Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-06 / 54. szám

1985. MÁRCIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP § IA tévé „ képernyőié előtt Szép filmet készített Kat- Itíics Ilona az öregségről. Talán túlontúl szépet is. Mintha maga is megható­dott volna „hőseinek” sor­sától; mintha egy kicsit be- leszerelmesedett volna abba a környezetbe, amely körül­veszi őket, Annát és Aniont. De maradjunk csak a meg­állapítás első felénél, hogy tudniillik kellemes és meg­ható történettel állott elő a képernyőn — Valerij Pe- ruanszkaja jóvoltából, aki­nek kisregényét ültették át a képek nyelvére. Anna és Anton A gazdag mai szovjet szépprózából a választás ez­úttal^ is olyan műre esett, amelynek tárgyát az ember hétköznapi élete képezi, s amelynek mondanivalója in­kább morális, már a problé­ma felvetése is az, semmint társadalmi. Mert — kérdi a szerző és vele a tévéfilm al­kotója: joga van-e az em­bernek akár a szerelmi bol­dogsághoz is, ha már túlju­tott az ötödik vagy a hatodik x-en, „törvényszerű-e”, hogy egy megözvegyült fér­fiú csak gyászának éljen és esetleg önzői gyermekeinek „fogságában” magánosán tengődjék, amíg csak él, még akkor is ha netán vá­ratlanul rámosolyog a sze­rencse egy másik hozzá ha­sonló, társra vágyakozó em­ber, egy vonzó nő képében? Persze a szokás, a kiala­kult hagyományok! Az idős embernek, mint esetünkben is, bizony szembe kell néznie vele. És ebben a vonatko­zásban ez a történet, Anná­nak és Anionnak a történe­te engem erősen emlékeztet — bár egymáshoz közvet­lenül semmi közük — Ör­kény groteszk játékához, a Macska játékhoz, amelyben Ihasonló szándékkal emeli fel szavát az író. Csak az ő megközelítése a keserű iró­nia, itt pedig a meghatározó a líra, melengető líraiság járja át a film egészét. Igaz, némi irónia is megpendül benne, például a nyugállo­mányba induló Anna búcsúz­tatásának kissé elidegenítő, sőt kiábrándító, profán be­mutatása (szinte összekol­dulják az ajándékra való összeget), s a két ember egy­másra találásának folyama­tában is megvillan némi hu­mor, mintha saját maguk is — a konvenció hatása alatt — mulatságosnak tartanák egy ilyen kapcsolat voltát, de lényegében meghatározó a tévéfilmben annak az öröm­nek a bemutatása, amely vá­ratlanul aranyozza be két egymásra találó és egy­másban feloldódni vá­gyakozó ember életét. Meny­nyi gyöngédség a találkozá­sokban, mennyi odaadás még a tartózkodásban is! Törőesik Mari ebben egé­szen kitűnői, nagyszerűen ábrázolja azt a nőt, aki ma­ga sem akar hinni, mert ta­lán fél is tőle, hogy ami éle­tében sohasem sikerült, hisz magánosán öregedett meg, az végül is megadatik neki. Az is pompás, ahogy bemutatja Anna változásának finom rezdüléseit. A film néhány lényeges mozzanat kiragadá­sával ábrázolja a folyamatot (például az ósdi táska ki­cserélése egy szebbre,1 csá- nosabbra, válogatás a szép fejkendők között és így to­vább, tehát az ismeretség egyszerűen mozgásba hozza Anna női lényét.) Minden szépen alakul, már-már hepiendre gyanak­szunk, még a feltűnően to­lakodó társbérlő nő sem tud­ja megzavarni a formálódó idillt, de aztán jön a szo­morú fordulat (kissé érthe­tetlenül, nagyon vékonyan motiválva): a szívrohamot kapó férfi önző lánya (miért ilyen önző?!) kiebrudalja Annát a már-már valóra vált boldogság ,yhajójából”. A kérdés tehát nyitva ma­rad. A hangoskodva érkező fiatalok átveszik az uralmat, és az újra magára maradó Anna szomorúan konstatál­ja a tényt: ez van. Mit lehet itt tenni? Legszívesebben az őt körülvevő kert fáitól, vi­rágaitól is ezt kérdezné, ha azok beszélni, válaszolni tudnának. Az így teremtett kontrasztban végül is ott a nyugtalanító igazság, annak tudata, hogy korántsem jár­ható még egyszerűen az az út, amelyre Anton és Anna lépett, holott éppúgy jogos lenne járniuk rajta, mint más emberfiának. Az élet­kor ugyanis semmire sem „kötelez” — már ami a sze­mélyes boldogságot illeti. Hát igen, ez az élet: édesen kegyetlen. Örkény groteszk fintort vág ehhez a valóság­hoz, a tévéfilm egy „ember­telen” gesztusba zárja ke­serűségét. Törőesik Mari finom esz- közű játékát már dicsértem, mellette az érett férfi szere­pében vendégként J. Matvejev emelhető ki, akinek ugyan­csak atmoszférája van. A túl szép kitételre visszatér­ve pedig, ez bizonyos rész­letek lassú, „szépelgő” tem­pójában és a kömyezetfes- tés gyönyörködtető tulajdon­ságában érhető tetten, s a bővebb motivációk hiányá­ban: a két főszereplő drá­májának mélyebb megisme­réséhez inkább több és pon­tosabb ismeretre is lett vol­na szükségünk. Végül is az Anna és An­ton című tévéfilm egy ma nagyon is időszerű problé­máit feszeget, (ismerve a ma­gánosok egyre növekvő szá­mát) szívre hangoltan inkább lélektani, semmint társadalmi síkon keresve a probléma okait. Röviden Kevés művész tudja úgy ismételni önmagát, mint Rá- toinyi. A róla készült port­réfilmben — szerda este — régi felvételek bizonyítot­ták, hogy Rátonyi szinte pá­lyája kezdetétől végig ugyan­azt csinálja — más-más sze­repekben. Néhány oharmos, elbűvölő mozdulat, láblen- getés nagy lendülettel és mosoly szélesre nyíló száj j al. Ugyanazt, de mindig zse­niálisan, azaz nem ismétel, (hanem minden ismétlésben újra teremti magát, tehát művész módjára cselekszik, ezért szórakoztató, ö való­ban a Rátonyi: egyedülálló a maga nemében. S ha csak beszél, akkor is oda kell fi­gyelnünk rá, mert lám mily okosakat mond és milyen pontosan fogalmaz! A róla és vele készített filmet ezért tartom példásan jónak. V. M. Diszkont könyváruház A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat — a könyv­forgalmazó vállalatok kö­zül elsőként — diszkont könyvraktár-áruházat nyi­tott tegnap, Budapesten, a IX. kerületi Csont utca 1. szám alatt. Az áruház mint­egy 20 millió forintos áru- készlettel várja a vásárló­kat. A kereskedelem más terü­letein már bevált értékesíté­si módszerhez hasonlóan az ezer négyzetméter alapterü­letű könyvtár-áruházban több nagyobb részleget ala­kítottak ki. Az első egység­ben féláron szépirodalmi művek, a másodikban 70 százalékos árengedménnyel szakkönyvek vásárolhatók. A harmadik részlegben 5— 30 forintos egységáron kí­nálják a könyveket, s az ér­deklődők olcsóbban juthat­nak hozzá a borítóhibás ko­moly- és könnyűzenei hang- lemekezhez. A negyedik ré­szen 10—23 százalékos ár engedménnyel könyvesbolt, újdonságokat kínálnak. Megújulás előtt flz ifjúsági klubmozgalom helyzete Sikerek után — Előtérben a minőség Tudományos munka a DATE mezőtúri főiskolai karán Az ifjúsági klub olyan kö­zösségi, demokratikus köz­művelődési forma, amely je­lentősen hat a fiatalok szo­cializációs folyamatára, ezért a klubmjozgalom mű­ködése, fejlődése társadalmi érdek — hangsúlyozta az Országos Közművelődési Ta­nács, az Állami Ifjúsági Bi­zottság. az Országos Ifjúsá­gi Klubtanács és a Népmű­velési Intézet elemzése, amely az ifjúsági klubmoz­galom tevékenységét, fej­lesztésének lehetőségét vizs­gálta. A klubmozgalmat értékel­ve megállapították: kezdet­ben — a 60-as évek elején — az új közösségi forma iránt megnyilvánuló óriási érdeklődés és az alapok megteremtésének határozott igénye jellemezte a mozgal­mat. A klubmozgalom fejlődé­sének eredményei mellett azonban már ekkor jelent­keztek bizonyos káros, a mozgalom terjedését gátló tényezők. Ezek elsősonban a szabályozás túlburjánzásából adódtak: az erősen centrali­zált, gyakran sematikus ösz­tönzési és értékelési rend­szer fokozatosan háttérbe szorította az igazán klubsze­rű, önszervező formákat, s megnövelte a klubok admi­nisztrációs kötelezettségeit. A hivatalból kinevezett, fel­adatukat munkaköri köte­lességként, többnyire mel­lék-, vagy másodállásban végző klubvezetők tevékeny­sége elsősorban nem a klub • tagság, hanem a fenntartók kívánalmaihoz igazodott. Fő­ként e negatív jelenségek következménye lett, hogy a klubmozgalom nem tudott lépést tartani a gazdasági, a társadalmi változásokkal, az új generációk törekvései­vel, igényeivel; a klubok és a klubtagok száma egyaránt csökkent. A tervezett változásokkal kapcsolatban az elemzés ki­emeli. hogy a fejlesztés fon­tos féladata a mozgalom tár­sadalmasítása. Ez elsősorban az illetékes szakigazgatási szervek mellett javaslattevő, tanácsadó funkciót betöltő klubtanácsok szerepének nö­velésével érhető el. A Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetem mezőtúri Mező- gazdasági Gépészeti főiskolai kara a napokban kapta meg az értesítést, arról, hogy az oktatók megnyerték a szán­tóföldi kisgépek fejlesztésé­re, gyártására kiírt országos pályázatot. Ezzel egyidejű­leg húszmillió forintot utal­tak ki a központi kutatási keretből Mezőtúrra. A szép siker egyben elis­merése a főiskola tudomá­nyos tevékenységének. Meg­lehetősen rövid idő alatt, Ki­tartó, alapos munkával, je­lentős eredményekkel a me­zőgazdaságtudomány egyik bázisa lett Mezőtúr. Számos országos kutatásban vettek részt már eddig is az okta-' tők, de emellett mindig örömmel vállaltak megbízá­sokat is, a szövetkezetek nem hiába kopogtattak be az intézménybe mindennapi gondjaikkal, segítségért, egy- egy új technológiáért. A fő­iskola tudományos program­jában már évek óta nincse­nek úgynevezett hobby té­mák, valamennyi kutatás a mezőgazdaság korszerűsíté­sét, a meglévő tartalékok ki­használását, a gyakorlatot szolgálja. Ugyanez érvényes a társadalomtudományi és módszertani kutatásokra is. Az oktatás leghatékonyabb formáinak keresése, vagy a hallgatóik értelmiségivé vá­lásának, a fiatal üzemmér­nökök életmódjának vizsgá­latai, illetve ezek eredmé­nyei ugyancsak a mezőgaz­dasági szakemberképzés ér­dekeit szolgálják. Évről év­re eredményes kutató mun­káról adhatnak, számot a he­lyi tudományos napokon. Az idén — az elmúlt esztendő kutatásairól számoltak be az oktatók — huszonnégy elő­adás hangzott el. A témák jelentős része több éve sze­repel a kutatási tervben jó­részt azért, mert az eredmé­nyek és a termelés újabb és újabb problémákat vetnek fel, amelyek további kísér­letezésre ösztönzik az okta­tókat. Ilyen kutatási téma a kisgépek fejlesztése is, amellyel már eddig is fog­lalkoztak a főiskolán, s most a pályázaton elért si­ker érthető módon új lendü­letet ad a további munká­hoz. Aközelmúltban: elkészült a főiskola következő öt évre szóló kutatási téma-terve­zete. Az összeállítás fő szempontja az volt, hogy csupán a fontosabb irá­nyokat jelölték ki, hi­szen a tudományos mun­kában már fél sikernek szá­mít a gyors alkalmazkodó­képesség a változó igények­hez. Ilyenformán majd 1990- ben a VII. ötéves terv tudo­mányos munkájának értéke­lésekor sokkal több témá­ról, eredményről adhatnak majd számot az oktatók, mint amennyit most ter­veznek. Az viszont bizonyos, hogy a jelenleg fontosabb kutatási területeknek ítélt témák a következő időszak­ban is kiemelt feladatnak számítanak. A tervezetben az első he­lyen szerepel a szántóföldi kisgépek fejlesztése. Hiány­pótló vállalkozás ez, hiszen olyan kisparciellákra terve­zik, készítik ezeket a mun­kaeszközöket, ahol nem le­het nagyüzemi módszerek­kel, gépekkel dolgozni. A 20 millió forintból Mezőtú­ron megtervezik, s a tan­üzemben, illetve alvállalko­zókkal pedig megvalósítják a sorozatgyártást. A vetőgé­peket, betakarítógépeket, növényvédelmi és tápanyag- visszapótló gépeket az idei OMÉK-on augusztusban, s a pécsi ipari vásáron mutatják be a szakembereknek. A kutatási program ugyan­csak kiemelt témája a me­zőgazdasági gépek üzem- fiehn tartásának fejlesztése. Időszerű feladat az is, hi­szen a szövetkezetek, állami gazdaságok gépparkjának je­lentős része amortizálódott, javítással, újítással azonban még üzemben tarthatók az „elöregedett” gépek. Űj kutatási terület a szá­mítástechnika alkalmazása az üzemmérnökiképzésben, illetve a mezőgazdasági gé pészetben. Az elmúlt évoen létrehozták a főiskolán a számítógépközpontot. Tan­folyamokon ismerkednek az oktatók és a hallgatók a számítógép alkalmazási le­hetőségeivel. Ugyancsak ja­vultak a tudományos mun­ka feltételei a közelmúltban felavatott anyagvizsgáló la­boratóriummal, amelyben a legkülönbözőbb fémek ösz- szetételét is meg tudják ál­lapítani. A takarékos módszerek, eljárások kidolgozása már eddig is jelentős szerepet kapott az intézmény kutatá­si programjában. A jövőben természetesen folytatódnak, illetve tovább bővülnek ezek a kísérletek, hiszen az anyag-, az eszköz- és ener­giatakarékos módszerek, technológiák iránt igen nagy a termelő üzemek kereslete. A társadalomtudományi kutatások száma érthető mó­don alacsonyabb Mezőtúron, s a jövőben sem igen válto­zik az arány. Folytatódnak az életmódvizsgálatok, s az oifctatásimódsziertani kutatá­sok, melyek tapasztalataival eredményesebb lehet a szak­emberképzés. Érdekes, hogy a hallgatók — noha mező­gazdasági pályára készülnek — nagyobb részt mégis in­kább a társadalomtudományi diákkörökben tevékenyked­nek. Természetesen örven­detes jelenség ez a fajta ér­deklődés, a kutatási prog­ramban azonban egy egész­ségesebb arány kialakítását tűzték ki feladatul az intéz­mény vezetői. A tudományos diákkörök igen népszerűek a hallga­tók körében. Tavaly ötven pályamunkát készítettek el a fiatalok, s a legsikeresebb­nek ítélt dolgozatokkal vesz­nek részt a hallgatók ápri­lisiban az országos TDK kon­ferencián. Remélhetőleg ez­úttal is sikert aratnak, hi­szen már hagyomány, hogy a díjazottak között ott van­nak a mezőtúriak is. A TDK mrvgalom ma már verseny, egyre inkább előtérbe kerül a minőség, nem csupán a részvétel a fontos. Ám nem­csak a hallgatók munkájá­nak egyik célkitűzése a mi­nőség javítása, hanem az intézmény egész tudományos tevékenységének is. Ez az eddigieknél is jelen­tősebb bevételi forrást je­lent majd, s így tovább fej­lődhetnek, javulhatnak az oktatás, a kutatás tárgyi fel­tételei. T. G. Cafe-rock Szentendrén igénylő előadások után ez El kell érni továbbá, hogy a klubalapítást és a klubok működését ne akadályozzák bürokratikus megkötések. Ugyanakkor a szervezett se­gítségnyújtással továbbra is szükséges, hogy minden klubnak legyen fenntartója. A klubközösség életének egyik alappillére a klubve­zető. Személye gyakran dön­tően befolyásolja a közösség tevékenységét, a klubtagság hangulatát. Ezért fontos, hogy — a kialakult gyakor­lattal ellentétben — a jövő­ben a klubközösség rendel­kezzék a vezető megválasz­tásának jogával. Szentendrei ősbemutatóra készül a budapesti Rockszín­ház: április 6-án a pest me­gyei Művelődési Központ színháztermében mutatja be „Cafie-Rpck” című új mű- slorát. A darabot úgy állítot­ták össze, hogy az kisebb színpadokon, sőt községi mű­velődési otthonok színpadán is előadható legyen. A ko­rábbi nagyprodukciók, s sportcsarnoki méreteket igazi kamaradarab lesz. Az új műslor egy beatze­nekar .hétköznapjairól szól, életszerű szituációival val­lomás arról, hogyan ütközik össze az üzleti szellem és a művészi ambíció. Az ismert hazai és külföldi slágerekre, valamint erre az alkalomra írt öt új dalra épülő dara­bot Miklós Tibor a Rock- színház vezetője írta és ren­dezte. Méltó emléket állítottak Kőszegen a részben megszűnő, vagy a már teljesen kihalt szak­máknak a Tábornokházban rendezett kiállításon. A sok ötlettel berendezett tárlókban hét kismesterséget illusztráló műhelyeket alakítottak ki. Képünkön a kovácsműbely Előtérben a klasszikus zene Soproni tavaszi napok A Budapesti Tavaszi Fesz­tiválhoz kapcsolódóan az idén második alkalommal rendeznek tavaszi napokat Sopronban. A másfél hétig tartó kulturális eseményso­rozat gerincét a klasszikus zenei műsorok alkotják. A március 20-i nyitóhangver­senyen a Soproni szimfoni­kus zenekar és a Liszt Fe­renc női kar lép fel Haydn-, Mozart- és Schubert-művek- kel a Liszt Ferenc Művelő­dési Központ hangverseny- termében. Március 21-én • a budapesti Bach trió és Hor­váth Anikó csembalóművész ad koncertet barokk szerzők műveiből a Jezsuita-terem- hen. Március 23—24-én a Liszt Ferenc Művelődési Központban nemzetközi fú­vóstalálkozót tartanak. Már­cius 26-án Ella István or- igjonaművész, 29-én Gergely Ferenc orgonaművész ven­dégszerepei a Domonkos templomban. A táncművé­szet kedvelői március 27-én megtekinthetik a leningrádi Kortárs Balettszínház elő­adását a Petőfi Színházban. A népzene kedvelőknek a KISZ Központi Művész- együttes Rajkó zenekara, a pop-rajongóknak a Neot'n együttes ad színes műsort március 29-én, illetve 30 án a Petőfi Színházban.

Next

/
Thumbnails
Contents