Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

10 1985. ÁPRILIS 20. Kulturális kilátó Nyári színházi esték a gyulái várban Huszonkettedik évadjához érkezett a Gyulai Várszín­ház; június 14-én ismét fel- harsamnak a fanfárok, hogy hírül adják a nyári színházi esték kezdetét. Gyula neves szülöttjére, Er­kel Ferencre emlékezik szü­letésének 175. évfordulóján a Várszínház nyitó előadásá­val. Az emlékműsor.t Hazám, hazám, te mindenem címmel rendezik meg a Magyar Ál­lami Operaház művészeinek közreműködésével. A közön­ség a Várszínpadon, illetve a vár melletti tó színpadán jú­nius 14"én, 15-én és 16-án láthatja az előadást. A nemes hagyományokhoz híven ezen a nyáron is ma­gyar történelmi dráma ősbe­mutatójának színhelye lesz Gyula. A színház 22 éves történetében az idei már a 35. ősbemutató; ezúttal Sza­bó György Kun László sze­relmei című drámáját tűzte műsorára. A történet az egyik utolsó Árpád-házi királyról, Kun Lászlóról szól. Az író a Történelmi drámák ősbemutatója Lírafesztivál motívumokat keresi a tör­ténelmi események között, amelyek fontos szerepet ját­szottak abban, hogy Kun László utód nélkül maradt. Ez a tény sorsdöntő módon szólt bele a magyar történe­lem alakulásálba. .. A drá­mát Ács János rendezésében július 5-én mutatják be elő­ször a Várszínházban és ezt követően még hét alkalom­mal játsszák. Ugyancsak ős­bemutatóként kerül színre Gosztonyi János A festett ki­rály című tragikomédiája. A darab háttere a mohácsi vész utáni korszak, amikor az ösz- szeomlott- ország megmaradt koncain királyok, főurak, osztrákok, törökök, Habsbur­gok, Zápolyák acsarkodnak. A szerző az emiberi gyarló­ságok infernális képeit vo­nultatja fel „comico-tragé- diá”-jában. Kiváló színmű­vészünk Darvas Iván ezúttal rendezőként mutatkozik be a közönség előtt. A festett ki­rályt a július 21 -i bemu­tató után még nyolc előadá­son láthatják a nézők; A Magyar líra fesztiválja a határokon túl és az itthon élő kortárs magyar költők alkotásaiból nyújt válogatást. A lírafesztivált augusztus el­sején rendezik meg a Vár­színházban. Az előadás — amelyről televíziós felvétel is készül — egyúttal a gyulai nyári színházi esték záró- programja is lesz. Mint ahogy Havasi István, a Gyulai Várszínház igazga­tója elmondta, idén valami­vel „szegényesebb” lesz a nyári színházi program. Ki­zárólag pénzügyi gondok miatt elmaradnak a szokásos kőszínházi el ebem utat ók, a békéscsabai Jókai Színház gyermekeknek szóló előadá­sai és az Universitas szín­pad produkciói. A póstelki kempingben Számítógépes és képzőművész- tábor A békéscsabai Kulich Gyu­la Ifjúsági és Űttörőház az idén harmadszor rendezi meg több turnusban az in­tenzív számítógépes tábort felső tagozatos és középisko­lás fiatalok számára. A tá­bor szervezésében ez alka­lommal részt vesz a Coop- tourist Békés megyei irodá­ja is. •Elsősorban olyan fiatalok jelentkezését várják, a kör­nyező megyékből is, akik érdeklődnek a személyi szá­mítógépek működése és prog­ramozása iránt. A táborban egy-egy gépen hárman dol­gozhatnak egyszerre, össze­sen húsz órában. Ez az idő elegendő arra, hogy a tábo­rozok megismerjék a BA­SIC nyelvű programozást és megtanulják a programok önálló írását. A tábornak helyet adó póstelki kem­pingben tornapálya, aszfal­tozott focipálya és