Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

1985. FEBRUÁR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A repülés megszállottal a téli kényszerpihenőn sem tétlen­kednek, a masinákon mindig van valami igazítani való. A mezőtúri Kucsera Béla nemrég készült el új, motoros sár­kányrepülőjével, amelynek erőforrása egy átalakított Tra­bant motor Kohán-évfordulóra készülnek Gyulán Kohán György Kossuth- ás Munkácsy-díjas festőművész születésének 75. évfordulójá­ra készül a szülőhelyén, Gyulán létesített Kohán Mú­zeum. Február 22-én emlék­estet rendeznek az 1966-ban elhunyt kiváló festő tisztele­tére és kiállítást nyitnak a dr. Bene Gyula nyugdíjas gyulai főorvos magángyűjte­ményében levő Kohán-alko- tásokból. Nem szégyen II tanulópár Megyénk egyik legkisebb létszámú gimnáziumának KISZ-titkára tájékoztatta a közelmúltban a nagyközsé­gi KISZ-bizottság tagjait ar­ról, hol tartanak az iskola tanulói a tanulmányi moz­galomban. Általában nincs baj a ta­nulmányi munkával. A te­hetséggondozással sincs problémájuk, a jó képessé­gű tanulók — némi tanári irányítással — szívesen jár- 'nak a különböző szakkö­rökre, az egyetemi, főisko­lai előkészítőkre, az ifjúsá­gi tudományos körökre, igénybe veszik a szabadsá­gokat. Mindezek eredménye­ként az érettségizőknek ál­talában fele jelentkezik va­lamilyen felsőfokú oktatási intézménybe továbbtanulni és nagy részüket fel is ve­szik. Az iskola igen előkelő helyen áll a megye középis­kolái között az eredménye­sen felvételizők arányát te­kintve. Mi hát a gond? Még a KISZ-nek sem sikerült közelebb férkőznie a köze­pesekhez, mondja az iskolai titkár — tudjuk, hogy min­den közepes tanuló titok — és a még náluk is gyengéb­bekhez. Szégyellik a gyere­kek a tanulópárokat. Pedig hamis ez a túlzott érzékeny­ség. Hiszen a jobbtól tanul­ni soha nem szégyen, ellen­kezőleg; ostobaság vissza­utasítani a segítő szándékot. Nehéz persze abban állást foglalni, mi kell a szemlélet megváltoztatásához, ahhoz, hogy a kampányszerűség he­lyett a rendszeres tanulás — azaz a rendszeres munka domináljon az iskolában. Ne legyenek kihagyott — és az­után csak óriási erőfeszítés­sel pótolható hetek, hóna­pok. Ezt valóban csak a kö­zösségbe tartozó, közössé­get alkotó diákok egymásra utaltságának felismerése su­gallhatja. — E — Megbuktam földrajziból, de kéretik a kár örvendő mosolyokat mellőzni, mert mind­azok elégtelen kalkulust kapnak, akik úgy gondolják, hogy Szolnok megye — híven ahhoz, hogy a magyar Alföld része — sík vidék, nem pedig hegyes, völgyes, dim- bes_dombos tájék. A Magyar Média Reklám- és Propagan­daszolgáltató Vállalat kiadásában meg­jelent, az első szempillantásra tekintélyes­nek vélt könyv 29x22 cm-es címoldaláról most aztán, megtudhatja a jász, meg a kun, hogy hol él valójában. De a szolnoki polgár is kihúzhatja magát, mert bizony a könyv anonim szerkesztői Szolnokhoz csapták az egész megyét, a Jászságot, a Kunságot, a Tiszazugot. Csak akkor lohad­hat valamelyest a botcsinálta „impérium” fölötti büszkesége, amikor a könyv első oldaléin bemutatkoznak a megye városai, plusz Kunszentmárton. Ez utóbbi nagy­községi státuszát két oldalnyi betűtenger­rel próbálja ellensúlyozni valamiféle is­meretlen „rendező elv”, szentben Török- szentmiklós, Kisújszállás, Mezőtúr, Tisza­füred, Túrkeve városok egy-egy oldalnyi szövegével. Másfélszáz fekete-fehér, és több mint száz színes fotót tartalmazó kiadvány pro­pagandahatását nem tudjuk mérni, az ön­magukat ajánló gazdasági egységek nyil­ván meggondoltan, a hasz­nosság reményében vállalták a költségeket. De megkérdő­jelezhető talán olyan esetek­ben a kívánt hatásfok, ami­kor nem derül ki. hogy me­lyik Május 1., vagy Táncsics Mgtsz-ről van szó? Ez bi­zony bántó szerkesztői nagy­vonalúság, nem biztos, hogy szűkebb hazánk határain túl is mindenki ráismer a kar­cagi és a mezőhéki terme­lőszövetkezetre ! Már megint ez a fránya földrajz! De milyen az élet? Az ol­vasó morfológiai tudatlansá­ga mellett fény derül ám egyes szeraők egyéb isme- ijdlteitnek (hiányaira is» Sza­bad legyen megjegyezni, hogy a Szolnoki Művésztele­pet August von Pettenkof- fen nem alapíthatta meg 1902-ben, mert a bécsi mes­ter akkor már tizenharma­dik éve halott volt. Nem vesz tudomást a könyv a mai mezőtúri népművész fazekasokról, m'ntha nem is léteznének, pedig a könyv­A Szolnoki Körkép címoldala bein említett Badár Balázs, Badár Erzsi és Jakucs Imre — az elődök — munkássága csak így értékelhető teljes­ségében. De úgy véljük Zá- dory Oszkár is joggal meg­sértődne. amiért csak Finta Sándor Gergely becsének ti­tulálja a könyv . . . Bizony vitatható Lehel kürtjének meghatározása is — „legen­dás történelmi ereklye” — hiszen Lél vezér a monda sáerint sújtotta vele agyon Konrádot. Tehát nemcsak a földrajz­zal van baj, más stúd'umok- kal is. pl. a nyelvhelyesség­gel, stílussal. „A továbbtanu­lási szándékot és a megyei szakemberellátást bővíti az 1978 óta Szolnokon működő Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Főiskola” — olvasom a pongyolaságot. (Mellesleg, a budapesti főiskolának csu­pán a tagozata van a Tisza partiján.) Sorolhatnánk a 'pontatlanságokat, pongyola­ságokat. Az már kicsinység, hogy számos cikkben „ösz­szekeveredett” a kulturális és a tudományos „létesítmé­nyek” és a közművelődési intézmények fogalomköre. A nyelvi választékosságról, az alapvető stilisztikai gyakor­latról ne essék szó ... Az 5. oldal két jobb oldali hasáb­jában pl. négyszer szerepel — egymás után — címbe­tűkkel: „Létesítmények”. Megbuktam közgazdaság­ból is. mert azt hittem, hogy hegyes-völgyes, dimbes-dom- bos szűkebb hazánkban a vállalatok, gazdaságok, in­tézmények mindegyikében meggondolják, hogy mire költik a pénzüket. A Szol­noki Körkép ismeretében viszont arra kell gondolnom, ha íelállnék egy magas dombra a Tisza partján, a Tiszazugban, vagy a jászok földjén guruló forintokat látnék, amelyek a Tiszába, a Körösbe, vagy a Zagyvába tartanak . . . Tissa« Lajas Férfiak magukban Csendes téli délután. A martfűi férfimunkásszálló lát­szólag nem sokban különbözik a hasonló helyektől. Hét­köznap lévén, a kívülállónak úgy tetszik, eseménytelenül peregnek a percek. A folyosó kihalt, az egymást érő szo­bákban azonban mindig találnak valami elfoglaltságot az itt élők. A gondnoknő, Lazok Im- réné tizenegy éve törődik a szálló lakóival. — Amikor idekerültem dolgozni, töredéke se volt azoknak a berendezéseknek, felszerelési tárgyaknak, amikkel ma rendelkezünk. Korszerűen felszerelt kony­ha, fürdőhelyiségek, rendes, tiszta szobák, csaknem mind­egyikben hűtőszekrény. a társalgóban színes tv. és még sorolhatnám. Emberek jön­nek, emberek távoznak, a vendégmunkások nagy része is itt kap szállást. Nincs pa­naszkodni valónk. Talán a lakók véleményét kellene meghallgatni. Kun Gábor szívesen fogad bennünket. Benne van a korban — mondhatnánk. Szobája patyolattisztaságú. — A vállalatnál ’56 óta dolgozom, és azóta élek itt a munkásszállón. Igaz. Jász- ladányban szép családi há­zam van, de az utazás na­gyon körülményes. Készáru- főkönyvelő vagyok a cipő­gyárban. Elsősorban a mun­kahelyem köt ide Martfű­höz. Szép családi házról beszél. Furcsállom, hogy mégis a munkásszálló jelenti számá­ra az otthont. Talán a tár­saság, a barátságok marasz­talták. — Igazi értelemben vett barátom nincs. Túl sokat csalódtam az életben. Más­részt emberek között élek, tehát senki elől nem zárkó­zom el, alkalmazkodom a többiekhez. Szeretem a ma­gányt. — Akkor mégis mi köti a