Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 20. (Folytatás az 1. oldalról.) Tar Imre (Szabolcs-Szat- már), a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság nyugal­mazott első titkára felszó­lalásában néhány megyei gondot említett: így a me­gye népességének gyorsuló ütemű csökkenését, a foglal­koztatási lehetőségek szű-» kösségét, a szakember-el­vándorlás ebből adódó nö­vekedését. az ingázók nagy számát, a lakásgondok meg­oldatlanságát, az ipari mun­kásoknak és a mezőgazdasá­gi dolgozóknak az országos átlagnál is alacsonyabb ha­vi jövedelmét, valamint az eltartottak országosan is leg­magasabb számát. Mind­ezekből adódóan a képviselő aláhúzta annak szükségessé­gét, hogy az előterjesztésben megfogalmazott szándékok, ígéretek a népgazdaság és a megyék terveiben konkrétan jelenjenek meg. és már a VII. ötéves terv időszaká­ban érzékelhető változások történjenek. Városok, községek együttműködése Fiala Tivadarné (Heves m.), az Egri Dohánygyár cso­portvezetője méltatta azokat az eredményeket, amelyeket az ország egyes területei kö­zött történelmileg kialakult aránytalanságok, fejlettségi és ellátásbeli különbségek csökkentésében sikerült el­érni. Ugyanakkor rámuta­tott, hogy Heves megye a je­lenleginél jóval nagyobb mértékben tudná tehermen­tesíteni az ország túlzsúfolt üdülőkörzeteit. A vendéglá­tás feltételei azonban még mindig meglehetősen szegé­nyesek. Simon Ernőné (Somogy m.). a Nagyatádi Cérnagyár áruátnéző munkása egyebek között arról szólt, hogy az alig egy éve lezajlott köz­igazgatás-korszerűsítés új viszonyokat teremtett az irányításban. Erősödött a megye és a község közvetlen kapcsolata, ugyanakkor új módon fogalmazódott meg a város és a községek együtt­működése. Előtérbe kerültek a kölcsönös érdeken és ér­dekeltségen alapuló mellé-J rendeltséget jelentő kapcso­lati formák. Megnőtt a je­lentősége annak, hogy a vá­ros és'a városkörnyék job­ban megismerje egymás gondjait, feladatait — ez adja az alapot az együttmű­ködés tudatosabbá, szerve­zettebbé, tervszerűbbé for­málásához. Figyelem a közlekedés és a hírközlés fejlesztésének Várhelyi József, a- zalai Erdő. és Fafeldolgozó Gazda­ság igazgatója képviselőcso­portjának véleményét tol­mácsolta. amely szerint a ja­vaslatban reálisan szerepel az a törekvés, hogy a sajá­tos adottságú térségek — az aprófalvak, a tanyák, az agglomerációs, a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú, va­lamint a határmenti terüle­tek és az üdülőkörzetek — fejlesztésére megkülönbözte­tett figyelem irányuljon. He­lyesen megfogalmazott cél a községek népességmegtartó képességének növelése is. A helyi tapasztalatok alapján megerősítette: kiemelten kell kezelni a közlekedés és a hír­közlés fejlesztését, ez ugya­nis halaszthatatlan feladat. Mesterházi Mária (Vas m.) az EGIS Gyógyszergyár kör­mendi gyáregysége szak- szervezeti bizottságának titkára a falvak ur. banizálódásának egyik legfontosabb feltételeként az egészséges ivóvíz-ellátást nevezte meg: rövid távú cél­munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka ként kellene megfogalmazni — mondotta —, hogy az or­szágban minden településen megfelelő ivóvízhez jusson a lakosság. Rámutatott, hogy a terü­let* és településfejlesztési el­képzelések valóraváltásának elengedhetetlen feltétele, hogy a helyi tanácsok valódi önkormányzati szervekké váljanak, amelyek saját jo­gon és az annak megfelelő fokozott felelősséggel képe­sek gondoskodni a lakossági szükségletek kielégítéséről. Hódosi Jenöné. (Baranya m.) Kézműipari Vállalat szent- lőrinczi részlegének kesztyű­varrónője felszólalásában ki­tért azokra a gondokra, ame­lyek választókerülete egye­netlen település- és demográ­fiai struktúrájából adódnak. Megyénkben — mondotta — a kistelepülések nagy ré­sze erősen elöregedett és la­kossága csökkent. Sokat kell tenni annak érdekében, hogy az aprófalvakban az embe­rek megmaradjanak, ellátási és életfeltételeik javuljanak. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a kisközségekben élők képesek legyenek meg­valósítani szándékaikat, és ne csak önerejükre támasz­kodhassanak. Kapvnya Miklósáé (Tolna m.), a Magyar Selyemipar Vállalat tolnai fonó­gyárának üzemtechnikusa kifejezte egyetértését azzal, hogy a következő 15 éves településfejlesztési kon­cepció alapján a községek kapjanak többet a település- fejlesztésre. A városok fejlő­désének mérséklése helyes törekvés, ugyanakkor módot kell találni a városokban meglévő gondok (elsősorban a lakáshelyzet) megoldására! A jövőben is szükség lesz a városi infrastruktúra fejlesz­tésére, a megkezdett beruhá­zások befejezésére, hiszen a lakosság egy igen jelentős része továbbra is a városi életformát fogja választani. Nagy László (Borsod-Aba- új-Zemplén m.), a krasznok- vajdai Bástya Tsz elnöke egyebek között elmondta, hogy megdöbbent az előter­jesztésnek azon a megálla­pításán, miszerint a közsé­gek népességszáma a termé­szetes fogyás és a belső el­vándorlás következménye­ként várhatóan nvolszázezer- egymillió fővel csökken az ezredfordulóig. Szerinte — mint kifejtette — ellentmon­dásos az' előterjesztésnek ez a része, mert ha nagyobb részben megvalósulnak azok a célok, amelyeket a javas­lat felvázol, akkor a falvak népességfenntartó ereje lé­nyegesen javul — ezért nem indokolt ez a peszimista prognózis. Tóth József (Szabolcs-Szat­már m.), a barabási Béke Tsz gépesítési íőágazatveze- tője megállapította, hogy a megyében az elmúlt húsz év­ben számottevő ipartelepítés indult meg. Mégis, egyes térségek, így a szatmár-bere- gi. valamint a dél-nyírségi területek nem kapták meg azt a gazdasági bázist je­lentő termelőerőt, amely szükséges lett volna a fog­lalkoztatási gondok felszá­molására. Ez pedig azért is fontos lett volna, mert — mint mondta — ismeretes, hogy egy térség további fej­lődését jövedelemtermelő­képessége határozza meg. Boros László (Budapest), a Posta Kísérleti Intézete hír­adásipari technikusa a hazai hírközlési hálózat problémái­ról szólt. Többek között meg­állapította, hogy az informa­tika egyre növekvő gazda­sági és társadalmi szerepe indokolja a távbeszélő, táv­adatközlő hálózat technikai korszerűsítéssel párosuló ki­emelt fejlesztését. Az ipar előrehaladása, a mezőgazda­ság korszerűsítése, a lakosság életminőségének javítása egyaránt nélkülözhetetlenné teszi a korszerű távközlést, amelyet — a képviselő javas­lata szerint — a többi köz­műhöz hasonlóan az alapel­látás részeként kellene te­kinteni. Mivel több hozzászóló nem jelentkezett, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes. az Országos Tervhivatal elnöke — élve jogával — válaszolt a vitában elhangzottakra. Faluvégi Lajos vitaösszefoglalója Elöljáróban ígéretet tett arra, hogy az országgyűlés határozatát megalapozó mun­kaokmányt gondosan átte­kintik, és a képviselők ész­revételei, javaslatai alapján helyesbítik is, ahol kell. — Valószínűleg több alkalom­mal vissza kell térnünk an­nak áttekintésére: nem kény- szerülünk-e céljainkat kiiga­zítani, s az adott szakasz­nak megfelelően változtatni a követelményeket. Ebben a szellemben fogadom el a kormány megbízásából azt a módosító javaslatot, amely a Minisztertanács beszámolási kötelezettségére vonatkozik. A dokumentum hasznosítá­sát illetően Faluvégi Lajos aláhúzta: módot kell adni arra, hogy a közvélemény to­vább gazdagíthassa a helyi célokat, a konkrét megva­lósítás módozatait. Szólt a szellemi értékek gyarapítá­sának fontosságáról, s mint mondotta: — Elfogadjuk a kormány részéről azt a mó­dosító javaslatot, hogy a szellemi erőforrások létreho­zásában és fejlesztésében a területfejlesztés során ki­emelt feladatokat vállaljunk. A térségi szemléletfelfogás­ról szólva a miniszterelnök- helyettes elmondta: — A szándék az, hogy a megyei tervezőmunka tárja fel a megyék közötti és a megyé­ken belüli térségek kapcso­lódásait. Ezt a térségi szem­léletet tehát erősíteni fogjuk, és a dokumentumot kiegé­szítjük a megyei település­fejlesztési koncepciók, elkép­zelések eredményeivel. A kormányzat — mondot­ta — az elmúlt időszakban is behatóan foglalkozott a né­pesedés kérdésével, s újra napirendre fogja tűzni, hi­szen nem nyugodhatunk be­le a demográfusok előrejel­zéseibe. márpedig vizsgála­taikat komolyan kell venni. A kormányzat a kistelepü­lések fejlődési lehetőségének biztosítása érdekében tört lándzsát egy olyan támoga­tási rendszer mellett, amely­nek előnyeit a kistelepülé­sek közvetlenül élvezhetik, függetlenül attól, hogy az adott időszakban hogyan fej­lődött gazdaságuk. Számítá­saink szerint a VII. ötéves tervidőszakban a lakosság számával arányos fejlesztési célú eszközzel rendelkeznek majd a települések. — A kormány az irányel­vek valóraváltása során a legfontosabb állomásának azt a tervezőmunkát tekinti, amely a VII. ötéves terv előkészítéseként folyik a nép- gazdasági és a megyei ter­vezés keretében. — Az elmaradt vagy hát­rányos területek fejlesztését sokoldalúan segíteni kell.' A foglalkoztatás és általában a gazdaság fejlődésének támo­gatására indokolt külön programot kidolgozni az érin­tett megyékkel együtt • — mondta végezetül Faluvégi Lajos. Az országgyűlés a népgaz­dasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításá­ról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslat tár­gyalásával folytatta munká­ját. Ismét Faluvégi Lajos emelkedett szólásra. Javaslatok törvénymódosításokra A Minisztertanács ezen az ülésszakon a népgazdasági tervezésről, az állami pénz­ügyekről és a tanácsokról szóló törvény módosítását is javasolja az országgyűlésnek. E három — a gazdálkodás szempontjából fontos, egy­mással szorosan összefüggő — törvény módosítása szer­ves része annak a kormány­zati munkának, amely gazda­ságirányítási rendszerünk to­vábbfejlesztésére irányul — mondotta elöljáróban. — Az 1972. évi VII. tör­vény a népgazdasági terve­zésben minőségi változást hozott. A törvény alapelvei a gyakorlatban jól beváltak. Társadalmunk és gazdaság- irányítási rendszerünk fej­lődése és fejlesztése azonban időszerűvé teszi a törvény néhány rendelkezésének vál­toztatását: a módosítási ja­vaslatok kimondják, hogy a társadalmi szervezeteket, az érdekképviseleti szerveket, a szakmai és a tudományos testületeket be kel! vonni a népgazdasági tervek készíté­sébe. Ugyanez a szándék fe­jeződik ki azokban a módo­sításokban, amelyek a nép- gazdasági tervezéstől azt igénylik, hogy jobban, meg­alapozottabban vegye figye­lembe a gazdasághoz szoro­san kapcsolódó társadalmi folyamatokat. A második kérdéskörben kiemelendő Javaslatok arra irányulnak, hogy a tervezésben növeked­jen a tanácsok, a gazdálko­dó szervezetek önállósága, felelőssége. Az új rendelke­zések a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséhez igazodva állapítják meg a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek tervkészítési feladatait, továbbá e szerve­zetek tervezőmunkájának a népgazdasági tervezéssel va­ló kapcsolatát. Az új szöve­gezés az eddiginél egyértel­műbbé teszi, hogy az önálló­an gazdálkodó szervezetek tervezőmunkája közvetlenül nem része a népgazdasági tervnek. A törvény módosí­tása azt célozza, hogy az ön­álló tanácsi és a vállalati ter­vezés a jövőben még inkább a saját feladatok kijelölésére és végrehajtásuk .feltételei­nek kidolgozására irányul­jon. Az említetteken kívül né­hány más módosítást is ja­vasolunk. Ezek elsősorban a tervezés gyakoijlalának to-i vábbfejlesztésére irányul­nak. mint például tervezési változatok készítése, a ter­vezés folyamatossá tétele, a folyamatos gazdaságirányí­tással való összehangolása. Faluvégi Lajos végezetül a Minisztertanács nevében kérte, hogy a törvényjavas­latot — miként azt az illeté­kes bizottságok állásfoglalá­sa is megerősítette — az or­szággyűlés változtatás nél­kül fogadja el. Ezután — mivel a tör­vényjavaslathoz hozzászó­lásra senki nem jelentkezett — határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a nép- gazdasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módo­sításáról és egységes szöve­géről szóló törvényjavasla­tot egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint követke­zett a tanácsi gazdasági irá­nyítási rendszer korszerűsí­tésével összefüggésben az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módo­sításáról, valamint a taná­csokról szóló 1971. évi I. tör­vény módosításáról szóló törvényjavaslat - együttes tárgyalása. A pénzügyminiszter előterjesztése Hetényi István pénzügy- miniszter a kormány nevé­ben előterjesztette a két tör­vény módosítására irányuló javaslatot. Elismerve a ta­nácsok eddigi eredményes munkáját a társadalmi élet szervezésében, a társadalmi demokratizálódás és a gaz­daságirányítás fejlődése egyaránt megköveteli, hogy új szakaszt nyissunk a taná­csi gazdálkodásban — mon­dotta. — Célunk az. hogy a helyi és megyei tanácsok nö­vekvő feladataikat még inkább a helyi lehetőségek és igények alapján, azokat önállóan mérlegelve oldják meg. A tanácsi gazdálkodás fej­lesztése igényli az állami pénzügyekről szóló törvény módosítását is. Új módon kell szabályozni a tanácsok bevételi és kiadási lehetősé­geit. jogosultságait és kap­csolatukat az állami költ­ségvetéssel. Az előterjesztett javasla­tok alapgondolataként a mi­niszter kiemelte: — Lényegeset: javítsuk a helyi önállóság anyagi hát­Dr. Hetényi István pénzügyminiszter terét. A jövőben döntően a helyi tanácsok rendelkezze­nek a működési és fejleszté­si eszközökkel, és a kiadások nagyobb részét normatív juttatások, pályázati úton elnyerhető céltámogatások és a helyi bevételek fedez­zék együttesen. Szűnjön meg a tanácsi gazdálkodással kapcsolatos központi kikötések minél nagyobb része. Az egyik teendőnk, hogy a tanácsok bevételei és kia­dásai szorosabb összefüggés­be kerüljenek. A biztonsá­gos gazdálkodást szolgálja az úgynevezett szabályozott bevételek növekvő súlya és a bevételek megállapításá­nak módja. Ezt szolgálja az is. hogy a tervezés kereté­ben kialakított kiadási elő­irányzatok. igények figye- lembe vételével kerül meg­állapításra az állami támo­gatás. A helyi gazdálkodás hatóköre növekszik és csök­ken a megyék közvetlen el­osztó szerepe. A helyi ta­nácsnak jutó állami támo­gatás növekvő részét objek­tív teltételek alapján oszt­ják el. Megszűnik a taná­csok költségvetésének eddig több alapra történő elkülö­nítése. és csökkenni fog a költségvetési kötöttségek, az úgynevezett kötelező elő­irányzatok száma. A tanácsoknak nyújtott állami támogatás megálla­pítása. illetve esetleges mó­dosítása az országgyűlés ha­táskörébe tartozik. A Mi­nisztertanács tájékoztatni köteles az. országgyűlést, ha szükség esetén korlátozni kívánja a tanácsot megille­tő jogot a többletbevételek­kel. maradványokkal v^ló gazdálkodásban. Fokozódó önállóság a gazdálkodásban A tanácsi gazdálkodás fo­kozódó önállósága azt is ma­ga után vonja, hogy a taná­csok költségvetései a jövő­ben nem szerepelnek az ál­lami költségvetésben, hanem f csupán az állami támogatá­sok rovatával kapcsolódnak ehhez. A tanácsok lehetőséget kap­nak gazdasági társulásokban való részvételre, pénzeszkö­zeiket más tanácsoknak át­engedhetik. A jövőben az alap- és középfokú lakossági infrastrukturális ellátás fej­lesztése, valamint az ilyen létesítmények fenntartása, létrehozása — hacsak jog­szabály másképp nem ren­delkezik — általában a he-1 lyi tanácsok feladata lesz. Reálisan számolni kell azzal, hogy a jogi rendelkezést kö­vetően a gazdasági lehetősé­gek, jogosultságok csak bi­zonyos fokozatossággal ter­jedhetnek ki. így például a tanácsi bevételek és kiadá­sok szabályozásakor figye­lembe kell venni a jelen tervidőszakról áthúzódó kö­töttségeket, kötelezettsége­ket. — A módosított törvények társadalmi hatásai vélemé­nyünk szerint érdemi hozzá­járulást jelentenek majd az MSZMP XIII. kongresszusán kitűzött, nemzeti programmá vált célok teljesítéséhez — mondta a pénzügyminiszter, és kérte, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat az or­szággyűlés fogadja el. Mivel a törvényjavasla­tokhoz hozzászólásra senki nem jelentkezett, határozat- hozatalra került sor. Először az állami pénzügyekről szóló' 1979. évi II. törvény módo­sításáról készült törvényja­vaslatot egyhangúlag elfo­gadták a képviselők. Ezután a jogi, igazgatási és igazság­ügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottsághak a tanácstörvény módosításához beterjesztett további módo­sító indítványát, majd a ta­nácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításának tör­vényjavaslatát általánosság­ban és — a már megszava­zott módosításokkal — rész­leteiben is egyhangúlag el­fogadta az országgyűlés. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents