkás, régi paraszt­házban lakunk a feleségem­mel, meg az anyósommal. Van egy kocsink, meg egy kiskertünk. Ennyi az egész. A lányom felnőtt, férjhez ment nagyapa lettem, és büszke vagyok az unokám­ra. De arra talán még job­ban, hogy félszáz leltár után is nyugodtan alszom. A boltba bármikor jöhetnek ellenőrizni, nincsen titkol-, ni valóm. Bacsó János a közéletből sem húzza ki magát, éppen ezért városszerte ismert. Harminckét éve párttag, több mint két évtizede népi ellenőr, és hosszú idő óta a Lenin Szocialista Brigád vezetője. Sőt, tíz évig a he­lyi focicsapat szakosztályve­zetői tisztét is ellátta, ami ugye köztudomású, nem ép­pen mindig nyugodt, ideg- pihentető kikapcsolódás. A fociért azért -még ma is rajong. Egyetlen hobbija: ahová a magyar labdarúgó válogatott, vagy a Fradi utazik, ha teheti és jegyet kap, velük tart. Ily módon járt már Bukarestben, Szó­fiában, Prágában, Zürich­ben Lipcsében. Most is na­gyon készült a világbajnoki selejtezőre Bécsbe, a „sógo­rokhoz”, de betörtek az üz­letbe. — Úgy tűnik, annyira népszerűek vagyunk, hogy még zárás után is „meglá­togatják” a helyiségeinket — jegyzi meg némi akasztó­fahumorral. Azért erről az éjszakai, rendhagyó „látogatásról” mi tagadás, szívesen lemondott volna. Hiszen emiatt leltá­rozni kellet, kell. ami nem kis munka. De hát ehhez is hozzászokott már, és azt vallja: a leltár olyan, akár az iskolában a vizsga. Az ember akkor tudja meg úgy istenigazában, hányast is ér az éves, féléves munkája. És ahogy korábban írtam, ő eb­ből a ..tantárgyból” is ed­dig még mindig jó osztály­zatot kapott. D. Szabó Miklós A Mátra lábánál Megtelt a Markazi-tó Ismét helyreállt a Mátra lábánál elterülő Markazi-tó vízszintje. A Gagarin Hőerő­mű vízszolgáltatását ellátó tározóban az aszály miatt évek óta kevés volt a víz, ám az elmúlt hónapok csapadé­kos időjárásának köszönhe­tően a mintegy hatvan négy­zetkilométernyi vízgyűjtő térségében felduzzadt vízfo­lyásokból, erdei forrásokból naponta 20—25 ezer köbmé­ter víz áramlik a mestersé­ges tóba. A Markazi-tó az üdülést is szolgálja, körülötte ha­lásztanyák, üdülőházak épül­tek, ahol a visontai bányá­szok és energetikusok, s a környékbeliek töltik pihenő­napjaikat. Beszélgetések az SOS Gyermekfalu megnyitása előtt Békésben, Battonyán tesen szerepelnek az általá­nos működési körülmények­től és feltételektől kezdve a szervezeti felépítésen keresz­tül a szervezés és a működés konkrét feladatai is. — Menjünk ki a helyszín­re — indítványozza Zsom Lajos. A vasútállomáshoz közel, a Micsurin utca foly­tatásában épül a gyermek­falu. Az itteniek csak Fakert néven emlegetik, mert régen gyümölcsös volt. — Egymillió egyszázezer dollárt adott a, nemzetközi szövetség erre — mutat kör­be a faluvezető. A négy hek­táros, gyümölcsfákkal tarkí­tott területen félig kész há­zak körvonalai rajzolódnak ki. Földtúrásokon lépünk át, tégiarakások között bakta­tunk Kicsit odább árkot ás­nak, amott meszet oltanak, az ácsok a tetőn dolgoznak. — Jó hónapja kezdtünk — Tógád bennünket Bihercz Zoltán építésvezető. — Az idei kemény télen nekünk is le kellett állni, mivel csont­tá fagyott minden. Tavaly tavasszal itt csak cserje meg bozót volt. A bokrokat kiir­tottuk, s valamikor május végén kezdtük az alapozást. Lassan haladunk, mivel itt minden kézi munkát kíván. Az építtetők kérésére még a iákat se vágtuk ki. Előre­gyártott elemekből nem is lehetne