szalon­nasütőhely is rendelkezésre áll. A kezdők június 30-tól július 27-ig négy turnusban tanulhatnak, a haladók tá­bora pedig július 28. és augusztus 3. között lesz. A diákok békéscsabai városné­zésen, strandoláson, mú­zeumlátogatáson, kirándulá­son is részt vehetnek, egy napot pedig a számítástech­nikai intézetben- tölthetnek. S mindezt ezer forintnyi részvételi díjért. Jelentkezni május 20-ig lehet a következő címen: If­júsági és Űttörőház Békés­csaba, Derkovics-sor 2. Augusztusban ugyancsak a póstelki kempingben képző- művészeti tábort rendeznek 12—16 éfies fiatalok részére. Az első turnusban, augusz­tus 4-től 10-ig festészettel és grafikával foglalkoznak, a második turnusban augusz­tus 11. és 17. között pedig mintázással és grafikával. A foglalkozásokat ismert mű­vészek irányítják. A képző- művészeti tábor lakói se csupán szakmai foglalkozá­sokon vesznek részt, hanem ők is elmehetnek városné­zésre, a szarvasi arborétum­ba is, hiszen minden dél­utánjuk szabad lesz. Jelentkezni erre is május 20-ig lehet a békéscsabai If­júsági és Űttörőház prog­ramszervezőinél. „Nem a színház teszi a színészt...” BESZÉLGETÉS TOMANEK GÁBORRAL „Nem a színház teszi a szí" nészt, a színész teszi a szín­házat”. Aligha véletlen, hogy Nádasdy Kálmán szavait ép­pen Békéscsabán hallottam Tomanek Gábortól. A fővá­rostól 220 kilométerre, abban a vidéki színházban, amely­nek szakmai megítélése, fo­galmazzuk így; cseppet sem egyértelmű, nyilván nem alaptalanul jutnak ezek a gondolatok a művészek eszé­be. Tomanek Gábor a harma­dik évadot tölti a Jókai Szín­házban. A közelmúltban a színház „Lear király” pro­dukciójáról megjelent, első­sorban hangnemében kifogá­solt kritika okán egy rádió­riportban kelt — nem elvte­lenül „mindössze” a művé­szek szakmai önbecsülésének megóvása érdekében — a csabai társulat, jobban mond­va a színészi munka „védel­mére”. — Csak azt ismételhetem el, amit már elmondtam — jegyzi meg. Nem hiszem, hogy a kritika feladata az, hogy a művészeket nevetsé­gessé tegye, hogy hosszú évek évtizedek kemény munkáját egyetlen tollvonással a „sár­ba tiporja”. Nem csupán a békéscsabai színészeket „vé­dem” akkor, amikor ezt mon­dom. Noha kétségtelen eleve sokan „előítéletekkel” közelí­tenek a színházhoz. Sok főis­kolás azért nem szerződik ide, mert valahol úgy „hallotta”, hogy a békéscsabai színház nem színház. A színház pedig mindenhol színház, ha van­nak művészek, akik megte­remtik. — Nyilván ön is ebben a hitben szerződött annak ide­jén vidéki színházhoz? — Én valóban hiszek eb­ben, de sajnos azt is látom, hogy a fiatalok közül egyre kevesebben. A főiskoláról ki­kerülő színészek jórészéből alapvetően hiányzik a szín­ház iránti tisztelet. Nem ne­velik őket erre. Sokan csak a pálya „külsőségeit" látják. Én 1978-ban végeztem el a főiskolát, hozzáteszem har­madszori próbálkozásra vet­tek fel.' Úgy tűnt ragyogóan indul a pályám, szülőváro­som színházában, Pécsett kezdtem játszani. Nagyszerű feladatokat kaptam, főszere­pek sokaságát bízták rám. Ugyanakkor regeteget fil­meztem. Egyszer „összeszá­moltam” negyven filmben játszottam kisebb-nagyobb szerepet. — Ma ritkábban látjuk filmen... — Pécsett két év után minden tekintetben kilátás­talanná vált a helyzetem. A színházban bizonyos — s úgy gondolom nem szakmai, mű­vészi — okokból jóformán csak statisztaszerepeket kap­tam. A film is mellőzött. Óriási vákum keletkezett kö­rülöttem. .. A magánéletem­ben is túl sok volt a tragé­dia. Meghaltak a nagyszüle- im, meghalt édesanyám, fe­leségemtől elváltam... Ah­hoz. hogy „talpraálljak” min­denképpen lépnem kellett. — Akkor jött Békéscsa­ba. .. — Abban az évben, 1982- ben tizenegy színész szerző­dött a társulathoz. Ezek az emberek máig is itt vannak és a régebbi békéscsabai mű­vészekkel nagyon jó szel­lemben dolgoznak együtt. Békéscsabán remek kollektí­vát találtam és azt hiszem ennek a színháznak az egyik legnagyobb megtartó ereje éppen ez. .. És persze a sze­repek. a feladatok. A hosszú ,csend” után itt igazán dol­gozhattam. Játszottam drá­mában és vígjátékban, ope­rettben, és musicalben, gyer­mekdarabokban. Közönség előtt, színpadon lehettem.. . A békéscsabai közönséggel való találkozás egyébként is nagy élmény számomra. Az itt élő emberek tisztelettel, szeretettel veszik körül a színházat. — Az lelmúlt esztendőkben a színház csaknem valameny- nyi produkciójában játszott. Sok a munkája, ugyanakkor sok színházon kívüli „szín­házi” feladatot is vállal. — Ne tűnjék fellengzősnek, amit mondok: a vidéki szí­nészek munkája egyfajta küldetés. Ha mi nem men­nénk el Békés megye legki­sebb falvaiba is, az ott élő emberek talán soha nem ta­lálkoznának azzal a „csodá­val”, amit a színház jelent. Kollégáimmal hatféle „iro­dalomórával” járjuk a me­gyét. Az iskolák hívnak, vár­nak bennünket. Meseszínhá­zunk után most mutatkozik be a Liliomíival az a kis tár­sulat, amely a 10—18 éves korú gyermekeknek, fiata­loknak játszik majd. Éppen azért mert ehhez a korosz­tályhoz mindezidáig nem na­gyon tudott szóin; a színház. Ha az ember igazáiT hisz a „színészmesterségben'’ tisz­tességgel vállalnia kell an­nak minden feladatát... — Köszönjük a beszélge­tést. A felszabadulás után a Vi­harsarok egyik üresen ma­radt kastélyában valami na­gyon fontos dolog készült: Gulyás György pedagógus, karnagy az egykori húsz­holdas parkkal rendelkező Wenckheim-kastély épüle­tébe zeneiskolát és népi kol­légiumot álmodott, olyas­mit, ami példa gyanánt szol­gált az újjáépült országban. S hogy kiket toborzott Tar- hosra? Elsősorban azokat, akiket a körülményeik gá­toltak abban, hogy közelebb férkőzhessenek az emberi szellem leggyengédebb, leg- szárnyalóbb alkotásához, a zenéhez. A parasztemberek, a szegények számára luxus­pályának tűnt a zenetanu­lás, korábban nemigen re­tarhosi zenei napok ese­ménysorozatát. Azóta min­den év nyarán összeseregle, nek itt az ország különböző részeiről, sőt még Európából is a zeneszeretők, pedagógu­sok, művészek. Az évek so­rán olyan kitűnő előadók, zeneszerzők fordultak meg a Zenepavilon falai között, mint egykor Kodály Zoltán, Ferencsik János, Kadosa Pál, Simándy József, Szokolai Sándor, Kocsis Zoltán, és még folytathatnánk a sort. Az immáron kilencedik al­kalommal megrendezendő találkozón (június 22.