Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
1985. MÁRCIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jubileumi kiadványok Riportkötet, képeskönyv, folyóirat Hazánk felszabadulásának közelgő 40. évfordulója és a megye' pártértekezlet tiszteletére igényes' kiadványok kerülnek a napokban az olvasók elé: Tiszai Lajos riportkötete Találkozások 1944—1984 címmel, — a Szolnok megye 1985 című képeskönyv, valamint a JÁSZKUNSÁG ünnepi száma. Találkozások 1944—1984 A derékhad-nemzedék többségének életének legmeghatározóbb élménye a felszabadulás lett, a háborúval és a felszabadítókkal, a legszörnyűbb szenvedésekkel és a gyökeresen új élettel való találkozás emberségét, hitet próbára tevő pillanatai, melyek — ha olykor halvá- nyulóan is —. de egész életükön végig kísérik, kísérték őket. A szerző, Tiszai Lajos, lapunk főmunkatársa is ennek a nemzedéknek a 1944 1 1 * találkozások tagja, aki mindenre kíváncsi kamaszként olyan fájdalmas és örömteli események részese volt negyven évvel ezelőtt, amelyek emlékei felnőtt korára is megmaradtak. Ezek az élmények ösztönözték, hogy kutassa 1944 őszének és 1945 tavaszának — a történelmi leírásokból többnyire hiányzó emberi történéseit —, azoknak a találkozásoknak az epizódjait, amelyek sokat elmondanak az itt élők csöndes, de mélyen tisztességes- helytállásáról, és azokról a sokszor névtelen szovjet katonákról, akik történelmi küldetésüket teljesítve, hatalmas áldozatok árán hozták el a Kunságba. a Jászságba és a Tiszazugba az élet emberibb újrakezdésének lehetőségét. Ez a riportkötet negyed- százados gyűjtőmunka eredménye. A szerző élő vagy már elhunyt személyek korábbi és mai, szóbeli és írásos közlésére, a szovjet háborús memoárirodalöm szemelvényeire és a hadtörténeti kutatások eredményeire, eredeti sajtó- és levéltári dokumentumokra építve állít hű emléket annak az emberi példázatnak, amelyet szűkebb hazánk, Szolnok megye nincstelenjei, ösztönösen vagy tudatosan tanúsítottak a szovjet katonákkal, a felszabadulással történő találkozás pillanataiban. A kötetben szereplő lírai visszaemlékezések önma- guktól vallanak arról, hogy az itt élő emberek mennyire felszabadítóiknak érezték a szovjet katonákat. Ha elolvassuk például az öcsödi Gál Julianna vagy a jászapáti tanyavilágban élő Mihályi János találkozásának történetét, vagy a jászdózsai Bar- tókné örzse néni helytállását, aki odaadó ápolással mentette meg Griska, a ma már Gregorij Ivanovics Bu- sev vezérőrnagy életét, — olyan élményekkel gazdagodunk. amit semmilyen történelemkönyv nem pótolhat. Szolnok megye — 1985. A Szolnok megyei tanács felkérésére a megyei Múzeumi Igazgatóság megjelentette a Szolnok megye 1985. című fotógyűjteményt. Az első borító belső két oldalán a lerombolt szolnoki pályaudvar képe látható, a záró borítóbelsőn pedig a városnak ugyanez a pontja, az esti fényben úszó pályaudvarral. Két fotó, két időpont — közötte 40 év, legújabbkori történelmünk negyven éve. Az album 256 fotográfiája — Szabó Mihály képei — a megye mai arculatát mutatja be, jól követhető, de nem merev, tematikus, vagy to- pografikus rendben. Feketefehér képeket látunk. Képeket, amelyek direkt módon nem képesek magyarázni, történeteket mesélni, képesek viszont érzelmeket kelteni, lett légyen az ábrázolás tárgya a megye valamelyik ipari üzeme, műemléke, iskolája, vagy csak egy meghitt, csöndes részlete a Jászságnak, a Tisza-mentének. Egy-egy fotó — mai valóságunk egy-egy szelete, amelyet nem pusztán a szem képes befogadni. Hogy csak egyetlen példát említsünk: Makrisz Agamemnon tiszafüredi felszabadulási emlékművének képe mellett ott van a füredi szakmunkástanulók „vasfája” a hajógyár udvarán; a kettő együtt profán történelmi példázat. Mindamellett az ipari, mezőgazdasági, művészeti, kulturális témájú képek — önmagukban is dokumentum értékűek. A tájképek, az épületfotók, a város- vagy falurészleteket ábrázoló képek sem öncélúak : emberi kötődésekre utalnak. És összegzés is ez a kötet. Képek által való bemutatása sczűkebb hazánk jelenének, ami egyszersmind méltatja is az elmúlt 40 esztendő küzdelmét, munkáját. A Szolnok megye 1985. című kiadványban ki-ki — lakóhelyétől, foglalkozásától, életkorától függően — megtalálhatja a számára legfontosabb, — s talán — legkedvesebb képeket. A könyvhöz szerkesztője, Valkó Mihály írt eligazodást segítő előszót; a nyomdai munkákat (kitűnő minőségben) a budapesti Révai nyomdában végezték el. Új életünk négy évtizede Ezzel az összefoglaló címmel jelent meg dupla terjedelemben a megye társadalompolitikai és művészeti folyóirata, a JÁSZKUNSÁG idei első száma. A szerkesztő bizottság arra törekedett, hogy olyan összeállítással tisztelegjen felszabadulásunk és az eltelt negyven év munkája, vívmányai előtt, amelyek ilyen megközelítésben JÁSZKUNSÁG a;: még nem, vagy kevésbé ismertek az olvasók előtt, illetve tükrözik a hagyományokra épülő, becsülendő erőfeszítések eredményeit, a mát és a holnap szükségleteit. Dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára Elődeink hagyományait folytatjuk címmel közreadott programadó tanulmányában azt vizsgálja, hogy a megye gazdag munkásmozgalmi hagyományai, s az itt élők, a munkásság, a parasztság és az értelmiség helytállása hogyan tette lehetővé az érték- teremtést, a dinamikus ipar, a korszerű mezőgazdaság és az élénkülő szellemi -művé- szeti élet megteremtődését. A folyóirat többi tanulmánya is a felszabadulás után kibontakozó progresszió főbb jellemzőit vizsgálja: a párt- seíeirvezetek megalakulását (dr. Zádor Béla), a társadalmi-gazdasági szerkezet változásait (dr. Nagy Rózsa), a mezőgazdaság szocialista átalakulását (dr. Ungor Tibor), a közoktatás fejlődését (dr. Vincze Sándor), a múzeumi szervezet gyarapodását (Tálas László) / a Művésztelep újjászületését (L. Menyhért László). Figyelmet érdemelnek a dokumentumírások is: a szovjet hősi sírok Szolnok megyében (Cseh Géza), a Szolnokot ért bombázások áttekintése (Fekete István), a kisújszállási újjászületés történelmi előzményei (dr. Kiss Kálmán), a túrkevei gépállomás átszervezésének körülményei (Sá- rosi Mária—Urbán László), és az a lírai katonaportré, melyet H. Szabó József írt dr. Bálint Sándor és Zsilák András alezredesekről. Pa- lágyi Béla a szolnoki vízilabda-sport egyik vezető- egyéniségérőlj Hasznos Istvánról készített portrét, dr. László Gyula pedig Sorsfordító tettek címmel a felszabadulás és a béke ma is időszerű kérdéseiről írt. A folyóirat ünnepi számát Meggyes László, Győrit Sándor, Berényi Ferenc és Ré- kassy Csaba alkotásai színesítik. Kiállítás Küldöttek a megyei pártértekezletre Tabák Lajos, Szolnok Elveiért vállalta az üldöztetést is 1919 tavaszán, amikor az alig néhány hetes Tanácsköztársaság katonái a Tisza partján vívták honvédő háborújukat az intervenció ellen, már lőszert hordott a vörös tüzéreknek. De indítása is a levert forradalomhoz kötődött. Nem messzi ősei még láthatták volna az aradi vértanúk bitófáit, hallhatták volna a gyilkos lövéseket. Gyermekéveit Világoson élte, fogékony értelmével hamar megtanulta a zsarnokság és a szabadság kibékíthetetlensé- gét. Az első próbatétel 1919 volt számára, ekkor már a szolnoki Felsőkereskedelmi Iskola diákja, a KIMSZ tagja, s néhány évvel később már „persona non grata” — nem kívánatos személy — volt saját hazájában. 1924-ben került először összeütközésbe a hatalommal, mint fiatal tisztviselőt kitiltották Karcagról. A szolnoki cukorgyárban kapott munkát, érdeklődése egyre inkább kiteljesedett a szorító társadalmi kérdések iránt, a szociáldemokrata párt tagjaként mind erősbödő szálak fűzték a kommunistákhoz. Tőlük kapta a megbízást, hogy a művészi szép erejével láttassa meg a hazai szegénységet, nyomort, megalázottságot. A kor színvonalán is egyszerű fényképezőgépével készítette a látleleteket. A gazdasági világválság éveiben már Európa-szerte ismerték szociofotóit, a berlini Der Arbeiter Fotográf és a híres Die Galerie munkatársa volt Bécsben, itthon pedig Kassák lapjának dolgozott. 1932-ben az osztrák fővároson és Pozsonyon keresztül végre Szolnokra is eljutott a híres szociofotó kiállítás. Kassákkal együtt letartóztatták. Nem először. 1929-ben már megismerkedett az ellenforradalom rendőri módszereivel. Az 1930-as évek első felében kiadott, a baloldali érzelmű embereket nyilvántartásba vevő hírhedt Fekete Könyvben ott a neve. 1942 tavaszán a miskolci börtönben raboskodott, majd beosztották egy büntetőszázadba. Don-kanyar. 1943 januárjában átszökött a szovjet oldalra, hadifogolytáborokban vezetett antifasiszta iskolákat, álma, hogy a Magyar Légió katonájaként térjen haza, több mint ábránd, de hiába, nem valósulhatott meg. Á háború után fontos beosztást kapott, a cukoripari igazgatóság vezetője; megvétózott egy szakmailag helytelen döntést, — leváltották. 1961-ig a kaposvári, majd 1964-ig a szolnoki cukorgyár igazgatója volt. Közben — 1956-ban — fegyvert fogott a munkás-paraszt hatalom védelmében. Nyugdíjas, de nem tétlen évei következtek. Különböző társadalmi szervezetek vezetője, tagja a berni székhelyű Nemzetközi Fotóművész Szövetségnek, 1960-ban és 1964- ben ettől a szervezettől magas elismeréseket kapott. 1958-tól 1975-ig a Szakszervezetek megyei Tanácsának elnöke volt, a szolnoki munkásmozgalmi klub alapítója majd elnöke. Jelenleg is élénk társadalmi tevékenységet folytat, a szolnoki Széchenyi városrész pártalap- szervezetének vezetőségi tagja. Tavaly, születésének 80. és párttagságának 60. évfordulója alkalmából, Tabák Lajost az Elnöki Tanács a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. — ti — Az esti zárás előtti órákban megélénkül a forgalom a jászkiséri ABC-áruházban. A buszokkal hazatért vidékre járók, a községbeli munkahelyekről hazafelé igyekGöncző Mária, Jászkisér Nemcsak a pénzben kifejezett megbecsülés számít vő háziasszonyok gyorsain .kifosztják” a tejtermékeket, húst, pékárukat kínáló polcokat. A hűtővitrineket és gondolákat pillanatok alatt felitöltő bolti dolgozók között sók a fiatal. — Szívesen választják a szövetkezeti kereskedelmet a pályakezdők — világosít föl Göncző Mária. — Itt, az ABC-iben is nagyon jó a munkahelyi légkör. Nem nélkülözzük az idősebbek szakmai segítségét, és a jól dolgozó fiatalok is megkapják a megfelelő anyagi elismerést. Persze nemcsak a pénzdolom, a politikai ismeretek bővítéséből is becsülettel kivesszük a résziünket. Jómagam is most fejezem be a marxista—leninista középiskolát. A legnagyobb gondunk nemcsak jászkiséri probléma: alig tudjuk javítani, jószerivel szinten tartani is nehezen, a szervezettségünket. Férjhez mennek a lányok, megházasodnak a fiúk, és elvonják őket a család- alapítás, az otthonteremtés gondíjai. Vajo|n fennáll ennek a veszélye — merthogy egyéni tervei között emlegeti a húsvétra tervezett eljegyzést, a közeli esküvőt — a KISZ- titkámál is? Negyven év a fejlődés útján Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából megyénk négy évtizedes fejlődését, eredményeit bemutató kiállítást rendeztek Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A kiállítás — amellyel szombaton a megyei pártértekezlet küldötteit, résztvevőit köszöntik — a felszabadulástól napjainkig ad áttekintést a megye legjelentősebb eseményeiről, iparának, mezőgazidaságánák, kulturális, művészeti életének eredményeiről. Termékeikkel bemutatkoznak a megye legnagyobb ipari üzemei. Az emeleti vitrinekben nyomon követheti a látogató az élelmiszer, a nehéz- és könnyűipar, a közlekedés, a kereskedelem, az ipari és mezőgazda- sági szövetkezetek, a kisipar, a kulturális és sportélet jelentős eredményeit, fejlődésének legfontosabb állomásait. A közönség képet kaphat a megye népművészetéről, de egyebek mellett láthatja azokat a kiadványokat, könyveket is, amelyek a négy évtized alatt Szolnok megyében, Szolnok megyéről íródtak. A kiállításon különös hangsúlyt kapott a megye felszabadulásának, a felszabadulást követő esztendők újjáépítési munkáinak bemutatása. A tablókon fotók, dokumentumok segítségével kísérhetik nyomon a látogatók az eseményeket Ugyancsak fotók, dokumentumok, grafikonok tárják fel a pártélet, a tömegszervezetek és mozgalmak fejlődését, mutatják be eredményeit. A tablókon megelevenednek ünnepségeink, seregszemléink emlékezetes pillanatai, de a magyar—szovjet barátság, az Esztóniához, a bulgáriai Kjusztendil és a romániai Dőlj megyéhez fűződő testvérkapcsolataink mozzanatait is felvillantja a kiállítás. A gazdag ismeretanyagot felvonultató, szűkebb hazánk négy évtizedes történetét bemutató kiállítást március 4-től, hétfőtől tekintheti meg a nagyközönség. ben kifejezett megbecsülés számít. Fontos az is, hogy végzett munkánk alapján élvezzük munkatársaink, vezetőink bizalmát. Friss szakmunkás-bizonyítvánnyal 1983- ban álltam be, ahogy mondani szokták, a pult mögé, és már tavaly felvettek a párttagok közé, a KISZ javaslatára. Azóta pártmegbí- zatásfcént alapszervezeti KISZ-titkár vagyok itt, a Jászapáti és Vidéke Áfész jászkiséri ügyvezetőségén. A megbízatást egy esztendő múlva fontos küldetés kö-i vette: a Jászság kommunistái delegálták Göncző Máriát a megyei pártértekezletre, amelynek húszévesen alighanem a legfiatalabb résztvevője lesz. A bizalomra bizonyára rászolgált az ifjúsági szervezetben végzett munkájával is, amely, mint mondja, nem mentes a gondoktól. — Kevesen vagyunk. Igaz, dolgos-lelkes a tagságunk. Száz óra társadalmi munkát végeztünk például a település legújabb büszkeségének, a gyönyörű művelődési háznak az építésénél. Ügy gon— Remélem, hogy nem — mondja meggyőződéssel. — A gyakorlati KlSZ-munká- ban megtanultam, hogy elsősorban a kollektíván múlik, kit és meddig tud megtartani. Tartalmasabb, vonzóbb programokat kell szerveznünk a jövőben, és azokat jobban népszerűsíteni a KÍISZ-en kívüliék köréiben is. A megyei pártértekezleten, és annak szüneteiben, a (hasonló korú küldöttekkel beszélgetve, bizonyára sok hasznos tapasztalatot szerzek majd a további munkámhoz. Nagyon várom ezért is a hét végét, de érzem küldetésem felelősségét is. Tudom, hogy megbízatásomnak csak úgy lehet eredményesen eleget tenni, ha a hallott jó példákon, az esetleg felvetésre kerülő hiányosságokon okulva, idehaza Jásizlkiséren minél több ifjúkommunistát és KISZ-en kívülit sikerül mozgósítanom az újabb feladatokra. T. F.