ilyen falut felépíteni, hiszen minden ház más. Pél­dául az egyik épületnek kör alakú, a másiknak szögletes, a harmadiknak boltíves áz ablaka. — Hatvanmillió forintos munka ez — veszi át a szót Peregi László művezető. —■ Tizenhat épületből áll majd a falu. Ebből 12 a családok­nak, egy a faluvezetőnek, kü­lön van egy gazdasági és egy közösségi épület és a vendégház. Tavaly megjelent az SOS Gyermekfalu pályázati felhí­vása, amelyben 25—35 éves, egyedülálló, gyermekszerető nőket kerestek, akik élethi­vatásként választják az ap­róságok nevelését. Kilencve- nen jelentkeztek, de közülük soka'n nem feleltek meg a feltételeknek, s így végül ti­zennyolcán maradtak. Öten visszaléptek. Most tizenhár­mán 10 hónapos tanfolya­mon készülnek új életükre. Szegeden az Egészségügyi Főiskola egyik szobájában négyen gyűltek össze. Elő­ször vonakodnak, amikor elmondjuk jövetelünk cél­ját, de aztán mégis kötél­nek állnak. — Annyit írtak mostaná­ban rólunk, s volt olyan cikk, amelyik nem a való­ságot mutatta, igy érthető is, hogy tartózkodóak va­gyunk — magyarázza Ilo­na. — Nem tudom miért kell erről annyit beszélni. Tulajdonképpen ez is hiva­tás. Három hónapja vágyónk itt. Volt idő megismernünk egymást. Ügy érzem — s ezt a többiek nevében is mondom — csak akkor vagyunk ki­egyensúlyozottak, ha gon­doskodhatunk másokról. — A gyereknek valaki fontos — kapcsolódik a be­szélgetésbe Margit. És higy- gye el, nem attól fontos, mert ő szülte, hanem attól, hogy fontossá tudja tenni magát. Mi Battonyán nem idegen gyerekek- jkel, hanem gye­rekekkel foglalko­zunk majd. Bízom benne, hogy megsze­retnek bennünket. Mert nemcsak ne­kik van szükségük ránk — nekünk is rájuk! Az SOS' gyer- tmekfalvakiból már több mint kétszáz működik a világ 72 országában. Ősztől pedig egy- gyel több: Ma­gyarországon, a |Békés megyei Blat- tonyán. Nagy Tibor Fotó: Hargitai Lajos Ez is hivatás 1968. Huszonhat országban negyvenegy gyermekfalu be­népesült, tizenegy épül, s to­vábbi tizenkettő létesítését tervezik. Ezekből harminc­nyolc Európában, tizenegy Ázsiában és tizenöt Latin- Amerikában található. 1985. áprilisa. Épül a Bé­kés megyei Battonyán az el­ső magyarországi SOS Gyer­mekfalu. — Miért tartjuk jelerítős- nek. hogy éppen itt épül a gyermekfalu? — kérdez visz- sza Takács Dezső, a nagyköz­ség meglepően fiatal tanácsel­nöke. — Nézze, ezt a települést Az SOS gyer- ímeklfalvak létne- !h ázásainak gon­dolata nem mai keletű. Herman Gmeiner elgondo­lása terjed az egész világon, s az em­berek százezrei vállalnak áldoza­tokat az elhagyott gyermekekért. Hi­szen már 1963-ban a Bécsiben megtar­tott nemzetközi ta­nácskozáson töb­bek között ott volt a gazdag münche­ni gyógyszerész, a luxemburgi épí­tész, az amerikai páter s a magyar kommunista. De ne vág­junk a dolgok elé- Zsom Lajos: „Küldetésre vállalko- be. A családi ne- zom”... Ívelés fontosságát ---------­a pedagógia min­denekelőtt a kisgyermekek­nél. mindig újra és újra hang­súlyozza. Különösen nagyje­lentőségű annak a gyermek­iek a családba kerülése, aki szüleit elvesztette. Röviddel a második világ­háború befejezése után Her­man Gmeiner — akkor még fiatal medikusként — meg­kezdte Ausztriában az SOS Kinderdorf eszméjének meg­valósítását. Ehhez volt hat­száz schillingje és egy jól csengő jelmondata: „Jót ten­ni könnyebb, ha mindenki segít” És segítettek. 