Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-11 / 34. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 11. Hétfőn reggel... IA tárgyalóteremből I Nem segítettek a túlsúlyos adagok Szinte kizártnak tartjuk, hogy esetleg máris megszok-' ták: hétfőn reggel kopogtat Önökhöz az újságkézbesítö. Az előkészületek során kértük.' írják meg kívánságukat. javaslatukat, miről olvasnának szívesen hétfőn — és természetesen a többi napokon is — a Néplapban. Érkezett javaslat, kívánság- lista bőven. A szolnoki Munkásőr útról is kaptunk egy levelet. Küldője jókívánságokkal kezdte, s azt írta. a kedves biztatásnak nem tudott ellenállni. Soha nem levelezett velünk, noha tíz éve olvasónk, s ..csendes” véleménye mindig volt. .... .de valahogv úgy éreztem, egy- gyel több levél, ami megsemmisítésre vár válaszolat- lanul...” Hadd cáfoljuk meg mindjárt. Egyetlen levelet se semmisítünk meg! Elejétől a végéig elolvassuk mind. az önét is. És MINDEN levélre válaszolunk, amelyik választ igényel! Mit tudunk megvalósítani javaslataiból? Bizonyára sokat. A hétfői lapból „kitiltaná" az összes hirdetést, pedig elolvassa — vallotta —, mert sose lehet tudni . ?. Ez „nem -fog menni” ... Ugye. megérti? Egyelőre nem valósítható meg a javasolt plusz hirdetési oldal sem — más napokon. A névnapokkal • kapcsolatban már elkezdődött valami . . — észrevette, örülünk neki Szemrehányása — a világért pe neheztelünk érte! — nem helytálló. A MIT — HOL—MIKOR oldalon az orvosi ügyelet mindig így kezdődött: Szolnokon ma az alábbi szakrendelések fogadnak betegeket 8—12 óráig: nőgyógyászat, sebészet, belgyógyászat. fül—orr—gégészet. fizikotherápia, laboratórium. röntgen... A bőrgyógyászat soha nem szerepelt ezek között! Sajnáljuk a levélben említett idős asz- szonyt. aki 30 km-ről utazott hiába. Nem mi tehetünk róla... Sorait így zárta: Azért tartok ki önök mellett, mert engem elsősorban az érdekel, ami itt. ezen a zsebkendőnyi helyen történik, ha ezt megismerem, jöhetnek az' ország, a nagyvilág eseményei... — Őszintén szólva örülünk ragaszkodásának. Reméljük, nem csalatkozik bennünk. És ha „csendes” véleménye lesz. kérjük, írja meg. — fj — Alaposan kiporolták a szőnyegeket február 2-án a szolnoki gyermek- városban a képen látható 8—10 éves lurkók. A tanító néni biztatta őket. s ők szívesen láttak munkához. Nem, nem volt teher nekik. Tulajdonképpen még örültek is. A hasznos tevékenység közben alaposan kihancú- roz(hat)ták magukat. És boldogan vették tudomásul: szükség van a segítségükre. Ez is (jó” nevelési módszer! A tanácsiakra mindig számíthatok Szívesen olvastuk Szabó Sándorné sorait, amely Kunhegyesről érkezett. „Gyakran kopogtattam a tanácshoz kéréssel. Néha úgy éreztem, a kétségbeesés szélén állok. Hova mehettem? A tanácshoz, s ott majdnem minden alkalommal Bakos Mihályné elé raktam a panaszom. Később jött egy új dolgozó, Nagy Artúrné. Tudom jól, hogy én már egyáltalán nem hiányoztam nekik, nélkülem is volt tennivalójuk elég. Soha egy unott pillantással, egy ingerült megjegyzéssel nem adták ezt tudtomra. Megértőén, emberségesen beszéltek velem. Szívbeteg vagyok, leszázalékolt. Olykor jólesett az együttérző, meleg szó is ...” Ezen a télen —• még karácsony előtt — elfagyott idős olvasónknál a kerti csap. amelyből a vizet vette. Nem dicséri, akit kiküldtek a hiba felmérésére, aki őt okolta a történtekért, s azzal „nyugtatta”: majd ha javul az idő. melegebb lesz. megcsináltatia . . . Addig is ott a közkút. — Mit tehetett? Bakosnéban bízott, aki ezúttal is segített. Nem kellett megvárnia a melegebb napokat, aki ígérte: egy órán belül megy. ott is volt, s ezután az események gyorsan követték egymást. Február 5-én már víz folyt a „makacs” kerti csapból. Olvasónk úgy véli. aki emberek sorsát, baját intézi. legyen türelmes, megértő., Az őt segítőket jó példának tartja. Ismét: kóbor kutyák A ledéi Szolnok IX. kerületéből adja hírül, hogy a Pletykafaluban igen sok gazdátlan, kóbor kutya van, különösen a 4-es főút környékén. Esténként kettő— három is csatangol. Félnek tőlük a kisiskolások, az óvodások. Többször balesetet is okoztak már. K. L. arról is beszámolt — de ezt bizonyára mások is tapasztalták —, hogy a buszpályaudvar, a Pelikán és a \Vár ABC környékén is elszaporodtak a kóbor ebek. Levélírónk nyilván nem akar hadat üzenni az állatoknak. de a kóbor kutyákat illetően igaza van, valamint. abban is, hogy nem nézi jó szemmel, ha a társadalmi munkában készített játszótéren borjúnagyságú kutyákat sétáltatnak egyesek. Hangsúlyozta: a játszótér a gyerekeknek készült. Az Abonyi úti iskolások például — természetesen amikor az idő engedi — ott tartják a tornaórájukat. Olvasónk szóvá tette még: olykor az utakon napokig hevernek állattetemek. Információink szerint sokan tudják, mi a teendő, ha kóbor, gazdátlan állatokat látnak egy-egy területen vagy állattetem ókteleníti az utcát. A VTVB Közterület- fenntartó Intézmény város- gondnoksági irodáját kell értesíteni, amely a Tiszali- getben van, és a 13-033-as telefonon érhető el. Feljegy- • zik a bejelentéseket, és intézkednek. Nem vagyunk irigyek... — mégse tudjuk megjegyzés nélkül hagyni, hogy a szomszédos Szigligeti utcában mindössze egy-két hét leforgása alatt felbontották a járdát, kiásták a gödröt, lefektették a vezetékeket, betemették a gödröt és helyre is állították a megrongált járdaszakaszt, még a nagy havazás előtt. A vele párhuzamos F. Bede utcában és a folytatását képező Marx parki szakaszon még az elmúlt év nyarán betemették a járdába vésett gödröket, de a felső burkolat azóta se készült el. Rossz nézni, hogy a bölcsődébe, az óvodába igyekvő kisgyermekes szülők mit kínlódnak a babakocsival a csúszós, fagyos és ráadásul hepehupás járdán, mert a gyermekkocsinak megfelelő nyomvonal nem használható. Ráadásul a szeméttároló kukák is elfoglalják a helyet az egyébként is csaknem járhatatlan járdán, öregek is laknak az utcában, számukra a téli közlekedés valóságos nyaktörő mutatvány. Reméljük, hogy a fagyok megszűntét gyorsan követi majd a járdán’ helyreállítása is. — írta a nevezett utca lakói nevében Szolnokról SZ. Z. Hét jobblábas, gyönyörű cipő Ilyen levelet csak reszkető kézzel írnak. Látszik rajta, hogy küldője nem szokta meg a toliforgatást, bár igyekszik szépen írni, röviden (micsoda adottság!), lényegre törően. özvegy Vargáné Szolnokról a feladó: „Férjemtől megmaradt hét jobblábas gyönyörű cipő. Teljesen díjtalanul szeretném elajándékozni, úgy, mint az Ötödik sebességbe’ szokták. Kérem. ha kell, írja meg, de úgy képzelje el, hogy nem valami ócska szemét, hanem mesébe illő, gyönyörű.” Hát tessék, tessék. Hét jobblábas, gyönyörű cipő. Hátha találna gazdájára. Hátha megörvendeztetnénk vele valakit, akinek sajnos, ugyanúgy fél pár cipő kell már, mint özvegy Vargáné megboldogultjának. Nem tudjuk, hányas a cipő, dehát aki érdeklődik, szívesen megmondjuk, hol találja meg Szolnokon ezt a jószívű, nagy magányában és bánatában se magába zárkózó öregasszonyt . . . — sj — Válaszok, intézkedések Jó hír „damisoknak” Az áremelés nem riasztotta el a törzsvendégeket címmel írt cikket munkatársunk, amely január 14-én jelent meg. Tizenkét aláírással kaptuk az alábbi levelet : „A Damjanich uszoda Amikor a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot végző szakemberei betértek a szolnoki Kunsági étterembe — amelyet a 41 éves Dancz János (Szolnok, Május 1. út 31. szám) és felesége, úgynevezett szabadkasz- szás rendszerben vezetett, — majd pörköltet rendeltek: hogyan, hogyan nem, a ked- vesi vendégek alaposan túlsúlyos adagokat kaptak. Hogy miéi t, az ok roppant egyszerű: Danczék tudták, hogy ezek az emberek ellenőrök, most tilos mindenféle vásárlói megkárosítás, egyszóval rendben kell lenni mindennek. Oly annyira, hogy íe- szélyezettségükben jóval több hússal rakták tele a tányérokat, mint amennyi az adaggal járt volna. Amikor a megyei bíróság tárgyalásán a vezető bíró megkérdezte, Dancz Józsefet, mi a véleménye minderről, ő némi hallgatás után így válaszolt : — Igen-... ez azért túlzás volt.. Persze adódott itt másféle túlzás is. Elsősorban az, hogy az üzlet vezetői meglehetősen nagylábon éltek. Nem számított a pénz, futotta a fényűző életre, sőt furcsa mendemondák kezdtek szállingózni arról: sokféle nyugati valuta is megfordul a házaspár kezén. Ráadásul a forgalmuk is furcsán alakult: az ott dolgozók közül többen is szóvá telték: a bevételnek általában csak a felét igazolja a főnökük, a többit nem. Így természetesen a jutalék sem a ' tényleges teljesítésért, csak annak az ötven százalékáért járt. Aki ezt először szóvá tette, attól úgy szabadultak meg Danczék, hogy a nyitvatartást oly módon hosz- szabbítofták meg, amelyet az illető, családi helyzete miatt nem \$}lalhatotit. Kurtán- íurcsán máshová küldték, de úgy, hogy erről semmiféle hivatalos írást nem csináltak. A megyei NEB vizsgálata végül is súlyos ítélettel zárult. Ez a házaspár kiváló munkaerő hírében állott a vállalatnál, és fáradságot nem kímélve fűt-fát megmozgattak annak érdekében, hogy ez a glória fényesen ragyogjon a fejük felett. Ráadásul leltárok, a „hirtelen” ellehőrzések is úgy történtek, hogy semmiféle törvénytelenséget nem tapaszlaltak a kíváncsiskodók. Legalábbis erről vallanak a jegyzőkönyvek. Ügy tűnik, azonban hiába volt a nem kevés kisebb-na- gyobb pártfogó, már elindult a lavina. A népi ellenőrök, a rendőrség vizsgálatai bebizonyították: ez a jó anyagi körülmények között élő házaspár megkárosította a ve- vevőket, meg a gazdáját, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatot is. Mindezek igazolására egy adat: 1981-ben nyolc hónap alatt 442 ezer 500 forintot befizettek a vállalat számlájára, de több mint 400 ezer forintot „elfelejtettek" postára adni: azaz megtartották ’maguknak, költekeztek belőle. Ez a „plusz” pénz úgy jött létre, hogy a drágább nyersanyagokból kevesebbet tettek az ételféleségekbe, tudván, nem minden ott étkező népi ellenőr. Nem beszélve arról, hogy a náluk megfordult turistáktól „beszerzett 110 osztrák shillinget, 250 USA dollárt, 100 kanadai dollárt, 590 NSZK márkát, 100 szovjtet rubelt szintén „elfelejtették” beváltani a Nemzeti Bankban. Az ügy végül is 1983. szeptemberében a szolnoki Járás- bíróság dr. Nánási Illés tanácsa elé került. Itt Dancz Jó' zsefet folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette, a vásárlók megkárosítása, a devizagazdálkodás megsértése bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre ítélték. Felesége egy év 8 hónapi börtön- büntetést kapott, amely végrehajtását 4 évre felfüggesztették. Másodfokon a megyei bíróság dr. Dobos József tanácsa az ítéletet — bizonyos minősítésváltoztatással — helyben hagyta, így az jogerős. Miután a bérbeadó vendéglátó vállalat velük szemben ezek után se lépett fel kárigénnyel, helyettük ezt az ügyészség teszi majd. Azért, hogy érvényesítse azt a határozatot, amely értelmében a társadalmi tulajdonban okozott kár végül is megtérüljön. D. Sz. M. kedvezményes beléptidijával, illletve a kedvezmény időtartamával kapcsolatban van megjegyezni valónk. A felemelt belépődíjat tudomásul vettük, szükségességét megértjük. A reggeli kedvezményes időtartam (6—8 óra) változatlan maradt, ennek örülünk. A délutáni kedvezményes időtartam viszont a korábbi 16—18 óráról 17—18 órára változott. Pedig délután iával többen ,érnek rá uszodába menni. Legtöbben 16—17 óra között már ott tudunk lenni, de akkor 20 forintot kell fizetni a maximum egymásfél órás ott-tartózkodá- sért. Ha 17 órakor lépünk a pénztárhoz, 10—15 perc, míg vízbe mehetünk. S háromnegyed hatkor már „biztatják” a vendégeket: záróra ... Tehát 30—40 perc marad úszni, zuhanyozni, öltözni, hajat szárítani. Ebbe az időbe sokunknak még a kívánatos 1000 méter se fér bele .. . Mindezek alapján iígy érezzük, indokolt • a kérésünk: állítsák vissza a korábbi kedvezményes időtartamot, a 16—18 óra kö- zöttit...” Olvasóink nyitott kapukat döngettek. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz is elért a tiltakozási hullám .. . Mire olvasóink óhaját megismerték, már egyetértett a „vezérkar” a törzsvendégekkel. Pénteken délután erősítette meg dr. Kaposvári Kázmér igazgató döntésüket: már akár mától kedvezményesen léphetnek be az uszodába 16 órától a fürdőzők. Készülhet a bábcsoport Kaptak prespáiit Sós Sándorné jászszent- andrási olvasónkat január 21-i lapunkban „Prespánt keres a bábcsoport'’ című anyagunkban mutattuk be. Megírtuk, hogy ő a Nafisu- gár csoport vezetője, bábjaik prespánból készülnek, mivel ez az anyag kopásálló — és hiánycikk. Hónapok óta keresnek, hiába. És közeledik a márciusi verseny, ahová beneveztek. A minap ismét találtunk postánkban egy levelet Sós Sándornétól. Ennek alapján soroljuk, mely kollektívák közreműködésének (is) köszönheti a bábcsoport, hogy részt vehet a márciusi versenyen: a szolnoki Ganz Villamossági Művek Mech- vart András, a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő vállalat nyomdájának Hess András, a jászfény szarui Gábor Áron és a kisújszállási Faipari Vállalat Lendület Szocialista Brigádja. És most már csak a jókívánság van hátra: sikeres szereplést kívánunk a bábcsoportnak márciusban, amiről reméljük, kapunk maid beszámolót! összeállította: Farkas Ferencné
