Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-28 / 49. szám

1985. FEBRUAR 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Saját szájuktól vonták meg a falatot Alkotó ifjúság Még több fiatalt bevonni Új kezdeményezések a Kötivizignél Ügy érzem, nem tartanak eléggé igényt a munkámra, többet is végezhetnék — hallani sokszor, sokfelé a fiataloktól, főleg a szellemi munkakörben dolgozóktól. A KISZ több mint 10 éves mozgalma már az Alkotó if­júság pályázati rendszer; amelynek keretében arra ad módot, hogy újat akarásukat, fenni vágyásukat „kiélhes­sék” a fiatalok. A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság ifjú szak­embereinek körében ugyan­csak népszerű a pályázati rendszer. Bizonyítják ezt a magas elméleti felkészült­ségről számot adó, olykor tudományos igénnyel íródott szakmai „dolgozatok”, ame­lyekből évente 25—30 készül. Arányában ez a Szolnokon benyújtott pályamunkák egyötödét, egyhatodát jelenti. Panaszra tehát nemigen volt okuk az elmúlt években sem az igazgatóság KISZ-eseinek, mégsem elégedettek; keresik Nem várnak csodát Jász­berényben a közterületi fel­ügyelet megszervezésétől, de a városi tanácsnál jelentős változást remélnek a közte­rületek rendje, tisztasága és az állampolgári fegyelem te­rén. A hagyományos tavaszi, őszi tisztasági őrjáratokon a tanács dolgozói már eddig is csoportosan járták a várost, tájékoztattak, figyelmeztet­tek, ha kellett bírságoltak. Hasznosak voltak, még ha a szemle többnyire csak a köz-' terület-foglalások ellenőrzé­sére szorítkozott, de a hiva­tali munka mellett nem is várható a -két őrjárattól na­gyobb siker. Nem piszkosabb, rendezet­lenebb Jászberény, mint a megye bármelyik más tele­pülése, azonban a köztiszta­sági és környezetvédelmi rendeletek megtartásával elé­gedetlenek nemcsak a ható­ságok, hanem az állampolgá­rok is. A tanácsülés a múlt év de­cemberében határozott a köz­terület felügyelőség megszer­vezéséről, és januártól egy felügyelő megkezdte a mun­kát. A városközpontban el­tűntek a fákat, falakat ellepő nylonba csomagolt, rikító pa­pírfecnik, hirdetések, „öles feliratok”. Sokaknak feltűnt, hogy a nagy havazások ide­jén az üzletek, intézmények serényebben lapátolták a ha­vat a járdáról, mint koráb­ban. Most még hó takarja az őszi (és több éves) szemetet, de ahogy a március lerántja róluk a leplet, megszaporo­dik a munka. Tavasszal már három egyenruhás felügyelő járja a várost és figyel mindenre, Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége környezet- védelmi munkabizottsága. Az értekezleten az ólommen­tes benzin gyártási lehetősé­geiről tanácskoztak. Az Or­szágos Kőolaj- és gázipari Tröszt szakemberei a mun­kabizottság tagjaival együtt áttekintették a hazai helyze­tet. Kitértek arra is: hogy a közelmúltban több nyugat­európai ország bejelentette, hogy a legközelebbi években átállnak a teljesen ólom­mentes benzin használatára. az újabb lehetőségeket. Ép­pen ezért vették tervbe, hogy bővítik az Alkotó ifjúság pá­lyázatban résztvevők körét, elsősorban a középfokú vég­zettségű szakemberekkel, il­letve szakmunkásokkal, akiktől közvetlenül a gyakor­latban hasznosítható konk­rét műszaki feladatok meg­oldását várják. Ugyanakkor természetesen továbbra is számítanak az elméleti szakemberek mun­kálkodására. Szintén új el­képzelés, hagy elsősorban olyan pályamunkákat várnak tőlük, amelyek megfelelő közgazdasági elemzések alapján továbbftejleszthetők, esetleg újításként is elkép­zelhetők, de mindeenképpen szélesebb körben is alkal­mazhatók. Egyébként az el­múlt évben született 30 pá­lyamunka — értékelésükre éppen a napokban kerül sor — közül nyolcat hatotta át ez a szellem, hiszen vala­ami közterületen van, jogsza­bályokkal ellentétes, rontja a városképet, bántja a szemet. Egyik legfontosabb feladatuk az utak, járdák