1949. Herman Gmeiner megalapítja az osztrák SOS Kinderdorf Egyesületet és megkezdik az első gyer­mekfalu építését Imstben. 1955. Elkészül az első ta- nonc- és diákotthon Inns­bruckban, hogy a gyermek­faluból kinőtt fiatalokat fel­vegyék oda, s a szakoktatás idején is otthont adjanak nekik. 1959. Tíz évvel az első falu alapkőletétele után már 100 családban 900 gyermeket gondoznak Ausztriában, Né­metországban, Franciaország­ban és Olaszországban. hé’tezerhétszázan lakják, s közülük több mint kétezren nyugdíjasok. Úgy gondoljuk, ha ezek a házak valóban ott­honukká válnak a gyerekek­nek, és kellő szeretettel ne­velik majd őket, akkor itt is maradnak vagy tanulmánya­ik befejezése után visszajönnek, és szü­lőföldjüknek tekintik Batto- nyát. Pedagógiai szempontból is jelentős a kezdeményezés. Hiszen Magyarországon elő­ször újszerűén próbáljuk megoldani a nevelést. így nagyobb esélyük lesz a gye­rekeknek. hogy lelki törés nélkül beilleszkedjenek a társadalomiba. Ez a dolog emberi oldala. Másrészt itt megvannak azok a feltéte­lek, amelyeket a nemzetközi szövetség támasztott. Ilye­nek, hogy a gyermekfalu a település szerves része le­gyen. Ugyanakkor a község­ben évtizedek óta van neve­lőotthon, s így az árva gye­rekekkel való foglalkozás nem új dolog. — Érdekes módon minden országban eddig a perifériá­kon, határ menti települése­ken épültek gyermekfalvak. — Igaz. Ez azért alakult így, mert egy ilyen község­ben is — mint Battonya — több nemzetiség él együtt, 1964. Megalakul az SOS Kinderdorf Nemzetközi Szö­vetség, melynek főtitkársága Béc&ben van. tehát nem annyira zárt kö­zösség. Hiszen itt megtalál­hatók magyarok, románok, szerbek. Nyitottabbak az emberek, így könnyebben befogadnak másokat is. Az SOS gyermekfalvak el­vi nyilatkozatában többek között ez olvasható: „Olyan gyermeken segítenek, akik a szülők elvesztése, vagy ku­darca folytán szükséghely­zetbe jutottak. A gyermek­faluban élő családokban 6— 10 fiatalkorú van. Ok egy­más testvéreiként nőnek fel. A vér szerinti testvérek együtt maradnak. Minden család a saját házában lakik. A család feje az SOS gyer­mekfalu — anya, aki egye­dülálló nő. Ö nyújtja a reá bízott apróságoknak azt a biztonságöt, védettséget, és szeretétet, amelyre mindegyi­kőjüknek szüksége van egészséges fejlődésük érde­kében. Az anya önálló ház­tartást vezet, ezért nincs is a gyermekfaluban közétkez­tetés, üzemi konyha. Egy SOS gyermekfalu általában 15— 20 családi házból áll, a falu­vezető irányításával. A falu­vezető az anyák tanácsadó­ja, őt terheli a felelősség a a szervezésért, az igazgatá­sért, valamint felügyel a gyermekek nevelésére”. A battonyai SOS Gyermek­falu vezetője Zsom Lajos. Ezt megelőzően a Komárom megyei Gyermek és Ifjúság­védő Intézet igazgatója volt. — Megtiszteltetés számom­ra, hogy rám bízták ezt a fel­adatot — mondja. — Külde­tésre vállalkozom. „Helyzet­be hozni” a gyerekeket úgy, hogy fejlődjenek és alkotó kapcsolatba kerüljenek a környezettel. Azt hiszem ez ennek a küldetésnek a leiké­ből lelkedzett lényege. Jól tudom, nagyon sok múlik a faluvezető rátermettségén, egyéniségén. Bízom benne, hogy a feladat nagysága idő­vel az alkalmasságot is meg­hozza. Remélem, lesz elég erőm hozzá. Elkészítettük a szervezeti és működési sza­bályzat első tervezetét is. — S hogy szavainak nyomaté­ket adjon, elém tesz egy hat­oldalas írást. Abban részle­A leendő anyák egy csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents