Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 9. I Arcképvázlat I Benne van az én munkám is Molnár Istvántól hallottam a mondást: minden emberben három ember van: akinek hiszi magát, akinek látszik és aki valójában. Azt már én teszem hozzá, hogy minél jobban hasonlít ez a három, annál jobb. Jobb elsősorban az embernek önmagának, de jobb szőkébb és tágabb környezetének is. Hiszen a jó önismerettel rendelkező, kiegyensúlyozott ember érték. Egész életét végigkísérte a munka, talán ez okozta, hogy korán megmérhette önmagát, s az eredményből biztonságérzetet merített. ötéves korában libát, majd disznót őrzött a jásztelki tanyán, tízévesen markot szedett, mire pedig tizenhat éves lett, már teljes értékű munkát végzett. Kellett a segítő kéz a tíz hold megművelésére. Szerencse is kísérte, a családban volt hagyománya a tanulásnak: három nagybátyja érettségizett, az egyik neves orvos lett. Ök biztatták a tanulásra, a közvetlen környezet meg marasztalta volna. „Ne taníttasd”, — mondogatták a szomszédok az apjának — „nem lesz belőle se úr se paraszt”. Ez igaz is lett, csak másképpen. Ügy értették a szomszédok, hogy „oda” még nem veszik be, „ide” meg már nem kívánkozik majd, gyökértelen, szerencsétlen ember lesz. Nem lett se úr, se .paraszt, de gyökértelen sem, sőt a kiválással vette észre igazán, hogy hová tartozik. És nem csak messziről, nosztalgikusan ápolja a „gyökereket”, megmaradt a maga igazi közegében. A háború alatt végezte a jászberényi tanítóképzőt. a felszabadulás évében kapta meg színjeles bizonyítványát. Nem görcsös, verejtékes igyekezettel tanult, a fizikai munka után pihentette a tanulás, a tanulás után Dedig a munka. „Szerettem dolgozni, de a paraszti élet monotóniája nem tetszette — mondta egyszer. „Ha elvégeztem az állatok körül, másnap is ugyanakkor ugyanazt kellett csinálni. A tanulásban, amit egyszer elvégeztem, azt nem kellett újra ugyanúgy elővenni, másnap már valami más jött. Ezt szerettem benne.” Volt egy jó barátja Jászberényben, ma az egyik igen jó hírű, kísérleteiről országosan ismert nevű gimnázium igazgatója, akivel sokat rótták együtt a város utcáit, s akivel tizenhét évesen megfogadták, hogy nem nagy emberek akarnak lenni, hanem hasznosak. A pálya elég nehezen indult, a nagy emberré válás kezdetben nem is nagyon kísértette. Vándortanító lett Jászapátin. Ma már kevesen tudják, hogy a vándortanító tanító volt iskola nélkül. Egy-egy jobb gazda engedett át a tanyáján egy szobát iskola céljára, oda jártak a gyerekek a környező tanyákról. Két évig járt a Közgazda- sági Egyetemre, utána elvégezte levelezőn a pedagógiai főiskolát Szegeden, magyartörténelem szakon, majd hozzávette még az oroszt, később megszerezte a diplomát a marxista egyetem általános tagozatán és a kétéves filozófia szakosítón. Hat évig dolgozott Jászapátin, 1951-ben megnősült, és Jászszentandrásra költözött. Hat évi tanárkodás után, 195í7-ben az iskola igazgatója lett, és ma is az. „Apátin az azóta lebontott központi iskolában tanítottam, nálam mind jóval idősebb kollégák között. Apáti ahhoz már nagy volt, hogy igazán az emberek között élhettem volna. Szentandrás kisebb, de itt közelebb élünk az emberekhez, akik maguk is nyíltabbak. Az iskolában csupa fiatal közé kerültem, jó társaság jött össze: biciklitúrákat lettünk, sportoltunk, népi együttest alakítottunk.” Akkor kezdte a néprajzi gyűjtőmunkát is, először a járás tanyai iskola körül lakó emberek körében. Még „eredetiben” látott bandá- zást és pendzsomot, amit aztán színpadra vitt az együttesével, s a budapesti bemutatón elnyerte vele Veres Péter és Kodály Zoltán gratulációját. Erről ma sem tud meghatottság nélkül beszélni, Kodály kézfogása megerősítette hitében, hogy jó úton jár, értékel ment, amikor összegyűjti a szentand- rási tanyák néprajzi hagyományait. Több ezer oldalnyi szöveg, több tucatnyi magnó- kazetta rejti az eredményt, s vár további feldolgozásra, hogy hozzáférhetővé váljék a néprajztudósok és a közönség számára. Sok munkája pedig máris ott van a Damjanich Múzeum adattárában, s tudományos munkák bibliográfiájában gyakran hivatkoznak a gyűjtéséire. Nem az ő neve áll a tanulmányok címe fölött, a könyvek borítóján, legföljebb lapalji jegyzetben, apró betűkkel olvasható, de tudja, hogy az ő és a hozzá hasonló gyűjtők munkája nélkül item, vagy nem úgy született volna meg a tanulmány vagy a könyv. Amikor szülőhelyükhöz egész életükben hű emberekről olvasok, hallok, gyakran fölmerül bennem a gyanú: tudatosan vállalt program-e ez a hűség vagy kényszer- pálya? Nos, Molnár István esetében nincs szó kényszer- pályáról: többször is mehetett volna máshová, hívták, de maradt, mert maradni akart. Nem ment tsz-elnök- nek a Dunántúlra, nem ment hivatalnoknak a megyei tanácshoz sok-sok évvel ezelőtt. Jól érezte magát Jász- szentandráson, és ez a jó érzés mindennél többet ért neki. Társadalmi megbízatásait nem sorolom föl, mert túl hosszú lenne a lista, talán el sem hinnék, hogy mindegyik mögött lelkiismeretes munka van. És ott van még a szőlő a ház körül, a pince, csak az autót vezető vendég mehet el úgy Molnár István házából, hogy nem kóstolta meg a gazda könnyű, zamatos homoki borát. Nem tudom, mikor van ideje aludni, de korántsem tűnik fáradtnak. Pedig már nyugdíjba késiül. „Szívesen maradnék de nem érek rá” — mondja. „Sok munkát kell még elvégeznem. Rendszereznem kell ezt a rengeteg jegyzetet, csak én igazodom el közöttük.’’ Kitüntetéseinek listája majdnem olyan hosszú lenne, mint a társadalmi megbízatásaié. Szívesebben beszél a végeredményről, a község fejlődéséről. „Különösen az utóbbi tizenöt évben léptünk nagyot előre: óvoda, művelődési ház, új iskola, napközis konyha, sportcsarnok épült. A fürdőnk is ezalatt fejlődött ki azzá, ami lett: mesz- sze földön ismert és közkedvelt, kulturált stranddá. A fejlesztési versenyben háromszor első, egyszer második, egyszer harmadik lett a község. És még nem is beszéltünk azokról a változásokról, amelyek az emberekben mentek végbe: magabiztosabbak, műveltebbek, szélesebb látókörűek lettek. Nem az én nevemhez fűződik ez, dehogyis, de részese vagyok én is, benne van a munkám, és ez a legfontosabb.” Bistey András A napokban mutatkozott be a szolnoki Damjanich Múzeum Közművelődési termében Buschmann Ferenc 8000 példányból álló lepkegyűjtemcnyével. A jászság lepkevilága című kiállítás március 4-ig várja az érdeklődőket Fotó: II. L. Szakember-utánpótlás Mesterek és tanítványok A szolnoki Egészségügyi Szakiskola kollégiumának harmadik emeletén — szokatlan látvány egy lánykollégiumban — fiatalemberek sürögnek-forognak. Körülöttük festékesdobozok, mindenféle mázolószerszámok sorakoznak. Nem nehéz kitalálni: a kollégiumban festők vertek tanyát. Gondosan hajolnak munkájuk fölé. a hívatlan érdeklődőnek foghegyről felelgetnek. — Nádházi Ferencet keresem — mondom és a válasz hamar megérkezik: ..nincs itt”. Nagy nehezen sikerül kihúzni belőlük, hogy a mester éppen üzleti tárgyaláson van. — Mostanában járom végig az iskolák, óvodák gondnokságait, hogy megbeszéljem velük a nyári festést — magyarázza megérkezése után Nádházi Ferenc szobafestő és mázoló kisiparos. — Idejében lekötöm a munkákat, ennek köszönhetően nincsenek üresjáratok. A többes számú fogalmazás segít abban, hogy a tárgyra térjek. — A 633-as szakmunkás- képzőben szerzett információm szerint ön évek óta szívesen vállal tanulóképzést. És mert fehér hollónak számít, érdekel: miért veszi a fáradságot... — Fáradságról szó sincs. Tudja, régi igazság, hogy egy festő nem festő. Az már biztos, hogy Nádházi Ferenc nem a szavak embere. Aztán kiderül, hogy nincsenek jó tapasztalatai az újságírókról, mert egykoron, még sportolóként olyan cikk jelent meg róla. amelyből alig ismert magára. Ezért óvatos. Különben nincs titkolni valója. — Nézze. nálunk szinte családi hagyomány a szobafestés, egy tavaly végzett tanulóm js a rokonsághoz tartozik. Gondoskodni kell az utánDótlásról. minden évben felvállalok két tanulót. * * * Részlet cl Kiosz megyei titkárságának Űtmutató- jából: „A szakmunkástanul ó-képzésben részt venni kívánó kisiparos a beiskolázási tanévet megelőző évben legkésőbb március 15-ig jelezze erre vonatkozó igényét a területileg illetékes Kiosz- alapszervezetnél...” * * * — Hogyan lehet valaki Nádházi Ferenc tanítványa? — Igyekszem előre informálódni a jelöltemről, az általános iskola nyolcadik osztályában kapott félévi tanulmányi eredménye is befolyásol a döntésben. Rábeszélni nem szoktam senkit, előfordult már, hogy egy lakásban dolgoztam, a család fiú tagjának megtetszett a munka. így lett szobafestőtanuló. Egyébként van válogatási lehetőség, hiszen a népszerű szakmák közé tartozik a miénk. Hadadi József másodéves szobafestő-tanuló, halk szavú. látszólag törékeny fiatalember. (A látszat persze csal. mert megtudtam, hogy a MÄV-MTE birkózója.1 Félévi tanulmányi átlaga 4.7 volt. a szakmai tárgyak mindegyikéből jelest, kapott. — Sok jót hallottam a szakmáról és a mesterről, a két összetevő miatt jelentkeztem éppen szobafestőnek. Eszemben sincs felhagyni a szakmával a végzés után. de szeretnék leérettségizni. — Mit gondol, mennyi idő után képes egy tanuló az. őt oktató kisiparosnak segíteni a termelésben? « — Ez a tanulótól függ. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, nekem az első pár hónap után már önálló feladatot adott a mester. Hogy mondta Nádházi Ferenc? „Egy festő nem festő”. Végül is a saját jól felfogott érdeke, hogy tanítvány-' mielőbb részt vegyen a munkában, hogy megtérüljön a ráfordított kiadás. De mennyi is az a kiadás? — Fizetem az ösztöndíjat, az étkezési díjat... Ügy ezer forint havonta — magyarázza a mester, és láthatóan nem a kiadások számolgatásával tölti az, idejét. * * * Részlet az Útmutatóból: „Az ösztöndíjak mértéke tanulmányi eredménytől tüggően első évben 90— 210, másodikban 120— 210. harmadéven 150—550 forint. (...) A kisiparos harmadéves szakmunkás- tanulót sem foglalkoztathat szkamunkásbérben (...) A kisiparos nz ösztöndíjas szakmunkástanuló után egységesen havi 30 forint társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. (...) A szakmunkástanuló részére a gyakorlati oktatási napokon természetben kell étkezést biztosítani a kisiparosnak. Amennyiben ez megoldhatatlan, az étkezést pénzben kell megváltani, amelynek jelenlen érvényes összege naponta 12 forint 50 fillér. (...) A szakmunkástanulót foglalkoztató kisiparost tanulóként a teljes adóévre havi 3000 forint jövedelemadó-kedvezmény illeti meg. * * * Ha léteznek sztár kisiparosok. Nagy Dorottya női fodrász közéiük tartozik. Számtalan szakmai versenyt megnyert már. 1982-ben nyitotta meg kozmetikus társával szolnoki szalonját, ahol mindennap telt. ház fogasa a betérőt. Jelenleg két tanulóval foglalkozik. —< Vonzotta á háromezer forintos adókedvezmény, amikor kérte, hogy tanulót kaphasson? — Az sem csekélység, de nem az vonzott. Amikor még a szövetkezetben dolgoztam is voltak tanítványaim, valószínűleg némi pedagógiai érzék szorult belém. Szeretek a fiatalokkal foglalkozni, átadni nekik azt, amit. én tudok. ;— Mennyi ideig tanulnak önnél a leendő szakmunkások? — A három évbő] nagyjából kettő jut a női fodrászatra. Ugyanis egyúttal férfifodrászatot is tanulnak. Kevés a gyakorlati idő és szigorúan be kell tartani a napi hétórás munkaidőt is, ha letelik, a tanulót haza kell küldeni még akkor is, ha ő szívesen maradna, hogy gyakoroljon. — A munkaidő szigorú betartása a tanuló érdekében történik. — Tudom, tudom. De amikor például versenyre készülök. szívesen asszisztálnának mellettem, vagy legalábbis szívesen néznék, mit. hogyan és miért csinálok. Ezt se szabad a hét óra letelte után. Fazekas Zoltán elsőéves fodrásztanuló, az év felét férfifodrász mellett töltötte. — Kisgyerekkori álmom, hogy fodrász legyek — mondja Zoltán, — Amikor jelentkeztem a szakmunkás- képzőbe. rögtön Nagy Dorottyát kértem mesteremnek, márcsak azért is. mert hozzám hasonlóan, szintén alattyáni. — Pár hét alatt nemigen derülhetett ki, milyen mester Nagy Dorottya .. . — Régi ismerős, tudtam róla. hogy jó szakember és azt is, hogy nála meg lehet tanulni a női fodrászat minden csínját-bínját. Pödörné Utassi Má’.-ia a 633-as szakmunkásképző intézet szolgáltatóipari gyakorlati oktatásvezetője: — Tanulóinknak körülbelül öt százaléka tanul kisiparosoknál. Kétségtelenül sok előnye van a kisiparosnak a vállalatokkal, szövetkezetekkel szemben. A legnagyobb előny, hogy többet tud foglalkozni a tanítványával. azon kívül több alkalma adódik versenyekre, szakmai bemutatókra elvinni a szakmunkástanulót. Az állami. szövetkezeti cégek viszont sokkal modernebb fel- szereltségűek, mint a kisiparosok. akik egyébként az anyagellátás folyamatosságáról se képesek minden esetben gondoskodni. Az eszközeik jóval régebbiek, elavul- tabbak. mint a tanműhelyeké. De végül is a szakmai Versenyek azt bizonyítják, hogy nem sok különbség van az állami vagy szövetkezeti cégnél és a kisiparosoknál tanulók felkészültsége között. • * * A Kiosz évek óta különös figyelmet fordít a szakmai utánpótlás nevelésére, néhány úgynevezett kihalófélben levő szakma oktatására még külön pénzt is áldoz: a tanuló az alapösztöndíion kívül havi négvszáz. a kén- zőmester tanulónevelési pótlékként háromszáz forintot kap. — Sajnos, számos kihaló- félben levő szakmát tartunk nyilván — mondja Pócs Fajos. a Kiosz megyei titkárhelyettese. — Pillanatnyilag tizenkilenc mesterség elsaiá- tíüásához adjuk, pontosabban adnánk, ha lenne kinek azt a bizonyos többlettámogatást. Vészesen fogynak a bádogos, a cipész, a kádár, a kovács és az orvosi műszerész szakma iránt érdeklődők. De ide tartozik minden művészeti és kézműves szakma is. Most mindössze egy kádártanuló kanja a Kiosz társadalmi tanulmányi ösztöndíját. — Összesen hányán tanulnak valamilyen mesterséget kisiparosoknál ? — Az 1984—85-ös tanévet a megyében 177, kisiparosnál levő tanuló kezdte meg. Elenyésző létszám, hiszen a megye tizennégy intézetébe több mint hétezer szakmunkásjelölt jár. Az alacsony számnak többféle oka is van: például a diák a lakhelyén kisiparosnál folytatott gyakorlat után háromnégyórás utazással jut el az elméleti képzés színhelyére, tgv tehát, inkább a szakmunkásképző iWtézet kollégiumában él és valamelyik állami cégnél szerzi meg a gyakorlati ismereteket. De közrejátszik az is. hogv a Kiosz tanulmányi ösztöndíjának mértéke alatta marad az egves vállalatok által propagált az alaoösztöndii feletti juttatások mértékének. • • • Az országos szakmai jegyzék 190 szakmát tart nyilván. Szolnok megye kisiparosainál 25 szakmát sajátíthatnak el a tanulók. Miután a jegyzékből több szakmát töröltek, nem számíthatunk arra, hogy néhány hagyományos kisipari foglalkozásban mint a késes, köszörűs. üvegező, gumijavító, szíjgyártó., tetőfedő szakmákban lesz utánpótlás, ha mégoly szükség is lenne rá. Hondo János