—jú­lius 1.) ezúttal a kórusok mé­rik össze tudásukat, de a szer­vezők nem feledkeztek meg Bach születésének 300. év­A BÉKÉS-TARHOSI ZENEI NAPOK A békési református műemléktemplom is részese a nyári rendezvénysorozatnak ménykedtek a cselédsorban élők, hogy valamikor is megengedhetik maguknak a zeneművészet értékeinek megismerését. Tarhos össze­gyűjtötte az egész ország te­rületéről a tehetséges gyere­keket. Először nyolcvan, majd több mint kétszáz ta­nuló ismerkedett a zene vi­lágával, közülük tízből nem­zetközi színvonalú zenész lett. Gulyás György kezdet­től fogva a makarenkói mód­szert alkalmazta az oktatás­ban ; növendékei nemcsak tanultak, hanem dolgoztak is. Eleinte a takarót, a tüzelőt, és az élelmet csak úgy tud­ták megszerezni, ha eljártak szüretelni, s amit leszedtek, abból valamennyit eladhat­tak a piacon. Idővel már ve­hettek zongorát és más hangszert is. A nehézségek ellenére ezekben a korai na­pokban kovácsolódott igazi közösséggé a kollégium ifjú­sága. Mi tartotta őket össze? Természetesen a zene szere- tete. Nehéz időkben — 1953­ban épült fel Tarhoson a Zenepavilon, amelyben Bé­kés város Tanács 1976-ban indította útjára a Békés­fordulójáról sem: a közön­ség a H-moll misét hallhat­ja a Debreceni MÁV Filhar­monikus Zenekar előadásá­ban. Hangversenyt ad a tar- hosi vonószenekari tábor is, amelyet az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete , a tavalyi évtől kezdve felvefta Jeunesses-táborok sorába. Az évek óta jól működő karve- zető-továbbképző tanfolyam az idén mesterkurzussal egé­szül ki. A Békés-tarhosi ze­nei napok rendezvénysoroza­ta ezenkívül a zene minden területét érintő tudományos tanácskozásra és díszhang­versenyre is csábít. Az elmúlt években a bé­késieknek sikerült elérniük, hogy Tarhosból országszerte ismert zenei centrum vált. Városuk újabb lehetőséget biztosít a tehetségek felfe­dezésére, és odaadóan segíti a művészeti elképzelések ki­bontakoztatását, valóra vál­tását. Békés-Tarhoson a ze­ne iránti szeretet minden év­ben reneszánszát éli, és örömmel tér vissza ide az, aki egyszer már megfordult a Zenepavilonban. Új köztéri műalkotással gyarapodott Békés megye Április 11-én, a költészet napján, születésének 80.évfordulóján, avatták fel Békéscsabán József Attila szobrát Kligl. Sándor alkotását. Egy-egy új Köztéri emlékmű, szobor elkészülte mindig egy kissé a kultúra ünnepi pillanata is*, különösen, ha a magyar irodalom olyan kimagasló alakjáról van szó, mint. József Attila. Minden \szobor kegyelet és mementó is egyben, jiemcsak az áb­rázolt személy életútjára, alkotott értékeire figyelmeztet, hanem ar­ra is, hogy álljunk meg egy percre, s tartsunk röpke önvizsgálatot. Ismerjük-e kellően — az adott esetben például József Attilát? Mit őrizünk, hordozunk belőle, müveiből, üzeneteiből magunkban, tet­teinkben? Okultunk-e életének küzdelmeiből, keservek szülte vers- gyöngyszemeiből, éleslátásából, tömörségéből. . . Ezek a 'gondolatok József Attilával kapcsolatban is időszerűek, még akkor is, ha tudjuk, hogy ő az egyik legtöbbet idézett költőnk, akinek versein, mondanivalóján nemzedékek nevelkedtek. Mert az ember hajlamos a felejtésre, és sajnos nem mindig a felesleges dol­gok hullanak ki emlékezetünkből. A békéscsabaiak új József Attila ,szobra szépségével és monu­mentalitásával alkalmas a költőóriás jelentőségének felidézésére. Az pedig külön is emeli hatását és. aktualitását, hogy a békési megye- székhely egyik legkorszerűbb, új lakótelepén, a költőről elnevezett városrészben állították fel. Június 14-én felharsannak a fanfárok

Next

/
Thumbnails
Contents