Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa

5

(Folytatás a 4. oldalról.)

DR. CSERHÁTI ISTVÁN, a

Szegedi Orvostudományi (Egyetem rektora, Csongrád megye küldötte felidézte a beszámolónak azt a megállapítását, miszerint a kórházi helyek gyarapításában lassú az előrehaladás, valamint, hogy az egészségügyi ellátás irányításának működési mechanizmusát korszerűsíteni kell. Kijelentette: a további kórházi-klinikai ágyak létesítésétől nem várható az egészségügyi ellátás színvonalának emelése. Ma már nem a mennyiségi kérdések döntőek, hanem a minőség. Az egészségügy munkájának színvonala elsősorban a felszereléstől, a műszerezettségtől és a személyzet szakmai tudásától függ. A további

A Szolnok megyei KISZ- bizottság első titkára így kezdte felszólalását:

Az ifjúság szemlélete, magatartása, munkája minden korban a jövő perspektíváját jelezte, s jelzi ma is. A felnőttkor munkakultúrája, művelődési szokásai döntően az ifjúkorban alakulnak ki. Nem lehet tehát megkerülni a kérdést, milyenek ma a fiatalok, hogyan élnek, dolgoznak, boldogulnak, mely problémák foglalkoztatják, nyomasztják őket, s hogyan tudunk ezeken segíteni?

Pártunk XIII. kongresszusára történő számvetésünk jó lehetőséget adott arra. hogy a Szolnok megyében élő fiatalok helyzetét, tetteit és az olykor fellelhető kételyek forrásait megvizsgáljuk,

örömmel tapasztaltuk, hogy fiataljaink meghatározó többsége felelősséggel gondolkodik jelenünkről, jövőnkről, tenni akar önmaga és valamennyiünk boldogulásáért. Természetesen közöttük is akadnak „nehezebb esetek”, túlzottan érzékenyek, helyüket keresők vagy orientációs zavarokkal küszködök.

A kongresszusi irányelvek vitája során megnyugtató volt, hogy fiataljaink nemcsak a problémákat jelezték, s nem csupán úgymond a „pálya széléről” szemlélték építőmunkánk jelenlegi nagy „mérkőzését”, hanem a résztvevők felelősségével keresték a megújhodás helyi lehetőségeit.

Ifjúságunk becsüli az elmúlt öt év eredményeit. A velünk való törődést látjuk a központi és helyi intézkedések hosszú sorában, vagy a párt KB 1984 októberi ifjúságpolitikai állásfoglalásában.

Ugyanakkor az ifjúságpolitika új szemléletének és gyakorlatának napi alkalmazása, — illetve az ifjúsági problémák reális közelítéséhez nélkülözhetetlen értékes elemzések, kutatások eredményeinek ismerete és a gondolkodásba történő beépítése terén is még pótolni valók akadnak. S ahol ez így van. ott azt az iránytűt dobják el maguktól, amely segítene megtalálni, hogy az ifjúságpolitikában a továbblépéshez melyek azok a régi komponensek, melyekre építeni lehet, s mely kérdésekhez keik— a mának megfelelően — más módon, újszerűén hozzányúlnunk.

Megyénk fiataljait is széles körben foglalkoztatják napjaink társadalmi, gazdasági, ideológiai eseményei. Ami természetes, hiszen az utóbbi évek rendkívül bonyolult folyamatai igen érzékenyen érintették az ifjúságot. Egyrészt érezzük, tapasztaljuk, hogy a fiatalok a politika és az egész társadalom figyelmének középpontjában vannak, s ez kedvező. Az viszont zavaró, hogy ehhez a jogosan megkülönböztetett figyelemhez néha óvatoskodás. túlzott igények, vagy egyoldalú leegyszerűsítések tapadnak a felnőttek részéről. A fiatalok reagálása ezért olykor szenvedélyesebb a szükségesnél. Különösen, amikor szembesülniük kell környezetük hibáival vagy a fejlődésünk jelenlegi szakaszát kísérő ellentmondásokkal, és ráadásul az úgynevezett „leckét” mindenhez gyakran kioktatásfejlesztés, színvonalemelés létszámnöveléssel is együtt kell, hogy járjon. Gondolkodni kell az egészségügyi hierarchikus rendszer bizonyos megváltoztatásán is.

A továbbiakban az egyetemi képzésről, a felvételi vizsgáról szólt a küldött,

JANZER FRIGYES szobrászművész, Budapest küldötte felszólalása elején a párt és a kormány kultúrpolitikáját méltatta, majd kifejtette: a napokban a Műcsarnokban megnyílt képző- művészeti kiállítás is bizonyságot tesz amellett, hogy ha van kitűzött cél, ha méltó feladat elé állítják a művészeket, nem maradhat el az eredmény sem.