munkásszállóhoz? — őszintén megmondom, a havi 65 forintos térítési díj. Ha a sajátomban laknék, ez az összeg a villanyszámlára se lenne elég. Ennyi pénzért kulturált, rendes körülmé­nyek között élhetek. És én ezt meg is becsülöm. Bár­csak mindenki így gondol­kodna. De az emberek sok­félék .. . Fiatal fiú nyit a szobába. Zavartan mentegetőzik. s csak a marasztaló szóra haj­landó közénk telepedni. — Hogy kerültem ide? Butaságot, csináltam. Szeged­re jártam erdészeti szakkö­zépiskolába. és két év után kimaradtam. Mivel szanda- szőlősi vagyok, a közelben kerestem munkát. így ke­rültem a gyárba, betanított munkásnak. Két és fél éve lakom a szállón. — Hogyan tovább? — Levelezőn végzem a gimnáziumot. Idén érettségi­zem. Ha sikerül, megszerzem a technikusi mÜnősítőltí.... de a főiskoláról se mond­tam még le. Káró László Esztergomból jött Martfűre. Egy éve a szálló lakója, negyven múlt... — Elváltam. A gyerekeim Abonyban vannak. Martfű­ről könnyebben eljutok hoz­zájuk. Ezért is választottam ezt a munkahelyet, és ezzel együtt a munkásszállást. Három műszakban dolgozom. Nem sok mindenre jut időm. bár a lehetőségek adva len­nének. — Például? — Itt a szállón van tv, rá­dió. magnetofon. Rendszere­sen járnak az újságok, és könyvtárunk is van. Ha úgy gondolom, beülök a Jancsi­ba (a János vitéz vendéglő) egv sörre. A következő szoba, ahova benyitunk, épp festés előtt áll. Lakója. Pál Béla a fa­lakat mustrálgatva mondja: — Ha már egyszer átfes­tik szeretném, ha halvány­sárga lenne. Kicsit nyomasz­tók ezek a sötét falak. — Semmi akadálya. Szó­lunk a festőnek — feleli a gondnoknő. — Nem szeretem a mun­kásszállót. Nem érzem ma­gam jól, pedig már tizen­egy éve ez jelenti az ott­hont. — Nincs hova menni? — Nevelőszülőknél nőttem fel Öcsödön. Amikor elvé­geztem a szakiskola első évét, nem segítettek tovább a szüleim. Már a testvéreim­mel se tartom ä kapcsolatot. Többször elmentem Martfű­Otthonuk- a munkásszálló? ről, de mindig visszajöttem. — Hová akart menni? — Kétszer számoltam el a vállalattól. Bányász sze­rettem volna lenni, de al­kalmatlannak találtak az or­vosi vizsgálaton. Mind a két­szer felégettem magam mö­gött mindent, ami Martfű­höz kötött. Legutóbb ezt már nagyon bántam és szé­gyelltem is megint vissza­jönni, de nem volt más vá­lasztásom. — Tavaly márciusban gya­log jött az egyik éjszaka Szód nőik ról. Se szállási se pénz. Üres kézzel tért visz- sza hozzánk, miután nem si­került a pályamódosítási szándék — mondja Lazok Imréné. — Nagyon bántott a do­log, de mégis visszafogadtak. Ez v*lt az utolsó kiugrási kísérletem. Maradok a vál­lalatnál. Most a kaptafaraktárban dolgozik, bár elmondása sze­rint kitűnő eredménnyel vé­gezte el a szakmunkáskép­zőt. — Megbecsült, jó szak­munkás voltam, de ez a szakma sohasem elégített ki. Én valami alkotó tevékeny­séget szeretnék folytatni. Huszonévesen talán még nem késő. — Mire gondol? — Most például latint és németet tanulok, csak úgy egyedül. Nagyon szeretem a művészeteket, egv kicsit ér­tek is hozzájuk abból a ren­geteg könyvből, amit elol­vastam. Magam is írogatok. Állattartással is nagyon szí­vesen foglalkoznék. Mindegy, csak valami mozgalmas le­gyen az, amit csinálok. Ret­tegek a szürke, tétlen hét­köznapoktól. — További célok? — Takarékoskodom. Nem járok sehová. Félreteszem a pénzt. Szeretnék mielőbb sa­ját otthont. Nincs egyedül. A szálló­ban sok a magányos. Van, aki nem vágyik többre. Be­éri az emberséges, meleg, tiszta környezettel. A fiataT lók közül azonban sokan to­vábbállnak idővel. A nyi­tott ajtók, a magánélet sza­bott határai ebben a korban még sokukat ösztönzik a to­vábblépésre. Érthetően. Barta Katalin Nagyszótár számítógéppel MHSZ-mérfeg Újabb klubok, szakosztályok alakultak Továbbépíteni a kapcsolatokat Egyik legjelentősebb és legnagyobb szabású társada­lomtudományi vállalkozásába kezdett a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, amikor egy esztendővel ezelőtt határoza­tot hozott a magyar irodal­mi és köznyelv nagyszótárá­nak megalkotásáról. A nem­zeti nyelv nagyszótárának elkészítése azért különösen fontos feladat, mert egy ilyen szótár az anyanyel­vi szókincs több évszázadot átívelő változásának-fejlő- désének bemutatásával a magyar nép társadalmi-gaz­dasági életének, nemzeti kul­túrájának, gondolkodásmód­jának felbecsülhetetlen érté­kű dokumentuma. Már a századfordulón meg­kezdődött a gyűjtőmunka egy valóban korszerű nagy­szótár elkészítéséhez, s ki- sebb-nagyobb megszakítá­sokkal az 1960_as évek elejéig folytatódtak ezek a munkála­tok. Üjabb lendületet azért nem kaptak, mert a magyar nyelvtudománynak előbb egy sürgetőbb adósságát kellett törlesztenie. Olyan középmé­retű értelmező szótár meg­alkotásán fáradoztak, a szak­emberek. amely a korabeli irodalmi és köznyelv alap­szókincsének helyes haszná­latához nyújt segítséget a társadalom széles rétegeinek. Az értelmező szótár kedvező társadalmi fogadtatásából ar­ra lehetett következtetni: nem halogatható egy széle­sebb történeti távlatú, a ma­gyar szókészlet jóval na­gyobb részét felölelő, a ku­tatás számára is forrásérté­kű szótárnak az elkészítése. Az MHSZ Szolnolj megyei vezetősége a közelmúltban értékelte a szövetség 1984. évi megyei .feladatainak el­végzését, s határozta meg az idei tennivalókat. Tovább bővült, gyarapo­dott a szervezet: három új honvédelmi klub és két technikai osztály alakult. Jelenleg a megyében 196 klub és 399 szakosztály te­vékenykedik, több mint húszezer taggal. Az új rend­szerű MHSZ szocialista ver­senymozgalomba 105 klub nevezett be. Sikeresen telje­sítették a sorköteles állo­mány előképzését, erősítet­ték hazafias-honvédelmi el­kötelezettségét, felelősségét. Szervezettebbé vált a tar­talékosok utóképzése, a tanintézeti, honvédelmi ok­tatás segítése. Jó gyakorlat­nak bizonyult, hogy a tö­megversenyek megyei dön­tői és egyes területi vezető­ségek honvédelmi napjait különböző rendezvényekkel, kulturális programokkal egészítették ki. íme néhány adat: tavaly 1 ezer 156 hon­védelmi témájú előadást 50 eaer 322 érdeklődő hallga­tott meg. Az 595 filmvetí­tést 34 ezer 539-en nézték vé­gig. Laktanyalátogatást 188 esetben szerveztek, amelye­ken 12 ezer 235 úttörő, dol­gozó, és tanuló fiatal nyer- Itelett bepillantást a kato­naéletbe. Technikai bemu­tatót 279-szer rendeztek a gyében, amelyeken a kí­váncsiskodók száma megha­ladta a negyvennégyezret. Ami a technikai sporto­kat illeti, számottevő a fej­lődés, bár a lehetőségekhez viszonyítva még most is le­maradás van a rádiós és a modellező sportban. A lö­vészsport feltételeinek a ki­alakításában viszont külö­nösen Szolnokon, Tiszaföld- váron és Karcagon sikerült előrelépni. Az idei fő célkitűzések ér­telmében el kell érni, hogy a kluboknak a XIII. párt- kongresszus és felszabadu­lásunk 40. évfordulója tisz­teletére tett munkaverseny- vállalásai segítsék elő a fel­adatok eredményes megol­dását. Továbbra is biztosítani kell a függetlenített és a társadalmi vezetők tovább­képzését, fejleszteni kell a klubok szervezeti munkáját, emelni a taglétszámot, szé­lesíteni a szocialista ver­senymozgalmat, színesebben, sokoldalúbban tájékoztatni a közvéleményt a szövet­ség munkájáról. Javítani kell továbbá a gazdasági egységekkel a kapcsolato­kat, tartalmas viszonyt kia­lakítani állami, társadalmi tömegszervezetekklel, első­sorban a KISZ-szel, a szak- szervezettel, az MN-al!aku- latokkal, a fegyveres testü­letekkel. tt. Se. ML

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents