Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
1985. ÁPRILIS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Marathon életre-halálra Prókátor és ügyintéző Beszélgetés Ráday Mihállyal John Schlesinger, az Apokalipszis, most — és más kitűnő filmek — rendezője alaposan feladja a leckét a nézőnek — számunkra legalábbis — új filmjével. Az időpontnak ez esetben nincs jelentősége, mert a tízéves film semmit sem avult, sőt, ha más megközelítésből nézzük a távlat a rendező gondolatait erősíti. Hogy miért „adja fel a leckét” a Marathon életre- halálra? Azért, mert zseniális film és banális közhelygyűjtemény egyszerre, de egésze jól visszaadja Schlesinger szándékát. Föltétlenül becsületes ez a szándék, — bár fenegyerekeskedő. A rendező mintha legyintett volna egyet a magas piedesz- tálra tett művészfilmekre, s elhatározta, hogy olyan krimit forgat, amelyet százmilliók néznek meg, s olyasmit mond el, ami az emberiség történetében mindig aktuális marad. Egy bűnügyi film keretében? Igen. abban. s nem is akárhogyan. Igaz, a sztori nem sokat érne, ha a világ nem tudná, hogy volt egy Mengele — ma is szabadlábon él! — s potenciálisan sok-sok Mengele létezhet akár száz év múlva is. Schlesinger felismerte a nagy lehetőséget: adott történelmi háttér előtt olyan játékot rendezhet, amelyre nem lehet nem odafigyelni, s amely nem marad hatástalan. Mozgalmassága ellenére is nehezen indul a film. negyedóráig csak az esztelen pusztítást, öldöklést látjuk, de tulajdonképpen nem tudjuk, ki, kit akar megölni. Már-már bosszant bennünket a sok-sok látszólagos összefüggéstelenség, amikor Schlesinger egyetlen dialógussal megérteti magát! Hirtelen közelebb kerülünk az el képzelhetőhöz és a lehetségeshez, a krimi a maga törvényszerűségein belül látA Kossuth kiadó hiánypótló művet jelentetett meg A magyar szocialista kultúra története 1861-től 1945- ig címmel. A kétszáz oldalas tanulmánykötet szerzője, Szilágyi János nem kevesebbre vállalkozott, mint a címben jegyzett korszak szocialista kultúrájának történelmi vizsgálatára — a gyökerektől 1945 végéig. Egyfajta szintézis igényével, hiszen részpublikációk, egy- egy korszakot, kérdéskört feldolgozó monográfiák bőségesen születtek a témában. Szilágyi János nem a „maga mentségére” írja a kötet előszavában, hanem sokkal inkább az eligazodást segítve: „Nehezítő körülménynek bizonyult a munka elvégzésénél. hogy a kultúra fogalmi-tartalmi köreit még mindig nem tisztáztuk eléggé. E tanulmány elsősorban a kultúra szűkebb körének (tehát a tudományok és a művészetek, s ezek intézményrendszere) történeti vizsgálatra szorítkozott”. Ugyanakkor választ igyekszik adni arra is, hogy a tárgyalt korszak szocialista kultúrája milyen társadalmitatja meg a cselekvő fasizmust. A stílusjegyek, a mozzanatok olykor közhelyszerű- ek számunkra, de ettől még igazak. Babe Levy történész- hallgató és Szell, a mesés vagyonért New Yorkba érkezett náci tömeggyilkos küzdelme úgy teljesedik ki, hogy... (A krimik tartalmát nem illik lelőni”.) Babe Lewy alakja nagy vitákat váltott ki a film bemutatásának idején szakmai körökben. Schlesinger szemére vetették, hogy a jó képességű, jámbor történészhallgató — mint átlag amerikai — modellje sérti a nemzeti tudatot. Ezt a véleményt lehetetlen nem ütköztetni Babe Lewy szándékával; a MacCarthy korszakban halálba üldözött apja emberi, politikai tisztaságát akarja elismertetni. A film utolsó jeleneteiben a kör bezárul, Szeli lényegében ugyanazon vádakkal illeti Babe aniát, amelyekkel halálba üldözték. Tetten ért ideológiai találkozás ez a maccarthyzmus és Szeli utóvédharca között. S éppen e? igazolja Babe apját, — Doc. a nagyobbik fia halálával súlyosbítva. John Sohlesinger már a színészválasztásról is elárulta. hogy fontoá filmjének tartotta a Marathon Man-t ez az eredeti cím — mert megnyerte Sir Laurence Oli- viert Szeli megformálására: ő a Fehér Angyal. Vele szemben és mellette is méltón világhírű színészek — Dustin Hoffman, Roy Scheider és mások — élik szerepüket. s ezek után már az a megállapítás is közhely, hogy felejthetetlen jelenetsorokat láthatunk a krimi izgalmai közepette, s megbocsátjuk Schlesingernek ha olykor más művekben már „kipróbált” és jól bevált képi panelekből építkezik. politikai keretek között, milyen ideológiai háttér előtt jött létre. Másrészt az előszóban jelzett vizsgálati módszer nem zárta ki, hogy szóljon a kultúra tágabb fogalmi köreiről is, például a divatról, az életmódról az erkölcsről, az ízlésről — és így tovább. A kötet fejezetei öt nagy korszakot ölelnek fel: az előzményeket — a céhlegények kultúrájától az első munkásönképző körök szerveződéséig — taglalja a bevezető fejezet, a következő a kiegyezéstől a századfordulóig terjedő szakaszt. (Utóbbi fejezetben olvashatunk érdekes részleteket Táncsics Mihály lapja, az Arany Trombita művelődéspolitikai jelentőségéről is). A harmadik fejezet a XX. század elejétől a forradalmakig tartó időszakot tárgyalja, külön kiemelve a legnagyobb hatású személyiségek (például Szabó Ervin, Ady Endre) tevékenységét. Ugyancsak e fejezetben olvashatunk a szocialista szemléletű társadalom- és természettudomány kibontakozásáról. Az 1918-as polgáMit hallunk? Mit látunk? Az ifjúságról Manapság meglepő történeteket lehet hallani az iskolás korú gyermekek fegyelmezetlenségéről. Gyakran panaszkodnak a szülők; a pedagógusok. sőt még a gyerekek is. Vajon mennyire alkalmas a mai család és a mai iskola arra, hogy a gyerekekbe időben elültesse a zavartalan együttéléshez; együttműködéshez szükséges erkölcsi szokások és viselkedési normák megismerésének, megtartásának képességét? (Neveletlenek ?; péntek, Kossuth 17.00) Az általános iskola osztályain túllépve másfajta viselkedési formákkal találják magukat szembe a fiatalok: kitűnni vágynak, s ennek enyhébb formája az eltérő öltözködés, hajviselet, fiúknál fülbevaló vagy tetoválás. Sokakat sajnos nem elégíti ki a múló divat, ezért a nagyobb közösségből, a többségből ártalmas szenvedélyekkel próbálnak kibújni, netán más utakat keresni. Kik is ők tulajdonképpen ... (Elenyésző kisebbség; kedd, tv 2. 20.00) Ma kezdődik a Magyar Nyelv Hete — Felvételünk a jászberényi Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájának 2. osztályában készült anyanyelvi órán ri demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság időszakáról viszonylag rövid áttekintésben foglalkozik a szerző, s ez a „szűkresza- bottság” indokolt is hiszen e korról — elsősorban a Tanácsköztársaságról — bőséges irodalom áll az érdeklődők rendelkezésére. A záró fejezet az ellenforradalom és a fasizmus korának mozgalmait tekinti át, külön elemzés tárgyává téve a szocialista kultúra húszas évek közepe táján bekövetkezett föllendülését, a szociáldemokrata párt és a kommunista párt művelődéspoliti-i' káját, a magyar szocialista irodalom kibontakozását. Érdekes alfejezetek szólnak a kórusmozgalomról, a munkásszínjátszásról. az avant- garde és a munkáskultúra érintkezési pontjairól. a könyvkiadásról és a sajtóról. A kötetet megfelelő jegyzetapparátus zárja; hiányosság viszont — hiszen összefoglaló munkáról van szó —, hogy nincs a könyvnek névmutatója. — vágner ■— — Nem éppen a legjobb lélektani pillanatra időzítette ezt a beszélgetést. — Mert? — Két hónapja jelent meg az Ádámban egy velem készített interjú, amelynek a közléséhez először nem járultam hozzá. Később igen. Azzal a feltétellel, hogy amit kifogásoltam, azt kihagyják. Nem hagyták ki. — Mit kifogásolt? — A félreértéseket, a tárgyi tévedéseket, a magánéletem, a családi emlékek kiteregetését és mindazt, ami inkább árt, mint használ az ügynek. Egyébként is feleslegesnek tartom, hogy magamról fecsegjek. Az interjúnak is csak akkor látom értelmét, ha az ügyet szolgálja. — Az Adám-interjút nem olvastam, annak az országos szakmai tanácskozásnak a programját viszont igen, amelynek (témája az építészek felelőssége volt. Az előadók között ott láttam a maga nevét is. Ezek szerint a városvédő Ráday Mihály véleményére kíváncsiak és odafigyelnek az építész berkekben is. Ez egyértelmű elismerése annak, amit öt éve Imakacs következetességgel csinál a képernyőn. — Elismerés? Ha hiszi, ha nem, még a hivatásos műemlékvédők körében is jóidéig ellenszenv kísérte a városvédő sorozatot. Azzal vádoltak, hogy az apróságokkal: a pásztorbotlámpákkal, a kovácsoltvas korlátokkal, stukkókkal, macskakövekkel, liftekkel, elterelem az igazán nagy dolgokról, a méltatlanul, felelőtlenül elhanyagolt értékes műemlékekről a figyelmet, és elveszek a részletekben. — A dühe, a tehetetlensége teremtette a sorozatot? — Dühből még nem lesz tévésorozat, összetettek és áttételesek az előzmények. Művészettörténetet tanultam a bölcsészkaron. Érdekelt, de nem úgy, hogy művészettörténészként kitartóan bogarásszak. A ’60-as évek elementáris, friss művészi élménye, a film — elcsábított. Operatőr lettem, tizenhét éve A megyében működő termelőszövetkezetek 133 szocialista brigádja indult a „Negyven éve szabad hazánk” elnevezésű vetélkedő- sorozaton. Az „előcsatározá- sok” során legjobban szerepelt tizenkét brigád részvételével szombaton délelőtt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezték meg a döntőt. A brigádokat képviselő csapatok nyolc forduló feladatainak megoldásával tettek bizonyságot fölkészültségükről; a felszabadulás történelméből, irodalomból, művészettörténetből, külpolitikából. szövetkezetpolitikából, állampolgári ismeretekből. Elismerés illeti — a résztvevők mellett — a vetélkedő rendezőit, a Mezőgazda- sági Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetségét, a Verdolgozom a televízióban. Végül is így adatott meg a lehetőség, hogy ami sokakat éppúgy dühít, mint engem, azt megmutathassam. Először a Terefere című műsorban kilenc percben, aztán önálló műsoridőt kaptam a szórakoztató főosztálytól, és már fél éve van egy zugom is a televízió épületében, meg egy félállású gépírónő, aki segít a töméntelen meny- nyiségű levél szortírozásában. Így sem győzöm. — Minden levélre válaszol? Exkluzív interjú — Igen. — A népszerűség kötelezi? — Az ügy kötelez. Elkezdtem valamit, amit nem lehet és nem is akarok abbahagyni. A népszerűség nekem bizonyos mennyiségű feladatot jelent. Bejelentéseket, panaszokat, ötleteket. Utánuk keli járni, foglalkozni velük, reagálni valamennyire. A problémák nem fogynak, hanem szaporodnak. — De hát éppen ezt akarta. Felébreszteni egy ország lelkiismeretét, és hatni a józan észre is: ne nézzük tétlenül, hogy szép, értékes örökségeink elpusztuljanak! — Igen, ezt akarom, és nem direkt közbenjárással tárgyakat menteni. — Csodálkozik, ha az emberek úgy gorfdoljúk, hogy egyedül magában bízhatnak, hogy magának igazán szívügye csak? — Nem csodálkozom, de elkeserít. Elkeserít, hogy az emberek már eleve lemondanak annak az esélyéről, hogy foganatja lehet a szavuknak. Részben ez az oka, hogy kéréseiket képtelen vagyok visszautasítani. De műsoron kívül is egyfolytában prókátornak és ".ügyintézőnek” lenni — fárasztó. — Egy fecskeként próbál nyarat csinálni. — Szemléletet próbálok formálni. Elérni, hogy ne csak a kipellengérezés kényseghy könyvtárat, a művelődési központot, mert a vetélkedőt kitűnően megszerkesztették, számos ötlettel színesítették, a szó igazi értelmében vett komplex ismeretterjesztési formát valósítottak meg. A vetélkedősorozat — amelynek igaz; vesztese nem volt — végső győzelmét a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz Április 4. brigádja szerezte meg, második lett a Béke brigád (Kenderes, November 7. Tsz), harmadik a Tyeres- kova brigád (Kunmadaras, Kossuth Tsz). Az első helyen végzett brigád jutalma ötezer forint, á további helyezett, illetve a döntőbe jutott csapatok is értékes jutalomban részesültek. szerítsen ki változást. Elérni, hogy egészséges értékrend alakuljon ki, hogy becsülete legyen az apró értékeknek, hogy elismerést kapjanak azok, ak% megőrzik, eredeti szépségüket visszaadják. Elérni, hogy az illetékesek százszor is végiggondolják, eldobják-e, szétzúzzák-e a régit azért, hogy a helyére mindenáron új kerüljön. Persze újat csinálni sokkal látványosabb, mint spórolni. Az ugyanis nem látszik. — Műsorában kezdeményezte és el is érte, hogy leiismerést, Podmaniczky-érmet kapjanak a városvédők. Felhívására lelkes amatőrök kötetekre való fotót, írásos dokumentumot gyűjtöttek •össze Budapest különböző városrészeinek történetéről. Mégis elégedetlen? — Ha látok egy olyan eredeti formájában megmaradt pásztorbotlámpát, a belvárosban, amelyet a meditálá- som mentett meg, akkor érzek némi elégedettséget. S ez lényegében nem több an. nál, mint remélni, hogy ténykedésem nem volt egészen értelmetlen. De egyelőre azt tapasztalom, hogy ezek az eredmények esetlegesek. Vannak jó példák, de sajnos nem járványszerűen. — A képernyőn maga a megtestesült nyugalom. Ezért (meglepett az ingerültsége, türelmetlenségei, amikor a Gellért-hegyen a trafóházat filmezte. Az arra járók megismerték. Egy idős ember felhívta a figyelmét az Uránia bemutató csillagvizsgáló épületét elcsúfító drasztikus beavatkozásokra. — Sosem állítottam magamról, hogy jó modorú ember vagyok. Nyers vagyok, türelmetlen, lehet, hogy néha arrogáns, hiányzik belőlem a bölcs belátás és a kompromisszumra való hajlam. De maga is ott volt, látta, hogy a szép kovácsoltvas kapu helyébe beerőlte- ített csúf alumíniumkaput azért lefilmeztem. És ha belefér, benne lesz a műsorban. (Benne volt.) Serge Delaveau gyűjteményes kiállítása Szolnoki képek Franciaországban A közép-franciaországi Chateauroux városában rendezték meg Serge Delaveau párizsi festőművész gyűjteményes kiállítását. A kiállítóterem egy régi kolostor 56 méter hosszú, több mint 10 méter széles „hajója”, illetve a volt kolostor hálótermei. Az ideális kiállítókömyezet- ben a művész másfél száz műve látható, közöttük 17, Szolnokon készült nagyméretű alkotása. Serge Delaveau legutóbb az elmúlt év nyarán, őszén volt a Szolnoki Művésztelep vendége, de ezt megelőzően már többször is dolgozott a Tisza—Zagyva háromszögében. A chateau- roux-i kiállítás főhelyén a nagyszerű, méreteiben is impozáns (2,60x1,63 m) Szolnoki dinnyevásár, mellette az ugyancsak nagyméretű Szolnoki Tabán, a Magyar parasztasszonyok és a Milléri- híd látható. A francia lapok nagy elismeréssel írnak a tárlatról, a Nouvelle République külön foglalkozik a „magyar képekkel”, megköszöni az idős mesternek, hogy „segít felfedezni Magyarországot”. Az egy hónapig nyitva tartó kiállításnak igen nagy a közönségsikere is, különösen tetszenek a látogatóknak a „szolnoki képek” és a mester Szuzdalban készült festményei. T. L. — t i ►— KönyvröI könyvre fl magyar szocialista kultúra története 1867-től 1945-ig Kovács Katalin Törökszentmiklósi győzelem Vetélkedtek a szövetkezeti szocialista brigádok Előtérben a győztes csapat