A képzőművészeti intézményrendszer korszerűsítéséről szólva elmondotta: ennek lényege a decentralizáként kapjuk meg. A fiatalok többsége ezek ellenére tisztában van azzal, hogy személyes boldogulásának alakulása elképzelhetetlen

egész társadalmunk, a gazdaság, a kultúra együttes fejlesztése nélkül, melyhez a további tartalékokat a szocializmus erejében, politikánk hitelében és a jobb, képességek szerint végzett munkában látjuk.

Hámori elvtárs gondolatait folytatva, megerősítve az előttünk levő dokumentumok ifjúságunkkal kapcsolatos megállapításait, kísérletet tennék — dióhéjban a helyi ismereteimre építve —. hogy felvillantsam ifjúsági mozgalmunk néhány, talán ellentmondásosnak is tűnhető

kérdését. Azokat, amelyek a gyakorlati munkában olykor gondokat okoznak.

Ügy vélem — megyei tapasztalataim alapján —,

hogy útkereső törekvéseinkben, egész tevékenységünkben a jobbítás, a sokszínű újítás és tenniakarás munkál. De néha görcsösen vagy összefüggéseiből kiragadot- tan, íróasztal-ízűén tesszük ezt, és mintha veszített volna értékéből a fiatalok közötti napi, személyes politizálás is.

Hosszabb ideje már mi is részt kérünk — és kapunk — a politika helyi alakításából, igyekszünk a társadalmi haladás élvonalában maradni.

De még nem volt elég erőnk arra, hogy igazán felmérjük, tagságunk jól tud-e követni bennünket, s miért nem többen jönnek? És néhány alapszervezetünk kiürülésének nem odafigyelésünk hiánya vagy programjaink egysíkúsága-e az oka?

Már merünk számítógéppel szavazni, választani . a megyei KlSZ-küldöttgyűlé- sen, és jól kiépített videotechnikánk teljes jogú része lett mozgalmi munkánknak. De még félünk igazán megreformálni a termelést, gazdálkodást segítő munkaformáinkat, akcióinkat; — pedig jelentős részük évtizedes múltra tekint vissza. És még hosszasan sorolhatnám, hogy mit tettünk már, s adósak mivel vagyunk még.

Én is vallom, hogy az ifjúság — és persze a Kommunista Ifjúsági Szövetség — „legyen bátor, ha a jövőbe néz!” De úgy gondolom, hogy helyes úton akkor járunk, ha ez párosul múltunk, jelenünk. bölcs és okos átgondolásával és a szükséges megújulás vállalásával.

Mi úgy gondoljuk, hogy kiki a maga helyén — mindenekelőtt végezze becsülettel a dolgát, javítsa egyéni teljesítményét, legjobb tudása és képessége szerint' dolgozzon; Csakis ez lehet az alapiás, vagyis a központi mecé- natúra helyett az egyes területek váljanak gazdáivá, mecénásaivá saját kulturális életüknek. A gondolat jó, a megvalósulás ütemével van probléma. Központi intézményrendszerünket csak

olyan mértékben lehet visz- szafejleszteni, amilyen ütemben létrejön a helyi mecé- natúra. A kultúrpolitikai céljaink maradéktalan valóra váltása még ez esetben is megköveteli, hogy bizonyos közponi intézményeink lényegükben változatlanul helyükön maradjanak. Az átszervezés eddigi eredményeként a centralízpius gyengül, de nincs hova, kinek decentralizálni, mert a megyék nem rendelkeznek sem az anyagi, sem a személyi feltételekkel e fontos feladat fogadására.

ja a továbblépésnek; s az, hogy először önmagunkban, saját munkánkban tegyünk rendet, javítsuk a fegyelmet.

Fejlettségünk jelenlegi fokán ugyanis csak egyetlen járható út áll előttünk; a megújulás. Bátran merem állítani, példátlan lehetőségek állnak előttünk, csak időben fel kell ismernünk és kiaknáznunk őket.

Rajtunk, fiatalokon is múlik, hogyan tudunk versenyre kelni, reagálni a kihívásokra, mennyire vagyunk nyitottak és rugalmasak az új iránt. Mert mai és holnapi teendőink nem tűrik a tétlenkedést, az egymásra ,mutogatást, a kétkedő várakozást, — mint ahogyan a kapkodást, a llátszataktivi-. tást, vagy a tettek hiányának aktákkal való elfedését

sem.

De felkészültünk-e minderre, illetve felkészítettük-e kellően a felelősségünkre bízott fiatalokat? Ügy vélem, önkritikusan be kell ismernünk, még teljesen nem;

Igen nagy kihasználatlan tartalékaink vannak a fiatalok általános, ezen belül világnézeti-politikai nevelése terén. Még nem elég hatékonyak a tudatos elkötelezettségre, a hivatástudatra, a szakmaszeretetre nevelés módszerei. Olykor az a benyomásom, hogy mi, akik egy adott területen felelősek vagyunk az ifjúság neveléséért, helyes orientálásáért — a családdal, az iskolával, a munkahelyekkel együtt —, a kelleténél jobban óvjuk őket a valóságtól. Nem ösztönzünk eléggé a küzdelmek és az ésszerű kockázatok felelősséggel történő vállalására.

Még mindig nem érzékeltetjük velük igazán, hogy az élet harc — sokszor önmagunkkal is — a jóért, a jövőért!

Előfordul, hogy megfeledkezünk arról, hogy mai nehezebb helyzetünk a fiatalokban épp úgy kiválthat csüggedést, elkeseredést, vagy félreállást, mint a kihívások elfogadását, az aktívabb kezdeményezést, a keményebb munkát.

Hogy melyik magatartás válik meghatározóvá? Ez főként attól függ, hogy a fiatalok milyen követendő mintát. példát látnak maguk körül. Hogy mennyire értelmes, erejüket és képességüket próbáló feladatokat kapnak, s hogyan jutnak el hozzájuk eszméink és értékeink.

Tisztelt kongresszus!

Munkánkban alapelvnek tekintjük azt a régi politikai igazságot, hogy a „legjobb pedagógia: feladatot adni és munka közben nevelni...!”

Ezt az elvet érvényesítjük a Szolnok megyei fiatalok megnyerésében és a párthatározatokból eredő feladataink megvalósításában. De fontos elvnek tekintjük ebben a folyamatban is, hogy a fiatalok megtanulják önállóan felismerni és kiaknázni a fejlődésünket szolgáló új lehetőségeket.

Az elmúlt években gyakorlattá vált tevékenysé günkben, hogy a központi és helyi határozatokat — körültekintő értelmezés után — lebontjuk konkrét teendőkre, s a részfeladatok megvalósításával egy-egy rétegcsoportot, KlSZ-szervezetet vagy szűkebb ifjúsági közösséget bízzuk meg. Tehát nem általában felelős egy- egy határozat végrehajtásáért a megye egész KISZ- tagsága, vagy csak a megyei KISZ-bizottság. és nem mindenki csinál mindent, hanem azok akik cselekvőképesek az adott, kérdésben, így a munka konkrétabbá, a végrehajtás pedig ellenőrizhetőbbé válik. És ennek van még egy előnye: a fiatalok érintett köre így jobban sajátjának érzi a munkát. s abban önállóan, felelősséggel kibontakoztathatja képességeit, ötleteit, tudását. Ezzel a módszerrel sikerült jelentősen előbbre lépnünk a határozatok megvalósításában, több a fiatalok sikerélménye, és a visszajelzés is élőbb lett.

Mondandómat azzal szeretném zárni, hogy megítélésem szerint a határozati javaslat biztosíték arra, hogy pártunk csaknem három évtizedes következetes politikája folytatódni fog: s egyben olyan program kerül a társadalom — benne a fiatalok —■ elé, amely alkalmas a további kibontakozás elindítására. Mi Szolnok megyei fiatalok is készek és képesek vagyunk a keményebb követelmények vállalására, politikánk és közös boldogulásunk szolgálatára!

SZABÓ ISTVÁN, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke Hajdú-Bihar megye küldötte rámutatott, hogy a magyar mezőgazdaság egyes részterületeken — így például a gabonatermesztésben, az energiagazdálkodásban — intenKöpeczi Béla

Köpeczi Béla művelődési miniszter kiemelte: a Központi Bizottság beszámolója és. a határozattervezet is nagy hangsúlyt helyez . az oktatásra, s joggal, hiszen a szó szoros értelmében annak megjavításától függ a jövőnk. A tavaly elfogadott fejlesztési program alapján most az a feladatunk, hogy a gyakorlat próbáján átesett oktatási dokumentumokat javítsuk, nem rohamszerűen, hanem meggondoltan, lépésről lépésre, s hosszabb időre stabilizáljuk a követelményrendszert. Az oktatás tartalmának és rendszerének általános javításán belül hatékonyabbá kell tennünk az elemi ismeretek elsajátítását, s ezért az általános iskola kiemelt fejlesztését továbbra is szükségesnek tartjuk.

A tudományos-műszaki haladás:, az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, de a mindennapi élet technikai feltételeinek változása is megkívánja, hogy a szakmai képzést új alapokra helyezzük. A tapasztalat azt mutatja, hogy az általános iskola gyengeségei kihatnak a szakmai képzésre is. Mindez arra figyelmeztet, hogy a szakképzés tekintetében szorosabb kapcsolatot kell kialakítanunk a gyakorlattal.

Annak ellenére, hogy sok

KRASZNAI LAJOS, a Pest megyei pártbizottság első titkára, a megye küldötte a pártegység néhány összefüggésével foglalkozott. A pártegység összetevőit elemezve saját tapasztalataink alapján is érezzük azt, hogy vannak olyan veszélyforrások, amelyek erősebben hatnak, mint a korábbi években; például az eszmei-politikai egység tekintetében.

Helyzetünk és fejlődésünk egymás után veti fel az újabbnál újabb kérdéseket, amelyekre a párttagság időben választ vár, reális, objektív és elfogadható választ. A marxista elmélet pedig néhányszor adós maradt, vagy késett olyan kérdések megválaszolásával, amelyek nélkülözhetetlenek az eligazodásban.

Elmondta: — A párttagság igényli, hogy ha döntésre érettek a kérdések, amelyekben kinek-kinek a maga területén cselekedni kell, akkor azt ne halogassuk. Mert

zív fejlődést ért el, és igényes összehasonlításokat is kiáll. Sikeres a legfejlettebb külföldi és hazai technikára alapozott gabonaprogram, és más fontos részterületeken is évről évre növekvő, nem ritkán minőségileg új követelményeknek tett eleget a mezőgazdaság.

Az elvonások növelésének hatására a terhek tovább nagyobbodtak. mezőgazdaságunk először találta magát szembe számottevő értékesítési nehézségekkel, melyeknek hatásait államunk nagyobb részben ellensúlyozta, de egy kisebb részüket már a gazdaságoknak kellett elviselniük.

Hasznos az a gyakorlat — hangoztatta Szabó István, — hogy a szövetkezetek önállóan és mindenekelőtt saját felelősségükre gazdálkodnak, szervezik a háztáji és a kisegítő gazdaságok tevékenységét, egyre kevesebb kötöttséggel alakíthatják az érdekeltségi viszonyaikat. Erősíthetik a szövetkezés lényegéhez tartozó elemeket, tagjaik vagyoni hozzájárulását és közreműködését, a kölcsönös támogatást.

Napjainkban a termelőszövetkezetek egyharmada gazdaságosan hasznosítja a technikát, jól kamatoztatja erőforrásait, jövedelemtermelésük viszonylag stabil. A középső harmad megrázkódtatások nélkül, de látványos eredmények híján küzd a feljebbjutásért, illetve az alsó harmadba való lecsúszás ellen. Nagyüzemeink kisebbik része, mintegy 300— 350 gazdaság — a megkülönböztetett állami támogatás ellenére is — részben a gyenge termőhelyek, részben az

a panasz a maximalizmusra, az igazság az, hogy az oktatás nem elég hatékony, s ez összefügg azzal is:, hogy az iskola nem állít megfelelő követelményeket. Csak az erőfeszítést, a munkát, a teljesítményt megkívánó iskola lehet egyszerre oktató és nevelő iskola.

Az oktatás szubjektív és objektív feltételeiről szólva a miniszter hangoztatta: legfőbb feladatunknak tartjuk a pedagógusok képzésének mennyiségi és minőségi fejlesztését, a pedagóguspályára jelentkezők jobb kiválasztását, a rendszeres továbbképzés megszervezését, az élet- és munkakörülmények további javítását. Emellett mintegy ötezer általános és 2300 középiskolai tanteremre is szükség lesz a következő ötéves tervben.

Művelődési politikánk az elmúlt negyedszázad alatt bebizonyította, hogy a kulturális szükségleteket szélesen értelmezi és ezek között helyet kíván biztosítani a szórakozásnak is. A tudomány képviselőitől, az íróktól, művészektől várjuk, hogy segítsék a hasznos ismereteket és nagy értékek terjesztését és ugyanakkor forduljanak határozottabban a populáris, a népszerű műfajok felé: teremtsük meg ezen a terülenehéz az egységet fenntartani, ha azt látják, hogy az élet különböző dolgaiban — egymástól eltérő területeken — több éves, sőt évtizedes problémákat tolunk magunk előtt indokolatlanul. Ha fontos társadalmi problémákra nem reagálunk időben, ha a saját hibánkból indokolatlanul tempót vesztünk, akkor ez a pártegységet is veszélyeztető tényezővé válhat.

HUSZÁR ANDOR, a Tiszai Vegyi kombinát vezér- igazgatója, a nagyvállalat küldötte arról szólt, hogy a TVK létrejötte és dinamikus fejlődése méltóképpen ftiutatjla a .magyar—szovjet gazdasági együttműködés sikereit. A szovjet technológiával és berendezésekkel működő műtrágyagyár huszonegy év óta termel, és elsősorban intenzifikálásokkal két és félszeresére növelték az eredeti kapacitást.

A vállalat úgy tudott a nemzetközi élvonalban maradni, hogy termékei jelenaszály következtében nehéz helyzetbe került. Ebből többségük nem képes önerőből kikerülni.

Mint termelőszövetkezeti elnök, hiszem azt, hogy a mi agrárpolitikánkkal a mezőgazdasági ágazat jövedelemtermő képessége növelhető. Ehhez olyan gazdasági, szabályozási, műszaki fejlesztési és piaci feltételek szükségesek, amelyek normatív alapon, a gazdálkodás minden résztvevőjét a teljesítmények, az eredmények növelésére ösztönzik — hangsúlyozta Szabó István.

RÁDULY LÁSZLÓ, a Bakony Bauxitbánya művezetője, Veszprém megye küldötte a párt nevelőmunkájáról szólva elmondta: a párttagnak munkatársaival való mindennapi kapcsolata során mind kevésbé kell betöltenie az országos és világ- események hírnökének, gyakorta magyarázójának szere- Dét, mert ezt a feladatot a tévé, a rádió, az újságok ellátják. Igen sokat tud azonban segíteni a helyi tervek, döntések magyarázatában. Ez látszólag apró munka és kevésbé látványom, de hosz- szabb távon feltétlenül eredményes. Helyes tehát, ha a pártmegbízatások konkrétak, testreszabottak, értékelhetők. Ilyennek ítélem a munkásőrségnek a munkáját.

Ezt követően a felszólaló beszámolt arról, hogy a bauxitbányászat tíz év alatt tervszerű létszámcsökkentés^ sei, átcsoportosításokkal, üzem- és munkaszervezéssel, műszaki fejlesztéssel és a korszerű környezetkímélő eljárásokkal másfélszeres teljesítményt ért el.

ten is a szocialista tömegkultúrát.

Államunk nehezebb gazdasági körülmények között is jelentősen dotálja a színházak, kiadók, könyvtárak, múzeumok, művelődési otthonok tevékenységét — mondotta a továbbiakban. Egyrészt úgy, hogy működési költségeinknek nagy részét magára vállalja, másrészt úgy, hogy fedezi az alacsony belépődíjakból származó különbséget, tehát a közönséget támogatja. Ez most, az árak emelkedése után is igaz. A gazdaságosság kérdésének előtérbe állítása nem indokolatlan a kultúra szempontjából sem. Egyrészt intézményeink nagy része igen nagy személyzettel és nem elég rugalmasan dolgozik. másrészt a dotációt nem céltudatosan használjuk fel, azt is támogatjuk, ami nem szolgálja sem a demokratizálást, sem az értékek terjesztését. A kormány a gazdaságirányítás korszerűsítése kapcsán felhívta a figyelmet az általános fejlődési tendenciákra, és azoknak a változtatásoknak a szükségességére, amelyeket a kulturális életben is végre kell hajtanunk — hangsúlyozta többek között a miniszter.

tős részének minősége eléri a versenytársakét, a termelékenység pedig megfelel a fejlett ipari országok hasonló üzemeinek. Időben felismerték a gazdasági környezet, a bel- és külpiaci helyzet gyors változásait, és ehhez sikerült rugalmasan alkalmazkodni: A korszerű

technológiák megválasztása, a versenyképes új gyártmányok, valamint a jó piaci és marketingmunka alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatnak évek óta nincsenek értékesítési gondjai.

Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Benke Valéria, Sarlós István és Majoros Károly elnökölt — véget ért. A tanácskozás szerdán reggel a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések megvitatásával folytatódik.

Hegyi Istvánná felszólalása

Szükséges az általános iskola kiemelt fejlesztése