Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

A megyei pártbizottság beszámolója Az alábbiakban rövidítve és szerkesztve közreadjuk a »legyei pártbizottság írásos beszámolóját, amelyet a küldöttek elöljáróban kézhez kaptak és tanulmányozhattak. Megyénk társadalmi, politikai, gazdasági, művelődési viszonyai a XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak megfelelően alakultak. A feladatokat összességében végrehajtottuk a nehezebbé és bonyolultabbá vált nemzetközi és gazdasági helyzetben is. Elsősorban azokon a területeken jutottunk előre, amelyeken gyorsabban tudtunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, amelyeken képesek vol­tunk mozgósítani a megye szellemi és anyagi erőit a feladatok megoldá­sára. I. A MEGYE TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A megyében a társadalmi élet fejlődését alapvetően meghatároz­za. hogy a szocialista termelési vi­szonyok tovább erősödtek. Az álla­mi gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek használatában lévő földterület aránya nem válto­zott (96,1 százalék). Nőtt az állam által tartósan használatba adott te­rület. Hasonlóan az előző időszak­hoz, bővült a lakosság személyi tu­lajdona. Ezeken a tendenciákon az 1930 óta kibontakozó új vállalkozási for­mák sem változtattak. A termelőerők ágazati és terüle­ti fejlődése segítette a megye tár­sadalmi és gazdasági erőforrásai­nak ésszerű hasznosítását. A gaz­daságirányítási rendszer folyama­tos korszerűsítése következtében a termelőerők koncentrációja némi­leg változott Eltérően az 1980-ig tartó folyamattól, a megyei szék­helyű iparvállalatok, ipari szövet­kezetek száma 58-ról 64-re nőtt. Az állami gazdaságok száma 8-ról 7- re, a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteké pedig 58-ról 55-re, a ko­rábbinál mérsékeltebb ütemben csökkeni. A mezőgazdaságban a termelő- szövetkezetek átlagos földterülete 7024 hektárról 7507-re, az állami gazdaságoké 9091-ről 9991 hektár­ra emelkedett. A termelés ipari jellege erősödik. Növekszik a megye társadalmi, gazdasági szerepe, termelési súlya, különösen az élelmiszeripari ága­zatban. Az elmúlt öt esztendőben húsz olyan beruházást helyeztek üzem­be, amelynek értéke 100 millió fo­rintnál nagyobb. A gazdaságfejlesztés üteme né­hány területen továbbra is nagyobb volt, mint a hozzá kapcsolódó inf­rastruktúra növekedése. Emiatt fe­szültség van a hírközlésben, a ra­kodásfejlesztésben, a csatornázott­ságban. valamint a szennyvíztisz­tításban. Elmaradásunk nem csök­kent az út- és hídépítésben. Tele­püléseinken folyamatosan gyarap­szik a lakásállomány. Bővül a böl­csődei, óvodai helyek, általános is­kolai tantermek száma. A lakosság anyagi hozzájárulásával az ivóvíz­ihálózat fejlesztése eléri a kétsze­resét annak, amit a VI. ötéves terv­re előirányoztunk. Javulnak a la­kosság életkörülményei. Az előző öt évhez viszonyítva a megye társadalmi szerkezetében az országoshoz hasonló, ellentmondá­sos mozgások alakultak ki. A la­kosság száma némileg csökkent (1984-ben 441 000), az aktív kere­sők aránya 1 százalékkal mérsék­lődött (jelenleg 196 400). A 30 éven aluliak száma a népességen belül öt év alatt 2Í,3 százalékról 20,1 százalékra változott. A nyugdíja­sok aránya meghaladja a 20 szá­zalékot. Bővültek a megyében a foglalkoztatási lehetőségek, ezért ma már az aktív keresők több mint 98 százaléka a lakóhelyén, vagy ahhoz közeli településen dol­gozik. Közülük 55 százalék mun­kás, 18,7 százalék termelőszövetke­zeti dolgozó, 22,3 százalék pedig szellemi foglalkozású. Üj jelenség, hogy a szövetkezeti parasztság ará­nyának korábbi csökkenése meg­állt, sőt az elmúlt öt év alatt 1,3 százalékkal emelkedett. A munkások száma 114 ezer. A szakmunkások aránya 40 százalék­ról 42 százalékra nőtt. A mezőgaz­dasági dolgozók száma 39 ezer, a nyugdíjasoké 23 ezer. A foglalkoz­tatottak 43 százaléka nő. a népes­ségen belüli arányuk 51,3 százalék. A munkaképes korú nőknek mint­egy 70 százaléka aktív kereső. A kisárutermelők, kiskereskedők szá­ma kis mértékben nőtt, de nem haladja meg az aktív keresők 4 százalékát. A gazdasági, társadalmi, kulturá­lis fejlődés eredménye, hogy 1980 óta 41 800-ról 44 ezerre emelkedett a szellemi dolgozók száma. Közü­lük csaknem 16 ezren (1980-ban 13 700-an) rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, 28 százalékuk köz­vetlenül a termelésben dolgozik. A népesség területi átrendeződé­se tovább folytatódott a megyében, megerősödtek a munkaerőt vonzó főbb körzetek. Az elmúlt öt évben tovább emel­kedett a lakosság iskolázottsági szintje. A 15 éves és idősebb kor­osztályokban 1980 óta 7 százalék­kal (66 százalékra) nőtt a legalább 8 osztályos bizonyítvánnyal rendel­kezők aránya. A hiányos alapmű- veltségűek nagy hányada az idő­sebbek közül kerül ki. Tizenhat éves korig a fiatalok 94 százaléka befejezi az általános iskolát. A végzetteknek 95 százaléka tovább­tanul, közel fele arányban érettsé­git adó középiskolában. A 18 év fe­lettiek körében 17,7 százalékról 20 százalékra nőtt az érettségizetté^ aránya. A középiskolát végzett fia­taloknak közel 30 százaléka tanul tovább felsőfokú intézményekben. A diplomások aránya a 25 éves és az annál idősébb korosztályokban az 1980 évi 4,3 százalékról 5 szá­zalékra nőtt. A szocialista brigádmozgalom ha­tóköre nem változott, a több mint 5 ezer brigádban 62 ezren dolgoz­nak. öt év alatt a korábbi 214 ezernél lényegesen többen — közel 240 ez­ren — vállaltak és végeztek társa­dalmi muhkát. aminek évi értéke az 1979-es 456 millió forintról 1984- ben 800 millióra nőtt. növekedett a termelés. Az ipar, építőipar együttes teljesítménye megközelíti a 40, a mezőgazdaságé meghaladja a 22 milliárd forintot. Az előző időszakhoz képest 40 százalékkal több kisiparos dolgozik a megyében, számuk eléri a 6 ez­ret. A munkaviszony melletti ipar­gyakorlók száma csaknem megkét­szereződött. Az 1980 óta kialakuló új vállal­kozási formák száma meghaladja az 1150-et, amelynek több mint 40 százaléka vállalati munkaközösség. Nyolcezer dolgozót, az aktív kere­sők 4 százalékát foglalkoztatják. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ahol megfelelő szín­vonalú a vállalati szervezettség, az ellenőrzés, ott működésük hasznos. A mezőgazdasági termelési érték közel negyedét állítják elő a nagy­üzemekhez szorosan kapcsolódó háztáji és kisegítő gazdaságok. A munkaigényes zöldségkultúrák ter­melésében és az állattenyésztés egyes területein fontos termelési féladatot látnak el. Az ipari termelés növekedése célja­inkkal egyező. A termelés haté­konysága, a gazdaságosság alapján évenként átlagosan 3 százalékkal növekedett, míg a VI. ötéves terv eddig eltelt éveiben évi 3,5—4 szá­zalékkal emelkedett. A követelmé­nyeknek megfelelően a gazdaságos, piacképes termékek gyártása ke­rült előtérbe. Lendületesen fejlődött a vegy­ipar, mérsékeltebben a szénhidro­génbányászat. Megkezdődött és az előirányzatnak megfelelő ütemben folytatódik a közép-alföldi nagy inert tartalmú földgázmezők kiak­názása. A gépipari termelés növe­lése elmarad a tervezettől. Az ipari átlagot meghaladja az élelmiszeripar fejlődése. Javult a megtermelt mezőgazdasági nyers­anyagok mennyisége és a helyi élelmiszeripari feldolgozás közötti összhang, de a feszültségeket nem sikerült minden területen felolda­ni. A könnyűiparban az átlagosnál gyorsabb volt a bútoripar terme­lésének növekedése. A megye iparának termékszer­kezete korszerűsödött, mintegy 150 új termék. bevezetésére került sor, több gazdaságtalan termék előállí­tása pedig megszűnt. Ennek ellené­re a fejlődés elmaradt a szükségle­tektől és a lehetőségektől. A ter­mékek egy részének gyártása gaz­daságtalan, nem felel meg az egy­re igényesebb piac követelményei­nek. Vállalataink, szövetkezeteink irá­nyításában erősödött a kereskedel­mi szemlélet. Több nagyvállalat korszerű marketing követelmények alapján alakította ki belső irányí­tási rendszerét, néhány helyen új termelésszervezési módszereket ve­zettek be. Folytattuk az V. ötéves tervben kidolgozott iparfejlesztési elgondo­lások megvalósítását. A megye 13 települése rendelkezik számottevő iparral. Mérséklődött az indoko­latlan centralizáció, központi intéz­kedések nyomán több megyei vál­lalat szervezeti felépítése változott: önálló lett a Szolnoki Cukorgyár, a törökszentmiklósi Baromfifel­dolgozó Vállalat, a MEZŐGÉP Vál­lalat, a martfűi Tisza Cipőgyárból kivált a debreceni gyáregység. A GELKA és az AFIT vállalatokból ipari fogyasztói szolgáltató vállala­tok jöttek létre. Munkájuk kedve­zően alakul, új szolgáltatásokat ve­zettek be. II. A GAZDASÁGI ÉPÍTŐMUNKA, A LAKOSSÁG ÉLETKÖRÜLMÉNYEI, SZOCIÁLIS HELYZET Ipari termelés A megye gazdasága a gazdaság- politikai célok teljesítéséhez lehe­tőségeihez mérten járul hozzá. A VI. ötéves terv területfejlesztési feladatai fő vonásaikban teljesül­nek, eredményesen valósulnak meg a társadalmi programok. Növekszik a termelés hatékony­sága, erősödik exportirányultsága. A technológiák és a termékszerke­zet mérsékelten korszerűsödött. A gazdálkodó egységek egy része nem használja ki maradéktalanul adott­ságait. Egyes üzemek, intézmények takarékossági intézkedései, illetve a költséggazdálkodás színvonalának javítása nem járnak elfogadható eredménnyel. A tervidőszak második felétől javult a munkaerőgazdálkodás, fej­lődött a belső irányítási és érde­keltségi rendszer. Eredményesebb intézkedések történtek a pénzügyi stabilitás erősítésére. A megye szocialista termelőalap­jai tovább gyarapodtak. Az állóesz­közök bruttó értéke az iparban 37 százalékkal, a kivitelező építőipar­ban 14,5 százalékkal, a mezőgazda­ságban 24,3 százalékkal nőtt. Az állóalapok fejlesztésére az elmúlt öt évben mintegy 32 milliárd forin­tot fordítottak, ennek több mint 40 százaléka az iparra, egynegyede a mezőgazdaságra jutott. A megyei székhelyű ipar átlagában — a be­ruházásokat korlátozó központi in­tézkedések hatására — az állóesz­közök műszaki állapota romlott. A beruházások jelentős hányada saját erőforrásból valósult meg. A legjelentősebb állami kiemelt nagy- beruházás a Papíripari Vállalat szolnoki gyárának 6,1 milliárdos rekonstrukciós fejlesztése volt. Az üzembe helyezett beruházások közül jelentősek továbbá a Martfűi Nö­vényolajgyár, a mezőtúri téglagyár, a Tiszamenti Vegyiművek nátrium- tripolifoszfát üzeme, a közép-alföl­di alacsony fűtőértékű gáztelepek. Az olcsóbb, gyorsan megtérülő fej­lesztések, gépcserék mértéke ala­csonyabb a kívánatosnál. A beruházások segítették célja­ink elérését. Az építőanyag-iparban erőfeszítések történtek a gyors ütemben növekvő lakossági igé­nyek jobb kielégítésére, a termék- választék korszerűsítésére. A ma­gánerős lakásépítések anyagellátá­sában jelentős a kielégítetlen ke­reslet. Valamennyi népgazdasági ágban Korszerűsödött a vállalatok belső irányítási, tervezé­si, érdekeltségi és elszámolási rendszere, de a köve­telményekkel nem minden terüle­ten tudnak lépést tartani. A jöve­delmezőség javítására tett intézke­dések részeredményeket hoztak. Az ipari munka termelékenysége a termelésnél nagyobb mértékben növekedett. Az ésszerű munkaerő- átrendeződés hatásaként a foglal­koztatottak száma 1979-hez képest mintegy 3500-zal csökkent. A gaz­dálkodó egységek a termelés jobb megszervezésével, a rendelkezésre álló munkaidőalap eredményesebb kihasználásával ellensúlyozták a munkaidő csökkenését. Az ipari termelés növekedése ré­vén bővült a gazdaságosan értéke­síthető termékek köre. A nem ru­bel elszámolású export öt év alatt több mint kétszeresére emelkedett, leggyorsabban az élelmiszeripar­ban. Jelentős a kivitel a vegyipar­ban, a gépiparban, a szénhidrogén- bányászatban. Az építőipar termelése folyó áron számítva az előirányzottnál mér­sékeltebben növekedett. Bár 49 százalékról 46 százalékra csökkent Termelé­kenység a megyei székhelyű építőipari szervezetek termelésének részará­nya, ezt a nem építőipari szerve­zetek tevékenysége ellensúlyozni tudta. A foglalkoztatottak száma 6 százalékkal mérséklődött. Az épí­tőipari szervezetek eszközellátott­sága kis mértékben javult. A ka­pacitások keresletében-kínálatában meglévő feszültségek mérséklődtek, de ez nem járt együtt a kivitelezé­si idő lényeges rövidülésével. Szervezettebbé váltak a felújítá­si, fenntartási munkák. Az építő­ipari szervezetek termeléséből a felújítás részaránya 12 százalékról 19 százalékra nőtt, a korábbi fe­szültségek mérséklődtek, a megye- székhelyen azonban az átlagosnál nagyobbak a gondok. A mezőgazdaságban a termelés 1980 óta összességében céljainkkal összhangban alakult. A VI. ötéves terv első négy évében az üzemek bruttó termelése 6,9 százalékkal haladta meg az 1976—80-as évek átlagos növekedési ütemét; a kis­termelés jelentős bővülése mellett a nagyüzemeké továbbra is gyor­sabb volt. A mezőgazdasági termelés biz- tonsájgosabbá vált, az adottságok­hoz jobban igazodva, a korszerű technológia rendszerek alkalmazá­sával. A több éve tartó aszályos időjárás miatt a növénytermelésé csak közel 2 százalékkal, az állat- tenyésztésé pedig mintegy 10 szá­zalékkal volt nagyobb az V. ötéves terv átlagánál. A termelési bizton­ság fokozásában nagy szerepe volt a korszerűbb, a helyi adottságok­hoz jobban igazodó termelési szer­kezet kialakításának. Az alaptevé­kenységen belüli arányok kismér­tékben módosultak: a növényter­mesztés részesedése nem változott, az állattenyésztési ágazaté 1 száza­lékkal, a mezőgazdasági mellékte­vékenységé pedig ugyanennyivel csökkent. Bővült a növény- termesztés ipari háttere, növeke­dett a gépesített­ség színvonala és a kemikáliák fel- használása. Céljainknak megfele­lően a gabonafélék vetésterülete meghaladta a 60 százalékot. Az őszi búzáé gyorsabban nőtt az előirány­zottnál, a kukoricáé viszont elma­radt a tervezettől. Az ipari növények vetésszerke­zeti arányai a kedvezőtlen területi adottságok és a közgazdasági sza­bályozók hatására némüeg átren­deződtek. Nőtt a napraforgó, csök­kent az egyéb olajos növények, va­lamint a cukorrépa termőterülete. Ennek ellenére sikerült a feldolgo­zó kapacitásokat kihasználni. A terveknek megfelelően csök­kent a szántóföldi tömeg- és szá­lastakarmányt termő terület, a ho­zamok nagysága azonban nem nőtt, minősége sem javult megfelelően. A rét- és legelőgazdálkodás szín­vonala alacsonyabb a kívánatosnál. A zöldségnövények vetésterülete tovább mérséklődött, kismértékben csökkent a gyümölcs- és szőlőte­rület. A termőföld hasznosítása éssze­rűbbé vált. Mérséklődött, majd megállt a termőterületek csökke­nése, nőtt az újra művelésbe vont területek nagysága. A tervszerű tápanyag-visszapótlás a korszerűb­bé váló agrotechnika, valamint a komplex melioráció hatására tá­vúit a talajok termőképessége. Az állattenyésztés fejlődési üte­me a népgazdasági célokkal össz­hangban meggyorsult, a mezőgaz­dasági nagyüzemi termelés 41 szá­zalékát adja. Javultak a fajlagos mutatók, növekedett a törzsállo­mány. Legdinamikusabban a ser­téstenyésztés bővült. Tovább javult az állategészségügyi helyzet. A nem mezőgazdasági jellegű termelés megkétszereződött, a nagyüzemek összes termelésének több mint egyötödét adja. Az ága­zat fejlődése jelentősen javította a gazdálkodás biztonságát, ami fo­kozta a jövedelmezőséget, a mun­kaerő hatékonyabb foglalkoztatá­sát. A termelési együttműködések, integrációs kapcsolatok szélesedtek, tevékenységi körük bővült. Üj együttműködési formák, gazdasági társulások jöttek létre. A termelési rendszerek igyekeztek alkalmaz­kodni a megváltozott körülmények­hez, tevékenységük Javult. Az elmúlt öt évben a mezőgaz­dasági nagyüzemek gazdálkodási színvonala emelkedett, javult a ha­tékonyság, a termelékenység. A jö­vedelmezőség színvonala változó, ezért a fejlesztési lehetőségek, a gépi beruházások több üzemben je­lentősen szűkültek. A gazdálkodás eredményességét csökkenti a ter­melési költségek magas és növek­vő szintje. Növény­termesztés A termelékenység az állami gaz­daságokban és a termelőszövetke­zetekben magasabb a korábbinál A termelékenység emelkedését a javuló üzem- és munkaszerve­zés mellett az iparszerű ter­melési technológiák alkalmazá­sa tette lehetővé. A közgazdasági szabályozók, az eltérő időjárási ha­tások, az elemi károk és az eseten­kénti vezetési hibák azonban: to­vább növelték a gazdaságok telje­sítményei közötti különbségeket. A megye erdősített területei nö­vekedtek. A korszerű erdőművelés módszerei tovább terjedtek, javult a fakitermelés gépesítése. A tanácsok, a vízügyi szervek és a mezőgazdasági üzemek — javuló színvonalon — eredményesen mun­kálkodnak a komplex vízgazdálko­dási feladatok megoldásán. A közlekedési ágazat teljesítmé­nye az igények­kel összhangban alakult. A személyszállításban 1983-tól mérséklődött a távolsági, nőtt a helyi tömegközlekedésben résztvevők aránya. Az árufuvaro­zás teljesítménye az 1980—81-es növekedés után csökkent. Az úi szállítók belépésével — SZÖVAUT, magánfuvarozók — javult a lakos­sági szolgáltatások színvonala. Kor­szerűsödött a fuvarozó szervezetek eszközelilátottsága (MÁV Diesel-bá­zis. VOLÁN-telepek), előtérbe ke­rült az energiatakarékos felhaszná­lás. A szállítási feladatok szervezet­tebb megvalósítására gazdasági társaságok alakultak. A megyeszékhelyen kiépített köz­lekedésirányító rendszer segítette az átkelő forgalmat. A 4. számú főútvonal szolnoki átkelő szakaszán gyakori a torlódás, a Tisza-híd maximális áteresztőképességét meghaladja a forgalom. A postaforgalmi szolgáltatás sze­rény mértékben javult, az elavult kisposták korszerűsítése, felújítása a tervezett ütemben folytatódott. A megye tizenkét településén épült új postahivatal. Korszerűsödött és bővült a jász­berényi, illetve a karcagi távbeszé­lőközpont. Az 1984-ben üzembehe­lyezett szolnoki új, kétezer szám­kapacitású központ mérsékelni sem tudta a megyeszékhely hírköz­lési feszültségét. Megkezdődött az új távbeszélőközpont, valamint a postai hírközlés új megyei forgalmi telephelyének beruházása. A lakosság élet- és munkakörül­ményei a központi intézkedések­nek és a helyi lehetőségeknek meg­felelően javulnak. Növekedtek a munkabérek, a jövedelmek, kedve­ző intézkedések történtek a minő­ségi teljesítmények jobb társadal­mi elismerésére, a differenciálásra. A lakossági kiadá­sok és bevételek öt év alatt azono­san, 48,5 százalék­kal növekedtek. Lelassult a megta­karítások gyarapodása. Az áremel­kedések, illetve a reálbér mérsék­lődése melllett a Jövedelemhez ju­tás lehetőségei nem mindig gazda­ságpolitikai céljainkkal összhang­ban alakultak. Egyes rétegek hélyzete — így a pályakezdő fiataloké, a többgyer­mekes családoké, a szerény nyug­díjjal rendelkezőké — a korábbi­nál nehezebbé vált. Vannak több szempontból hátrányos hilvzetű családok, magányos emberek, i Jog­díjasok, akik megélhetési gondok­kal küzdenek. A társadalombiztosítási kiadások az országoshoz hasonlóan megyénk­ben is jelentősen nőttek, elérték a 4 milliárd forintot, aminek 68 szá­zalékát nyugellátásra fordítottuk. A megyei társadalombiztosítási ta­nács a rendelkezésre álló szerény keretek felhasználásával rendszero- sen segítette az alacsony nyugdíja­sokat, rendkívüli anyagi támoga­tást nyújtott a gyógyuláshoz szük­séges segédeszközök, gyógyszerek beszerzéséhez. A lakásépítési célokat elértük, megyénk lakásállománya 6 száza­lékkal gyarapodott. Az elmúlt öt évben felépített mintegy 16 ezer lakás két- vagy több szobás, kom­fortos, az átlagos aliapterület meg­haladja a 70 négyzetmétert. Nem változott az 1980 óta átadott álla­mi célcsoportos lakások átlagos (54 négyzetméter) alap területe. A cél- csoportos lakások aránya csökkent, alacsonyabb a tényleges szükségle­teknél. Az új lakásügyi jogszabályok ösztönzően hatottak a magánerős lakásépítésre. A feltételek javítá­sára a tanácsok jelentős központi támogatással 3600 állami telket alakftottak ki, ezzei a megye tele­püléseinek nagyrészén az igénye­ket sikerült kielégíteni. . Élet- színvonal Infra­struktúra

Next

/
Thumbnails
Contents