Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁRCIUS 25. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás az 1. oldalról.) Az ifjúság szocialista szellemű nevelése ési az önálló életre való felkészítése az egész társadalom ügye. A társadalomnak és intéz­ményeinek segíteniük kell a fiata­lok beilleszkedését, de nekik is érezniük kell felelősségüket ön­magukért és a társadalomért. A Magyar Szocialista Munkás­párt épít a magyar ifjúság' haza­szeretetére, tudására, tettrekészsé- gére, lelkesedésére. Nagyobb lehe­tőséget kell teremtenünk a fiata­loknak az önálló. felelős cselek­vésre, tudás<uk és képességeik bi­zonyítására. A jövőben még töb­bet kell tennünk, hogy a felnövek­vő nemzedékek azonosuljanak szo­cialista eszméinkkel. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség részt vesz a társadalom előtt álló feladatok megoldásában. Fő hivatása, hogy megnyerje az ifjúságot Szocialista céljainknak, képviselje és védje a fiatalok sa­játos érdekeit, tárja fel és közve­títse problémáikat a párt- és ál­lami szervekhez. Segítse elő politi­kai, szakmai fejlődésüket. Az ifjú­sági Szövetség erősítse munkájá­nak fiatalos, mozgalmi jellegét. Politikai munkája és egész tevé­kenysége gyakoroljon vonzó ha­tást tagjaira és a KISZ-en kívüli fiatalokra. Nevelje tagságát, a fia­talokat szocialista hazánk szerete- tére, felelős magatartásra és cse­lekvésre. A Hazafias Népfront eredmé­nyesen segíti a párt szövetségi po­litikájának érvényesítését, a szo­cialista célok jegyében megvalósu­ló nemzeti összefogást. Ellátja közjogi feladatait, a közélet tevé­keny résztvevője. Pártunk igényt tart rá, hogy a Hazafias Népfront továbbra is vál­laljon aktív szerepet a szocialista építést, a társadalmi viszonyok szocialista fejlődését szolgáló erő­feszítésekben, mozgósítson az or­szág előtt álló feladatok megoldás sára. Törekedjen arra, hogy mun­kája nyomán a társadalom min­den osztályában és rétegében nö­vekedjen a közéletben résztvevők száma. Segítse elő, hogy az orszá­gos jelentőségű és a helyi közér­dekű vitákban egyaránt minél többen nyilváníthassanak véle­ményt. Népünk javát szolgálja, hogy az állam és az egyházak viszonya rendezett. Az együttműködés a ha­za sorsáért érzett felelősségre épül, és szövetségi politikánk ke­retei között fejlődik. A hazánkban működő demokra­tikus nemzetiségi szövetségek ren­deltetésüknek megfelelően tevé­kenykednek. A nemzetiségek a Magyar Népköztársaságot hazájuk­nak tekintik. A nemzetiségeknek fontos szere­pük van a magyarok és a szomszéd népek közötti barátság fejlesztésé­ben. Természetesnek tartjuk és elősegítjük a velük azonos anya­nyelvű nemzetekkel épülő kapcso­lataikat. Hasonlóképpen természe­tes igénynek tartjuk, hogy a szom­szédos országok magyar nemzetisé­gű állampolgárai is ápolhassák anyanyelvűket, fejleszthessék nemzeti kultúrájukat. Meggyőző­désünk szerint a szocialista fejlő­dés lehetővé teszi, hogy a népek a burzsoá nacionalizmus maradvá­nyait leküzdve a kölcsönös tiszte­let, a barátság és az együttműkö­dés útján járjanak. A társadalom életének és fejlő­désének fontos tényezője a család. Szerepe meghatározó a gyerme­kekről való gondoskodásban, a fia­talok nevelésében, a közösségi ma­gatartás formálásában, a különbö­ző nemzedékek összetartásában. Államunk és társadalmunk jobban segítse, védje a család intézmé­nyét, annál is inkább, mert az utóbbi időben növekedett a fel­bomló családok és a veszélyeztetett gyermekek száma. A népesedés alakulása nagy fon­tosságú társadalmi ügy. A kor­mány hosszú távra szóló népese­déspolitikai programot dolgozott ki, melynek célja, hogy a lakosság egészségi állapota javuljon, a né­pesség csökkenése megálljon, majd a lélekszám növekedjen. Népese­déspolitikánk továbbra is az egyé­nek, a családok elhatározására épít, és a demográfiai folyamatok feltételeinek javítására törekszik. A XII. kongresszus óta eltelt időszakban javult a nők társadal­mi, gazdasági és szociális helyzete, kedvező irányban változtak élet- éS munkakörülményeik. Arra tö­rekszünk, hogy társadalmi és gaz­dasági eszközökkel egyaránt segít­sük a gyermeknevelés, a munka­helyi feladatok és a közéletiség együttes vállalását. Egész társadalmunk érdeke, hogy hasznosítsuk az idősebb — már nyugdíjban levő — nemzedékek ta­pasztalatait. Kötelességünk, hogy segítsük részvételüket a közélet­ben, figyelemmel kísérjük helyze­tüket, s könnyítsünk az idős kor­ral járó terheken. A beszámolási időszakban szo­cialista államunk rendeltetésének megfelelően működött. Az ország- gyűlés és az Elnöki Tanács betöl­tötte alkotmányos Szerepét. A Mi­nisztertanács megfelelően ellátta feladatát. A szocialista állam a jövőben is fontos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be alkotmányos rendünk, szo­cialista vívmányaink 'külső és bel­ső védelmében, a gazdaság és a kultúra irányításában, szervezésé­ben. Az új választójogi törvény ked­vezőbb feltételeket teremt a nép- képviseleti testületek tartalmasabb munkájához. A többes jelölés tör­vénybe iktatásával az idén esedé­kes országos képviselő- és tanács­tagválasztások során tovább széle­sedik a szocialista demokrácia, bő­vül a közéletben résztvevők köre. A választások a Hazafias Népfront programja alapján váljanak fontos közéleti eseménnyé, segítsék elő, hogy a lakosság megvitassa az or­szág ügyeit, az egyes települések fejlesztésének, az életkörülmények további javításának lehetőségeit s ezek különböző megoldási módjait. Az országgyűlés fokozottabban vegyen részt az állami feladatok meghatározásában, erősödjön tör­vényalkotó tevékenysége. Tovább kell fejleszteni a kor­mányzati munkát. A hatáskörök pontosabb elhatárolásával, az ál­lami és a társadalmi szervek tevé­kenységének jobb összehangolásá­val, a közigazgatás és az ügyinté­zés egyszerűsítésével is növelni kell az irányítás hatásfokát. Jogos igény, hogy javuljon az államszer­vezet működése, és csökkenjen a bürokrácia. Arra kell törekednünk, hogy a központi állami irányítás a leglényegesebb társadalmi és gazdasági feladatokkal, a fejlődés fő kérdéseivel foglalkozzon. Az állami szervek igényeljék a társadalmi és tömegszervezetek közreműködését, támaszkodjanak tapasztalataikra, támogassák a la­kosság öntevékenységét, kezdemé­nyezéseit, következetesen érvénye­sítsék a közérdeket. Tovább kell növelni a tanácsok önállóságát, felelősségét és a gaz­dálkodásban való érdekeltségét. Javítani kell munkájuk szervezeti, személyi és anyagi feltételeit. Erő­södjön a lakosság részvétele a köz­ügyek intézésében. Az 1970-es évek közepétől je­lentősen megváltoztak a gazdasági fejlődés külső és belső feltételei. A világgazdaságban végbement vál­tozások tartós jellegét késedelme­sen ismertük fel. Ezekben az évek­ben a gazdaságpolitika elsősorban arra irányult, hogy elhárítsuk e változások negatív hatását a gaz­daság fejlődésére és az életszínvo­nalra. Az ország kiadásai éveken át számottevően meghaladták a bevételeket, s ez végső soron a népgazdaság külső egyensúlyának romlását, jelentős adósságállomány kialakulását idézte elő. A XII. kongresszus megerősítet­te a Központi Bizottság döntését, azt az 1979 óta folytatott gazdaság- politikai gyakorlatot, amely a nép­gazdaság külső egyensúlyi helyze­tének javítását és az elért élet- színvonal megőrzését állította a gazdasági munka középpontjába. E céloknak rendelte alá a gazdasági növekedést és a nemzeti jövede­lem belföldi felhasználását. Céljaink eléréséhez a kormány­zati szervek aktívabb gazdaságirá­nyító és szervező tevékenységére, a gazdálkodó szervezetek eredmé­nyesebb munkájára és a dolgozó nép jelentős erőfeszítésére, eseten­ként áldozatvállalására volt szük­ség. Alapvető vívmányaink sérelme nélkül sikerült megőrizni az ország nemzetközi fizetőképességét. Ez rendkívül nagy erőfeszítéseket igé­nyelt. Szükségessé vált, hogy csökkentsük az adósságállományt is, holott eredetileg csak a VI. öté­ves terv utolsó évében számoltunk ezzel. Az elmúlt négy évben az export volumene 28 százalékkal, az im­A szocialista demokrácia fejlesz­tése pártunk történelmi program­ja. A szocialista demokrácia intéz­ményeinek hatékony működése erősíti a dolgozó nép hatalmát, se­gíti céljaink gyorsabb elérését. A helyi szervek, a vállalatok és az intézmények önállóságának növe­kedése kedvező feltételeket és le­hetőségeket teremt ahhoz, hogy a lakosság közvetlenül vagy az őt képviselő társadalmi szervek, tes­tületek útján részt vegyen a koz- ügyek intézésében, a döntések elő­készítésében és a végrehajtás el­lenőrzésében. A szocialista törvényesség bel­politikánknak alapvető és változat­lan eleme. A belügyi szervek, az ügyészségek és a bíróságok betöl­tik alkotmányos rendeltetésüket. Tevékenységükkel nagymértékben hozzájárulnak, hogy alapvetően szilárd a közrend és a közbizton­ság. Állampolgáraink nagy többsége a törvények előírásainak megfele­lően gyakorolja jogait, fegyelme­zetten teljesíti kötelességét, erköl­csi normáink szerint él és dolgo­zik. Nem kevés azonban araknak a száma, akik valódi vagy vélt ér­dekeiket a közösség rovására érvé­nyesítik, kötelességeiket elhanya­golják, vagy tudatosan megszegik. Szaporodnak a törvénybe ütköző, az erkölcsi normáinkat sértő je­lenségek. A társadalmi élet minden terü­letén erősíteni kell az állami, az állampolgári fegyelmet. A párt-, állami és társadalmi szervek — a közvélemény támogatására is épít­ve — határozottan és erélyesen lépjenek fel a negatív jelenségek visszaszorításáért, a bűncselekmé­nyek megelőzéséért, a törvények megtartásáért és megtartatásáért. Különösen fontos a közélet tiszta­ságának megóvása, a következetes harc a hatalommal való visszaélés, a személyi összefonódások, a pro­tekció, a korrupció minden meg­nyilvánulása ellen. A Magyar Népköztársaság fegy­veres erői és testületéi, a néphad­sereg, a határőrség, a rendőrség, a munkásőrség és más fegyveres tes­tületek egymással szorosan együtt­működve, népünk támogatásával eredményesen járulnak hozzá a béke megőrzéséhez, illetve belső rendünk biztosításához. A Magyar Néphadsereg szorosan együttműködik a Varsói Szerző­dés tagállamainak fegyveres erői­vel. Harckészültsége magas fokú, a tervezett ütemben valósul meg ha­ditechnikai és szervezeti korszerű­sítése. Fegyveres erőink és testü- leteink készen állnak a szocialista társadalom szolgálatára, a haza védelmére. porté 4 százalékkal bővült. A kül­kereskedelmi áruforgalomban 1982 óta fokozatosan növekvő aktívum­ra tettünk szert. Mindez lehetővé tette, hogy a konvertibilis valuták­ban fennálló adósságállományun­kat mintegy 15 százalékkal csök­kentsük. Fenntartottuk, illetve néhány fontos területen javítottuk a nép­gazdaság belső egyensúlyát. Javult a költségvétés, a munkaerő és a beruházási piac egyensúlya, meg­őriztük az áruellátás és a fizető­képes kereslet összhangját. Az ipari termelés négy év alatt 10 százalékkal nőtt, de elmaradt az előirányzatitól. Jelentős ered­mény, hogy a nehezebb értékesíté­si feltételek ellenére az ipari ex­port nagyobb mértékben növeke­dett, mint a termelés. Eredménye­sen teljesítik a termelési ráfordí­tások mérséklését szolgáló kor­mányprogramokat. Az új. gazda­ságosan értékesíthető termékek aránya, a termékek versenyké­pessége nem növekedett a kellő mértékben. Az építőipari vállalatok nagyobb gondot fordítottak a karbantartás­ra és a felújításra. Lassú az előre­haladás a munka minőségének, szervezettségének javításában. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar teljesíti a XII. kongresz- szuson meghatározott feladatokat. A mezőgazdasági termelés a VI. ötéves terv első négy esztendejé­ben az előző öt év átlagához ké­pest 12—13 százalékkal nőtt. Min­den eddiginél nagyobb eredménye­ket értünk el a gabona, valamint az ipari növények termelésében és feldolgozásában, s ez a belföldi szükségletek kielégítésén túl je­lentős exportot tett lehetővé. Nem ilyen kedvező a kép a zöldség- és gyümölcstermesztésben. Az állat- tenyésztés a tervezettet meghalad­va fejlődött. A mezőgazdaságban a fajlagos anyag- és energiafelhasz­nálás csökkent, a termelési ráfor­dítások azonban — néhány ágazat kivételével — még mindig na­gyok. Az intenzív gazdálkodás kibonta­koztatásában számottevőek az elért eredmények, de az egész népgaz­daságra kiterjedő változást még nem sikerült elérnünk. Népgazda­ságunk jövedelemtermelő képessé­ge a lehetségesnél és a szükséges­nél egyaránt kisebb. Az egyensúly javításának köveltelményét csak a belföldi felhasználás 3 százalékos csökkentésével .lehetett teljesíteni. Az elmúlt évek eredményeit és gondjait elemezve a Központi Bi­zottság megalapozottan jelenthe­ti a kongresszusnak és dolgozó né­pünknek: a rendívül nehéz viszo­nyok között is sikerült megőrizni népgazdaságunk stabilitását és alapvető szociális vívmányainkat. Építőmunkánk külső körülmé­nyeiben a következő években sem várható lényeges javulás. A külső egyensúlyi helyzet javítása to­vábbra is alapvető feladat. Gaz­dasági nehézségeink leküzdése azt is megköveteli, hogy bővítsük, a műszaki fejlődéshez és az életszín­vonal emeléséhez szükséges alapo­kat. Mindezt csak a népgazdaság jövedelemtermelő képességének növelésével érhetjük el. A hangsúlyt tehát a gazdálkodás színvonalának javítására, a dolgo­zók alkotó energiájának és vállal­kozó készségének kibontakozta­tására, ezáltal a népgazdaság di­namikusabb fejlődéséhez szüksé­ges feltételek megteremtésére he­lyezzük. Ez aktív, ösztönző terme- léspoli'tiikát és gazdaságirányítási gyakorlatot igényel. A gazdasági növekedést, az in­tenzív fejlődés minőségi jegyeit erősítve úgy kell élénkíteni, hogy tovább javítsuk a népgazdaság egyensúlyát, gyorsítsuk a szüksé­ges strukturális változásokat. ' A nemzeti jövedelem növekedését csak akkor tudjuk gyorsítani, ha a rendelkezésre álló eszközökkel, természeti feltételekkel, szellemi erőforrásokkal jobban, eredménye­sebben gazdálkodunk. Az export- képesség fokozása, az import­igény mérséklése, a fajlagos ráfor­dítások csökkentése, az emberi al­kotóerő hasznosítása döntően tő­lünk függ. Tartalékaink e területe­ken még mindig számottevőek. Az intenzív fejlődés érvényesíté­se a gazdálkodás minden területén kötelező. A gazdálkodás feltételei­nek javításával, a gazdálkodó szer­vezetek felelősségének és vállal­kozókészségének kibontakoztatásá­val kell elősegíteni a versenyké­pes, korszerű termékek termelésé­nek dinamikus emelkedését. Ezt szolgálja többek között a gazda­ságirányítási rendszer továbbfej­lesztése is. amely a jó minőségű és hatékony munkára ösztönöz. A következő időszak gazdaság­politikai feladatai részletesebb meghatározásának az a célja, hogy töretlenül folytatódjon a szocialis­ta társadalom építése, erősödjön anyagi-műszaki bázisa. Ezt szem előtt tartva dolgozták ki és fogad­ták el az iparoolitika és a külgaz­dasági stratégia hosszabb távra szóló koncepcióját. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a VII. ötéves népgazda­sági tervnek a hatékony és foko­zatosan élénkülő gazdasági fejlődés programjának kell lennie. A gaz­dasági egyensúlyi viszonyok fenn­tartása és megszilárdítása mellett alapozza meg a nemzeti jövedelem növekedését, a műszaki haladást, a lakosság életszínvonalának érzékel­hető emelkedését, életkörülménye­inek javulását. Mai ismereteink szerint a VII. ötéves népgazdasági terv idősza­kában a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedését lehet elő­irányozni. Az ipari termelés 13— 16 százalékos és a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékos bővíté­se lehetővé tenné a belföldi fel- használás 13—16 százalékos növe­lését és a külső gazdasági egyen­súly további javítását. Az iparnak a jelenleginél na­gyobb mértékben kell hozzájárul­nia a nemzeti jövedelem gyarapí­tásához, az exportfeladatok telje­sítéséhez, a lakosság életszínvona­lának, áruellátásának javításához. Az extenzív források kimerülése miatt az iparban valamennyi ter- meílési tényezővel hatékonyabban kell gazdálkodni. Többet kell ten­ni az alkotó- és vállalkozási kész­ség kibontakoztatása, a munkakul­túra javítása, valamint a szerve­zeti rendszer korszerűsítése érde­kében. Meg kell gyorsítani a ter­melési szerkezetet korszerűsítő, a versenyképességet és a termelé­kenységet jelentősen fokozó, a ter­mészeti kincsek hasznosítását, az energia- és anyagtakarékosságot szolgáló programok kidolgozását és végrehajtását. Az iparnak hozzá kell járulnia az élelmiszer-termelés fejlesztésé­hez, ezt elsősorban korszerű gépek és berendezések, agrokémiai ter­mékek, csomagolóeszközök gyártá­sának fokozásával, a biotechnoló­gia fejlesztésével segítse elő. Bővíteni kell a magasabb szín­vonalú szellemi és fizikai munkát megtestesítő és nemzetközileg is elismert szakágazatokat, mint pél­dául a gyógyszeripart, híradás- és vákuumtechnikai ipart, közlekedé- sigép-gyártást. Az intenzív fejlő­dés kibontakoztatása ugyanakkor mindinkább függ az elektronika, különösen a mikroelektronika fej­lesztésétől. eszközeinek széles körű használatba vételétől. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar összehangolt fejlesztése a jövőben is kiemelt feladat. Ha­zánk természeti adottságai és a szocialista nagyüzemekben rejlő erőforrások lehetővé teszik, hogy az élelmiszergazdaság egyidejűleg biztosítsa az alapvető fontosságú, magas színvonalú hazai élelmi­szerellátást és a nemzetközi piaci igényekhez igazodó exportnöveke­dést. Jobban ki kell használni és folyamatosan meg kell újítani az élelmiszergazdaság anyagi-műsza­ki, biológiai alapjait, alkalmazni a tudományos eredményeket. Tö­rekedni kell a termékek feldolgo­zottsági fokának emelésére, a mi­nőség javítására, a termelési rá­fordítások csökkentésére. A mezőgazdaság feladatainak megvalósítása alapvetően a szoci­alista nagyüzemek gazdálkodásá­tól függ. A mezőgazdasági terme­lésnek a jövőben is fontos része lesz a háztáji gazdaságoknak a nagyüzemek által integrált tevé­kenysége és a kisegítő gazdaságok termelése. Folytatjuk bevált szö­vetkezetpolitikánkat, amely a szo­cialista fejlődés évtizedei alatt kü­lönösen a falvak életében, felemel­kedésében töltött be nagy szerepet. Társadalmi-gazdasági előrehala­dásunknak alapfeltétele az emberi alkotóképességnek és szorgalom­nak a hasznosítása, a jobb munka­erőgazdálkodás anyagi, erkölcsi, szervezeti feltételeinek megterem­tése. A szocialista társadalmi rend nagy vívmánya a teljes foglalkoz­tatás. A további fejlődésnek a tel­jes foglalkoztatással egyenértékű követelménye a hatékony foglal­koztatás. Ez helyenként azzal jár­hat, hogy a gazdaságtalan tevé­kenységet folytató vállalatoknál megszűnnek munkahelyek, míg a jól gazdálkodóknál bővülnek a foglalkoztatás és a munka anyagi elismerésének lehetőségei. Az intenzív gazdasági fejlődés­nek lényegi feltétele a tudomá­nyos-technikai előrehaladás üte­mének gyorsítása. Ezt kell elősegí­teni megfelelő ösztönzők kialakí­tásával, a termelő és a kutató-fej­lesztő szervezetek együttműködé­sének javításával, az erőknek és az eszközöknek a legfontosabb fel­adatokra való koncentrálásával. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy csökkentsük technológiai el­maradásunkat, meghonosítsuk a nemzetközi élvonalat képviselő technológiákat. Fokozott figyelmet kell fordítani a meglevő termelő- kapacitások korszerűsítésére, a ter- melőberendezések pótlólagos auto­matizálására, elektronizálására. Az elmúlt években a fejlesztésre for­dítható eszközök is csökkentek, de a fő gondot az okozza, hogy az egész beruházási folyamat haté­konysága nem kielégítő. Igen fon­tos, hogy a jövőben adottságaink­nak és a piaci követelményeknek jobban megfelelő struktúrában, az intenzív követelmények követke­zetes érvényesítésével határozzuk meg fejlesztési feladatainkat, és valósítsuk meg beruházásainkat. (Folytatás a 3. oldalon.) A gazdasági építőmunka

Next

/
Thumbnails
Contents