tisztaságá­nak, a parkok állapotának az őrzése. Ellenőrzik az építő­anyagok tárolását, bontott anyagok elszállítását (eddig az utakat és a vízelvezető árkokat töltötték vele), fal­ragaszok, hirdetmények elhe­lyezését. A szennyvizek sza­bálytalan elvezetése (Zagy­vába, csapadékcsatornába, utcára) állattartás, illegális szemétlerakó helyek, fakivá­gások se kerülik el a figyel­müket. Feladatuk közé tarto­zik az engedély nélküli áru­sítás felderítése, köztéri léte­sítmények rongálása, önké­nyes megváltoztatása, csend- háborítás, ebtartás, sőt a közlekedési szabályok meg­tartása is. A közterület felügyelők meghatározott tervek szerint ellenőrzik a körzetüket, egy- egy vizsgálathoz társadalmi aktívát, esetleg rendőrt is se­gítségül hívhatnak. A városi tanácsnak a csoport megszer­vezésével nem az állampol­gárok zaklatása, hanem a ne­velése volt a célja. A fel­ügyelők elsősorban nem bír­sággal, és szabálysértéssel tartanak rendet, tisztaságot, hanem figyelemfelhívással, emberi szóval. Budapesten már évek óta dolgozik ilyen csoport, a me­gyében se Berény az első a megszervezéssel. A tapaszta­latok kedvezőek, a közterü­let felügyelők munkája azon­ban csak akkor lesz eredmé­nyes, ha a lakosság is segíti igyekezetüket.- ip ­Miután hazánk az európai idegenforgalom jelentős fo­gadó országa, fel kell készül­ni a hazai ellátás megszer­vezésére. 1986 elején az ÁFOR a legforgalmasabb út­vonalak mentén és a váro­sokban tíz helyen kezdi meg az ólommentes benzin árusí­tását. Az új típusú üzem­anyag hazai előállításának megvan a technológiai hátte­re, és amint azt az értekez­leten hangsúlyozták, növek­vő igények esetén nem lesz akadálya az ólommentes benzin itthoni gyártásának. piennyiüket alkalmazhatjuk a vízügyi ágazatban. A pályamunkák készítői témáik megválasztásakor is kiléphetnek, úgymond saját körükből és szőkébb szak­májukon túl megvizs­gálhatják, milyen té­makörökben számít mun­kájukra az igazgatóság, illetőleg a külső megbízásos munkák — tervezés, szakvé­leményezés, helyszíni felmé­rések — közül melyek azok, •amelyek az Alkotó ifjúság pályázaton is hasznosíthatók. ,A vállalkozási kedvet „dí­jazni” szándékozik a KISZ- bizottság, hiszen az Alkotó ifjúság pályázatra benyújtott, de más körben is hasznosít­ható, anyagi elismerést hozó munkák hasznából segíteni kívánják a fiatalok szakmai fejlődését, például szakmai rendezvények, tanulmány­utak támogatásával, illetve megjutalmazzák a pályáza­ton kiemelkedő teljesítményt nyújtókat. — E k— Válogatás a kutatásokból Kalevala­tanulmánykötet Kalevala-tanulmánykötet látott napvilágot Békéscsa­bán a Tevan Andor Nyomda­ipari Szakközépiskola és a megyei tanácsi kiadásában. Az ezerszáz példányban köz­readott szép könyv a finn nemzeti hősköltemény meg­jelentetésének 150. évfordu­lóján a magyarországi Kale- vala-kutatásokról ad átfogó képet. A rendkívül gazdag és változatos válogatás kiterjed a népművészet, az irodalom- tudomány, a mitológia, a ze­netudomány területére, több tanulmány pedig a Kalevalá­nak a magyar művelődésben betöltött szerepével foglalko­zik. Törökszentmiklóson Történelem­tanárok megyei konferenciája A felszabadulás óta eltelt negyven esztendő történelmé­nek tanításáról, valamint a történelem világnézetet for­máló, alakító szerepéről ta­nácskoznak: ma megyénk szaktanárai Törökszentmik- lóson, a városi művelődési központban. A konferenciát Papp La­jos, a városi pártbizottság első titkára nyitja meg, majd dr. Szabolcs Ottó, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense Az ifjúság világné­zeti nevelése, a történelem- tanítás továbbfejlesztése cím­mel tart előadást. Ezt köve­tően dr. Balogh Sándor, az El/TE egyetemi tanára a magyar népi demokrácia történetének főbb kérdéseit elemzi. Délután szekcióülésekkel folytatódik a konferencia. Az első szekció résztvevői dr. Kiss Kálmán középisko­lai szakfelügyelő vezetésé­vel a munkásmozgalmi ha­gyományok és a helytörténe­ti kutatómunka felhasználá­sának lehetőségeiről tanács­koznak. A másik csoportban Román Béla, vezető szakfel­ügyelő irányításával a tör­ténelemtanítás világnézetet formáló szerepéről, a kor­szerű történelemszemlélet kialakításáról vitatkoznak, cserélik ki tapasztalataikat a szaktanárok. A harmadik) szekcióülés témája: az új dokumentumok a korszerű történelemtanításban. A vi­tát Csákvári Sándorné szak- felügyelő vezeti. Az egész napos konferen­cia a szekcióvezetők beszá­molójával ér véget. A legelső távirat 1945-ben — felje­gyezték — öt nap alatt érke­zett meg Budapestre. Két nappal a főváros teljes felszabadulá­sa előtt, február 11-én adták fel Kisújszálláson, és három nappal a harcok elülte után, 1945. február 16-án kézbesí­tették ki Budapest székesfő­város polgármesterének. Kis­újszállás polgármestere eb­ben értesítette őt, hogy a tá­virattal egyidejűleg Buda­pest éhező lakossága számá­ra a nagyközségből tizen­négy vagon élelmiszert in­dított útnak a Nemzeti Se­gély keretében. Tizennégy vagonnyi élel­miszer nem nagy mennyi­ség. Akkor azonban minden küldemény az életet jelen­tette az ostromtól olyan so­kat szenvedett és kiéhezett budapestieknek. A Nemzeti Segélyt, mint szinte minden intézményt, amely az élet megindításához és fenntartá­sához szükségeltetett, a Ma­gyar Kommunista Párt hívta életre. Még a pes­ti oldalon, sőt valahol a külső körutaknál folytak a harcok, amikor a debreceni központi vezetőség ülést tar­tott és megállapította: „sür­gősen gondoskodni kell megfelelő élelmiszermeny- nyiségről, hogy a felszabadu­ló Budapest lakói megmene­küljenek az éhhaláltól”. Ép­pen ezért a Központi Veze­tőség felhívással fordult az Alföld városainak és közsé­geinek lakosságához, a de­mokratikus pártokhoz, a szakszervezetekhez, a nem­zeti bizottsághoz, hogy meg­nyerve a városi és községi önkormányzatok támogatá­sát, sürgősen indítsák meg az élelmiszergyűjtést, mun­kás- és városlakó testvére­ik számára. A Nemzeti Segély január utolsó napján bocsátott ki felhívást a helyi bizottságok megalakítására és a gyűjtés azonnali megindítására. „A népi demokratikus Magyar- ország sorsának alakulásá­ban nem közömbös a most meginduló Nemzeti Segély­akció sikere. Nemcsak azért, mert az éhes gyomor rossz tanácsadó, hanem és első­sorban azért, mert a demok­ratikus Magyarország nem indulhat új életében azzal a terheléssel, és nem tűrheti arcán a szégyenfoltot, hogy országunkban ezrével, tízez­rével legyen éhező gyermek, rongyokban didergő asszony, nyomorúságtól elerőtlene- dett karú férfi éppen ott, ahol a bányák, gyárak dol­gozói fegyverrel a kezükben harcoltak a fasiszta németek és hazaáruló bérenceik ellen, és védték meg az óriási ér­tékű és az ország újjáépíté­sében nélkülözhetetlen gyá­ri, üzemi felszereléseket”. A falvak, a községek népé­nek sem volt sok, saját szá­juktól vonták meg a fala­tot, de adtak. A Magyar Nép, amely Szabolcs székhe­lyén, Nyíregyházán jelent meg február 10-én, arról adott hírt, hogy a főváros éhező lakosságának, tíz va­gon élelmiszert indított út­nak Nyíregyháza. „A vár­megye egész közönsége, a ta­nyák lakossága és Nyíregy­háza népe a lehetőség hata­ráig elmenő áldozatkészség­gel sietett a főváros éhező lakosságának segélyezésére... A gyűjtési mozgalom tovább tart. Szekerek, targoncák, kézikosarak érkeznek per­cenként a városháza udvará­ra. Lisztet, babot, borsót hoznak. Ne várjon adomá­nyával senki, akár szegény, akár gazdag!” Az akkori közlekedési viszonyok mel­lett az érkező mennyi­ség csak arra lehetett elegendő, hogy megmentse az óhhaláltól a legrászorul- tabbakat. A Népszava már­cius 3-án összegezte, hogy februárban a vasúti szállí­tás megnyitásától kezdve február utolsó napjáig ösz- szesen 109 vagon élelmiszer érkezett Budapestre. A fő­város normális szükséglete napi 80 vagon élelmiszer volt. A lap külön megemlí­tette Békés megyét, amely főispánja, Szopek András felszólítására a legtöbbet küldte Budapestre. A szoci­áldemokraták lapja ezzel egy kommunista, földmun­kásból lett megyei főnöknek adózott, s azoknak a szegény­embereknek, akik Békést baloldali magatartásukkal Viharsarokká tették. Segített a Vörös Hadsereg főparancs­noksága is. Már február 2- án az éhező fővárosiaknak 200 tonna lisztet és 200 ton­na árpát utaltak ki. Később, március végén Budapest la­kossága és más vidéki váro­sok megsegítése céljából 15 ezer tonna gabonát, 3 ezer tonna húst és 2 ezer tonna cukrot engedtek át. A Nemzeti Segély újabb felhívása a legjobban rászo­rult gyerekek érdekében for­dult a vidékhez. „Felhívást adtunk ki a lakossághoz, hogy vállaljanak budapesti gyere­keket, és nem tudtak annyi gyereket hozni az elvtársak, hogy elég lett volna” — ol­vasható az akció egyik szer­vezőjének visszaemlékezései­ben. — „Veszekedtek a gye­rekekért.... Sajnos, akkor még voltak, akik hátráltat­ták a vasútnál a szállítmá­nyok érkezését. Emlékszem, februárban, nagyon hideg volt, napokig kint voltunk, vártuk, és itt vesztegelt a vonat, ott vesztegelt a vo­nat... A végén nagyon-na- gyon elcsigázva jöttek meg. Jöttek a szállítmányban, azt hiszem, két vagonban, olyan gyerekek, akik egy sarga csillaggal jelölt otthonból jöttek. Mindennek lehetett őket mondani, csak élő gye­rekeknek nem. Kis nyüszítő, csont-bőr élőlények voltak, beszélni nem tudtak, tele vi­taminhiányos kiütésekkel. Végre, késő este érkeztek meg, nagy hófúvásban, és ezeknek is Sántha Kálmán adott legelőször helyet a kli­nikán. Kiürített több helyi­séget, gyerekágyakat raktak oda be, és fél éjszaka hord­tuk a gyerekeket”. A Magyar Nép március 20-án jelentette, hogy 1200 budapesti gyermek érkezett Nyíregyházára. „A gyerekek elkínzott, öregesen komoly arcán számtalan átélt bor­zalom és az éhezés napjai­nak szörnyűsége tükröződik. Vidéken jók a bácsik, mert enni adnak a kis budapesti gyerekeknek — mondja a kis Komlós Szonja. A 11 éves Kiss Sándor a Damja­nich utca 54. szám alól ke­rült Nyíregyházára. Kora­vén gyerek, úgy beszél, mintha legalább 40 éves len­ne. Igazán minden budapesti gyerek megköszönhetné, hogy a vidék segített rajta — mondja. — Ezt feltétlenül tessék beleírni a lapba, meg azt, hogy a pesti gyerekek nagyon hálásak a segítségért. Egy kislány áll előttem: En­gem még tessék megírni. Guttmann Etel vagyok, öt testvéremmel együtt jöttem. Én 14 éves vagyok, testvére­im 12, 10, 9, 8 és 6 évesek. Az éhenhalástól és a járvá­nyoktól mentett meg ben­nünket ez az akció. Örökre hálás maradok azoknak, akik csinálják”. A súlyos időkben a Nemzeti Segély százezrek­nek segített átvészelni az ín­séget. Budapest annyi éle­lemhez jutott, hogy a legna­gyobb szükséget szenvedőket népkonyhák útján el tudták látni. Megindúlhatott az új­jáépítés munkája. Nemcsak a főváros, hanem egy egész nép életéről volt szó. És ak­koriban nagyon könnyen megértették az emberek, hogy aki életeket segít meg­menteni, az egyben a jövő­ért is tesz valamit. P. I. Formatervezési kiállítás. Hétfőtől Budapesten a Rákóczi úti Ipari Bemutató Házban egyhe­tes kiállításon láthatók az 1985. formatervezési nívódíjra beadott pályamunkák. Az Ipari Minisztérium, valamint az Építésügyi és [Városfejlesztési Minisztérium közösen meghirde­tett pályázatára 79 vállalat 133 /termékkel nevezett be. Képünk előterében a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat kétszemélyes kemping Sátra látható, /mely akiállítás egyik nívóját kapta „Nem bántja a szemét?” Őrjáratban HNF környezetvédelmi munkabizottság ülése Téma: az ólommentes benzin gyártása

Next

/
Thumbnails
Contents